2021. évi CXXVIII. törvény indokolás
2021. évi CXXVIII. törvény indokolás
az állatok védelme érdekében szükséges egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXVIII. törvényhez
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az állatok védelme érdekében szükséges egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló javaslat (a továbbiakban: Javaslat) célja − az állatvédelmi konzultáció eredményére figyelemmel − az állatvédelemhez kapcsolódó jogszabályi környezet szigorítása és a felelős állattartás biztosítása. Ennek érdekében a Javaslat az állatkínzás tényállásában új minősített esetek létrehozásával megteremti a szigorúbb büntetőjogi fellépés lehetőségét, valamint a büntetőeljárás során az állat helyzetének kezelésével kapcsolatos szabályokat.
Nincs alaptörvényi akadálya, hogy büntetőügy jogerős befejezését követően az állatvédelmi hatóság is eljárhasson adott ügy kapcsán. A Javaslat értelmében, ha a büntetőügyben eljáró bíróság arról értesíti az állatvédelmi hatóságot, hogy állatkínzás vagy tiltott állatviadal szervezése bűncselekmény miatt az állattartót jogerősen elítélte, az állatvédelmi hatóság a rá irányadó szabályok szerinti eljárásban hatósági ellenőrzést folytat.
A Javaslat a Btk. jelenlegi szabályozásához képest kibővíti a természetkárosítás, az állatkínzás és a tiltott állatviadal szervezésének minősített eseteit, tekintettel azokra a jelenségekre, amelyek az utóbbi időszakban egyre gyakoriabbakká váltak, illetve amelyek az állatoknak okozott lényeges szenvedésen túl a társadalom tagjaiban széles körben váltanak ki megbotránkozást és amelyeket emiatt súlyosabban indokolt büntetni. A Javaslat ennek jegyében szigorúbban kíván fellépni – többek között – a mérgezéses esetekkel, a különös visszaesőkkel, a haszonszerzési céllal működtetett szaporító telepekkel, illetve azokkal szemben, akiket korábban már az állatok tartásával összefüggő tevékenységtől eltiltottak.
A Javaslat az elkobzott állatok védelme érdekében egyértelművé teszi, hogy az állatra vonatkozó különös szabályok végrehajtása során az elkobzás végrehajtásának általános lépéseit – különösen a megsemmisítést – nem kell elvégezni.
A Javaslat törvényi szintre emeli a lefoglalással büntetőeljárási kényszerintézkedések hatálya alá kerülő gerinces élőlények kíméletének szabályait. A módosítás célja, hogy a büntetőeljárás során a lefoglalt élőlények kedvezőtlen elhelyezési körülmények között csak a legszükségesebb ideig legyenek tarthatók.
Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
1. §
Az Alkotmánybíróság 8/2017. (IV. 18.) határozata megállapította, hogy az állatok védelmét, illetve kíméletét érintő jogellenes cselekmények két, eltérő jogágba tartozó eljárás (büntető- és állatvédelmi hatósági eljárás) lefolytatását követően, más-más felelősségi forma alapján is szankcionálhatók. Az alaptörvényi rendelkezés nem tiltja önmagában azt, hogy valakivel szemben ugyanazon jogellenes cselekménye miatt több, más jogágba tartozó, eltérő funkciójú eljárást folytassanak le és ezek eredményeként jogkövetkezményt alkalmazzanak. A tilalom csupán arra vonatkozik, hogy nem alkalmazható kétszeresen „büntető”, azaz − célját és hatását tekintve − megtorló jellegű és prevenciót szolgáló joghátrány.
A Javaslat célja, hogy valamennyi állatkínzás vagy tiltott állatviadal szervezése bűncselekmény esetén a bíróság értesítse az állatvédelmi hatóságot és ezekben az esetekben az állatvédelmi hatóság hatósági ellenőrzés keretében vizsgálhassa az ügyet. Gyakran előfordul ugyanis, hogy az elkövető a büntetőeljárásban érintett állat mellett más állatokat is tart, amelyek vonatkozásában – különösen, ha felmerül az állatkínzás bűncselekményének gyanúja – szintén vizsgálni kell a további állatokkal összefüggő állattartási szabályok megtartását. Mindezekre a büntetőeljárás keretében nincs, nem is lehet lehetőség. Ezért az állattartási körülményeket az állatvédelmi eljárás keretében indokolt vizsgálni.
Annak érdekében, hogy az állattartástól eltiltás végrehajtása hatékony legyen, a Javaslat kifejezetten rendelkezik róla, hogy az állatvédelmi hatóságnak a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Szankció tv.) alapján az állattartástól való eltiltást haladéktalanul be kell jegyeznie a Közigazgatási Szankciók Nyilvántartásába. Ez egy közhiteles hatósági nyilvántartás, ami lehetővé teszi a szankció ellenőrzést, ami ugyancsak az állatvédelmi hatóság feladata. Tekintettel arra, hogy a Közigazgatási Szankciók Nyilvántartásába bejegyzett szankciókra más hatóságok által kiszabott újabb szankciók épülhetnek, épülnek, ezért az állatvédelmi hatóságok joggyakorlatának egységesítése érdekében szükséges annak egyértelműsítése, hogy az állatvédelmi hatóságok által kiszabott szankciók bejegyzésére – az esetleges jogorvoslati eljárásokat is figyelembe véve – a Szankció tv.-ben foglalt szabályozásnak megfelelően kerüljön sor.
A törvényben kijelölt állatvédelmi hatóság az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Ávtv.) szabályai szerint az állat elkobzásáról határozhat. A Bv.tv. 319. § (3) bekezdése szerint élő állat elkobzása esetén az állatot az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek kell átadni. A földművelésügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 383/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet 21. § b) pontja szerint a Bv.tv. 319. § (3) bekezdésében foglaltak tekintetében a kijelölt élelmiszerlánc-felügyeleti szerv az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi hatáskörben eljáró járási hivatal. Tekintettel arra, hogy a járási hivatal egyben állatvédelmi hatóság is és saját eljárásban is rendelkezhet az Ávtv. alapján állat elkobzásról, így a továbbiakban az állattal kapcsolatos döntések meghozatala során (állat elhelyezése, stb.) ugyanezen szabályok figyelembevételével kell eljárnia. A hatályos Ávtv. rendelkezéseihez igazodva szükséges megteremteni a büntetőeljárás és az állatvédelmi hatósági eljárás összhangját. Ebből kifolyólag a büntetőeljárásban elrendelt elkobzást követően, a kijelölt állatvédelmi hatóság hatásköre a bíróság által elrendelt elkobzás alá eső állatokat érintő döntések meghozatalára is kiterjed. Az elkobzást megelőző Ávtv. szerinti rendelkezéseket (pl.: állat előzetes, megfelelő helyre történő szállítása) a büntetőeljárás során elrendelt elkobzás esetén nem kell alkalmazni azzal, hogy a büntetőeljárás során elrendelt elkobzást követően alkalmazandó szabályok viszont egységesen mind az állatvédelmi hatósági eljárás során kiszabott, mind a büntetőeljárás során elrendelt elkobzásra is kiterjednek.
2. §
A Javaslat az (1) bekezdésben a természetkárosítás egy újabb minősített esetét határozza meg. Az elmúlt hónapokban nyilvánosságot látott hírek, valamint az állatvédő szervek elmondása alapján kijelenthető, hogy a mérgezéses esetek még mindig komoly természetvédelmi károkat okoznak itthon és külföldön is egyaránt. Egyre több esetben van szükség hatósági fellépésre akkor, amikor akár több száz védett állatfaj (pl.: barna rétihéja, barna kánya, hamvas rétihéja) és több védett állatfajnak nem tekinthető állat (pl.: kutya, macska, róka) szenvedését és pusztulását előidéző mérgezést követnek el. A tömeges mérgezést legtöbbször egy olyan idegölő méreggel végzik, amely az állati szervezeten kívül sokszor az emberi szervezetre is halálosnak minősül. A természetet megkárosító és az állatok életét veszélyeztető méreg elhelyezése, alkalmazása gyakran Nemzeti Parkok területén, magánterületeken és bekerített helyiségekben okoz súlyos, több milliós nagyságrendű természeti károkat. A mérgezéses, illetve az élet kioltására alkalmas csalétkek kihelyezésével összefüggő esetek elszaporodott mivoltára figyelemmel és ezáltal a természetkárosító cselekmények visszaszorítása és megelőzése céljából szükségessé vált az ilyen módon elkövetett, állatok életét veszélyeztető cselekmény büntetőjogi szankcionálása. A büntetőjogi felelősség alapját a méreg vagy csalétek állatok életét veszélyeztető módon történő kihelyezése adja, hiszen a legtöbb esetben az így kihelyezett méreg vagy csalétek előre fel nem mérhető kárt okozó, meghatározatlan számú és különböző védett állatfajtába tartozó állatok életét vagy ezen állatokkal táplálkozó állatok életét közvetve is veszélyezteti.
A Javaslat (2) bekezdése a természetkárosítás minősített eseteinek előkészületét rendeli büntetni. Figyelemmel a napjainkban egyre inkább elszaporodó és a védett állatfajokra is veszélyt jelentő vagy akár elpusztulásukat is magában hordozó bűncselekmények számára, indokolt a természetkárosítás minősített esetei kapcsán is a büntetőjogi védelem előbbre hozása és így az előkészületi cselekmények büntetendővé tétele. Az előre meghatározatlan számú állat elpusztulását előidéző méreg vagy csalétek kihelyezése ugyanis már önmagában is olyan veszélyt jelenthet az állatfajra és a természetre, amely miatt a Javaslat (1) bekezdésében foglalt bűncselekmény előkészületét is indokolt büntetőjogi felelősség alá vonni.
3. §
A Javaslat (1) bekezdése a jelenlegi szabályozáshoz képest lényegesen kibővíti az állatkínzás minősített eseteinek körét, tekintettel azokra a jelenségekre, amelyek az utóbbi időszakban egyre gyakoriabbakká váltak, illetve amelyek az állatoknak okozott lényeges szenvedésen túl a társadalom tagjaiban széles körben váltanak ki megbotránkozást és amelyeket emiatt súlyosabban indokolt büntetni. A jelenleg hatályos szabályozás szerinti állatkínzás minősített eseteit, így az állat különös szenvedésének, illetve több állat maradandó egészségkárosodásának vagy pusztulásának okozását továbbra is minősített esetként kívánja szankcionálni a Javaslat. Ezt kiegészítve a Javaslat az alábbi minősített eseteket kívánja szabályozni:
Nagy nyilvánosság előtti elkövetés: a technikai fejlődés adta új lehetőségek az állatkínzók számára is szabad utat biztosítottak arra, hogy az állatkínzást nagy nyilvánosság, mint online közönség előtt is elkövessék. Tekintettel arra, hogy egyre több olyan élő közvetítésére, adásra (pl.: streaming, facebook live) kerül sor, amelyekben az állatok kínzásával és végső soron akár az állat pusztulásával is járó tevékenységet „szórakozás” vagy más megfontolásból élőben közvetítenek, így ennek az állatkínzás minősített esetként való szabályozása is indokolttá vált. Az állatkínzás alapesetén felül, az állatok és a természet védelme megköveteli, hogy az állatkínzás megbotránkoztatást kiváltó és szórakoztatásnak szánt élő közvetítését minősítő körülményként határozza meg a jogalkotó. Hátrányos következményként értékelhető többek között a gyermekek egészséges fejlődésére gyakorolt negatív hatás, az állatkínzás népszerűsítése, a nézettség növekedése miatti motiváció arra nézve, hogy az elkövető vagy más további ilyen cselekményt valósítson meg.
Állattartástól való eltiltás tartama alatti állatkínzás: az Ávtv. a hatósági intézkedések és közigazgatási szankciók között szabályozza azokat az eseteket, amikor a hatóság az állattartót eltilthatja az állat tartásától a jogsértés súlyától függően 2–8 évre. A hatóság által meghatározott eltiltási idő alatt elkövetett, az eltiltással érintett állat kínzását megvalósító cselekmény társadalomra való veszélyességének súlyára való tekintettel büntetőjogi szabályozása feltétlenül indokolt. Tekintettel arra, hogy az állatkínzás egy olyan időpontban valósul meg, amikor már a hatóság egyszer a jogsértés súlyára figyelemmel megállapította az érintett felelősségét az Ávtv. szerinti állatkínzás tárgyában és az állatkínzást annak tudtában követte el, így azt az alapesetet meghaladóan a minősített esetek között szükséges elhelyezni.
Állatkínzás elkövetése tiltott állatviadal szervezését vagy állatkínzást követő két éven belül: a Javaslat új minősített esetként határozza meg az állatkínzást vagy a tiltott állatviadal szervezését történő elítélést követő két évben elkövetett újabb állatkínzást. Ezt az a gyakorlati megfontolás indokolta, hogy súlyosabban legyen büntetendő a hasonló bűncselekményt rövid időn belül ismételten elkövető személy akkor is, ha nem minősül különös visszaesőnek, mert a korábbi bűncselekményei miatt nem végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték.
A Javaslat (2) bekezdése a minősített esetek társadalomra való veszélyességének súlyához igazodó és ehhez kapcsolódóan magasabb büntetési tétellel fenyegetett két esetet kíván szankcionálni.
Méreg alkalmazásával vagy az élet kioltására alkalmas csalétek kihelyezésével több állat pusztulását okozva történő elkövetés: a természetkárosítás vonatkozó rendelkezéseivel összhangban az állatkínzás egy minősített eseteként kívánja szankcionálni a Javaslat azt az esetet, amikor az állatok pusztulását az elkövető által alkalmazott méreg vagy az élet kioltására alkalmas csalétek kihelyezésével okozza. Ezen eset fokozott társadalomra veszélyességére figyelemmel minősített esetként való szabályozása indokolt. Az állatkínzás alapesetén felül ugyanis a természetet aljas módon kihasználó méreg vagy csalétek kihelyezésével és annak elfogyasztásával több állatnak is olyan szenvedését okozza, amelynek következtében a méreg vagy csalétek okozta hosszú kínlódás után az állatok tömeges pusztulását is előidézi.
Különös visszaesőként történő elkövetés: az állatvédelmi konzultáció során társadalmi igényként fogalmazódott meg az állatkínzást többször elkövetők szigorúbb büntetése, azon belül is a hasonló bűncselekményt többször elkövetők szigorúbb felelősségre vonása. Számos esetben volt ugyanis megfigyelhető, hogy azok, akik már korábban állatkínzást vagy az állatkínzáshoz hasonló, az állat vagy állatok kínzásával, szenvedésével vagy természetet károsító pusztulásával járó bűncselekményt elkövettek, büntetőjogi felelősségre vonásuk megállapítását követően további hasonló bűncselekményeket is elkövettek. Ezen elkövetőket, a társadalomra fokozott veszélyt jelentő erőszakos jellemvonásaikra figyelemmel, szükséges különös visszaesőként, a hatályos törvényi rendelkezéseknél szigorúbban büntetni.
A kedvtelésből tartott állatok egészséges tenyésztését biztosító környezet kialakítása mellett kiemelten fontos a szaporítói tevékenység büntetőjogi szabályozása. A jelenleg hatályos jogszabály ugyanis a szaporítókat az állatok rossz körülmények között tartására figyelemmel állatkínzás miatt rendeli bünteti, azonban a szaporító telepek terjeszkedésének, növekedésének megakadályozása céljából minősített esetként való szabályozására lenne szükség. A jogalkalmazói visszajelzések, valamint az állatvédelmi szervek elmondása szerint megállapítható, hogy az állatok szaporításával foglalkozók nem képesek az állatok megfelelő körülmények között történő tartásáról és ellátásáról gondoskodni. A szaporítók ugyanis a haszon maximalizálására törekednek, amely miatt az állatokat idő előtt leválasztják az anyaállatról, ezt követően pedig alkalmatlan helyen és körülmények (pl.: zsúfoltan, éheztetve) között szállítva, sokszor az állat fajtájától eltérő, népszerű fajtaként megjelölve értékesítik. Emellett a még el nem adott állatok életkörülményeit, élelemmel és ivóvízzel való ellátását és egészségügyi ellátását (pl.: oltás, betegségek kezelése) sem képesek megfelelően biztosítani és ha kell, sokszor maguk végzik az állatorvost igénylő beavatkozásokat (pl.: farok, fül csonkítás). Az állatok tartásával kapcsolatos ellátási kötelezettségeket, az Ávtv. 3. § 8. pontja a jó gazda gondossága körébe tartozó kötelezettségként határozza meg. A büntetőjogi tényállás szempontjából is ezen állattartói kötelezettségek bírnak jelentőséggel, amelyekkel kapcsolatos aktív vagy passzív magatartások lehetnek alkalmasak arra, hogy összességében az állatok pusztulásához, maradandó egészségségkárosodásához vezessenek. A szaporító telepeket a már születésüktől romló egészségi állapotban lévő, kedvtelésből tartott nagyszámú állatok szaporításának, elhanyagolt, az állatnak lelki és testi szenvedést okozó környezetben való tartásának, valamint haszonszerzés céljából alkalmatlan helyen való szállításának, értékesítésének megelőzése és a telepek felszámolása érdekében feltétlenül szükséges az állatkínzás minősített eseteként büntetni.
A természetkárosítás bűncselekménye kapcsán írt méreg alkalmazásával való elkövetésnél írtak az állatkínzás esetében is irányadóak. Ezek olyan súlyú cselekmények, amelyek esetében az utóbbi időszakban nyilvánosságra került ügyek alapján szintén indokolt a büntetőjogi védelem előbbre hozása és így az előkészületi cselekmények büntetendővé tétele.
A Javaslat értelmező rendelkezésben határozza meg a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekményeket.
4. §
A jelenleg hatályos szabályozás a tiltott állatviadalban aktívan közreműködő személyek büntetőjogi felelősségét állapítja meg. Ugyanakkor a gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel a Javaslat a tiltott állatviadal nézőinek, azaz a résztvevők büntetőjogi felelősségét is előkívánja írni. A résztvevők ugyanis jelenleg nem tartoznak egyik büntetőjogi felelősségre vonhatóságot megalapozó kategóriába sem, annak ellenére, hogy a tiltott állatviadalok közönségét adják. A legtöbb esetben szervezetten megrendezésre kerülő illegális viadalokat rejtett helyen tartják, amelyekről csak azok szereznek tudomást, akik az aktívan résztvevőkön kívül a viadalra meghívást kapnak. A résztvevők ezáltal a viadalok megrendezéséhez jelenlétükkel ugyanúgy hozzájárulnak, mint az állatviadal egyéb szereplői.
Figyelemmel arra, hogy a tiltott állatviadal szervezőjének tevékenysége sokszor nem esetleges, hanem annak szervezésére – főként anyagi megfontolásból – többször is mutatkozik szándék, így a különös visszaesők körének büntetése is indokolt.
A Javaslat értelmező rendelkezésben határozza meg a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekményeket.
5. §
Mivel a méreg alkalmazásával történő elkövetés új minősített esetként kerül be a természetkárosítás és az állatkínzás tényállásába, indokolt a méreg fogalmának meghatározása.
6. §
Az elkobzás végrehajtására vonatkozó jelenlegi szabályok élő állat esetén a felhatalmazott közigazgatási szerveknek történő átadást teszik kötelezővé, ugyanakkor abban a tekintetben nem adnak eligazítást, hogy e szervek az átvételt követően milyen szabályok szerint járnak el. A Javaslat az állatok védelme érdekében egyértelművé teszi, hogy ilyenkor az elkobzás végrehajtásának általános lépéseit − közérdekű felhasználás, értékesítés, megsemmisítés − nem kell végrehajtani. Egy ilyen értelmezésből az a kötelezettség fakadna, hogy a gazdasági értelemben értéktelen állatokat le kell ölni. Az élő állat valós értékét ezzel szemben nem lehet kizárólag a gazdasági értéke alapján meghatározni, hanem a jogrendszernek tekintettel kell lennie az állat életének önmagában vett értékére is és meg kell kísérelnie a megfelelő életkörülmények biztosítását, ami a büntetés-végrehajtási szabályok oldaláról a Javaslat szabályaival támogatható.
Az állat további sorsának alakulása a Javaslat szabályai értelmében már nem a büntetés-végrehajtási rendszertől és annak szabályozásától, hanem a közigazgatási szervezetrendszertől és az állatra vonatkozó közigazgatási normaanyagtól függ. A Javaslat szabályai alapján tehát egyértelművé válik, hogy a közigazgatási szervezetrendszer – a 383/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet 21. § b) pontja szerint a Bv. tv. 319. § (3) bekezdése tekintetében az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi hatáskörben eljáró járási hivatal – a büntetés-végrehajtási rendszertől függetlenül, „szabadon” rendelkezhet az állat számára leginkább megfelelő tartós megoldásról.
7–8. §
A Javaslat az élőlények kímélete érdekében a minimálisra igyekszik csökkenteni azt az időt, amit az élőlény a gondozására alkalmas tartós élőhelyétől eltérő helyen kénytelen eltölteni. Ezért mindazon esetben, ahol az élőlény az érintett őrizetében hagyásával, tehát az eredeti élőhelyén nem tárolható, az élőlény értékesítését kétirányú szabályozással segíti elő. Egyrészt, ha – a Be. 319. § (2) bekezdésben szereplő feltételek fennállásával – az értékesítésnek büntetőeljárási természetű akadálya nincsen, kötelezővé teszi az élőlény értékesítését. Másrészt pedig a Javaslat a büntetőeljárási természetű értékesítési akadályok felszámolása érdekében konkrét feladatot határoz meg, így a büntetőeljárást lefolytató szervek nevesített feladattá teszi az élőlény bizonyítási szerepének feloldását. Fontos kiemelni, hogy a Javaslat szabályai nem hoznak létre a Be. 319. § (2) bekezdésétől független értékesítési kényszert az élőlénnyel kapcsolatban, ezzel azt az élőlény szempontjából kedvező megoldást is támogatják, ha a lefoglalás megszüntetésével az élőlény elhelyezése az eredeti helyén megnyugtatóan rendezhető.
Az élőlény sorsának tartós rendezését szolgálja a Javaslatnak az a rendelkezése is, miszerint az élőlény tulajdonának ingyenes átruházása is megtörténhet a tulajdonos, illetve az élőlényre igényt formáló személy hozzájárulásával. Ennek a rendelkezésnek a célja, hogy gazdasági értelemben értéktelen élőlények is a számunkra és a társadalom számára is megfelelő helyre kerülhessenek.
A Javaslat kivételszabályt hoz létre annak érdekében, hogy a gazdasági értelemben értéktelen és nem igényelt élőlények kötelező leölésére ne kerüljön sor.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a WWF Magyarország Alapítvány és a TRAFFIC együttes javaslata alapján nem csupán a gerinces állatokra, hanem minden élőlénycsoport védelmére kiterjed az a büntetőeljárási szabály, hogy lefoglalás esetén az élőlény bizonyítási szerepét a legrövidebb időn belül meg kell szüntetni és az értékesítését el kell rendelni. Ennek indoka, hogy minden élőlény esetén jelentős problémát jelent az elhelyezés, mivel ezek életben tartása speciális szakértelmet igényel, ennek hiányában a büntetőeljárás alatt az élőlények elpusztulnak, ami a büntetőeljárás sikerét is rontja.
9. §
A törvény 2022. január 1-jén lép hatályba, azonban az eljárási szabályok tekintetében a Javaslat hosszabb felkészülési időt biztosít, ezen rendelkezések hatályba lépésének napja 2022. október 4-e, ami szimbolikus dátum, hiszen október 4-e az állatok világnapja.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás