KÜ BH 2021/183
KÜ BH 2021/183
2021.06.01.
Az elsőfokú döntést hozó közigazgatási szerv a felügyeleti szerv döntését közigazgatási perben nem vitathatja [2017. évi I. törvény (Kp.) 4. § (4) bekezdés c) pont, 17. §, 48. § (1) bekezdés d) pont].
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás és az ügy előzménye
[1] A Tahitótfalu Közös Önkormányzati Hivatal jegyzője (a továbbiakban: felperes) a 2020. január 16. napján kelt 3/12-2/2020. számú végzésében lak-cím-érvénytelenítésre figyelmeztetés terhével felhívta „S. A. ... állandó lakcímre bejelentett lakost” a lakcímet igazoló hatósági igazolvány adatai valóságának igazolására. A felhívott az igazolási kötelezettségének nem tett eleget, ezért a felperes a 2020. február 6. napján kelt 3/12-5/2020. számú végzésében lakcím érvénytelenítéséről és hivatalból indult eljárás megszüntetéséről rendelkezett. A felperes a végzés indokolásában rögzítette, hogy a KCR létrehozása érdekében végzi a lakcímek rendezését, ellenőrzését, ennek során megállapítást nyert, hogy a ... alatti cím nem valós, ezért a bejelentett személyt fiktiválta, a „címet” a központi címregiszterben rögzített szempontok szerint törölte. Végzésének meghozatala során a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény végrehajtásáról szóló 146/1993. (X. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 35. § (4) bekezdését, 34. § (3) bekezdését és 19. § (2) bekezdés c) pontját, valamint a központi címregiszterről és a címkezelésről szóló 345/2014. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: KCR) 2. § (1) és (2) bekezdését, 4. § (1) bekezdését alkalmazta. Hatáskörét és illetékességét a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) 6. § (1) bekezdésében jelölte meg. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) alapján fellebbezési jogot biztosított. Ifj. S. A. fellebbezést nyújtott be a felperes 3/12-5/2020. számú végzése ellen. A Pest Megyei Kormányhivatal (a továbbiakban: alperes) felügyeleti jogkörben eljárva, a 2020. július 23. napján meghozott PE/040/01489-9/2020. számú végzésében a felperes elsőfokú végzését megsemmisítette, egyúttal felhívta a felperest, hogy ifj. S. A. lakcímének a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban való rendezése érdekében szükséges intézkedéseket haladéktalanul tegye meg, továbbá felhívta a felperes figyelmét, hogy a polgár lakcímének rendezése iránti eljárás és a címképzési eljárás két külön eljárás.
[2] A felperes keresetlevelében kérte az alperes végzése jogszerűségének vizsgálatát.
[3] Az alperes védiratában kérte a keresetlevél visszautasítását a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 17. § c) pontja alapján, mivel a felperes közigazgatási per megindítására jelen ügyben nem jogosult.
Az elsőfokú bíróság végzése
[4] A Budapest Környéki Törvényszék a 6.K.703.031/2020/3. számú végzésében a felperes keresetlevelét a Kp. 48. § (1) bekezdésének d) pontja alapján – hivatkozva a Kp. 4. § (4) bekezdés c) pontjára is – visszautasította. Megállapította, hogy az alperes a felperessel irányítás jogviszonyban áll, így az alperes közigazgatási tevékenységének a felperes részéről történő vitatását a törvény kizárja.
A fellebbezés és az észrevétel
[5] A felperes a fellebbezésében kérte a Kp. 99. §-a alapján az elsőfokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság kötelezését az eljárás lefolytatására. Fellebbezésének indokaként előadta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a Kp. 4. § (4) bekezdésében foglaltakat, mivel az alperes által hozott végzés jogszabályellenes volt a téves jogszabályalkalmazás miatt, valamint azért, mert a központi címregiszter eljárásban az alperesnek nincs hatásköre és illetékessége, emiatt a Kp. 4. § (4) bekezdésének c) pontja nem alkalmazható. Álláspontja szerint ezért az elsőfokú bíróság megsértette a Kp. 2. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét és a Kp. 2. § (4) bekezdésében előírt feladatát, amely alapján a benyújtott nyilatkozatok szerint köteles eljárni. Tévedett az alperes, mivel nem lakcím érvénytelenítése iránti eljárás folyt, hanem a KCR szerinti eljárás, amely tekintetében az alperes felülvizsgálati jogkörrel nem rendelkezik. Hangsúlyozta, hogy a házszám, illetve címmegállapítás a Kisoroszi Község Önkormányzat Képviselő-testületének 11/2014. (XII. 4.) önkormányzati rendelete 9. § (1)–(4) bekezdése alapján a Közös Önkormányzati Hivatal feladata. A KCR a jegyzőt nevezi meg a címképzésért felelős személynek. A jegyző ebben az esetben a képviselő-testület által delegált jogkörben jár el, amelyben felügyeleti jogkörrel az alperes nem rendelkezik. Kifejtette, hogy 2020. január 23., illetve 27. napján átadásra került a jegyző végzése az ügyfélnek, amiben 3 napos határidő szerepelt. Az eljárás a végzés jogerőssé válásával legkésőbb 2020. január 30. napján lezárult. Álláspontja szerint olyan lezárt eljárásban, amelyben a végzés jogerőre emelkedett és új tény vagy körülmény nem merült fel, az alperes nem semmisítheti meg utólag a végzést.
[6] Az alperes az észrevételében kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását, valamint a felperes kötelezését a másodfokú eljárásban felmerült költségek megtérítésére. Hangsúlyozta, hogy a felperes az elsőfokú végzés rendelkező részében lakcím-érvénytelenítésről döntött, a hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályi rendelkezések körében az Nytv. 6. § (1) bekezdését jelölte meg és a Vhr. rendelkezései alapján döntött. A lakcím érvénytelenségének megállapítása és a címképzési eljárás két külön eljárás, ugyanakkor a felperes az elsőfokú végzésben – az eljárás megszüntetése mellett – az ügyfél lakcímének az érvénytelenítéséről döntött. A felperes tehát a lakcím-érvénytelenítési eljárást az Nytv.-ben és a Vhr.-ben biztosított hatáskörében, az Ákr.-ben meghatározott hatóságként eljárva folytatta le, így az ügyben nem minősül ügyfélnek, sem az Ákr. 5. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott egyéb résztvevőnek, ezáltal a Kp. 17. §-a alapján közigazgatási peres eljárás megindítására az ügyben nem jogosult. Utalt továbbá a Kp. 4. § (4) bekezdés c) pontjára, valamint 48. § (1) bekezdés d) pontjára.
A Kúria döntése és jogi indokai
[7] A fellebbezés – az alábbiak szerint – nem alapos.
[8] A Kúria az elsőfokú bíróság végzését a Kp. 112. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdése szerint a felperesi fellebbezés és az alperesi észrevétel keretei között bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság érdemben helytálló döntést hozott, a rendelkezésre álló adatokból okszerű következtetést vont le arra nézve, hogy a felperes olyan közigazgatási tevékenység jogszerűségét vitatja, amelynek vizsgálatát törvény kizárja. A fellebbezésben foglaltakra utalással a Kúria a következőket emeli ki.
[9] A felperes által a fellebbezésben hivatkozott Kp. 2. § (1) bekezdése a hatékony jogvédelem biztosítását írja elő, ennek azonban alapvető előfeltétele, miként azt a Kommentárnak (Kommentár a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvényhez [Szerkesztette: Barabás Gergely – F. Rozsnyai Krisztina – Kovács András György]) a Kp. 2. §-ához kapcsolódó magyarázata is rögzíti, hogy „a bíróság [...] működését kizárólag erre irányuló megfelelő kérelem indítja be”. A bíróságnak ezért elsődlegesen azt kell megvizsgálni, hogy van-e olyan közigazgatási jogvita, amelyben a bíróság döntése kérhető. A hatékony jogvédelem biztosítása, mint alapvető rendelkezésként meghatározott követelmény, nem független a Kp. tételes rendelkezéseitől, ugyanis amennyiben a Kp. a közigazgatási jogvitát kizárja, akkor a Kp. 2. § (1) bekezdésének megsértése nem állhat fenn, mivel ez esetben maga a jogalkotó döntött úgy, hogy nincs olyan jogvédelmi igény, amely közigazgatási perben érvényesíthető.
[10] A Kp. 2. § (4) bekezdésére alapított felperesi érvelés sem támasztja alá az elsőfokú bíróság végzésének jogszabálysértő voltát. A nyilatkozatok és az eljárási cselekmények tartalom szerinti értékelésének követelménye nem írja felül a Kp. 48. § (1) bekezdés d) pontjának rendelkezését, miszerint a keresetlevél visszautasításának van helye, ha a felperes olyan közigazgatási tevékenység jogszerűségét vitatja, amelynek vizsgálatát törvény kizárja. A tartalom szerinti értékelés során is elsődleges annak vizsgálata, hogy a közigazgatási per feltételei fennállnak-e. Ezt a vizsgálatot az elsőfokú bíróság elvégzete, amelynek során okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a Kp. 4. § (4) bekezdés c) pontjára figyelemmel a felek között a közigazgatási jogvita kizárt. A Kúria e vonatkozásban is utal a Kommentárra, amely kifejti, hogy „A Kp. a közigazgatási jog egy bevett elvi, és a bírói gyakorlat által következetesen alkalmazott szabályát kodifikálta. A közigazgatási hierarchia elvéből ugyanis az következik, hogy az egymással hierarchikus irányítási és vezetési viszonyban álló felek nem kezdeményezhetnek egymással szemben pert, mert fogalmilag kizárt, hogy közöttük vita legyen. Az irányító szerv és a vezető utasításait az irányított, illetve vezetett köteles végrehajtani, utóbbi pedig nem sérelmezheti, kifogásolhatja jogi értelemben a felettes utasításait. Vagyis tipikusan nem állhat fenn jogvédelmi igény. A közigazgatási hatósági tevékenységek esetén az 1952-es Pp. alapján is bevett bírói gyakorlat volt [...], hogy az elsőfokú hatóság nem támadhatja meg a másodfokú hatóság döntését.” A felperes keresetlevelében a saját elsőfokú végzése kapcsán az alperes által felügyeleti jogkörben eljárva hozott, a felperes végzését megsemmisítő végzést támadja. E vonatkozásban az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felek közötti viszonyra figyelemmel a közigazgatási jogvita kizárt, ennek jogkövetkezményeként a keresetlevél visszautasítását helyesen alkalmazta.
[11] Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében tényszerűen rögzítette, hogy a felperes az elsőfokú végzés rendelkező részében lakcím érvénytelenítésről döntött, az Nytv. 6. § (1) bekezdése szerinti hatáskörében és illetékességében, az Ákr.-ben meghatározott hatóságként eljárva folytatta le az eljárást, így nincs olyan ügyféli vagy egyéb résztvevői pozíciója, amely alapján a Kp. 17. §-a szerinti perindítási jogosultsága fennállhatna. Emellett a felperessel fennálló viszonyát tekintve helyesen utalt arra, hogy az a Kp. 4. § (4) bekezdés c) pontja hatálya alá tartozik, ezáltal közöttük a keresettel támadott alperesi végzés vonatkozásában közigazgatási jogvitának nincs helye.
[12] A fentiekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú végzést – annak helyes indokai alapján – a Kp. 114. § (5) bekezdésére hivatkozással helybenhagyta.
[13] A felperes által a fellebbezésben kifejtett, az alperesi végzés jogszerűségét vitató érvek nem képezik jelen fellebbezési eljárás tárgyát, így azok vizsgálatát a Kúria mellőzte.
(Kúria Kpkf.V.39.464/2021.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás