KÜ BH 2021/181
KÜ BH 2021/181
2021.06.01.
A visszautasított beszállás és a légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályai-nak megállapításairól és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 261/2004/EK rendelet 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott kártalanítási összeg fizetésére vonatkozó kötelezettség egy fogyasztóvédelmi jogszabályban előírt imperatív norma, amely nem tekinthető azonosnak a légiutas késésből fakadó, polgári jogon alapuló kárának megtérítésével. Míg ez utóbbi ugyanis kifejezetten a szerződés teljesítése körében okozott kárnak, így polgári jogi jellegű igénynek minősül, a fogyasztóvédelmi rendelkezés a fogyasztók magasabb szintű védelmét biztosító, a légitársaságot gondosabb, pontosabb eljárásra sarkalló objektív jogkövetkezmény. A fogyasztóvédelmi hatóság az utasok jogainak biztosítása érdekében szükséges intézkedés keretében jogosult a légifuvarozót ezen kártalanítási összeg megfizetésére kötelezni, valamint fogyasztóvédelmi bírság kiszabásáról is rendelkezhet [1997. évi CLV. törvény (Fgytv.) 17/A. § (8) bekezdés, 43/A. § (2) bekezdés, 47. § (1) bekezdés; 261/2004/EK rendelet (EK rendelet) 5. cikk (1) bekezdés c) pont, 7. cikk (1) bekezdés, 16. cikk (1) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes által üzemeltetett 2019. június 26-i Budapest-Heraklion légijárat 3 óra 59 perc késéssel indult és 4 óra 7 perc késéssel érkezett meg. Erre tekintettel a légijárat utasai kártalanítás iránti kérelmet nyújtottak be a felpereshez a visszautasított beszállás és a légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításairól és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 261/2004/EK rendelet (a továbbiakban: EK rendelet) alapján.
[2] A felperes a kérelmezők részére kártalanítást nem fizetett azzal az indokkal, hogy a légijárat késései rajta kívülálló, előre nem látható, rendkívüli körülményre vezethető vissza, amelyet minden észszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni.
[3] A kérelmezők kérelmére a Budapest Főváros Kormányhivatal V. Kerületi Hivatal Fogyasztóvédelmi Főosztálya BP-05/200/04779-2/2019. számú határozatával a felperessel szemben 800 000 forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki, továbbá kötelezte a felperest, hogy az EK rendelet alapján fizessen meg a kérelmezők részére 250 euró összegű kártalanítást, illetve a jövőben minden olyan esetben fizesse meg az EK rendeletben előírt kártalanítás összegét a társaságnál panaszt tevő utasoknak, amikor a társaság által üzemeltetett járat törlését/késését, illetve a beszállítás visszautasítását nem rendkívüli körülmény okozta és tartózkodjon a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattól.
[4] A felperes fellebbezés folytán eljárt alperes a BP-05/200/04779-2/2019. számú, 2020. január 20. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a fogyasztóvédelmi bírság összegét 850 000 forintra emelte, illetve törölte a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattól való tartózkodás tekintetében alkalmazott kötelező rendelkezést. A határozat indokolásában hivatkozott a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 3. § (1)–(3) bekezdéseire, 6. § (1) bekezdés i) pontjára, rögzítve, hogy a felperes kialakította és kifejtette álláspontját, amely az adott esemény rendkívüliként minősítése kapcsán jogi, szakmai álláspontot és nem valótlan tényállást tükrözött, így nem volt olyan kereskedelmi kommunikációnak tekinthető, amely megvalósította volna az Fttv. 6. § (1) bekezdésének a megsértését. Az EK rendelet 5. cikk (1) bekezdés c) pontja, illetve 7. cikk (1) bekezdés a) pontja kapcsán az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) C-402/07. és C-432/07. számú egyesített ügyekben hozott ítélete alapján megállapította, hogy a késéssel indított járatok utasait a törölt járatok utasaihoz hasonlónak lehet tekinteni a kártalanítási jog alkalmazása szempontjából, így hivatkozhatnak az EK rendelet 7. cikke szerinti kártalanítási jogra. A Légügyi Hatósági Főosztály megkeresése alapján megállapította, hogy a járat késését kiváltó ok nem volt rendkívüli körülményként értékelhető. A felperes által benyújtott dokumentációból nem állapítható meg, hogy a jelzett meghibásodás mikor, milyen körülmények között keletkezett, amely alapján megállapítható volt, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a késést az adott rendkívüli körülmény okozta, azaz közöttük ok-okozati kapcsolat állt volna fenn, továbbá azt sem, hogy a késés minden ésszerű intézkedés ellenére sem volt elkerülhető, így bizonyítás hiányában az alperes indokoltnak tartotta a kártalanítás vonatkozásában alkalmazott kötelező rendelkezés fenntartását.
A felperes keresete és az alperes védekezése
[5] Az alperes határozatával szemben előterjesztett keresetében a felperes annak az elsőfokú határozatra kiterjedő megsemmisítését, másodlagosan a fogyasztóvédelmi bírság mellőzését, harmadlagosan a hatóság új eljárás meghozatalára kötelezését kérte. Hivatkozásai szerint a közigazgatási hatóság polgári jogi jogvitát döntött el, melyre a hatóságnak hatásköre nem volt. A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 43/A. § (2) bekezdése szerint ugyan a fogyasztóvédelmi hatóságnak hatásköre van az EK rendelet végrehajtására, azonban ez a hatáskör nem terjed ki a kártalanítás megítélésére, mivel az egy olyan polgári jogi igény, amely kizárólag bírósági úton érvényesíthető, ezért jogellenesnek tartotta, hogy a közigazgatási szervek polgári jogi jogkövetkezményt alkalmaztak a közigazgatási eljárás során.
[6] A felperes kifejtette továbbá, hogy a bírság jogalap és konkrét jogsértés megjelölése nélkül került kiszabásra, azzal ugyanis, hogy a másodfokú hatóság mellőzte a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megállapítását, nem maradt olyan határozati rendelkezés, amely a felperes jogellenes magatartását alapozta volna meg. Álláspontja szerint a kötelezettsége arra terjed ki, hogy az Fgytv. 17/A. § (6) bekezdése szerint a panaszt elutasító álláspontját indokolja meg, melynek eleget tett. Véleménye szerint joga van szuverén módon, esetlegesen a fogyasztó vele szemben előterjesztett igényével ellentétes tartalmú jogi véleményt megfogalmazni. Az ezzel ellentétes értelmezés az Alaptörvény B) cikkében kimondott jogállamiság követelményével, a IX. cikkben garantált véleménynyilvánítási szabadsággal, a XV. cikkben megfogalmazott törvény előtti egyenlőség követelményével, illetve a XIV. cikkben garantált részrehajlás nélküli tisztességes ügyintézéshez való alapjoggal, továbbá az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 2. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglalt alapelvekkel ellentétes eredményre vezetne. Kifogásolta továbbá, hogy a hatóság egy olyan álláspont miatt marasztalta el a felperest, amelyre vonatkozóan csak később, a Minisztérium többszöri megkeresését követően tudott megalapozott érdemi álláspontot kialakítani, így visszamenőleges hatállyal vette figyelembe ezt az érdemi álláspontot és erre alapozottan alkalmazott szankciót a felperessel szemben.
[7] Az alperes a határozatában foglaltak fenntartása mellett a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[8] A Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes hatásköre az Fgytv. 45/A. § (2) bekezdésén, a légi személyszállítás szabályairól szóló 25/1999. (II. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 27. § (3) bekezdésén, az EK rendelet 16. cikk (1) bekezdésén alapult, a panasz lehetőségét az EK rendelet 16. cikk (2) bekezdése rögzíti. Az Fgytv. 43/A. § (2) bekezdése egyértelműen nevesíti az EK rendeletet, mint aminek végrehajtására, illetve rendelkezéseinek megsértésével kapcsolatos panaszok elbírálására a fogyasztóvédelmi hatóság hatáskörét biztosítja. Ezen hivatkozott jogszabályok nem zárják ki a kártérítés vonatkozásában az alperesi hatáskört, mivel az EK rendeletnek része a kártalanítás szabályozása, így jogalapjának mértékének meghatározása. Az Fgytv. felhatalmazása alapján pedig jogsértés esetén az EK rendelet 16. cikk (1) bekezdése szerint a hatóság meghozza a szükséges intézkedéseket az utasok jogai tiszteletben tartásának biztosítása érdekében. A jogszabály a hatóság hatáskörét megállapítja, így tehát az alperesi hatóságok hatásköre fennállt.
[9] Az EK rendelet 5. cikk (1) bekezdés c) pontja, illetve 7. cikk értelmezése kapcsán megállapította, hogy azok fogyasztóvédelmi bírság kiszabása szempontjából fogyasztóvédelmi rendelkezéseknek minősülnek. Ebből következően az, hogy az alperesi határozat megállapította az EK rendelet cikkeinek megsértését, önmagában jogalapot teremt a fogyasztóvédelmi bírság kiszabására még akkor is, ha a határozat törölte az elsőfokú határozat azon megállapítását, hogy a felperes tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot alkalmazott. Hangsúlyozta, hogy az EK rendelet 5. cikk (3) bekezdése szerint a felperes csupán akkor nem köteles kártérítést fizetni, amennyiben bizonyítani tudja, hogy a légijárat késését olyan rendkívüli körülmények okozták, amelyet minden ész-szerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni, azaz a felperesnek kellett volna olyan dokumentumokat benyújtania a közigazgatási eljárás során, amelyek egyrészt alátámasztják a késést igazoló rendkívüli körülményt, másrészt, hogy a késést minden ésszerű intézkedés ellenére sem tudta elkerülni.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az EK rendelet 5. cikk (1) bekezdés c) pontjának és 7. cikk (1) bekezdés a) pontjának megsértésére történő hivatkozás, valamint a fogyasztóvédelmi bírság kiszabásának mellőzését, szükség esetén az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára kötelezését, másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását és a támadott közigazgatási cselekmény megsemmisítését, az eljárt közigazgatási szerv új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Kifejtette, hogy a jogerős ítélet tévesen értelmezte az EK rendelet 5. cikk (1) bekezdés c) pontját és 7. cikk (1) bekezdés a) pontját. Továbbá az ítéletből sem állapítható meg, hogy milyen fogyasztóvédelmi rendelkezés megsértése vezetett oda, hogy bírság volt kiszabható a felperessel szemben. Az ítélet arra a megállapításra jutott, hogy önmagában az a körülmény is a fogyasztóvédelmi szabályok megsértésének minősül, ha a légi fuvarozó nem teljesíti önként, azaz polgári peres eljárás vagy közigazgatási hatósági eljárás lefolytatása nélkül az EK rendelet szerinti kártalanítási összegek kifizetését. Ugyanakkor a felperes abban az időpontban a kártalanítást megfizette, amikor a közigazgatási szerv végleges határozatában erre kötelezte. Ezen időpontot megelőzően a felperesnek nem volt kártalanításfizetési kötelezettsége, mivel ő maga nem tartotta megalapozottnak a kártalanítási igényt. A jogerős ítélet tehát jogszabálysértő módon értelmezi az EK rendelet szabályait, amennyiben úgy tekinti, hogy azok alapján a légi fuvarozónak jogerős ítélet vagy végleges közigazgatási határozat hiányában is fizetési kötelezettsége keletkezne.
[11] A felperes felülvizsgálati kérelme szerint a jogerős ítélet az Fgytv. szerinti fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértésének tekinti a kártalanítás végleges közigazgatási határozat nélküli kifizetésének elmaradását, mely már önmagában is alapot szolgáltat a bírság kiszabására, erre azonban az Fgytv. 47. § (1) bekezdés i) pontja nem ad lehetőséget. A bírság kiszabására ugyanis csak az Fgytv. 45/A. § (1)–(3) bekezdésében foglalt fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése esetén van lehetőség, mely taxatív felsorolás nem bővíthető.
[12] A felperes kifejtette, hogy annak megítélése, hogy a késést rendkívüli körülmény okozta-e vagy sem, egyáltalán nem volt nyilvánvaló. A felperes az általában elvárható gondosság mellet kialakította az álláspontját, melyről válaszlevelében tájékoztatta a fogyasztókat. Míg a hatóságnak is szakértő/szakhatóság bevonása iránt kellett intézkednie a tényállás tisztázása érdekében. Az Fgytv. 17/A. § (6) bekezdése által előírt indokolási kötelezettségét a felperes teljesítette, így ezen elutasító álláspontjának közlése nem lehetett jogellenes. A felperesnek joga van a jogi álláspontja kifejtésére abban az esetben is, amennyiben az a fogyasztó vele szembe előterjesztett igényével ellentétes tartalmú. Hivatkozott ezzel kapcsolatosan az Alaptörvény B) cikkében IX., XV. és XXIV. cikkében, illetve az Ákr. 2. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglaltak megsértésére. Ismételten hivatkozott arra, hogy a felperesnek az elmarasztalására olyan körülmény vezetett, melyre vonatkozóan az alperes is csak a légügyi hatóság többszöri megkeresését követően tudott érdemi álláspontot kialakítani. Az ítélet az érdemi álláspontot visszamenőleges hatállyal vette figyelembe a felperes szankcionálása során.
[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében végül az EUB előzetes döntéshozatali eljárásnak kezdeményezését indítványozta abban a tekintetben, hogy jogosult-e az EK rendelet 16. cikk (1) bekezdése alapján kijelölt nemzeti szerv szankció alkalmazására ugyanabban a közigazgatási eljárásban, amelyben a szerv a légi utast az EK rendelet 7. cikke szerint késés esetén megillető kártalanítás megfizetésének megalapozottságáról határozott, illetve jogosult-e az EK rendelet 16. cikk (1) bekezdése alapján kijelölt nemzeti szerv szankcióként bírságot kiszabni a légifuvarozóval szemben csupán azért, mert a légifuvarozó nem fizette meg korábban (a kijelölt szerv eljárását megelőzően) az EK rendelet 7. cikke alapján késés esetén az utast megillető kártalanítás összegét, ha egyébként a légifuvarozó az EK rendelet egyéb rendelkezéseit – így az EK rendelet 8. cikke szerinti ellátási kötelezettségét és 14. cikke szerinti tájékoztatási kötelezettségét – nem sértette meg.
[14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását indítványozta. Kifejtette, hogy EK rendelet 7. cikke alapján a kártalanítási kötelezettség beáll, annak megállapításához, kifizetéséhez nincs szükség sem jogerős bírósági ítéletre, sem végleges közigazgatási határozatra. Az EK rendelet alapvetően fogyasztóvédelmi szabályokat tartalmaz, a fogyasztónak a jogosultságok megszerzéséhez nem kell bírósághoz vagy hatósághoz fordulnia, hanem ezek biztosításáról közvetlenül a szolgáltatónak kell intézkednie. Nyilvánvalóan nem várható el ugyanis a fogyasztók széles rétegétől, hogy a fogyasztóvédelmi rendelkezések alapján részükre járó kedvezmények, illetve kártalanítás ügyében jogsérelem esetén polgári bírósághoz forduljanak, mely a fogyasztó részéről jelentősebb anyagi és egyéb megterheléssel járna.
[15] Az alperes kifejtette, hogy kétségtelen, hogy a felperes jogosult a kár elutasító, indokolt álláspontjának közlésére is a fogyasztók felé, azonban az lehet megalapozott és jogszerű vagy megalapozatlan és egyben jogellenes is. A felperes és a hasonló légitársaságok nem folytathatnak olyan joggyakorlatot, melynek révén az egyes járatok késedelmével kapcsolatban rendkívüli körülmények fennállására megalapozatlanul hivatkoznak, esetleg kifejezetten annak érdekében, hogy elkerüljék a fogyasztók felé fennálló kártalanítási kötelezettségük teljesítését, hasonló esetekben ugyanis jellemző, hogy a fogyasztók jelentős részre a légitársaság ez irányú tájékoztatását nem vitatja, azzal szemben panasszal nem él, nem fordul az illetékes hatósághoz, ezáltal a fogyasztók széles rétegeinek sérülhetnek a jogai. Ezen esetek elkerülését hivatott elősegíteni a fogyasztóvédelmi hatóság által kiszabott bírság, amely a megfelelő, korrekt eljárásra kényszerítheti a légitársaságokat.
[16] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelemben indokolatlannak tartotta az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését. Véleménye szerint az EK rendelet, valamint a fogyasztói törvényben foglaltak alapján az ügy elbírálható. Egyebekben a perben kifejtett álláspontját változatlanul fenntartotta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozatlan.
[18] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 120. § (5) bekezdése, valamint a 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálja felül. Ennek során elsődlegesen azt a kérdést kellett vizsgálnia, hogy a légiutasok, mint fogyasztók kártalanítási igénye polgári jogi útra tartozik-e vagy arról a hatóság jogosult dönteni.
[19] Ezzel összefüggésben a Kúria vizsgálta azt, hogy az EK rendelet alkalmazandó szabályainak helyes alkalmazása szükségessé tett-e az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 267. cikke szerinti előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatását, vagy az uniós jog helyes alkalmazása annyira nyilvánvaló, hogy az semmilyen észszerű kétségnek nem enged teret.
[20] Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (2018. április 17-i Egenberger ítélet, C-414/16, EU:C:2018:257, 44. pont; 2019. január 30-i Planta Tabak ítélet, C-220/17, EU:C:2019:76, 60. pont). Az EUB rámutatott továbbá, hogy egy közösségi jogi aktus különböző lehetséges értelmezései közül azt kell előnyben részesíteni, amely alkalmas ezen jogi aktus hatékony érvényesülésének biztosítására (1988. szeptember 22-i Land de Sarre és társai ügyben hozott ítélet, 187/87. sz., ECLI:EU:C:1988:439 19. pont második mondat).
[21] Az EK rendelet (1) preambulumbekezdése célkitűzésként határozza meg a légiközlekedés terén az utasok magas szintű védelmét és az általános fogyasztóvédelmi követelmények érvényesülését. A (4) preambulumbekezdés szerint a rendelet célja a már meghatározott védelem szintjének emelése.
[22] Az EK rendelet (21) preambulumbekezdése kifejezetten elérendő célként határozza meg, hogy a tagállamok állapítsák meg a rendelet rendelkezéseinek megsértésére alkalmazandó szankciók szabályait, biztosítsák a szankciók alkalmazását, mely szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. Biztosítaniuk kell továbbá, hogy a légifuvarozók betartsák a rendeletet azzal, hogy biztosítani kell a légifuvarozók számára a bírósághoz való fordulás jogát [(22) preambulum-bekezdés].
[23] Az EK rendelet 5. cikk (1) bekezdés c) pontja szerint egy járat törlése esetén az érintett utasoknak joguk van az üzemeltető légifuvarozó általi kártalanításhoz a 7. cikkel összhangban, kivéve, ha
i. a menetrend szerinti indulási időpont előtt legalább két héttel tájékoztatták őket a járat törléséről, vagy
ii. az indulás menetrend szerinti időpontja előtt legkorábban két héttel és legkésőbb hét nappal tájékoztatták őket a járat törléséről és átfoglalást ajánlottak számukra, lehetővé téve, hogy legfeljebb a menetrend szerinti indulás időpontja előtt két órával korábban induljanak és végső célállomásukat a menetrend szerinti érkezési időponthoz képest legfeljebb négyórás késéssel érjék el; vagy
iii. az indulás menetrend szerinti időpontja előtti hét napon belül tájékoztatták őket a járat törléséről, és átfoglalást ajánlottak számukra, lehetővé téve, hogy legfeljebb egy órával a menetrend szerinti indulás időpontja előtt induljanak, és végső célállomásukat a menetrend szerinti érkezési időponthoz képest legfeljebb kétórás késéssel érjék el.
[24] Az EK rendelet 7. cikk (1) bekezdés a) pontja alapján e cikkre való hivatkozáskor az utasok 250 EUR összegű kártalanítást kapnak minden 1500 kilométeres vagy rövidebb repülőútra. A távolság meghatározásánál azt az utolsó célállomást kell alapul venni, amelynél a beszállás visszautasítása vagy a járat törlése miatt az utas érkezése késik a menetrend szerinti időponthoz képest.
[25] Az EK rendelet 16. cikk (1) bekezdése értelmében minden tagállam kijelöl egy szervet, amely e rendelet végrehajtásáért felel a területén levő repülőterekről induló légijáratok, valamint harmadik országból e repülőterekre induló járatok tekintetében. Adott esetben e szerv meghozza a szükséges intézkedéseket az utasok jogait tiszteletben tartásának biztosítása érdekében. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot arról, hogy e bekezdéssel összhangban melyik szervet jelölték ki.
[26] A Fgytv. 43/A. § (2) bekezdése szerint a fogyasztóvédelmi hatóság látja el – szükség szerint a légiközlekedési hatóság megkeresésével – az (EU) 2017/2394 rendelet végrehajtását a visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet rendelkezéseibe ütköző Európai Unión belüli jogsértések tekintetében.
[27] A kifejtettekre tekintettel az alperesi hatóság az EK rendelet végrehajtásáért felelős hatóság. Az EK rendelet 16. cikk (1) bekezdése hatáskört biztosít ezen hatóság számára az utasok rendeletben foglalt jogainak biztosítására. Ebből következően az alperesi hatóságnak hatásköre, ebből adódóan eljárási joga és kötelezettsége is van a rendelet megsértésével kapcsolatos panaszok elbírálására. Az EK rendelet célja elérésének érdekében a fogyasztóvédelmi hatóság tehát nemcsak azt köteles biztosítani, hogy a fogyasztók rendeletben foglalt jogai megfelelően érvényesüljenek, hanem ezzel kapcsolatosan megfelelő, visszatartó erővel bíró szankciót is köteles alkalmazni.
[28] Az EK rendelet 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott kártalanítási összeg fizetésére vonatkozó kötelezettség egy fogyasztóvédelmi jogszabályban előírt imperatív norma, amely nem tekinthető azonosnak a légiutas késésből fakadó, polgári jogon alapuló kárának megtérítésével. Még ez utóbbi ugyanis kifejezetten a szerződés teljesítése körében okozott kárnak, így polgári jogi jellegű igénynek minősül, a fogyasztóvédelmi rendelkezés a fogyasztók magasabb szintű védelmét biztosító, a légitársaságot gondosabb, pontosabb eljárásra sarkalló objektív jogkövetkezmény.
[29] A Kúria hangsúlyozza, hogy az EK rendelet hivatkozott szabályainak értelmezését az EUB is elvégezte az alperes által hivatkozott C-402/07. ügy (a 2009. november 19-i Christopher Sturgeon, Gabriel Sturgeon, Alana Sturgeon és a Condor Flugdienst GmbH, valamint Stefan Böck, Cornelia Lepuschitz és az Air France SA, C-402/07. és C-432/07. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet, ECLI:EU:C:2009:716) 45. pontjában. Ennek fényében az EK rendelet kártalanításra vonatkozó rendelkezéseinek az EK rendelet hatékony érvényesülését biztosító, a kártalanítás iránti jogot biztosító rendelkezések tág érvényesülése felel meg. Az EUB kifejtette továbbá, hogy az EK rendelet a kár egységesített és azonnali orvoslására irányul (ítélet 51. pont). Ezen azonnali érvényesülés azt kívánja tehát, hogy az EK rendelet által meghatározott kártalanítási összeg a késés bekövetkezésekor nyomban esedékessé váljon.
[30] Az EK rendelet 5. cikk (3) bekezdése lehetőséget biztosít a légifuvarozó kimentésére arra az esetre, ha bizonyítani tudja, hogy a járat törlését olyan rendkívüli körülmények okozták, amelyet minden észszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni, tehát olyan körülmények okozták, amelyek kívül esnek a légifuvarozó tényleges befolyásán (ítélet 67. pont).
[31] A légifuvarozó részére biztosított ezen jog azonban nem járhat a légiutasok EK rendeletben biztosított kártalanítási jogának sérelmével. Így tehát az EK rendelet az EUB értelmezésének is megfelelő, nyilvánvaló értelme az, hogy a légifuvarozó az azon alapuló kártalanítási kötelezettsége a késés bekövetkezésekor külön bírósági és hatósági eljárások nélkül beáll. Ez szolgálja ugyanis a fogyasztók érdekeinek magas szintű érvényesülését, a Rendelet céljainak elérését. Az ezzel ellentétes értelmezés arra vezethetne, hogy a fogyasztóknak egyedileg kellene eljárást indítaniuk az EK rendeletben biztosított jogaik megőrzése érdekében, mely értelmezés a Rendelet egyetlen rendelkezéséből sem vezethető le.
[32] Ennek megfelelően tehát a fogyasztóvédelmi hatóság az Fgytv. 43/A. § (2) bekezdése szerinti hatáskörében, az EK rendelet 16. cikk (1) bekezdése szerint az utasok jogainak biztosítása érdekében szükséges intézkedés keretében jogosult az EK rendelet által meghatározott kártalanítási összeg megfizetésére kötelezni a légifuvarozót. Az ezzel ellentétes értelmezés ugyanis az EK rendelet 16. cikk (1) bekezdése szerinti szükséges intézkedések megtételére való hatáskör kiüresítésével járna, amely nem feleltethető meg sem az EK rendelet céljával, sem hatékony érvényesülésének biztosításával.
[33] A Kúria megjegyzi, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 288. cikk (2) bekezdése szerint a rendelet általános hatállyal bír, teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Az Alaptörvény E) cikke az Európai Unió jogát a magyar jogrendszerbe beépíti (inkorporálja). Ebből adódóan nem csupán a szűkebb értelemben vett magyar jog, hanem az Európai Unió joga is biztosíthat hatáskört hatóságok részére, továbbá szabályozhat hatósági eljárásokat. A fentiekben meghatározott közvetlen és azonnali kártalanítás tehát nem sérti az Alaptörvény B) cikkében kimondott jogállamiság követelményét.
[34] A Kúria a felperes hivatkozásaira tekintettel mutat rá arra, hogy a felperesnek az EK rendelet jogot biztosít eltérő álláspontja megfogalmazására, melyet az Fgytv. 17/A. § (6) bekezdése szerint indokolni köteles. Az utas panaszát elutasító, kártalanítás megfizetését megtagadó döntés jogszerűsége azonban felülvizsgálható. Ezen felülvizsgálatra – ahogyan az a perbeli esetben is történt – a Fogyasztóvédelmi Hatóság jogosult. A hatóság ezen eljárásában továbbá biztosított a légifuvarozó bírósághoz forduláshoz való joga is.
[35] Másrészről biztosítani kell a fogyasztók igényének magas szintű érvényesülését, az EK rendelet célkitűzéseinek megvalósulását. Ezt szolgálja az EK rendelet 16. cikk (1) bekezdésében biztosított hatósági jogkör és a 16. cikk (3) bekezdése szerint tagállamok által az EK rendelet, mint fogyasztóvédelmi jogszabály megsértésére előírt hatékony, arányos és visszatartó erejű szankció alkalmazásának lehetősége.
[36] A magyar jogban a Fogyasztóvédelmi Hatóság számára az Fgytv. 47. § (1) bekezdése, a 45/A. § (1)–(3) bekezdésében meghatározott fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése esetére, többek között a fogyasztóvédelmi bírság kiszabásának lehetőségét is biztosítja. A 45/A. § (2) bekezdése kifejezett hatáskört biztosít a fogyasztóvédelmi hatóság számára a külön jogszabályban fogyasztóvédelmi rendelkezésként meghatározott rendelkezések betartásának ellenőrzésére a megsértése esetén lefolytatandó eljárásra.
[37] A már kifejtettek szerint az EK rendelet kártalanítási szabályai ilyen, külön jogszabályban meghatározott fogyasztóvédelmi rendelkezéseknek minősülnek, így azok megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság fogyasztóvédelmi bírság kiszabásáról is rendelkezhet. Márpedig a perbeli esetben megállapítható, hogy az EK rendelet 5. cikk (3) bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének a felperes nem tudott eleget tenni, így a kártalanítás alóli mentesülés feltételei nem következtek be. Ebből következően megállapítható, hogy a felperes a kártalanítás fizetésére vonatkozó kötelezettségét a hozzá érkezett megalapozott igény ellenére nem teljesítette, megalapozatlanul hivatkozott a mentesülésére. Mindezért tehát a fogyasztóvédelmi hatóság jogszerűen kötelezte a felperest az EK rendelet által előírt kártalanítási összeg megfizetésére, továbbá az EK rendelet megsértése miatt hatékony és visszatartó erejű szankció kiszabásáról volt köteles rendelkezni.
[38] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az EK rendelet rendelkezései egyértelműek voltak, azzal kapcsolatosan az EUB is már értelmezést adott. Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 267. cikk harmadik bekezdése értelmében, amennyiben uniós jogi kérdés merül fel egy olyan bíróság előtt, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles eleget tenni azon kötelezettségének, hogy az ügyet a Bíróság elé terjessze, kivéve ha azt állapította meg, hogy a felmerült kérdés nem releváns, a szóban forgó uniós jogi rendelkezést a Bíróság már értelmezte, vagy az uniós jog helyes alkalmazása annyira nyilvánvaló, hogy az semmilyen ésszerű kétségnek nem enged teret (lásd különösen: Cilfit és társai ítélet, 283/81, EU:C:1982:335, 21. pont; Boxus és társai ítélet, C-128/09-C-131/09, C-134/09, C-135/09, EU:C:2011:667, 31. pont). Mindezért a Kúria megállapította, hogy a vizsgált jogszabályhely értelmezése iránt nem volt helye az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 267. cikk szerinti előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének.
[39] A Kúria csupán a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel jegyzi meg, hogy a fogyasztóvédelmi szabályok éppen a fogyasztó és a vele szemben álló üzletszerű gazdasági tevékenységek körében eljáró, lényegesen erőteljesebb pozícióban lévő eladó, szolgálató közötti egyenlőtlenségek kiegyenlítését szolgálják. Erre tekintettel a fogyasztóvédelmi jogviszonyokban a fogyasztó és az eladó/szolgáltató oldalán okszerűen nem azonos jogok és kötelezettségek jelennek meg. Másrészt az EK rendelet 5. cikk (3) bekezdése által biztosított kimentési lehetőség a légi fuvarozó számára biztosítja véleményének kifejtéséhez való jogot, továbbá azt a lehetőséget, hogy a jogszabályból eredő kötelezettségeinek – a kimentési feltételek megvalósulása esetén – ne tegyen eleget. Ezen lehetőség azonban nem értékelhető a fogyasztó hátrányára, azaz a megalapozatlan kimentési okra történő hivatkozás nem változtathat a kártalanítási igény keletkezésén, esedékességén. Helyesen mutatott rá az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében, hogy ennek elfogadása érdekeltté tehetné a szolgáltatókat abban, hogy akár megalapozatlan kimentési okokra hivatkozással fizetési kötelezettségüknek határidőben, vagy akár egyáltalán ne tegyenek eleget. Az ilyen értelmezés szintén ellentétes lenne az EK rendelet által elérni kívánt célokkal, különösen a fogyasztók érdekének magas szintű védelmével. Megjegyzendő továbbá, hogy az ügyben arra vonatkozó adat nem merült fel, hogy a kártalanítást a felperes a panaszosokon kívül a járat összes utasának is megfizette volna.
[40] A kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt Kp. 121. § (2) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.IV.37.979/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás