KÜ BH 2021/119
KÜ BH 2021/119
2021.04.01.
A magyarnyelv-tanulás nem minősül a tanulmányi célú tartózkodást megalapozó körülménynek [2007. évi II. tv. (Harmtv.) 13. § (1) bek.; 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet 29. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A mongol állampolgárságú felperes 2019. augusztus 12. napján tanulmányok folytatása célú tartózkodási engedély és tartózkodási engedély átvételére jogosító vízum kiadása iránti kérelmet terjesztett elő. A kérelmében megjelölt tanulmányi cél kapcsán arra hivatkozott, hogy a KKM oktatási és rekreációs Kft. magyarnyelv-tanfolyamán kíván részt venni.
[2] Az elsőfokú hatóságként eljárt Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatósága a 106-1-70936/5/2019-T. számú határozatával a felperes kérelmét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2020. február 6. napján kelt 106-T-5140/2/2020. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozatban rögzítette, hogy a felperes fellebbezés-kiegészítésében igazolta, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar 2020. február 3. napjától 2021. január 30. napjáig tartó intenzív magyar nyelvű tanfolyamára felvételt nyert. A tandíjat és a jelentkezés költségét befizette, azonban a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2018. március 29. napján kelt 44.K.30.362/2018/11. számú ítéletére utalással megállapította, hogy önmagában és kizárólag az, hogy valaki a magyar nyelvet szeretné elsajátítani, nem elegendő indok a magyarországi tartózkodás engedélyezéséhez.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] Az alperes határozatával szemben előterjesztett keresetében a felperes az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárására kötelezését kérte. A keresetében kifogásolta, hogy a hatóság nem folytatott le bizonyítást arra vonatkozóan, hogy a felperes nyelvi képzésen részt vesz-e, illetve a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. tv. (a továbbiakban: Harmtv.) 92/C. § és 86/K. § sérelmeként hivatkozott arra, hogy nem tájékoztatták a felperest arról, hogy egyéb célú tartózkodási engedély iránti kérelmet is benyújthat. Kifogásolta továbbá, hogy az alperes a Harmtv. 88/Q. § (7) bekezdésében előírt ügyintézési határidőt többszörösen túllépte.
[4] Az alperes a védiratában a határozatában foglaltak fenntartása mellett a kereset elutasítását kérte, hivatkozva a Kúria Kfv.II.37.679/2018/9. számú ítéletében foglaltakra is.
Az elsőfokú ítélet
[5] A Fővárosi Törvényszék a jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Kiemelte, hogy a felperes keresetében nem részletezte, hogy álláspontja szerint a közigazgatási szerv az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. tv. (a továbbiakban: Ákr.) melyik alapelvi rendelkezését sértette meg, továbbá kifejtette, hogy a kérelemre indult idegenrendészeti eljárások esetében a tényállás felderítésének kötelezettsége megoszlik a kérelmező és az eljáró hatóság között. Az ügyfélnek hiánytalanul és a valóságnak megfelelően kell szolgáltatnia az adatokat, a közigazgatási szerv feladata pedig arra irányul, hogy ezeket gondosan mérlegelje, esetleges hiányosság esetén a szükséges nyilatkozatokat, dokumentumokat bekérje. Az idegenrendészeti hatóságnak nem feladata, hogy az egyik jogszabályban meghatározott tartózkodási cél teljesíthetetlensége esetén külön felhívja a jogi képviselővel eljáró felperes figyelmét más jogszabályi lehetőségekre.
[6] A Fővárosi Törvényszék megállapította, hogy ügyintézési határidő túllépése önmagában a támadott határozat megsemmisítését nem alapozza meg, kivételes esetben minősülhet csak az ügy érdemére kiható súlyos hibának, a felperes a keresetében viszont nem utalt arra, hogy az ügyintézési határidő túllépése az ügy érdemében, kérelme elbírálásában mennyire játszott közre.
[7] Az elsőfokú bíróság a Kúria Kfv.II.37.679/2018/9. számú ítéletében foglaltakra hivatkozással megállapította, hogy a hallgatói jogviszony létesítése nem teremt alanyi jogot a tartózkodás engedélyezésére, továbbá a Harmtv. 21. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a tanulmányi célú tartózkodási engedély kibocsátásának egyik feltétele, hogy a kérelmező igazolja, hogy a tanulmányok folytatásához megfelelő nyelvismerettel rendelkezik. Mindezek miatt önmagában a tanulmányi célból kibocsátott tartózkodási engedélyt nem alapozhatja meg az, ha valaki magyar nyelvtanulás céljából érkezne az országba. Ezen rendelkezés azt a jogalkotói akaratot tükrözi, hogy egy adott képzés legalább elégséges szinten történő elvégzéséhez szükségszerűen adottnak kell lennie egy megfelelő nyelvismeretnek. Ezek birtokában folytathatók tanulmányok és ennek alapján bocsátható ki a tartózkodási engedély.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A jogerős ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes kérte a Kúriát, hogy a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására. A hivatkozásai szerint a jogerős ítélet sértette a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. tv. (a továbbiakban: Kp.) 78. § (2) bekezdését, valamint 85. § (2) bekezdését, az álláspontja szerint ugyanis a hallgatói jogviszony igazolására a Harmtv. 86/K. §-a alapján hiánypótlási felhívás kibocsátásának lett volna helye, illetve az oktatási intézményt meg kellett volna keresni.
[9] A felperes szerint átláthatatlan eljárást eredményez az az eljárás, amellyel összefüggésben nem képezi vizsgálat tárgyát, hogy az eljárás során foganatosított eljárási cselekmény szabályszerű volt-e vagy sem, vitatva ezzel a jogerős ítélet azon megállapítását, hogy az eljárási határidő betartásának az ügy érdemére kiható jelentősége nem volt. A felperes véleménye szerint a hatóságot minden esetben az Ákr. 2. §-a és 4. §-a alapján maradéktalan és teljes körű tényállástisztázási kötelezettség terheli, függetlenül attól, hogy az eljárás kérelemre indult-e.
[10] A Kúria a Kp 118. § (4) bekezdése alapján tájékoztatta az alperest, hogy a tájékoztatás kézhezvételét követő nyolc napon belül felülvizsgálati ellenkérelmet terjeszthet elő. Az alperes a vele 2020. október 8-án közölt tájékoztatás ellenére a felülvizsgálati ellenkérelmet csak 2020. november 19. napján terjesztette elő, így az a Kp. 36. § (1) bekezdés g) pontja alapján alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 149. § (1) bekezdése szerint hatálytalan volt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
[12] A Kúria Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálja felül.
[13] A Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 100. § (2) bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálati kérelemben meg kell határozni a felülvizsgálati kérelmet megalapozó jogszabálysértést, a jogszabályhely pontos megjelölésével. A felperes a felülvizsgálati kérelmét a Kp. 78. § (2) bekezdésének és 85. § (2) bekezdésének sérelmére alapította.
[14] A Kp. 78. § (2) bekezdése szerint a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben, a megelőző eljárásban megállapított tényállással összevetve értékeli. A Kp. 85. § (2) bekezdése értelmében a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálja.
[15] A Kúria megállapította, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében tényállás megállapításával kapcsolatosan csupán arra hivatkozott, hogy a hatóság nem folytatott le bizonyítási eljárást a tartózkodási célként megjelölt nyelvi képzéssel összefüggésben.
[16] A Kúria hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye, nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére, a felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása során elvégzett bizonyítékok mérlegelésének jogellenességére hivatkozása esetén a jogerős ítélet érintésének csakis akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat, azok egybevetése során nem a maguk összességében értékelte, ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagy lényeges logikai ellentmondást tartalmaz.
[17] A felperes a felülvizsgálati kérelmében ilyen körülményre nem hivatkozott. Az elsőfokú bíróság a magyar nyelv tanulása kapcsán előterjesztett tanulmányi célú tartózkodási engedély iránti kérelem engedélyezési feltételei körében rögzítette, hogy ahhoz egyrészt szükséges, hogy a kérelmező igazolja, hogy a tanulmányok folytatásához megfelelő nyelvismerettel rendelkezik, másrészt a hallgatói jogviszony létesítése önmagában nem teremt alanyi jogot a tartózkodás engedélyezésére. Mindezért nem volt jelentősége annak, hogy a felperes milyen jellegű képzés keretébe kívánja a magyar nyelvet elsajátítani, a képzés valós-e.
[18] A Kúria kiemeli, hogy a Harmtv. végrehajtásáról szóló 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet 29. § (2) bekezdése szerint a beutazás és tartózkodás célja akkor tekinthető igazoltnak, ha a kérelmező a Harmtv. 19-28. §-ában meghatározott valamely célból vagy célokból kíván Magyarország területén tartózkodni és tartózkodása indokait okirattal is alátámasztja. A Harmtv. 13. § (1) bekezdés d) pontja értelmében 180 napon belül 90 napot meghaladó tartózkodás céljából az a harmadik országbeli állampolgár utazhat be, illetve 180 napon belül 90 napot meghaladó időtartamig az a harmadik országbeli állampolgár tartózkodhat Magyarország területén, aki igazolja beutazása és tartózkodása célját. Ezen rendelkezésekből egyértelműen megállapítható, hogy a tartózkodási engedély iránti kérelem kötelező tartalmi eleme a tartózkodási cél megjelölése.
[19] Az idegenrendészeti hatóság tájékoztatási kötelezettsége körében a Kúria kiemeli, hogy a tartózkodási engedély iránti kérelem benyújtására a hatóság nyomtatványokat rendszeresített, amelyben az összes tartózkodási cél felsorolásra került. Ebből megállapítható, hogy a felperes részére sem kellett további tájékoztatást adni arra vonatkozóan, hogy milyen lehetséges tartózkodási célok érdekében lehet a tartózkodási engedély iránti kérelmet előterjeszteni, hiszen a felperes is ilyen nyomtatványon (annak angol nyelvű változatán) nyújtotta be a kérelmét. A felülvizsgálati bíróság hivatalos tudomással rendelkezik továbbá arról, hogy az alperes hatóság honlapján (http://www.bmbah.hu/index.php?option=com_osservicesbooking&view=default&field_id= 16&lang=hu) a tartózkodási engedély iránti kérelmekhez kapcsolódóan részletes tájékoztató érhető el. Ezen tájékoztató szerint „egyéb célból kaphat az a harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedélyt, aki nyelvtanulás céljából érkezik Magyarországra”.
[20] A kifejtettekre tekintettel megállapítható, hogy a hatóság tényállás tisztázásikötelezettsége az ügyfél kérelmének elbírálásához szükséges tények tisztázása körében áll fenn azzal, hogy kérelemre induló eljárás esetében a kérelem alátámasztására szolgáló bizonyítékokat a kérelmező ügyfélnek kell biztosítania. A hatóságot a már hivatkozottakon túlmenő tájékoztatási kötelezettség nem terheli.
[21] A Kp. 2. § (1) bekezdése szerint közigazgatási perben a bíróság feladata, hogy eljárásával a közigazgatási tevékenységgel megvalósított jogsértéssel szemben, erre irányuló megalapozott kérelem esetén hatékony jogvédelmet biztosítson. A Kp. 37. § (1) bekezdés f) pontja szerint pedig a keresetlevélnek tartalmaznia kell a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával. A Kp. 85. § (1) bekezdése szerint a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja. Ebből adódóan a fél által nem állított körülmények, a fél által nem hivatkozott jogsértések főszabályként nem képezhetik a közigazgatási per tárgyát. A Kp. 117. § (3) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben nem lehet hivatkozni új jogalapra és olyan új tényre, körülményre, amely nem, volt sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárás tárgya. A Kúria megállapította, hogy a felperes keresetében rögzítette, hogy a Harmtv. 88/Q. § (7) bekezdésében rögzített ügyintézési határidőt az alperesi hatóság többszörösen túllépte, határozatából a mulasztás oka nem állapítható meg. Ezzel kapcsolatban azonban jogsérelmet nem állított, így az nem is lehetett az elsőfokú eljárás tárgya. Megjegyzi továbbá a Kúria, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében sem határozta meg, hogy az eljárás „átláthatatlansága” mivel valósult meg, az számára milyen jogsérelmet jelentett, mi volt az a jogsérelem, amely a határidő betartása esetén nem valósult volna meg.
[22] A kifejtettek szerint a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet jogszerű volt, ezért azt a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.IV.37.739/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás