BÜ BH 2021/190
BÜ BH 2021/190
2021.07.01.
A kerítés elkövetője a kitartottság elkövetőjéhez képest többlettevékenységet végez; amennyiben nem csupán kitartatja magát a prostituált jövedelméből, hanem a partnerek közösülés vagy fajtalanság céljából való összehozásában is részt vesz. Ilyen többlettevékenység esetén a cselekmény nem minősülhet kitartottság bűntetteként. Ugyanakkor a felülvizsgálati eljárásban a helyes minősítés megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni a jogerős ítéleti tényállásban fel nem tüntetett tényeket [Btk. 192. § (2) és (3) bek. i) pont, 201. § (1) és (3) bek., 202. §; Be. 659. § (1) bek.].
[1] A járásbíróság a 2020. július 14. napján tárgyalás mellőzésével meghozott büntetővégzésével a terhelttel szemben kitartottság bűntette [a végzésben írtak szerint Btk. 202. § (1) bekezdés, helyesen Btk. 202. §] miatt – 300 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összesen 300 000 forint pénzbüntetést szabott ki.
[2] A végzés – tárgyalás tartására irányuló kérelem hiányában – 2020. szeptember 4-én jogerőre emelkedett.
[3] A bíróság jogerős végzésében megállapított tényállás szerint a sértett 2017. december 17. napjáig M.-en élt a szüleivel, ahol ezen időszakban a szomszéd házba költözött T. I., akin keresztül megismerkedett a terhelttel. A terhelt és a sértett között szexuális kapcsolat alakult ki, majd a sértett a terhelthez költözött a terhelt m.-i otthonába. A terhelt és a sértett között több alkalommal vita alakult ki, melynek eredményeképpen a sértett többször hazaköltözött szüleihez, azonban néhány napon belül újra visszatért a terhelt házrészébe, ahol a továbbiakban is együtt éltek.
[4] A terhelt 2018. január és április hónap között alkalmi munkából tartotta fenn magát, ezt követően azonban úgy döntött, hogy felhagy az alkalmi munkavállalással, és rábírja a sértettet arra, hogy prostitúciós tevékenységet folytasson, és az ebből befolyt bevételt adja át részére, tehát ily módon vegyen részt az ő létfenntartásában.
[5] Ezen elhatározásának megfelelően a terhelt 2018 májusában rábírta a sértettet, hogy egy párducmintás ruhát vegyen fel, majd a terhelt ebben a ruhában fényképeket készített a sértettről szexuális vágy felkeltésére alkalmas pozíciókban. A terhelt 2018. május 23. napján regisztrált egy weboldalon, az előzőekben részletezett módon elkészített fényképeket erre a profilra feltöltötte, majd telefonszámként a saját használatában lévő hívószámot adta meg. A weboldalt az N. Kft. üzemelteti. A terhelt által megjelentetett hirdetésben szexuális szolgáltatást kínált.
[6] A hirdetés alapján 2018. május 23. napja és 2018. július 9. napja között 30-40 fő jelentkezett a megadott hívószámon, a terhelt telefonján, ezen esetekben a telefont a terhelt jelenlétében a sértett vette fel, majd a hirdetésre jelentkezőkkel megbeszélt egy találkozót M.-en belül, ahonnan gépjárművel a falu határába mentek. Ott a sértett szexuális szolgáltatást végzett, alkalmanként 12 000-30 000 forint összegért. A hirdetésre jelentkezők ezt követően gépjárművel visszavitték a sértettet az általuk korábban megbeszélt helyre, ahol a sértett az ily módon megkapott pénzt azonnal átadta a terheltnek, aki azt eltette.
[7] 2018. július 7. napján a sértett úgy döntött, hogy ezen tevékenységét nem kívánja a továbbiakban folytatni, ezért elszökött a terhelt m.-i otthonából, majd a segélyhívón keresztül bejelentést tett a rendőrségre.
[8] 2018. május 23. napja és 2018. július 7. napja között a terhelt jövedelemmel nem rendelkezett, létfenntartását a sértett által végzett prostitúciós tevékenységből származó jövedelemből biztosította.
[9] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a jogerős ügydöntő végzés hatályon kívül helyezése érdekében, a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján, a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontjára való utalással. Ebben indítványozta, hogy a Kúria a járásbíróság büntetővégzését helyezze hatályon kívül és utasítsa a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárás lefolytatására.
[10] Indokául utalt arra, hogy az irányadó tényállás szerint az elkövetés idején a sértett a terhelttel együtt, a terhelt háztartásban élt, közöttük szexuális kapcsolat is kialakult. A terhelt tehát a közte és a sértett között kialakult részben bizalmi, részben pedig a sértett részére biztosított lakhatása folytán kialakult függőségi viszonyt kihasználva bírta rá a sértettet – rendszeres haszonszerzési célzattal – arra, hogy prostitúciós tevékenységet folytasson és az ebből származó jövedelmét a részére adja át. Ezen túlmenően a terhelt a sértett által folytatott prostitúciós tevékenység szervezésében is aktívan részt vett; a sértettről általa, szexuális vágy felkeltésére alkalmas ruházatban és pozíciókban készített fényképek felhasználásával a prostitúciós tevékenység hirdetésére szolgáló internetes portálon a saját használatában lévő telefonszámmal regisztrált, a megjelentetett hirdetésben szexuális szolgáltatást kínálva. A sértett pedig a terhelt telefonján, a terhelt jelenlétében beszélt meg találkozót a hirdetésre jelentkezőkkel, majd a szolgáltatás nyújtásának helyszínére a sértettet a terhelt szállította, ahol a tevékenységét mindvégig nyomon követte, annak érdekében, hogy a sértett által nyújtott szexuális szolgáltatás lezárultát követően az abból származó bevételt tőle azonnal elvegye. A sértett azért, hogy a prostitúciós tevékenységet a továbbiak ne kelljen folytatnia, a vádlott lakásából megszökött és ekkor tett a segélyhívón keresztül bejelentést a rendőrségen, tehát úgy érezte, hogy az anyagi ellenszolgáltatás ellenében végzett szexuális szoláltatás nyújtását kizárólag akként tudja lezárni, ha a terhelt lakásából elmenekül.
[11] Az elkövetéskor hatályos Btk. 192. § (2) bekezdésébe ütköző emberkereskedelem bűntettét követi el, aki mást kizsákmányolás céljából elad, megvásárol, elcserél, átad, átvesz, toboroz, szállít, elszállásol, elrejt vagy másnak megszerez; a cselekmény a Btk. 192. § (3) bekezdés i) pontja szerint súlyosabban minősül, ha azt az elkövető üzletszerűen valósítja meg.
[12] A Btk. 192. § (8) bekezdése a 2006. évi CII. törvénnyel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezménynek az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló Jegyzőkönyvével, továbbá az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelv 2. cikkének (1), (2) és (4) bekezdésével összhangban tartalmazza a kizsákmányolás definícióját, mely szerint kizsákmányolás a kiszolgáltatott helyzetbe hozott vagy helyzetben tartott sértett e helyzetének kihasználásával, előny szerzésére törekvés.
[13] Mindezek alapján – az ügyészség álláspontja szerint – megállapítható, hogy a terhelt kizsákmányolás céljából, a sértettnek a vele szemben fennálló függőségi viszonyból fakadó kiszolgáltatott helyzetét kihasználva törekedett anyagi előny szerzésére, illetve szerzett anyagi előnyt azáltal, hogy a sértettet a prostitúciós tevékenységre másnak megszerezte. Ezért a terheltnek a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás szerinti cselekménye az elkövetéskor hatályos Btk. 192. § (2) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés i) pontja szerint minősülő emberkereskedelem bűntettének minősül.
[14] Erre tekintettel pedig – mivel az emberkereskedelem miatt indult büntetőeljárás a törvényszék hatáskörébe tartozik – a járásbíróság a hatáskörét túllépte, amikor az ügyben eljárt és ügydöntő határozatot hozott, amivel a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontja értelmében feltétlen eljárási szabálysértést valósított meg.
[15] Az indítvány ugyanakkor utalt arra, hogy a tényállás sem a sértett tizennyolcadik életévét épphogy meghaladó életkorát, sem a sértett és családja kiszolgáltatottság megállapításának szempontjából releváns életkörülményeit, sem az igazságügyi pszichológus szakértői véleményben megállapított labilis személyiségszerkezetét nem tartalmazza. Ezért amennyiben a Kúria a megállapított tényállás alapján a sértett kiszolgáltatott helyzetét nem tartja megállapíthatónak, a cselekmény kerítés bűntettének [Btk. 200. § (1) bek., (3) bek., (4) bek. b) pont] minősül, amelynek büntetési tétele két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés-büntetés; ehhez képest a vele szemben kiszabott pénzbüntetés alkalmazására még az enyhítő szakasz alkalmazásával sem lett volna lehetőség, azaz a joghátrány törvénysértően enyhe.
[16] Az ügyészség álláspontja szerint ebben az esetben a törvénysértő büntetés kiszabásának oka a bűncselekmény elsőfokú bíróság általi törvénysértő minősítése, így a sértett kiszolgáltatott helyzetének meg nem állapítása esetén a felülvizsgálati eljárás lefolytatása a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában rögzített ok alapján indokolt. Azonban, mivel a terhelt a kitartottság bűntette miatti marasztalását, s vele szemben pénzbüntetés kiszabását célzó vádirat alapján az ahhoz tartalmában igazodó büntetővégzéssel szemben nem kérte tárgyalás tartását, az ügyészség a tisztességes eljárás követelményére figyelemmel ebben az esetben is a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését és a hatáskörrel rendelkező bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
[17] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt indokainak kiegészítésével, a terhelt terhére irányulóan tartotta fenn, és azt indítványozta, hogy a Kúria jogerős végzést változtassa meg, és a terhelt cselekményét minősítse a Btk. 200. § (1) bekezdésébe ütköző és (3) bekezdése szerint minősülő kerítés bűntettének, vele szemben végrehajtásában felfüggesztett, börtön fokozatú szabadságvesztést szabjon ki és 360 000 forint erejéig alkalmazzon vele szemben vagyonelkobzást.
[18] Indokai szerint a terheltnek az irányadó tényállásban foglalt magatartása a Btk. 200. § (1) bekezdése szerinti kerítés törvényi tényállásába ütközik, hiszen ő a sértettet haszonszerzés céljából szexuális cselekmény végzésére másnak megszerezte.
[19] A kerítés bűntette tekintetében kialakult bírói gyakorlat értelmében a megszerzés olyan elkövetési magatartás, amely megteremti a más személyek nemi érintkezésének közvetlen lehetőségét; amely ennek létrejöttével befejezetté is válik. A megszerzés leggyakrabban a sértett rábírásával valósul meg.
[20] Az irányadó tényállás alapján a terhelt ezt a lehetőséget 2018. május 23. és 2018. július 7. napja között megteremtette, ennek alapján létesített a sértett 30-40 személlyel szexuális kapcsolatot alkalmanként 12 000-30 000 forintért. Az irányadó tényállás alapján a terhelt a kerítés bűntettét üzletszerűen követte el, azáltal, hogy a terhelt a sértett által 2018. május 23. és 2018. július 7. napja között 30-40 személlyel végzett szexuális tevékenység teljes ellenértékét, az alkalmankénti 12 000-30 000 forintot megszerezte, a rendszeres haszonszerzésre törekvő akaratelhatá-rozása mellett azt is kétséget kizáróan igazolja, hogy a haszon a terheltnél ténylegesen realizálódott is.
[21] A kerítés törvényi tényállását az emberkereskedelem áldozatainak kizsákmányolása elleni fellépés érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2020. évi V. törvény 2020. július 1. napjával módosította. Az elbírálás időpontjában hatályos büntető anyagi jog szerint az üzletszerűen elkövetett kerítés bűntette két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel, míg az elkövetéskori büntető anyagi jog szerint egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Erre figyelemmel a terhelt cselekményének törvényes jogi minősítése az elkövetéskor hatályos a Btk. 200. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdése szerint minősülő kerítés bűntette, melynek büntetési tétele egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.
[22] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint – a bűncselekmény törvényes minősítéséhez tartozó büntetési tételre figyelemmel – a terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetés törvénysértő, és a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kötelező rendelkezés ellenére nem került sor a terhelttel szemben vagyonelkobzás alkalmazására sem.
[23] Az indítványra a terhelt és védője nem tett észre-vételt.
[24] A felülvizsgálati indítvány – az alábbiak szerint – alapos.
[25] A Be. 660. § (1) bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen bírálja el, kivéve, ha a terhelt vagy a védő a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől számított nyolc napon belül az ügy nyilvános ülésen való elbírálását indítványozza [Be. 660. § (2) bek. a) pont]. Ugyanakkor a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 212. § (1) és (2) bekezdése abban az esetben is lehetővé teszi a felülvizsgálati indítvány tanácsülésen való elbírálását, ha az indítványt nyilvános ülésen kell elbírálni, azonban az elbíráláshoz szükséges adatok a felülvizsgálati indítvánnyal érintett írásbeli nyilatkozata alapján beszerezhetők, és a rendelkezésre álló adatok alapján az ügy tanácsülésen való elbírálásának nincs akadálya.
[26] A fentiekre történő figyelmeztetés után a felülvizsgálati indítvánnyal érintettek nyilvános ülés kitűzését nem indítványozták, ezért a Kúria a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen bírálta el.
[27] Az elsőfokú bíróság jogerős végzését az ügyészséggel 2020. szeptember 9-én közölte, a felülvizsgálati indítvány pedig 2020. november 24-én érkezett meg a bíróságra; ebből következik, hogy az ügyészség a terhelt terhére szóló felülvizsgálati indítványnak a Be. 652. § (3) bekezdésében előírt törvényes határidejét megtartotta, így az ügyészség által a terhelt terhére előterjesztett felülvizsgálati indítvány joghatályos.
[28] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, aminek a Be. 648. §-a értelmében a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, kizárólag a Be. 649. §-ában felsorolt okokból van helye. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[29] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulat ba) alpontja szerint felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki.
[30] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján szintén felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ügydöntő határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében írt eljárási szabálysértéssel hozta meg. Az utóbb említett törvényhely c) pont első fordulata szerint a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja, ha az elsőfokú bíróság a hatáskörét túllépte.
[31] Ezért a megyei főügyészség – a Legfőbb Ügyészség átiratában írtakkal kiegészített tartalmú – indítványa alapján helye van a terhelt cselekménye jogerős ítéleti minősítése felülvizsgálatának.
[32] Az indítványban megjelölt bűncselekmények közül az emberkereskedelem miatt az eljárás lefolytatása első fokon a Be. 20. § (1) bekezdés 6. pontjának harmadik fordulata alapján a törvényszék, a kerítés miatt a Be. 19. §-a alapján a járásbíróság hatáskörébe tartozik.
[33] Következésképp amennyiben a terhelt cselekményének minősítése törvénysértő, és a helyes minősítés emberkereskedelem bűntette, úgy a feltétlen eljárási szabálysértés eljárásjogi jogkövetkezményét kell levonni, míg ha a helyes minősítés kerítés bűntette, akkor érdemben vizsgálandó, hogy a téves minősítés törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte-e.
[34] A jogerős ügydöntő végzésben a terhelt terhére megállapított, a Btk. 202. §-ába ütköző kitartottság bűntettét az követi el, aki prostitúciót folytató személlyel egészben vagy részben kitartatja magát.
[35] A Btk. 200. § (1) bekezdése szerinti kerítés bűntettét az követi el, aki haszonszerzés céljából valakit szexuális cselekmény végzésére másnak megszerez. A hivatkozott törvényhely (3) bekezdése szerint súlyosabban minősül, ha a kerítés üzletszerű.
[36] Az elkövetéskor hatályos Btk. 192. § (2) bekezdése szerint az emberkereskedelem bűntettét követi el az, aki mást kizsákmányolás céljából – egyebek mellett – másnak megszerez. E törvényhely (3) bekezdés i) pontja szerint súlyosabban minősül, ha az elkövető a cselekményt üzletszerűen követi el.
[37] A kitartottság elkövetési magatartása a prostituálttal egészben vagy részben való kitartatás; míg a kerítésé a passzív alany – haszonszerzés céljából történő – másnak megszerzése, szexuális cselekmény végzésére. A kitartottság pusztán azzal megvalósul, ha az elkövető magát egészben vagy részben a prostituált jövedelméből tartja fenn; a kerítés viszont a passzív alany célzatos másnak megszerzését kívánja meg. A kerítés és a kitartottság törvényi tényállásának összevetéséből egyenesen következik, hogy a kerítés elkövetője a kitartottság elkövetőjéhez képest többlettevékenységet végez, amennyiben nem csupán a kitartójával áll kapcsolatban, hanem a partnerek közösülés vagy fajtalanság céljából való összehozásában is részt vesz.
[38] A kerítés és a kitartottság elkövetője ugyanúgy más prostitúciós tevékenységével összefüggésben jut haszonhoz, azonban a prostitúciós folyamat eltérő szakaszaiban. Így a kerítő a prostitúciós folyamat „befektetője”, aki a szexuális cselekmény végzésére (akár önként, akár kényszer hatására) hajlandó személyt szolgáltatja. A kerítő ennek az ellenszolgáltatásaként remél hasznot. Ez a haszon – törvényi megszorítás hiányában – bárkitől származhat, annak juttatója lehet akár az a harmadik személy, aki részére a szexuális cselekmény végzése céljából való megszerzés történt, de lehet akár – a kedvező prostitúciós lehetőség biztosítása ellenében – maga a közösülés vagy fajtalanság végett más részére megszerzett prostituált is. Anyagi haszonszerzés ellenében végzi a kerítő a szexuális cselekmény végzésére való megszerzést akkor is, ha kerítői tevékenységéért később, a prostituált jövedelméből remél hasznot.
[39] A kitartottság elkövetője ugyanakkor kizárólag a prostitúciós tevékenységből származó jövedelem megcsapolója, aki csak a kitartójával (kitartóival) áll kapcsolatban, és anyagi haszonban is csak tőle, az általa már elvégzett szexuális szolgáltatás ellenértékéből részesül.
[40] A fentiekből következően tehát a kerítő a felek összehozásáért, a prostituált rendelkezésre bocsátásáért, annak ellentételeként jut haszonhoz, míg a kitartott csak a prostituálttól, annak a prostitúcióval már megszerzett jövedelméből részesül (Kúria Bfv.III.440/2015/7).
[41] Amennyiben a passzív alany célzatos megszerzéséért kapott ellenszolgáltatásokból az elkövető rendszeres haszonhoz jut, úgy a kerítés első szinten súlyosabban minősülő esete valósul meg [Btk. 200. § (1) és (3) bek.]. Ez szükségképpen egy passzív alany többszöri, vagy több passzív alany legalább egyszeri, szexuális cselekmény végzése céljából, más részére való megszerzését vagy azok megkísérlését feltételezi. Előbbi esetben a cselekmény a Btk. 6. § (2) bekezdése szerinti feltételek megvalósulása esetén folytatólagosan elkövetett.
[42] A „másnak megszerzés” ugyanakkor nemcsak a kerítés, hanem a Btk. 192. §-a szerinti emberkereskedelem egyik elkövetési magatartása is.
[43] A különbség lényege az, hogy kerítés esetében a másnak megszerzés „haszonszerzés céljából szexuális cselekmény végzésére” történik, míg az emberkereskedelem esetén a másnak megszerzés „kizsákmányolás céljából” valósul meg. A 2020. július 1. napját megelőzően hatályban volt Btk. 192. § (8) bekezdésében foglalt értelmező rendelkezés szerint e § alkalmazásában kizsákmányolás a kiszolgáltatott helyzetbe hozott vagy helyzetben tartott sértett e helyzetének kihasználásával előny szerzésére törekvés. Az előny lehet anyagi vagy egyéb előny, adott esetben pedig valakinek szexuális cselekmény végzésére másnak (más harmadik személynek) a megszerzése.
[44] A másnak megszerzés tartalma tehát alapvetően azonos a vizsgált két tényállásban. Ha valaki előny szerzése céljából megteremti a kiszolgáltatott helyzetbe hozott vagy helyzetben tartott, azaz kizsákmányolt passzív alany mással vagy másokkal történő szexuális kapcsolatának a közvetlen lehetőségét, a sértett megszerzésével az emberkereskedelem bűntettét követi el (Kúria Bfv.II.1474/2018/9.).
[45] Meg kell még jegyezni, hogy a Btk. 192. §-ának az emberkereskedelem áldozatainak kizsákmányolása elleni fellépés érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2020. évi V. törvény 9. §-ával, 2020. július 1. napjától történt módosításával a fenti magatartás büntetőjogi üldözése nem szűnt meg. A jelenleg hatályos Btk. 192. § (2) bekezdése szerint az emberkereskedelem bűntettét követi el, aki mást rendszeres előny szerzése céljából munkavégzésre, munka jellegű tevékenység végzésére, egyéb szolgáltatásra, vagy jogellenes cselekmény folytatására – egyebek mellett – a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve, vagy a sértett kiszolgáltatott helyzetét kihasználva rábír, illetve – a hivatkozott törvényhely (3) bekezdése alapján – az, aki e cselekmény megvalósítása érdekében mást másnak megszerez. A törvényhely (4) bekezdése szerinti minősített eset, ha e bűncselekményt szexuális cselekmény végzése érdekében követik el. Mivel azonban e cselekmény büntetési tétele öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, szemben az elkövetéskor hatályos Btk. 192. § (2) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés i) pontja szerint minősülő emberkereskedelem két évtől nyolc évig terjedő büntetési tételével, ezért emberkereskedelem bűntettekénti minősítés esetén a Btk. 2. § (1) bekezdése alapján az elkövetéskor hatályos büntetőtörvényt kellene alkalmazni, és ezért a minősítés kapcsán is az abban meghatározott tényállási elemeket kellett megvizsgálni.
[46] A jogerős ügydöntő végzés az alábbi, a cselekmény minősítése szempontjából jelentőséggel bíró ténymegállapításokat tartalmazza:
– a terhelt rábírta a sértettet a szexuális vágy felkeltésére alkalmas fényképek elkészítésére,
– ezt követően egy weboldalon a sértettet regiszt-rálta,
– az előzőekben részletezett módon elkészített fényképeket erre a profilra feltöltötte,
– az ott megjelentetett hirdetésben szexuális szolgáltatást kínált és
– kapcsolatfelvételi telefonszámként a saját telefonszámát adta meg,
– a hirdetés alapján 30-40 fő jelentkezett a megadott hívószámon, a terhelt telefonján,
– ezen esetekben a telefont a sértett a terhelt jelenlétében vette fel, majd a hirdetésre jelentkezőkkel gépjárművel a falu határába mentek,
– ott a sértett szexuális szolgáltatást végzett, alkalmanként 12 000-30 000 forint összegért,
– a sértett az ily módon megkapott pénzt azonnal átadta a terheltnek, aki azt eltette,
– a sértett 2018. július 7-én elszökött a terhelt m.-i otthonából, majd a segélyhívón keresztül bejelentést tett a rendőrségre,
– a terhelt 2018. május 23. napja és 2018. július 7. napja között létfenntartását a sértett által végzett prostitúciós tevékenységből származó jövedelemből biztosította.
[47] A fentiekből kitűnik, hogy a terhelt önmagának a prostituált jövedelméből való kitartatásán túl – amit önmagában az utolsóként említett ténymegállapítás megalapozna –, jelentős többlettevékenységet végzett a sértett szexuális cselekmény végzésére való, másnak megszerzésével.
[48] A kerítés fogalmának a meghatározása kapcsán a korábbi Btk. miniszteri indokolása azt fejtette ki, hogy a „másnak megszerzés” tágabb fogalom, mint a közösülésre vagy fajtalanságra rábírás. Minden olyan magatartást átfog, amellyel a kerítő lehetőséget teremt mások nemi kapcsolatára, akár elhatározták már a partnerek ezt a kapcsolatot, akár nem.
[49] A hatályos Btk. miniszteri indokolása hasonlóképpen azt tartalmazza, hogy a megszerzés – a bírói gyakorlat szerint – olyan magatartás, amely közvetlenül megteremti a lehetőséget más személyek nemi érintkezésére. Ez leggyakrabban a passzív személy rábírásával, befolyásolásával valósul meg. A „megszerzés” olyan elkövetői magatartás, amely megteremti a sértett másokkal történő nemi kapcsolatának közvetlen lehetőségét, és amely többnyire a passzív alany befolyásolása, rábírása folytán történik (BH 2003.142.). A törvény nem kíván meg közvetlen kapcsolatot az elkövető és a sértettel közösülő (fajtalankodó) „más” személy között. A kerítés bűncselekményének nem fogalmi ismérve, hogy az elkövető az elkövetési tevékenység kifejtése révén kapcsolatba kerüljön azzal a harmadik személlyel is, aki a passzív alany szexuális szolgáltatását igénybe veszi. Tényállásszerűen megvalósul azzal, ha az elkövető haszonszerzés céljából megteremti a passzív alany mással vagy másokkal történő nemi kapcsolatának – közösülésének vagy fajtalanságának – a közvetlen lehetőségét (BH 2012.145.).
[50] A jelen ügyben a terheltnek felrótt magatartás ennek mindenben megfelel. A terhelt volt az, aki a sértett szolgáltatását szexuális cselekmény végzésére az interneten meghirdette, és a vele e célból való kapcsolatfelvétel lehetőségét – szoros felügyelete mellett – bárki részére, a saját telefonszámán biztosította. Végig felügyelte az ügylet létrejöttének folyamatát is, és annak megtörténtét követően az abból származó pénzt azonnal, teljes egészében magához vette.
[51] Szó nincs tehát arról, hogy – az irányadó tényállás szerint – a terhelt pusztán a tőle függetlenül működő prostituált jövedelméből tartatta volna ki magát. A prostitúcióra a terhelt maga bírta rá a sértettet, majd az ilyen irányú tevékenységét is maga szervezte azzal, hogy a passzív alany másokkal történő nemi kapcsolatának – szexuális cselekményeinek – a közvetlen lehetőségét megteremtette, már eleve azzal a szándékkal, hogy a sértett ebből származó jövedelmét magának szerezze meg. Ez a magatartása a bűncselekményből származó rendszeres haszonszerzésre irányult, ami tényszerűen meg is valósult azáltal, hogy az elkövetési időszak mintegy másfél hónapos tartama alatt 30-40 esetben szerezte meg a sértettet szexuális cselekmény végzésére másnak, az abból származó jövedelmet pedig magának. Ezáltal a cselekmény az üzletszerű elkövetés törvényi ismérveit [Btk. 459. § (1) bek. 28. pont] is maradéktalanul megvalósítja.
[52] A Kúria az indítvány eredeti – és a Legfőbb Ügyészség által nem módosított, csak kiegészített – tartalmával kapcsolatban megjegyzi, hogy – ahogy azt a megyei főügyészség is jelezte – a vádirati és az azzal büntetővégzés esetén szükségképpen egyező jogerős ügydöntő határozati tényállás sem tartalmazza azokat az adatokat, amelyeken az indítvány emberkereskedelem megállapítását célzó része alapszik. Önmagában az a tény, hogy a sértett az elkövetési időszakban többször is hazaköltözött a családjához, azonban mindig visszatért a terhelthez és csak az utolsó alkalommal tett feljelentést a terhelt ellen, a kiszolgáltatott helyzetét még nem bizonyítja. Az irányadó tényállás nem tartalmazza a sértett életkorát, a szakértő által megállapított személyiségszerkezetét, a terhelt és a sértett közötti viszony jellegét, illetve a sértett és családjának életkörülményeit sem. Ekként az irányadó tényállásban nincs ténybeli alap annak megállapítására, hogy a sértettnek nem volt valós választási lehetősége a prostitúció adott keretek közötti végzésén kívül, és ezért kiszolgáltatott helyzetben volt, a terhelt pedig e helyzetének kihasználásával törekedett előny szerzésére. Ennek hiányában azonban nem állapítható meg az elkövetéskor hatályos Btk. 192. § (8) bekezdésében meghatározott kizsákmányolási célzat, és ekként – az irányadó tényállás alapján – a terhelt cselekménye nem minősíthető az elkövetéskor hatályos Btk. 192. § (2) bekezdésében meghatározott [és a (3) bekezdés i) pontja szerint minősülő] emberkereskedelem bűntettének.
[53] Ugyanezen okból hiányzik a tényállásból a kerítés Btk. 200. § (4) bekezdés b) pont utolsó fordulatában meghatározott minősítő körülményének ténybeli alapja is.
[54] A kifejtettekre tekintettel tehát a terhelt jogerős ügydöntő határozatban megállapított cselekményének helyes minősítése: a Btk. 6. § (2) bekezdése szerint folytatólagosan elkövetett, a Btk. 200. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő kerítés bűntette.
[55] Az elkövetés és az elbírálás között e cselekmény jogi szabályozása csak a büntetési tételt illetően változott; mivel az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény szerinti büntetési tétel magasabb mint az elkövetéskor hatályos törvény alapján volt, így a Btk. 2. § (1) bekezdése alapján ez utóbbi jogszabály alkalmazandó.
[56] Kerítés bűntette miatt az eljárás lefolytatása első fokon a Be. 19. §-a alapján a járásbíróság hatáskörébe tartozik. Ezért a cselekmény elbírálásával a járásbíróság nem lépte túl a hatáskörét, így a Be. 608. § (1) bekezdés c) pont első fordulatában meghatározott eljárási szabálysértés nem valósult meg.
[57] Így a Kúria vizsgálta, hogy a téves minősítés vezetett-e törvénysértő büntetés kiszabásához. A 2003. július 1. napját megelőzően hatályban volt, a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: régi Be.) 284. § (1) bekezdés b) pontja felülvizsgálati okként határozta meg, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy más anyagi jogszabálysértés miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak a terhelttel szemben. A régi Be. 284. § (2) bekezdésében ezzel összefüggésben rögzítette, hogy az (1) bekezdés b) pontja esetén sincs helye felülvizsgálatnak, ha a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki.
[58] A 2006. évi LI. törvény 199. § (1) bekezdésével megállapított 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés b) pont I. fordulatához nem kapcsolódik a „törvénysértő büntetés” fogalmi meghatározása [korábbi Be. 284. § (2) bek. b) pont], ezzel pedig megszűnt e fogalom tartalmának szűkítő jogszabályi definíciója. Nem változtatott ezen a 2018. július 1. napján hatályba lépett és jelenleg is hatályos büntetőeljárási törvény (2017. évi XC. törvény) sem. Nincs tehát olyan tételes jogi előírás, amely szerint felülvizsgálati oknak csupán az olyan – minősítést érintő – anyagi jogszabálysértés tekinthető, amelynek korrekciója, megváltoztatása folytán a büntetést új büntetési tételkeretek között kell kiszabni.
[59] A büntetés mértékének felülvizsgálatára így nem csak a büntetési tételhatárokon kívül eső büntetés kiszabása esetén kerülhet sor. A büntetési tételhatárok közt a büntetést – annak céljához igazítva, egyéniesítve, a cselekmény tárgyi súlyához, az ítélet belső arányához igazodóan – kell kiszabni. A minősítő körülmények közül akár egynek az elmaradása is érintheti a büntetés mértékét és a büntetés törvényességét akkor is, ha a kiszabott büntetés a helyesbített minősítéshez tartozó büntetési tételkereten belül marad, ám nem felel meg a helyes minősítésű bűncselekmény tárgyi súlyának, az alanyi bűnösség fokának (BH 2011.97.).
[60] Még inkább ez a helyzet akkor, ha a minősítés elvétése következtében a bíróság a büntetés kiszabása során eltérő büntetési tételt vesz alapul; ilyenkor sincs jelentősége annak, hogy a kiszabott büntetés a törvényes minősítés esetén is kiszabható. Jelen esetben is ez a helyzet, hiszen a bíróság az egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendőként bírálta el. Ehhez képest jelen esetben a terhelttel szemben a tizennyolcadik életévét éppen csak betöltött sértett sérelmére, üzletszerűen elkövetett, élősdi jellegű bűncselekmény miatt a pénzbüntetés kiszabása a Btk. 33. § (4) bekezdésének alkalmazásával törvénysértő.
[61] A Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja szerint a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot megváltoztatja, és a törvénynek megfelelő határozatot hoz, ha az alapügyben a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki törvénysértő büntetést. Ugyanakkor a Be. 663. § (1) bekezdés b) pontja szerint a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárásra utasítja, ha a Be. 662. § (1) vagy (2) bekezdése szerinti határozat meghozatala az ügyiratok alapján nem lehetséges.
[62] A büntetővégzés indokolása a Be. 741. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően nem tartalmazza a bíróság által értékelt enyhítő és súlyosító körülményeket, azok az ügyiratok tartalma alapján nem is állapíthatók meg teljeskörűen. A bíróság a terhelt büntetőjogi felelősségét tárgyalás mellőzésével bírálta el; így a törvénysértés felülvizsgálatban való érdemi kiküszöbölésével a terhelt a tárgyalás és a jogorvoslat lehetőségétől is elesne.
[63] A kifejtettek alapján a Kúria – a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva – a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát a Legfőbb Ügyészség által kiegészített tartalommal találta alaposnak, ugyanakkor a megtámadott határozatot a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontjára való utalással, a 663. § (1) bekezdés b) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és a vádiratban foglalt tényállás elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező járásbíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
(Kúria Bfv. II. 1.314/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás