BK ÍH 2021/116.
BK ÍH 2021/116.
2021.12.01.
A perújítás megengedhetőségének jogértelmezési kérdései az egyezség alapján meghozott alapítélet esetén [Be. 637. § (1) bekezdés a) pont; Be. XCIX. Fejezet].
A járásbíróság 2020. március 5. napján – nyilvános előkészítő ülésen, a vádlott beismerő és a tárgyaláshoz való jogáról lemondó nyilatkozatát elfogadva, a vádlott és védője, valamint az ügyészség egyezségét végzéssel jóváhagyva – kihirdetett ítéletével a vádlottat – a váddal egyező tényállás és minősítés alapján – 1 rendbeli, 18. életévét be nem töltött személynek új pszichoaktív anyag kínálásával (átadásával) elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette [Btk. 184/A. § (1) bekezdés a) pont], 1 rb,. 18. életévét be nem töltött személy felhasználásával megvalósított, forgalomba hozatallal (kereskedelemmel) elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette [Btk. 184/A. § (1) bekezdés b) pont] 1 rb., kínálással elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette [Btk. 184. § (1) bekezdés] és 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette [Btk. 208. § (1) bekezdés] miatt – az egyezség tartalmával egyezően – halmazati büntetésül 5 év börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte, egyben a vádlottal szemben 1 170 000 forint vagyonelkobzást alkalmazott. Az elsőfokú bíróság ítéletét valamennyi fellebbezésre jogosult tudomásul vette, így az a kihirdetés napján jogerőre emelkedett.
Az elítélt védője, a törvényszéknek címzett beadványában az elítélt javára perújítási indítványt terjesztett elő a fentiek szerinti ítélettel jogerősen elbírált büntetőügyben, a perújítás elrendelését, azzal egyidejűleg a perújítással támadott ítéletben kiszabott szabadságvesztés végrehajtásnak felfüggesztésére téve indítványt.
Indítványának indokolásában előadta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában – személyi körülményei körében – szerepel, hogy a terhelt magas vérnyomásban, illetve cukorbetegségben szenved, gyógyszert szed. Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy az indítványhoz csatolt belgyógyász, kardiológus által készített szakvélemény szerint a terhelt az ítéletben foglaltak szerintihez képest súlyosabb megbetegedésben szenvedett már az ítélet meghozatalakor, s egészségi állapota azóta folyamatosan romlik. A terhelt korábban megállapított szívelégtelenség megbetegedése súlyossá vált. A szív bal kamrájának megbetegedése mellett szívritmuszavar, billentyűelégtelenség is kimutatható, s megbetegedései összességében általános oxigénhiányos állapotot eredményezhetnek a terheltnél. Álláspontja szerint a szakvélemény az alapügyben fel nem merült olyan új bizonyíték, mely valószínűvé teszi, hogy a terhelttel szemben lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni.
Erre alapítottan indítványozta a perújítás elrendelését, ezzel együtt a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának félbeszakítását a perújítás elbírálásáig, valamint a vádlott egészségi állapotával összefüggő iratok beszerzését, a terhelt szakirányú kardiológus igazságügyi szakértői vizsgálatát.
A törvényszék a 2021. május 13. napján kelt végzésével a perújítási indítványt elutasította arra hivatkozással, hogy a bíróság a perújítással támadott ítéletét a Be. XCIX. fejezete szerint, az ügyészség az elítélt és a védő egyezségének jóváhagyásával, az ügyiratok alapján hozta.
A végzés ellen a védő jelentett be fellebbezést.
Indokolásul előadta, hogy a perújítási indítvány nem csupán már meglévő, és figyelembe nem vett megbetegedésre hivatkozott, hanem a szívelégtelenség súlyossá válása, szívritmuszavar, szívbillentyű-elégtelenség, ennek következtében általános oxigénhiányos állapot kialakulása tekintetében olyan tényezőkre, amelyek a jogerős ítélet meghozatalát követően következtek be.
Mindezért álláspontja szerint megalapozatlan az elsőfokú bíróság végzésének azon megállapítása, hogy a terhelt egészségi állapotának tényei ismeretében tett beismerő vallomást és mondott le a tárgyaláshoz való jogáról, mivel a hivatkozott súlyos egészségi állapotromlás még nem következett be az ítélet meghozatalakor.
Érvelt azzal, hogy a perújítás elrendelésére vonatkozó Be. 637. § (1) bekezdésének a) pont aa) alpontjában foglalt rendelkezések akár tárgyalás eredményeként, akár beismerő vallomás és tárgyalásról lemondás alapján meghozott ítéletek esetében is alkalmazandóak, és nem zárja ki a perújítás lehetőségét abban az esetben sem, ha az alapügyben fel nem merült tényre vonatkozóan kerül sor új bizonyíték előterjesztésére. A perújítási indítványban általa hivatkozott BH 2018.9. számú eseti döntés értelmében a jogerős ítélet meghozatala után felmerült súlyos állapotromlás is megalapozottá teszi a perújítást, míg a BH 1976.396. eseti döntés rámutat arra, hogy a jogerős ítéletet követően bekövetkező súlyos állapotromlás a bűnösségi körülményekkel arányban nem álló hátrányt jelent a terhelt számára, ezért a súlyos állapotromlás a büntetés mértékének lényeges enyhítését alapozza meg.
A jogerős ítélethez képest bekövetkezett szívelégtelenség súlyossá válását, szívritmuszavart, szívbillentyű-elégtelenséget, ennek következtében általános oxigénhiányos állapotot, továbbá ezen megbetegedések börtöntűrő képességre való kihatását egy elrendelt perújítási eljárásban kardiológus szakértő bevonásával lehet csak tisztázni.
Mindezek alapján indítványozta az elsőfokú végzés megváltoztatását, a perújítás elrendelését, továbbá a jogerős ítélet végrehajtásának felfüggesztését vagy félbeszakítását a perújítási indítvány jogerős elbírálásáig elrendelni.
A fellebbviteli főügyészség átiratában az elsőfokú bíróság végzésének – helyes indokainál fogva történő – helybenhagyását indítványozta.
Álláspontja szerint a törvényszék helyesen ismerte fel, hogy a védői indítvány nem tartalmaz olyan releváns tényt, adatot vagy körülményt, amely ténylegesen a Be. 637. §-ában meghatározott perújítási okként számba vehető lenne. A terhelt aktuális egészségi állapotának változása ekként nem értékelhető, mert a terhelt megromlott egészségi állapota már az alapügyben eljárt bíróság előtt is ismert körülmény volt és a terhelt, valamint a védő nyilvánvalóan annak tudatában kötöttek mértékes egyezséget az alapügyben, hogy reálisan számoltak a terhelt egészségi állapotának esetleges további romlásával. Ezért a terhelt egészségi állapotának további romlása olyan körülmény, amely az alapeljáráshoz képest újdonságként nem vehető számba.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a perújítással támadott jogerős ítéleti adatokat, és a tényállást az iratoknak megfelelően rögzítette.
Helyesen – alapvetően az indítvánnyal egyezően – állapította meg, hogy a perújítási indítványt a védő a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapította, és végső soron arra is törvényesen következtetett, hogy a perújítás ezen oka nem áll fenn, de indokai helyesbítésre szorulnak az alábbiak szerint.
A támadott ítéletet a járásbíróság a Be. XCIX. Fejezete szerinti külön eljárásban a vádlott és az ügyészség között kötött – a védelmi oldalról érkező kezdeményezés alapján – egyezség jóváhagyásával hozta meg.
Ha a bíróság az egyezséget jóváhagyta, a vádlott bűnösségét a bűnösség beismerésére, az egyezség jóváhagyására és az eljárás ügyirataira alapítja. A bíróság az ítéletben a vád szerinti tényállástól, jogi minősítéstől és a jóváhagyott egyezségben szereplő büntetéstől, intézkedéstől és egyéb rendelkezésektől nem térhet el. Ez utóbbi szabály – amint azt a törvényszék is tényszerűen megállapította – azt jelenti, hogy a bíróságnak a büntetéskiszabással kapcsolatban megszűnik a mérlegelési lehetősége és az egyezség törvényessége esetén az abban meghatározott szankciót kell alkalmaznia.
A Be. 647. § (1) bekezdése szerint, ha a bíróság megállapítja, hogy a perújítás alapos, az alapügyben hozott ítéletet vagy eljárást megszüntető végzést, illetve annak a perújítással megtámadott részét hatályon kívül helyezi, és a törvénynek megfelelő határozatot hoz.
Ezeket egybevetve az egyezségkötéses külön eljárásra vonatkoztatva az alábbiak vezethetők le.
Azt törvényesen állapította meg a törvényszék, hogy a perújított ítéletnek kizárólag a büntetést érintő része – a külön eljárás rendszeréből következően – önmagában megváltoztathatatlan. Minthogy a büntetés is megegyezés része volt, ez egyoldalúan nem módosítható és nem is módosíttatható a bírósággal.
A külön eljárás szabályai szerint a fellebbezéssel nem támadható körben [Be. 738. § (1) bekezdés] az alapeljárásban sincs helye új bizonyíték előterjesztésének.
Mindez viszont nem zárja ki, hogy az arra jogosult a jogerőre emelkedett határozattal szemben perújítási eljárást kezdeményezzen, ha annak feltételei fennállnak (Be. 637. §) – minthogy ilyen elutasítási ok a törvényben nem szerepel. Számos olyan körülmény fordulhat elő a gyakorlatban, amely utóbb merül fel, és amely az egész eljárást – ideértve annak formáját is – alapjaiban kérdőjelezi meg (új bizonyíték kerül elő az elkövető személyére, elkövetés motivációjára, módjára, de akár a terhelt személyi körülményeire nézve is). Éppen ezért a perújítás jogintézményétől az sem lehet elzárva, aki az ügyészséggel egyezséget kötött, így nem értett egyet a másodfokú bíróság azzal a törvényszéki és ezzel egyező főügyészségi állásponttal, hogy pusztán a külön eljárás szabályai alapján – mely a büntetés kérdésében kizárja a bírói mérlegelés lehetőségét – az erre irányuló perújítás megengedésének sem lehet helye.
Kétségtelen, hogy az ilyen esetkörben – vagyis a Be. XCIX. Fejezete szerint meghozott jogerős ítélettel szemben elrendelt perújítás – egy olyan helyzetet idézhet elő, amelyre a Be. speciális eljárási szabályokat nem tartalmaz, és gyakorlata sem ismert. A lényege ennek ugyanis az, hogy a perújítási indítvány voltaképpen magán az egyezségen (és az egyezséget jóváhagyó végzésen) keresztül támadja az egyezséghez kötött bírósági ítéletet. Az új tény vagy bizonyíték alapján az egyezség megbomlik, hiszen a megállapodás során valamely lényeges tény figyelmen kívül maradt, így arra tekintettel azt már jóváhagyni sem lehetne.
E bonyolult perjogi szituáció ezért egyedül úgy lenne orvosolható, hogy a perújítás megengedése után az eljáró bíróság az ítéletet és az egyezséget jóváhagyó végzést hatályon kívül helyezi, és az egyezség jóváhagyását megtagadja, majd az eljárást a rendes (általános) szabályok szerint újra lefolytatja.
Ezzel a jogértelmezéssel van összhangban az egyezségkötés tárgyában a Legfőbb Ügyészség Büntetőbírósági Ügyek Főosztálya által kiadott körlevél is, amely szerint „amikor az egyezség megkötését követően új tény vagy körülmény merül fel, illetve az egyezséggel összefüggésben megállapítható törvénysértésre figyelemmel előfordulhatnak olyan esetek, amikor az egyezségben foglaltak a továbbiakban nem tekinthetők megalapozottnak, törvényesnek, az ügyészségnek, amennyiben a vádirat benyújtására még nem került sor az általános szabályok szerint (421-423. §) szerint kell vádat emelni, ha pedig a vádemelés a 424. §-a alapján már megtörtént, a vádat az előkészítő ülésen módosítani kell. Ilyenkor a bíróság meg fogja tagadni az egyezség jóváhagyását és a 734. § (3) bekezdésében írtak szerint jár el.”
Ebből következően az egyezségkötésre kiható új tény mindenképpen felborítja a megállapodást, és annak következménye az általános szabályok szerinti vádemelés; másodfokú eljárásban felmerülő új tény esetén a Be. 738. § (5) bekezdés a) pontja alapján történő hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás, míg perújítás keretében az egyezség megtagadása és az elsőfokú eljárás általános szabályok szerinti lefolytatása.
A védelem minden bizonnyal nem ezt célozta (hiszen csak enyhébb büntetést akart kikényszeríteni) de tisztában kell lennie azzal, hogy indítványa ezt eredményezi.
Minthogy speciális perjogi rendelkezések nincsenek egy ilyen perújítási eljárásra, ezért amennyiben valóban olyan új bizonyíték képezi az indítvány tárgyát, amely a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt követelményeknek megfelel, annak a perújítási cél elérésére (vagyis adott esetre vonatkoztatva: az egyezségben foglalthoz képest lényegesen enyhébb büntetés kiszabására) való alkalmasságáról – ahogyan a perújítási indítványok esetében általában – a megengedhetőség tárgyában döntést hozó bíróságnak kell állást foglalnia. Ennek során fokozott figyelmet kell fordítania a külön eljárás jellegzetességeire (így kiváltképpen az ügyészséggel kötött egyezségre, amely eleve kedvezményeket tartalmaz) az esetleges rendeltetésellenes joggyakorlás visszaszorítása érdekében.
A jelen esetben azonban nem ilyen helyzet áll fenn.
Amint arra a törvényszék is utalt, a védelem már az egyezségkötési eljárás során is számtalan orvosi dokumentációt csatolt az ügyészség részére. A terhelt oxigénhiányos állapotát is előidéző szívbetegségét megállapító magánszakértői vélemény már az elsőfokú eljárásban is ismert volt, arra alapítottan tett több indítványt is a védő a kényszerintézkedés kapcsán.
E bizonyítékok fényében a 2020. március 5. napján megtartott előkészítő ülésen a terhelt maga nem hivatkozott semmilyen olyan körülményre, amelyre figyelemmel az egyezségkötés tekintetében meggondolta volna magát. Épp ellenkezőleg – a kiterjedt és pontos törvényi kioktatás után – kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy „az egyezséggel egyezően beismerem a bűnösségem valamennyi bűncselekményben és lemondok a tárgyaláshoz való jogomról”. A védő – függetlenül az általuk beszerzett és bemutatott szakvéleménytől – előadta, hogy „...a védelem kezdeményezésére került sor az egyezségre. [...] Védencem számára is elfogadható az, ami az egyezségben szerepel. Sem a vádirat tartalmával, sem a joghátrány mértékével nem kívánunk vitatkozni. A közvetlenség elve alapján a bíróság is tapasztalhatja, hogy következetesen, kényszer és befolyásmentesen tette meg mindezt a terhelt. Alap van arra, hogy a bíróság ezt az egyezséget jóváhagyja és ezt is kérem.”
Az egyezségkötés esetében az eldöntendő kérdés az a perújítás megengedhetősége kapcsán, hogy az abban felhozott betegségek ismertek voltak-e, és azokra figyelemmel is elismerte-e a terhelt a bűnösségét, lemondva a tárgyaláshoz való jogáról, kérve az egyezség jóváhagyását, avagy azok – bár megvoltak az egyezség jóváhagyásának idején is, de nem voltak ismertek, így kihathatnak a terhelt és az ügyészség megállapodására.
A fentiekből egyértelműen következik, hogy a terhelt perújítási indítványban felhozott betegségei nem minősülnek új ténynek, illetve az orvosi iratok erre vonatkozó új bizonyítéknak sem, hiszen arra figyelemmel, annak meglétének ismeretében is egyetértett a terhelt és védője is az egyezségben meghatározott büntetéssel. Következésképpen a betegség maga – függetlenül attól, hogy azt a terhelt nem említette meg a személyi körülményeiben, és az ítéletben sem szerepel – az egyezséget egyáltalán nem befolyásolta.
Nincs helye olyan perújításnak, amellyel egy önként, valamennyi döntést befolyásoló tény és körülmény ismeretében vállalt egyezséget a terhelt utóbb vitássá tegyen olyan indokok alapján, amelyre – saját elhatározásából – az egyezségkötéskor, majd annak jóváhagyásakor, és az ítélet meghozatalakor sem kívánt hivatkozni, azért, hogy a korábban vállalt büntetés helyett később – meggondolva magát – még enyhébb jogkövetkezményt érhessen el.
Az pedig, hogy az ekkor is meglévő betegségei következményeképpen a jogerős ítélet után a terheltnél állapotrosszabbodás következett be, perújítás alapjául nem szolgálhat.
Az elítélt személyi körülményeit érintő olyan új bizonyíték, amely az alapügyben hozott jogerős ügydöntő határozatot követően bekövetkezett tényre vonatkozik, perújítási okot nem képez (BH 2009.353.).
A „börtöntűrő” képességet hátrányosan érintő betegségek súlyosbodása perújítás keretében nem, legfeljebb végrehajtási kegyelem útján érvényesíthető.
A fentiekre figyelemmel a törvényszék végzése maradéktalanul törvényes volt, ezért az ítélőtábla azt a Be. 645. § (4) bekezdése szerinti eljárásban a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 5.Bpkf.10.482/2021/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás