PK ÍH 2021/118.
PK ÍH 2021/118.
2021.12.01.
Az internetes portál főoldalán a helyreigazítás tényére felhívó közlemény megjelentetésének célja az, hogy az olvasók értesüljenek arról, miszerint az eredeti cikk tartalmazott olyan valótlan közléseket, melyek miatt a szerkesztőség helyreigazításra köteles. Ha az érintettre vonatkozó valótlan állításokat az olvasók csak az eredeti cikket olvasván ismerhették meg, a helyreigazításra utaló, a főoldalon elhelyezett közleménynek nem kell tartalmaznia az érintett mint azon személy nevét, akiről az írás valótlanságokat állított [2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 4. § (1)–(3) bekezdés, 10. §, 12. § (1)–(2) bekezdés; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 495. § (1) bekezdés, 496. § (1) bekezdés; PK 15. számú állásfoglalás].
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy 5 napon belül a honlapján tegye közzé a lenti közleményt legalább 30 napig elérhető módon, vagy addig amíg az eredeti kifogásolt cikk hozzáférhető, és a honlap kezdőoldalának legelején ugyanolyan módon, és ugyanakkora betűméretben, és ugyanolyan betűtípusban, ahogyan a sérelmezett cikk címe a kezdőoldalon megjelenítésre került, jelenjen meg 24 óra időtartamban az alábbi cím, amelyre kattintással az eredeti cikk és az abban foglalt helyreigazító közlemény elérhető:
Helyreigazítás:
„X.Y.-ról valótlanságokat állítottunk.”
Ítéletének indokolásában idézte a Pp. 495. § (1) bekezdésében, 496. § (1) bekezdésében, az Smtv. 4. § (1)–(3) bekezdésében, 10. §-ában, 12. § (1) és (2) bekezdésében és a PK 15. számú állásfoglalásban írtakat.
Rámutatott arra, hogy a helyreigazító közlés akkor tölti be a rendeltetését, ha a kifogásolt közlemény valóságsértő voltát, szükség szerint a való tényeket félre nem érthetően kifejezésre juttatja. Az I. rendű alperes nem vitatta a helyreigazító közlemény szövegét, ugyanakkor a peres felek között vita volt a helyreigazítás közzétételének, illetve a cím megszövegezési módjának körében. Az I. rendű alperes helyreigazítása nem egyezett meg a felperes által a Pp. 495. § (1) bekezdése szerinti előzetes kérelemben megjelöltekkel, holott a Pp. 495. § (2) bekezdése szerint csak az ott meghatározott okokból kifolyólag tagadhatta volna meg az I. rendű alperes annak közzétételét. Az alperes ugyanakkor nem a tényállítások vonatkozásában vitatta a közzétételt, hanem annak módját kifogásolta. Az I. rendű alperes nem a felperesi kérelemnek megfelelően tette közzé a címlapon a helyreigazításról szóló tájékoztatót, abból mellőzte a felperes nevére történő utalást. Bár a cikk címében valóban nem szerepelt a felperes neve, ugyanakkor a cikkben róla közölt valótlan tényállítások akkor nyerhetnek ténylegesen orvoslást, ha a helyreigazításra történő utalásból is kitűnik a személye. Az átlagolvasó így tájékozódhat arról, hogy a korábbi, valótlan tartalommal megjelent írás vonatkozásában helyreigazítás történt a felperes esetében.
Az elsőfokú ítélettel szemben az I. rendű alperes – a szerkesztőség – élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság döntése nincs összhangban a PK 15. számú állásfoglalásban írtakkal és sérti az Smtv. 12. § (1) és (2) bekezdéseit.
Sem az Smtv. 12. § (1) és (2) bekezdéseiből, sem a sajtó-helyreigazítási ügyekben irányadó PK 15. számú állásfoglalásból nem vonható le olyan következtetés, miszerint a sajtószerv köteles lenne a helyreigazításnak a felperes által megkövetelt, a személyére utaló önálló címet (leadet) adni. A közlemény egészéből ki kell tűnnie annak, hogy mely állítás valótlan és ezzel szemben melyek a való tények, ezen követelménynek az önkéntesen közölt helyreigazító közlemény eleget tett. A közzétett helyreigazítás szövegében három alkalommal szerepel a felperes neve, azon felperesi igényt azonban nem tartották megalapozottnak, hogy a közleménynek önálló címet adjanak a helyreigazítás megjelölésen túlmenően. A sajtószerv mérlegelési körébe tartozik önkéntes közzététel esetén is, hogy a helyreigazítási kérelemnek csak részben adjon helyt. Személyiségi jogi perben van arra lehetőség, hogy a helyreigazítás közlésén túlmenően az adott per felperese elégtételadás iránt is kérelmet terjesszen elő a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés c) pontja alapján, ez azonban sajtó-helyreigazítási perben nem lehetséges.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
Rámutatott arra, hogy az adott eljárás eldöntendő jogkérdése csupán az, hogy az I. rendű alperes jogosult volt-e megtagadni a helyreigazítás közzétételének azon részét, ami arra vonatkozott, hogy a főoldalon 24 óra időtartamban jelenjen meg a „Helyreigazítás: X.Y.-ról valótlanságokat állítottunk” cím.
Ezen közzétételi mód az elmúlt években kialakult bírói gyakorlatnak megfelel, az olvasók csak így értesülhetnek arról, hogy róla az I. rendű alperes valótlanságot közölt és ezért helyreigazítást tesz közzé. Önmagában a „helyreigazítás” szó címként történő kitétele a főoldalra nem fogja kellőképp informálni az olvasókat, akik ekként nem szereznek tudomást arról, hogy kiről is szól a helyreigazítás és ekként arra rá sem kattintanak esetlegesen. A hírportálok köztudottan úgy működnek, hogy azoknak van egy főoldala, kezdő lapja, amelyen a szerkesztőség cikkei akként kerülnek közzétételre, hogy a kezdőoldalon csak a cikk címe jelenik meg, amelyre kattintással válik elérhetővé a teljes cikk egy másik URL alatt. Ezen cikkcímek idővel eltűnnek a főoldalról, az írások aktualitásuk, frissességük okán cserélődnek, az új hírek megelőzik, végül kiszorítják a régi híreket a főoldalról. Az olvasók nem keresnek rá hetekkel, hónapokkal korábbi cikkekre csak azért, hogy időnként ellenőrizzék, hogy abban időközben elhelyeztek-e esetlegesen helyreigazítást. Mindebből pedig az következik, hogy ahhoz, hogy a sajtó-helyreigazítás elérhesse a társadalmi rendeltetését, szükséges a helyreigazítás főoldalon való megjelenítése akként, hogy abból kitűnjön az is, hogy kiről állított valótlant korábban a szerkesztőség.
A PK 15. számú állásfoglalásra vonatkozó alperesi hivatkozás is megalapozatlan, ugyanis az nem a médiaszolgáltatónak, sajtószervnek, hanem a bíróságnak ad jogosultságot arra, hogy átfogalmazza a helyreigazítás szövegét. Az sem igaz, hogy a helyreigazítási kérelem teljesítése az alperes szerkesztői szabadságba való beavatkozás lenne. Az alperes által megvalósított mód nem szolgálja a felperes érdekét, és nem alkalmas arra sem, hogy azt ebben a formában jogszerűen közölt helyreigazításnak lehessen tekinteni.
Az alperesek fellebbezése megalapozott.
Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülbírálat során a Pp. 380. §-ában megjelölt, az elsőfokú ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére okot adó körülményt nem észlelt, így – az elsőfokú ítélet megváltoztatására irányuló fellebbezési kérelemre tekintettel – a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján az ügy érdemében döntött. A felülbírálati jogkörét a Pp. 370. § (1) bekezdésének megfelelően a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között gyakorolta.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete az irányadó anyagi jognak nem felel meg, a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi következtetés vonható le. Erre tekintettel az elsőfokú ítéletet a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta.
Az Smtv. 12. § (2) bekezdése értelmében a helyreigazító közleményt napilap, internetes sajtótermék és hírügynökség esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő öt napon belül a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben, lekérhető médiaszolgáltatás esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő nyolc napon belül a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben, más időszaki lap esetében az igény kézhezvételétől számított nyolc napot követően a legközelebbi számban a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben, lineáris médiaszolgáltatás esetében pedig ugyancsak nyolc napon belül, a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és azzal azonos napszakban kell közölni.
Az internetes sajtótermékek esetében a hírek megjelenítése tipikusan akként történik, hogy a portál főoldalán – tematikus rendben – a cikkek címe, illetve alattuk egy rövid, figyelemfelkeltő bevezető jelenik meg, a teljes írás pedig a címet és leadet tartalmazó szövegablakra kattintással, az adott hírrovatban válik elérhetővé az olvasók számára. Az Smtv. 12. § (2) bekezdése szerinti „a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben” kitételt a hírportálokon megjelenő cikkek vonatkozásában ezen sajátosságokhoz igazodóan kell értelmezni. Ennek megfelelően munkálta ki a bírói gyakorlat azt, hogy az internetes sajtótermékben megjelent cikk vonatkozásában a sérelmet szenvedett fél igényt tarthat arra, hogy az adott portál főoldalán a szerkesztőség az olvasók figyelmét a helyreigazítás tényére felhívó közleményt jelentessen meg, míg a helyreigazítás teljes szövege a cikk eredeti helyén, az azt tartalmazó linken kerüljön közzétételre. Ez a közzétételi mód nem jelent többszöri helyreigazításra kötelezést, biztosítja ugyanakkor azt, hogy az olvasók értesüljenek arról, hogy az írás tartalmazott olyan valótlan közléseket, amelyek miatt a hírportál helyreigazítás közzétételére köteles. A közlemény szövegére rákattintva az adott cikk linkjén a honlap látogatói a helyreigazítás teljes szövegét olvashatják.
A perbeli esetben az I. rendű alperes önkéntesen közölt helyreigazítást a 2021. március 12. napján a hírportálon „B. három puszija” címmel megjelent írásban a felperes vonatkozásában közzétett tényállítások okán akként, hogy a portál főoldalán – az „Ajánló” rovatban a „Helyreigazítás” cím és a „Helyreigazítás a B. három puszija című cikk kapcsán” alcím jelent meg, míg arra kattintással a felperes által az előzetes kérelmében igényelt helyreigazítás a cikk eredeti helyén – a Belföld rovatban – vált elérhetővé.
A perben rendelkezésre álló adatok szerint a hírportál kezdő oldalán a felperes által sérelmezett cikk teljes terjedelemben nem jelent meg, ott az írás címe, valamint egy rövid, figyelemfelhívó, az olvasók érdeklődésének felkeltését szolgáló bevezető került megjelentetésre, a teljes írás pedig a https:// linken, a Belföld rovatban volt olvasható. Az internetes portál főoldalán – a cikk címe alatt található – bevezető az I. rendű alperes által önkéntesen helyreigazított közléseket nem tartalmazta, a cikk címében és a főoldalon megjelenő leadjében a felperes neve nem szerepelt, személyére nem történt utalás. Mindezek alapján az I. rendű alperes által a portál főoldalán közzétett közlemény az Smtv. 12. § (2) bekezdésében foglalt követelménynek megfelel akkor is, ha az nem a felperes előzetes kérelmének megfelelő szövegezéssel lett közzétéve, nem tartalmazza azt, hogy a sérelmezett írás a felperes vonatkozásában állít valótlanságot.
Az I. rendű alperes által a főoldalon közzétett közlemény tartalmazza azt, hogy mely cikkben foglaltak miatt került sor helyreigazítás közzétételére, ez az eredeti címhez és leadhez hasonló módon és terjedelemben tájékoztatja az olvasókat, azt közölve velük, hogy a helyreigaztásra a „B. három puszija” című cikkben foglaltak miatt került sor. Az olvasók az eredeti cím alapján sem értesültek arról, hogy az írás a felperesre vonatkozóan fogalmazott meg állításokat, erről csak az eredeti cikkhez eljutva értesültek. Az I. rendű alperes által a kezdőlapon elhelyezett közleményre kattintva az olvasók az eredeti elérési útvonalhoz hasonlóan értesülhetnek arról, hogy a sajtóközlemény a felperesről állított valótlan tényeket.
Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az önkéntesen közölt helyreigazítás szövege az eredeti cikknél a mai napig elérhető, így alaptalan a felperes arra vonatkozó igénye is, hogy a bíróság ítélete tartalmazza azon kötelezést, hogy a helyreigazítás legalább 30 napig – de mindaddig, amíg a cikk elérhető – jelenjen meg. E vonatkozásban az elsőfokú bíróság ítélete félreérthető tekintettel arra, hogy az ilyen tartalmú kötelezése a „lenti közlemény"-re vonatkozik, azt azonban az ítélet rendelkező része nem tartalmazza, csupán a főoldalon közzétenni kért közlemény szövegét, miszerint „X.Y.-ról valótlanságokat állítottunk”.
(Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.478/2021/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás