KÜ BH 2021/178
KÜ BH 2021/178
2021.06.01.
Amennyiben a hatóság döntését olyan állásfoglalásra alapítja, amely minősített adatokat tartalmaz, a bíróság az iratokba történő betekintést követően azt ellenőrzi, hogy a véleményben foglalt tények és adatok elegendő indokul szolgálnak-e az idegenrendészeti határozatban foglalt intézkedéshez.
A bíróság a nemzetbiztonsági kockázat igazolására alkalmas adatokon alapuló okszerű és logikus hatósági következtetést nem bírálhatja felül [2007. évi I. törvény (Szmtv.) 94. § (1), (2), (4) bekezdés; 2007. évi II. törvény (Harmtv.) 87. §, 87/M. §; 113/2007. Korm. rendelet (Vhr.) 39. § (5) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A szír állampolgárságú felperes a részére 2019. január 17. napján kiállított, 2023. június 26. napjáig érvényes AK100860 számú állandó tartózkodási kártya cseréje iránti kérelmet terjesztett elő az elsőfokú hatóságnál a családi és utónevének megváltozására hivatkozással. Ezen kérelméhez mellékelte a 2018. de-cember 31. napján a Damas-Center által kiállított 01302024 számú 2024. december 30. napjáig érvényes szíriai útlevelének másolatát, amely a jelenlegi névadattal került kiállításra, és a 2013. május 16. napján S. M. B. névvel kiállított 2019. május 15. napjáig érvényes útlevelének teljes másolatát, amely érvénytelenítésre került.
[2] Az elsőfokú hatóság az okmánycsere ügyében vizsgálta a felperes magyarországi tartózkodási feltételei-nek meglétét. Az illetékes hatóságoktól véleményt, illetőleg állásfoglalást kért, a bejelentett lakóhelye vonatkozásában helyszíni szemle lefolytatását rendelte el, további információszerzés céljából megkeresést küldött a Nemzetközi Együttműködési Főosztály Schengeni Együttműködési Osztály részére, és a tartózkodási engedély visszavonása tárgyában hivatalból eljárást indított.
[3] Az elsőfokú hatóság 2019. június 4. napján kelt 106-1-4405/18/2019-Át. számú határozatával a felperes AK100860 számú tartózkodási kártyát visszavonta a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény (a továbbiakban: Szmtv.) 94. § (2) bekezdés a), f) pontja, (4) bekezdés a)-b) pontja és az Szmtv. végrehajtásáról szóló 113/2007. (V. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 39. § (5) bekezdése alapján. Indokolásában megállapította, hogy a helyszíni ellenőrzés adatai szerint a felperes hamis adatot közölt a valós magyarországi lakóhelye tekintetében, mert a bejelentett lakóhelyén nem tartózkodik, ott életvitelszerűen nem él, ezzel a hatóság félrevezetésére törekedett. Rögzítette, hogy felperes magyar állampolgár gyermeke, S. A. 2016-tól Törökországban folytatja a tanulmányait, ezért a felperessel a bejelentett lakóhelyén nem él.
[4] Kifejtette, hogy BMH Nemzetközi Együttműködési Főosztály Schengeni Együttműködési Osztályának tájékoztatása szerint a felperes a svéd nyilvántartásban nem szerepel, nem rendelkezik németországi tartózkodási jogosultsággal, de 2017. november 8. és 2018. október 4. között minősített csalás bűncselekmény miatt börtönben volt Németországban, majd a szabadulását követően átadásra került a magyar hatóságok részére.
[5] Hivatkozott arra, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság (a továbbiakban: BRFK) 01000/8370/2019.ált. számú véleményében megállapította, hogy a felperes tartózkodása valódi, közvetlen és súlyos veszélyt jelent Magyarország közbiztonságára és javasolta ötévi időtartamra a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelését. Kiemelte, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal (a továbbiakban: AH) 2019. május 3. napján kelt AH/15472-10/2019-2. számú szakhatósági véleménye szerint a felperes személyes magatartása valódi, közvetlen és súlyos veszélyt jelent a nemzetbiztonságra, amelyet megalapozó minősített adatokat a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Mavtv.) szerint megismerhető AH 15472-8/2019-1. számú irat tartalmazza.
[6] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2019. szeptember 23. napján kelt 106-Át-27349/5/2019. számú határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. Indokolásában az Szmtv. 94. § (1)–(2) bekezdéseiben, a 94. § (4) bekezdésében, a Vhr. 39. § (1)–(2) és (5) bekezdéseiben foglaltakat felhívva leszögezte, hogy az elsőfokú hatóság által lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként helyesen került megállapításra, hogy a felperes részéről a hamis adatközlés ténye megvalósult, mivel az általa bejelentett lakcímen nem lakik, illetve nem tartózkodik, és helytállóan került megállapításra az is, hogy magyar állampolgárral való együttélése nem valósul meg, mivel a fia, S. A. érvényes török tartózkodási engedély és diákigazolvány birtokában 2016 óta Törökországban tanul.
[7] Kiemelte, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság (a továbbiakban: ORFK) a 2019. augusztus 26. napján kelt 29/21682-1/2019.ált. számú határozatában az elsőfokú állásfoglalásban foglaltakat fenntartva megállapította, hogy a felperes személye sérti Magyarország közrendjét és közbiztonságát, részletezve a felperessel szemben indult büntetőeljárások adatait, beleértve a külföldi ügyészségek (Bécsi Államügyészség, Nürnberg-fürthi Államügyészség) által indított eljárásokat is. Hangsúlyozta, hogy az ORFK megállapítása szerint a felperes messzemenően nem tanúsít jogkövető magatartást, így személye valódi, közvetlen és súlyos veszélyt jelent Magyarország közrendjére és közbiztonságára, ezért a Magyarország területéről való kiutasítását és vele szemben 5 évi időtartamban beutazási és tartózkodási tilalom elrendelését változatlanul indokoltnak tartotta. Megkeresésére a másodfokú eljárás során a Belügyminisztérium (a továbbiakban: BM) 2019. szeptember 6. napján kelt BM-13620-3/2019. számú másodfokú szakhatósági állásfoglalásában az AH szakhatósági véleményét helybenhagyta, hangsúlyozva, hogy a felperes személyes magatartása valódi, közvetlen és súlyos veszélyt jelent a nemzetbiztonságra.
[8] Leszögezte, hogy a tartózkodási engedély visszavonására vonatkozó döntésnél figyelemmel volt a közrendvédelmi és nemzetbiztonsági szervek különleges szakértelmük birtokában meghozott szakhatósági állásfoglalásaiban foglaltakra, melyeket hangsúlyosan értékelt, és a feltárt körülmények alapján az elsőfokú hatóság döntésének megváltoztatása nem volt indokolt.
A kereseti kérelem és az alperesi védirat
[9] A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítését, és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte, hivatkozva arra, hogy az alperes az eljárása során megsértette az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 2., 5. és 62. §-ában, továbbá a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 87/M. § (1) bekezdésben foglaltakat. Részletesen vitatta a hamis adatszolgáltatással, a magyar állampolgár családtaggal történő együttéléssel és közbiztonsági, valamint nemzetbiztonsági okkal összefüggésben kifejtett határozati indokolást és az azok alapjául szolgáló tényállást.
[10] Az alperes védiratában a határozatában foglalt indokait fenntartva a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az eljárás megindításáról szóló értesítéssel összefüggésben az Szmtv. 69. §-ában, 94. § (1) bekezdésében, az Ákr. 104. § (3) bekezdésében, a Harmtv. 88/K. § (1) bekezdésében, és az ezen jogszabályhelyekhez fűzött kommentár indokolásában, valamint a Kúria Közigazgatási Kollégiuma által meghozott a közigazgatási szervek határozatai felülvizsgálatának egyes kérdéseiről szóló 1/2011. (V. 9.) KK véleményében (a továbbiakban: 1/2011. KK vélemény) foglaltakra utalva kifejtette, hogy az elsőfokú hatóság a tartózkodási engedély visszavonására irányuló eljárás megindításáról a felperest a jogszabályi kötelezettsége ellenére hivatalból nem értesítette, de ez az ügy érdemére nem hatott ki, tekintettel arra, hogy az elsőfokú eljárást követően a fellebbezési eljárás során a felperes a közigazgatási iratokat és a rendelkezésre álló bizonyítékokat teljeskörűen megismerhette, eljárási jogait gyakorolhatta, valamint a minősített adatok megismerése érdekében iratbetekintési kérelmet is előterjeszthetett, amelyet alperes a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz továbbított.
[12] Az Szmtv. 94. § (2), (4)–(5) bekezdéseiben, a Harmtv. 33. § (2) bekezdés b) pontjában, az Ákr. 62. §-ában, a Harmtv. 87. és 87/M. §-ában foglaltakat felhívva hangsúlyozta, hogy a BM és az AH állásfoglalásait mérlegelése során az alperesnek figyelembe kellett vennie, és nem volt akadálya annak sem, hogy e véleményeket kiemelt hangsúllyal értékelje. Kifejtette, hogy az elsőfokú peres eljárás során megtekintette a minősített adatot tartalmazó AH15472-8/2019-1. számú iratot, mely alapján megállapította, hogy a minősített iratokban szereplő információk az alperes döntését, illetőleg az AH, valamint a BM javaslatát megalapozták, e körben a szakhatósági vélemények alapját képező tényállás kellő mértékben tisztázott volt. Utalt arra, hogy a felperes nem nyilatkozott, hogy a minősített adatok megismerésére irányuló eljárás milyen eredménnyel zárult, és érdemi kifogásokat az AH minősített adataival szemben nem is terjesztett elő.
[13] Leszögezte, hogy az alperes mindezekre figyelemmel a Harmtv. 87/M. § (1) bekezdésében foglaltakat nem sértette meg, mivel határozata indokolása a szakhatósági állásfoglalásokkal összefüggésben megfelelő, az tartalmazza a nyilvánosan megismerhető tényállást és bizonyítékokat, a mérlegelés alapján meghozott döntés indokait, valamint az azt megalapozó jogszabályhelyek megjelölését is.
[14] Hangsúlyozta, hogy az Szmtv. 94. § (4) bekezdésének b) pontja önmagában megalapozza a felperes tartózkodási kártyájának visszavonását, ennek figyelembevételével a felperes keresetében megjelölt további kifogásokat (a BRFK, ORFK véleménye, a felperes és magyar állampolgár családtagjainak együttélése, valamint a hamis adatszolgáltatás) részletesen nem vizsgálta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Kifejtette, hogy az alperes eljárása során az Ákr. 2. §-ában, 5. §-ában, 62. §-ában és a Harmtv. 87/M. §-ában foglaltakat megsértette, mert a tényállást a tartózkodási kártya visszavonására irányuló eljárásban teljeskörűen nem tárta fel és a rendelkezésre álló állásfoglalásokat nem megfelelően értékelte.
[16] Az alperes határozatában megjelölt valamennyi indokot vitatva hangsúlyozta, hogy az állandó bírói gyakorlat szerint a véleményben (állásfoglalásban) foglaltak a hatóságot nem kötötték, ezért annak tartalmát mérlegelnie kellett volna és részletes indokolási kötelezettsége állt fenn arra vonatkozóan, hogy a személyes magatartása valódi, közvetlen és súlyos veszélyt jelent a közrendre, közbiztonságra, nemzetbiztonságra vagy közegészségügyre, ezért a beutazáshoz és tartózkodáshoz való joga az arányosság elvének betartása mellett indokoltan korlátozható. Ez utóbbi körben hivatkozott az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK Irányelv 23. preambulum-bekezdésére is. Álláspontja szerint a döntés meghozatalánál az Európai Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, és a 2004/38/EK Irányelv 27. cikk (2) bekezdésében foglaltakat is figyelembe kellett volna venni, amely az Szmtv. 33. §-ában is megjelenő arányosság követelményét fogalmazza meg.
[17] Állította, hogy az Ákr. 104. § (3) bekezdésében foglaltak alperes általi megsértése az Ákr. 2. §-ában rögzített ügyféllel való együttműködés elvének és az 5. §-ban foglaltak sérelmét is jelentette, mivel a tartózkodási kártya cseréjére irányuló eljárás a kérelmére indult, és az utóbb – tartózkodási engedély visszavonása tárgyában hivatalból – indult eljárásról a hatóság nem értesítette, a bizonyítékokat pedig e körben nem ismerhette meg, arra nem is nyilatkozhatott.
[18] Kiemelte, hogy téves az az elsőfokú bírósági álláspont, miszerint a súlyos eljárási szabálysértés azért nem állapítható meg, mert nem jelölte meg a bizonyítási indítványokat, amelyektől az eljárás megindításáról szóló értesítés elmaradása miatt elesett. Ezzel szemben éppen az értesítés elmaradásából adódott, hogy az eljárás során érdemi nyilatkozatot nem tudott tenni. Ez esetben a jelenlegi lakcímét tisztázhatta volna és nyilatkozhatott volna a fiának ideiglenes külföldi tartózkodásáról, így a hamis adatszolgáltatás, valamint a családtaggal való tényleges együttélés hiánya fel sem merült volna. Lehetősége lett volna indítványozni, hogy az állásfoglalást kiadó hatóságok személyesen meghallgassák és nem kizárólag az iratok alapján döntöttek volna a közbiztonságra való veszélyessége kérdésében.
[19] A szakhatósági állásfoglalások és vélemények körében hivatkozott a BH 2015.240. számú döntésben foglaltakra is, amely a szabad mozgás és tartózkodás jogának közrend, illetve közbiztonsági okból történő korlátozása során mérlegelendő szempontokat fejti ki. Érvelése szerint a rendőrhatósági véleményből nem állapítható meg, hogy miből jutott arra a következtetésre, hogy magyarországi tartózkodása konkrét, jelen idejű veszélyt jelent a közbiztonságra, illetve a közrendre.
[20] A hamis adatszolgáltatás körében kifejtette, hogy a hivatalból indult eljárás során az alperes kötelessége lett volna a tényállás tisztázása, amely hiánypótlás keretében valósulhatott volna meg. A fellebbezésében teljeskörűen részletezte és tisztázta a lakhatása és a tartózkodási helyének körülményeit, valamint annak indokait, amelyeket az alperes a döntése meghozatalánál nem vett figyelembe.
[21] A családtagok együttélésével összefüggésben kifejtette, hogy három gyermeke van, akik korábbi házasságából születtek, és élettársával, K. Gy. magyar állampolgárral él 15 éve életvitelszerűen. Miután 1987 óta Magyarországon él, így nyilvánvaló, hogy rengeteg szál köti Magyarországhoz. Sérelmesnek tartotta, hogy a hatóság pont azon gyermekét helyezte határozatában előtérbe, aki ideiglenes Törökországban tanul. Ezzel szemben döntése során figyelemmel kellett volna lennie arra, hogy további két magyar állampolgár gyermeke és magyar élettársa van, akikre tekintettel a tartózkodási feltételek és a családi életközösség aggálymentesen megállapítható.
[22] A felülvizsgálati kérelem kiegészítésében hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kizárólag a nemzetbiztonsági kockázatát emelte ki, egyetértve a szakhatóság megállapításaival, ugyanakkor az Európai Bíróság és Parlament határozatait nem vette figyelembe és indokolási kötelezettségének csak részben tett eleget, mert a keresetében kifejtett további érvekre részletesen nem reagált. Kifejtette, hogy az alperesnek a lakóhelyre vonatkozó hamis adatközlés és az együtt élő családtaggal összefüggésben megállapított tényállításai tévesek és miután az erre vonatkozó bizonyítási eljárás lefolytatására nem került sor, a tényállás megalapozatlan.
[23] A felülvizsgálati ellenkérelemre tett észrevételében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság csupán a nemzetbiztonsági kockázatra vonatkozó körülményeket vizsgálta felül, és annak ellenére, hogy keresetében a hamis adatközléssel és a családi kapcsolatokkal összefüggő tényállást is vitatta, arról nem foglalt állást. A családi viszonyait és magyarországi tartózkodása körülményeit részletezve hangsúlyozta, hogy az ezzel összefüggő bizonyítási eljárást az alperes nem folytatta le, az elsőfokú bíróság pedig ezt nem értékelte. Álláspontja szerint a Harmtv. 87/B. § (9) bekezdésében foglaltakat az alperes és az elsőfokú bíróság is megsértette, mivel a szakhatósági döntésben foglaltakat érdemben és kellő részletességgel nem vizsgálta meg. Sérelmezte, hogy a Mavtv. szerint a minősített adatot az eljárás során nem ismerhette meg, az elsőfokú bíróság pedig ennek megismeréséről nem tájékoztatta.
[24] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban történő fenntartását kérte, arra hivatkozással, hogy a határozata megalapozott, sem eljárási, sem anyagi jogi jogszabálysértést nem követett el, erre figyelemmel az elsőfokú ítélet sem jogszabálysértő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[28] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint érdemben nem alapos.
[30] A Kúria mindenekelőtt rámutat arra, hogy a felperes a felülvizsgálat benyújtására nyitva álló határidőben előterjesztett felülvizsgálati kérelmében eljárási szabálysértésként arra hivatkozott, hogy a tartózkodási kártya cseréje iránt előterjesztett kérelmét követően az elsőfokú hatóság a hivatalból indult eljárásról nem értesítette, valamint az alperes határozata indokolásának a közbiztonsági, nemzetbiztonsági okkal, hamis adatszolgáltatással és hozzátartozói együttéléssel kapcsolatos megállapításait vitatta. A felperes 2020. szeptember 15. napján érkezett, a felülvizsgálati kérelem kiegészítésében és az ellenkérelemre tett észrevételében arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem döntött valamennyi kereseti kérelméről. Miután a felperes a kereseti kérelem kimerítésének hiányára a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidőn túl – elkésetten – hivatkozott, ezért az már nem képezhette a felülvizsgálat tárgyát.
[31] A felperes az eljárási szabálysértéssel összefüggésben azzal érvelt, hogy az értesítés elmaradása miatt az elsőfokú bíróságnak a hatósági döntéseket meg kellett volna semmisíteni. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az elsőfokú hatóságot az eljárás megindítására vonatkozó kötelezettség terhelte, mivel az Szmtv. 69. §-a alapján alkalmazandó Harmtv. 92/C. §-ában foglaltak figyelembevételével az Ákr. erre vonatkozó rendelkezései alkalmazandók. Az 1/2011. KK véleményben foglaltakra figyelemmel az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg azt is, hogy a felperesnek kellett volna az eljárási szabálysértéssel összefüggésben alátámasztania, hogy az eljárás megindítására vonatkozó értesítés elmaradása olyan szabálysértésnek minősült, amely az ügy érdemére is kihatott.
[32] A peradatok alapján megállapítható, hogy a felperes az elsőfokú döntéssel szemben fellebbezést terjesztett elő, a fellebbezési eljárásban pedig az elsőfokú határozatban foglaltakkal összefüggő részletes érvelését és az általa állított tények és körülmények alátámasztására szolgáló bizonyítékait előterjeszthette. A peradatok alapján megállapítható, hogy a fellebbezési eljárás során az elsőfokú hatóságnak az általa megjelölt lakóhellyel, a hozzátartozó magyar állampolgárral való együttéléssel összefüggő, továbbá a beszerzett szakhatósági állásfoglalásra és véleményre vonatkozó nyilatkozatát, tényelőadásait és erre vonatkozó bizonyítékait előterjeszthette, ily módon azt az alperes értékelése alá vonhatta. Mindezekre figyelemmel az eljárás megindítására vonatkozó értesítés elmaradásával összefüggésben sikerrel nem bizonyította, hogy emiatt valamely releváns ténnyel összefüggő bizonyítása ellehetetlenült. Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy ezen eljárási szabálysértés az ügy érdemére nem hatott ki, ezért ez okból az alperes határozatának megsemmisítése nem volt indokolt.
[33] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a nemzetbiztonsági kockázatra vonatkozó szakhatósági állásfoglalásban foglaltakat, a közbiztonsági okkal kapcsolatos véleményben foglaltakat, valamint a hatóságnak a hamis adatszolgáltatás és hozzátartozó együttélésével kapcsolatos megállapításait egyaránt kifogásolta. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor a nemzetbiztonsági kockázat tekintetében rendelkezésre álló dokumentumokat részletesen értékelve arra a megállapításra jutott, hogy a szakhatósági állásfoglalásban foglaltak és az annak alapjául szolgáló alperesi döntés megalapozott. A Kúria ismételten utal arra, hogy a felülvizsgálati kérelem kiegészítésében a felperes hivatkozott ugyan a kereseti kérelem kimerítése körében az elsőfokú bírósági ítélet jogszabálysértő voltára, ugyanakkor miután e kérelem határidőn túl érkezett, azt a Kúria érdemben nem vizsgálta.
[34] Az Szmtv. 94. § (4) bekezdés b) pontja szerint a magyar állampolgár harmadik országbeli állampolgár családtagjának tartózkodási kártyáját vissza kell vonni, ha tartózkodása sérti Magyarország közrendjét, köz- vagy nemzetbiztonsági érdekét. Ennek a mérlegelést nem engedő szabályban foglalt feltételnek a megállapítása szakkérdés, és az Szmtv. 94. § (5) bekezdése alapján a Harmtv. letelepedési engedély kiadására vonatkozó szabályai szerint e kérdésben meg kell keresni a kiemelt szakhatóságokat szakhatósági vélemény bekérése céljából. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Nbtv.) 5. § g) pontja értelmében az Alkotmányvédelmi Hivatal végzi – az állami függetlenség és a törvényes rend védelméhez kötődően – egyes külföldiek ellenőrzését, a hivatal ezen ellenőrzés eredményként beszerzett információkat értékeli és kialakítja a közrend, köz- és nemzetbiztonsági veszélyeztetésről szóló álláspontját. A hivatal tevékenységére vonatkozó adatok a Mavtv. 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján minősített adatok, amelyeket csak a minősítő által kiadott engedély alapján lehet megismerni, és amelynek nyilvánosságra hozatala [Mavtv. 11. § (1) bekezdése], az azzal való visszaélés a büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 265. §-a alapján bűncselekmény.
[35] A Kúria utal arra, hogy a felperes a szakhatósági állásfoglalás minősített adatait csak a kérelmére induló eljárásban a minősítő által adott engedély alapján ismerheti meg. Ezért annak feltárására a bíróság részéről sem kerülhetett sor.
[36] A felperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen érvelt azzal, hogy a szakhatósági állásfoglalás a hatóság számára nem kötelező és annak felülmérlegelését, valamint ezzel összefüggő álláspontját részletesen ki kellett volna fejtenie, figyelemmel arra, hogy egyrészt a minősített adatokról a hatóság határozatában nem adhatott számot, másfelől a beszerzett állásfoglalást kötelezően figyelembe kellett vennie az Szmtv. 94. § (5) bekezdésére tekintettel, mivel a 2019. január 1. napját követően indult eljárásban a Módtv.2. alapján az Szmtv. 94. § (1) bekezdésére tekintettel a Harmtv. rendelkezéseit kellett alkalmazni.
[37] A Kúria kiemeli, hogy mindezek alapján az elsőfokú bíróság az AH, illetőleg a BM állásfoglalását és az abban foglalt adatokat az elsőfokú az iratokba történt betekintést követően kizárólag abból a szempontból ellenőrizhette, hogy azok tartalmuk alapján a szakhatósági állásfoglalást összegező megállapításait alátámasztják-e, és ezáltal elegendő indokul szolgálnak-e az idegenrendészeti hatósági intézkedésnek. A bíróság ugyanakkor a nemzetbiztonsági ellenőrzés adatait, következtetéseit nem bírálhatja felül, kizárólag arról dönthet, hogy javaslatban foglaltakat a rendelkezésre álló adatok kellően alátámasztják-e.
[38] A Kúria jelen tanácsa a korábban a Kfv.II.37.544/2019/16. számú – hasonló ügyben meghozott – ítéletében ezzel összefüggő álláspontját már kifejtette. Ezen ítéletében hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a felperes jogvédelmét azzal biztosította, hogy az iratokba betekintve leellenőrizte, miszerint az ott feltárt tényadatok nemzetbiztonsági kockázat fennállását igazolták, avagy sem. Az abban foglaltak bírói felülvizsgálatára lehetőség nincs. A bírói kontroll csupán a vélemény meglétét és a nemzetbiztonsági kockázatot állító megállapítását, tényellenőrzését végezhette el. Ha a felperes magyarországi tartózkodásának nemzetbiztonsági kockázatára utaló tényeket a szakhatósági állásfoglalás kellő adattal igazolja, továbbá azokat okszerűen és logikusan értékeli, azt a bíróság nem bírálhatja felül.
[39] Mindezekre tekintettel a felperes alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az alperes a Harmtv. 87/A. § (1) bekezdését megsértette, illetőleg az állásfoglalásban foglaltak mérlegelését nem végezte el. A Kúria a Kfv.II.37.544/2019/16. számú ítéletének [17]-[18] pontjaiban kifejtette, hogy a Kp. 85. § (5) bekezdése a mérlegelési jogkörben hozott határozatokkal szemben támasztott követelményekről rendelkezik, azonban mint ahogyan azon per, így jelen per sem minősül mérlegelési jogkörben hozott döntésnek, ugyanis az Szmtv. 94. § (4) bekezdés b) pontjában foglaltak vizsgálatakor azt kellett eldönteni, hogy a harmadik országbeli állampolgár tartózkodása sérti-e Magyarország közrendjét, köz- és nemzetbiztonsági érdekét. A 2/2015. (XI. 23.) KMK vélemény szerint nem minősül mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozatnak, amennyiben a hatóság határozathozatalhoz szükséges bizonyítékok mérlegelése alapján döntési lehetőségeket nem biztosító jogszabály alkalmazásával dönt. Ugyanis ha a jogszabály bizonyos feltételek megléte esetén kötelező irányú döntést határoz meg, és a hatóság e feltételeket vizsgálatához bizonyítást vesz fel, amelynek eredményét értékeli, úgy az nem minősíthető mérlegelési jogkörben hozott határozatnak.
[40] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben előadottak ellenőrzése érdekében betekintett az AH által meghozott szakhatósági állásfoglalás alapját képező minősített adatokat tartalmazó műveleti jelentésbe, amely alapján megállapította, hogy az állásfoglalást összegező megállapításának alapjául felhozott adatok elégségesek voltak annak rögzítésére, hogy a felperes magyarországi tartózkodása valódi és közvetlen veszélyt jelent Magyarország nemzetbiztonságára. A minősített adatokban szereplő információk a javaslatban foglaltakat megalapozták, melyet az alperes döntése meghozatalánál jogszerűen értékelt.
[41] A Kúria a korábban kifejtettek szerint a felperes kereseti kérelem kimerítésével összefüggő érveit ugyan nem vizsgálta, de rámutat arra hogy a tartózkodási kártya visszavonására vonatkozó – az Szmtv. 94. §-ában felsorolt – bármely törvényesen megállapított ok megalapozza az intézkedés jogszerűségét. Erre figyelemmel azonban a felperesnek a lakóhelyre vonatkozó hamis adatszolgáltatással, családi együttéléssel összefüggésben kifejtett családi körülményeire és a rendőrhatóság által hozott véleményre vonatkozó érvelése – sikeresség esetén – sem vezethetett volna a kérelmének pozitív elbírálásához, mivel a fentiekben kifejtett állásfoglalás törvényesnek és megalapozottnak bizonyult. Ezért az elsőfokú bíróság ítélete nem jogsértő arra figyelemmel, hogy a felperes által sérelmezett, a tartózkodási kártya visszavonásának okaként az alperes által megállapított további feltételeket részletesen nem vizsgálta.
[42] A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, miszerint az alperes a tényállás tisztázására vonatkozó kötelezettségének eleget tett, és a szakhatósági állásfoglalásban foglaltakra tekintettel az Szmtv. 94. § (4) bekezdés b) pontjában írt – a tartózkodási engedély visszavonásának – kógens feltétele fennállt.
[43] A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.II.37.671/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás