2021. évi CXXIV. törvény indokolás
2021. évi CXXIV. törvény indokolás
a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról és egyéb jogharmonizációs célú törvénymódosításról szóló 2021. évi CXXIV. törvényhez
2022.08.01.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A törvényjavaslathoz tartozó indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában kerül közzétételre.
1. Az Európai Bizottság 2018-ban megoldandó problémaként azonosította, hogy a társaságok határokon átnyúló átalakulására és szétválására vonatkozó megbízható uniós jogi keret hiányában, valamint a határokon átnyúló egyesülésükre vonatkozó korábbi uniós szabályozás elégtelenségei folytán a vállalkozások nehézségekbe ütköztek a más tagállamok piacaihoz való hozzáférés terén, és gyakran költséges alternatívákat kellett találniuk a közvetlen eljárások helyett. Ez megakadályozta őket – különösen a kis-és középvállalkozásokat – abban, hogy határokon átnyúló üzleti tevékenységet folytassanak. A releváns érdekelt felek (munkavállalók, hitelezők, kisebbségi részvényesek és egyéb harmadik személyek) a határokon átnyúló helyzetekben jogaik érvényesülése tekintetében bizonytalansággal szembesültek. Az eltérő nemzeti szabályok szintén hozzájárulnak ehhez a helyzethez.
Az Európai Bizottság javaslatának indokolásában utalt arra, hogy a vállalati szerkezetátalakítások és átalakulások, mint amilyenek a határokon átnyúló átalakulások, egyesülések és szétválások a vállalatok életciklusának részét képezik, és a vállalatok növekedésének, a változó környezethez való alkalmazkodásának, valamint az új piacokon jelentkező lehetőségek kiaknázásának természetes módjai. Ezek az átalakulások azonban következményekkel járnak a vállalatok működésében érintett szereplők, különösen a munkavállalók, a hitelezők és a részvényesek szempontjából. Ennek megfelelően kiemelten fontosnak tartotta, hogy az érdekelt felek védelme lépést tartson a vállalati világ egyre inkább transznacionális jellegével. A meglévő uniós jogi szabályozás bizonytalansága, a vállalatok egyes határokon átnyúló jogügyleteire vonatkozó szabályok részleges megfelelősége vagy hiánya azt jelenti, hogy nem áll rendelkezésre az érintett felek védelmét biztosító egyértelmű keretrendszer. Ilyen feltételek mellett előfordulhat, hogy a részvényesek számára biztosított védelem nem hatékony és nem megfelelő. A vállalatok határokon átnyúló jogügyleteit megkönnyíti egy olyan jogszabályi környezet, amely bizalmat teremt az egységes piacon azáltal, hogy védelmet nyújt a visszaélésekkel szemben. Ennek megfelelően a javaslat kettős célja: a határokon átnyúló átalakulásokra, szétválásokra és egyesülésekre vonatkozó különös és átfogó eljárások meghatározása az EU-n belüli határokon átnyúló mobilitás ösztönzése érdekében, és ezzel párhuzamosan megfelelő védelem biztosítása a társaságok által érintett érdekelt felek számára az egységes piac méltányosságának védelme érdekében.
A fentiekre tekintettel az Európai Parlament felkérte az Európai Bizottságot, hogy fogadjon el harmonizált szabályokat a határokon átnyúló átalakulásokra és szétválásokra vonatkozóan. Ennek nyomán született meg az (EU) 2017/1132 irányelv határokon átnyúló átalakulások, egyesülések és szétválások tekintetében történő módosításáról szóló, (EU) 2019/2121 (2019. december 12.) európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv), amely az Európai Unió Hivatalos lapjában 2019. december 12-én került kihirdetésre. Az Irányelv átültetési határideje 2023. január 31. Jelen törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) az Irányelv átültetését szolgálja.
Az Irányelv rendelkezései a társasági jog egyes vonatkozásairól szóló, 2017. június 14-i (EU) 2017/1132 európai parlamenti és tanácsi irányelvbe (a továbbiakban: Társasági Irányelv) épülnek be, annak részét képezik.
2. A belső piac megvalósításának és zavartalan működésének elősegítésére a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesülése hazai szabályozását szolgálja a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről szóló 2007. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Tetv.), amely a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről szóló Európai Parlament és a Tanács 2005. október 26-i 2005/56/EK irányelv rendelkezéseinek átültetését szolgálta. A jogszabály megnyitotta az utat az előtt, hogy adott vállalatcsoportok az Európai Unión belül könnyebben hangolhassák össze irányítási és döntéshozatali folyamataikat, működésüket pedig költséghatékonyabbá tehessék. A Tetv. a versenyképesség növelése érdekében többek között lehetővé tette, hogy az Unió más tagállamaiban székhellyel rendelkező társaságok meglévő eszközeikkel gördülékenyebben települhessenek át Magyarországra. A Tetv. – megfelelve az átültetésül szolgáló irányelvnek – azonban kizárólag az egyesülések vonatkozásában tartalmazhatott rendelkezéseket, mivel az európai uniós szabályozás adós maradt a határokon átnyúló átalakulás – más megközelítéssel – a határokon átnyúló székhelyáthelyezés, valamint a határokon átnyúló szétválás szabályaival. Az elmúlt évtizedben azonban erős volt az igény arra, hogy ilyen határokon átnyúló műveletek is harmonizált uniós jogi környezetben legyenek végrehajthatóak, hiszen az egyes tagállamok nemzeti joga a határokon átnyúló műveletek szabályozására önmagában nem voltak képesek, nem befolyásolhatták azt, hogy a másik tagállam nemzeti joga miként szabályozza ugyanazt a műveletet.
3. A Javaslat az Irányelvvel összhangban az átalakulásra vonatkozó új szabályok mellett a határokon átnyúló szétválásokra vonatkozó szabályokat is megállapítja mind a részleges, mind a teljes szétválás tekintetében. A Javaslat mindemellett a társasági jog egyes vonatkozásairól szóló 2017. június 14-i (EU) 2017/1132 európai parlamenti és tanácsi irányelv II. fejezetének Irányelvvel módosított rendelkezései alapján újraszabályozza a határokon átnyúló egyesüléseket. Fontos hangsúlyozni, hogy az Irányelv kompromisszumos jogharmonizációt valósít meg, figyelembe véve, hogy egyes uniós országok már szigorúbb társasági jogi előírásokkal rendelkeznek. A Javaslat több esetben is az Irányelvben meghatározottaknál szigorúbb vagy további szabályokat vezet be a magyar jogi környezetnek megfelelően.
4. A Javaslat határokon átnyúló átalakulásnak azt a jogügyletet tekinti, amelynek során a cégnyilvántartásba bejegyzett korlátolt felelősségű társaság vagy részvénytársaság mint tőkeegyesítő társaság jogi személyiségének megőrzése mellett jogutód nélküli megszűnés – végelszámolás vagy felszámolás – nélkül a társasági formáját a jogutód (fogadó) tagállamának joga szerinti társasági formává alakítja át úgy, hogy legalább a székhelyét áthelyezi a jogutód tagállamba.
A belföldi átalakuláshoz hasonlóan a társaság legfőbb szerve dönt a határokon átnyúló átalakulásról. A társaságnak mindezek után ki kell dolgoznia és közzé kell tennie az átalakulási tervezetet, amely tartalmazza az átalakulással kapcsolatos legfontosabb információkat (a társaság vagy társaságok tervezett társasági formáját, a létesítő okiratot, az átalakulás javasolt menetrendjét, valamint a tagoknak és hitelezőknek kínált biztosítékok részleteit, az átalakulás hatását a munkavállalókra nézve). Az átalakulási tervezetnek része a jogelőd és jogutód társaság záró-, illetve nyitó vagyonmérleg-tervezete és vagyonleltár-tervezete is, továbbá a vezető tisztségviselő arról szóló nyilatkozata, hogy az általa ismert körülmények alapján a határokon átnyúló átalakulás végrehajtásának nincs akadálya. A Javaslat könyvvizsgáló általi ellenőrzési kötelezettséget ír elő a társaságtól független könyvvizsgáló részvételével. A könyvvizsgálónak nem csak a határokon átnyúló átalakulás tervezetét kell megvizsgálnia, hanem vizsgálata körében a vagyonmérleg-tervezeteket, a társaság által a társaságból kilépni szándékozó tagok számára felajánlott pénzbeli kártalanítást, valamint a társasági részesedések cserearányát is át kell tekintenie.
A Javaslat a tagok és munkavállalók tájékoztatása érdekében előírja, hogy a határokon átnyúló átalakulást végrehajtó társaságnak jelentést kell készítenie mind tagok, mind a munkavállalók számára. A jelentés komplexitását jelzi, hogy annak külön részt kell tartalmaznia a tagok és a munkavállalók számára. A társaság dönthet arról is, hogy nem egy, hanem két különálló jelentést készít a tagok és a munkavállalók részére. A Javaslat a jelentés tartalmi elemeként megállapítja azt is, hogy abban ismertetni és indokolni kell a javasolt határokon átnyúló átalakulás jogi és gazdasági vonatkozásait és a javasolt határokon átnyúló művelet tagokra és munkavállalókra gyakorolt hatásait. A tagokat érintő jelentésnek információt kell tartalmaznia a tagok rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségekről, és a társaságból való „kilépési” jogukkal kapcsolatos információkról. A munkavállalókat illetően a jelentésnek különösen a munkaviszonyra kiható, illetőleg a jogutód társaságban alkalmazandó foglalkoztatási feltételekkel kapcsolatos információkat kell magában foglalnia.
A Javaslat iratbenyújtási, vagy – nyilatkozattétel útján – nyilvánosságra hozatali kötelezettséget teremt az átalakulással kapcsolatos releváns dokumentumok tekintetében. A Javaslat a Cégközlönyben való közzététel útján biztosítja az átalakulással összefüggő adatok nyilvánosságát. Az Irányelv értelmében a közzétett információknak átfogónak kell lenniük, és lehetővé kell tenniük az érintettek számára a határokon átnyúlóan tervezett művelet értékelését. A nyilvánosságra hozatal egyben a harmadik személyek védelmét is jelenti, hiszen a Cégközlöny útján tájékoztatást nyerhetnek a tagok, hitelezők és a munkavállalók, amely segít abban, hogy az átalakulással kapcsolatban álláspontjukat kialakíthassák. Az iratok és a nyilatkozatok tartalmának a cégnyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszer útján történő megismerhetőségéről is rendelkezik a Javaslat.
A Javaslat az Irányelvvel összhangban nagy hangsúlyt fektet a hitelezővédelemre is. A Javaslat a hitelezők számára lehetővé teszi, hogy a határokon átnyúló átalakulás tervezetének közzététele után fel tudják mérni a joghatóság és az alkalmazandó jog határokon átnyúló átalakulás következtében történő megváltozásának esetleges hatásait. Amennyiben a hitelezők nem elégedettek a társaság által a tervezetben biztosított védelemmel, és a társasággal nem alakult ki konszenzus, a megfelelő hitelezővédelem biztosítása érdekében a Javaslat biztosítja a lehetőséget arra, hogy bíróság általi jogérvényesítés útján kérjenek a társaságtól megfelelő biztosítékokat.
Az átalakulási tervezet és a jelentések alapján a társaság legfőbb szerve minősített többséggel dönt arról, hogy jóváhagyja-e az átalakulási tervezetet, valamint határoz a létesítő okiratok elfogadásáról, esetlegesen szükségessé váló módosításairól. A társasági részesedést birtokló tagok számára, akik a tervezet jóváhagyása ellen szavaztak, biztosítja a Javaslat azt a jogot, hogy kiléphessenek a társaságból, és társasági részesedésük után az azok értékének megfelelő pénzbeli kártalanítást kaphassanak. A tagok számára a Javaslat biztosítja továbbá annak lehetőségét, hogy bíróság előtt vitassák a számítást és megkérdőjelezzék a pénzbeli kártalanítás megfelelőségét.
A határokon átnyúló átalakulás végrehajtását illetően a következő szakaszban a társaság tanúsítvány kiadását kezdeményezi a bíróságnál. A tanúsítvány igazolja, hogy a szükséges intézkedéseket és kötelezettséget a társaság teljesítette. A bíróság a tanúsítvány kiadását megelőző vizsgálat körében áttekinti az átalakulás megvalósulásához szükséges, a származási tagállamban – vagyis a magyar jogszabályokban – előírt feltétel teljesülését, az eljárási és alaki követelmények megfelelő végrehajtását. A bíróság azt is vizsgálja, hogy a határokon átnyúló átalakulásra nem a nemzeti vagy uniós jog kijátszása érdekében kerül-e sor, illetve, hogy az csalárd, vagy visszaélésszerű magatartást nem valósít-e meg. A bíróságnak a kérelem társaság általi benyújtásától számított kilencvenedik napig el kell döntenie, hogy kiadja-e az átalakulást megelőző tanúsítványt.
A Javaslat szerint a bíróság a tanúsítvány kiadása iránti kérelem elbírálása során információt kér, és értesíti a releváns hatóságokat. A bíróságnak tájékozódnia kell a társaságot érintő esetleges polgári és büntető eljárásokról. Az Irányelv új rendelkezése, hogy a tanúsítvány nem adható ki, ha megállapítást nyer, hogy a határokon átnyúló átalakulásra az európai uniós vagy a nemzeti jog kijátszását vagy megkerülését eredményező vagy arra irányuló, visszaélésszerű vagy csalárd célból vagy bűncselekmények elkövetése céljából kerül sor. Ennek vizsgálatára vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazza a Javaslat.
A külföldi származási tagállamban kiállított tanúsítvány esetén a Javaslat rögzíti, hogy a jogutód, vagyis a magyar társaság bejegyzésére irányuló kérelmet a tanúsítvány kiállítását követő 30 napon belül kell benyújtani a jogutód társaság székhelye szerint illetékes bírósághoz. A Javaslat kiemeli, hogy a bejegyzési kérelem elbírálása során a bíróságnak a tanúsítványt a származási tagállamban érvényesülő jogszabályoknak való megfelelés igazolásának kell tekinteni. Ebből következően a bíróság vizsgálati hatókörének a tanúsítvány kiadása iránti eljárásban a külföldi hatósági által már vizsgált körülményekre már nem kell kiterjednie. A bíróság a bejegyzési kérelem elbírálása során a cég bejegyzési eljárásra vonatkozó szabályok szerint jár el, egyszerűsített cégeljárás azonban nem kérhető.
A Javaslat egyértelműen kimondja, hogy a határokon átnyúló átalakulás végrehajtásának egyik jogkövetkezménye az, hogy az átalakulás eredményeképpen létrejött magyar társaság a jogelőd társaság általános jogutódja. E körben megőrzi a jogi személyiségét, az aktív és passzív vagyonát, vagyis számviteli értelemben vett eszközeit és forrásait, valamint minden jogát és kötelezettségét, ideértve a munkaviszonyt érintő, szerződésekből, cselekményekből vagy mulasztásokból eredő jogait és kötelezettségeit.
A cégjegyzék a határokon átnyúló műveletekkel kapcsolatos lényeges adatokat feltünteti.
5. A határokon átnyúló egyesülés és szétválás körében az Irányelvnek megfelelve a Javaslat alapvetése, hogy azokra – eltérő rendelkezések hiányában – a határokon átnyúló átalakulásokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ennek oka az, hogy az Irányelv a határokon átnyúló egyesülésre és a határokon átnyúló szétválásra is néhány eltérő szabályt kivéve azonos rendelkezéseket állapít meg, így a Javaslat e kodifikációs technikát választotta ahelyett, hogy a háromszor tartalmazzon ugyanolyan tartalmú rendelkezéseket.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
1. §
A hatály vonatkozásában a Javaslat kizárólag a tárgyi hatályt állapítja meg, figyelemmel arra, hogy az Irányelv, így a Javaslat is a fogalom-meghatározásoknál részletezi a tőkeegyesítő társaság fogalmát. A Javaslat tárgyi hatálya a határokon átnyúló átalakulás, a határokon átnyúló egyesülés és a határokon átnyúló szétválás (együttesen: határokon átnyúló műveletek) végrehajtására vonatkozó anyagi jogi és eljárási kereteket jelöli ki.
Kiemelhető, hogy a hatályos Tetv.-hez hasonlóan a Javaslat rendelkezéseinek egy része a jogelőd társaságok kötelezettségeit, egy része a jogutód társaságra vonatkozó rendelkezéseket szabályozza. Másként megfogalmazva, a Javaslat a magyar társaság határokon átnyúló átalakulása esetén a folyamatot a tanúsítvány kiadásáig „követi végig”, de a fogadó tagállam bejegyzési eljárását már nem szabályozza, nem is szabályozhatja. És fordítva is igaz, tehát ha európai uniós tagállambeli tőkeegyesítő társaság „helyezi át a székhelyét” határokon átnyúló átalakulással Magyarországra, akkor a tanúsítvány kiadásáig terjedő időszak kötelezettségeit nem e Javaslat, hanem a származási tagállam joga határozza meg, és e Javaslat „csupán” a cégbejegyzési, majd az ahhoz kapcsolódó szabályokat állapítja meg. E kettősség könnyebb érthetőségét a Javaslatnak a határokon átnyúló átalakulásra vonatkozó fejezetcímei is kifejezik. Egyesülés és szétválás esetén előfordulhat az is, hogy a magyar társaság a folyamatban jogelődként és jogutódként is részt vesz, vagyis értelemszerűen kell alkalmazni a Javaslat rendelkezéseit. A Javaslat csak ott utal kifejezett arra, hogy a rendelkezés a magyar társaságra vonatkozik, ahol másként nem lenne megfelelően értelmezhető a szabály.
2. §
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) olyan alapvető rendelkezéseket rögzít az átalakulás, egyesülés, szétválás tekintetében, amelyeknek érvényesülniük kell – eltérő rendelkezés hiányában – a határokon átnyúló műveletek során is. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvénynek (a továbbiakban: Ctv.) pedig a cégeljárási szabályokat tartalmazza, amelyek tekintetében szintén elegendő az eltérő szabályokat rögzíteni. Ha tehát valamely kérdést a Javaslat a Ptk. rendelkezéseitől eltérően nem szabályoz, úgy a határokon átnyúló műveletek esetében is alkalmazni kell a Ptk.-nak mind a jogi személyekre irányadó általános, illetőleg a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok körében a korlátolt felelősségű társaságra és részvénytársaságra vonatkozó különös szabályait is. A Ctv. tekintetében szintén megállapítható, hogy a Javaslat eltérő szabályok hiányában a tanúsítvány kiadása iránti kérelem elbírálása során a Ctv.-nek a változásbejegyzésre, a jogutód társaság bejegyzése tekintetében a cégbejegyzésre vonatkozó szabályai szerint jár el.
A határokon átnyúló műveletek lebonyolítását az Irányelv olyan részletezettséggel határozza meg, amely miatt már nem lenne célravezető általános háttérjogszabályként megjelölni az egyes jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról szóló 2013. évi CLXXVI. törvény (a továbbiakban: Átalakulási tv.) rendelkezéseit, mivel ezzel bonyolulttá válna a szabályozás, illetve olyan kevés szabály lenne alkalmazható, amely feleslegessé teszi háttérjogszabályként való megjelölését. A belföldi műveletek és a határokon átnyúló műveletek az Irányelv alkalmazásával immár két külön szabályozási területté kell, hogy váljanak. A Javaslat azt a néhány rendelkezést, amely – akár módosított, pontosított tartalommal – az Átalakulási tv.-ből a határokon átnyúló műveletek során is alkalmazható, megállapítja a Javaslat rendelkezései között.
3. §
A Javaslat a személyi hatálya alól tételesen kizárja azokat társaságokat, amelyeket maga az Irányelv is kizár. Megjegyezhető, hogy a Javaslat által említett társasági működési forma azon társaságokat érinti, amelyek a nyilvánosan gyűjtött tőkét közösen fektetik be és a részesedések a társaság tagjai részére kerülnek kifizetésre a társasági vagyon terhére. A kizárás indoka abban is tetten érhető, hogy ezen társaságok kockázatokat jelenthetnek a nemzeti és uniós szabályok kijátszása tekintetében. Utalni szükséges arra is, hogy a magyar jog ilyen társasági formát egyébként sem ismer.
4. §
A Javaslat meghatározza azokat az eseteket, amelyek fennállta esetén a magyar székhelyű társaság nem határozhat el határokon átnyúló műveletet és nem vehet részt abban. A módosított Társasági Irányelv 86a. cikk (3) bekezdés a) pontja, 120. cikk (4) bekezdés a) pontja, 160a. cikk (4) bekezdés a) pontja minimumkövetelményként azt írja elő, hogy a tagállamoknak legalább azt elő kell írniuk, hogy a társaság ne hajthasson végre határokon átnyúló műveletet, ha a társaság felszámolás alatt áll, és már megkezdte vagyonának felosztását a tagjai között. Az ilyen jellegű szabály idegen a magyar jogtól, így a rendelkezés akkor nem teszi lehetővé a határokon átnyúló művelet végrehajtását, ha a társaság felszámolás alatt áll. Megjegyezhető, hogy e rendelkezést a Ptk. 3:40. § a) pontja is tartalmazza, azonban a fentiekre tekintettel a Javaslat tételesen is szabályozza. Ugyanígy tételesen megjelenik a kényszertörlési eljárás is mint kizáró ok, ugyanakkor a Ctv. módosítása is tartalmazza szükséges pontosítást.
A rendelkezés c) pontja az Irányelv által biztosított lehetőséggel élve kizáró okként szabályozza a restruktúrálási, vagy reorganizációs célú bírósági eljárásokat is. A Javaslat általános megfogalmazással, körülírással határozza meg ezen eljárások körét azért, mert a COVID–19 világjárvány hatására egyes magyar veszélyhelyzeti és törvényi szabályok szerinti eljárások is e célt szolgálják.
Nem zárható ki, hogy a jövőben további, vagy más elnevezésű, de a társaság pénzügyi, vagyoni, működési zavarának megszüntetését célzó eljárások kerülnek bevezetésre. Ezen eljárások ideje alatt nem indokolt megengedni, hogy a társaság más tagállam joghatósága alá kerüljön.
Fontos kiemelni, hogy az a), c), és d) pont hatálya alá eső eljárások időtartama alatt tilalmazott a határokon átnyúló művelet végrehajtása. Ha azonban az eljárásokban a hitelezőkkel megállapodás születik, annak a végrehajtási időszaka alatt lehetséges határokon átnyúló művelet végrehajtása, hiszen ebben az esetben a hitelezők jogait a megállapodás is védi, sőt a megállapodásban akár ki is zárható a határokon átnyúló művelet végrehajtása.
Fontos kiemelni, hogy mint arra a Javaslat szövege is utal, a Ptk. 3:40. §-ában foglalt korlátozások határokon átnyúló műveletek esetében is alkalmazandóak figyelemmel arra is, hogy a Ptk. háttérjogszabályként alkalmazandó.
5. §
A § a legfontosabb fogalmakat határozza meg. Az átalakulás, egyesülés, szétválás fogalmánál a Javaslat átveszi az Irányelv fogalom-meghatározásait. E fogalom-meghatározások némiképp bonyolult megfogalmazása sem írja felül gyakorlati értelemben a magyar jogban már bevett konstrukciókat. Minden olyan művelet lebonyolítható határokon átnyúlóan is, amelyet belföldi egyesülés vagy szétválás esetén is végre lehet hajtani.
Az egyesülés körében egyrészt kiemelhető az, hogy az megfeleltethető Ptk. 3:44. § által szabályozott beolvadás, összeolvadás fogalomnak, illetőleg az is, hogy az Irányelvnek megfelelve speciális esetköröket is megállapít. A Javaslat egyesülésként tekint arra a műveletre is, amikor a társaság arra a társaságra ruházza át vagyonát, amely teljes részesedéssel rendelkezik benne, illetve azt is, ha több társaság egy tőlük független társaságra ruházza át a társasági vagyont, amely átvevő társaság új részesedést nem bocsát ki, feltéve, hogy egy tag közvetve vagy közvetlenül rendelkezik az egyesülő társaságok összes részesedéseivel, vagy a tagok valamennyi egyesüléssel érintett társaságban azonos részesedéssel bírnak.
Az értelmező rendelkezések körében a szétválás fogalma esetében is megállapítható, hogy a kiválás és a különválás szintén megfeleltethető a Ptk. 3:45. §-ban foglaltaknak. A magyar jogtól kissé idegen megfogalmazás az ún. felosztás általi szétválás, amely a kiválás egy olyan formája, ahol a részesedés nem a szétváló társaság tagjait illeti meg, hanem magát a szétváló társaságot. Az Irányelv – ezek bonyolultsága miatt – tételesen nem biztosít harmonizált keretet azon határokon átnyúló szétválások számára, ahol nem egy újonnan létrehozott, hanem egy vagy több meglévő társaság lesz a jogutód (beolvadásos kiválás, beolvadásos különválás). A Javaslat azonban nem zárja el a társaságokat ettől a lehetőségtől, figyelemmel az értelmező rendelkezéseinek tartalmára. Fontos jelezni különösen, hogy a jogutód társaság alatt a továbbműködő társaságot is érteni kell.
A határokon átnyúló átalakulás fogalma egyértelművé teszi, hogy annak eredményeként a társaság társasági formája a jogi személyiség megőrzése mellett megváltozik, másrészt pedig azt is, hogy a társaság székhelyét a fogadó tagállamba helyezi át.
Utalni kell arra, hogy az Irányelv EGT-vonatkozású szöveg, így a fogalom-meghatározások között az Európai Unió fogalma is szélesebb értelmezési tartománnyal kerül meghatározásra. Az Európai Unió tagállamai mellett az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államokban (Izland, Liechtenstein és Norvégia) bejegyzett tőkeegyesítő társaságok is részei lehetnek a határokon átnyúló műveleteknek.
6. §
A határokon átnyúló átalakulás folyamata és rendelkezései jelentik a „mintát” a határokon átnyúló egyesülés és szétválás esetén is. Mivel a három folyamat szabályozása olyan nagyfokú egyezést mutat, amelyre tekintettel nem célszerű háromszor ugyanazt, kisebb eltérésekkel törvényben szabályozni. Ezért a Javaslat a határokon átnyúló átalakulás részletes szabályozását követően a határokon átnyúló egyesülés és szétválás esetén már csak az eltérő rendelkezéseket határozza meg azzal, hogy a művelet legfontosabb dokumentumának, az egyesülési tervezetnek, a szétválási tervezetnek a tartalmi elemeit minden esetben külön jeleníti meg.
A határokon átnyúló átalakulás előkészítésének folyamata nagyban hasonlít a belföldi átalakuláséhoz. A társaság legfőbb szerve főszabályként két alkalommal határoz a határokon átnyúló átalakulásról, de lehetőség van arra is, hogy csak egyszer történjen döntéshozatal. Első ízben a tagok a határokon átnyúló átalakulás szándékáról döntenek, felmérik a lehetséges kilépő tagok nagyságrendjét, hiszen utóbbi a taggal való elszámolás miatt nagyban befolyásolja azt, hogy az átalakulás végrehajtásának a reális esélye egyáltalán fennáll-e. Második alkalommal már, a szükséges közzététel és egyéb intézkedést követően a határokon átnyúló átalakulást előkészítő tervezet, – esetlegesen – jelentések és az arra érkezett észrevételek alapján dönthetnek véglegesen a tagok a határokon átnyúló átalakulásról.
7. §
Annak érdekében, hogy a határokon átnyúló művelet minden érdekelt fél jogos érdekének figyelembevételével történjen, a társaságnak ki kell dolgoznia és közzé kell tennie az átalakulás alapdokumentumát, az átalakulási tervezetet, amely tartalmazza az átalakulással kapcsolatos legfontosabb információkat. A Javaslat részletesen meghatározza az átalakulási tervezet tartalmát. A tervezetnek tartalmaznia kell az átalakuló bejegyzett, illetve a jogutód társaság tervezett azonosító adatait, a tervezett társasági formát, a létesítő okiratot, a végrehajtás javasolt indikatív menetrendjét, valamint a tagoknak, a munkavállalóknak és hitelezőknek kínált jogosultságok, garanciák és biztosítékok részleteit.
A tartalmi elemek kapcsán fontos arra is kitérni, hogy az Irányelv a § (1) bekezdésének 11. és 12. pontjában foglalt vagyonmérleg-tervezeteket ugyan nem említi az átalakulási tervezet tartalmi elemei között, azonban nem is zárja ki, hogy a tagállam további tartalmi elemeket írjon elő. A vagyonmérleg-tervezetek megkövetelése a magyar jogban olyan egyértelmű feltételként érvényesül, amelynek figyelmen kívül hagyására határokon átnyúló műveletek esetében sem kerülhet sor.
A Társasági Irányelv módosított 86j. cikk (2) bekezdése lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy fizetőképességi nyilatkozat benyújtását írják elő. Tekintettel a határokon átnyúló átalakulás összetettségére és a felmerülő érdekek sokféleségére, a Javaslat előírja, hogy a határokon átnyúló átalakulás tervezete mellett a vezető tisztségviselőknek úgynevezett fizetőképességi nyilatkozatot is kell készíteniük. Ebben a nyilatkozatban a társaság vezető tisztségviselői nyilatkozattal igazolják, hogy pontos képet adtak a társaság helyzetéről, és azt is, hogy a nyilatkozattétel időpontjában nincs tudomásuk olyan tényről vagy körülményről, amely miatt a társaság a határokon átnyúló átalakulás után ne tudna eleget tenni a fizetési kötelezettségeinek.
A Javaslat az átalakuló társaság valamennyi tagjainak védelme érdekében biztosítja, hogy kellő tájékoztatást kaphassanak az őket megillető társasági vagyonrészt érintő kérdésekben, továbbá biztosítja azt is, hogy azon tagok, akik várhatóan nem kívánnak a jogutód társaság tagjaivá válni, pontos képet kaphassanak a társasági vagyonból őket megillető vagyoni részesedés fejében járó kártalanítás várható összegéről.
A Javaslat már itt egyértelművé teszi, hogy a jogutód társaság saját tőkéjének – figyelembe véve a társaságból kilépni szándékozó tagokat megillető összegeket – el kell érnie a fogadó állam szabályai szerint az adott társasági forma tekintetében előírt tőkeminimumot. Amennyiben ezt a mértéket a kilépni szándékozó tagok ellentételezése miatt a jogutód társaság saját tőkéje nem érné el, a határokon átnyúló átalakulás nem hajtható végre. A tőkeminimumra vonatkozó társasági szabályozás célja az, hogy a jegyzett tőke tekintetében meghatározott limit a hitelezői érdekeket védje, és visszatartsa a tagok mögöttes helytállási kötelezettségét kizáró társasági formáktól azokat az átalakulni szándékozó társaságokat, amelyek tagjai nem képesek elegendő induló tőkét biztosítani a jogutód társaság számára. E tiltó szabály hiányában fennállna ugyanis a veszély, hogy pénzügyileg nem kellően megalapozott társaságok létesülnének. A Javaslat azonban kivételi szabályt is megállapít; ha az átalakuló társaság tagjai akár harmadik személy bevonásával az átalakulásról hozott végleges döntés meghozataláig kötelezettséget vállalnak a tőkepótlásra, abban az esetben a határokon átnyúló átalakulás végrehajtásának nincs akadálya. Fontos utalni ebben a körben a magyar társasági jogi szabályokra is, hiszen korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság esetében a tőkeminimum elégtelensége estére – annak érdekében, hogy egy gazdasági társaság ne működhessen tartósan az adott társasági típusra jogszabály által előírt kötelező tőkeminimumot el nem érő saját tőkével – a törvény előírja a társaság számára a más társasági formába történő átalakulást, egyesülést, vagy szétválást, végső soron pedig jogutód nélküli megszűnését.
8. §
A vagyonmérleg-tervezetek a határokon átnyúló átalakulás számviteli-pénzügyi megalapozásának alapdokumentumai. A tervezetek elkészítésének szabályait a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) tartalmazza. A számviteli törvény számos előírást tartalmaz az átalakuló társaság záró és a nyitó vagyonmérleg-tervezetére. Ebben a körben kiemelendő, hogy a számviteli törvény 136. § (1) bekezdése kimondja, hogy a gazdasági társaságok átalakulása (egyesülése, szétválása) során az átalakuló és az átalakulással létrejövő (jogutód) gazdasági társaság vagyonának (saját tőkéjének) megállapításához vagyonmérleget kell készíteni. A vagyonmérleget vagyonleltárral kell alátámasztani. A vagyonleltár tételesen tartalmazza a jogelőd, illetve a jogutód gazdasági társaság(ok) eszközeit és forrásait. Mindemellett a számviteli törvény 137. §-ának (1) bekezdése azt is egyértelművé teszi, hogy az átalakuló gazdasági társaság a mérlegében (könyveiben) értékkel kimutatott eszközeit és kötelezettségeit átértékelheti. Az átalakuló társaságnak egyértelműen igazolnia kell, hogy a választott formának megfelelő tőkével rendelkezik, illetve, hogy a saját tőke szerkezete nem zárja ki azt, hogy stabil tőkeerejű társaság jöjjön létre az átalakulás következtében. Ilyen rendelkezés a belföldi műveletek tekintetében is érvényesül.
A Javaslat a társasági jogi szabályokból is következően kimondja azt is, hogy a vagyonmérleg-tervezeteket és vagyonleltár-tervezeteket a felügyelőbizottsággal ellenőriztetni kell, ha a jogi személynél felügyelőbizottság működik.
Fontos kiemelni a következőket. Határokon átnyúló átalakulás esetében a Javaslat kimondja hogy mind a jogelőd, mind a jogutód vagyonmérleg- és vagyonleltár tervezetét a számviteli törvényben meghatározott módszerek szerint az előírt bontásban kell elkészíteni. Ezen előírás célja, hogy a tervezetek útján az átalakuló magyar társaság igazolni tudja, hogy valóban elég vagyonnal rendelkezik – az esetlegesen kilépő tagok kártalanítása és az esetleges hitelezők biztosítékkal való ellátása mellett is – ahhoz, hogy más tagállamba települjön. A jogutód vagyonmérleg és vagyonleltár tervezetének tekintetében tehát nem releváns, hogy milyen tagállam jogi szerint kíván átalakulni a társaság. Csak a fogadó tagállamban előírt minimális jegyzett tőke összege fontos a nyitó vagyonmérleg-tervezet elkészítésekor.
Határokon átnyúló egyesülés és szétválás tekintetében a Javaslat rendelkezései utalnak arra, hogy elképzelhető, hogy a más tagállambeli jogelődre vagy jogutódra kiterjedő tagállam jog nem írja elő számviteli mérleg készítését a határokon átnyúló művelet lebonyolításával összefüggésben. Ilyen esetben természetesen nem merül fel az, hogy a vagyonmérlegeket a magyar számviteli törvény szerint el kellene készíteni. A másik fontos elem, hogy a magyar könyvvizsgálónak a magyar társaság által elkészített tervezeteket és jelentést kell megvizsgálnia, más tagállam joga alá tartozó társaság iratait nem.
9. §
Tekintettel a határokon átnyúló átalakulás összetettségére és a felmerülő érdekek sokféleségére, a Javaslat a határokon átnyúló átalakulás jogszerűségének vizsgálata körében független szakértő részvételét, illetőleg az ellenőrzés eredményéről jelentés készítését írja elő. Ez a szakértő a magyar jogban hagyományosan a könyvvizsgáló, és ezen a Javaslat sem változtat.
A társaság csak független könyvvizsgálót alkalmazhat. Ez a rendelkezés egyébiránt a számviteli standardokból is következik. A független könyvvizsgáló alkalmazása előírásának indoka az, hogy mind a hitelezők, mind a tagok szempontjából alapvető érdek, hogy az átalakulás vagyoni tartalma, esetlegesen a kilépő tagokkal történő elszámolás és végső soron magáról az átalakulásról való döntés valós számviteli-pénzügyi adatokon alapuljon. A Javaslat a szabályszerű számviteli értékelés érdekében felelősségi szabályt is megállapít a könyvvizsgáló tekintetében, és a Ptk.-nak a szerződésszegésen kívül okozott károkért való felelősségi szabályokat rendeli alkalmazni.
A megalapozott és felelős döntés meghozatala, továbbá a tájékoztatáshoz való jog érvényesülése érdekében a Javaslat azt is előírja, hogy a könyvvizsgálói jelentést a tagok részére az átalakulásról történő döntés meghozatalát megelőzően rendelkezésre kell bocsátani.
A Javaslat taxatíve felsorolja könyvvizsgálói jelentés tartalmi elemeit, amelyek kijelölik a könyvvizsgálói kontroll hatókörét is. Utalni kell arra, hogy a Javaslat széles körű vizsgálatot ír elő a könyvvizsgáló részére, és ebben a körben fontosnak tartja a kilépni szándékozó tagok pénzbeli kártalanításával összefüggő körülmények ellenőrzését is. A könyvvizsgálónak a vagyonmérleg-tervezetek és vagyonleltár-tervezetek tekintetében szabályszerűségi nyilatkozatot is tennie kell. Fontos jelezni azt, hogy az átalakulási tervezet számos olyan rendelkezést, elemet is tartalmaz (például a jogutód társaság létesítő okirata), amely nyilvánvalóan nem képezi tárgyát a könyvvizsgálatnak. A § (1) bekezdése ezért fogalmaz úgy, hogy a könyvvizsgáló az átalakulási tervezetet a jelentés elkészítése céljából vizsgálja, tehát feladata a (4) bekezdésben meghatározott kérdések – továbbá határokon átnyúló egyesülés és szétválás esetén az előírt többlet kérdések – megválaszolására terjed ki.
Az Irányelv meghatározza azokat az eseteket, amikor a független szakértői jelentésre nincs szükség. Figyelemmel az átalakulási tervezet tartalmára, még ha a teljes jelentés elkészítésére nem is lesz szükség, a vagyonmérlegek könyvvizsgálatáról a társaság nem mondhat le határokon átnyúló művelet esetében. Ez ugyanis elsődlegesen nem a tagok vagy a társaság érdekében készül, hanem harmadik felek számára mutatja meg a társaság jelenlegi és tervezett számviteli helyzetét.
10. §
A Javaslat a tagok és munkavállalók tájékoztatása érdekében biztosítja, hogy a határokon átnyúló átalakulást végrehajtó társaságnak jelentést kell készítenie. A jelentés az átalakulási terv mellett a határokon átnyúló átalakulásban szintén alapdokumentumnak minősül. A jelentésnek külön részt kell tartalmaznia mind a tagok, mind a munkavállalók számára. Lehetőség van arra is, hogy két külön jelentés készüljön; külön a tagoknak és külön a munkavállalóknak. A Javaslat a jelentés tartalmi elemeként megállapítja azt is, hogy abban ismertetni és indokolni kell a javasolt határokon átnyúló átalakulás jogi és gazdasági vonatkozásait és a javasolt határokon átnyúló művelet munkavállalókra gyakorolt hatásait.
A tagokat érintő jelentésnek információt kell tartalmaznia a kilépési jogukkal kapcsolatos körülményekről, az őket megillető pénzbeli kártalanításról, a rendelkezésükre álló jogorvoslati lehetőségekről. A kilépni nem szándékozó tagokat illetően a jelentésnek magában kell foglalnia a határokon átnyúló átalakulással összefüggő rájuk vonatkozó körülményeket.
A munkavállalók számára szóló jelentésnek különösen ki kell térnie arra, hogy várhatóak-e a jogszabályokban, a kollektív szerződésekben vagy a vállalati megállapodásokban meghatározott foglalkoztatási feltételeket, de akár a társaság üzleti tevékenységét érintő lényeges változások. A jelentésnek a foglalkoztatást érintő feltételek kapcsán indokolt tájékoztatást nyújtania például a munkaszervezés várható változásairól, a munkabérekről, az egyes meghatározott munkavégzési helyekről és az ilyen álláshelyeket betöltő munkavállalókat érintő várható következményekről. A jelentésnek ki kell fejtenie továbbá, hogy ezek a változások hogyan érintenék a társaság leányvállalatait.
A munkavállalók védelme, és a körültekintő tájékoztatás, továbbá a véleményezés biztosítása érdekében a Javaslat előírja, hogy a jelentést – vagy amennyiben azokat külön készítik el, a jelentéseket – a határokon átnyúló műveletet végrehajtó társaság tagjai és munkavállalóinak képviselői, vagy – amennyiben ilyen képviselők nincsenek – munkavállalók rendelkezésére kell bocsátani. Annak érdekében, hogy a tagok és a munkavállalók mélyebben megismerhessék a jelentés rájuk vonatkozó tartalmát, a Javaslat tág határidőt állapít meg: az átalakulásról véglegesen döntő legfőbb szervi ülés időpontját megelőző 45 nappal korábban elérhetővé kell tenni. A megismerés lehetősége körében a Javaslat az elektronikus formát írja elő. A Javaslat ezzel egyértelművé teszi azt is, hogy több mint egy hónap áll a tagok és a munkavállalók rendelkezésére, hogy a jelentést megismerjék és azzal kapcsolatos álláspontjukat kialakíthassák.
Ha a munkavállalók képviselői vagy munkavállalók legkésőbb az átalakulásról véglegesen döntő legfőbb szervi ülés időpontját megelőző 5. munkanapig megteszik észrevételeiket, a Javaslat a vezető tisztségviselőre nézve tájékoztatási kötelezettséget ír elő. A munkavállalói álláspontról a vezető tisztségviselőknek a tagokat is tájékoztatnia kell. A Javaslat elrendeli azt is, hogy a jelentéshez a vezető tisztségviselőnek csatolnia kell a munkavállalói észrevételeket. Ezen túl a Javaslat a vezető tisztségviselő tekintetében előírja, hogy reflektáljon a munkavállalói észrevételekre, álláspontját az átalakulásról véglegesen döntő legfőbb szervi ülés időpontját megelőző napig köteles közölni a munkavállalókkal.
Utalni kell arra is, hogy a jelentés és annak véleményezése a munkajogi tárgyú törvényekkel átültetett 2002/14/EK irányelv és 2009/38/EK irányelv által előírt tájékoztatási és konzultációs jogokon felül értelmezendő.
11. §
Az Irányelv meghatározza azokat az eseteket, amikor a jelentéseket nem kell elkészíteni, mert annak hiányában sem sérülnek munkavállalói vagy kisebbségi jogok. Ennek racionális indokai vannak. Nyilvánvalóan nincs szükség a jelentésre, ha a társaságot egy személy tulajdonolja. Ugyancsak nem szükséges jelentést készíteni abban az esetben, ha a tagok közötti összhang maradéktalanul érvényesül és a tagok között egyetértés alakul ki a vonatkozó kérdésekben.
Mindemellett a Javaslat a munkavállalók tekintetében is megállapít kivételi szabályt, azzal, hogy előírja: a munkavállalók részére szóló jelentést nem kell készíteni, ha a társaság munkavállalói kizárólag az ügyvezető szervben tevékenykednek, mivel ezzel a munkavállalók védelmét szolgáló jogok érvényesülése nem kerülnek veszélybe.
12. §
Az Irányelv közzétételi kötelezettséget ír elő, amely azonban az eltér a belföldi műveleteknél érvényesülő szabályoktól. Az (EU) 2019/1151 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított Társasági Irányelv új közzétételi szemléletén alapulva az Irányelv továbbra is előírja – a korábbi határokon átnyúló egyesülésre vonatkozó szabályokkal egyezően –, hogy a határokon átnyúló átalakulás legfontosabb előkészítő dokumentumait (átalakulási tervezet, könyvvizsgálói jelentés, vezető tisztségviselői nyilatkozat, értesítés az átalakulási tervezetet érintő észrevételezési lehetőségekről) a véglegesen döntő legfőbb szervi ülés előtt a nyilvántartó bírósághoz be kell nyújtani, azonban azt is kimondja, hogy egyúttal ez minősül a társaság általi közzétételnek is.
A többszázezres jogalanyi kört nyilvántartó cégnyilvántartás esetén ugyanakkor nehezen modellezhető az, hogy a hitelezők vagy a társaság munkavállalói a cégnyilvántartásból, a cégiratokba való folyamatos betekintéssel értesülnének erről a közzétételről, így a Javaslat – élve az Irányelv adta lehetőséggel – Cégközlönybeli közzétételről rendelkezik. Az Irányelv előírja, hogy ebben az esetben a nyilvántartó bíróságnak kell továbbítani a „releváns információkat” a nemzeti hivatalos lapnak, ezért a Javaslat arról rendelkezik, hogy a bíróság teszi közzé a közleményt.
Az Irányelv tagállami döntéstől teszi függővé, hogy a független könyvvizsgálói jelentés nyilvánosságra kerül-e. E körben a Javaslat élve az Irányelvben biztosított lehetőséggel előírja ugyan a könyvvizsgáló jelentés nyilvánosságra hozatalát, azonban úgy, hogy az ne sértsen üzleti titokhoz való jogot.
A Javaslat mentesíti a társaságot a cégnyilvántartás felé történő közzétételi (előzetes iratbenyújtási) kötelezettség alól, ha a társaság választása szerint a közzétételi kötelezettségének saját honlapján való közzététellel tesz eleget. Ezen közzétételi mód sem lehet azonban parttalan, így a Javaslat előírja a Ctv. 21/A. §-ban foglalt rendelkezések alkalmazását. Ebből következik, hogy erre a megoldásra akkor kerülhet sor, ha a cégjegyzék tartalmazza a társaság honlapjának a címét és azt a tényt, hogy a cég a honlapján teszi közzé a közleményeit. A társaságnak továbbá a honlapon való közzététellel egyidejűleg a Javaslat általi közzététellel érintett információkról köteles tájékoztatni az általa ismert hitelezőket, azáltal, hogy számukra elektronikus úton is megküldi a közzététellel érintett adatokat, információkat (természetesen ez az előírás csak akkor tud érvényesülni, amennyiben a hitelező elektronikus elérhetőségét a céggel közölte).
A Ctv. hitelezőket védő előírása itt is érvényesül, melynek alapján, ha a társaság a honlap folyamatos működtetési kötelezettségének nem tesz eleget és a bíróság ezt észleli, a céggel szemben akár törvényességi felügyeleti eljárást is lefolytathat, és az eljárás során intézkedésként törölheti a cégjegyzékből a honlap elérhetőségét, illetve azt a tényt, hogy a cég a közvetlen közleményeit a honlapján teszi közzé.
Amennyiben az átalakuló társaság a honlapon való közzététel lehetőségét választotta, a Javaslat közvetlen tájékoztatási kötelezettséget ír elő a bíróság felé. Ez alapján a társaság köteles a vezető tisztségviselőnek az átalakulás végrehajthatóságával kapcsolatos nyilatkozatát benyújtani a bírósághoz, valamint nyilatkozatot kell tennie az átalakulással összefüggő egyes körülményekről. E körben kiemelendő, hogy a bíróság részére nyilatkozatot kell tenni a tagok, munkavállalók és hitelezők védelmére szolgáló rendelkezésekről is. Ezen Javaslat által előírt bírósági bejelentést követően a bíróság a Cégközlönyben közleményt tesz közzé, amely tartalmazza az átalakulással összefüggő alapvető információkat, továbbá felhívást a tagok, munkavállalók, hitelezők felé az észrevételek megtételének lehetőségéről.
A visszakereshetőség és a nyilvánosság biztosítása érdekében a társaság által közölt információkat, nyilatkozatokat magában foglaló dokumentumokat a bíróság a nyilvántartásban, a társaság iratjegyzékében elhelyezi. Ezen iratok nyilvánossága a tagállami cégnyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszeren keresztül is biztosított.
A Javaslat a szakasz (1) bekezdése szerinti Cégközlönybeli közzétételhez hasonlóan kimondja, hogy a honlapon való közzététellel kapcsolatos bírósági bejelentésre vonatkozó szabályok alkalmazása esetén is érvényesül az az elv, miszerint ez az átalakulással összefüggő iratok társaság általi közzétételének tekinthető.
13. §
Az eltérő tagállami szabályozás jogbizonytalanságot eredményezett, ezért az Irányelv a hitelezővédelem körében minimumszabályokat is tartalmaz. Amennyiben a hitelezők nem elégedettek az átalakulási tervezetben biztosított védelemmel, és nem sikerül a társasággal kompromisszumos megoldást kialakítani, a megfelelő hitelezővédelem biztosítása érdekében a hitelezők számára biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy a társaságtól megfelelő biztosítékokat kérhessenek. A hitelezőket megillető biztosíték kérési jog alapvetően nem tér el a belföldi átalakulásoktól. Jelezhető, hogy az Irányelv a közzététel időpontjában még esedékessé nem vált, vagyis a le nem járt követelésekről rendelkezik. Ezt megoldást a magyar jog ugyanakkor már meghaladta, hiszen indokolatlan, hogy a már lejárt követeléssel rendelkező hitelezőt ne illesse meg biztosítékkövetelési jog. Az Irányelvtől való ezen eltérés lehetséges, hiszen a magyar jog ezzel nem kevesebb, hanem több biztosítékot ad a hitelezőknek.
A hitelezők az elutasító, illetve a hitelező által nem megfelelőnek tartott biztosíték nyújtására vonatkozó döntés felülvizsgálatát az Irányelv rendelkezésének megfelelően a közzétételtől számított – az Átalakulási tv.-ben e tekintetben előírt 8 naphoz képest igen hosszú – 90 napos jogvesztő határidőn belül kérhetik a bíróságtól. E körben a hitelezőnek a bírósághoz történő bejelentés során elegendő csupán valószínűsítenie, hogy a követeléseinek kielégítése veszélyben forog, azt azonban kétséget kizáróan igazolnia kell, hogy a társaság a hitelezői igény követelésére irányuló bejelentését követően nem nyújtott számára megfelelő biztosítékot, vagy az átalakulási tervezet ilyen biztosítékot nem foglal magában.
A bíróság a hitelező kérelmét az Átalakulási tv.-ben foglaltakkal azonosan, a törvényességi felügyeleti eljárásra vonatkozó szabályok alkalmazásával bírálja el, mégpedig 30 napon belül. Fontos utalni arra, hogy a Javaslat a hitelezők védelme érdekében egyértelművé teszi, hogy az átalakulást megelőző tanúsítvány mindaddig nem adható ki, amíg a hitelezők megfelelő biztosítékot nem kaptak.
14. §
A határokon átnyúló átalakulás esetében pedig annak elismeréseként, hogy egyes védelemben részesített hitelezőket (pl. munkavállalókat) a megváltozott joghatóság és alkalmazandó jog hátrányosan érintheti, a Javaslat további igényérvényesítési eljárást és ehhez speciális joghatósági szabályt ír elő. A vonatkozó rendelkezés értelmében a határokon átnyúló átalakulás hatályossá válásától számított két éven belül Magyarországon is indítható eljárás a jogutód társasággal szemben.
Fontos jelezni, hogy e §-ban foglalt igényérvényesítési szabály önálló határokon átnyúló átalakulási szabály, tehát nem a hitelezői biztosítékadáshoz tapad. Bármely hitelező, akinek a követelése a Cégközlönyben történő közzétételt megelőzően keletkezett, indíthat pert e § alapján, tekintet nélkül arra, hogy biztosítékot követelt-e a jogelőd társaságtól vagy sem.
Fontos jelezni azt is, hogy ez a szabály kizárólag határokon átnyúló átalakulás esetében érvényesül, mert az Irányelv kizárólag az átalakulás szabályai között rögzíti. Annak – Irányelven felüli – előírása, hogy a Magyarországon is lehessen a jogelőd tartozásai miatt eljárást indítani a határokon átnyúló egyesülés és szétválás hatályosulását követő 2 éven belül, az 1215/2012/EU (Brüsszel Ia) rendeletbe ütközne. A Brüsszel Ia rendelet 67. cikke alapján a rendelet joghatósági szabályaitól eltérni csak uniós jogi aktussal vagy az azt implementáló nemzeti jogszabályokkal lehetséges. Az Irányelv csak az átalakulásokra mondja ki a kivételes joghatósági szabályt, ezért a Javaslat is csak e körben rendelkezhet erről.
15. §
Az átalakulási tervezet és a jelentések alapján a társaság legfőbb szerve dönt arról, hogy jóváhagyja-e az említett tervezetet, valamint határoz a létesítő okiratok szükséges módosításairól. Az Irányelv, így a Javaslat is hangsúlyt fektet arra, hogy a szavazásra vonatkozó többségi követelmény kellően nagy legyen, ennek érdekében a Javaslat előírja a döntés minősített szótöbbséggel való elfogadását. Ugyanakkor biztosítani kell azt is, hogy a szavazati arány előírása ne lehetetlenítse el a műveletet, így a Javaslat kimondja, hogy a társaság a létesítő okiratban a határokon átnyúló műveletről való döntésre vonatkozó határozathozatali szavazati arány tekintetében nem rendelkezhet a tagok több mint 90%-ának egyetértését előíró döntéshozatalról, ehhez a Javaslat semmiségi jogkövetkezményt rendel.
Az Átalakulási tv. 6. §-ának (6) bekezdése szerint a döntéshozó szerv a jogi személy átalakulásáról véglegesen döntő ülésén meghatározhatja azt az időpontot, amikor az átalakuláshoz fűződő joghatások beállnak, amely azonban nem lehet korábbi, mint a jogelőd cég törlésének napja. A Javaslat – az Irányelvvel összhangban – lehetőséget biztosít a társaság részére, hogy meghatározza az átalakuláshoz fűződő joghatások beálltának időpontját. Az átalakulás időpontja és a jogutód bejegyzésének hatálya azonban nem válhat ketté: az átalakulás nem hatályosulhat mindaddig, amíg a jogutód társaság bejegyzése hatályossá nem válik. Ezen javaslatbeli szabályból következően tehát akár meghatározza, akár nem a társaság az átalakulás hatályosulásának időpontját, az átalakulás időpontjának legkorábban a társaság cégjegyzékbe történő bejegyzése tekinthető, visszamenőleges joghatás tehát határokon átnyúló műveletnél sem lehetséges. A Javaslat kimondja, hogy az átalakulás hatályosulása egyben a számviteli hatályosulást is jelenti, tehát számviteli értelemben is akkor kezdődik az új „időszak”, amikor az átalakulás hatályosul.
A tagok számára biztosítja a Javaslat a jogot arra is, hogy szavazhassanak a munkavállalói részvétellel kapcsolatos rendelkezésekről, ha a legfőbb szerv ülése során ezt a jogot fenntartják maguknak.
Fontos utalni arra, hogy a Javaslat kezeli azt a körülményt is, ha az átalakulási tervezet, vagy a létesítő okirat (vagy annak módosítása) olyan rendelkezést tartalmazna, amely a tag vagyoni és pénzbeli kötelezettségei teljesítésére hátrányosan hatna ki, ezen rendelkezések révén azok növekedését eredményezné. Ebben az esetben a tagok védelme érdekében a Javaslat garantálja az átalakulási tervezet, vagy létesítő okirat (módosítás) elfogadása során a tagnak ezen rendelkezésekhez külön is hozzá kell járulnia akár szóban, akár írásbeli nyilatkozat megtétele útján. A társasági részesedést birtokló tagok számára, akik a határokon átnyúló művelet jóváhagyása ellen szavaznak, biztosítja a Javaslat azt a jogot, hogy kiléphessenek a társaságból, és társasági részesedésük után az azok értékének megfelelő pénzbeli kártalanítást kapjanak. A tagok számára a Javaslat megadja a lehetőséget arra is, hogy bíróság előtt vitassák a számítást és megkérdőjelezzék a pénzbeli kártalanítás megfelelőségét.
A jogutód társaság létesítő okiratát – az erre vonatkozó felhatalmazás esetén – a jogutód társaság vezető tisztségviselője írja alá. Ha a létesítő okiratot mégis a tagoknak kell aláírnia, a Javaslat azt a vélelmet állapítja meg, hogy az aláírást kifejezett nyilatkozatával megtagadó, illetve az erre szolgáló határidőt elmulasztó tagot úgy kell tekinteni, mint aki a határokon átnyúló átalakuláshoz nem járul hozzá, azaz nemmel szavazott.
16. §
A Javaslat meghatározza azokat az eseteket, amikor a határokon átnyúló átalakulásról véglegesen döntő legfőbb szervi határozat vonatkozásában nem kérhető annak bíróság általi felülvizsgálata, vagy érvénytelenségének megállapítása arra hivatkozva, hogy a pénzbeli kártalanítás összege nem megfelelő, vagy a kártalanítás összege nem megfelelően került kiszámításra. Ennek indoka az, hogy az átalakulási tervezet – amelynek része a pénzbeli kártalanításra vonatkozó körülmények – megismerését és annak véleményezését a Javaslat előzetesen már biztosítja a tagok és a munkavállalók részére. Az érintettek tehát már ekkor észlelhetik az érintett körülményeket, így erre hivatkozással a Javaslat utólag nem biztosíthat számukra lehetőséget. A tagokkal kapcsolatos elszámolási kérdéseket, illetve vitákat az Irányelv tehát nem tekinti olyannak, amely a teljes határokon átnyúló művelet meghiúsulásához vezethet.
17. §
Az Irányelv azonos szintű minimumvédelem biztosítását írja elő a társaság tagjai számára. A tagállamok tehát további védelmi szabályokat vezethetnek be vagy tarthatnak fenn, ha azok nem ellentétesek az Irányelv szabályaival vagy a letelepedés szabadságával.
A társasági részesedést birtokló tagok számára, akik az átalakulási tervezet, a határokon átnyúló művelet jóváhagyása ellen szavaztak, biztosítja a Javaslat azt a jogot, hogy kiléphessenek a társaságból, és társasági részesedésük erejéig, azok értékének megfelelő pénzbeli kártalanítást kapjanak. A Javaslat nem él azzal az irányelvi lehetőséggel, hogy kiterjeszti a kilépési jogot más tagokra is, pl. a szavazati jogot nem biztosító társasági részesedést birtokló tagokra. Az Irányelv semmilyen korlátozó szabályt nem tartalmaz a kilépési jog gyakorlása és a részesedés értékesítése tekintetében, itt tehát a tagállami szabályok érvényesülnek. Például itt is érvényesül a Ptk. 3:167. §-ában foglalt, a korlátolt felelősségű társaság üzletrésze kívülálló részére történő értékesítése esetében fennálló, a többi tagot, a társaságot, a társaság által kijelölt személyt megillető elővásárlási jog.
A Javaslat a tagoknak járó pénzbeli kártalanítás kifizetése tekintetében tág határidőt állapít meg és a kártalanítás kifizetésének időpontjául az átalakulás időpontját követő második hónap végét jelöli meg.
A tagok számára a Javaslat garanciális jelleggel biztosítja annak lehetőségét, hogy peres bíróság előtt vitassák a számítást és megkérdőjelezzék a pénzbeli kártalanítás megfelelőségét. Perjogi megfontolások miatt a Javaslat nem él azzal az irányelvi opcióval, hogy a kiegészítő pénzbeli kártalanítást biztosító jogerős döntés azon tagokra is kiterjedjen, akik éltek kilépési jogukkal, de nem nyújtottak be keresetet a pénzbeli kártalanítási összeg megállapítása iránt. A társaság attól nincs természetesen elzárva, hogy a bíróság által megállapított összeget kifizesse a többi kilépő tagnak is, a tagok egyenlőségének elvére tekintettel.
18. §
Az Irányelv előírja a határokon átnyúló átalakulásnak a származási tagállam általi előzetes és részletes jogszerűségi vizsgálatát. Az Irányelv ebben a körben egyértelművé teszi, hogy határokon átnyúló átalakulás eredményeképpen létrejövő társaság vagy társaságok tagállama szerinti illetékes hatóságok ilyen tanúsítvány nélkül nem hagyhatják jóvá a határokon átnyúló műveletet. A Javaslat előírja, hogy az átalakulásról szóló végleges döntés keretében hozott határozat meghozatalát követő – legkésőbb – 90 napon belül a társaságnak az átalakulást megelőző tanúsítvány kiadását kell a bíróságnál kezdeményeznie.
A bíróság feladata a kérelem elbírálása során, hogy értékelje és mérlegelje az összes vonatkozó feltétel teljesülését és az átalakulás előkészítése körében alkalmazott alaki követelmények megfelelő végrehajtását. A bírósági vizsgálat célja, hogy a határokon átnyúló átalakulás visszaélésszerű vagy csalárd célokra – így például a munkavállalói jogok, vagy az adófizetési kötelezettségek kijátszására – vagy bűncselekmények céljára ne legyen felhasználható. A Javaslat olyan vizsgálati eljárást modellez, amely alkalmas annak kiszűrésére és megakadályozására, hogy olyan fantom- vagy fedőcégek jöjjenek létre, amelyeket az uniós vagy a nemzeti jog kijátszása, megkerülése vagy megsértése céljával hoznának létre. A tanúsítvány kiadása iránti kérelmet a bíróság egy sajátos eljárásban bírálja el, amely elsődlegesen a változásbejegyzés szabályaira épül, azonban attól el is tér.
A bíróság első körben a jogi követelményeket vizsgálja. A benyújtott iratok alapján azt tekinti át, hogy az átalakuló társaság az átalakulás előkészítése körében minden, Javaslat által meghatározott – jogi, alaki és közzétételi – követelménynek eleget tett-e. A Javaslat külön kiemeli a munkavállalókat érintő körülmények vizsgálatát: e körben a bíróság áttekinti, hogy az átalakulási tervezet a munkavállalói részvételi jogok körében milyen intézkedéseket tartalmaz, továbbá a döntéshozatalba történő bevonással összefüggő eljárás megkezdődött-e.
Amennyiben a fenti vizsgálat keretében a bíróság megállapítja, hogy a benyújtott okiratok tartalma alapján a tanúsítvány kiadását akadályozó körülmény nem áll fenn, a bíróságnak a következő lépésben azt kell áttekintenie, hogy felmerülhet-e, hogy a határokon átnyúló átalakulásra az uniós vagy a magyar jog kijátszását vagy megkerülését eredményező vagy arra irányuló, visszaélésszerű vagy csalárd célból, illetve bűncselekmények elkövetésére irányuló célból kerül sor. Ha igen, az Irányelv rendelkezése alapján a tanúsítvány kiadását meg kell tagadni. Utalni kell arra, hogy az Irányelv nem határozza meg konkrétan, hogy milyen okokból tagadható meg a határokon átnyúló átalakulást megelőző tanúsítvány kiadása, hanem tág teret ad a felmerülő egyes indikatív tényezők vizsgálatának. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy az Irányelv (36) preambulumbekezdése is kiemeli, hogy erősen aggályosnak kell lennie, hogy a határokon átnyúló műveletre visszaélésszerű vagy csalárd céllal kerül sor.
19. §
Irányelvi rendelkezés, hogy az eljáró tagállami hatóság a tanúsítvány kiadása iránti kérelem elbírálása során más hatóságokat is megkereshet, akár külföldi hatóságokat is, és független szakértőt is igénybe vehet. A Javaslat ennek megfelelve előírja a bíróság részére, hogy egyes kiemelt hatóságoktól tájékoztatást kérjen annak érdekében, hogy a határokon átnyúló átalakulás jogszerűségének ellenőrzését minél körültekintőbben és szélesebb körben végezhesse el.
A szakasz (1) bekezdése tételesen felsorolja a megkeresendő hatóságokat, mindemellett lehetőséget ad arra is, hogy a bíróság mérlegelési jogkörében – megítélése szerint – egyéb érintett hatóságot is megkeressen. A Javaslat a hatóság közreműködésének hathatós biztosítása érdekében megjelöli a rendelkezésre bocsátandó adatok körét is.
A Javaslat a közreműködő hatóságok esetében kijelöli a válaszadás spektrumát, így előírja a megkeresett hatóságok számára, hogy a megkereséstől számított 45 napon belül értesítsék a bíróságot arról, hogy az átalakuló társaságot érintően van-e folyamatban lévő, illetőleg az elmúlt egy évben folyt-e eljárás akár nála, akár más hatóságnál. Abban az esetben, ha a társaság érintett, vagy érintett volt hatósági eljárásban, a hatóságnak részletesen tájékoztatást kell nyújtania az eljárást érintő körülményekről, így információt kell adni az eljárás tárgyáról, a meghozandó vagy meghozott döntésekről, az esetleges kényszerintézkedésekről, végül mérlegelése alapján az általa lényegesnek tartott körülményekről.
A bíróság saját hatáskörében tájékozódik továbbá, hogy a társaság peres eljárásban alperesi pozícióban vagy büntetőjogi eljárásban érintett. Ha peres eljárásra utaló adatot észlel, a bíróság a polgári-, vagy büntető bíróságtól az üggyel kapcsolatos tájékoztatást kér.
20. §
A Javaslat érdemben megtartja azt a Ctv-beli rendelkezést, hogy ha az állami adó-és vámhatóság adóhatósági ellenőrzést folytat vagy kíván folytatni a társaságnál, akkor a tanúsítványt csak kilencvenedik napon adja ki a bíróság, biztosítva ezzel, hogy az adóigazgatási eljárás lezáruljon. Kibővíti ugyanakkor a szabály alkalmazásának hatókörét, mert immár egyrészt a rendelkezés nem csak az állami adó- és vámhatóságra, hanem az önkormányzati adóhatóságra is vonatkozik, másrészt nem csak adóigazgatási eljárás merülhet fel, hanem adóhatóság által foganatosított végrehajtási eljárás is. A normaszövegben használt adóhatóság kifejezés az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény értelmében lefedi az állami és az önkormányzati adóhatóságot is. Az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról önálló törvény rendelkezik, a 2017. évi CLIII. törvény.
Fontos jelezni azt, hogy változatlanul marad az, hogy az adóhatósági ellenőrzés, az adóhatósági végrehajtás nem akadálya a tanúsítvány kiadásának. Általában elmondható, hogy a hatósági eljárás folyamatban léte nem akadálya a tanúsítvány kiadásának, kivéve, ha a határokon átnyúló műveletet csalárdnak tartja a hatóság, és feljelentést tesz. Ebben az esetben a büntetőeljárás kimenete alapján dönthet a bíróság a tanúsítvány kiadásáról vagy a kiadás megtagadásáról, figyelemmel a 21. §-ban foglaltakra.
21. §
A tanúsítvány kiadása iránti kérelem elbírálásának első 90 napos szakasza cégjogi szempontból elsődlegesen a változásbejegyzési eljárásra épül. A bíróság a kérelem hiányossága, hibája okán kizárólag a Ctv. mellékletében felsorolt iratokat kérheti a társaságtól, és egyszer adhat ki hiánypótlást. A cégjogi szabályokkal összhangban írja elő a Javaslat, hogy ha a hiánypótlás teljesítésére biztosított 30 napos határidő ellenére a hiányok pótlására nem került sor, vagy az elkésett, hibás, nem megfelelő, akkor a bíróság a tanúsítvány kiadása iránti kérelmet elutasítja. E rendelkezésnél fontos utalni a Javaslat azon kivételi szabályára is, mely szerint a bíróság a hitelezőt megillető biztosítékokkal összefüggésben további hiánypótlás kiadására jogosult abban az esetben, ha a hiánypótlás kiadását követően kényszerintézkedésre vonatkozó információ jut tudomására. Ha tehát maga a tanúsítvány kiadása iránti kérelem nem alkalmas arra, hogy a bíróság kibocsássa a tanúsítványt, egyéb körülményeket a bíróság nem is vizsgál.
Ha a társaság által benyújtott kérelem és a becsatolt iratok megfelelőek, valamint a 23. § szerinti vizsgálat szükségessége nem merül fel, illetve feljelentés nem történt vagy büntetőeljárás nincs folyamatban, a tanúsítvány kiadható.
Ha felmerült a 23. § szerinti vizsgálat szükségessége, vagy a büntetőeljárás van folyamatban, a bíróság meghosszabbíthatja az ügyintézési (kérelem elbírálására nyitva álló) határidőt. A bíróságnak törekednie kell rá, hogy a határidő meghosszabbítására ne kerüljön sor, hanem minden felmerülő körülmény vizsgálata a 90 napos általános ügyintézési határidő alatt lefolytatásra kerüljön.
A bíróság ugyanakkor a részletesebb vizsgálat érdekében a 90 napos általános ügyintézési határidőt meghosszabbítja. Ezzel egy speciális vizsgálati periódus veszi kezdetét. A vizsgálatra vonatkozóan rendelkezéseket a következő szakaszok állapítanak meg. Az eljárás meghosszabbításáról a társaságot a bíróságnak értesítenie kell és meg kell jelölnie végzésében a hosszabbítás indokát.
22. §
Elképzelhető, hogy a megkeresett hatóság, bíróság a határokon átnyúló művelet szándékáról való tudomásszerzés és a társaság által közzétett (cégiratok között elhelyezett, illetve a tanúsítvány kiadása iránti kérelemhez csatolt) iratokat is figyelembe véve úgy ítéli meg, hogy bűncselekmény elkövetésének gyanúja merülhet fel. Ebben az esetben lehetősége van arra, hogy feljelentést tegyen. Amennyiben a bírósági értesítést követően a hatóság, illetve bíróság feljelentést tenne, erről rövid időn belül tájékoztatnia kell a tanúsítvány kiadása iránti kérelem vizsgálatát végző bíróságot. A feljelentési lehetőség a bíróság előtt is nyitva áll.
A Javaslat a tanúsítvány kiadása iránti kérelem tekintetében kiemeli azokat a súlyos a bűncselekményeket, melyek miatti felelősségre vonás érdekében indult eljárások a tanúsítvány kiadása iránti kérelem elutasítását, a tanúsítvány kiadásának megtagadását vonják maguk után. Ekörben elutasítási okként a Javaslat a súlyos büntetési tétellel sújtandó pénzügyi és vagyon elleni bűncselekményeket emeli ki, úgy, mint a pénzmosást, a tartozás fedezetének elvonását, a saját tőke csorbításával összefüggő bűncselekményeket. Amennyiben a nyomozóhatóság ezekkel a bűncselekményekkel összefüggő büntetőeljárások megindításáról értesíti a bíróságot, a tanúsítvány kiadása iránti kérelmet elutasító végzést ezen értesítéstől számított 15 munkanapon belül meg kell hoznia.
A Javaslat alapvetése, hogy a határokon átnyúló átalakulások megtagadására csak a legsúlyosabb jogsértések megállapítása esetén kerüljön sor. Éppen ezért a Javaslat kezeli azt a körülményt is, ha büntetőeljárás nem a felsorolt bűncselekmények miatt indult és a tanúsítvány kiadásának egyéb akadálya sem merült fel. Ez esetben a bíróság a tanúsítványt kiadja. A Javaslat akkor is a tanúsítvány kiadását rendeli el, ha kényszerintézkedést rendeltek el, hiszen ebben az esetben a kényszerintézkedéssel érintett vagyonnal a társaság nem tud rendelkezni. Ugyanakkor a hitelezői érdekeket is figyelembe véve, a tanúsítvány kiadására ebben az esetben csak akkor kerülhet sor, ha a kényszerintézkedés nem érint olyan vagyont, amelyet már a határokon átnyúló művelettel összefüggésben biztosítékul szolgál. Abban az esetben, ha a hitelezőket megillető biztosíték teljesítését veszélyeztetné, a bíróság a tanúsítványt nem adja ki, hanem a már korábban említett további, megfelelő biztosíték garantálása érdekében hiánypótlást folytat le.
A Javaslat a büntetőeljárás megindításának határidejére tekintettel meghatározza azt az esetkört is, amikor további határidő kitolására van szükség. Ez a körülmény nyilvánvalóan a bonyolultabb ügyek kapcsán merülhet fel. Ez esetben a cégbíróság az eljárás elbírálásának határidejét ismételten, legfeljebb azonban 180 napos határidővel meghosszabbítja, azonban legkésőbb ennek a határidőnek az utolsó napján dönteni kell a tanúsítvány kiadása iránti kérelemről.
23. §
Az Irányelv szerint a tagállamok „biztosítják, hogy az illetékes hatóság ne állítson ki átalakulást megelőző tanúsítványt, amennyiben a nemzeti joggal összhangban megállapítást nyer, hogy a határokon átnyúló átalakulásra az uniós vagy a nemzeti jog kijátszását vagy megkerülését eredményező vagy arra irányuló, visszaélésszerű vagy csalárd célból vagy bűncselekmények elkövetése céljából kerül sor.” A határokon átnyúló művelettel megvalósuló tőkeáramlás a formai, jogi, pénzügyi és számviteli feltételek teljesítése esetén főszabályként nem akadályozható. Ugyanakkor az Irányelv a korábbi, a határokon átnyúló egyesülésre vonatkozó előírásokat meghaladva egy új eszközt biztosít a tagállami engedélyező, jóváhagyó hatóságok számára: ha úgy ítélik meg, hogy a határokon átnyúló műveletet csalárd célra használja fel a társaság, akkor a tanúsítvány kiadását meg kell tagadnia.
Erre tekintettel egyértelműen tilalmazza a Javaslat a tanúsítvány kiadását abban az esetben, ha a határokon átnyúló átalakulás jogszerűségének ellenőrzése során a bíróság valószínűsíteni tudja – többek között az érintett hatóságokkal, bíróságokkal folytatott konzultáció útján – hogy a határokon átnyúló műveletre az uniós vagy a nemzeti jog megkerülését vagy kijátszását eredményező vagy arra irányuló visszaélésszerű vagy csalárd célból vagy bűncselekmény céljából kerül sor.
A Javaslat azon esetkört is kívánja rendezni, amikor büntetőeljárásra vonatkozó adat nem érkezik, büntetőeljárás nem indul, büntetőjogi kényszerintézkedés alkalmazására nem kerül sor, ugyanakkor a bíróság hatósági eljárásról, közigazgatási, vagy polgári peres eljárásról szerez tudomást. A további vizsgálatnak akkor van helye, ha az érintett eljárás, vagy eljárások felvetik annak gyanúját, hogy a társaság jogszerűtlenül működik, vagy a társasággal szemben alkalmazott pénzbeli vagy abban kifejezhető marasztalás összege nagymértékű. A Javaslat a mérték megállapításánál a társaság saját tőkéjének több mint felét veszi alapul. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy e § szerinti vizsgálat nem általános eleme a tanúsítvány kiadása iránti eljárásnak, vagyis arra nem kell, hogy minden esetben sor kerüljön. Épp ellenkezőleg. E § szerinti vizsgálat kivételes eszköz a cégbíróság kezében arra, hogy ha komoly okkal feltételezhető, hogy csalárd a határokon átnyúló művelet célja, akkor további vizsgálatot folytasson, további nyilatkozatokat, okiratokat kérjen. Ha a beérkezett információk alapján nem merül fel azonban alapos kétely a művelet célja tekintetében, nem indokolt e vizsgálati szakaszt lefolytatni. A tagállami szabályozásnak ugyanis továbbra is azt a célt kell szolgálnia, hogy indokolatlan akadályt ne gördítsen a tőkeáramlás elé, és a szükséges tagállami eljárások indokolatlanul ne legyenek hosszúak. Abban a kivételes helyzetben azonban, amikor okkal feltételezhető, hogy a műveletnek csalárd a célja, akkor legyen a tagállami hatóságnak (cégbíróságnak) eszköze arra, hogy fellépjen a csalárd művelet megakadályozása érdekében, vagyis megvizsgálja a körülményeket, és akár megtagadja a tanúsítvány kiadását.
Az Irányelv szövegezése nem ad támpontot arra nézve, hogy az esetlegesen felmerülő tényezőket miként kell értékelni, ami egyben azt is jelenti, hogy nem is követeli meg a tagállami hatóságoktól, hogy bizonyos esetekben lefolytassák e különleges vizsgálatot. A bíróság tehát teljes mérlegelési jogkör kap a tekintetben, hogy szükségesnek látja-e a határokon átnyúló művelet céljának, indokainak mélyreható vizsgálatát. Az Irányelv (36) Preambulumbekezdése a következőket rögzíti. „Amennyiben az illetékes hatóságnak komoly kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a határokon átnyúló műveletre visszaélésszerű vagy csalárd céllal kerül sor, az értékelésnek figyelembe kell vennie valamennyi releváns tényt és körülményt, és adott esetben legalább a határokon átnyúló műveletet követően a társaság vagy társaságok bejegyzése szerinti tagállamban történő letelepedés jellegzetességeivel kapcsolatos indikatív tényezőket, beleértve a művelet célját, az ágazatot, a beruházást, a nettó árbevételt és eredménykimutatást, a munkavállalók számát, a mérleg tartalmát, az adóügyi illetőséget, az eszközöket és azok helyét, a felszerelést, a társaság tényleges tulajdonosait, a munkavállalók és az egyes munkavállalói csoportok szokásos munkavégzési helyeit, a társadalombiztosítási járulékok fizetésének helyét, a 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében a határokon átnyúló műveletet megelőző évben kiküldött munkavállalók számát, a 883/2004/EK rendelet értelmében az egyidejűleg egynél több tagállamban dolgozó munkavállalók számát, valamint a határokon átnyúló művelet előtt és után a társaság vagy társaságok által viselt kereskedelmi kockázatokat.
Az értékelésnek ezenkívül figyelembe kell vennie a munkavállalói részvételi jogokhoz kapcsolódó tényeket és körülményeket, különös tekintettel az ilyen jogokkal kapcsolatos tárgyalásokra, amennyiben az említett tárgyalásokat az alkalmazandó nemzeti küszöbérték négyötödének elérése tette szükségessé. Mindezen elemeket csak indikatív tényezőként lehet tekintetbe venni az átfogó értékelés keretében, és ezért önmagukban nem vehetők figyelembe. Amennyiben a határokon átnyúló művelet eredményeképpen létrejövő társaság tényleges ügyvezetési helye vagy gazdasági tevékenységének helye abban a tagállamban lesz, amelyben a társaságot vagy társaságokat a határokon átnyúló műveletet követően bejegyzik, az illetékes hatóság e tényt úgy tekintheti, hogy nem állnak fenn visszaéléshez vagy csaláshoz vezető körülmények.”
A Javaslat ezen vizsgálat lefolytatására eljárási szabályokat állapít meg, hiszen ezen vizsgálat nem fér bele a változásbejegyzési eljárás kereteibe. A Javaslat biztosítja, hogy a bíróság a határokon átnyúló műveletet végrehajtani kívánó társaságtól vagy más, – többek között a fogadó tagállami – illetékes hatóságoktól minden vonatkozó információt és dokumentumot beszerezhessen a határokon átnyúló művelet jogszerűségének minél szélesebb körű ellenőrzése érdekében.
Az Irányelv lehetőséget ad arra, hogy a bíróság a vizsgálat során független szakértőt vehessen igénybe, ennek megfelelően a Javaslat is biztosítja a szakértő igénybevételét. Magától értetődően ennek a szakértőnek függetlennek kell lennie a tanúsítvány kiadásáért folyamodó társaságtól. A függetlenség csak akkor érvényesülhet, ha nincs sem múltbeli, sem jelen idejű kapcsolat az érintett társaság és a szakértő között. A Javaslat a szakértő igénybevételének lehetőségét azokra az esetekre biztosítja, ha a kérelem elbírálása során olyan körülmény merült fel, amelynek megítélése túlmutat a bíróság kompetenciáján. A szakértőt az illetékes bíróságnak kell kijelölnie.
24. §
A Javaslat a tanúsítvány tartalmi elemeit taxatíve felsorolja. Fontos kiemelni, hogy a tanúsítvány leglényegesebb tartalmi eleme, és a határokon átnyúló átalakulás jogszerűségének garanciája, annak igazolása az azt kiállító bíróság részéről, hogy a határokon átnyúló átalakulást végrehajtó társaság az átalakulással összefüggő jogszabályi követelményeknek megfelel. A bíróság a tanúsítványt megküldi a társaság számára, illetőleg a cégnyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszeren keresztül megküldi a jogutód tagállama szerinti cégnyilvántartást vezető szervnek.
A Javaslat garanciális okból biztosítja a nyilvánosság számára a tanúsítványnak a társaság nyilvántartásban szereplő irataiból való megismerhetőségét.
25–27. §
A Javaslat rögzíti, hogy a magyar székhelyű jogutód társaság bejegyzésére irányuló kérelmet a – származási tagállamban – kiadott tanúsítvány kiállítását követő 30 napon belül kell benyújtani a jogutód társaság székhelye szerint illetékes (magyar) bírósághoz.
A bejegyzési kérelem elbírálása során a tanúsítvány elmaradhatatlan kötelező melléklet; a bíróság tanúsítvány hiányában nem hagyhatja jóvá a határokon átnyúló átalakulást. A Javaslat ugyanakkor kiemeli, hogy a bejegyzési kérelem elbírálása során a bíróságnak a tanúsítványt a származási tagállamban elvégzett eljárási cselekmények jogi megfelelőségének igazolásaként kell tekintenie, a tanúsítvány kiadásának megalapozottságát nem vitathatja, a tanúsítvány kiadását megelőző kötelezettségek elvégzését, jogi dokumentumok megfelelőségét nem vitathatja. Erre tekintettel a társaság bejegyzési kérelmét elbíráló bíróság vizsgálati hatóköre szűkebb, hiszen azon körülményeket már nem kell, nem lehet megvizsgálnia, amelyek ellenőrzését a származási tagállam illetékes hatósága már elvégezte, és az átalakulás jogszerűséget garantálta. Ezért a Javaslat a bejegyzési kérelem vizsgálata tekintetében a cégbejegyzésre vonatkozó eljárási szabályok alkalmazását rendeli. Értelemszerűen a kérelem elbírálása során az egyszerűsített cégbejegyzési eljárásra vonatkozó szabályok alkalmazására nem kerülhet sor. A bíróságnak a munkavállalói részvétellel összefüggő szabályok érvényesülését vizsgálnia kell az Irányelv értelmében.
A Javaslat a belföldi átalakulásokkal egyezően kimondja, hogy a jogutód társaság tekintetében kizárt az előtársaságként való működés.
A Javaslat cizelláltan határozza meg az átalakulás időpontját. E körben kimondja, hogy amennyiben a társaság legfőbb szerve az átalakulásról szóló végleges döntés keretében meghatározta az átalakulás időpontját, az átalakulás a társaság által konkrétan meghatározott napon következik be, vagyis a jogutód társaság bejegyzése a kért napon válik hatályossá. Ha azonban a társaság által választott időpont a bejegyzés napját megelőzné, vagy a társaság nem határozott meg időpontot az átalakulás tekintetében, az átalakulás időpontjaként a bíróság a bejegyzést elrendelő végzés meghozatalának időpontját tünteti fel. A Javaslat garanciális okból meghatározza a határokon átnyúló átalakulás hatályosulásának időpontját is, figyelemmel arra, hogy az Irányelv e fogalomhoz köti a joghatásokat.
A határokon átnyúló műveletek átláthatósága érdekében fontos, hogy az érintett tagállamok nyilvántartásai tartalmazzák az egyéb nyilvántartásokból származó szükséges információkat annak érdekében, hogy a jogelőd és a jogutód társaság „története” nyomon követhető legyen. A Javaslat mind a fogadó, mind a származási tagállam nyilvántartását vezető szerve tekintetében kölcsönös adatszolgáltatást ír elő. A határokon átnyúló átalakulással összefüggésben a cégjegyzékbe bekerülő adatokat és tényeket a Ctv. módosítása tartalmazza.
28. §
A Javaslat egyértelműen kimondja, hogy a határokon átnyúló átalakulás végrehajtásának egyik jogkövetkezménye az, hogy az átalakulás eredményeképpen létrejött társaság a jogelőd társaság általános jogutódja. E körben természetesen megőrzi a jogi személyiségét, a vagyonát, valamint minden jogát és kötelezettségét, egyebek mellett a szerződésekből, cselekményekből vagy mulasztásokból eredő jogait és kötelezettségeit. A jogutód társaságnak – ahogy az már a jogelőd társaság tekintetében is előírás volt – tiszteletben kell tartania a munkaviszonyokból eredő bármely jogot és kötelezettséget.
29–37. §
A rendelkezések a határokon átnyúló egyesülésekre vonatkozó különös szabályokat állapítják meg. A Javaslatnak a határokon átnyúló egyesülésre vonatkozó definíciós szabálya szerint az olyan társaságok egyesülése, amelyeket az Európai Unió valamely tagállamának joga szerint alapítottak, és létesítő okirat szerinti székhelyük, központi ügyvezetésük vagy üzleti tevékenységük fő helye az Európai Unión belül van, feltéve, hogy a társaságok közül legalább kettőre eltérő európai uniós tagállami jog irányadó.
A Javaslat alapvetése, hogy a határokon átnyúló egyesülés tekintetében – eltérő rendelkezés hiányában – a határokon átnyúló átalakulásokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A Fejezet rendelkezései ezért azt a pár eltérést határozzák meg, amelyeknél a határokon átnyúló átalakulás szabályai nem, vagy másként alkalmazandóak.
A 32. § tekintetében kiemelhető, hogy a Javaslat nem ülteti át a Társasági Irányelv 126a. cikk (6) bekezdés második albekezdését, amely szerint a tagállamok azt is előírhatják, hogy a társasági részesedések említett határozatban megállapított cserearánya az érintett, egyesülő társaság mindazon tagjaira érvényes, akik nem voltak jogosultak a társasági részesedésük értékesítésére, vagy e jogukkal nem éltek. A magyar perjogi szabályoktól ugyanis idegen az e rendelkezés, és ahhoz vezetne, hogy a tagok „próbaperrel” élhetnének, ami nyilvánvalóan nem lenne kívánatos.
Kiemelendő, hogy a határokon átnyúló egyesülés következtében a társasági vagyon, valamint minden jog és kötelezettség, egyebek mellett a szerződésekből, cselekményekből vagy mulasztásokból eredő jogok és kötelezettségek átszállnak az átvevő társaságra vagy az új társaságra, és az egyesülő társaságok azon tagjai, akik nem élnek kilépési jogukkal, az átvevő társaság vagy az új társaság tagjaivá válnak. Az átvevő társaságnak vagy az új társaságnak különösen tiszteletben kell tartania a munkaviszonyokból eredő bármely jogot és kötelezettséget, beleértve bármely kollektív szerződést is.
38–45. §
A Javaslat definíciós szabálya szerint a határokon átnyúló szétválás olyan társaság vagy társaságok szétválását jelenti, amelyeket az Európai Unió valamely tagállamának joga szerint alapítottak, és létesítő okirat szerinti székhelyük, központi ügyvezetésük vagy üzleti tevékenységük fő helye az Európai Unión belül van, feltéve, hogy a társaságok közül – ideértve a jogelőd és a jogutód társaságokat is – legalább kettőre eltérő európai uniós tagállami jog irányadó. A Javaslat alapvetése a határokon átnyúló szétválások tekintetében is – eltérő rendelkezésének hiányában – hogy a határokon átnyúló átalakulásokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A Fejezet rendelkezései ezért – az egyesülésre vonatkozó szabályoknál alkalmazott technikához hasonlóan – azt a pár specialitást határozzák meg, amelynél a határokon átnyúló átalakulás szabályai nem, vagy másként alkalmazandóak.
A Javaslat a határokon átnyúló szétválás vonatkozásában a jogkövetkezmények körében kiemeli, hogy a határokon átnyúló szétválás következtében a szétváló társaságnak – a szétválási tervezetben meghatározott felosztás szerint – át kell ruháznia a vagyonát, valamint minden jogát és kötelezettségét, egyebek mellett a szerződésekből, cselekményekből vagy mulasztásokból eredő jogait és kötelezettségeit a fogadó társaságokra. A szétváló társaság azon tagjai, akik nem élnek kilépési jogukkal, vagy a fogadó társaságok tagjaivá válnak, vagy a szétváló társaság tagjai maradnak, vagy mindkettőnek tagjává válnak. A fogadó társaságoknak különösen tiszteletben kell tartaniuk a munkaszerződésekből vagy munkaviszonyokból eredő bármely jogot és kötelezettséget, beleértve bármely kollektív szerződést is.
A jogkövetkezmények körében a Javaslat egyértelműen deklarálja azt is, hogy különválás esetén a szétváló társaság megszűnik. Ez egyébiránt következik a társasági jogi szabályokból is, a Javaslat azonban ezt egyértelművé kívánja tenni. Az Irányelv is foglalkozik azzal az esettel, ha valamely vagyontárgy, igény nem került rendezésre a szétválási tervezetben, később válik ismertté, vagy valamely követelést nem elégítenek ki. Ezekben az esetekben a jogosultságot, illetve a kötelezettséget az adott társaságnak juttatott nettó eszközök értékének arányához köti a rendelkezés. Az Irányelv szövege nettó eszközök értékéről beszél, amely a magyar gyakorlatban a juttatott eszközök és átvett kötelezettségek különbözeteként meghatározott saját tőke értéket jelenti.
46–48. §
Az Irányelv a munkavállalókat érintő kérdéseket illetően nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a társaságok határokon átnyúló átalakuláshoz, egyesüléshez és szétváláshoz való jogának együtt kell járnia, annak megfelelő egyensúlyban kell lennie a munkavállalók, a hitelezők és a tagok védelmével és a határokon átnyúló műveletekkel. A határokon átnyúló műveletek végrehajtása során teljes mértékben tiszteletben kell tartani a munkavállalók tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogát. Az Irányelv a munkavállalói részvételi szabályokat is megállapítja.
A Javaslat az Irányelv néhány rendelkezéstől eltekintve nem önálló szabályokat állapít meg, hanem az európai részvénytársaságra előírt európai uniós rendeleti és irányelvi szabályokra mutat. Alapvető szabályként a jogutód társaság székhelye szerinti tagállam munkavállalói részvételére vonatkozó szabályok alkalmazandók. Annak érdekében azonban, hogy a határokon átnyúló művelettel összefüggésben ne sérüljenek munkavállalói jogok, kiegészítő szabályokat is megállapít az Irányelv, ezáltal az Unión belüli minimumszabályok minden tagállamban érvényesülnek. A rendelkezések célja, hogy a határokon átnyúló művelet lebonyolításában, illetve a jogutód társaság irányításában a munkavállalók szabályozott módon vegyenek részt. A szabályok kiterjednek a munkáltatóval történő tárgyaló testület létrehozására, a tárgyalásokra, az abban részt vevők munkajogi védelmére. Az Irányelv rendelkezése alapján a Javaslat azt is kimondja, hogy a megállapodással elért vagy ennek hiányában jogszabályban meghatározott eredmények védelme érdekében a társaság négy éven belül nem szüntetheti meg a részvételi jogokat később egy másik, határokon átnyúló művelet végrehajtása révén.
49–50. §
A Javaslat a 2019/2121 (EU) Irányelv átültetési határidejét megelőzően lépteti hatályba a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló műveletekkel kapcsolatos szabályozást annak érdekében, hogy ha a határokon átnyúló műveletben érintett másik tagállam (vagy tagállamok) joga már szintén átültette a szabályokat, minél előbb sor kerülhessenek ilyen műveletekre. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy már folyamatban lehetnek olyan határokon átnyúló egyesülések, amelyek „újbóli elindítását” vagy felülvizsgálatát nem lenne szerencsés előírni, ezért ezek a megkezdett határokon átnyúló egyesülések a Javaslat hatálybalépése előtti szabályok szerint lefolytathatóak. Akkor minősül az átmeneti szabály tekintetében már megindítottnak a határokon átnyúló egyesülés, ha arról a végleges legfőbb szervi döntés a Javaslat hatálybalépése előtt már megszületett.
51. §
Jogharmonizációs záradék.
52. §
A Ctv. bevezeti az online alapított cég fogalmát annak érdekében, hogy az (EU) 2017/1132 irányelvnek a digitális eszközök és folyamatok társasági jog terén történő használata tekintetében történő módosításáról szóló, 2019. június 20-i 2019/1151 (EU) európai parlamenti és tanácsi irányelv szabályai szerint alapított cégek meghatározhatóak legyenek. Az online alapítás szabályai az Európai Unió tagállamának állampolgára vagy az Európai Unió tagállamában bejegyzett jogi személy vagy szervezet által alapított korlátolt felelősségű társaságra, és az Európai Unióban bejegyzett társaság által Magyarországon alapított fióktelepre terjednek ki.
Az online cégalapítás megteremtése a tagállamokra kettős feladatot hárít. Egyrészt, hogy a cégnyilvántartásba való bejelentést megelőző szakaszban is biztosítsanak elektronikus megoldásokat, másrészt, hogy a nyilvántartási szakasz is elektronikusan folyjon. A magyar szabályozásban a cégeljárásra vonatkozó rendelkezések átültetése jelentősebb feladatot nem generál, mert cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárások 2008 óta kizárólag elektronikus úton folynak. Az eljárásban csak okirati bizonyítás van, a felek meghallgatására nem kerül sor.
Fontos kiemelni, hogy az online szó jelen esetben nem az offline ellentétét jelenti, vagyis nem szükséges, hogy minden, a cégalapításhoz szükséges cégbírósági szakasz előtti jogcselekmény, intézkedés egyszerre egy időpontban, közös elektronikus térben valósuljon meg. Az online kifejezés a Digitális Irányelv szóhasználatának átvételét jelenti, és annyit fejez ki, hogy minden műveletre elektronikusan, személyes jelenlét nélkül kerül sor. Természetesen, ha a feltételek adottak, nincs akadálya, hogy a cégalapításhoz szükséges, cégbírósági szakasz előtti jogcselekmény, intézkedés egyszerre, egy időpontban, közös elektronikus térben valósuljon meg.
A § megjeleníti azokat a lényegi elemeket, amelyeknek a teljesülése azzal jár, hogy a cég – a nem szerződésminta használatára irányuló ügyekben – a cégbejegyzési eljárásban online bejegyzést kérhet. A szerződésmintával történő – és természetes személyek általi – alapítás esetén a Digitális Irányelv öt munkanapos bejegyzési határidőt ír elő, azonban a magyar cégjogban már rendelkezésre áll a szerződésminta használatával történő alapításra az egy munkanapos bejegyzési határidő.
A Digitális Irányelv az 1. cikk 5. pontjában – a fióktelep tekintetében a 15. pontjában – meghatározza azokat a követelményeket, amelynek a tagállami szabályozásban meg kell jelennie. Ezek közül a cégbírósági szakaszt megelőző irányelvben jelzett elemek: a felek azonosítása, jogképességük megállapítása, a bizalmi szolgáltatások igénybevétele, a közreműködő személyek (jogi képviselők) szerepének meghatározása. Korlátolt felelősségű társaság esetén továbbá a szerződésminták használatának lehetővé tétele, a cégalapításhoz szükséges tőke befizetésének és a befizetés igazolásának elektronikus lehetősége.
A hatályos magyar jogrendszer már jelenleg is szabályozza azt, hogy a fenti feltételek biztosítására milyen módon kerülhet sor elektronikus úton. Ezen elemek együttese biztosítja az online cégalapításhoz szükséges lépések megtételével azt, hogy az online cégalapítás megvalósítható legyen Magyarországon.
A pénzmosás és terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Pmt.) rendelkezései alapján a szolgáltató (vagyis az ügyvéd, kamarai jogtanácsos, közjegyző) a törvényben meghatározott ügyfél-átvilágítási intézkedéseket köteles elvégezni. A Pmt. kifejezetten lehetővé teszi – megfelelő garanciák biztosításával – az ügyfél-átvilágítást és üzleti kapcsolat létesítést személyes megjelenés nélkül is, feltéve, hogy ezen korszerű megoldás az ügyfél azonosításának elvégzését legalább a személyes azonosítással egyenértékűen biztosítja. Mindezek alapján az ügyfél-átvilágítási intézkedések elvégzésére nemcsak az ügyfél személyes megjelenésével, hanem a szolgáltató által üzemeltetett – biztonságos, védett, a felügyeletet ellátó szerv által meghatározott módon, előzetesen auditált – elektronikus hírközlő eszköz útján is lehetőség nyílik, a törvényben meghatározott esetekben. Az ezen feltételeknek megfelelő rendszer kialakítása vonatkozásában az egyes szolgáltatói szektorok kapcsán – a szektorok specifikus jellemzői figyelembe vételével – a felügyeletet ellátó szervek határoznak meg részletszabályokat.
A Magyar Ügyvédi Kamarának a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvényben és az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések végrehajtásáról szóló 2017. évi LII. törvényben meghatározott kötelezettségek teljesítéséről szóló 10/2019. (VI. 24.) MÜK Szabályzata (a továbbiakban: Szabályzat) az azonosítás rendszerére épülve részletesen szabályozza az ügyfél-átvilágítás során a nyilatkozattétel, illetve az okmányok és az okiratok bemutatásának módját. A Magyar Ügyvédi Kamara elnökének az azonosítás során használható egyes elektronikus hírközlő eszközök auditációjáról szóló 1/2019. (VII. 31.) sz. határozatában auditálta az ügyvédek által használható elektronikus hírközlő eszközöket.
A fenti garanciális rendelkezések mellett kiemelhető az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 18. alcíme, amely szerint a jogügyletek biztonsága érdekében a jogi képviselőnek az Ütv.-ben meghatározott részletszabályok alapján el kell végeznie az ügyfél vagy a képviseletében eljáró személy azonosítását. Ez az azonosítás belföldi nyilvántartások adataival való egyezőségének ellenőrzését jelenti.
A fent leírtakból következően a Digitális Irányelv által az online eljárások, így az online cégalapítás körében megfogalmazott, a kérelmezők személyazonosságának ellenőrzésére vonatkozó követelményeknek a magyar jogrendszer már jelenleg is eleget tesz.
A fent leírtakból következően az online eljárások, így az online cégalapítás körében megfogalmazott, a kérelmezők személyazonosságának ellenőrzésére vonatkozó eszközrendszer már jelenleg is rendelkezésre áll. A Javaslat a 9/G. § (1) bekezdés b) pontjában azt rögzíti, hogy az ügyvédi, közjegyzői törvényi rendelkezésekben előírt azonosítás, ellenőrzés a pénzmosási törvényben foglalt előírások alapján már működő előírások szerint, vagyis a pénzmosási ügyfél-átvilágítás során alkalmazható elektronikus hírközlő eszközök útján, a pénzmosási ellenőrzéssel együttesen történjen meg. Az ügyfél-azonosítás ugyanis feltételezi, hogy a jogi képviselőnek a fél személyesen bemutatja a személyazonosító okmányát. E személyes okmány felmutatás történhet a pénzmosási ügyfél-átvilágítással együtt, annak részeként is. Annak nincs akadálya, hogy az okmány adatainak ellenőrzését a jogi képviselő a video felvételt követően végezze el.
Az Ütv. 44. §-a már jelenleg is rendelkezik arról, hogy elektronikus okirat esetén a félnek milyen elektronikus aláírással kell aláírnia az okiratot, hogy az ellenjegyzéssel ellátható legyen.
A Javaslat a cégnyilvántartás közhiteles jellegére tekintettel minősített elektronikus aláírás, elektronikus bélyegző, illetve minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírás, elektronikus bélyegző használatát írja elő, így ilyen aláírással kell ellátni az elektronikus okiratot. Ezen túlmenően kiemelhető, hogy a Javaslat elfogadja még azt is, ha az elektronikus okiratot azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés-szolgáltatással hitelesítették.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 45. § (1a) bekezdése alapján a korlátolt felelősségű társaság alapítása illetékmentes. A Cégközlönyben megjelenő közlemények közzétételéről és költségtérítéséről szóló 22/2006. (V. 18.) IM rendelet 5. § (3) bekezdése alapján a korlátolt felelősségű társaság bejegyzésének közzététele ingyenes. A külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe tekintetében azonban illetékmentesség, közzétételi költségmentesség nem érvényesül. A befizetések ugyanakkor már jelenleg is elektronikus úton intézhetőek, és a befizetésről kapott értesítés is elektronikus formátumú a Ctv. 37. § (4) bekezdése alapján.
A Javaslat a Digitális irányelv 1. cikk 4. pontjának [Társasági Irányelv 13g. cikk (8) bekezdése] és az 1. cikk 15. pontjának [Társasági Irányelv 28b. cikk (1) bekezdése] átültetése érdekében szűk körben kivételt tesz az eljárási mozzanatok online módon történő elvégzése alól. A Digitális Irányelv érintett rendelkezései ugyanis kimondják, hogy a tagállamoknak kötelessége biztosítani annak lehetőségét, hogy – amennyiben indokolt – a hatóság, vagy közreműködő más személy, jelen esetben a jogi képviselő, megkövetelhesse a kérelmező, illetve a cégalapításban részt vevő személy fizikai megjelenését. A Digitális Irányelv rendelkezései alapján a személyes megjelenés szükségessége abban az esetben merülhet fel, ha a jogi képviselőnek az érintett személy személyazonossága, cselekvőképessége illetve képviseleti jogának fennállása körében kétsége merül fel.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezen személyes megjelenés ellenére az eljárás ebben az esetben is online alapításnak tekinthető a Digitális Irányelv 16. Preambulumbekezdése alapján.
53. §
A Cégközlöny az Igazságügyi Minisztérium hivatalos lapja, amelynek egyik fő feladata, hogy a cégekre vonatkozó cégbírósági döntéseket nyilvánosságra hozzák. Az uniós jogalkotási törekvések nyomán megszülető szabályok azonban a jövőben nem teszik lehetővé, hogy a cégjegyzékbe való bejegyzés és a közzététel között idő teljen el, hanem a nyilvánosságra hozatalnak (közzétételnek) a bejegyzés minősül. A Hivatalos Lapban vagy más platformon való közzététel a tagállamok döntési kompetenciájába eső többlet lehetőség, azonban a harmadik személyek megismeréséhez fűződő határidők és jogkövetkezmények a bejegyzéssel megvalósuló nyilvánosságra hozatalhoz kapcsolódnak. A Cégközlöny a köztudatban szorosan összekapcsolódott a közzététellel, így a Javaslat nem szünteti meg a Cégközlönyben történő megjelentetést.
Megjegyezhető, hogy a jelenlegi rendszerben is csak pár óra telik el a közzététel és a cégjegyzékbe történő bejegyzés között. A Cégközlönyben 0 órakor jelennek meg az előző napi bejegyzésekről szóló végzések. A Javaslat szerinti megoldás zárt rendszert hoz létre, nem differenciál a Digitális Irányelv hatálya alá tartozó cégek és a többi cég között, hanem minden cég esetében egyféle megoldást tartalmaz. A közhitelesség és a joghatások a jövőben a bejegyzéshez kötődnek, a bejegyzésről való tájékoztatás a Cégközlönyben pedig forgalombiztonsági, hitelezővédelmi célokat szolgál.
A fentiekre figyelemmel az (1) bekezdés mondja ki a Digitális Irányelv új rendelkezését a bejegyzéssel megvalósuló közzétételről. A (2) bekezdés pedig immár a forgalom biztonságát szolgáló tájékoztatásról szól, amelyet a Cégközlöny jelent. Figyelemmel arra, hogy a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel történő közzététel miatt a részvénytársaság és a korlátolt felelősségű társaság létesítő okiratát és annak módosítását a Cégközlönyben már nem kell megjelentetni, a Ctv. 20. § (3) bekezdése hatályát veszti. E változás, továbbá szövegpontosítás miatt kerül módosításra a (3a) bekezdés. A (7) bekezdés kizárólag a fentiekre tekintettel szükséges szövegpontosítás miatt kerül módosításra.
54. §
A rendelkezés a Digitális Irányelv új közzétételi szabályához igazítja a közhitelességhez tapadó garanciális szabályokat. A Digitális Irányelv tartalmazza a bejegyzett és a Cégközlönyben megjelent, valamint a cégiratokban megjelenő adat eltérésére vonatkozó szabályt. A bejegyzett és a Cégközlönyben megjelenő adatok eltérésének jelentősége egyre kisebb, hiszen az elektronikus eljárásokban egyre csekélyebb az esélye annak, hogy az elektronikus eljárásban bejegyzett, és elektronikus úton megjelenésre (korábbi szabályozásban közzétételre) továbbított adat egymástól eltérjen. A Digitális Irányelv új elemként mondja ki, hogy eltérés esetén a cégjegyzékbe bejegyzett adat az irányadó; ezt a Javaslat is rögzíti.
A rendelkezés elhagyja a hatályos szabályozás (6) bekezdését, mert az társasági irányelvi eredetű rendelkezés, a Digitális Irányelv csupán újrakodifikálja azt, és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:196. § (1) bekezdésében és a 3:282. § (3) bekezdésében már harmonizált. Az egyéb esetekre pedig a Ptk. 3:31. §-a irányadó.
55. §, 65. §
A Ctv. 25. § (1a) bekezdés, amely a cégnek az Európai Unión belül alapított fióktelepére vonatkozó rendelkezést tartalmazza, a Digitális Irányelv 1. cikk 15. pontjának [Társasági Irányelv 28a. cikk (7) bekezdése] átültetését szolgálja.
A Ctv. 25. § (1b) bekezdésében foglalt rendelkezések megállapítják a cégjegyzékben szükséges módosításokat. A szükség szerinti adatok közé kerültek beillesztésre azok a kiegészítő adatok, amelyek bejegyzése szükséges a határokon átnyúló műveletek esetében. Fontos jelezni, hogy az Irányelv előírja a bejegyzés időpontját is, azonban azt külön megjeleníteni e helyütt nem kell, mert a Ctv. 24. § (1) bekezdés k) pontja és a 30. § (3) bekezdése, valamint az 57. § (2) bekezdése már világosan rendezi a kérdést.
A Ctv. módosítása megállapítja a határokon átnyúló műveletekkel kapcsolatos speciális többlet iratokat, amelyeket a határokon átnyúló műveletekkel összefüggésben a cégbírósághoz be kell nyújtani a bejegyzési, illetve változásbejegyzési kérelem mellékleteként. Fontos jelezni, hogy a közzétételre benyújtani rendelt iratokat a Javaslat határozza meg és nem a Ctv. melléklete.
56. §
A Digitális Irányelv 1. cikk 16. pontja [Társasági Irányelv 30a. cikke] értelmében a jövőben az Európai Unió más tagállamában bejegyzett vállalkozás által alapított fióktelep, vagyis az EUID-val rendelkező külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe cégjegyzékében automatikusan kerülnek átvezetésre a külföldi vállalkozásról nyilvántartott adatok. Ezekről ugyanis a külföldi vállalkozást nyilvántartó hatóság vagy bíróság a tagállami cégnyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszeren (BRIS rendszeren) keresztül tájékoztatja majd a cégbíróságot. Ezekben az esetekben tehát a magyar cégnek a külföldi vállalkozásra vonatkozó adatok változását nem kell majd változásbejegyzési kérelmet benyújtania.
A Digitális Irányelv rendelkezése alapján a vállalkozás éves számviteli beszámolója is megküldésre kerül a fióktelepet nyilvántartó tagállami cégnyilvántartás felé. Az EUID-val rendelkező fióktelepek számára ez azzal az előnnyel jár, hogy a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény 12. §-ban foglalt kötelezettséget, amely a külföldi vállalkozás számviteli beszámolójának közzétételére kötelezi a fióktelepet, a BRIS rendszeren kapott értesítés – beszámoló megküldése – alapján a cég helyett a cégbíróság – a céginformációs szolgálat segítségével – teljesíti.
57. §
Figyelemmel arra, hogy a Ctv. a cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárásban is már több esetben rendelkezik az eljárás felfüggesztéséről, ezért a Ctv. 32. §-ának kiegészítése vált szükségessé. A felfüggesztés oka és a felfüggesztésre vonatkozó rendelkezések az érintett §-ban kerülnek szabályozásra, így a Ctv. 32. §-ában felesleges lenne az esetek több pontra tagolt megismétlése, ezért a Javaslat általános megfogalmazással utal a Ctv. 32. § (1) bekezdésének új e) pontjában a további esetekre.
58. §
A cégjegyzék közhitelességét, a forgalom biztonságát szolgálja a kérelemben feltüntetett személyek tekintetében az ellenőrzés lefolytatása a bűnügyi nyilvántartásból, az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedésekről hozott határozatokból, az ún. szankciós listából, valamint a természetes személyek nyilvántartásából.
A rendelkezés a Ctv. 46. § (1a) bekezdéséből áthelyezi a Ctv. IV. Fejezetének 5. Címe alá az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó határozatokban szereplő személyek vizsgálatát, mert e vizsgálatra a kérelem érdemi elbírálása előtt már sor kerül a cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárásban. A rendelkezés továbbá pontosítja a rendelkezést, hogy az koherens legyen a kapcsolódó törvényi szabályokkal. Az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések végrehajtásáról szóló 2017. évi LII. törvény ugyanis részletesen szabályozza, hogy a vagyoni nyilvántartást vezető szerv, a cégeljárás tekintetében a cégbíróság milyen intézkedések meghozatalára kötelezett. E törvényi rendelkezésekhez igazítja a módosítás a cégbejegyzési eljárás szabályait.
A BRIS rendszer egyik kiemelt érdeme, hogy az Európai Unión belül bejegyzett vállalkozások jelentős részéről elektronikus információ szerezhető. A Digitális Irányelv immár kimondja tételesen is azt, hogy az információcsere a tagállamok cégnyilvántartásai számára ingyenes. Ebből követően adminisztratív tehercsökkentés érhető el az EUID-val rendelkező külföldi vállalkozások hazai cégalapítása körében, hiszen a BRIS rendszer segítségével elkerülhetővé válik a külföldi cégkivonat beszerzése, fordíttatása. A Digitális Irányelv maga is ösztönzi [Társasági Irányelv 28a. cikk (5) bekezdése], hogy a tagállamok használják e rendszert az adatok ellenőrzésére. Ennek megfelelően a Javaslat rögzíti a Ctv. új 44/C. §-ában, hogy az EUID-val rendelkező külföldi vállalkozások adatait a cégbíróság a BRIS rendszeren keresztül ellenőrzi, és ebben az esetben nem kell külföldi cégkivonatot (annak megfelelő egyéb igazolást) annak fordításával együtt benyújtani a cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelemhez.
59. §
A rendelkezés pontosító jellegű. megjeleníti a bűnügyi nyilvántartásból kapott információval kapcsolatos eljárási szabályt.
60. §
A Digitális Irányelv a természetes személyek általi szerződésmintával történő alapítás esetén öt munkanapos, minden más esetben tíz munkanapos bejegyzési határidőt ír elő. A magyar szabályozás a szerződésmintás alapításra már kimunkált elektronikus cégeljárási szabályokat tartalmaz, amely alapján egy munkanapos ügyintézés garantált. E tekintetben tehát új eljárásrendre nincs szükség, azonban rendelkezni kell arról, hogy a kérelem nyomtatványán jelölésre kerülhessen az a tény, ha az online alapítás feltételei fennállnak. Online cégalapítás esetén a cégbejegyzési nyomtatvány új elemekkel fog kiegészülni. Már a jelenlegi cégbejegyzési nyomtatvány is tartalmaz nyilatkozati elemeket, vagyis a kérelmet benyújtó jogi képviselőnek bizonyos kérdésekben kifejezetten nyilatkoznia kell. Ezek sorát bővíti az online cégalapítás során teendő további nyilatkozat. A Javaslat általánosan fogalmazza meg a nyilatkozattételi rendelkezést. A jogi képviselő nyilatkozatát, annak szövegezését a cégbejegyzési nyomtatvány tartalmát meghatározó végrehajtási rendelet fogja meghatározni.
Az egyszerűsített cégbejegyzés szabályait pontosítani kell annak érdekében, hogy egyértelmű legyen, a bejegyzés akadályát képező okok egyszerűsített cégeljárásban is felmerülnek, felmerülhetnek, továbbá, hogy ezekben az esetekben a kérelmet el kell utasítani. Ezt szolgálja a Ctv. 48. § (6) bekezdés e) pontjának módosítása is.
61. §
A Digitális Irányelv a természetes személyek általi szerződésmintás alapítás esetén öt munkanapos, minden más esetben tíz munkanapos bejegyzési határidőt ír elő. A nem szerződésmintával történő alapítás esetén azonban a jelenlegi cégbírósági ügyintézési határidő tizenöt munkanap, ezért új határidőket kellett megállapítani.
Jelezhető, hogy a Digitális Irányelv a cégalapításra állapít meg az általános – 21 napos – határidőhöz képest rövidebb bejegyzési határidőket, így változásbejegyzés esetére már a Ctv. általános bírósági ügyintézési határidői érvényesülnek. Ha a nyomtatványon tett nyilatkozat ellenére a kérelemhez csatolt okiratok nem felelnek meg az online alapított cég okiratainak törvényben rögzített feltételeinek, a Javaslat nem a kérelem visszautasítását írja elő, hanem azt, hogy a bíróság az általános (nem szerződésmintás) eljárási szabályok szerint bírálja el a kérelmet. Erről az eljárási változásról külön végzést nem kell hozni, azonban a cégbíróságnak meg kell jelölnie, hogy milyen körülmény (okirati hiba) miatt járt el az általános szabályok – és ezáltal a hosszabb ügyintézési határidők – szerint.
62. §
A Digitális Irányelv bővíti a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe cégformával kapcsolatos adatcsere körét, abban az esetben, ha az alapító uniós vállalkozás. Egyrészt a fióktelep bejegyzéséről és törléséről kell értesíteni az alapítót nyilvántartó tagállami nyilvántartást, amely nyilvántartás intézkedik a szükséges változtatások átvezetéséről. Másrészt a vállalkozás adatainak változásáról kell értesíteni a fióktelep bejegyzése szerinti tagállamot; ezt rögzíti az új (1d) bekezdés.
Az (1e) bekezdés rögzíti a tagállami cégnyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszeren keresztül történő adatszolgáltatás, adatcserével kapcsolatos általános rendelkezéseket. Így azt, hogy nemcsak fogadni, de visszajelezni is kell a tagállamnak, ha információt, értesítést kap. Rögzíti a rendelkezés, hogy a kapott információnak megfelelő intézkedést meg kell tenni, továbbá azt is, hogy ingyenes az információcsere. A bekezdés utolsó mondata rögzíti, hogy a tagállami cégnyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszeren keresztül történő információcsere a céginformációs szolgálat informatikai rendszere segítségével történik.
63. §
A rendelkezés rendezi a cégjegyzékből kikerülő közzétételi időpont kezelésére vonatkozó kérdést.
64. §
Jogharmonizációs záradékok.
66–67. §
Szövegcserés és hatályon kívül helyező rendelkezések.
Figyelemmel arra, hogy a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel történő közzététel miatt a részvénytársaság és a korlátolt felelősségű társaság létesítő okiratát és annak módosítását a Cégközlönyben már nem kell megjelentetni, a Ctv. 20. §-ának (3) bekezdése hatályát veszti.
Mivel a Cégközlönyben történő megjelentetés a cégbejegyzési, változásbejegyzési eljárásban már joghatással nem bír, felesleges a Ctv. 24. § (1) bekezdés l) pontja szerinti adat további feltüntetése. A módosítást megelőzően már bejegyzett adatok azonban nem kerülnek törlésre, hiszen a bejegyzéskor hatályban volt törvényi rendelkezések alapján a közzétételi joghatás a Cégközlönyben való közzétételhez fűződtek.
Az i) pont szerinti szövegcserés módosítás a határokon átnyúló műveletekkel összefüggésben pontosítja a kényszertörlési eljárás egy rendelkezését, egyértelművé téve, hogy határokon átnyúló művelet végrehajtásáról sem határozhat a kényszertörlés alatt álló cég.
68. §
A Javaslat a határokon átnyúló műveleteket egységesen és új törvényben szabályozza, ezért hatályon kívül helyezi a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről szóló 2007. évi CXL. törvényt.
1. melléklet
Lásd a 67. §-hoz fűzött indokolást.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás