BK ÍH 2021/115.
BK ÍH 2021/115.
2021.12.01.
A vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata elfogadásának feltételei beszámítási képességének korlátozottsága esetén [Be. 504. § (2) bekezdés b) pont].
A törvényszék a vádlottat szexuális erőszak bűntette [Btk. 197. § (2) bekezdés, (4) bekezdés a) pont ab) alpont] miatt kettő év szabadságvesztésre, és végleges hatályú foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől eltiltásra ítélte, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel hatalmi vagy befolyási viszonyban áll. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtását öt év próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll.
A törvényszék a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtása elrendelése esetén, annak kétharmad része kitöltése után bocsátható a vádlott feltételes szabadságra.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője egyaránt enyhítésért jelentett be fellebbezést. A vádlott az ítélet kihirdetésekor annak többszöri megindokolását követően ellentmondásos nyilatkozatokat tett a fellebbezéssel kapcsolatban, ezért az elsőfokon eljárt törvényszék – helyesen – azt enyhítés végett bejelentett jogorvoslatnak tekintette.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartva, tanácsülésen történő elbírálás mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.
A másodfokú bíróság a bejelentett perorvoslatokat a Be. 598. § (2) bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el, mert az ítélet ellen a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést, a tényállás megalapozott és a vádlott, a védő és az ügyész nyilvános ülés kitűzésére irányuló indítványt nem terjesztett elő.
Tekintettel arra, hogy a fellebbezést kizárólag a Be. 583. § (3) bekezdés a) pontja alapján jelentették be, a másodfokú bíróság a Be. 590. § (3) bekezdése értelmében az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését bírálta felül.
A Be. 590. § (5) bekezdés szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemen az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre is [Be. 590. § (5) bekezdés a)-c) pont]. Értelemszerűen szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka, és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. § (5) bekezdés d) pontjában foglaltak jelen esetben a Be. 583. § (3) bekezdés a) pontjában írtaknak feleltethetők meg.
Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból dönt a Be. 590. § (7) bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező jogkérdésekben.
A Be. 591. § (2) bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát a törvényszék által megállapított tényállásra alapította, hiszen a fellebbezést kizárólag a Be. 583. § (3) bekezdése alapján jelentették be. Ebben az esetben az elsőfokon megállapított tényállás rögzül, a tényálláshoz kötöttség teljes.
Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást perrendszerűen, körültekintően folytatta le, nem vétett abszolút, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási hibát.
Az eljárási szabályok revíziója körében szükséges megjegyezni, hogy helyesen észrevételezte az ügyészség az előkészítő ülésen, hogy nincs helye a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata elfogadásának a Be. 504. § (2) bekezdésében felsorolt feltételek hiányában. Ezért a vádlottat a vádirat tényállásának főbb tényeire ki is kell hallgatni [Be. 502. § (3) bekezdés].
A vádlott középsúlyos értelmi fogyatékossága és személyiségzavara már a vádirat szerint is olyan kóros állapotot jelentett, amely közepes fokban korlátozta a cselekménye következményeinek felismerésében, és abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Mindez a vádlottnak a bűnösségre tett ellentmondásos nyilatkozataival együtt kizárja a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadását.
Mindezek alapján helyesen döntött a törvényszék akkor, amikor a vádlott bűnösséget beismerő és tárgyalásról lemondó nyilatkozata ellenére tárgyalásra tért át.
A vádlott bűnösségének megállapítása törvényes, nem merült fel olyan körülmény, mely a vádlott felmentését vagy az eljárás megszüntetését indokolná.
A vádlott cselekményének a büntetőtörvény szerinti minősítése is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak.
A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság feltárta, azokat nyomatékuknak megfelelően értékelte és a vádlottal szemben a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló, tettarányos és az egyéniesítésnek is megfelelő büntetést szabott ki, mely sem eltúlzottan szigorúnak, sem kirívóan enyhének nem tekinthető. Ebből következően enyhítésére nem kerülhetett sor, így a bejelentett fellebbezések nem voltak alaposak.
A vádlott esetében a határozott idejű szabadságvesztés-büntetés kiszabásakor a Btk. 17. § (2) bekezdésére figyelemmel a büntetés korlátlan enyhítésére volt lehetőség. A büntetés végrehajtási fokozatának eggyel enyhébb meghatározása a vádlott értelmi fogyatékosságára, személyiségzavarára tekintettel ugyancsak törvényes a Btk. 35. § (2) és a 17. § (2) bekezdése alapján.
Megfelelnek a törvénynek a feltételes szabadságra bocsáthatóságra, és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezések is.
Helyesen foglalt állást a törvényszék az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben is.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét ezért a Be. 605. § (1) bekezdése alkalmazásával – helyes indokainál is fogva – helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Bf.II.367/2021/7.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás