PK ÍH 2021/124.
PK ÍH 2021/124.
2021.12.01.
A régi Ptk. 578/G. § (1) és (2) bekezdése az egy háztartásban élők javára az együttélés ideje alatt szerzett ingó- és ingatlanvagyonra a szerzésben való közreműködés arányában tulajdoni igényt biztosít, amennyiben a hozzátartozók a közös gazdasági cél elérése érdekében járnak el, és legalább hallgatólagosan egyetértenek abban, hogy a közös gazdasági tevékenység eredményeként megszerzett vagyon is közös legyen [1959. évi IV. törvény (rPtk.) 578/G. § (1) és (2) bekezdés].
A másodfokú bíróság által irányadónak tekintett tényállás szerint a III. r. felperes és néhai B. E. (a II. r. felperes jogelődje) 1971-ben kötöttek házasságot, majd az ingatlanban néhai haláláig folyamatosan házassági életközösségben éltek. A háztartásukban nevelték az 1972-ben született II. r. felperest, az 1977-ben született I. r. felperest és az 1979-ben született I. r. alperest (gyermekeiket). A II. r. felperes 1996. évtől, az I. r. alperes 2017. évtől önálló háztartásban él.
Néhai B. E. 1996. január 24-i nyugdíjazásáig folyamatosan munkaviszonyban állt. Emellett 1972-től kezdődően folyamatosan háztáji gazdasággal, majd egyre növekvő volumenben növénytermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkozott. Gondoskodott a különvagyonát képező zártkert (szőlőhegy), valamint a termőföld műveléséről.
A háztáji gazdaság és a háztartás önfenntartó módon működött: a mezőgazdasági terményeket az állatokkal etették fel, a felesleget értékesítették, a befolyt összeg a közös háztartást gyarapította, illetve azt a gazdaságba forgatták vissza. A család valamennyi munkát közösen végezte.
Néhai B. E. 1992-ben részaránykiadás útján kb. 3,5 hektár területű ingatlan tulajdonjogát szerezte meg, amelyhez további 10 hektár alapterületű földet bérelt. 1992-ben vásárolt további ingatlanokat, amelyeket 1997-ben a három gyermek részére egyenlő arányban elajándékoztak. A fenti területekből kiindulva 1992. évtől kezdve néhai – majd 2004-2005 évtől kezdve az I. r. felperes és az I. r. alperes – irányításával egy folyamatosan terjeszkedő, jól prosperáló családi mezőgazdasági vállalkozást alakítottak ki.
Néhai B. E. 2004. évben csípőprotézis-műtéten esett át. Gyengülő egészségi állapota miatt a nehéz fizikai munkából kevésbé tudta kivenni a részét, a kisebb mezőgazdasági munkálatokat azonban folyamatosan elvégezte, a szőlőművelés, a permetezés, gyomirtás továbbra is az ő feladata maradt. A jól működő mezőgazdasági vállalkozás működtetését 2004-2005 évtől fokozatosan az I. r. felperes és az I. r. alperes vette át, a vállalkozással kapcsolatos gazdasági döntésekből (földvásárlások, pályázatok, gépvásárlások) azonban néhai B. E. továbbra is kivette a részét.
Néhai B. E. 1997-től 2017 márciusáig bezárólag összesen 14 091 988 forint nyugdíjban részesült.
Néhai B. E. 2018. május 6-án végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt. Utána a törvényes öröklésre jogosultak a gyermekei és a házastársa.
A III. r. felperes a házasságkötését, majd a gyermekek megszületését követően 9 évig otthon dolgozott, majd 2005. május 21-i nyugdíjazásáig – kisebb megszakításokkal – folyamatosan munkaviszonyban állt.
A III. r. felperes a gyermekek felnevelésén, majd a teljes család ellátásán és a háztartás vezetésén túl a háztáji gazdaságban és az állattartásban is tevékenykedett. Az ő feladata volt a tejértékesítés intézése és a család rezsi és egyéb kiadásainak, fizetési kötelezettségeinek teljesítése.
A III. r. felperes jövedelme 1997-től 2017. márciusáig összesen 15 834 291 forint volt.
A három fiúgyermek tizenéves koruktól kezdődően mind a háztartási, mind a ház körüli, mind az egyéb mezőgazdasági munkákba besegítettek, folyamatosan „belenőttek” az egyre nagyobb volumenű gazdálkodásba. A család közös háztartásban élt, közösen gazdálkodott, a szükségleteiket közösen fedezték.
A legidősebb gyermek, a II. r. felperes a házasságkötését követően 1996-tól külön háztartásban élt, azonban a családi mezőgazdasági vállalkozásba rendszeresen besegített, a szüleivel és a velük közös háztartásban élő testvéreivel kölcsönösen támogatták egymást.
A II. r. felperes tulajdonában álló termőföldet az I. r. felperes nevén lévő haszonbérleti szerződés alapján a család művelte, amelyre tekintettel a család a II. r. felperessel évente elszámolt.
Az I. r. felperes 1995. március 10-én vált nagykorúvá. 1994-től 1998-ig munkát vállalt, ezalatt levelező tagozaton érettségizett. Rövid munkanélküliség után 1998-1999 között 9 hónapig katonai szolgálatot teljesített. 1999 decemberétől 2003-ig ismét munkaviszonyt létesített, a készpénzben kapott jövedelmét a család közös kasszájába adta.
Az I. r. felperes munkaviszonya mellett is folyamatosan dolgozott a háztáji gazdaságban, a mezőgazdasági tevékenységből 2001. évtől kezdődően származott jövedelme.
Az I. r. felperes 2006. évtől önálló főfoglalkozásként mezőgazdasági egyéni vállalkozóként tevékenykedett.
2006 januárjában eredményes mezőgazdasági pályázaton 6 000 000 forint támogatásban részesült, amelyet földvásárlásra fordított.
A termőföldek után az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként, illetve a földhasználati nyilvántartásban használóként az I. r. felperes volt bejegyezve, így mind a tulajdonában álló, mind a nyilvántartás szerint általa bérelt területek után járó állami támogatásokat igénybe vette.
Az I. r. felperes nevén lévő termőföldeket is túlnyomórészt az I. r. alperes művelte.
Az I. r. felperes mezőgazdasági vállalkozóként elsősorban állattartással foglalkozott. A tejet eladásra termelte, amelyben a III. r. felperes közreműködött. Az I. r. felperes irányította mindkettőjük foglalkozásszerű tevékenységével kapcsolatos ügyeket, és a könyvelési feladatok intézését. Az állatok értékesítéséből származó bevétel jelentős része a kedvezőbb adózás miatt az I. r. alperes számlájára folyt be.
Az I. r. felperes két bankszámlával rendelkezett: a Takarékszövetkezetnél, – amelyhez az I. r. alperesnek is hozzáférése volt –, és 2016 évtől a Banknál.
Az I. r. felperes számláján – az átalányadózási szabályok miatt – az éves jövedelme a 6 000 000 forintot nem haladhatta meg.
Az I. r. felperes összes jövedelme 1997-től 2017. márciusáig bezárólag 9 322 890 forint volt.
Az I. r. alperes a nagykorúságától, 1997. júliustól folyamatosan munkaviszonyban állt 2005-2006. januárjáig. Az I. r. alperes készpénzben kapott havi fizetése, illetve az alkalmi munkából származó jövedelme is a közös családi kasszába folyt be.
Az I. r. alperes 1999 decemberétől őstermelőként gazdálkodott, áfa-visszaigénylésre volt jogosult. 2006. évtől a mezőgazdasági tevékenységet főfoglalkozásként végezte.
A család tulajdonában és használatában álló földterületeket – a közös elhatározás alapján, ám az áfa-visszaigénylés lehetősége miatt az I. r. alperes nevében vásárolt gépekkel – elsősorban az I. r. alperes művelte.
Az I. r. alperes a gépvásárlásokra tekintettel a Banknál rendelkezett bankszámlával. Az I. r. alperes jövedelme 1997-től 2017 márciusáig bezárólag összesen 17 493 891 forint volt.
Az I. és III. r. felperes, néhai B. E., valamint az I. r. alperes a szülők háztáji gazdaságából a '90-es évek végétől kezdődően 2017 márciusáig egy folyamatosan gyarapodó, jól működő családi mezőgazdasági vállalkozást alakítottak ki.
Az 1990-es évek végéig a gazdaságot dominánsan néhai B. E. és házastársa működtették, akiknek munkájából a nagykorúvá váló gyermekeik egyre nagyobb részt vállaltak.
Néhai B. E. csípőműtétét, és egészségi állapotának romlását követően, a szülők életkorának előre haladtával a mezőgazdasági vállalkozás működtetéséhez szükséges fizikális tevékenységet elsősorban az I. r. felperes és az I. r. alperes végezték azzal, hogy a gazdasági döntéshozatalban a szülők változatlanul részt vettek, illetve a munkavégzésben teljesítőképességüknek megfelelően továbbra is tevékenyen közreműködtek.
Az állattenyésztéssel elsősorban az I. r. felperes foglalkozott, a földeken a mezőgazdasági munka jelentős részét – gépek és alkalmanként fizetett segítség igénybevételével – elsősorban az I. r. alperes végezte.
Az állattartásból, növénytermesztésből befolyó jövedelmeket közösen a vállalkozásba visszaforgatták, újabb földterületeket, illetve nagy értékű gépeket vásároltak. A földterületek megvásárlását, és azt, hogy melyiküket tüntessék fel a szerződésben vevőként, közös döntés alapján, célszerűségi szempontok szerint határozták el (elővásárlási jogok, állami támogatás, összefüggő földterületek kialakítása stb.)
Az I. r. alperes őstermelőként az áfát visszaigényelhette, ezért a nagy értékű gépeket – közös gazdasági döntés alapján – az I. r. alperes nevére vásárolták. A gépvásárlásokkal kapcsolatos pénzforgalom az I. r. alperes számláján zajlott, ide érkezett az ezzel kapcsolatos támogatás összege is. A gépvásárláshoz szükséges hitelt is az I. r. alperes vette fel, a megvásárolt berendezésekre a szükséges felelősségbiztosítási szerződéseket is az I. r. alperes kötötte, a gépjavítást, szervizelést is az I. r. alperes intézte.
Az I. r. felperes bankszámláin – az átalányadózás miatt – jelentősen kisebb forgalom volt, mint az áfa-visszaigénylésre jogosult I. r. alperes számláin.
A család, azaz az I. r. felperes, a III. r. felperes, illetve néhai B. E., valamint az I. r. alperes a bevételeket – a közös háztartás költségeinek fedezését meghaladóan – a vállalkozásba forgatta vissza, amelynek eredményeként 2017. évre közel 130 hektáros területen gazdálkodtak, és több nagy értékű gép birtokába kerültek.
2016. évben a családtagok között a kapcsolat megromlott, mivel az I. r. alperes önálló döntéssel a közös gazdálkodásból származó 4 300 000 forintért saját lakóingatlant vásárolt.
2017. március 8-án az I. r. felperes és az I. r. alperes között megállapodás jött létre, amelyben azt rögzítették, hogy az I. r. alperes ingatlanvásárlására tekintettel az I. r. felperes 4 601 110 forintra tart igényt, amelyet az I. r. alperes egy 2 132 670 forint értékű szártépő gép átadásával, és 2 468 435 forint összeg 2017. március 10-ig történő kifizetésével vállalt teljesíteni.
2017. év folyamán az I. r. alperes a nevén lévő mezőgazdasági gépeket birtokba vette, elszállította, és a saját nevén lévő földeken önállóan kezdett gazdálkodni.
2017. december 13-án az I. r. alperes a szülői házból elköltözött.
Az I. és III. r. felperes, néhai B. E., valamint az I. r. alperes a mezőgazdasági tevékenységet – a nyereséges vállalkozás keretei között – 2000. január 1. napjától 2017. március 8. napjáig közös akaratelhatározás alapján, közös munkabefektetéssel, közös kockázattal és közös haszonra folytatta.
A felperesek az rPtk. 578/G. § (1) és (2) bekezdései alapján előterjesztett, módosított kereseti kérelmükben annak megállapítását kérték, hogy a kereseti kérelemhez csatolt vagyonmérlegben feltüntetett ingó- és ingatlanvagyon az I. r., a III. r. felperesek, néhai B. E. és az I. r. alperes 1/4 – 1/4- 1/4 – 1/4 arányú közös tulajdonában áll, amelyből néhai B. E. örökhagyó 1/4 tulajdoni illetősége az örökhagyó hagyatékának tárgya.
A felperesek a fenti tulajdoni arányok és a tényleges birtokállapot alapulvételével kérték a közös tulajdon megszüntetését a kereseti kérelemben tételesen levezetettek szerint.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte.
Az álláspontja szerint a család közös gazdálkodást nem folytatott. A családtagok fizikálisan és anyagilag segítették egymást, közös tulajdonszerzési szándék azonban nem vezette őket.
A gazdálkodás időszaka alatt megvásárolt ingatlanok annak a családtagnak a tulajdonát képezik, akinek a nevére a föld az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került. Az ingóságok (gépek) jelenleg fennálló birtokhelyzete is a tulajdonviszonyokat tükrözi.
Az I. r. alperes azzal is érvelt, hogy 2014. március 15. napját követően az rPtk. 578/G. § (2) bekezdése is hatályát vesztette, ezért az rPtk. ezen rendelkezése 2014. március 15. napját követően a közös tulajdonszerzést nem alapozza meg.
A II. r. alperes a vele szemben előterjesztett kereseti kérelem vonatkozásában a kereset teljesítését nem ellenezte.
A törvényszék a fellebbezéssel támadott ítéletével a kereseti kérelmet elutasította.
Az elsőfokú bíróság az alkalmazandó jog kérdésében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. tv. (Ptké.) 41. §-a alapján foglalt állást. A felhívott rendelkezés értelmében a törvény eltérő rendelkezése hiányában a Ptk. hatálybalépésekor fennálló dologi jogi jogviszonyokkal kapcsolatos, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre, megtett jognyilatkozatokra a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. Mivel a közös háztartásban való együttélésen és a közös gazdálkodáson alapuló tulajdonközösség – a felperesek tényelőadása szerint – már 1997. évtől, azaz az új Ptk. hatálybalépése előtt is fennállt, ezért a jogviszony keletkezésének körülményeire, tartalmára és megszüntetésére is az rPtk. rendelkezései az alkalmazandók a Ptk. hatálybalépését követő időtartamra is.
A törvényszék leszögezte, hogy az rPtk. 578/G. § (1) és (2) bekezdése az egy háztartásban élők javára az együttélés ideje alatt szerzett ingó- és ingatlanvagyonra a szerzésben való közreműködés arányában tulajdoni igényt biztosít, amennyiben a hozzátartozók a közös gazdasági cél elérése érdekében járnak el, és legalább hallgatólagosan egyetértenek abban, hogy a közös gazdasági tevékenység eredményeként megszerzett vagyon is közös legyen.
A bíróságnak állást kellett foglalnia abban a kérdésben, hogy az I. r. felperes által főfoglalkozásként folytatott mezőgazdasági egyéni vállalkozás (bevételei, kiadásai), valamint az I. r. alperes által főfoglalkozásként folytatott őstermelői tevékenység (bevételei, kiadásai) összeolvadtak-e a közös háztartás működtetéséhez szükséges gazdálkodással, illetve attól elkülönültek-e, és ennek alapján megállapítható-e néhai B. E., a III. r. felperes, az I. r. felperes és az I. r. alperes közös gazdasági célok érdekében kifejtett együttműködése, és a létrejött vagyonszaporulatra vonatkozó közös szerzési akarata.
A törvényszék kitért arra, hogy a néhai B. E. és házastársa egymás közötti jogviszonya tartalmát érintően az életközösségük fennállása alatt mindvégig a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. tv. (Csjt.) 27. §-a az irányadó.
A törvényszék az I. r. felperes vonatkozásában mérlegelte, hogy 1994-ben kezdett dolgozni, jövedelme a szülők közös háztartása körében került felhasználásra. Az I. r. felperes önálló mezőgazdasági tevékenységet 2001-től folytatott, és 2005-ben vált főfoglalkozású egyéni vállalkozóvá. Az I. r. felperes az egyéni vállalkozást csak az akkor hatályos jogszabályok alapján, azaz az 1990. évi V. tv. keretei között működtethette, amelyből az következik, hogy az ehhez szükséges vagyontárgyak, bevételek és kiadások mindvégig az egyéni vállalkozás keretein belül maradtak. Ennek ellenkezőjét a felperesek a per során nem bizonyították.
Az I. r. felperes egyéni vállalkozóként is adóbevallás benyújtására volt köteles, amelyben személyi jövedelemadó-bevallást, és egyéni vállalkozóként járulékbevallást kellett előterjesztenie. Az I. r. felperes mezőgazdasági tevékenységével kapcsolatosan keletkezett jövedelméről csak a saját nevében nyilatkozott, és jövedelme után önállóan adózott. (21. számú iratok).
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. r. alperes 1997-ben kezdett dolgozni, fizetését és alkalmi munkából származó jövedelmét is a szülei háztartásába utalta.
Az I. r. alperes adóbevallásában először 1999-ben jelenik meg a mezőgazdasági tevékenység, illetve az ebből származó jövedelem (20. számú iratok).
Az I. r. alperes mezőgazdasági őstermelői tevékenysége folytatásához szükséges vagyontárgyak a rendelkezésére álltak, a tevékenységéhez szükséges bevételek, kiadások, költségek is a foglalkozása keretein belül maradtak. Az I. r. alperes is önállóan adózott. Az I. r. alperes az őstermelői tevékenységét csak a jogszabályi keretek között végezhette (a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv.).
Úgy foglalt állást, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy az I. r. felperes az egyéni vállalkozását, illetve az I. r. alperes az őstermelői tevékenységét akarategységben, közösen működtették. Az a körülmény, hogy a felek a gazdálkodásban kölcsönösen segítették egymást, a gazdasági közösség megállapítását nem teszi lehetővé.
Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a perbeli ingatlanok tulajdonszerzése ügyvéd által ellenjegyzett, teljes bizonyító erejű magánokiratokkal történt, amelyek kétséget kizáróan rögzítik a tulajdonszerző fél személyét. Ezzel szemben a felperesek nem bizonyították, hogy a megszerzett ingatlanok vételárát nem a vevőként feltüntetett családtag finanszírozta az önálló jövedelméből, hanem a közös gazdálkodás eredményéből, közös pénzből fizették a felek.
Az I. r. felperes az általa megszerzett ingatlanok vételárát – részben – az elnyert pályázati összegekből finanszírozta, amely összegek kizárólagos jogosultja volt. Az I. r. felperes a nevére bejegyzett más ingatlanok fedezetére is megfelelő forrásokkal, bevétellel rendelkezett. Ezen ingatlanok az I. r. felperes tulajdonába kerültek.
Úgyszintén az I. r. alperesnek is rendelkezésére állt az általa megszerzett ingatlanok vételára.
A törvényszék e körben utalt arra, hogy a perben nem volt vitatott, hogy a gazdálkodói tevékenységhez fűződő támogatásokat mindig a tulajdonos kapta.
A törvényszék kitért arra, hogy mind az ingatlanok, mind a gépek megvásárlása során a családtagok megbeszélték, hogy azok tulajdonjogát ki szerezze meg. Az elsőfokú bíróság a közös tulajdonszerzési akarat cáfolataként értékelte, hogy a felek nem éltek a megvásárolt termőföldek – adásvételi szerződésben rögzített – közös tulajdonba kerülésének lehetőségével.
A törvényszék az események láncolatát vizsgálva azt állapította meg, hogy a feleknek nem volt célja a közös tulajdonszerzés a mezőgazdasági gépvásárlás tekintetében sem.
Az I. r. alperes a gépek egyedüli megvásárlásához megfelelő bevétellel rendelkezett, illetve az e célból felvett kölcsönnél egyedüli adósként szerepelt.
Az elsőfokú bíróság a könyvelés körülményeiből arra következtetett, hogy elkülönülő egységet alkotott az I. r. felperes egyéni vállalkozása, az I. r. alperes őstermelői tevékenysége, valamint a szülők által működtetett közös háztartás.
A törvényszék megítélése szerint a felperesek nem bizonyították sem néhai B. E., sem a III. r. felperes esetében, hogy akár mezőgazdasági kistermelőként, akár őstermelőként önálló mezőgazdasági termelést folytattak.
A törvényszék kifejtette, hogy a szülők a ház körüli állattartással, a konyhakert művelésével, illetve néhai B. E. különvagyonát képező szőlő, illetve termőföldek művelésével foglalkoztak, és csak a közös háztartás működtetéséhez szükséges mértékben végeztek mezőgazdasági tevékenységet, amelybe a gyermekeik besegítettek. Az ebből származó bevételt a háztartásban felhasználták. A háztartás működtetéséhez szükséges bevétel a szülők jövedelméből, nyugdíjából és a ház körül, illetve a művelésük alatt álló földeken megtermelt felesleg eladásából, valamint a tejpénzből származott.
A törvényszék kifejtette, hogy a családtagok egymás között megosztották a háztartás működtetéséhez általában hozzá tartozó tevékenységeket. A háztartási munkák a III. r. felperesre hárultak, aki emellett a tejértékesítésben is közreműködött, gondoskodott a háztartás kiadásaihoz tartozó csekkek feladásáról, a házastársa és a saját nyugdíjával, valamint a gyermekeik hazaadott keresményével gazdálkodott.
A törvényszék azonban kiemelte, hogy a III. r. felperes nem kezelte az I. r. felperes és az I. r. alperes főfoglalkozásként folytatott tevékenységéből származó jövedelmét, bevételeit és kiadásait, és a gyermekei számláihoz sem volt hozzáférése.
A felperesek olyan körülményt, amelyből arra lehet következtetni, hogy a szülők részéről a házastársi közös vagyonba tartozó közös háztartás működtetéséhez szükséges tevékenység eredményeként szerzett vagyonszaporulatot a gyermekekkel közös vagyonnak tekintették, nem bizonyítottak.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a közös gazdálkodás hiányát bizonyítja az is, hogy a felperesek a szülők közös háztartásába tartozó vagyontárgyakat (berendezési tárgyakat) nem vonták be a vagyonmérlegbe, ezekkel nem kívántak elszámolni.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a közös családi gazdálkodás megvalósulását és a közös tulajdonszerzést cáfolja az is, hogy a II. r. felperes szülői házból való elköltözésekor a felperesek vele nem számoltak el. A II. r. felperes házvásárlásához a szüleitől kapott anyagi juttatás nem tekinthető a közös háztartásból való távozásra, és a közös gazdálkodás megszűntére tekintettel elvégzett elszámolásnak. A II. r. felperes az elköltözését követően besegített a család gazdálkodásába, ez a tevékenység azonban az önálló életvitele, munkavégzése és családja mellett csak járulékos jellegű maradt, évente ellentételezésre került, tulajdonközösség létrejöttét nem alapozza meg.
Abból a körülményből, hogy a felek a családi gazdaság létrehozásának lehetőségével sem éltek [326/2001. (XII. 30.) Kormányrendelet], a törvényszék a közös szerzésre irányuló akarat hiányára következtetett.
Kitért a törvényszék arra is, hogy nem szolgálhat a közös szerzési akarat fennálltának bizonyítékaként az, hogy a tanúként meghallgatott kívülálló személyek (jogi képviselő, könyvelő, a gazdaságba besegítő falubeliek) miként ítélték meg a peres felek együttműködését és gazdasági tevékenységét.
A fentiekből következően tehát a közös háztartásban élő családtagok által egymásnak kölcsönösen nyújtott anyagi és természetbeni támogatás megvalósulásán túl nem állapítható meg az I. r. felperes mezőgazdasági egyéni vállalkozása, az I. r. alperes őstermelői tevékenysége és a közös háztartás működtetéséhez szükséges gazdálkodás összeolvadása, a közös gazdálkodás megvalósulása, és az annak eredményeként létrejött vagyonszaporulat közös megszerzésének szándéka. Az rPtk. 578/G. §-ában írt feltételek hiányában az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmet elutasította.
A felperesek a fellebbezésükben elsődlegesen – az ítélet megváltoztatásával – közbenső ítéletben kérték megállapítani, hogy az I. r. felperes, a III. r. felperes, néhai B. E., valamint az I. r. felperes között 1997. július 1. és 2017. március 8. közötti időszakban – mint közös háztartásban élő hozzátartozók között – vagyonközösség keletkezett [rPp. 213. § (3) bekezdése].
Álláspontjuk szerint az I. r. alperes és a tanúk fellebbezésben idézett nyilatkozatai alátámasztották, hogy a család a pályázati lehetőségek és az elővásárlási jogok figyelembevételével közösen döntött a termőföldek megvásárlásáról, illetve a nagy értékű gépek beszerzéséről, és azokat közös tulajdonnak tekintették függetlenül attól, hogy kinek a nevén vásárolták meg. A birtoktesteket egyben művelték, közösen vásároltak vetőmagot, műtrágyát, gyomirtót és üzemanyagot is. A család számára legkedvezőbb adózási forma választása mellett közösen határoztak arról, hogy a befolyó jövedelmek kinek a számlájára érkezzenek. A felek között 2017. március 8-át megelőzően semmiféle elszámolás nem volt.
Kifejtették, hogy a gazdaság alapjait a szülők rakták le, és a későbbiekben is az ő vagyonuk biztosította a hitelfedezetet (családi ház). A gazdálkodás a szülők földjén és a tulajdonukban álló gépekkel indult meg, 2014-től a vállalkozás telephelyéül a szülői ház szolgált. A szülők a közös gazdálkodás ideje alatt mind a fizikai munkában, mind a döntéshozatalban részt vettek, gazdasági tevékenységük messze meghaladta a háztartás működtetéséhez szükséges mértéket.
Hangsúlyozták, hogy a család az együttes munkájuk, közös gazdálkodásuk eredményeként létrejött vagyonszaporulatot közösnek tekintette, és mind az ingatlanok, mind a gépek megvásárlása során a közös tulajdonszerzés volt a cél.
A család közös bevételéből biztosították az ingatlanok tulajdonjogának megszerzéséhez szükséges ellenértéket, függetlenül attól, hogy azt kinek a nevére vásárolták. Kiemelték, hogy az I. r. felperes hitelfelvételénél az I. r. alperes kezesként közreműködött.
Kiemelték a felperesek, hogy a mezőgazdasági gépek beszerzését is együttesen, közös anyagi forrás terhére határozták el.
Mivel az I. r. alperesnek volt lehetősége az áfa-visszaigénylésére, így a gépvásárlások alkalmával a számlákon vevőként őt tüntették fel, noha a gépek vételárát közös bevételből fizették. A gépvásárlások során a számlán feltüntetett vevő kapott hitelt, és ő köthetett felelősségbiztosítást. Maga az I. r. alperes is akként nyilatkozott, hogy a biztosítási díjakat és a kölcsöntörlesztéseket a III. r. felperes fizette meg a közös bevételekből. Az I. r. alperesnek nyilvánvalóan nem volt fedezete az összes gépvásárlás finanszírozására.
Az I. r. alperes sem vitatta, hogy a közös gazdálkodás körében – noha az állattartással az I. r. felperes foglalkozott – az állatokat az ő nevére vásárolták, mivel ő volt jogosult az áfa-visszaigénylésére. A fentiek miatt a bevételek is az I. r. alpereshez folytak be, és a költségeket is ő tudta elszámolni, ami az adóbevallásaiból is kitűnik. Az I. r. felperesnek, mint egyéni vállalkozónak a bevétele az évi 6 000 000 forintot nem léphette túl.
A felperesek érvelése szerint az I. r. felperes és az I. r. alperes bankszámlát akkor nyitottak, amikor munkaviszonyukra tekintettel a munkabér-kifizetések miatt ez szükségessé vált. Ezek a bankszámláik őstermelői, illetve mezőgazdasági vállalkozói tevékenységük időszaka alatt is megmaradtak. Mivel a befolyó bevételeket közös döntés alapján használták fel, és közösnek tekintették, nem volt jelentősége annak, hogy azok kinek a számlájára érkeznek. A számlákra befolyt összegek felhasználásáról az I. r. felperes és I. r. alperes a szülőkkel közösen döntöttek. Mind a szülők munkájának az eredménye, mind a nyugdíjuk a közös gazdálkodás eredményét gyarapította.
A felperesek érvelése szerint az I. r. felperes és az I. r. alperes külön elkészített adóbevallása nem bizonyítja a külön gazdálkodás tényét, mivel a felek és néhai B. E. együttesen határozták el, hogy az I. r. alperes áfakörös őstermelőként, míg az I. r. felperes mezőgazdasági egyéni vállalkozás formájában gazdálkodik, mert a család számára ez volt adózási szempontból a legkedvezőbb. Ebből következően az adóbevallásaikat nyilvánvalóan külön-külön kellett elkészíteni, függetlenül attól, hogy a család minden bevételt közösen kezelt, illetve közösen döntött a bevételek visszaforgatásáról.
A felperesek a fellebbezésükben kitértek arra is, hogy a jogszabály szerinti családi gazdaság létrehozására nem volt szükség, mivel a számukra legkedvezőbb adózási formát enélkül is megtalálták.
Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
Az I. r. alperes az ellenkérelmében azt hangsúlyozta, hogy az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatai pusztán azt bizonyítják, hogy az I. r. felperessel együttműködtek a gazdálkodásban, ez azonban nem irányult közös tulajdonszerzésre. Az együttműködési szándéka is csak az I. r. felperesre korlátozódott, azonban a család egészére nem vonatkozott.
A család közös tulajdonszerzésére vonatkozó felperesi állításokat cáfolja, hogy a peres felek egyértelműen kifejezésre juttatták az ingatlan-adásvételi szerződéseket szerkesztő ügyvéd előtt, hogy az adott ingatlan kinek a kizárólagos tulajdonába kerül.
Az I. r. alperes álláspontja szerint a felperesek azon állítása, hogy az I. r. felperes átalányadózása miatt a bevételeiket az I. r. alperes számlájára irányították, az adójogszabályok kijátszását jelenti, amely felróható magatartásukra előnyök szerzése végett nem hivatkozhatnak. Ugyanakkor a felperesek nem bizonyították, hogy mikor és milyen összegű bevételeket érintően került erre sor.
A felperesek azon állítása, miszerint a hivatkozott kormányrendelet értelmében vett családi gazdaság létrehozása nélkül is – az általuk állított módon – gazdálkodva a legkedvezőbb adózási formát alkalmazták, éppen azt bizonyítja, hogy a felperesek célja nem a közös gazdálkodás, hanem az adóoptimalizálás volt. Ugyanilyen módon a nagy értékű gépek, felszerelések I. r. alperes nevében történő megvásárlásának is az áfavisszaigénylés volt az indoka.
Az I. r. alperes kiemelte, hogy a felek földművelésben való együttműködése nem értelmezhető akként, hogy közös gazdálkodást folytattak, még kevésbé azt, hogy ebben a szülők is részt vettek. A felperesek nem tudták bizonyítani a felek közös vagyonszerzésre irányuló egyező akaratát.
A felperesek fellebbezése az alábbiak szerint megalapozott.
Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság – a kereseti kérelem jogalapja körében – a bizonyítási eljárást a szükséges, egyben elégséges körben lefolytatta, azonban a helyesen megállapított tényállásból téves jogi következtetéseket levonva utasította el a kereseti kérelmet.
A felperesek a kereseti kérelmüket azon tényelőadásra hivatkozással terjesztették elő, hogy a peres felek – az I. r. és a III. r. felperes, néhai B. E. és az I. r. alperes – 1997. július 1-től 2017. március 8-ig terjedő időszak alatt közös háztartásban élő hozzátartozókként, közös vagyonszerzési célzattal, közösen gazdálkodtak, ezért köztük az rPtk. 578/G. § (1)–(2) bekezdései értelmében a megjelölt időszakra vonatkozóan tulajdonközösség keletkezett.
A közös háztartásban élők vagyoni viszonyainak rendezése az rPtk.-nak a szerződések általános szabályait tartalmazó rendelkezéseire, illetve a polgári jogi társasági szerződés szabályaira nyúlik vissza, ezért az rPtk. 578/G. §-ának – kötelmi jogi jogintézményként – az rPtk. hatályon kívül helyezését (2014. március 15.) követő alkalmazhatósága kérdésében a Ptké. 50. § (1) bekezdése az irányadó.
Az Ptké. 50. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a törvény eltérő rendelkezése hiányában a Ptk. hatálybalépésekor fennálló kötelmekkel kapcsolatos, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre, megtett jognyilatkozatokra – ideértve e tények, illetve jognyilatkozatok által keletkeztetett újabb kötelmeket is – a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.
A fentiek értelmében a jelen esetben az egy háztartásban élő peres felek között a 2014. március 15. előtt már létrejött jogviszony keretei között, de a 2014. március 15. után megvalósuló közös gazdálkodásra, és az ennek eredményeként előálló vagyonszerzésre is – az I. r. alperesi állásponttal szemben – az rPtk. 578/G. § rendelkezései az alkalmazandók.
Az rPtk. 578/G. §-ához kapcsolódó ítélkezési gyakorlat kimunkálta az élettársak és ezen túlmutatóan a közös háztartásban élők közös gazdálkodásának, és az ennek alapján létrejött tulajdonközösség megállapíthatóságának feltételeit.
Eszerint a közös háztartásban élők vagyoni viszonyaira vonatkozó szabályok alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a közös háztartásban élő hozzátartozók gazdasági tevékenységet is igénylő közös céljuk elérése érdekében járnak el, és – ha nem is kifejezett megállapodással, de legalább hallgatólagosan – egyetértenek abban, hogy a közös gazdasági tevékenység eredményeként szerzett vagyon is közös legyen.
Nincs azonban jogi lehetőség a közös szerzés megállapítására akkor, ha a közösség abban áll, hogy egy lakásban lakva, egymást az élet fenntartásához szükséges körön belül gazdaságilag is támogatják, rokoni és érzelmi alapon kölcsönös szívességi szolgáltatásokat teljesítenek egymás javára.
(BDT 2015.3348., BDT 2008.1805., BDT 2002.502., BH 1998.588., BH 1998.83., BH 1996.258. számú jogesetek)
Az elsőfokú bíróság – a mérlegelés általa is felhívott, és a fentiekben ismertetett szempontjai alapján – azonban a tényállásban feltárt körülményeket tévesen értékelte, ezért nem helytálló azon következtetése, hogy az I. r. alperes őstermelői tevékenysége, az I. r. felperes mezőgazdasági egyéni vállalkozói tevékenysége, illetve néhai B. E. és a III. r. felperes közös háztartása egymástól elkülönültek, és közöttük közös gazdálkodás nem valósult meg.
Az ítélőtábla leszögezi, hogy az I. r. és III. r. felperesek, néhai B. E. és az I. r. alperes – nem vitatottan 2017. március 8-ig – tartó együttműködését és gazdálkodását jellemző, és az alábbiakban kifejtendő tények és ismérvek egyenként vizsgálva, önmagukban nem tekinthetők a peres felek közös gazdálkodása és közös szerzésre irányuló – legalább hallgatólagos – akarategysége kétséget kizáró bizonyítékának. Mindezen körülmények együttes megvalósulása azonban megalapozza az rPtk. 578/G. §-ában írt kritériumoknak megfelelő, és a felek között a vagyonszaporulat tekintetében tulajdonközösséget eredményező, a közös szerzésre irányuló gazdasági együttműködés megállapíthatóságát.
A perben nem volt vitatott, hogy a felperesi szülők 1972-73. évtől kezdődően háztáji gazdaságot működtettek, amely – a megművelhető földterület néhai B. E. által történő kiterjesztésére, és a fölserdült fiúgyermekek egyre számottevőbb munkájára tekintettel – folyamatosan gyarapodott, bővült.
Az 1990-ben, majd 1995-ben és 1997-ben nagykorúvá váló fiútestvérek a szülők mezőgazdasági tevékenységébe „belenőttek”, és egyre nagyobb szerepet vállaltak az ekkor még néhai B. E. irányítása alatt álló mezőgazdasági munkából, a saját munkahelyükön elért jövedelmük közös háztartás keretében történő felhasználása mellett.
Az 1990-es évek végétől azonban a gyermekként a szülők gazdálkodásába való szívességi alapú besegítés tudatos, közös akaratelhatározáson alapuló, időben is állandósuló közös gazdálkodássá alakult, amely a család megélhetését biztosító egységes termőföldterület, egy birtoktest és arra lépcsőzetesen felépülő, a négy tagú család munkamegosztásán alapuló gazdaság létrehozására irányult.
A család a gazdasági döntéseket közösen hozta meg, amelynek célja az egyre nagyobb volumenű mezőgazdasági gazdálkodás megvalósítása érdekében termőföldek vásárlása és megszerzése, és ezzel párhuzamosan a művelést lehetővé tevő géppark kialakítása.
A szülők és a velük egy háztartásban maradt fiútestvérek ezen időszaktól már közösen alakították ki a gazdálkodás kereteit, és egymás lehetőségeire, adottságaira tekintettel közös, racionális döntés eredményeként határozták meg a családi munkamegosztást.
A család közösen döntött arról, hogy az I. r. alperes a katonaságtól történő leszerelését követően 1999 decemberétől őstermelőként tevékenykedett, ezért áfavisszaigénylésére lett jogosult. Emiatt a gépek megvásárlása az ő nevében volt célszerű, így az ehhez kapcsolódó hitelek, biztosítások intézése is az ő nevén történt, egyidejűleg a gépek karbantartása az ő feladatává vált.
Közösen döntött a család a mezőgazdasági földterületek megvásárlásáról is. Tulajdonosként azt a családtagot tüntették fel, akinél a hozzáférés lehetősége – állami támogatásokra, elővásárlási jogokra tekintettel – kedvezőbb volt.
Mind a gép-, mind a földvásárlások fedezetéül a közös gazdálkodás eredménye szolgált, azaz a család a bevételek jelentős részét – a közös háztartás költségein felül – visszaforgatta a gazdálkodásba, és újabb föld- és gépvásárlásokat finanszíroztak abból.
A feleknek – mind a négyük hozzáférését biztosító – közös bankszámlája nem volt. Azonban mind a terményeladásból, mind az állattartásból származó jövedelmek túlnyomó része – adózási okok miatt – az I. r. alperes számlájára folyt be. Az I. r. felperes ugyanis mezőgazdasági egyéni vállalkozóként átalányadózó volt, ezért a számláján évi 6 000 000 forintnál nagyobb összegű bevétel nem jelenhetett meg.
Az I. r. felperes által elnyert állami támogatás segítségével (2006. év) a család jelentős földterületeket vonhatott be a művelésbe. A gazdálkodás volumenének növekedésével – ezzel egyidejűleg az idősödő szülők teljesítőképességének csökkenésével – a családi, gazdasági együttműködésben az irányító szerep a szülőkről a testvérekre tolódott át, azonban a szülők továbbra is jelentős részt vállaltak a gazdálkodásból.
A III. r. felperes édesanya feladata a háztartásvezetés, a mindannyiukról való gondoskodás, továbbá a rezsi- és egyéb fizetési kötelezettségek, kiadások teljesítése, valamint a tejeladások és az abból származó bevétel kezelése volt.
Néhai B. E. – a 2004. évi csípőműtétét követően – csökkenő mértékben, de részt vett a fizikai munkában (gyomirtás, állatok gondozása) és a tapasztalatára tekintettel a gazdasági döntések meghozatalában is.
A család élt az I. r. alperes őstermelői minőségéből és az I. r. felperes egyéni mezőgazdasági vállalkozói minőségéből adódó lehetőségekkel. Az I. r. alperes a gépvásárlások mellett a gépekkel végzett mezőgazdasági növénytermesztési munka jelentős részét is elvégezte, míg az I. r. felperes elsősorban az állattenyésztéssel, ügyintézéssel, elszámolásokkal, nyilvántartásokkal foglalkozott.
A felek célja azonban az volt, hogy a fenti munkamegosztás mellett – a közös kockázatvállalással és közös munkával – működtetett gazdálkodás eredményét a közös gazdaságba visszaforgatva, az egész család megélhetését biztosító, és anyagi gyarapodását eredményező földbirtok és géppark alakuljon ki.
Az ítélőtábla a közös gazdálkodás kialakulásának az 1990-es évek közepétől induló, szerves folyamatában azért tekinti kezdő időpontnak – a felperesek által megjelölt 1997. július 1-től eltérően – a 2000. évet (2000. január 1. napja), mert ezt megelőzően a két otthonmaradó fiú tevékenysége még a szülői gazdálkodás körében megnyilvánuló hozzátartozói segítség jellegét viselte, ugyanakkor az egyéb kritériumok teljesülése mellett ezen időponttól már tetten érhető a közös vagyonszerzési szándék is (azaz a közös gazdálkodásra és vagyongyarapításra irányuló akarategység). Az I. r. felperes a katonaságtól leszerelve 1999 decemberében ismét munkaviszonyt létesített, a felek közös döntése eredményeként az I. r. alperes őstermelőként – a családi munkamegosztás részeként – 1999. decembertől mezőgazdasági tevékenységet végzett, a családtagok tevékenységének elvi keretei és céljai – 2017-ig terjedően – ekkorra egyező akarattal kialakultak, a tulajdonközösséget megalapozó közös gazdálkodás valamennyi, az rPtk. 578/G. §-ában foglalt feltétele bekövetkezett.
Helytállóan hivatkoztak a fellebbezésükben a felperesek arra, hogy a felek gazdálkodásának menete messze túlmutat a családtagok által szívességi alapon egymásnak nyújtott fizikális, érzelmi, és anyagi támogatáson.
Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében írtakkal szemben a közös szerzés megállapíthatóságának nem képezi akadályát az a körülmény, hogy a közös gazdálkodás eredményeként megszerzett ingatlanok egyenként az ingatlan-nyilvántartásban nem közös tulajdonként, hanem az egyes családtagok tulajdonaként kerültek feltüntetésre.
Az egyes termőföldek közös tulajdonkénti bejegyzése ugyanis az állami támogatások igénybevétele szempontjából kedvezőtlenebb, célszerűtlenebb lett volna. A már kifejtettek értelmében az ingatlanokat azon családtag nevére vásárolták meg, aki számára – az elővásárlási jogokra és az állami támogatásokra tekintettel is – az könnyebben megszerezhető volt. Ugyanakkor a család a rendelkezésükre álló, teljes termőföldterületre közös tulajdonként tekintett, és azt egységesen, egy birtoktestként, a közösnek tekintett gépparkkal művelte.
A termőföldvagyonon létrejött közös tulajdon megállapíthatóságának nem feltétele, hogy a megszerzett egyes ingatlanok valamennyi, a közreműködésben szerepet vállaló hozzátartozó nevén szerepeljenek.
A fellebbezési ellenkérelemben írt álláspont az rPtk. 578/G. § jogintézményének lényegi rendeltetésével, a szabályozás mögött meghúzódó jogalkotói céllal ellentétes.
A 326/2001. (XII. 30.) Korm. rendeletben szabályozott családi gazdaság alapításának hiánya sem teszi kizárttá az rPtk. 578/G. § alapján tulajdonközösség létrejöttét.
Az ítélőtábla rámutat, hogy a valamennyi szerző fél részére közös hozzáférést biztosító bankszámla hiánya önmagában nem zárja ki a közös gazdálkodás és az azon alapuló tulajdonközösség létrejöttét.
A felperesek maguk sem állították, hogy 1997. év előtt köztük a közös gazdálkodás és azon alapuló tulajdonközösség megvalósult volna, ezért a II. r. felperes 1996. évi elköltözése időpontjában a vele való elszámolás hiánya a közös gazdálkodás későbbi megvalósulását nem cáfolja.
A II. r. felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy önálló családalapítását (1996) és elköltözését követően önálló gazdálkodást folytatott, a szülei és testvérei gazdaságába rendszeresen besegített, amelyre tekintettel azonban évente elszámoltak. A II. r. felperes tehát saját jogán nem tartott igényt a peres felek együttgazdálkodása eredményeként létrejött vagyon felosztásából származó jutóra. Ezért a II. r. felperessel való egységes elszámolás hiánya nem cáfolja a kereseti kérelemben előadottakat.
A fentiekre tekintettel az ítélőtábla azt állapította meg, hogy az I. r. és III. r. felperesek, néhai B. E. és az I. r. alperes között 2000. január 1. és 2017. március 8. között közös gazdasági célok érdekében kifejtett közös gazdálkodás valósult meg, amely köztük tulajdonközösséget hozott létre az ezen időszak alatt létrejött vagyonszaporulat tekintetében.
Figyelemmel arra, hogy a jogalap és az összegszerűség kérdése a perben elkülöníthető, ezért a másodfokú bíróság a jogalap körében az rPp. 213. § (3) bekezdése értelmében közbenső ítélettel döntött. Ebben az ítélőtábla az rPp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a kereseti kérelemnek a jogalap körében – a rendelkező részben foglaltak megállapításával – helyt adott.
A rPp. 253. § (4) bekezdése alapján az összegszerűség tárgyában folytatódó eljárásban az elsőfokú bíróságnak fel kell tárnia a tulajdonközösség időszaka alatt létrejött, megosztandó vagyon körét, majd a felek szerzésben való közreműködésének arányát a 17 éves időszakra vonatkozóan egységesen, a jövedelmi viszonyaikból kiindulva, azonban az általuk kifejtett munkát is súllyal értékelve, az eset egyedi sajátosságaira is tekintettel egy komplex mérlegelési tevékenységgel kell megállapítania.
Az elsőfokú bíróságnak figyelembe kell vennie, hogy a közös gazdálkodás viszonylag hosszú időszakot ölelt fel, amely alatt nemcsak a szerzésben közreműködők jövedelme és anyagi hozzájárulása, hanem a munkamegosztása, a gazdálkodásban betöltött szerepe, az általuk befektetett munka mennyisége és minősége is változott.
A szerzésben való közreműködés arányának meghatározása során nem hagyható figyelmen kívül, hogy az I. r. felperes és az I. r. alperes bankszámláján a mezőgazdasági tevékenységhez kötődően nem kizárólag a számlatulajdonos által végzett, hanem a közös – tehát a többi családtag által is kifejtett – munka eredményeként a közös gazdálkodásba befolyt bevételek is megjelentek, ezek tehát – a felek munkabér-jövedelmével, illetve a szülők nyugdíjjövedelmével ellentétben – nem tekinthetők kizárólag a számlatulajdonos szerzési aránya körében értékelendő jövedelemnek.
Ezen összegek is – az I. r. felperes, az I. r. alperes, illetve a szülők bevételei együtt – a közös elhatározással megvásárolt földek, gépek, azaz a vagyonnövekmény finanszírozására szolgáltak.
Tekintettel kell lenni arra is, hogy a szülők – a közös háztartás körében felhasznált jövedelmükön túl –, a közös gazdálkodást mind fizikai munkájukkal, mind mezőgazdasági tapasztalatukkal és hozzáértésükkel segítették.
(Győr Ítélőtábla Pf.III.20.059/2021/8.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás