PÜ BH 2021/140
PÜ BH 2021/140
2021.05.01.
I. A felsőoktatási hallgatói képzési szerződésre és jogviszonyra a magánjogi szabályok, így az rPtk. rendelkezései csak abban az esetben alkalmazhatóak, ha azt a jogviszonyt szabályozó speciális jogi norma lehetővé teszi.
II. A károsulttól az rPtk. 340. § (1) bekezdése alapján elvárható kötelezettség körébe általában nem tartozik bele a kárának bekövetkezte után, a kár megszüntetése érdekében való cselekvés [2011. évi CCIV. tv. (Nftv.) 56. § (4) bek.; 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 340. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2008-ban szerzett agrármenedzseri végzettséget az alperes mezőgazdaság-tudományi karán, vállalkozásmenedzsment szakirányon. A felperes – az alperes döntése alapján – felvételt nyert az alperes által 2014 márciusában indított, szakirányú továbbképzést biztosító, önköltséges, 4 féléves talajtani szakmérnöki, levelező tagozaton elvégezhető képzésre. A felperes hallgató és az alperes felsőoktatási intézmény között 2014. március 4-én felsőoktatási hallgatói képzési szerződés és ennek alapján felsőoktatási hallgatói jogviszony jött létre.
[2] A felperes a képzési tantervben előírt vizsga- és egyéb tanulmányi kötelezettségeit teljesítette, részére az alperes 2016. január 14-én végbizonyítványt állított ki. A felperes záróvizsgájára 2016. január 20-án került volna sor, de azt körülbelül egy héttel megelőzően az alperes telefonon arról tájékoztatta a felperest, hogy nem tehet záróvizsgát, tekintettel arra, hogy az alapdiplomája nem felelt meg a szakirányú továbbképzéshez szükséges felvételi követelményeknek.
[3] A kialakult helyzet megoldása érdekében 2016. február 4-én a felek megállapodást kötöttek, amely szerint a felperes, a költségeinek az alperes által nyújtandó ösztöndíj általi fedezése mellett felvételizhet és elvégezheti a gazdasági agrármérnöki mesterszakot, a mesterszakon szükséges tantárgyak egy részét a mielőbbi diplomaszerzés érdekében részképzés útján, térítésmentesen teljesítheti. Az agrármérnöki mesterszak eredményes elvégzése után jelentkezhet a talajtani szakmérnöki képzésre, ott záróvizsgát tehet és megszerezheti a szakmérnöki végzettséget. A felperes a megállapodás ellenére nem vett részt 2016 februárjától a részképzésben és nem jelentkezett 2016 szeptemberében a gazdasági agrármérnöki mesterképzésre sem.
[4] Az alperes 2017. március 1-jén hozott határozatával a felperes részére a talajtani szakmérnöki szakoklevél kiadását megtagadta. A felperes jogorvoslati kérelmét 2017. augusztus 18-án az alperes elutasította. Az alperesi határozat ellen a felperes közigazgatási pert indított, amelyet a bíróság – a keresetlevél jogvesztő határidőn túli benyújtása miatt – megszüntetett.
A kereseti kérelem az alperes védekezése
[5] A felperes többször módosított keresetében az alperest kártérítés címén 3 917 370 forint tőke és járulékai megfizetésére kérte kötelezni.
[6] A keresetét elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 313. §-ára és 312. § (2) bekezdésére alapította, hivatkozva arra, hogy 2014 márciusában végzettsége megfelelő volt, hogy részt vegyen a szakirányú továbbképzésen, így az alperes 2016 januárjában felróható módon járt el, amikor a szerződés teljesítését, a diplomája kiadását megtagadta.
[7] Másodlagosan arra hivatkozott, hogy amennyiben a felperes 2014 márciusában az alapvégzettsége alapján nem felelt meg a szakirányú továbbképzésben előírt felvételi követelményeknek, a felperes és az alperes között létrejött képzési szerződés az rPtk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis. A semmisség jogkövetkezményeként kérte a szerződés hatályossá nyilvánítását, továbbá az rPtk. 238. § (1) bekezdése alapján az alperes kötelezését, szerződésszegése folytán, a kártérítés megfizetésére.
[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint jogos okkal tagadta meg a felperes részére az oklevél kiadását. A 2014. március 6-án kelt képzési szerződés teljesítésének az akadályát a felek a 2016. február 4-én kelt megállapodásukkal kiküszöbölték, ha a felperes az abban foglaltaknak eleget tesz, megszerezhette volna a mesterképzésben, majd röviddel ezután a talajtani szakirányú továbbképzési szakon is a képzettséget igazoló oklevelet. Szerződésszegés a felperes oldalán állapítható meg a 2016. február 4-i szerződés vonatkozásában és mivel a felperes ezáltal nem tett eleget kárelhárítási kötelezettségének, kártérítés sem illetheti meg.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[10] Indokolásában rögzítette, hogy a felsőoktatási hallgatói jogviszony, közjogi jellegű jogviszony, a hallgatói képzési szerződésekből ugyanis hiányoznak azon elemek, amely egy magánjogi kötelmi viszony sajátjai. A hallgatói jogviszonyban a jogalanyok mellérendeltsége helyett a hallgató és az intézmény közötti alá-fölé rendeltség tapasztalható, így a képzési szerződés nem tekinthető polgári jogi értelemben vett szerződésnek, amire tekintettel az rPtk.-nak a szerződés semmisségére és a szerződésszegésre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatóak. Utalt arra is, hogy a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) sem hívja fel a rPtk. szabályait a felsőoktatási intézmény által megvalósított szerződésszegés esetére, hanem annak 57-58. §-aiban szabályozott jogorvoslat intézményét vezeti be, amelyet a felperes igénybe is vett, eljárása azonban nem vezetett eredményre.
[11] Kifejtette továbbá, hogy az rPtk. alkalmazhatósága esetén a rPtk. 313. §-a körében a felperes nem bizonyította azt, hogy az alperes a teljesítést jogos ok nélkül tagadta meg. A felsőoktatási alap- és mesterképzésről, valamint a szakindítás eljárási rendjéről szóló 289/2005. (XII. 22.) Korm. rendelet 4. számú mellékletére hivatkozva megállapította, hogy a felperes által 2008-ban szerzett alapvégzettség nem minősült mérnöki szakképzettségnek, szakmérnöki szakképzettséget azonban csak mérnök szakképzettséggel rendelkezők szerezhettek. Az Nftv. 52/A. § (1) bekezdése értelmében a felsőoktatási intézmény által kiállított oklevelet a kiállítástól számított 5 éven belül vissza kell vonni, ha az oklevelet jogellenesen szerezték meg, amelyből az következik, hogy az oklevél akkor sem állítható ki, ha a jogszabályi feltételek maradéktalanul nem valósulnak meg, az alperes tehát a szakmérnöki oklevél kiállítását jogos okból tagadta meg.
[12] A kártérítés feltételeinek fennállását vizsgálva abból indult ki, hogy Nftv. 56. § (4) bekezdése hallgatói jogviszonnyal összefüggésben okozott károk tekintetében alkalmazhatóvá teszi az rPtk. rendelkezéseit. Az alperes szerződésszegése azonban a fentiek szerint nem volt megállapítható, így az alperes a hallgatói jogviszonnyal összefüggésben kárt nem okozott a felperesnek.
[13] Kifejtette azt is, hogy a felperes akkor járt volna el helyesen, ha 2016. februárjában a megállapodásnak megfelelően hallgatói jogviszonyt létesít. Saját felróható magatartására, vagyis a hallgatói jogviszony létesítésének elmulasztására, előnyök szerzése végett – az rPtk. 4. §-ban foglaltakra figyelemmel – nem hivatkozhat.
[14] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[15] Egyetértett azzal, hogy a hallgatói jogviszony közjogi jellegű, amiből következően a hallgatói szerződések esetében az rPtk. felperes által hivatkozott 312. § (2) bekezdését és 200. § (2) bekezdését sem kell alkalmazni az Nftv. eltérő rendelkezése hiányában. Kifejtette, hogy a szerződés közjogi jellegét alátámasztja az a körülmény is, hogy a Nftv. 57. §-a a hallgató jogának megsértése esetére közigazgatási jellegű hatáskört biztosít a felsőoktatási intézmény számára. Rögzítette, hogy a közjogi szerződések is valódi szerződések, azonban a magánjogi szerződésekkel szembeni különbségük abban áll, hogy azokat közjogi jogszabályok nevesítik és magánjogi normákat nem tartalmaznak. Amennyiben az rPtk. szerződésszegésre vonatkozó rendelkezései mégis alkalmazhatóak lennének, a szerződésszegés ténye akkor sem állapítható meg, ugyanis a felperes szakképzettsége az elsőfokú ítéletben megjelölt jogszabály alapján nem felelt meg a szakmérnöki képzés felvételi feltételeinek. Utalt arra is, hogy a szakirányú továbbképzés szervezésének általános feltételeiről szóló 10/2006. (IX. 25.) OKM rendelet 2. § (6) bekezdése értelmében csak az szerezhet szakmérnöki szakképzettséget, aki mérnök szakképzettséggel rendelkezik. A szakmérnöki szakképzettséget igazoló diploma kiadását az alperes erre tekintettel is jogszerűen tagadta meg, így a felperes nem hivatkozhat a teljesítés megtagadásának jogkövetkezményeként az rPtk. 312. § (2) bekezdésére és annak alapján kártérítés sem illeti meg.
[16] Rámutatott, hogy a felperes kártérítési keresetét a Nftv. 56. § (4) bekezdése alapján kell elbírálni. Ez a jogszabály az általánosnál szigorúbb felróhatósági mércét tartalmaz, ami alól az alperes nem mentette ki magát. A szerződéskötés körében a felvételi feltételek vizsgálatára ugyanis az alperes köteles volt, az ebben való mulasztása, vagy tévedése nem tekinthető a működési körén kívül eső elháríthatatlan oknak. A szerződés megkötése vonatkozásában nem ismerhető fel a felperes elháríthatatlan magatartása sem, erre az alperes sem hivatkozott, ezért az alperes kártérítési felelőssége fennáll.
[17] A jogvita elbírálása során a másodfokú bíróság figyelemmel volt az Nftv 56. § (4) bekezdése értelmében a rPtk. 340. § (1) bekezdésére is. Álláspontja szerint a 2016. február 4-ei megállapodás megkötése a kár elhárításának megfelelt. Nem tulajdonított annak jelentőséget, hogy a megállapodásra tekintettel a felperesnek bizonyos képzésen kellett volna részt vennie, mesterdiplomát szereznie, mert az olyan képzés, vizsgakötelezettség és diploma megszerzése lett volna, amivel már akkor kellett volna rendelkeznie, amikor a szakmérnöki képzésre beiratkozik. Álláspontja szerint a képzési szerződés jogszabálynak meg nem felelő megkötése, mint az alperes felróható magatartása ugyanis nem mentesíti a felperest a felvételi és egyben diplomaszerzési feltételek teljesítésének jogszabályi kötelezettsége alól. A felperes a 2016. február 4-én kelt megállapodást aláírta, azonban a mesterdiploma megszerzését nem kezdte meg, utólag nem hivatkozhat arra, hogy a megállapodás feltételei-nek vállalását nem gondolta át kellően, ennek hátrányát magának kell viselnie. A megállapodás aláírásához képest az adott helyzetben az lett volna az elvárható, ha a maga részéről a megállapodást teljesíti, abban az esetben a kára a szakmérnöki diploma megszerzése által elhárításra került volna. Mivel a kár elhárítása körében nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, a diploma meg nem szerzése miatt felmerült kárát nem követelheti.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] A jogerős ítélettel szemben a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a károkozás megállapításán felüli részben – tartalma alapján – a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a pernek a Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz való áttételét, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte.
[19] A felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályként a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 28. és 129. § (1) bekezdését, 213. § (1) bekezdését, 326. § (2) bekezdését, 336/B. § (2) bekezdését és XX. fejezetét, Alaptörvény XXIV. cikk (1), (2) bekezdés és az rPtk. kárenyhítésre vonatkozó rendelkezését és a keresetben hivatkozott egyéb §-ait jelölte meg.
[20] Előadta, hogy az eljárt bíróságok megállapították, hogy közigazgatási szerződés hatóság általi megszegésének vizsgálata volt a per tárgya, ugyanakkor nem ismerték fel, hogy az ilyen perek a munkaügyi és közigazgatási bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartoznak és az eljárás rendjére az rPp. XX. fejezete az irányadó, ezzel megsértették az rPp. 28. §-át és 129. § (1) bekezdését. Az eljárt bíróságok nem vonták le jogi álláspontjuknak eljárásjogi következményeit, ezzel megfosztották a felperest attól, hogy az ügyre vonatkozó speciális eljárási szabályok alapján ítélje meg a bíróság az ügyét. Utalt arra, hogy a hallgatói szerződés 9.5. pontja a Veszprémi Városi Bíróság, illetve a Veszprémi Törvényszék kizárólagos illetékességét rendeli alkalmazni a hallgatói szerződésből eredő jogviták rendezésére, így maga az alperes sem volt tisztában azzal, hogy szerződései közigazgatási szerződésnek minősülnek. Az rPp. 326. § (2) bekezdése szerinti illetékességi szabályt kellett volna alkalmazni, így a szerződés ezen pontja semmis, amelyet szintén nem állapítottak meg az eljárt bíróságok. Az első fokon eljárt bíróság, olyan szakértőt keresett meg az ügyben, aki a közigazgatási per szabályai szerint az rPp. 336/B. § (2) bekezdése alapján kizárt, mivel az alapeljárásban már eljárt, amikor az egyetem vele egyeztetett a felpereshez kapcsolódó eljárásban.
[21] Másodlagos felülvizsgálati kérelmet abban az esetben kérte figyelembe venni, ha a Kúria nem osztja az első és másodfokon eljárt bíróságok álláspontját a tekintetben, hogy a hallgatói szerződés közigazgatási szerződés. Ebben az esetben mind az első, mind a másodfokon eljárt bíróság megszegte az rPp. ítélethozatalra vonatkozó 213. § (1) bekezdését, amikor nem rendelkeztek valamennyi kereseti kérelemről.
[22] Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság bár megállapította, hogy az alperes kárt okozott, de a kártérítés mértékének vizsgálatát mellőzve és az rPtk. kárenyhítésre vonatkozó szabályainak az alkalmazásával a keresetet jogsértően utasította el. A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem vizsgálta sem a kereset összegszerűségét, sem azt, hogy valóban kárenyhítés lett volna az alperes által javasolt és kikényszerített szerződés teljesítése, így tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a kárenyhítési kötelezettség elmulasztása miatt a felperesnek magának kell viselnie a kárát, a jogerős ítélet ezért önellentmondásos.
A Kúria döntése és jogi indokai
[25] A felperes elsődleges felülvizsgálati kérelme alaptalan, a másodlagos felülvizsgálati kérelme annyiban alapos, hogy az eljárt bíróságok a kárenyhítési kötelezettséggel kapcsolatos téves jogi álláspontjuk miatt nem vizsgálták a felperes kártérítési keresetének összegszerűségét.
[26] A felperes elsődleges felülvizsgálati kérelmében a per megszüntetése mellett kérte annak áttételét a Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz. Az rPp. XX. fejezetének rendelkezéseit – ahogy arra az alperes is helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati ellenkérelmében – a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perekben kell alkalmazni. Az Nftv. 58. §-a a felsőoktatási intézmény másodfokú határozata ellen biztosítja a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára irányadó szabályok szerinti perindítást, bírósági úton való jogorvoslatot. Az alperes határozata bírósági felülvizsgálata iránti pert a felperes meg is indította az illetékes közigazgatási és munkaügyi bíróság előtt, azonban az megszüntetésre került. Jelen perben a felperes módosított keresetében nem a diploma kiadása iránti kérelmét elutasító alperesi határozat felülvizsgálatát, hanem a felek között létrejött hallgatói képzési szerződés megszegését, illetve érvénytelenségét állítva kártérítési igényt érvényesített, amely kereset nem tartozik az rPp. XX fejezetének hatálya alá, így az eljárt bíróságok nem sértették meg a felperes által a felülvizsgálati kérelemben állított rPp. 28. §-át, 129. § (1) bekezdését, XX. fejezetét, annak 326. § (2) bekezdését és a 336/B. §-át sem.
[27] A rPp. 270. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálatot jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni és az rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértést vizsgálhatja. Az Alaptörvény a Nemzeti Hitvallás utolsó előtti bekezdése szerint a jogrend alapja, ugyanakkor az Alapvetés C) cikk (3) bekezdése, az R) cikk (2) bekezdése és a T) cikk (2)–(3) bekezdése alapján az Alaptörvény nem jogszabály. Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságoknak a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezniük. A Kúria azonban nem vizsgálhatja, hogy a jogerős ítélet sérti-e az Alaptörvényt, mert erre kizárólag az Alkotmánybíróság jogosult az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján.
[28] A felperes másodlagos felülvizsgálati kérelme kapcsán elsődlegesen abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia a Kúriának, hogy a hallgatói képzési szerződés és az ennek alapján létrejövő hallgatói jogviszony magánjogi szerződésnek és jogviszonynak minősül-e és így arra irányadóak-e az rPtk. rendelkezései. A Kúria egyetértett az eljárt bíróságokkal abban, hogy a magánjogi jogviszonyokra és az azokat létrehozó szerződésekre jellemző mellérendeltség, szerződéses szabadság, diszpozitivitás a felsőoktatási hallgatói képzési szerződés és jogviszony esetében nem áll fenn. A felsőoktatási hallgatói képzési szerződés alapján létrejövő jogviszony tartalmát, azaz a feleket megillető jogokat és kötelezettségeket külön jogszabály, az Nftv., valamint a felsőoktatási intézmény által alkotott szabályzatok, egyéb intézményi dokumentumok határozzák meg. Az Nftv. rendelkezik a hallgató jogainak felsőoktatási intézmény általi megszegése esetén követendő eljárásról, jogorvoslati rendszerről is. Mindezek alapján mind a felsőoktatási hallgatói jogviszony, mind pedig az annak létrejöttének egyik elemét képező hallgatói képzési szerződés egy speciális, külön törvény hatálya alá tartozó jogviszony és szerződés, amelyre a magánjogi szabályok, így az rPtk. rendelkezései csak abban az esetben alkalmazhatóak, ha azt, a jogviszonyt szabályozó jogi norma, jelen esetben az Nftv. rendelkezései lehetővé teszik. Az Nftv. 56. §-a alapján erre kizárólag az (1)–(3) bekezdésben meghatározott körben a hallgató által a felsőoktatási intézménynek és a (4) bekezdés szerint a felsőoktatási intézmény által a hallgatónak a hallgatói jogviszonnyal összefüggésben okozott károk esetében van lehetőség. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság nem sértette meg az rPp. 213. § (1) bekezdését azon okból, hogy a felperes rPtk. 200. § (2) bekezdésére alapított keresetét érdemben nem vizsgálta.
[29] Kizárta egyébként a jogerős ítélet érdemi felülbírálatát a felperes által a keresete jogalapjaként megjelölt anyagi jogi szabályok megsértése körében az is, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg a megsértett jogszabályokat, azokat tartalmilag sem írta körül. Felülvizsgálati kérelme tehát nem felelt meg az rPp. 272. § (2) bekezdésének, figyelemmel az azt értelmező, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II .15.) PK vélemény 3. és 4. pontjában foglaltakra is.
[30] A másodfokú bíróság az rPtk. rendelkezéseit az Nftv. 56. § (4) bekezdésének megfelelően a felperes kártérítési igényének elbírálása során alkalmazta és megállapította – helyesen –, hogy a felvételi feltételek vizsgálata az alperes kötelezettségébe tartozott, az ebben a körben bekövetkezett mulasztása vagy tévedése nem tekinthető működési körén kívül eső, elháríthatatlan oknak, így az alperes kártérítési felelőssége fennáll.
[31] Alappal hivatkozott a felperes arra, hogy a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta az rPtk. kárelhárításra, kárenyhítésre vonatkozó, 340. § (1) bekezdését. A jogerős ítélet ugyanis annak ellenére, hogy megállapította az alperes kártérítési felelősségét, az rPtk. 340. § (1) bekezdése alapján teljes egészében kizárta a kár megtérítésének kötelezettségét arra hivatkozva, hogy a felperes nem tett eleget a kárelhárítási kötelezettségnek, mert egy, a károsodás bekövetkeztét követően 2016-ban megkötött újabb képzési szerződést nem teljesített. A Legfelsőbb Bíróság az rPtk. 340. § (1) bekezdését értelmező PK 36. számú állásfoglalásában már kifejtette, hogy ha a károkozó magatartás előidézésében, a kár bekövetkeztében, a kár súlyosbodásában az elvárható magatartást elmulasztó károsult is közrehatott, magatartásának következményeit a károsult maga viseli. A kárelhárítási, kárenyhítési kötelezettség, mint a károsulttól elvárható magatartás elmulasztása tehát a kármegelőzés elhanyagolásában, a károkozás során tanúsított felróható magatartásban, a kárenyhítési kötelezettség elmulasztásában juthat kifejezésre. Mindebből következően a károsulttól az rPtk. 340. § (1) bekezdése alapján elvárható kötelezettség körébe általában nem tartozik bele a kárának bekövetkezte után, a kár megszüntetése érdekében való cselekvés (EBH 2010.2129.). A felperesnek a károkozásban közrehatása nem volt, az pedig a fentiek alapján nem volt tőle elvárható, hogy a kára ösztöndíj formájában való – részbeni – megtérülése érdekében egy esetleges újabb képzési szerződés alapján létrejövő hallgatói jogviszony keretében további tanulmányokat folytasson és a talajtani szakmérnöki képzésen a záróvizsga letételéhez, ennek folytán a diploma kiállításához szükséges képzettséget megszerezze, így nem volt neki felróható a 2016. februári szerződés teljesítésének elmaradása. A Kúria megjegyzi azt is, hogy az rPtk. 340. § (1) bekezdése csak kármegosztásra ad alapot, a teljes kártérítés megfizetése alól a károkozót semmiképpen nem mentesítheti.
[32] A Kúria az rPp. 3. § (2) bekezdése értelmében kötve volt a felperes jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló felülvizsgálati kérelméhez, így a jogalap körében közbenső ítéletet nem hozhatott, a kifejtettekre tekintettel ezért a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (4) bekezdése alapján, az elsőfokú ítéletre kiterjedően, hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[33] Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak abból kiindulva, hogy az alperes kártérítési felelőssége fennáll, vizsgálnia kell a felperes kártérítési igényének összegszerűségét, ezt követően hozható megalapozott döntés a kereset tárgyában.
(Kúria Pfv. VI. 20.307/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás