BK ÍH 2021/12.
BK ÍH 2021/12.
2021.03.01.
A bűnügyi költség viseléséről mérlegelésen alapuló döntés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás során nem változtatható meg [Be. 574. § (5) bekezdés, 671. § 15. pont].
Az elsőfokon eljáró törvényszék a saját elsőfokú, illetőleg az ítélőtábla másodfokú ítéletében megállapított, a IV. r. elítélt által külön megfizetni rendelt, bűnügyi költségről egyszerűsített felülvizsgálat eljárásban megállapította, hogy az az állam terhén marad, az egyetemleges bűnügyi költség megfizetését nem érintve.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az elítélt jelentett be fellebbezést, a felmerült bűnügyi költség megfizetése alóli teljes körű mentesítése érdekében. Álláspontja szerint a bűncselekmény tárgyi súlyához képest aránytalanul nagy az őt terhelő bűnügyi költség összege.
A fellebbviteli főügyészség a bejelentett fellebbezést nem tartotta alaposnak, hivatkozott arra, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Be. 671. § 15. pontja szerinti egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatását lehetségesnek tartotta. Ezért az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezésének és az elítélt indítványa elutasításának van helye.
Az ítélőtábla az elítélt fellebbezését nem ítélte alaposnak, míg a főügyészség átiratában írtakat helytállónak találta.
A megállapított tényállás lényege szerint a IV. r. elítéltet az eljáró bíróságok pénzmosás bűntettében és felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében mondták ki bűnösnek. A IV. r. elítéltet az I., II. és III. r. elítéltekkel egyetemlegesen a bíróságok 564 236 forint bűnügyi költség egyetemleges megfizetésére is kötelezték, emellett külön kötelezték 88 900 forint, a nyomozati szakban felmerült kirendelt védői díj megfizetésére is. A IV. r. elítélt ugyanis a bírósági eljárásban terjesztett elő személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmet, melynek eredményeként a bírósági eljárásban felmerült kirendelt védői díjat az állam viseli.
A IV. r. elítélt egyszerűsített felülvizsgálati eljárást kezdeményezett, arra hivatkozva, hogy a személyes költségmentesség engedélyezésének visszaható hatálya van, ezért a védelmével a nyomozás során felmerült bűnügyi költséget ne kelljen megfizetnie. Az elsőfokon eljárt törvényszék akként foglalt állást, hogy a személyes költségmentesség csak az engedélyezés iránti kérelem előterjesztését követően felmerült kirendelt védői díjra vonatkozhat, így a nyomozati szakban felmerült védői díjat az elítéltnek kellene megfizetnie. Azonban úgy ítélte meg, hogy a Be. 574. § (5) bekezdése a bűncselekmény tárgyi súlyához képest aránytalanul nagy bűnügyi költség egy részének megfizetése alól a vádlottat mentesítheti, ezért ezen jogszabályhelyet alkalmazva állapította meg, hogy a nyomozati szakban felmerült kirendelt védői díj az állam terhén marad.
Az ítélőtábla jogi álláspontja szerint az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás során az elsőfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (Jstv.) 17. § (1) bekezdés b) pontjában és a 63. § (2) bekezdésében írtakat, másrészt a Be. 574-576., 145., 76-77. §-aiban felsorolt rendelkezéseket megtartva határoztak-e az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről.
Az elsőfokú bíróság törvénysértést az alapügyben hozott határozatokban nem észlelt, ennek ellenére a Be. 574. § (5) bekezdésére történő hivatkozással méltányosságból megváltoztatta a jogerős ítéleti rendelkezést, és a IV. r. vádlottat mentesítette a nyomozás során a kirendelt védő közreműködésével kapcsolatosan felmerült bűnügyi költség megfizetése alól.
A Be. 574. §-ában írtak szerint a bíróságnak az ügydöntő határozatban rendelkeznie kell az eljárás során felmerült bűnügyi költségről. Ennek során van lehetősége arra, hogy az 574. § (5) bekezdésének alkalmazásával a bűncselekmény tárgyi súlyához képest aránytalanul nagy bűnügyi költség egy részének megfizetése alól a vádlottat mentesítse. Ebben az esetben a bíróságnak kizárólag az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyát és a felmerült bűnügyi költség összegét kell mérlegelnie, annak azonban nincs jelentősége, hogy a vádlott személyi, jövedelmi és vagyoni viszonyai milyenek. Ekkor ugyanis az ügyben eljáró bíróság a bűncselekmény tárgyi súlyát és a bűnügyi költség összegét összevetve foglal állást abban a kérdésben, hogy a bűnügyi költség egy részének megfizetése alól méltányosságból a vádlottat mentesíti-e. Ez tehát egy mérlegelésen alapuló rendelkezés, amely egyszerűsített felülvizsgálat során nem változtatható meg.
Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban csak a bírói mulasztások és törvénysértések orvoslására kerülhet sor, a mérlegeléssel meghozott döntés felülmérlegelésére törvényes lehetőség nincs.
A törvényszéknek az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás során pontosan meg kellett volna jelölnie, hogy az alapügyben meghozott határozat milyen törvénysértő rendelkezést tartalmaz. Amennyiben ez a törvényi feltétel nem állapítható meg, azaz az eljárás megindításának a feltételei nem állnak fenn, a bíróságnak az eljárást meg kell szüntetnie, illetve az erre irányuló indítványt el kell utasítania a Be. 674. § (2) bekezdésében rögzítettek szerint.
Ezért az elsőfokú bíróság – tekintve, hogy jogszabálysértést nem tapasztalt – tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy helye van az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásnak a korábbi IV. r. vádlottat terhelő bűnügyi költség tekintetében, másrészt tévedett, amikor ezen belül lehetőséget látott a Be. 574. § (5) bekezdésében foglaltak alkalmazására.
Az elítélt által fellebbezésben hivatkozott visszaható hatállyal kapcsolatban megállapítható, hogy mind az alapügyben eljáró bíróságok, mind a törvényszék az elsőfokú végzésében helyesen hivatkoztak arra, hogy a támogatás hatálya a kérelem előterjesztésétől indul, a terhelt ettől az időponttól kezdődően jogosult arra – a Jstv. 17. § (1) bekezdés b) pontja, (2) bekezdése és a Be. 76. § (1) bekezdése alapján –, hogy a részére kirendelt védő díját és költségét az állam előlegezze és viselje. Nincs tehát a költségkedvezménynek visszaható hatálya, és ilyen hatályt alátámasztó bírósági gyakorlat sem ismert.
Az elítélt fellebbezésében kérte, hogy az alapügyben felmerült bűnügyi költség megfizetése alól a bíróság őt teljeskörűen mentesítse.
A büntetőeljárás során azonban a kirendelt védő közreműködésén felül felmerülő bűnügyi költség viselése alól a költségkedvezmény engedélyezését követően sem mentesíthető a terhelt, tekintve, hogy erre jogszabály lehetőséget nem biztosít, a költségkedvezmény kizárólag a kirendelt védő díjára és költségére vonatkozik.
Tájékoztatta az elítéltet az ítélőtábla arról, hogy az államot illető bűnügyi költség megfizetésének különös méltánylást érdemlő okból történő mérséklésére vagy elengedésére, illetve az erre irányuló kérelem elbírálására az igazságügyért felelős miniszter jogosult a Be. CXI. Fejezet 863-865. §-ában írtak szerint.
A kifejtettek alapján az ítélőtábla azt állapította meg, hogy jelen ügyben az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának nincs helye, az a törvényben kizárt, ezért a Be. 674. § (6) bekezdése alapján a törvényszék határozatát hatályon kívül helyezte, és az elítélt indítványát elutasította.
(Szegedi Ítélőtábla Bpkf.III.195/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás