KÜ BH 2021/153
KÜ BH 2021/153
2021.05.01.
A többletkártalanítás megállapítására irányuló kisajátítási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben a szakértői bizonyítás hivatalból történő elrendelésének nincs helye, a bizonyítás azt a felet terheli, aki a kisajátítási hatósági eljárásban beszerzett szakvélemény megalapozatlanságát állítja, ezért a kirendelt szakértő a díjjegyzékével érvényesíteni kívánt díjat maga állapítja meg, ennek kapcsán az egy órára eső munkadíjának összegét köteles a díjjegyzéken feltüntetni [3/1986. (II. 21.) IM rendelet (DijR.) 2. § (3) bekezdés, 10. § (1) bekezdés; 2016. évi XXIX. törvény (Szaktv.) 3. § (1), (2) bekezdés, 49. § (1), (2) bekezdés, 51. § (1) bekezdés; 13/2016. (VI. 29.) IM rendelet (R.) 4. § (1) bekezdés].
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás és az ügy előzménye
[1] A magyar állam, mint kisajátítást kérő nevében eljáró II. rendű alperes 2018. február 26. napján benyújtott kisajátítási kérelme alapján az I. rendű alperes 2018. május 8. napján kelt BO/05/1366-6/2018. számú határozatával a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 2. § e) pontjában megjelölt „közlekedési infrastruktúra fejlesztése” közérdekű célból, az M30 gyorsforgalmi út Miskolc-Tornyosnémeti közötti szakasz megvalósításához szükséges terület megszerzése érdekében a felperesek 1/2-1/2 arányú tulajdonát képező ... hrsz-ú „saját használatú út és épület, árok” megnevezésű, 6951 m2 területű külterületi ingatlan 1131 m2 területrészét a magyar állam javára kisajátította. A kisajátításért a felpereseknek járó kártalanítás összegét a Kstv. 37/B. § (1) bekezdése alapján a kisajátítási hatósági eljárásban előzetesen kirendelt G. Á. ingatlanforgalmi igazságügyi szakértő 2017. április 10. napján készített szakvéleménye felhasználásával a tulajdoni arányok alapján az I. rendű felperes részére 5 321 716 forintban, a II. rendű felperes részére 5 321 717 forintban, összesen 10 643 433 forintban állapította meg.
[2] A kisajátítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetükben a felperesek a kártalanítás jogalapját és a kártalanítási összeg megalapozottságát egyaránt vitatták. A jogalap fennállása tekintetében a bíróság közbenső ítélettel döntött. Az ezt követően folytatott többletkártalanítás iránti közigazgatási perben a felperesek indítványára a Miskolci Törvényszék (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) a megelőző eljárásban kirendelt szakértő meghall-gatását követően a 2020. október 8. napján kelt 101.K.700.001/2020/20. számú végzésével a perben újabb szakértőül Cs. L. igazságügyi szakértőt (a továbbiakban: szakértő) rendelte ki. A szakértő 2020. november 25. napján a szakvéleményt szakértői díj- és költségjegyzékkel ellátva a kirendelő bírósághoz beterjesztette, melyben 8000 forint óradíj alapján 17 munkaórát, a munkadíj 35%-át kitevő költségátalányt, költségtérítésként 4000 forint NAV adatszolgáltatási díjat és Debrecen-Aszaló viszonylatban 4560 forint utazási költséget (összesen 8560 forint költséget), továbbá 1000 forint kamarai költségátalányt, mindösszesen 197 210 forint szakértői díjat számított fel és díjának megállapítását kérte.
Az elsőfokú bíróság végzése
[3] Az elsőfokú bíróság a 2020. december 2. napján kelt 101.K.700 001/2020/29. számú végzésével a szakértő díját a szakértői díj- és költségjegyzékben foglaltakkal egyezően 197 210 forintban állapította meg. Rögzítette, hogy abból 139 000 forint a munkadíj, 48 650 forint a költségátalány, 8560 forint a költség és 1000 forint a kamarai átalány. Döntése indokolásában megállapította hogy a felszámítás megfelel az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.) IM rendeletben (a továbbiakban: DíjR.) 2. § (3) bekezdésében, 10. § (1) bekezdésében, az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Szaktv.) 3. § (2) bekezdésében, 49. § (1) és (2) bekezdéseiben, 51. § (1) bekezdésében, valamint az igazságügyi szakértők statisztikai adatszolgáltatásáról, a kamarai költségátalány bevallásának és megfizetésének szabályairól, valamint az igazságügyi szakértő által vezetett adattovábbítási nyilvántartásról szóló 13/2016. (VI. 29.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 4. § (1) bekezdésében foglalt előírásoknak, a szakértő kirendelésére a felperesek indítványára került sor, mely esetben a szakértő az érvényesíteni kívánt munkadíjat maga állapíthatja meg akként, hogy az egy órára eső munkadíj összegét kell feltüntetni. A szakértői díjjegyzék adatai alapján e követelmény teljesült, megállapítható, hogy a szakértő óradíja 8000 forint.
A fellebbezés és észrevétel
[4] A felperesek a 2020. december 16. napján elektronikusan közölt végzéssel szemben 2020. december 21. napján jogi képviselőjük útján, elektronikusan fellebbezést terjesztettek elő, amelyben a végzés megváltoztatását és a szakértő díjának mérséklését kérték. Fellebbezési érvelésük szerint a szakértői díj- és költségjegyzékben felszámolt 8000 forint óradíj nem elfogadható, a DíjR. 1. számú melléklete az egyéb szakértői tevékenység díját megkezdett óránként 4000 forint összegben állapítja meg, ezért ezen összeggel kellene és kell a szakértőnek számolni, így a szakértő saját számítása erre tekintettel téves és nem elfogadható. Kifogásolták, hogy a szakértő a szakvélemény elkészítése előtt – tudomásuk szerint – nem adott árajánlatot, illetve nem jelölte meg, hogy a DíjR.-től eltérő díjszabást alkalmaz. Ennek alapján úgy vélték, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogot sérti, ha a DíjR.-től eltérő mértékű óradíj alapján kerül sor a szakértő munkadíja megállapítására, különösen, hogy a költséget előlegező félnek beleszólása, észrevételezési joga a kirendelésre kerülő szakértő személyét illetően ténylegesen nincs, javaslattételi lehetősége pedig relevanciával nem bír a szakértő személyére nézve. Az úton töltött időt és a megjelölt költségtérítés ősszegét nem vitatták, ennek alapján álláspontjuk szerint a szakértőt megillető díj helyesen mindösszesen 101 360 forint.
[5] Fellebbezésükben kifogásolták továbbá, hogy a szakértő bár igyekezett a kirendelő bíróság kérdéseire választ adni, azt látszólag ugyan megtette, de ténylegesen hiányos szakvéleményt adott. A vélemény levezetéséből hiányzik, hogy az egyes következtetésekre hogyan és miként jutott, ennek alapján a szakvélemény nem teljes. Egy nem teljes szakvéleményre pedig nem lehet teljes díjat felszámítani. A szakértő bemutatja a fennálló értéket, de az összehasonlításból hiányzik az ingatlan pontos leírása. Bemutatja továbbá az összehasonlításra kerülő ingatlanokat, azonban alapvető tényezőket nem vizsgál, mely alapján összehasonlíthatóvá válnának ténylegesen. A szakértő rögzíti a megközelíthetőséget, azonban tényszerű és relevanciával bíró megközelíthetőségről egyáltalán nem beszél és nem ad véleményt. A per nem a megépülő autópálya magasztalásáról szól, hanem a kisajátításról, az azt követően kialakult helyzetről és ennek kapcsán a 091/2 hrsz-ú ingatlan közúti megközelíthetőségéről, annak változásáról, melyek érdemi és valós vizsgálata nem történt meg. A szakértő elfelejtette rögzíteni, hogy a helyszíni szemlén közölte azt, hogy a felperesi kérdésekre nem fog válaszolni. Nyilván a szakértő a helyszíni szemlén elhangzottak között is erősen szelektált és a megközelíthetőségi kérdést globálisan vizsgálva, behelyezve az univerzumba jutott olyan következtetésre, hogy a terület megközelíthetősége javult. A felperesek álláspontja szerint a szakértő által adott vélemény félkész vélemény, így a szakértői díjnak is ezen félkész állapothoz kell/kellene igazodnia.
[6] A fellebbezésre az alperesek és a szakértő észrevételt nem tettek.
A Kúria döntése és jogi indokai
[7] A fellebbezés alaptalan.
[8] A Kúria az elsőfokú bíróság végzését a Kp. 112. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdése alapján a fellebbezési kérelem keretei között vizsgálta felül. A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügyben irányadó jogszabályokat helyesen idézte és értelmezte és azokból megalapozott következtetést vont le, a Szaktv. 49. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak helyes értelmezésével megalapozottan fogadta el a szakértői díj- és költségjegyzékben óradíjként feltüntetett 8000 forintot.
[9] A Kúria elöljáróban kiemeli, hogy a Szaktv. 49. § (1) bekezdése alapján azokban az ügyekben, amelyekben a hatóság/bíróság hivatalból folytat le bizonyítást, vagy a bizonyítás hivatalból történő elrendelésének is helye lenne, az egyes vizsgálatok elvégzéséért felszámítható díjat, munkadíjat és költségeket, ezen belül különösen az egy órára felszámítható munkadíj összegét miniszter rendeletben határozza meg. Ugyanennek a §-nak a (2) bekezdése szerint az (1) bekezdésben meghatározott ügyeken kívül a szakértő a díjjegyzékével érvényesíteni kívánt díjat maga állapítja meg. Amennyiben tehát a perben hivatalból történik a bizonyítás elrendelése, vagy a bizonyítás hivatalból történő elrendelésének is helye lenne, a szakértői díjat akkor is az irányadó miniszteri rendelet (DíjR.) szerint kell megállapítani, ha a bíróság a szakértői bizonyítást a fél indítványára rendelte el (BDT 2020.4260.). A többletkártalanítás megállapítására irányuló kisajátítási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben azonban a szakértői bizonyítás hivatalból történő elrendelésének nincs helye, a bizonyítás azt a felet terheli, aki a kisajátítási hatósági eljárásban beszerzett szakvélemény megalapozatlanságát állítja.
[10] A bíróság szakértőt kirendelő végzése alapján a bíróság és a szakértő között polgárjogi értelemben vett kötelem a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:2. § (3) bekezdésére is figyelemmel nem keletkezik, a szakértői díjat ezért nem a felek megállapodása, hanem kizárólag a jogszabály rendelkezései alapján kell meghatározni. A jelen perben a bizonyítás hivatalból történő elrendelésének nincs helye, ezért a szakértői díj megállapítására a Szaktv. felhívott rendelkezései szerint a szakértő a díjjegyzékével érvényesíteni kívánt díjat maga állapítja meg. Ebben az esetben a szakértői köteles a díjjegyzékével érvényesíteni kívánt díján belül az egy órára eső munkadíja összegét, illetve tételes munkadíját megállapítani.
[11] A szakértő e törvényi kötelezettségének eleget tett, az egy órára eső munkadíjának összegét – 8000 forintot – a díjjegyzéken feltüntetett, a szakvélemény elkészítése előtt árajánlat adására, illetve a DíjR.-től eltérő díjszabás alkalmazásának a felek felé történő jelzésére vonatkozó kötelezettsége nincs, a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme – tekintve, hogy a szakértő megtartotta a Szaktv. 49. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettséget – nem merült fel.
[12] A Szaktv. 3. § (2) bekezdése garanciális szabályként vezette be, hogy az igazságügyi szakértő a szakértői tevékenységéért szakértői díjra jogosult. A kapcsolódó törvényi indokolás alapján fontos rámutatni azon megfogalmazásra, hogy: „A törvény szövege szándékosan nem »a szakvélemény elkészítéséért« fordulatot használja. Az igazságügyi szakértőt ugyanis az általa elvégzett munkával arányosan akkor is szakértői díj illeti meg, ha a szakvélemény előterjesztésére valamilyen okból – például azért, mert a peres fél a keresetétől a per folyamán elállt – nem került sor.” A szakértői tevékenység díjazása e garanciális megfontolások alapján nem függ attól, hogy azt a felek elfogadják-e vagy sem, ebben a megközelítésben nem eredménykötelem. A díj a kifejtett tevékenység fejében illeti meg a szakértőt, melyet kizárólag az határoz meg, hogy a szakértő a kirendelésben foglaltak szerint teljesítette-e a feladatát és a szakvélemény elkészítésére igényelt munkaóra, illetve a felszámított költségek a kifejtett tevékenységgel arányban állnak-e, indokoltnak, szükségesnek minősülnek-e.
[13] A kirendelő bíróság 20. sorszámú végzésében feltett kérdésekre a felperesek által sem vitatottan a szakértő a szakvélemény 3. és 4. oldalán megadta a választ.
[14] A szakvélemény fellebbezésben jelzett hiányosságának, aggályosságának a kérdése nem a szakértői díj kapcsán, hanem az ügy érdeme tekintetében releváns, a szakértőt a ténylegesen kifejtett tevékenysége ellenértékeként illeti meg a munkadíj, a szakvélemény megalapozottsága pedig az ügy érdeméhez tartozó kérdés.
[15] A kirendelésre kerülő szakértő személyét illetően a felperesek beleszólásától függetlenül a Szaktv. 3. § (1) bekezdése az igazságügyi szakértő feladatává teszi, hogy a hatóság/bíróság kirendelése, vagy megbízás alapján a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel a függetlenség és pártatlanság követelményének megtartásával döntse el a szakkérdést és segítse a tényállás megállapítását. Az igazságügyi szakértő ezen tevékenységét a szakmai szabályok megtartásával legjobb tudása szerint köteles végezni.
[16] Mindezek alapján a Kúria az elsőfokú bíróság végzését a Kp. 114. § (5) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Kpkf.VI.39.178/2021.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás