KÜ BH 2021/117
KÜ BH 2021/117
2021.04.01.
A bíróság illetékességének megállapítása körében a keresetlevél benyújtásának időpontja irányadó. A 2020. április 1. napján hatályba lépett illetékességi szabályok a hatálybalépést követően benyújtott keresetek folytán indult perekben alkalmazandóak. A közösségi szállás nem tartozik sem a lakóhely, sem a tartózkodási hely fogalma alá, arra a Kp. 13. § (1) bekezdés c) pontja szerinti illetékességi ok nem alapítható [2017. évi I. törvény (Kp.) 13. § (1) bek., 157. § (7), (10), (11) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A szír állampolgárságú, kurd származású és jezidi vallású felperes kurd származású és jezidi vallású feleségével és gyermekével 2019. július 31. napján terjesztett elő a családtagjaira is kiterjedő menedékkérelmet. Az alperes a kérelem benyújtását követően a Tompa Tranzitzónát jelölte ki a felperes és családja részére szálláshelyként. A felperes és felesége a személyes meghallgatásuk során elmondták, hogy a felperes Hasaka kormányzóságban, Ala Rasch faluban élt, ahol mezőgazdasági gépvezetői munkakörben dolgozott, felesége Szíria, Hasaka kormányzóságban, Qamishli városban született, kurd nemzetiségű, jezidi vallású, arabul mindketten beszélnek. Előadták továbbá, hogy hazájuk hatóságaival nem volt problémájuk, őket ért bántalmazásról, fenyegetésről nem számoltak be. Vallásuk és nemzetiségük miatt azonban hátrányos megkülönböztetésnek voltak kitéve. A felperes és felesége 2017. július 4. napján indult el Szíriából, attól való félelemben, hogy a felperest elviszik katonának vagy ellenzéki fegyveresnek. Hivatkoztak továbbá arra, hogy Szíriában háború van, nincsen élet, biztonság és munka sem. Menekülésük során először Törökországba mentek, ahol 9 hónapig tartózkodtak, ott a felperes egy építkezésen segédmunkásként dolgozott, azonban nem fizették ki 4 havi bérét, így továbbmentek Görögországba, ahol a thessaloniki táborban nem fogadták őket. Ezt követően Szerbiában 1 év 3 hónap időtartamot töltöttek, ahol a tábori körülmények nagyon rosszak voltak.
[2] Az alperes 2019. december 17. napján kelt 106-M-25360/9/2019 számú határozatában a felperes menekültkénti, oltalmazottkénti elismerés iránti kérelmét elutasította, megállapította, hogy a visszaküldés tilalma nem áll fenn, a felperest és családját a Szíriai Arab Köztársaság területére kiutasította, amelynek végrehajtását kitoloncolás útján rendelte el, és egy év időtartamra beutazási és tartózkodási tilalmat állapított meg, végül elrendelte a Schengeni Információs Rendszerben történő figyelmeztető jelzés elhelyezését. Rögzítette, hogy határozata kiterjed a felperes családtagjaira is Az alperes megállapította, hogy a felperes és családja a Genfi Egyezményben foglalt okokkal kapcsolatos üldöztetést nem tudtak valószínűsíteni, ezért a menekültkénti elismerés jogszabályi feltételei nem állnak fenn. Az oltalmazottkénti elismerés körében rögzítette, hogy a felperes és felesége nem hivatkoztak halálbüntetés, kínzás, embertelen, megalázó bánásmód veszélyére, így a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Met.) 61. § a) és b) pontja szerinti oltalmazotti elismerés nem indokolt. A beszerzett országinformációk alapján az alperes megállapította továbbá, hogy Hasaka kormányzóságban fennáll a megkülönböztetés nélküli erőszak veszélye, mivel a török erők „biztonsági zónát” kívánnak létrehozni az ország északi részén, így oda nem lehet visszaküldeni a felperesi családot, Damaszkusz város azonban belső védelmi alternatívaként szolgálhat. Megállapította, hogy a felperest és feleségét Damaszkusz területén a kurd nemzetiségük miatt sem érné hátrány, továbbá mindketten kiválóan beszélik az arab nyelvet, ekként a Met. 61. § c) pontjában foglalt oltalmazotti elismerés sem indokolt. A visszaküldés tilalmának vizsgálata során megállapította, hogy a felperes és családja a származási országába hátrányos következmények nélkül vissza tud térni, hazatérésük esetén atrocitástól nem kell tartaniuk amiatt, hogy hazájukat elhagyták és menedékkérelmet terjesztettek elő, kínzás, embertelen, megalázó bánásmód, büntetés nem érné őket.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozata ellen, amelyben annak megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.
[4] Az alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a „felperes és családja” perében a felperes keresetét elutasította.
[6] A felperes hatásköri és illetékességi kifogása körében rögzítette, hogy a per 2020. január 3. napján indult meg, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 13. § (1) bekezdés c) pontjában 2020. április 1-jei hatállyal bekövetkezett illetékességváltozás a 2020. március 31. napjáig eljárt Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, annak 2020. április 1-jétől kezdődően jogutódja, a Fővárosi Törvényszék illetékességét nem érinti.
[7] Megállapította, hogy sem a felperest, sem a felperes feleségét a nyilatkozatuk szerint etnikai hovatartozásuk, vallásuk, politikai nézetük, meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozásuk okán személyes üldöztetés nem érte hazájukban, a Genfi Egyezményben meghatározott okok szerinti üldöztetéstől való félelmük nem megalapozott. Sőt mindketten akként nyilatkoztak, hogy a felperes édesapja kérésére hagyták el hazájukat, bennük ilyen szándék még csak fel sem merült. Az, hogy fennáll annak az esetleges lehetősége, hogy a felperest behívják katonának, nem vehető figyelembe genfi okként, az ugyanis nem jelent konkrétan meghatározható csoportba tartozást. Ennek alapján megállapította, hogy az alperesi döntés helytálló a körben, hogy a felperes és családja üldöztetést nem tudott valószínűsíteni, így menekültkénti elismerésük jogszabályi feltételei nem állnak fenn.
[8] Az oltalmazottkénti elismerés körében rámutatott arra, hogy az alperes helytállóan állapította meg, hogy a felperes és családja vonatkozásában halálbüntetéssel fenyegetés, kínzás, kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés veszélye nem áll fenn, nem megalapozott a felperes azon félelme, hogy a visszatérése okán őt veszély érné, ekként a Met. 61. § a) és b) pontja szerinti oltalmazottkénti elismerés nem indokolt. Megalapozatlannak találta a kereset vallás miatti megkülönböztetésre történt hivatkozását, az országinformációk ugyanis ennek alapját nem adták. A Met. 61. § c) pontjában foglaltak körében megállapította, hogy Hasaka kormányzóság a mai napig aggodalomra okot adó területnek minősül, a súlyos sérelem veszélye fennáll, így a Met. 61. § c) pontjának alkalmazhatósága megállapítható, vagyis a belső védelmi alternatíva vizsgálandó volt. Az országinformációk alapján megállapította, hogy az alperes helytállóan vonta le a felperesre vonatkozóan, hogy mezőgazdasági gépvezetőként dolgozott korábban, amely munkakörben jó eséllyel elhelyezkedhet, és arabul is jól beszél, a meghallgatására is ezen a nyelven került sor. Ugyanígy a felperes felesége is kiválóan beszéli az arab nyelvet. Erre tekintettel alaptalanul állította a felperes, hogy visszatérésük esetén komoly veszélynek lenne kitéve a család, súlyos hátrányok érnék őket, mert 2018 májusa óta Damaszkusz helyzete nem romlott, az eltelt másfél év alatt a biztonsági helyzet stabilnak tekintendő.
[9] Az elsőfokú ítélet rögzítette, hogy az ellen perorvoslatnak a Met. 68. § (6) bekezdése alapján nincs helye.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és annak előírását kérte, hogy az elsőfokú bíróság az ügyet a Szegedi Törvényszékre tegye át. Érvelése szerint a perben a Kp. – 2020. április 1-jétől hatályos – 13. § (1) bekezdés c) pontja alapján volt meghatározható az illetékes bíróság, mert az alperes több mint egy megyére kiterjedő illetékességgel eljáró közigazgatási szerv. Ugyanakkor a felperes tartózkodási helye a keresetlevél beérkezésekor és az elsőfokú ítélet meghozatalakor is Tompa, az ottani tranzitzóna volt. Tompa pedig a Szegedi Törvényszék illetékességi területén fekszik, tehát a Szegedi Törvényszék lett volna az illetékes bíróság. A Kp. 157. § (7) bekezdésére hivatkozva kifejtette, hogy az elsőfokú bíróságnak az ügyet a keresetlevéllel és az ügy összes iratával együtt 2020. április 1. napjával a Kp. 157. § (7) bekezdésének rendelkezése nyomán meg kellett volna küldenie az illetékes Szegedi Törvényszékre.
[11] A Kp. 157. § (10) bekezdésének második mondata alapján kifejtette, hogy a felperes felülvizsgálati kérelem benyújtásakori tartózkodási helye az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Balassagyarmaton található közösségi szállása, ez ugyanakkor érvelése szerint nem befolyásolja a perre illetékes bíróságot, a pert továbbra is a Szegedi Törvényszéknek kell eldöntenie, hiszen oda kellett volna a keresetlevelet a Fővárosi Törvényszéknek áttennie, mert még annak elbírálása időpontjában is Tompa volt a felperes tartózkodási helye, ami a Szegedi Törvényszék illetékességi területén fekszik. Az eljárási jogsértést tehát kizárólag úgy lehet reparálni, ha az ítélet meghozatalának idejében illetékes Szegedi Törvényszék dönt az ügyben.
[12] Az elsőfokú ítélet által is hivatkozott, Kp. 157. § (11) bekezdése körében rámutatott arra, hogy azt arra az esetre kell alkalmazni, ha az ügy a megszűnő közigazgatási és munkaügyi bíróságról úgy kerül át a törvényszékre, hogy abban 2020. április 1. napját megelőzően született már valamilyen döntés és azt a döntést meghozó bíró ezen időpontot követően arra a törvényszékre kerül beosztásra, ahová az ügy átkerült. Erre figyelemmel ezen rendelkezés a perbeli esetben nem releváns, tekintettel arra, hogy az ügy korábbi bíróját és a jelen ügy bíróját a Fővárosi Törvényszékre osztották be, nem pedig a Szegedi Törvényszékre. A bíróság illetékességének rögzülése körében kifejtette, hogy a Kp. fent idézett 157. § (7) bekezdése ezt a kérdést a 2020. március 31-én folyamatban lévő ügyek esetében egyértelműen eldöntötte, a keresetlevelet 2020. április 1. napján, vagy azt röviddel követően meg kellett volna küldeni a Szegedi Törvényszékre. Megjegyezte, hogy a Kp. Kommentárja értelmében a közigazgatási perben az illetékesség nem rögzül.
[13] Felülvizsgálati kérelmében kifogásolta azt a megállapítást, hogy az ítélet ellen nincs helye perorvoslatnak, ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a Kp. 116. § a) pontjának módosítása még az elsőfokú ítélet meghozatala előtt, 2020. április 1-jén lépett hatályba és azt, kizáró rendelkezés hiányában a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell, így 2020. április 1. napja után a menekültügyi döntéssel szemben benyújtott kereset tárgyában hozott érdemi bírósági határozattal szemben csak a perújítás kizárt.
[14] Észrevételezte, hogy azon ítéleti megállapítás, miszerint a felperes menekültkénti elismeréséhez a felperesnek a személyét ért konkrét, tartós és folyamatos üldöztetést kell valószínűsíteni, minden jogszabályi alapot nélkülöző tévedés, ugyanis sem az Alaptörvény, sem a Met., sem a Genfi Egyezmény és annak több évtizedes gyakorlata, sem az UNHCR, sem az EASO ilyen definíciót nem ismer. Elsősorban ugyanis az üldözéstől és a jövőbeli üldözéstől való megalapozott félelmet kell vizsgálni, ezt a múltbeli üldözés mindössze alátámasztja, de nem egyedüli okként. Az üldözés ugyanis nemcsak a menekült személyére irányulhat (hanem pl. családjára is), annak nem kell tartósnak vagy folyamatosnak lennie („elég” egy alkalommal pl. levágni valaki végtagját). Kifejtette, hogy az elsőfokú ítélet ezen fogalomhasználata ellentétes a menekültügyi eljárásokban alkalmazandó Európai Parlament és a Tanács 2011/95/EU irányelv 4. cikk (4) bekezdésével is. Mindez pedig olyan súlyú jogsértés, ami felveti a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontjának sérelmét is. Az a megállapítás továbbá, amely szerint annak lehetősége, hogy a felperest behívják katonának, nem vehető figyelembe genfi okként, mert az nem lehet meghatározható csoportba tartozóként azonosítani, szintén teljesen szembemegy az egységes menedékjogi gyakorlattal. Rögzítette, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalát követően az Európai Unió Bíróságának ítélete alapján megállapításra került, hogy az alperes törvénysértően jelölte ki a felperes és családja számára „szálláshelyül” a tranzitzónát, végzése is törvénysértő volt és hatásában az fogvatartásnak minősült, az elsőfokú ítélet tehát ebben is téves. Megjegyezte végül, hogy aggályos, hogy a Fővárosi Törvényszék 29.K.702.439/2020/2. számú végzésében tájékoztatta arról, hogy a per felfüggesztését nem tartja továbbra indokoltnak és felhívta 3 napos határidővel nyilatkozattételre, az ítéletet pedig már 704.647/2020. számon hozta meg anélkül, hogy bár tanácsváltás nem történt, az új ügyszámváltozásról és annak okáról tájékoztatást nyújtott volna.
[15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen a Kp. 82. §-a alapján kérte az eljárás megszüntetését, mert a felperes a Tompai Tranzitzónából való áthelyezése okán kijelölt balassagyarmati szálláshelyét elhagyta és ismeretlen helyre távozott; 2020. június 14. óta is ismeretlen helyen tartózkodik, azóta sem adott hírt magáról, megadott elérhetőségein nem tartható a vele a kapcsolat, valamint a meghatalmazott jogi képviselőjén keresztül sem lehet kapcsolatot fenntartani felperessel. Másodlagosan kérte az elsőfokú ítélet hatályban tartását.
[16] Kiemelte, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme releváns tényre, körülményre bizonyítékokat, valamint a jogszabálysértést alátámasztó érdemi érvelést nem tartalmaz. Ezen túlmenően az illetékességi érvelés okafogyott, mivel a felperes Tompáról később Balassagyarmatra került áthelyezésre, így nem a Szegedi Törvényszék, hanem a Budapest Környéki Törvényszék illetékessége állna fenn. Mivel pedig jelenleg a felperes tartózkodási helye ismeretlen, így már nincs relevanciája az illetékességnek. Hangsúlyozta, hogy a perbeli ügyben sem anyagi jogszabálysértés, sem az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés nem történt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
[18] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy az alperes határozatában a felperes elismerés iránti kérelmét bírálta el, megállapítva, hogy a határozat kiterjed az elismerést kérő családtagjaira is. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasító ítéletét a „felperes és családja” ügyében hozta, vagyis pontosan nem állapítható meg, hogy az elsőfokú ítélet kire vonatkozóan hozott döntést. Tekintettel azonban arra, hogy a felülvizsgálati kérelem ezt nem sérelmezte, a Kúria az érintetti kör ilyen módon történt meghatározása tekintetében megállapítást nem tehetett, azonban azt nem tartja a jövőben követendő gyakorlatnak.
[19] Az alperesnek a Kp. 82. §-a alapján indítványozott eljárás megszüntetése körében a Kúria rögzíti, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogi képviselet kötelező, a felperes jogi képviselőjével pedig a kapcsolat tartható volt, így az eljárás megszüntetésének nem volt helye önmagában azon okból, hogy a felperes ismeretlen helyen tartózkodik.
[20] A felperes alaposan hivatkozott arra felülvizsgálati kérelmében, hogy az elsőfokú ítélet tévesen tartalmazta a jogorvoslati tájékoztatójában, hogy az ítélet ellen nincs helye perorvoslatnak. A Met. 68. § (6) bekezdését és a Kp. 116. § a) pontját módosító, az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény rendelkezései az elsőfokú ítélet meghozatala előtt hatályba léptek, és azok – azt kizáró rendelkezés hiányában – alkalmazandóak voltak az elsőfokú eljárás során is, így az elsőfokú ítélet ellen a felülvizsgálat nem volt kizárt. Mivel azonban az elsőfokú ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem a Kúriára felterjesztésre került, a felperest ez okból jogsérelem nem érte.
[21] A felperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a kereset benyújtásakor a felperes tartózkodási helye Tompán volt, amelyre tekintettel a keresetlevelet 2020. április 1. napjával a Szegedi Törvényszékhez kellett volna áttenni, mert a bíróság illetékességét a Kp. – 2020. április 1-jén hatályos – 13. § (1) bekezdés c) pontja határozza meg. A felperes azt nem állította, hogy a Kp. keresetlevél benyújtásakor hatályos szabályai szerint nem a Fővárosi Törvényszék volt az illetékes bíróság, ezért a Kúriának kizárólag arról kellett döntenie, hogy a megváltozott illetékességi szabályok a szervezetrendszer változásával egyidejűleg eredményezhették-e a Szegedi Törvényszék illetékességét és indokolták volna az ügy Fővárosi Törvényszékről való áttételét.
[22] A 2020. április 1. napjától hatályos megváltozott illetékességi szabályok alkalmazandósága körében a felperes téves álláspontot képvisel, mert átmeneti szabály hiányában a Kp. a megváltozott illetékességi szabályokat, a Kp. új 13. §-a szerinti illetékességi okokat nem rendelte alkalmazni, azok a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel a hatályba lépést követően indult perekben alkalmazhatóak. A Kp. 14. § (3) bekezdésében foglalt azon szabály alól, hogy a keresetlevél benyújtásának időpontja az irányadó az illetékesség megállapításánál, a Kp. 13. §-át módosító, az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény nem adott felmentést, sem attól eltérő szabályt nem alkotott, ezért a hatályba lépett Kp. új 13. §-ával szabályozott újabb illetékességi szabályokat nem lehetett a hatáskörváltozás folytán a közigazgatási és munkaügyi bíróságokról a törvényszékeknek megküldött ügyekben alkalmazni (Kpkf.VI.39.076/2020/4. és Kpkf.V.39.124/2020/3. számú végzések).
[23] A Kp. 157. § (7) bekezdésének az a fordulata, hogy a törvényszék elnöke az illetékes törvényszéknek küldi meg a 2020. március 31-én a közigazgatási és munkaügyi bíróságon folyamatban lévő ügyeket, a területi illetékességi azonosság szerinti illetékes törvényszéknek való iratmegküldést jelenti a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 197/A. § (1) bekezdés második mondata szerint. Az iratküldés tehát területi illetékességi azonosság szerint történik, ekkor azonban az illetékességi okokat, azok esetleges változását a törvényszékek elnökei – erre irányuló kifejezett felhatalmazó rendelkezés hiányában – nem vizsgálhatják (Kúria Kpkf.VI.39.076/2020/4. számú végzés). A felperes által hivatkozott, Kp. 157. § (7) bekezdése tehát a perbeli esetben nem volt alkalmazandó.
[24] Megjegyzi ugyanakkor a Kúria, hogy a felperes érvelése azért is téves, mert az elsőfokú bíróság illetékességét a perbeli esetben nem a felperes lakóhelye, tartózkodási helye alapítja meg. Egységes ugyanis a Kúria jogértelmezése a körben, hogy a közösségi szálláson lévő felperes lakóhellyel, tartózkodási hellyel jelen ügyben nem rendelkezik. A lakóhely, tartózkodási hely fogalmát a Kp. nem, kizárólag a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) definiálja az 5. § (2) és (3) bekezdéseiben, így az Nytv. fogalmi rendszere irányadó a Kp. 13. § (1) bekezdés c) pontja körében is. Az Nytv. személyi hatálya [Nytv. 4. § (1) bekezdése] pedig a felperesre nem terjed ki: a menekültként vagy oltalmazottként történő elismerésüket kérő külföldiek nem tartoznak a Nytv. hatálya alá, ők a Nytv. szerinti lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem, csak szálláshellyel rendelkezhetnek, ami azonban a Kp. 13. § (1) bekezdés c) pontja szerinti illetékességet nem alapítja meg, mert a közösségi szálláshelyet illetékességi okként e törvényhely nem nevesíti. A felperes esetében a lakóhely, tartózkodási hely fogalma tehát nem értelmezhető (Kúria Kpkf.VI.40.198/2020/2. számú végzése).
[25] A felperes felülvizsgálati kérelmében „észrevételezte”, hogy „noha a jelen felülvizsgálati kérelem tárgya az illetékesség vizsgálata”, egyes ítéleti megállapítások alaptalanok. E körben kiemelendő, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmét az illetékesség hiányára alapította, az elsőfokú ítélet érdemi megállapításaival kapcsolatban csak „észrevételeket” tett, e körben jogszabálysértésre nem hivatkozott, mindösszesen az EU Kvalifikációs Irányelv 4. cikk 4. bekezdésével ellentétes ítéleti fogalomhasználatra. A Kp. 115. § (1) bekezdése értelmében felülvizsgálati kérelmet – többek között – jogszabálysértésre hivatkozással lehet benyújtani. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú ítélet érdemi megállapításait a felperes jogszabálysértés megjelölésével nem vitatta, a felülvizsgálati kérelem ezen „észrevételeit” a Kúria érdemben nem vizsgálta.
[26] A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.II.37.554/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás