PK ÍH 2021/15.
PK ÍH 2021/15.
2021.03.01.
Az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánításával a bíróság olyan módon küszöböli ki az érvénytelenségi ok miatt keletkezett érdeksérelmet, hogy a szerződéskötés időpontjára visszamenőleg módosítja a szerződési feltételeket. A szerződés érvénytelenséget nem okozó, módosítással nem érintett feltételei változatlanul kötik a feleket [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 237. § (2) bekezdés; 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5. pontja].
A felperes jogelődje mint adós 2008. március 18-án svájci frank alapú kölcsönszerződést kötött az I. rendű alperes jogelődjével mint hitelezővel. A kölcsön célja gépjármű vételárának finanszírozása volt. A kölcsönszerződés feljogosította a hitelezőt a hiteldíj és a törlesztőrészletek egyoldalú módosítására. A kölcsönszerződés részévé tett általános szerződési feltételek (ÁSZF) 8.2. pontja szerint az árfolyamváltozás kockázatát az ügyfél köteles viselni. A szerződő felek és a felperes 2008. június 9-én módosították a kölcsönszerződést akként, hogy abba a felperes a korábbi adós helyébe adósként belépett. Az I. rendű alperes jogelődje felmondta a kölcsönszerződést, a kölcsön felhasználásával vásárolt gépkocsit visszavette a felperestől, azt értékesítette, az értékesítésből befolyt vételárat pedig elszámolta. Az alperes a kölcsönszerződésből eredő követelését 2016. november 30-án a II. rendű alperesre engedményezte.
A felperes a keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a kölcsönszerződés nem jött létre. Másodlagosan azt kérte megállapítani, hogy a szerződés érvénytelen. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítását, és annak megállapítását kérte, hogy tőke- és járuléktartozásának együttes összege 15 030 000 forint. Harmadlagos keresete annak megállapítására irányult, hogy a kölcsönszerződés általa megjelölt egyes feltételei érvénytelenek. Negyedlegesen a szerződés megszűnésének megállapítását kérte. Elsődleges kereseti kérelmével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a szerződő felek nem állapodtak meg a szerződés valamennyi lényeges feltételében. A kölcsönszerződés teljes érvénytelenségét arra alapította, hogy nem kapott megfelelő tájékoztatást az árfolyamváltozás kockázatáról, ezért tisztességtelen, és ebből az okból semmis az árfolyamváltozás kockázatát teljes mértékben reá hárító szerződési feltétel. Kifejtette, hogy a kölcsönszerződés egyes általa megjelölt feltételei tisztességtelenek, ezért a szerződés részben érvénytelen. Álláspontja szerint a kölcsönszerződés azért szűnt meg, mert annak teljesítése egyik félnek sem felróható okból lehetetlenné vált.
Az I. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az volt az álláspontja, hogy a kölcsönszerződés és az ÁSZF megfelelő tájékoztatást tartalmaz az árfolyamváltozás kockázatára vonatkozóan; a tájékoztatásból érthetően és világosan kitűnik, hogy a kölcsönszerződés árfolyamkockázattal jár, ez a kockázat valós, kizárólag az adóst terheli, és annak nincs felső határa. Érvelése szerint az ÁSZF 8.1. és 8.2. pontjaiból megállapítható az árfolyamváltozás kockázatának a törlesztőrészletekre gyakorolt hatása is. Rámutatott, hogy a 2014. évi XL. törvény (DH2 törvény) orvosolta az egyoldalú szerződésmódosításra lehetőséget adó szerződési feltételekből eredő sérelmeket. Vitatta, hogy az egyéb, felperes által megjelölt szerződési feltételek tisztességtelenek lennének, és vitatta a felperes elszámolásának helyeségét is.
A II. rendű alperes az ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes nem terjesztett elő a DH2 törvény 37. § (1) bekezdésében meghatározott kereseti kérelmet. Érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Kiemelte, hogy a kölcsönszerződésbe belépő felperes megerősítette jogelődje szerződési nyilatkozatait. Okfejtése szerint a felperestől elvárható volt, hogy a nyilatkozattétel előtt megismerje a szerződés valamennyi feltételét. Az volt az álláspontja, hogy a kölcsönszerződés az I. rendű alperes felmondása folytán, nem pedig más okból és időpontban szűnt meg.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy a 2008. március 28-án megkötött és 2008. június 9-én módosított kölcsönszerződés az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződési feltételek tisztességtelensége okán érvénytelen. Az érvénytelenségi okot akként küszöbölte ki, hogy a felperes az árfolyamkockázatból 20% mértéket köteles viselni, így a felperes tartozása az elszámolás alapján 5 967 804 forint tőke, és annak 2013. augusztus 1. napjától a kifizetésig járó évi 18,87% mértékű késedelmi kamata. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában úgy foglalt állást, hogy nincs jogi lehetőség a per megszüntetésére. Okfejtése szerint a kölcsönszerződés létrejött, mert a felperesi jogelőd és az I. rendű alperes jogelődje, majd a felperes egybehangzó nyilatkozatot tettek, és a szerződés tartalmaz minden lényeges elemet. Kiemelte, hogy az árfolyamváltozás kockázatára vonatkozó tájékoztatás hiányának nincs jelentősége a szerződés létrejötte szempontjából. Rámutatott, hogy a 2014. évi XXXVIII. törvény (DH1 törvény) 3. és 4. §-a értelmében tisztességtelenek az árfolyamrés alkalmazására és az egyoldalú szerződésmódosításra lehetőséget adó szerződési feltételek, és a pénzintézetek kötelesek voltak az adósok javára elszámolni az ilyen feltételek alapján felszámított összegeket a DH2 törvény rendelkezései szerint. Mivel a felperes nem kérte az elszámolás felülvizsgálatát, a perben már nem teheti vitássá az elszámolás helyességét. Tényként állapította meg, hogy az I. rendű alperes jogelődje sem külön iratban, sem a kölcsönszerződés egyedi részében, sem az ÁSZF-ben nem tájékoztatta a felperest az árfolyamváltozás kockázatáról. Álláspontja szerint nem tekinthető megfelelő tájékoztatásnak, ha csak a kölcsönszerződés egyes rendelkezéseiből következtethető ki, hogy fennáll az árfolyamváltozás kockázata, az kizárólag és korlátlanul az adóst terheli, és hogy a kockázat miként hat ki az adós kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségeire. A kölcsönszerződés érvénytelenségét azzal látta kiküszöbölhetőnek, ha a felperes csak a szerződéskötéskor irányadó árfolyam 20% mértékű emelkedéséig köteles viselni az árfolyamváltozás kockázatát. Erre figyelemmel 5 967 804 forint tőkében és annak 2013. augusztus 1. napjától a kifizetésig járó évi 18,87% mértékű késedelmi kamatában határozta meg a felperes tartozásának összegét.
Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében azt kérte, hogy a másodfokú bíróság részben változtassa meg az elsőfokú bíróság ítéletét, és annak rendelkező részéből mellőzze az „és annak 2013. augusztus 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 18,87% mértékű késedelmi kamat” szövegrészt. Kérte továbbá, hogy a másodfokú bíróság a jogalap vonatkozásában a szerződés részleges érvénytelensége helyett a szerződés semmisségét állapítsa meg, a feltűnő értékkülönbség kiküszöbölésével nyilvánítsa érvényessé a szerződést. Hivatkozott arra, hogy a devizaalapú fogyasztóikölcsön-szerződések nem részlegesen érvénytelenek, hanem semmisek, ha a fogyasztó nem kapott megfelelő tájékoztatást az árfolyamváltozás kockázatáról. Érvelése szerint a szerződést a feltűnő értékkülönbség kiküszöbölésével kell a jövőre nézve érvényessé nyilvánítani az eredeti árfolyam + 20% felárral. Kifejtette, hogy semmis szerződés alapján semmilyen ügyleti és késedelmi kamat nem vehető figyelembe, ezért a szerződés érvényessé nyilvánításáig nem kötelezhető kamat fizetésére, és a szerződés érvényessé nyilvánításától is csak ügyleti kamat számítható fel. Hivatkozott arra is, hogy a bíróság ítéletének ki kell terjednie valamennyi kereseti kérelemre. Az volt az álláspontja, hogy semmisség esetén az adósra előnyösebb megoldást kell alkalmazni, amely nem az elsőfokú bíróság által alkalmazott elszámolás, hanem az eredeti árfolyam + 20% felár, mert ezzel állítható helyre az értékegyensúly. Okfejtése szerint a 20% mértékű árfolyamfelár a kölcsön minden egyéb költségét magában foglalja, így tartalmazza a kamat összegét is.
Az alperesek a fellebbezési ellenkérelmeikben az elsőfokú ítélet helybehagyását indítványozták.
Az I. rendű alperes álláspontja szerint a felperes fellebbezése nem tartalmaz határozott fellebbezési kérelmet. Okfejtése szerint az elsőfokú bíróság 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5. pontja és a 6/2013. PJE határozat 4. pontja alapján megalapozottan alkalmazta az érvénytelenség jogkövetkezményeként a kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítását az érvénytelenség okának kiküszöbölése mellett. Kifejtette, hogy a felperes által előterjesztett elszámolás nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak és a Kúria állásfoglalásaiban kidolgozott elveknek. Kiemelte, hogy a szerződés nem érvénytelen feltételei alapján az árfolyamkorlát alkalmazásával kell kiszámítani a felperes tartozásának összegét, és ebben kell elszámolni a felperes teljesítéseit, ezért alaptalan a felperes kamatfizetési kötelezettség mellőzése iránti fellebbezési kérelme.
A II. rendű alperes hivatkozott arra, hogy az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5. pontja szerint az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánításával a bíróság olyan módon küszöböli ki az érvénytelenségi ok miatt keletkezett érdeksérelmet, hogy a szerződéskötés időpontjára visszamenőleg módosítja a szerződési feltételeket. Hangsúlyozta, hogy a szerződés módosítással nem érintett feltételei változatlanul kötik a feleket. Rámutatott, hogy a felperes a keresetében nem támadta a kamat felszámításának jogalapját, ezért a szerződéskötés időpontjától köteles ügyleti és késedelmi kamat megfizetésére.
A felperes a fellebbezésében nem támadta az elsőfokú bíróság ítéletének a kölcsönszerződés érvénytelenségét megállapító, az érvénytelenség okát kiküszöbölő, a felperes tartozásának tőkeösszegét megállapító, a keresetet elutasító rendelkezéseit. Ezek az ítéleti rendelkezések fellebbezés hiányában a Pp. 228. § (4) bekezdése alapján elsőfokon jogerőre emelkedtek, ezért az ítélőtábla kizárólag az elsőfokú ítélet fellebbezett, a felperes kamatfizetési kötelezettségét megállapító rendelkezéseit bírálta felül. Azt a fellebbezési kérelmet, hogy a másodfokú bíróság a jogalap vonatkozásában a szerződés részleges érvénytelensége helyett a szerződés semmisségét állapítsa meg, az ítélőtábla az elsőfokú ítélet indokolása elleni fellebbezésnek tekintette, és ekként bírálta el.
A felperes fellebbezése alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a tényállásból a fellebbezéssel érintett jogkérdések vonatkozásában levont jogi következtetéseivel és érdemi döntésével az ítélőtábla is egyetértett. Az ítélőtábla a fellebbezéssel érintett jogkérdések tekintetében alapvetően helyesnek találta az elsőfokú ítélet indokolását is, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel azonban szükségesnek látta annak pontosítását és kiegészítését az alábbiak szerint:
A felperes a fellebbezésében tévesen indult ki abból, hogy a szerződésben kikötött szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnő értékkülönbsége a perbeli kölcsönszerződés érvénytelenségének az oka, ezért az érvénytelenség oka a feltűnő értékkülönbség kiküszöbölésével szüntethető meg.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt a – másodfokú eljárásban egyébként már nem vitatott – tényt, hogy az I. rendű alperes jogelődje sem a felperes jogelődjét, sem a felperest nem tájékoztatta megfelelően az árfolyamváltozás kockázatáról. A megfelelő tájékoztatás elmaradásának az a következménye, hogy a kölcsönszerződés megkötésének időpontjában hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. § (1) bekezdése, a 2/2014. PJE határozat 1. pontja és az Európai Unió Bíróságának (EUB) C-51/17. számú ítélete alapján tisztességtelen, és ebből az okból a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése alapján semmis a kölcsönszerződésnek az ÁSZF 8.2. pontjába foglalt, az árfolyamváltozás kockázatát teljes mértékben az adósra hárító feltétele. Mivel a tisztességtelenség miatt semmis feltétel nélkül a kölcsönszerződés nem teljesíthető, a Ptk. 239. § (2) bekezdése alapján az egész szerződés megdől. A perbeli kölcsönszerződés érvénytelenségét tehát nem a szerződésben kikötött szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékkülönbsége okozza, hanem az árfolyamváltozás kockázatát teljes mértékben az adósra hárító szerződési feltétel semmissége. Ennek az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása szempontjából azért van különös jelentősége, mert a kölcsönszerződés érvénytelenségének oka nem a szerződésben kikötött szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti értékkülönbség feltűnő mértékének kiküszöbölésével, hanem az árfolyamváltozás kockázatának a szerződő felek közötti megosztásával, a felperest terhelő kockázat mérséklésével szüntethető meg.
A semmis és az eredményesen megtámadott szerződés a Ptk. 234. § (1) bekezdése, illetve 235. § (1) bekezdése értelmében egyaránt érvénytelen, ezért nem kifogásolható, ha a bíróság az ítéletének rendelkező részében vagy indokolásában a semmis szerződés érvénytelenségét állapítja meg. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a perbeli kölcsönszerződés érvénytelenségét. Itt utal az ítélőtábla arra, hogy a szerződésben kikötött szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékkülönbsége a Ptk. 201. § (2) bekezdése alapján nem semmisséget eredményez, hanem megtámadhatóvá teszi a szerződést. Ezért a felperesnek az elsőfokú ítélet indokolása elleni fellebbezése – a kölcsönszerződés semmisségére való hivatkozása – nem áll összhangban azzal az álláspontjával, hogy a szerződés érvénytelensége a feltűnő értékkülönbség kiküszöbölésével szüntethető meg.
A felperes a fellebbezésében alaptalanul állította, hogy az elsőfokú bíróság a kölcsönszerződés részleges érvénytelenségét állapította meg, mert az elsőfokú bíróság az ítéletének rendelkező része a szerződés teljes érvénytelenségét megállapító rendelkezést tartalmaz. Az ítélet indokolásából kitűnik, hogy a kölcsönszerződés teljes érvénytelenségét az elsőfokú bíróság – egyébként helyesen – valóban a szerződés részleges érvénytelenségéből, az árfolyamváltozás kockázatát az adósra hárító szerződési feltétel tisztességtelenségéből vezette le.
Ítéletének indokolásából egyértelműen kitűnik, hogy az elsőfokú bíróság kiküszöbölhetőnek találta a szerződés érvénytelenségének okát, és ítéletének rendelkező részében kifejezetten utalt az érvénytelenség okának kiküszöbölésére. Az érvénytelenségi ok kiküszöbölése a Ptk. 237. § (2) bekezdése értelmében kizárólag az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánításához fűződhet. Bár az elsőfokú bíróság az ítéletének rendelkező részében kifejezetten nem nyilvánította érvényessé a kölcsönszerződést, de enélkül is úgy kell tekinteni, hogy az elsőfokú bíróság az érvénytelenség Ptk. 237. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményei közül a kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítását választotta az érvénytelenség okának megszüntetésével.
Az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a perbeli kölcsönszerződés érvénytelenségének okát a szerződés alapján a felperest terhelő kockázat korlátozásával, a felperesre háruló kockázat felső határának meghatározásával szüntette meg.
A II. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5. pontja szerint az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánításával a bíróság olyan módon küszöböli ki az érvénytelenségi ok miatt keletkezett érdeksérelmet, hogy a szerződéskötés időpontjára visszamenőleg módosítja a szerződési feltételeket. Az érvénytelenség okának megszüntetéséhez a bíróságnak azokat a szerződési feltételeket kell módosítania, amelyek a szerződés érvénytelenségét okozzák. A II. rendű alperes megalapozottan hivatkozott arra is, hogy a szerződés érvénytelenséget nem okozó, módosítással nem érintett feltételei változatlanul kötik a feleket.
A perbeli kölcsönszerződés érvénytelenségét nem az ügyleti és a késedelmi kamat kikötése vagy a kikötött kamatok mértéke okozta, ezért az érvénytelenség okának megszüntetéséhez a bíróságnak nem kellett érintenie a kamatokkal kapcsolatos szerződési feltételeket; ezek a feltételek a szerződés érvényessé nyilvánítása folytán változatlanul kötik a feleket.
A szerződés érvénytelenségét kizárólag olyan körülmény okozhatja, amely már a szerződés megkötésekor is fennállt, ezért a szerződés kizárólag a megkötésének időpontjától lehet érvénytelen – az érvényes szerződés nem válhat érvénytelenné a megkötése után bekövetkezett körülmény folytán. Ebből az következik, hogy a szerződés érvényessé nyilvánítása szükségszerűen visszahat a szerződés megkötésének időpontjára, mert a bíróságnak az érvényessé nyilvánítás alkalmazásakor olyan körülményt kell kiküszöbölnie az érvénytelenség okának megszüntetéséhez, amely már a szerződéskötés időpontjában is fennállt. Ha a bíróság megszünteti a szerződéskötéskor fennálló érvénytelenségi okot, és érvényessé nyilvánítja a szerződést, akkor úgy kell tekinteni, mintha a szerződés az érvénytelenséget okozó körülmény nélkül, azaz érvényesen jött volna létre, és megkötésének, illetve hatályba lépésének időpontjától köti a feleket. Ezért a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a kölcsönszerződés megkötésétől az érvényessé nyilvánításig nem köteles ügyleti és késedelmi kamat megfizetésére. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg, hogy a felperes a tőketartozása után a kölcsönszerződésben meghatározott mértékű késedelmi kamat megfizetésére is köteles.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.662/2020/7-II.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás