PÜ BH 2021/135
PÜ BH 2021/135
2021.05.01.
A régi Pp. 4. § (2) bekezdése a jogerősen elbírált bűncselekmény és a polgári per viszonyát általános jelleggel szabályozza. Jogerősen elbírált bűncselekmény esetén ezért a polgári perben eljáró bíróság nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 4. § (2) bek.; 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 84. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A bíróságok elrendelték két kft. felszámolását. Ezt követően az alperes helyi bírósága, majd az alperes mint másodfokú bíróság a kft.-kel kapcsolatos magatartásai miatt a felperest bűnösnek mondta ki csődbűncselekmény bűntettében, számvitel rendjének megsértése vétségében, valamint magánokirat-hamisítás vétségében, és vele szemben büntetést szabott ki. A felperes a büntetőeljárás során vitatta a kft.-k fizetésképtelenségét, állította, hogy jogellenesen rendelték el a felszámolást. Az alperes a büntetőítéletben rámutatott arra, hogy a felperes által elkövetett cselekmények akkor büntetendők, ha megindították a felszámolási eljárást, erre pedig mindkét kft. esetén sor került.
[2] A felperes pert indított az alperes ellen a felszámolás jogellenes elrendelése miatt. A bíróság a keresetet elutasította azzal az indokkal, hogy a felperes nem rendelkezik anyagi jogosultsággal a kártérítés iránti kereset előterjesztésére, mert a felszámolási eljárás alanya nem a felperes, hanem a kft. volt. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) ítéletével megállapította az egyezménysértést, és az államot nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. Indokolása szerint a felszámolást vitatható módon és tévesen rendelték el; észszerűtlen a felszámolótól annak elvárása, hogy a társaság nevében beperelje azokat a bíróságokat, amelyek elrendelték a felszámolást és őt felszámolónak kijelölték.
[3] A felperes a büntetőbíróság ítéletével szemben perújítási kérelmeket terjesztett elő, de azokat a bíróságok elutasították. Indokolásuk szerint az EJEB felszámolási eljárással kapcsolatos indokolása jogkérdésre vonatkozott, abban a bíróságok az alapeljárás során állást foglaltak, a felperes új tényt nem adott elő, a más ügyben meghozott határozatok pedig nem kötik a büntetőbíróságot.
A kereset és az alperes védekezése
[4] A felperes annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a szabadsághoz, önbecsüléshez, vállalkozáshoz fűződő jogait, jóhírnevét, szabad munkához, emberi méltósághoz, tulajdonhoz, szólásszabadsághoz való jogát. Kérte az alperest arra kötelezni, hogy országos napilapban jelentesse meg, a felperessel szemben törvénysértő módon, törvényi feltétel hiánya ellenére folytatták le a csődbűncselekményekkel kapcsolatos eljárást, törvénysértő módon ítélték el. Kérte a jogsértő állapot megszüntetését és a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, valamint az alperes kötelezését vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére.
[5] Indokolása szerint nem álltak fenn a büntetőeljárás lefolytatásának törvényi feltételei. Az EJEB ítélete alapján a kft.-k nem voltak fizetésképtelen állapotban, amit a büntetőbíróságnak vizsgálnia kellett volna. Az alperes joggal való visszaélést valósított meg akkor, amikor a beadványait figyelmen kívül hagyta, és a törvényi feltételek hiányában folytatta le a büntetőeljárást. Álláspontja szerint a személyiségijog-sértés mindaddig fennáll, amíg a büntetőítéletek joghatályát nem szüntetik meg vele szemben.
[6] Az alperes kérte a kereset elutasítását.
[7] Indokolása szerint a felperes keresetében előadottak fellebbezésre vagy felülvizsgálati kérelemre tartozó kérdések, amelyek a büntetőeljárásra vonatkoznak, azokat nem lehet polgári peres eljárásban érvényesíteni. Fogalmilag nem lehetséges személyhez fűződő jogsértésből eredő igényt alapítani a büntetőbíróság határozata vagy eljárási cselekménye tartalmára. A polgári perben eljáró bíróság nem bírálhatja felül a büntetőeljárási cselekményeket, azokról nem alkothat véleményt. A személyiségi jogi per bírósága nem jogosult a más bíróság által más eljárásban meghozott határozatot és az egyes eljárási cselekményeket szakmailag felülbírálni, ami különösen igaz a büntetőeljárásban meghozott ítéletre. Az esetleges eljárási szabálysértés önmagában nem alapoz meg személyiségvédelmet, csak akkor, ha azt a fél személyiségének lényegét alkotó ismérvek miatt követték el, de ez a feltétel a jelen esetben nem áll fenn.
Az első- és másodfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
[9] Indokolása szerint a személyiségi jog megsértésére alapított per nem szolgálhat egy már jogerősen befejezett eljárásban meghozott érdemi döntés véleményezésére, felülbírálatára, joghatályának megszüntetésére. A személyiségi jogi per nem szolgálhat általános vagy különös jogorvoslati fórumként, mert az a jogrendszer megkettőződéséhez vezetne. Az esetleges eljárási szabálysértés vagy téves jogszabály értelmezés önmagában nem ad alapot a személyi-ségijog sértés megállapítására. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 2. § (1) bekezdése alapján hangsúlyozta, hogy a bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról véglegesen döntenek. A keresettel érintett ítéleti döntések nem támadhatóak további jogorvoslattal, ítélt dolognak minősülnek. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 84. § (1) bekezdés d) pontjára hivatkozva hangsúlyozta, e jogszabályi rendelkezés nem ad lehetőséget arra, hogy a felperes személyi-ségijog sértésre hivatkozva egy jogerős bírósági határozat megsemmisítését kérje, erre csak az Alkotmánybíróságnak van hatásköre. A perújítási kérelmet elbíráló bírósági határozatok alapján kiemelte, hogy a felperes a büntetőeljárás minden szakaszában vitatta a kft.-k fizetésképtelenségét, így ezzel a kérdéssel valamennyi eljárt bíróság részletesen foglalkozott, ezzel kapcsolatban pedig a felperes nem csatolt új bizonyítékot; a csődbűntett a fizetésképtelenség bírósági megállapítása előtt is elkövethető, ha az adós ténylegesen fizetésképtelen volt.
[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya körében helybenhagyta.
[11] Indokolása szerint a felperes cselekményének büntetőjogi minősítése, a büntetőügyben meghozott ítélet anyagi jogereje más perben nem kérdőjelezhető meg, polgári perben nem vizsgálható felül a büntetőjogi felelősség tárgyában meghozott jogerős ítélet. A személyiségi jogi per bíróságának nincs jogi lehetősége állást foglalni abban a kérdésben, hogy a cselekmény a büntetőügyben meghozott ítélet szerint vagy attól eltérően minősül. A polgári perben arra sem vonható le következtetés, hogy a felperes elítélése jogellenes volt, valójában felmentésnek lett volna helye, mert a polgári bíróság a bűnösség kérdésében nem helyezkedhet eltérő álláspontra a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 4. § (2) bekezdése alapján. A keresettel érintett büntetőítélet abból a szempontból nem érinthető, hogy a felperes a terhére rótt cselekményt elkövette-e. A bűnösséget kimondó döntésben foglalt jogkövetkezmények megsemmisítésére a régi Ptk. személyiségi jogi sérelem orvoslására irányadó rendelkezései sem adnak felhatalmazást. Mivel a felperes keresete tartalma szerint kifejezetten erre irányult, az álláspontja szerinti téves elítélésen túlmutató, emberi méltóságának sérelmével járó jogalkalmazói magatartásra nem hivatkozott, ezért az elsőfokú bíróság helyesen utasította el a keresetet.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a régi Pp. 213. § (1) bekezdését, a régi Ptk. 7. § (1) bekezdését, a 8. § (1) bekezdését és a 84. § (1) bekezdését.
[16] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[22] A felperes felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként a régi Ptk. 8. § (1) bekezdését jelölte meg, de annak tartalmaként a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 8. § (1) bekezdését adta elő. A régi Pp. 272. § (3) bekezdése alapján önmagában a megsértett jogszabályhely téves megjelölése miatt a felülvizsgálati kérelem nem utasítható el. A felperes azonban nem jelölte meg, hogy a jogerős ítélettel szemben milyen indokkal hivatkozik a 2012. január 1-től hatálytalan Alkotmány rendelkezésére, felülvizsgálati kérelme így nem tartalmazza a jogszabálysértés tartalmi körülírását, ezért ezt a hivatkozást a Kúria érdemben nem vizsgálhatta.
[23] A régi Pp. 213. § (1) bekezdése szerint az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. A régi Pp. 3. § (2) bekezdése alapján ugyanakkor a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. A személyesen eljáró felperes beadványaiban számos kérelmet előterjesztett, amelyeket a másodfokú bíróság jogerős ítéletében a régi Pp. 3. § (2) bekezdésének megfelelően értelmezett, és azokat tartalmuk szerint vette figyelembe. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem állította a régi Pp. 3. § (2) bekezdésének a megsértését, így azt a Kúria sem vizsgálhatta.
[24] A jogerős ítélet a felperes keresetét teljesen elutasította, így a döntés kiterjedt valamennyi kereseti kérelemre, ezért a jogerős ítélet nem sérti a régi Pp. 213. § (1) bekezdését. A döntés érdemi helyessége az anyagi jog megsértése körében vizsgálható.
[25] Az ügyben eljárt bíróságok a törvény által biztosított bírói út eredményeként elbírálták a felperes jogvédelmi igényét, ezért a jogerős ítélet nem sérti a régi Ptk. 7. § (1) bekezdését.
[26] A felülvizsgálati kérelem a régi Ptk. 84. § (1) bekezdésének megsértését arra alapította, hogy az alperes a büntetőeljárás lefolytatásával és a büntetőítélet meghozatalával sértette meg a személyhez fűződő jogait: törvényes vád hiányában a büntetőeljárást meg kellett volna szüntetnie, mert a vád tárgyává tett cselekmény nem valósított meg törvényi tényállásba ütköző cselekményt. A felperes állította, hogy kizáró rendelkezés hiányában a büntetőbírósággal szemben is érvényesítheti a személyhez fűződő jog megsértéséből eredő polgári jogi igényeket.
[27] A büntetőeljárás idején hatályos Bszi. 2. § (1) bekezdése szerint a bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról véglegesen döntenek, a Bszi. 7. §-a alapján a bíróság határozata mindenkire kötelező. A 3133/2017. (VI. 8.) AB határozat indokolásának [29]-[30] bekezdései szerint a jogerő intézménye – a jogállamiság követelményéből eredően – annak biztosítékát szolgálja, hogy a jogalkalmazó szerv döntése véglegessé váljon, vagyis a benne foglalt rendelkezések végrehajthatók legyenek, az ne legyen megtámadható rendes jogorvoslattal, a benne eldöntött tény- és jogkérdések ne – vagy csak szigorú kivételek alapján – válhassanak újabb vita tárgyává. A jogerőben az a közérdek nyilvánul meg, hogy a jogviszonyok idővel lezártnak minősüljenek, és azok védve legyenek mindennemű beavatkozástól. Alapvető alkotmányos érdek fűződik a jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához és irányadó voltához.
[28] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogerő áttörhető, de ennek módját, formáit és feltételeit úgy kell szabályozni, hogy a jogerő feloldásával okozott sérelem és az anyagi igazság teljesebb érvényesülése arányban álljon egymással {3103/2013. (V. 17.) AB határozat indokolás [25]}. A jogerő tisztelete nem abszolút és áttörhetetlen eleme a jogbiztonságnak, akkor engedhető kivétel, ha a jogbiztonsággal konkuráló más alkotmányos elv ezt elkerülhetetlenné teszi, és ezzel nem okoz céljához képest aránytalan sérelmet {24/2013. (X. 4.) AB határozat indokolás [46]}.
[29] A személyesen eljáró felperes az elsőfokú eljárásban a tárgyalás berekesztését megelőzően úgy nyilatkozott, hogy nem a büntetőítélet megváltoztatását kéri, csak azt kéri megállapítani, hogy a büntetőbíróság „törvényi feltétel hiánya ellenére folytatta le az eljárást, és gyakorlatilag ez az eljárás ettől semmis eljárás”. A felperes szerint „csak annyit kérek, hogy [a bíróság] a törvényi feltételek hiánya ellenére lefolytatott eljárásnak a rám nézve hátrányos hátrányait szüntesse meg velem szemben. Ha ezt semmisség miatt kell megszüntetni, akkor semmisség miatt, de nem az ítélet megváltoztatását kértem.” A felperes keresetében így nem a büntetőbíróság ítéletének a megváltoztatását kérte, de arra hivatkozott, hogy törvényi feltétel, törvényi tényállási elem hiánya miatt nem lehetett volna a büntetőeljárást lefolytatni és őt elítélni.
[30] A régi Pp. 4. § (2) bekezdése speciális szabályt tartalmaz a jogerősen elbírált bűncselekmény és a polgári per viszonyára: ha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. A régi Pp. 1972. december 31-éig hatályos 9. § (1) bekezdése a büntetőbíróság által jogerős ítélettel már elbírált bűncselekmény polgári jogi következményei iránt indított perben több vonatkozásban is kötöttséget fogalmazott meg a polgári bírósággal szemben. Az e rendelkezést 1973. január 1-től módosító, a polgári perrendtartás módosításáról szóló 1972. évi 26. törvényerejű rendelet 5. §-a a jogerősen elbírált bűncselekmény anyagi jogi következményei esetén szabályozta a polgári bíróság büntetőítélethez kötöttségét. A módosítás indokolása szerint annak célja a polgári ügyben eljáró bíróság mérlegelési szabadságának teljesebbé tétele volt azzal, hogy a büntetőbíróság ítélete már csak a bűnösség kérdésében köti a polgári bíróságot. A módosítás – a normaszöveg változása ellenére – így nem célozta annak megváltoztatását, hogy mely polgári perekben érvényesül a kötöttség. A Pp. I. Fejezetét 2000. január 1-jétől újraszabályozó, az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 2. §-ával beiktatott régi Pp. 4. § (2) bekezdése a jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményeiről döntő polgári bíróság büntetőítélethez való kötöttségét a korábbival megegyezően – csak a bűnösség körében – határozta meg. A módosítás újra megváltoztatta a normaszöveget abban a tekintetben, hogy mely polgári perekben érvényesül a kötöttség, de ennek okát a módosítás indokolása nem jelölte meg. A fentiek alapján megállapítható, hogy a polgári bíróság büntetőítélethez való kötöttségének mértéke történetileg érdemben módosult. A rendelkezés normaszövege változott abban a körben is, hogy mely polgári perekben érvényesül a kötöttség (polgári jogi következmény, anyagi jogi következmény, vagyoni jogi következmény iránti per), de a módosításoknak nem volt célja ennek tényleges – tartalmi – megváltoztatása.
[31] A régi Pp. a 4. § (2) bekezdését az alapvető elvekről szóló I. Fejezetben, a polgári perben eljáró bíróság feladatait szabályozó alcímben szabályozza. A régi Pp. 2. § (4) bekezdése alapján a bíróságnak a régi Pp. rendelkezéseit az I. Fejezetben meghatározott alapelvekkel összhangban kell értelmeznie. A bírósági gyakorlat a régi Pp. 4. § (2) bekezdését nem csak a bűncselekmény vagyoni jogi következményei iránti perekben alkalmazza, így a jogerős büntetőítélet a bűnösség kérdésében a közigazgatási ügyben eljáró bíróságot is köti (EBH 2005.1257., BH 2020.127.).
[32] Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik, amelynek során azt kell feltételezni, hogy azok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. A Kúria nem talált olyan, a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt, amely indokolná, hogy a polgári ügyben eljáró bíróság büntetőítélethez való kötöttsége a perben érvényesített polgári jogi következménytől függjön.
[33] Mindezek alapján a Kúria arra az álláspontra jutott, hogy a régi Pp. 4. § (2) bekezdése – célja szerint – a jogerősen elbírált bűncselekmény és a polgári per viszonyát általános jelleggel szabályozza. Jogerősen elbírált bűncselekmény esetén ezért a polgári perben eljáró bíróság nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt.
[34] A polgári perben eljáró bíróságot a büntetőügyben hozott jogerős ítélet csak a bűnösség kérdésében köti (EBH 2005.1257.), ezért a kártérítési kötelezettség körében eltérően mérlegelhet és kármegosztást is alkalmazhat (BH 2017.99.). A polgári bíróság ténymegállapítási kötöttsége a bűnösség kimondásának alapjául szolgáló ténymegállapításokra terjed ki (BH 2020.150.), ezért ha a bűnösséget olyan bűncselekmény miatt mondták ki, amelynek tényállási eleme a magatartás és az eredmény közötti okozati összefüggés, akkor a polgári perben az okozati összefüggés már nem vitatható (BH 2020.70.). Ha a polgári bíróság vizsgálhatná és kimondhatná, hogy a büntetőeljárást meg kellett volna szüntetni, mert a vád tárgyává tett cselekmény nem valósított meg törvényi tényállásba ütközést, azzal a bűncselekmény elkövetése kérdésében a büntetőbíróságtól eltérően döntene, hiszen a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 10. § (1) bekezdése alapján a bűncselekmény egyik fogalmi eleme a cselekmény tényállásszerűsége. A polgári bíróságnak ezt az eltérő értékelését tiltja a régi Pp. 4. § (2) bekezdése. Ha a büntetőeljárás – például annak indokolatlan elhúzódásával – személyhez fűződő jogot sért, úgy az megalapozhatja az ezzel összefüggő polgári jogi igények érvényesítését (BH 2017.148.), de a polgári bíróság olyan kérdést nem vizsgálhat, amelynek eredményeként tartalmilag azt állapíthatná meg, hogy a fél nem követte el a terhére rótt bűncselekményt (BH 2001.367.).
[35] A felperes keresetében nem kérte a büntetőbíróság ítéletének megváltoztatását vagy megsemmisítését, de a törvényi tényállási elem hiányára alapított kereseti kérelmei a jogerős büntetőítélet bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos megállapítása törvénytelenségének állításán alapulnak, és abból eredeztetettek. A másodfokú bíróság a régi Pp. 4. § (2) bekezdésének helyes értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy ez az eltérő értékelés a polgári bíróság számára nem lehetséges.
[36] Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. III. 21.650/2019/8.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás