• Tartalom
Oldalmenü

14/2021. (IV. 23.) AB határozat

a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 78. § (1) bekezdés c) pontjára vonatkozó alkotmányos követelmény megállapításáról

2021.04.23.
Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása iránti bírói kezdeményezés tárgyában – dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolásával – meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdéséből következő alkotmányos követelmény, hogy a hontalanság megállapítására irányuló eljárásban a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 78. § (1) bekezdés c) pontja szerinti ok fennállásának vizsgálata a kérelem érdemi elbírálásának előfeltétele; amennyiben az eljáró hatóság a szakhatóság állásfoglalása alapján azt állapítja meg, hogy a kérelmező tartózkodása sérti vagy veszélyezteti Magyarország nemzetbiztonságát, a kérelmet eljárási okból, annak további vizsgálata nélkül kell elutasítani, hogy a kérelmező hontalannak minősül-e.
2. Az Alkotmánybíróság a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 78. § (1) bekezdés c) pontja nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására, megsemmisítésére és alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben.
I n d o k o l á s
I.
[1] 1. A Fővárosi Törvényszék tanácsa (a továbbiakban: indítványozó) az előtte folyamatban lévő, 105.K.705.714/2020. számú, hontalansági közigazgatási jogvita elbírálása iránt indított peres eljárásokban, az eljárás felfüggesztése mellett, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 32. § (1) és (2) bekezdése alapján indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 78. § (1) bekezdés c) pontja nemzetközi szerződésbe ütközését állapítsa meg, a rendelkezést semmisítse meg, továbbá rendelje el annak konkrét egyedi ügyben történő alkalmazási tilalmát. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés ellentétes a 2002. évi II. törvénnyel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében New Yorkban, 1954. szeptember 28-án létrejött, a Hontalan Személyek Jogállásáról szóló Egyezmény (a továbbiakban: Hontalansági Egyezmény) 1. cikk 2. pontjával.
[2] 2. Az alapügy I. rendű alperese (az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság) a felperes magánszemély hontalanság megállapítása iránti kérelmét 2017. március 17. napján meghozott határozatával elutasította. Az elutasító határozattal szemben a felperes bírósághoz fordult, a bírósági eljárás eredményeként a Kúria az ügyben született első- és másodfokú bírósági ítéleteket az I. rendű alperes határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásban az I. rendű alperes a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet 165. § (1) bekezdése alapján szakhatóságként megkereste az ügy II. és III. rendű alpereseit (az Alkotmányvédelmi Hivatalt és a Terrorelhárítási Központot). Mind a II. rendű, mind pedig a III. rendű alperes szakhatósági állásfoglalásában azt állapította meg, hogy a felperes Magyarország területén való tartózkodása a nemzetbiztonságot veszélyezteti. A szakhatósági állásfoglalásokra tekintettel az I. rendű alperes a felperes hontalanság megállapítása iránti kérelmét ismételten elutasította, a határozattal szemben a felperes közigazgatási jogvitát kezdeményezett.
[3] 3. A Harmtv. 78. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a hontalanság megállapítására irányuló kérelmet határozattal el kell utasítani, amennyiben a kérelmező tartózkodása sérti vagy veszélyezteti Magyarország nemzetbiztonságát. Az indítványozó álláspontja szerint a rendelkezés egy újabb kizárási okkal bővíti a Hontalansági Egyezmény 1. cikk 2. pontjában foglalt kizáró okokat, miközben a Hontalansági Egyezmény taxatív módon határozza meg azokat az esetköröket, amelyek fennállása esetén a hontalankénti elismerés nem állapítható meg. Ezzel összefüggésben az indítványozó utalt a 6/2015. (II. 25.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.) indokolásának [21] bekezdésére is, mely ugyancsak megerősíti a Hontalansági Egyezmény vonatkozó rendelkezésének taxatív jellegét: „a Hontalansági Egyezmény hiteles, a 2012. évi II. törvénnyel kihirdetett magyar nyelvű szövege ugyanakkor kétséget sem hagy afelől, hogy mind a fogalommeghatározás, mind a (2) bekezdés szerinti taxáció eltérést nem engedően értelmezendő.” Az indítványozó arra is utalt, hogy a fenti okból kifolyólag a Harmtv. támadott rendelkezése az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdésében foglaltakkal is ellentétes.
[4] 4. Az Abtv. 57. § (1) bekezdése alapján a belügyminiszter tájékoztatta az Alkotmánybíróságot a Harmtv. vonatkozó rendelkezésével kapcsolatos álláspontjáról. A belügyminiszter kiemelte: a Hontalansági Egyezmény 31. cikke még a részes államok területén jogszerűen tartózkodó hontalan személyek kiutasítását is lehetővé teszi nemzetbiztonsági vagy közrendi okból, ekként a Hontalansági Egyezmény szellemével is ellentétes eredményre vezetne az az értelmezés, mely szerint a kérelmezőket nem lehetne nemzetbiztonsági szempontból előzetesen ellenőrizni.
II.
[5] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései:
Q) cikk (2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.”
[6] 2. A Hontalansági Egyezmény indítvánnyal érintett rendelkezése:
„1. Cikk – A „hontalan személy” kifejezés meghatározása
2. A jelen Egyezmény nem vonatkozik:
(i) olyan személyekre, akik jelenleg – az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosának kivételével – az Egyesült Nemzetek szerveitől vagy szervezeteitől védelemben vagy segélyben részesülnek, addig, amíg ez a védelem vagy segély fennáll;
(ii) olyan személyekre, akiket annak az országnak az illetékes hatóságai, melyben lakóhelyük van, olyan személyeknek ismertek el, mint akiket megilletnek az adott ország állampolgárságának birtoklásával járó jogok és kötelezettségek;
(iii) olyan személyekre, akiket illetően komoly okok állnak fenn annak feltételezésére, hogy:
a) a nemzetközi okmányokban megfogalmazottaknak megfelelően béke elleni, háborús vagy az emberiség elleni bűnöket követtek el;
b) a tartózkodási helyük államán kívül, mielőtt abba az államba bebocsátást nyertek, súlyos, nem politikai bűncselekményt követtek el;
c) az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétes cselekmények elkövetésében vétkesek.”
[7] 3. A Harmtv. indítvánnyal támadott rendelkezése:
78. § (1) A hontalanság megállapítására irányuló kérelmet határozattal el kell utasítani, amennyiben a kérelmező
[...]
c) tartózkodása sérti vagy veszélyezteti Magyarország nemzetbiztonságát.”
III.
[8] A bírói kezdeményezés nem megalapozott.
[9] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy a bírói kezdeményezés megfelel-e a törvényben előírt feltételeknek.
[10] 1.1. Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes a tekintetben, hogy az Abtv. 32. § (2) bekezdése alapján induló bírói kezdeményezésre is vonatkoznak a bírói kezdeményezésekkel szemben az Abtv. 25. §-ával kapcsolatban támasztott követelmények {legutóbb: 10/2020. (V. 28.) AB határozat, Indokolás [19]}. A bírói kezdeményezés a Harmtv. 78. § (1) bekezdés c) pontja Hontalansági Egyezménybe mint nemzetközi szerződésbe ütközését állítja. Az indítványozónak olyan közigazgatási határozatot kell felülvizsgálnia, melyben az alapügy felperesének hontalanság megállapítására irányuló kérelme a Harmtv. 78. § (1) bekezdés c) pontja alapján került elutasításra, ekként a támadott jogszabályi rendelkezés az alapügyben alkalmazott jogszabályi rendelkezésnek tekinthető.
[11] 1.2. Az indítvány határozott, pontos indokolást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés miért ellentétes a Hontalansági Egyezmény 1. cikk 2. pontjával. A nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja alapján, mely eljárás indítványozására az Abtv. 32. § (2) bekezdésében meghatározott személyi kör, így az indítványozó is jogosult. Az indítvány az Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdéseiben foglalt, a határozott kérelemmel szemben támasztott feltételeknek eleget tesz {vö. 3058/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [8]–[24]; 2/2016. (II. 8.) AB határozat, Indokolás [26]–[28]; 3064/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [8]–[13]}.
[12] 2. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban korábban már vizsgálta a Harmtv. egy másik, hontalansági eljárással kapcsolatos rendelkezésének a Hontalansági Egyezménybe mint nemzetközi szerződésbe ütközését, és a következőket állapította meg. „A Hontalansági Egyezmény hiteles, a 2002. évi II. törvénnyel kihirdetett magyar nyelvű szövege ugyanakkor kétséget sem hagy afelől, hogy mind a fogalommeghatározás, mind a 2. bekezdés szerinti taxáció eltérést nem engedően értelmezendő. Tény az is, hogy Magyarország (a csatlakozás és a hatályba lépés időpontjában: Magyar Köztársaság) a hivatkozott 1. Cikkhez fenntartást nem fűzött, ennek lehetőségét a 38. Cikk egyébként is ténylegesen kizárja.” (Indokolás [21]). Az Alkotmánybíróság az Abh. Hontalansági Egyezménnyel kapcsolatos megállapításait jelen ügyben is irányadónak tekinti.
[13] 3. A Hontalansági Egyezmény eltérést nem engedő módon tartalmazza a hontalan személyek kategóriájának nemzetközi jogi definícióját, de nem tartalmaz előírásokat arra vonatkozóan, hogy milyen eljárásban kell a Hontalansági Egyezményben részes államoknak a hontalanság kérdését vizsgálniuk. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának A hontalanságról szóló 2. számú iránymutatása maga is rögzíti, hogy „[a] részes államok széles körű döntési jogkörrel rendelkeznek a hontalansági eljárás kialakításával és működésével kapcsolatban, mivel az 1954. évi egyezmény nem rendelkezik ennek részleteiről” (lásd az iránymutatás 10. pontját). Ez a széles körű mérlegelési jogkör azonban nem vezethet arra, hogy az államok ne biztosítsák mindenki számára a hontalansági eljáráshoz való hozzáférés lehetőségét, a hontalansági eljárást és annak garanciáit pedig jogszabályoknak kell rögzíteniük annak érdekében, hogy az eljárás tisztességessége biztosítható és számonkérhető legyen.
[14] A hontalanság ténykérdés: a hontalan személy attól a pillanattól hontalannak minősül, hogy megfelel a Hontalansági Egyezmény feltételeinek, mely tény hontalansági eljárásban történő megállapítása pusztán deklaratív jellegű (az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának A hontalanságról szóló 3. számú iránymutatása, 7. pont). Azáltal, hogy maga a Hontalansági Egyezmény rögzíti azokat az anyagi jogi feltételeket, melyek teljesülése esetén a kérelmező hontalansága megállapításra kerül, biztosított, hogy a hontalansági eljárás lefolytatása bármely, a Hontalansági Egyezményben részes államban azonos eredményre vezessen abban az anyagi jogi kérdésben, hogy a kérelmező hontalannak minősül-e.
[15] 4. A Hontalansági Egyezmény 7. cikk 1. pontja értelmében a részes államok a hontalan személyeknek ugyanolyan bánásmódot biztosítanak, mint általában a külföldieknek. A Harmtv. számos rendelkezésében következetesen érvényesíti azt a követelményt, hogy Magyarország nem engedélyezi azon harmadik országbeli állampolgárok magyarországi beutazását, illetőleg tartózkodását, akik (egyebek között) veszélyeztetik Magyarország közrendjét, közbiztonságát, nemzetbiztonságát vagy közegészségügyi érdekét [lásd például: Harmtv. 13. § (1) bekezdés h) pont; 21/A. § (5) bekezdés c) pont; 22/A. § (3) bekezdés b) pont; 22/A. § (6) bekezdés c) pont; 22/B. § (3) bekezdés b) pont; 22/B. § (4) bekezdés b) pont; 22/B. § (7) bekezdés c) pont; 33. § (2) bekezdés b) pont; 42. § (6) bekezdés d) pont; 43. § (1) bekezdés c) pont; 43. § (2) bekezdés d) pont; 45. § (2) bekezdés b) pont; 45. § (4) bekezdés; 45. § (8) bekezdés b) pont; 47. § (4) bekezdés; 47. § (6) bekezdés].
[16] A Hontalansági Egyezmény nem zárja ki a hontalanság megállapítását kérelmező személyek nemzetbiztonsági ellenőrzésének lehetőségét sem. Ellenkezőleg: a Hontalansági Egyezmény 28. cikke éppen a nemzetbiztonsági és közrendi okot nevesíti olyan kivételként, amikor a részes államok a területükön jogszerűen tartózkodó hontalan személyek számára úti okmányt kötelesek kiállítani, a Hontalansági Egyezmény 31. cikk 1. pontja pedig azt rögzíti, hogy a részes államok a területükön jogszerűen tartózkodó hontalan személyeket csak a nemzetbiztonság vagy közrend okából utasíthatják ki. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a kérelmezők nemzetbiztonsági ellenőrzésének lehetősége kifejezetten összhangban áll a Hontalansági Egyezmény rendelkezéseivel.
[17] Az Alkotmánybíróság azt is megjegyzi továbbá, hogy a Hontalansági Egyezmény 28. cikkében és 31. cikk 1. pontjában szereplő jogosultságok a hontalanok csoportján belül is kizárólag azokat illethetik meg, akik az érintett állam területén jogszerűen tartózkodnak, márpedig Magyarország a Harmtv. idézett rendelkezéseinek megfelelően a harmadik országbeli állampolgárok (beleértve a hontalanokat is) jogszerű magyarországi tartózkodásának előfeltételévé teszi azt, hogy az érintett személy ne jelentsen veszélyt Magyarország közbiztonságára vagy nemzetbiztonságára nézve.
[18] A nemzetközi jog szabályai alapján (ide nem értve ezúttal az Európai Unió joga szabad mozgással és tartózkodással kapcsolatos szabályrendszerét) az államoknak nincs általánosan érvényesülő nemzetközi jogi kötelezettségük a külföldiek beutazásának és tartózkodásának engedélyezésére, mely alól a nemzetközi jog szabályrendszere csak egyes, nemzetközi szerződésekben kifejezetten nevesített esetekben enged kivételt (mint amilyen például a non refoulement elve). A non refoulement elvét, illetőleg más kivételeket ugyanakkor a Hontalansági Egyezmény nem nevesít, ennek megfelelően azokban az esetekben, amikor valamely kérelem elbírálása során kizárólag a Hontalansági Egyezmény szabályai az irányadóak, a részes államok teljes szabadságot élveznek annak a kérdésnek a meghatározásában, hogy a kérelmezőt nemzetbiztonsági ellenőrzésnek vessék alá, és amennyiben úgy ítélik meg, hogy a kérelmező sérti vagy veszélyezteti az adott állam nemzetbiztonságát, ne engedélyezzék számára a területükön való tartózkodást. A Hontalansági Egyezmény azt sem tiltja, hogy ez a nemzetbiztonsági ellenőrzési eljárás már a hontalansági kérelem érdemi elbírálását megelőzően megtörténjen. A nemzetbiztonsági ellenőrzés eredménye ugyanakkor nem jelenthet döntést abban az anyagi jogi kérdésben, hogy a kérelmező egyébként hontalannak minősül-e, vagy sem, ez a kérdés ugyanis független attól, hogy a kérelmező veszélyt jelent-e Magyarország nemzetbiztonságára.
[19] Az Alkotmánybíróság megjegyzi: a Harmtv. vonatkozó rendelkezései (összhangban az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának iránymutatásaival) számos eljárásjogi garanciát tartalmaznak arra az esetre, hogy annak megállapítása, hogy a kérelmező sérti vagy veszélyezteti-e Magyarország nemzetbiztonságát, ne történhessen önkényesen. Ilyen eljárásjogi garanciának tekinthető a teljesség igénye nélkül a kérelem írásban (jegyzőkönyvben) történő rögzítése szóbeli kérelem esetén; a jogokról és kötelezettségekről történő tájékoztatás kötelezettsége; a személyes meghallgatás kötelezettsége; az anyanyelvhasználat joga; a jogi segítséghez való jog; az eljárás tárgyi költségmentessége; a határozattal szembeni bírósági felülvizsgálat lehetősége; és végül, de nem utolsósorban annak garanciális rögzítése, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának képviselője az eljárás bármely szakaszában részt vehet, ideértve a kérelmező meghallgatását is, a kérelmezőnek igazgatási segítséget nyújthat, betekinthet az eljárás irataiba, azokról másolatot is készíthet, valamint az idegenrendészeti hatóság közvetlenül megküldi részére a közigazgatási, illetve a bírósági határozatot is. Ezen eljárási garanciák megfelelően biztosítják, hogy amennyiben a kérelmező valójában nem sérti vagy nem veszélyezteti Magyarország nemzetbiztonságát, a hontalanság megállapítására vonatkozó eljárás megfelelően folytatódjon.
[20] 5. A Hontalansági Egyezmény, miközben az eljárásrend meghatározásával összefüggésben a részes államok számára nagyfokú szabadságot tesz lehetővé, nem enged az egyes részes államok számára mérlegelést abban a kérdésben, hogy mely feltételek fennállása értékelhető a kérelmező hontalanságának megállapítása mint anyagi jogi kérdés vizsgálata során. A Hontalansági Egyezmény 1. cikk 2. pontjában szereplő feltételek objektív jellegűek, és azt biztosítják, hogy a hontalanság mint ténykérdés megítélése tekintetében azonos bizonyítékok alapján bármely részes államban azonos döntés szülessen abban az anyagi jogi kérdésben, hogy a kérelmező hontalannak minősül-e.
[21] A Harmtv. 78. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a hontalanság megállapítására irányuló kérelmet határozattal el kell utasítani, amennyiben a kérelmező tartózkodása sérti vagy veszélyezteti Magyarország nemzetbiztonságát. A Harmtv. 78. § (1) bekezdése ugyanakkor ilyen esetekben csupán a kérelem elutasítását írja elő az eljáró hatóság számára, és nem pedig annak megállapítását, hogy a kérelmező hontalannak minősül-e. A Harmtv. 78. § (1) bekezdése egy bekezdésen belül, külön pontokban egyaránt tartalmazza a kérelem elutasításának anyagi jogi és eljárásjogi feltételeit, melyek alkalmazása a hontalanság fennállása tekintetében eltérő megállapítások megtételét (vagy ellenkezőleg, éppen az ilyen megállapítások mellőzését) igényli. Így például a 78. § (1) bekezdés a) pontja a Hontalansági Egyezmény mint anyagi jogi feltétel vizsgálatát követeli meg az eljáró hatóságok részéről, és ebben az esetben a kérelem elutasítása egyben annak megállapításával jár, hogy a kérelmező nem minősül hontalannak. A Harmtv. 78. § (1) bekezdés c) pontja ezzel szemben eljárásjogi feltételt tartalmaz, melynek bekövetkezése esetén az eljárást folytató hatóságnak már nem szükséges tovább vizsgálnia, hogy a kérelmező hontalannak minősül-e, és így az elutasító határozatnak nem kell megállapítást tennie a kérelmező hontalansága fennállása kérdésében sem.
[22] 6. Azáltal, hogy a Harmtv. 78. § (1) bekezdése a hontalanság megállapítására irányuló kérelem elutasítása körében egyaránt tartalmaz anyagi jogi és eljárásjogi feltételeket, a nem kellően részletes jogi szabályozásból fakadóan nem zárható ki annak lehetősége, hogy a hontalanság megállapítására irányuló eljárásban a jogalkalmazó egyedi ügyekben a Hontalansági Egyezmény rendelkezéseivel ellentétesen alkalmazza a Harmtv. vonatkozó, egyébként a Hontalansági Egyezménnyel összhangban is értelmezhető rendelkezéseit.
[23] Az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése értelmében Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját. Az Abtv. 46. § (3) bekezdése felhatalmazza az Alkotmánybíróságot arra, hogy hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásában határozattal megállapítsa azokat az Alaptörvény szabályozásából eredő és az Alaptörvény rendelkezéseit érvényre juttató alkotmányos követelményeket, amelyeknek a vizsgált jogszabály alkalmazásának meg kell felelniük.
[24] Az Alkotmánybíróság éppen ezért a Hontalansági Egyezmény mint Magyarország által nemzetközi szerződéssel vállalt nemzetközi kötelezettség érvényesülése kötelezettségének az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdéséből fakadó biztosítása érdekében alkotmányos követelményként állapítja meg, hogy a hontalanság megállapítására irányuló eljárásban a Harmtv. 78. § (1) bekezdés c) pontja szerinti ok fennállásának vizsgálata a kérelem érdemi elbírálásának előfeltétele; amennyiben az eljáró hatóság a szakhatóság állásfoglalása alapján azt állapítja meg, hogy a kérelmező tartózkodása sérti vagy veszélyezteti Magyarország nemzetbiztonságát, a kérelmet eljárási okból, annak további vizsgálata nélkül kell elutasítani, hogy a kérelmező hontalannak minősül-e.
[25] 7. Tekintettel arra, hogy a Harmtv. 78. § (1) bekezdés c) pontjának a fentiek szerint létezik olyan értelmezése, amely a Hontalansági Egyezménnyel mint nemzetközi szerződéssel összhangban áll, az Alkotmánybíróság a Harmtv. 78. § (1) bekezdés c) pontja nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasította. Figyelemmel arra, hogy az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezést nem semmisítette meg, az Abtv. 45. § (1), (2) és (4) bekezdésére tekintettel nem rendelte el a vizsgált rendelkezés alkalmazásának kizárását sem.
[26] 8. A határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Abtv. 44. § (1) bekezdésének második mondatán alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: V/8/2021.
Dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolása
[27] 1. Mint azt az Abh.-hoz fűzött különvéleményemben már részletesen is kifejtettem, a jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata nem az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontjában írt, alkotmányossági normakontrollt tartalmazó rendelkezésen, hanem – amint azt a jelen határozat indokolásának III/1.2. pontja (Indokolás [11]) is rögzíti – ettől különállóan, a 24. cikk (2) bekezdés f) pontjában meghatározott hatásköri szabályon alapul. (Azaz ilyen esetben nem a jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatáról van szó.) Ezt az elhatárolást a jelen ügy kapcsán is fontosnak tartottam hangsúlyozni.
[28] 2. A határozat rendelkező részében foglalt alkotmányos követelmény nézetem szerint nem hozható összefüggésbe az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdésével; az voltaképpen a Hontalansági Egyezmény szabályozási körén kívül eső, a hontalanság megállapítása iránti kérelem érdemi elbírálásának eljárási előfeltételét tartalmazó szabályozással kapcsolatos jogértelmezési bizonytalanság kiküszöbölését szolgáló, az Alaptörvény által védett állami szuverenitásból [és nem a jogalkotó felé elvárást támasztó államcélt rögzítő Q) cikk (2) bekezdéséből] fakadó követelményt állapít meg.