PÜ BH 2021/168
PÜ BH 2021/168
2021.06.01.
A magatartás elvárható gondosság szerinti értékelése nem a tényállás része, nem ténykérdés, hanem tényekből levont jogi következtetés, anyagi jogi jogkérdés, amely az anyagi jog megsértése körében vizsgálható. Az egészségügyi ellátásban részt vevőktől elvárható gondosság jogi kategória, az annak való megfelelésről a bíróságnak kell állást foglalnia, ugyanakkor – a konkrét eset körülményeitől függően – a döntést megalapozó tények vagy körülmények megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelemre lehet szükség, amellyel a bíróság nem rendelkezik [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 177. § (1) bek., 206. § (1) bek., 1997. évi CLIV. tv. (Eütv.) 77. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] 2014. november 11-én az akkor még kiskorú felperes az iskolai testnevelésórán elesett, és a bal csuklóját megütötte. Csuklója fájdalmas és duzzadt volt, ezért másnap panaszaival felkereste az alperes sebészeti szakrendelését, ahol kétirányú röntgenfelvétel alapján azt állapították meg, hogy a csuklón nem látható törés. A kezelőorvos Flector gél és fásli használatát, valamint a csukló kíméletét javasolta, és előírta a felperesnek, hogy panasz esetén a területileg illetékes baleseti sebészeten jelentkezzen.
[2] A felperes fáslit használt és jegelte a csuklóját, majd óvatosan használni kezdte. A baleset után egy hónappal fennálló panaszaival gyógytornászhoz fordult, majd a gyógytornász javaslatára masszőrhöz is járni kezdett. A korábban rögbijátékos felperes a csuklósérülése miatt egyáltalán nem tudott sportolni, és a sérült csukló a hétköznapi tevékenységei során sem volt terhelhető, öltözködésnél, emelésnél is fájt. 2016. január 27-én fennálló panaszaival ismét orvoshoz fordult, az alperes ortopédiai szakrendelésén jelentkezett. Ekkor négyirányú röntgenfelvételt készítettek, ennek alapján össze nem forrt sajkacsonttörést és annak álízülettel gyógyult állapotát rögzítették. A felperest kézsebészeti ambulanciára irányították, ahol 2016. április 1-jén a bal csuklón műtétet végeztek, ennek ellenére nem következett be teljes gyógyulás. A felperes bal csuklója érzékeny, mozgásai beszűkültek, a felperes nem tudja folytatni korábbi sporttevékenységét.
A kereset és az alperes védekezése
[3] A felperes annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az egészséghez, gyógyuláshoz, jó életminőséghez és sportoláshoz fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a felperes sérülésének diagnosztikáját és gyógykezelését nem a szakmai szabályoknak megfelelően végezte, és ennek eredményeként a felperesnél tartós fájdalom, álízület és beszűkült mozgásképesség alakult ki. Kérte az alperest kötelezni 3 000 000 forint sérelemdíj és 626 000 forint kártérítés, valamint kamataik megfizetésére.
[4] Indokolása szerint az alperes az ellátása során nem az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 77. § (3) bekezdése szerint járt el, őt nem az elvárható gondossággal, és nem a szakmai szabályoknak, irányelveknek megfelelően kezelte. A scaphoideum (sajkacsont) törések kezeléséről szóló NEFMI szakmai protokollra (a továbbiakban: NEFMI protokoll) hivatkozva állította, hogy az alperes e protokoll rendelkezései ellenére nem készített sem négyirányú röntgenfelvételt, sem CT vagy MR vizsgálatot, nem kezdte meg a szakszerű konzervatív kezelést Bennett gipszrögzítéssel, valamint nem vizsgálta a műtéti töréskezelés szükségességét. Az alperes orvosai az elégtelen és szakszerűtlen diagnosztikai módszerek alkalmazása miatt nem ismerték fel a sajkacsonttörést, így az általuk alkalmazott kezelés is elégtelen és szakszerűtlen volt. Tájékoztatni kellett volna a műtéti töréskezelés lehetőségével kapcsolatos alternatív eljárásról. Kártérítési igényét a gyógy-masszőri kezelés, gyógykrémek, könnyített gipsz, műanyag rögzítő és üzemanyag költségeként, valamint hálapénz és elmaradt jövedelem címen terjesztette elő.
[5] Az alperes kérte a kereset elutasítását.
[6] Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az alperes ellátása során elvárható gondossággal járt el. Másodlagos védekezése szerint a felperes kára teljes egészében azért következett be, mert felróhatóan nem tett eleget kárelhárítási és kármegelőzési kötelezettségének, az előírása ellenére panaszaival nem jelentkezett a területileg illetékes baleseti sebészeten. E körben arra hivatkozott, hogy a szakrendelésén nem volt lehetőség sem a sérült testrész rögzítésére, sem speciális vizsgálatok elvégzésére. Az ilyen sérülések az első vizsgálat alkalmával gyakran rejtve maradnak, de hozzávetőleg egy héttel később már nagyobb biztonsággal felismerhetők, az alperes ezért írta elő, hogy panasz esetén a területileg illetékes baleseti sebészeten kell jelentkezni. Ha a felperes az orvos utasításának megfelelően felkereste volna a baleseti sebészetet, úgy a törést bizonyosan felismerték volna, a felperes megfelelő ellátásban részesülhetett volna, és az álízület sem alakult volna ki. A felperes magatartása miatt kármegosztásra is hivatkozott.
[7] Az alperesi beavatkozó csatlakozott az alperes álláspontjához.
Az elsőfokú ítélet és a másodfokú közbenső ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
[9] Indokolása szerint a közjegyzői eljárásban készített, a perben szóban és írásban is kiegészített igazságügyi orvos szakértői vélemény alapján megállapítható, hogy a felperes nem speciális ellátást nyújtó baleseti sebészeten, hanem az általános sebészeti szakrendelésen jelentkezett, ahol korlátozottak a diagnosztikai és terápiás lehetőségek. A szakmai szabályok szerint bármilyen mechanizmussal elszenvedett csuklótáji sérülés, duzzanat, nyomásérzékenység esetén az elsődleges iránydiagnózis az orsócsont (radius) távoli (distalis) végének törése. Az Egészségügyi Minisztérium radius distalis végének töréseiről szóló szakmai protokollja (a továbbiakban: EüM protokoll) a klinikai vizsgálat mellett kétirányú csuklófelvételt írt elő, valamint azt tartalmazza, hogy „további kontrollfelvételek a töréstípus és kezelés függvényében. (Amennyiben a fájdalom a fossa tabatiere felett van és nem szűnik, scaphoid törés [sajkacsonttörés] négyirányú röntgenfelvételekkel kizárandó.)”. Az alperes a kétirányú röntgenfelvételen nem észlelt törést, ezért a sérült csukló kíméletét és fásli használatát javasolta, valamint meghagyta a felperesnek, hogy panasz esetén jelentkezzen a baleseti sebészeten. A felperes annak ellenére nem fordult orvoshoz, hogy az általa zúzódásnak vélt sérülés egy hónap múlva sem gyógyult, hiszen fennálló panaszaival ekkor keresett fel gyógytornászt.
[10] A szakvélemény és a protokollok alapján megállapította, hogy a sajkacsonttörés a csuklótöréseknek igen kis hányada, ez a töréstípus a sérülés után közvetlenül gyakran nem ábrázolódik a röntgenfelvételen, ezért kell a beteget egy héten belül kontrollvizsgálatra visszarendelni, mert az elsődleges ellátás során gyakran rejtve maradó sérülések az egy hét után készített röntgenfelvételeken már láthatóvá válnak. A szakvélemény alapján azzal, hogy az alperesnél elkészítették a kétirányú röntgenfelvételt, annak alapján a sérülést zúzódásnak véleményezték, és panasz esetére visszarendelték a felperest, az alperes orvosa a szakmai szabályoknak megfelelően járt el.
[11] A szakvéleménnyel is alátámasztott rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése alapján az elsőfokú bíróság az alperes álláspontját fogadta el abban a körben, hogy az alperes orvosának nem kellett ismernie és alkalmaznia a NEFMI protokollt. A beteget az Eütv. 126. § (2) bekezdése alapján a vizsgálat megállapításaitól függően kellett ellátnia vagy továbbirányítania, ezért nem sértett szakmai szabályt az alperes azzal, hogy az elsődleges iránydiagnózis irányában vizsgálatot rendelt el.
[12] Az alperes orvosának csak annyi információ állt rendelkezésére, hogy a felperes testnevelésórán elesett és megütötte a csuklóját. A szakvélemény szerint bármilyen mechanizmussal elszenvedett csuklótáji sérülés esetén az elsődleges iránydiagnózis az orsócsont távoli végének törése. Mindezek alapján először ezt kellett megerősíteni vagy kizárni, a diagnosztikai eljárás során az általános felől kellett a speciális felé haladni, amelyre alkalmas volt a kétirányú röntgenfelvétel. Az alperesnek az EüM protokoll diagnosztikai algoritmusát kellett alkalmaznia, így először kétirányú röntgenfelvételt kellett készítenie, mivel az EüM protokoll szerint a sajkacsonttörés gyanúját a nem szűnő fájdalom veti fel. Az, hogy a fájdalom megszűnik-e, nyilvánvalóan csak bizonyos idő elteltével állapítható meg, ezért az alperes orvosa a szakmai szabályoknak megfelelően járt el, amikor panasz esetére irányította a felperest baleseti sebészetre. Az alperes felelőssége azért sem állhat fenn, mert ha az elvárható gondosság körébe tartozna is, hogy az első vizsgálat alkalmával gondolni kellett volna a sajkacsont törésére, a felperest akkor sem érte hátrány az alperes ellátása miatt: a szakmai irányelvek és a szakértői vélemény alapján a sajkacsonttörés igen gyakran csak másodlagosan, a sérülés elszenvedését követő 7-10 nap után ismerhető fel, mert a törés vagy repedés a balesetet közvetlenül követően készített röntgenfelvételeken még nem ábrázolódik.
[13] Az elsőfokú bíróság megalapozatlannak ítélte a felperes azon hivatkozását, hogy a csupán panasz esetére szóló visszarendelés nem felelt meg az Eütv. szerinti tájékoztatási kötelezettségnek, mert ezzel az orvos a betegre bízta a döntést, hogy panaszaitól függően jelentkezik-e újra az orvosnál. Álláspontja szerint a szakmai irányelvek alapján helyesebb lett volna egyértelműen visszarendelni a beteget kontrollvizsgálatra, de értékelni kell azt a körülményt is, hogy a felperes egy hét alatt panaszmentessé is válhatott. Lényeges ténynek tekintette, hogy a felperes nem vált panaszmentessé, így ha követte volna az orvos utasítását, akkor jelentkeznie kellett volna a baleseti sebészeten. Az Eütv. 5. § (3) bekezdés c) pontja alapján hangsúlyozta, hogy saját egészségi állapotáért mindenki felelősséggel tartozik a tőle elvárható módon. Közismert ténynek értékelte, hogy a töréssel nem járó, zúzódásos sérülések által okozott panaszok egy-két hét elteltével jelentős mértékben mérséklődnek, ezért elvárható lett volna a felperestől, hogy fennálló panaszaival orvoshoz forduljon. Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperes érvelését azzal kapcsolatban, hogy azért nem jelentkezett ismételten az orvosnál, mert panaszai enyhültek. Ennek ellentmond az a tény, hogy a felperes egy hónap múlva szükségét érezte, hogy gyógytornászhoz forduljon, és még a 2016. január 26-i ambuláns lap is konzekvens terhelési panaszokat és fájdalmakat tartalmazott. Az elsőfokú bíróság így arra a következtetésre jutott, hogy ha az egyértelmű visszarendelést tekintené elvárható magatartásnak, abban az esetben sem lenne okozati összefüggés az alperes orvosának eljárása és a felperest ért kár között.
[14] A műtéti töréskezelésről való tájékoztatási kötelezettséggel kapcsolatban kiemelte, hogy az alperes orvosának az általa végzett ellátás időpontjában, az akkor rendelkezésre álló információk alapján nyilvánvalóan nem kellett az esetlegesen nem szűnő panaszok esetén később elvégzendő vizsgálatok által esetlegesen feltárt sajkacsonttörés kezelésének műtéti lehetőségéről tájékoztatni a beteget.
[15] Az elsőfokú bíróság a szakvéleményt formailag és tartalmilag is megfelelőnek ítélte. Érdemben arra a következtetésre jutott, hogy az alperes nem sértette meg a felperes személyiségi jogait, ezért a keresetet elutasította.
[16] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította az alperes kártérítő felelősségét a felperest a 2014. november 12-i ellátása hiányosságából eredően ért károkért, valamint az iratokat a követelés összegére nézve a tárgyalás folytatása érdekében visszaküldte az elsőfokú bíróságnak.
[17] Indokolása szerint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 170. § (7) bekezdése alapján a kezelőorvos tanúvallomását nem lehetett bizonyítékként figyelembe venni. Ez ugyanakkor nem alapozza meg az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését, mert az elsőfokú bíróság a tényállást – a tanúvallomás mellőzése esetén is – megfelelő mértékben feltárta. A másodfokú bíróság azonban nem értett egyet az abból levont jogi következtetéssel.
[18] Az alperes elvégezte az általa is irányadónak tekintett EüM protokollban előírt kétirányú röntgenfelvételt, ugyanakkor a felperest nem rendelte vissza, illetőleg nem irányította a baleseti sebészetre határozottan, egy héttel későbbi időpontra kontrollra. A másodfokú bíróság értékelése szerint nem volt elégséges, az orvostól elvárható gondosságnak megfelelő magatartás az, hogy az alperes a felperest azzal bocsátotta otthonába, hogy „panasz esetén a területileg illetékes baleseti sebészeten jelentkezzen”. Az EüM protokoll alátámasztotta a szakértő véleményét, amely szerint a sajkacsonttörés igen gyakran csak másodlagosan, 7-10 nap után ismerhető fel, mert a törés vagy repedés még nem ábrázolódik a balesetet közvetlenül követően készített röntgenfelvételeken. Az EüM protokoll szerint az orsócsont távoli vége törésének jellemző pathomechanizmusa a nyújtott kézre esés, amelyet erős csuklófájdalom követ. Az alperes orvosa ezért nem elégedhetett volna meg azzal, hogy a kétirányú röntgenfelvételen nem ábrázolódott törés: a zúzódás diagnózisa mellett a baleseti mechanizmus alapján gondolnia kellett volna arra is, hogy a törés vagy repedés csak 7-10 nap múlva ábrázolódik. Jelentőséget tulajdonított annak is, hogy az EüM protokoll szerint, ha a fájdalom nem szűnik, úgy a sajkacsonttörés kizárandó négyirányú röntgenfelvételekkel.
[19] Mindezek alapján a másodfokú bíróság arra az álláspontra jutott, az alperesnek egy héttel későbbi időpontra mindenképpen vissza kellett volna rendelnie a felperest a baleseti sebészetre. Emellett arról is tájékoztatnia kellett volna, lehet, hogy törése van, milyen a sajkacsonttörés specifikus panasza, amelynek fennállása esetén a sajkacsonttörést négyirányú röntgenfelvételekkel kell kizárni. E mulasztás miatt a felperes nem lehetett tisztában az időmúlás, illetőleg panasza meglétének/megszűnésének jelentőségével, és annak lehetséges következményei-vel. Saját egészségi állapotáért mindenki felelősséggel tartozik, ebből az alapelvi szabályból azonban nem következik, hogy a panaszával orvoshoz forduló betegnek kellene pótolnia az orvos kezelés során elkövetett mulasztását.
[20] Mivel az orvos tájékoztatása nem volt teljes körű, és a visszarendelés nem volt határozott, ezért a másodfokú bíróság nem értékelte károsulti közrehatásként azt a tényt, hogy a felperes nem múló fájdalmai ellenére nem vett igénybe orvosi ellátást.
[21] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes kártérítési felelősségét a tájékoztatás hiánya alapozza meg, mert nem tett meg minden elvárhatót a valós diagnózis felállítása érdekében, és e mulasztás hiányában – a szakértő szóban is megerősített véleménye szerint – a felperesnek reális esélye lett volna arra, hogy a sajkacsont törését felismerjék, a műtétet elkerülje, és a sajkacsonttörés álízület kialakulása nélkül gyógyuljon. Mivel a sajkacsonttörés felismerésének hiánya nem a felperes személyében rejlő okra, hanem az alperes által nyújtott tájékoztatás hiányosságára vezethető vissza, ezért az alperes felelősséggel tartozik az ebből eredő károkért, mert a tájékoztatás során elkövetett mulasztásával elzárta a felperest annak lehetőségétől, hogy sajkacsont törését megfelelően kezeltesse.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[22] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését, és új határozat hozatalával a felperes keresetének teljes elutasítását, elsődlegesen a felróhatóság, másodlagosan a releváns okozati összefüggés hiánya miatt; harmadlagosan kérte az ügyben eljárt elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását a károsulti közrehatás mértékének meghatározása érdekében. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős közbenső ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését. Ezt meghaladóan az elsődleges felülvizsgálati kérelem körében az Eütv. 244. § (1) bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:52. § (1)–(2) bekezdését, a 2:53. §-át, a 6:519. §-át, a 6:520. §-át, az Eütv. 77. § (3) bekezdését és a 126. § (2) bekezdését, valamint a másodlagos felülvizsgálati kérelem körében a Ptk. 6:525. § (1)–(2) bekezdését is; a harmadlagos felülvizsgálati kérelem körében a Pp. 253. § (3) bekezdését, továbbá a Ptk. 6:525. § (1)–(2) bekezdését.
[23] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[28] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[30] Az alperes valamennyi felülvizsgálati kérelme körében megsértett jogszabályhelyként a Pp. 206. § (1) bekezdésére hivatkozott. Eszerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. E jogszabályhely a tényállás bíróság általi megállapítását, és ennek körében a felek előadásának és a bizonyítékoknak az értékelését szabályozza.
[31] A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős közbenső ítélet az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból helytelen jogi következtetést vont le, és ezzel sértette meg a Pp. 206. § (1) bekezdését. A jogerős közbenső ítélet nem állapított meg az elsőfokú bíróságtól eltérő tényállást, hanem abból eltérő jogi következtetést vont le az alperesi ellátás elvárható gondosság szerinti értékelése körében. Az alperesi magatartás elvárható gondosság szerinti értékelése nem a tényállás része, nem ténykérdés, hanem tényekből levont jogi következtetés, anyagi jogi jogkérdés, amely az anyagi jog megsértése körében vizsgálható.
[32] A jogerős közbenső ítélet azon alapult, hogy az alperes magatartása nem felelt meg az ellátásában résztvevőktől elvárható gondosság követelményének. Az Eütv. 77. § (3) bekezdése szerint minden beteget – az ellátás igénybevételének jogcímére tekintet nélkül – az ellátásában résztvevőktől elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek betartásával kell ellátni. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperesi ellátás megfelelt a szakmai szabályoknak, valamint – mivel a rendelkezésre álló információk alapján nem kellett sajkacsonttörésre gondolni – elegendő volt panasz esetére a baleseti sebészetre való irányítás, nem volt szükség panaszoktól független visszarendelésre. A másodfokú bíróság a szakmai szabályoknak való megfelelés körében nem helyezkedett az elsőfokú bíróságtól eltérő álláspontra; az elvárható gondosság követelménye körében ugyanakkor arra jutott, hogy az alperesnek gondolnia kellett volna a sajkacsonttörés lehetőségére, erről, és az ebben az estben szükséges ellátásról a felperest tájékoztatnia kellett volna, valamint panaszoktól függetlenül határozottan vissza kellett volna rendelnie egy héttel későbbi időpontra.
[33] Az Eütv. 77. § (3) bekezdése alapján az egészségügyi ellátásnak meg kell felelnie egyrészt a szakmai szabályoknak, másrészt az ellátásában részt vevőktől elvárható gondosság követelményének. A szakmai szabályok betartása önmagában nem elegendő. A kártérítési felelősséget megalapozza a szakmai szabályoknak megfelelő, de az elvárható gondosság követelményét sértő magatartás (BH 2006.400.), a gondossági mérce túlmutat a szakmai szabályok betartásán (Kúria Pfv.III.20.325/2016/3., Pfv.III.21.077/2019/8.). Az ellátásban részt vevőktől elvárható gondosság jogi kategória, az annak való megfelelésről a bíróságnak kell állást foglalnia, ugyanakkor – a konkrét eset körülményeitől függően – e döntést megalapozó tények vagy körülmények megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelemre lehet szükség, amellyel a bíróság nem rendelkezik [Pp. 177. § (1) bekezdés]. A jogerős közbenső ítélet által az elvárható gondosság körében értékelt teljes körű, részletes tájékoztatás megfelelőségének [Eütv. 13. § (1)–(2) bekezdés], valamint a beteg vizsgálaton alapuló irányításának [Eütv. 126. § (2) bekezdés] a megítéléséhez különleges szakértelemre is szükség volt, mert az alkalmazandó intézkedések tartalma függ a beteg egészségi állapotától, annak orvosi megítélésétől, a vizsgálat megállapításaitól és az ellátás folyamatától.
[34] Az elsőfokú bíróság a szakvéleményt a rendelkezésre álló bizonyítékokkal – így különösen mindkét protokollal – összevetette, értékelte, és azt aggálymentesnek ítélte. Az elsőfokú bíróság a szakvélemény és a protokollok alapján megalapozottnak találta az alperes álláspontját azzal kapcsolatban, hogy az alperes orvosának nem kellett ismernie a NEFMI protokollt, a szakmai szabályok szerint járt el, amikor az elsődleges iránydiagnózis irányában rendelt el vizsgálatot, és panasz esetére rendelte vissza a beteget a baleseti sebészetre. A szakmai szabályok szerint először kétirányú röntgenfelvételt kellett készíteni, és a sajkacsonttörés lehetőségét akkor kellett négyirányú röntgenfelvételekkel kizárni, ha a fájdalom nem szűnik.
[35] A jogerős közbenső ítélet alapján a másodfokú bíróság is aggálymentesnek ítélte a szakvéleményt, azzal kapcsolatban nem fogalmazott meg a Pp. 182. § (3) bekezdése szerinti körülményt. A jogerős közbenső ítélet ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy az alperes mulasztott, mert a felperest nem tájékoztatta arról, lehet, hogy törése van, mik a sajkacsonttörés specifikus panaszai, és ezeket négyirányú röntgenfelvétellel kell kizárni, valamint nem rendelte vissza határozott későbbi időpontra a felperest.
[36] A kiegészített szakvélemény alapján a baleset mechanizmusára tekintettel az elsődleges iránydiagnózis az orsócsont távoli végének törése volt, amelyre az EüM protokollt kellett alkalmazni; az alperes orvosa erre kompetenciával rendelkezett, de nem kellett ismernie és nem kellett alkalmaznia a NEFMI protokollt; az alperes orvosának nem kellett gondolnia a sajkacsonttörés lehetőségére, mert nem merült fel speciálisan arra utaló gyanújel. A jogerős közbenső ítélet nem értékelte a szakvéleménynek ezeket a megállapításait. A jogerős közbenső ítélet a szakvéleménynek csak azt a részét értékelte, amely szerint a sajkacsonttörés igen gyakran csak másodlagosan, kb. egy hét után ábrázolódik, ugyanakkor ezt az EüM protokollal tekintette összhangban állónak, pedig azt ténylegesen a NEFMI protokoll tartalmazza (II. 4.2. pont), amit a szakvélemény alapján az alperes orvosának nem kellett ismernie és alkalmaznia.
[37] A sajkacsonttörés jellemzője a szegényes klinikai tünet, a törésre jellemző tünetek hiánya. Jelen esetben a felperes csuklója fájdalmas és duzzadt volt, amelyek az EüM protokollnak megfelelő tünetek volt. A szakvélemény a felperes tünetei, az elvégzett vizsgálat és annak eredménye megítélése körében arra a szakmai következtetése jutott, hogy sajkacsonttörésre utaló gyanú nem merült fel, így az elkezdett kezelés, valamint a panaszok esetére szóló baleseti sebészetre történő visszahívás megfelelt a szakmai szabályoknak. A szakértőnek ez a véleménye összhangban áll mindkét protokollal. Az alperes magatartása így egyértelműen megfelelt a szakmai szabályoknak.
[38] A jogerős közbenső ítélet az elvárható gondosság követelményének megsértését egyrészt az egy héttel későbbi határozott visszarendelés hiányára alapította. Az alperes orvosa által alkalmazandó EüM protokoll szerint (II. 1. pont) akkor kellett négyirányú röntgenfelvételt készíteni a sajkacsonttörés kizárására, ha a fájdalom nem szűnik. A vizsgálat alapján nem merült fel sajkacsonttörésre utaló gyanú, így az annak kizárására szolgáló további vizsgálatra csak a fájdalom megszűnésének hiányában volt szükség. A Kúria álláspontja szerint ezért a szakmai szabályokon túl az elvárható gondosság követelményének is megfelelt a panasz esetére szóló baleseti sebészetre való irányítás, mert fájdalom hiányában nem kellett további vizsgálatot végezni.
[39] A másodfokú bíróság jogerős közbenső ítéletében az elvárható gondosság követelményének sérelmét másrészt a sajkacsonttörésre vonatkozó tájékoztatás hiányára alapította. A felperes duzzadt és fájdalmas csuklóval jelentkezett az alperesnél, ami az orsócsont távoli végének törésének gyanúját vetette fel. A szakvélemény szerint az alperes orvosának nem kellett gondolnia a viszonylag ritka sajkacsonttörésre. Az alperes által alkalmazandó EüM protokoll szerint csak nem szűnő fájdalom esetén kell kizárni a sajkacsonttörés lehetőségét. Mivel az alperes orvosának nem kellett gondolnia sajkacsonttörésre, nem kellett ismernie és alkalmaznia a NEFMI protokollt, így az abban foglaltakról való tájékoztatás sem volt tőle elvárható.
[40] A Kúria fenti álláspontjából következően a jogerős közbenső ítélet sérti az Eütv. 77. § (3) bekezdését, ezért a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte. A döntéshez szükséges tények megállapíthatók, ezért a Kúria a jogerős közbenső ítélet helyett új határozatot hozott, és az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Pfv. III. 21.702/2019/8.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás