PK ÍH 2021/126.
PK ÍH 2021/126.
2021.12.01.
I. Önmagában abból a tényből, hogy az eljáró bírónak és az egyik peres félnek ugyanaz a munkáltatója, nem lehet az eljárásban elfogultságára következtetni [1952. évi III. törvény (Pp.) 13. § (1) bekezdés e) pont, 16. § (4) bekezdés].
II. Elfogultságra alapítottan a bírót az ügy elbírálásából akkor lehet kizárni, ha valamely, a tényleges elfogultságára utaló körülmény merül fel. Ha ennek pusztán a látszata alapján is ki lehetne zárni, akkor a valamennyi peres fél számára garanciát jelentő törvényes bíróhoz való jog sérülne [1952. évi III. törvény (Pp.) 18. § (1) bekezdés; 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 8. § (1) bekezdés].
A felperesek keresetüket személyiségi jogi jogsértés miatt terjesztették elő az alperesekkel szemben, mert álláspontjuk szerint az alperesek nem gondoskodtak Budapesten a súlyos, halmozott fogyatékossággal élő személyek tartós bentlakásos elhelyezését lehetővé tevő támogatott lakhatás megszerzéséről és fenntartásáról. A per felperesei a súlyos fogyatékossággal élő személyek, illetve hozzátartozóik. Kezdettől fogva a per XI. rendű felperese volt a későbbi XII. rendű felperes fia, akinek a törvényes képviselője a XII. rendű felperes. A bíróság a 15. sorszámú végzésével 2020. január 28-án engedélyezte a XII. rendű felperesnek, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 64. § (3) bekezdése alapján perbe lépjen. Ezt követően, 2020. január 29-én a 16. sorszámú jegyzőkönyvben tájékoztatta a feleket, hogy a XII. rendű felperes a kerületi bíróság bírája, ugyanakkor a törvényszék emiatt nem kívánja a kizárását az ügy tárgyalásából. Ezen a tárgyaláson mindkét alperes képviselője jelen volt, a XII. rendű felperes perbelépésével, személyével kapcsolatban sem ekkor, sem később nem tettek észrevételt, amíg 2021. március 9-én előterjesztett 45. sorszámú kérelmében – tartalma szerint – a II. rendű alperes a törvényszék polgári ügyszakba tartozó bíráinak kizárását nem kérte.
A II. rendű alperes ekkor annak megállapítását kérte, hogy az ügy elfogulatlan megítélése a törvényszék polgári ügyszakos bíráitól a Pp. 13. § (1) bekezdés e) pontja alapján nem várható.
Indokolásul előadta, hogy a perbe belépő XII. rendű felperes a kerületi bíróság polgári ügyszakos bírája, a kerületi bíróság bírái felett pedig a munkáltatói jogkört a törvényszék elnöke gyakorolja. Hivatkozott a 25/2013. (X. 4.) AB határozatra, mely szerint egy peres ügy pártatlan elbírálásának hiánya, illetve a kizárási szabályok megszegése a tisztességes eljárás egyik garanciájának súlyos megsértése. Mind a jogszabályi környezettel szemben, mind a konkrét ügyekben szükséges annak a szigorú mércének az érvényesítése, amelynek értelmében az ítélkező bíróságnak a pártatlanság látszatát sem szabad elveszítenie. Ugyanezt mondja ki a 17/2001. (VI. 1.) AB határozat is. A pártatlanság objektív oldala azt jelenti, hogy a bíró adott ügyben tanúsított magatartásán túlmutatóan felmerülhet-e jogos kétely a pártatlanság tekintetében, amely akkor releváns, ha objektív igazolást nyerhet. Jelen esetben a II. rendű alperes álláspontja szerint észszerű, jogos és releváns kételyt ébreszt a törvényszék bírái pártatlanságának látszata tekintetében az, hogy a per egyik felperesének munkálatója az ítélkező bíróság. Ha mindezek ellenére a per a törvényszéken folyik tovább, az nemcsak a peres felek pártatlan bírósághoz való joga, hanem az igazságszolgáltatásba vetett társadalmi közbizalom megkérdőjelezésére is alkalmas, és rombolja a bíróság eljárásának és későbbi ügydöntő határozatának tekintélyét is.
A törvényszék polgári kollégiumvezetője a Pp. 18. § (3) bekezdése alapján beszerezte a polgári ügyszakba beosztott bírák nyilatkozatát. A polgári ügyszakos, első- és másodfokon eljáró törvényszéki bírák közül hárman jelezték, hogy velük szemben kizárási ok áll fenn, egyikük a perben korábban eljárt, de jelenleg már nem eljáró bíró. Az ügyben a II. rendű alperes által előterjesztett elfogultsági kifogás idején és azóta is eljáró bíró úgy nyilatkozott, hogy vele szemben kizárási ok nem áll fenn.
A kizárás iránti kérelem nem alapos.
A Pp. 13. § (1) bekezdés e) pontja szerint az ügy elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt az, akitől az ügy tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság).
A bírák kizárását megalapozó elfogultság alapját olyan tények képezhetik, amelyek az eljáró bírót a várható döntés meghozatalában szubjektíve befolyásolják, és ennek eredményeképpen a jogvita részrehajlásmentes, pártatlan elbírálása sérelmet szenved. Azon kívül, hogy az eljáró bíró és a XII. rendű felperes felett egyazon személy gyakorolja a munkáltatói jogokat, a II. rendű alperes semmiféle olyan tényt nem jelölt meg, amely arra utalna, hogy ez a perbeli ügy eldöntését befolyásolja, nem utalt arra, hogy közöttük szoros munkakapcsolat, ismeretség vagy egyéb olyan – nem a bíróság szervezetrendszeréből következő – kapcsolat állna fenn, amely révén az eljáró bíró ne tudná az ügyet tárgyilagosan megítélni. Az, hogy semmilyen konkrétumot nem jelölt meg sem az eljáró bíróval, sem bármely más törvényszéki bíróval kapcsolatban, azt mutatja, hogy a II. rendű alperes a XII. rendű felperes perbelépése és a kizárási kérelem előterjesztése között eltelt több mint egy év során tényleges elfogultságra utaló jelet maga sem észlelt.
Az ítélőtábla emellett kiemeli, hogy nemcsak a bírák pártatlansága alkotmányos alapelv, hanem a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 8. § (1) bekezdésében rögzített törvényes bíróhoz való jog is {36/2013. (XII. 5.) AB határozat [32] bekezdés}, így az eljáró bíró pártatlanságának biztosítására hivatott kizárás intézményét csak valóban indokolt esetben, az elfogultság mint kizárási ok valószínű fennállása esetén lehet alkalmazni, annak túl tág értelmezése arra vezetne, hogy a valamennyi peres félnek garanciát jelentő törvényes bíróhoz való jog szenvedne csorbát. Jelen esetben pedig a II. rendű alperes minden, tényleges elfogultságra utaló konkrétum hiányában, egy szervezeti kapcsolat alapján kívánja elérni gyakorlatilag azt, hogy az ügyben illetékes törvényszék ne járhasson el, ami – megalapozott indok hiányában – a peres felek (valamennyi fél) törvényes bíróhoz való jogát sértené. Miután a Pp. pusztán az azonos szervezethez tartozásra tekintettel abszolút kizárási okot nem fogalmaz meg, ebből az következik, hogy a jogalkotó álláspontja szerint sem jelenti ezen körülmény feltétlenül a pártatlanság sérelmét, azaz ebből nem következik az objektív értelemben vett pártatlanság hiánya, így az ezzel kapcsolatos kifogásokat az elfogultság körében kell értékelni. Ahhoz pedig, hogy egy ügyben törvényesen kijelölt, és így ebben a pozíciójában a fenti alkotmányos elv által védett bírót – különösen egy bíróság összes bíráját – az ügy tárgyalásából ki lehessen zárni, valamely, tényleges elfogultságára utaló körülmény felmerülése szükséges.
Minderre tekintettel az ítélőtábla a Pp. 18. § (1) bekezdése alapján a törvényszék bíráinak a kizárását megtagadta.
A törvényszék három bírája jelezte az ügyben a személyében fennálló kizárási okot. Miután ezen három bíró az ügyet jelenleg nem tárgyalja, így ezzel kapcsolatban az ítélőtáblának nincs intézkedési kötelezettsége.
A végzés ellen a Pp. 18. § (4) bekezdése szerint külön fellebbezés nem terjeszthető elő.
(Fővárosi Ítélőtábla 9.Pkf.25.426/2021/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás