BÜ BH 2021/193
BÜ BH 2021/193
2021.07.01.
A bíróság indokolási kötelezettségének teljesítése közjogi és perjogi szabályokból fakadó kötelezettség, amely nem diszkrecionális, hanem törvényileg szabályozott. A bírói döntés indokolásának megléte törvényileg egzakt kötelezettség, legfeljebb mikéntje lehet mérlegelés tárgya; ez utóbbi immár relatív eljárási szabálysértés körébe tartozó [Be. 609. § (2) bek. d) pont].
Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés második fordulata szerint „a hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni”.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi) 13. § (1) bekezdése kimondja, hogy a bíróság határozatát – ha a törvény kivételt nem tesz – indokolni köteles.
Értelemszerűen, ha az indokolási kötelezettséghez kapcsolódó eljárási szabálysértés kifejezett törvényi szabály sérelmével jár, és nem mérlegelés körébe vonható, akkor az az eljárási sérelem nem lehet relatív szabálysértés, hanem feltétlen hatályon kívül helyezéshez vezető, vagyis abszolút eljárási szabálysértés.
Nyilvánvalóan ilyennek tekintendő, ha a bűnösség kimondásáról szóló rendelkezéshez tartozó tényállás, vagyis e rendelkezés ténybeli alapja teljes egészében hiányzik.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a hiányzó tényállás folytán a rendelkező résszel ellentétes, tehát a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában írt abszolút eljárási szabálysértés, ezáltal a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti felülvizsgálati ok megvalósult [Be. 649. § (2) bek. d) pont, 609. § (2) bek. d) pont, 608. § (1) bek. f) pont; Alaptörvény XXIV. cikk (1) bek.; 2011. évi CLXI. tv. (Bszi) 13. § (1) bek.].
[1] A járásbíróság a 2019. november 26. napján meghozott – és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett – ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb), bf) alpont, I. tényállási pont], 3 rendbeli lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb), bf) alpont, II/1., II/2. tényállási pont], lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb), bc) alpont, II/3. tényállási pont] és kifosztás bűntettében [Btk. 366. § (1) bek. c) pont I. fordulat]. Ezért az I. r. terheltet mint visszaesőt halmazati büntetésül 2 év 4 hónap szabadságvesztés-büntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és a terhelt a szabadságvesztés-büntetés háromnegyed része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az I. r. terhelttel szemben 4000 forint erejéig vagyonelkobzást is elrendelt. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyakról, a magánfél polgári jogi igényének elbírálásáról, és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] A bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség 2020. június 23. napján, a Be. 651. § (1) bekezdése alapján, a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés okából – figyelemmel a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjára – felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.
[3] Indokai szerint az eljárt bíróság a járási ügyészség három vádirata alapján járt el akként, hogy az utóbb benyújtott vádiratok alapján indult ügyeket a folyamatban lévő büntetőügyhöz egyesítette. Az elsőfokú bíróság az egyesített ügyben lefolytatott bizonyítási eljárást követően az I. r. terhelt bűnösségét a benyújtott vádakkal egyezően, valamennyi vádpontban megállapította, és ennek megfelelően szabta ki az I. r. terhelttel szemben a halmazati büntetést. A 2019. november 26. napján kihirdetett ítéletet valamennyi fellebbezésre jogosult tudomásul vette, így az a kihirdetést követően jogerőre emelkedett.
A járásbíróság az első fokon jogerőre emelkedett ítéletet rövidített indokolással készítette, a tényállást, a jogi minősítést és az alkalmazott jogszabályokat tüntette fel.
[4] Az indítvány szerint az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában azonban az I. r. terheltet érintően az I., II/1-3. pont alatt felsorolt tényállási részekben csupán a lopási bűncselekményekhez kapcsolódó történeti tényállást rögzítette, az ítélet azonban nem tartalmazza a járási ügyészség harmadik vádiratának tárgyát képező, és ez alapján a kifosztás bűntette miatti bűnösséget megállapító ítéleti rendelkezéshez tartozó történeti tényállást.
Mivel a járásbíróság az ítélet rendelkező részében e cselekményben is megállapította az I. r. terhelt bűnösségét, ezzel szemben az ítélet indokolása nem tartalmazza az ehhez tartozó történeti tényállást, az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes, és ezáltal a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja szerinti eljárási szabálysértés megvalósult.
Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül, és az eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására utasítsa.
[5] A Legfőbb Ügyészség a megyei főügyészség indítványát – annak indokaival és jogi álláspontjával egyetértve – fenntartotta azzal, hogy a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében helyezze hatályon kívül.
[6] A felülvizsgálati indítvány alapos.
[7] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[8] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.
[9] A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja alapján a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
[10] Az indokolási kötelezettséget érintő felülvizsgálati okot a 2006. évi LI. számú törvény emelte be az abszolút szabálysértések közé [1998. évi XIX. tv. (a továbbiakban: korábbi Be.) 373. § (1) bek. III/a) és b) pont].
[11] Ennek alapját az képezte, hogy az elsőfokú bíróság határozatának indokolásában köteles számot adni döntéshozatali tevékenységéről, rendelkezéseinek ténybeli és jogi alapjairól, a másodfokú bíróság pedig köteles ezt ellenőrizni. Amennyiben az indokolásban írtak alapján megállapítható, hogy a bíróság a döntéshozatal során mely tényeket látta megállapíthatónak milyen bizonyítékok, illetve ténykövetkeztetések révén, úgy tevékenységének helyessége ezen adatok alapján megítélhető, a határozat – az esetleges megalapozatlanság ellenére – felülbírálatra alkalmas. Amennyiben a törvény engedélye alapján – így a korábbi Be. 259. § (1) bekezdésében írtakra figyelemmel – mellőzhető az indokolás, illetve a tényállás, akkor ezek hiánya nem lehet alapja az abszolút eljárási szabálysértés megállapításának. A bűnösséget megállapító és az eljárást megszüntető határozatokban azonban – erre irányuló törvényi rendelkezés hiányában – nem mellőzhető a tényállás rögzítése, így ezeknél a határozatoknál annak elhagyása feltétlen hatályon kívül helyezést vont maga után. Megállapítható a ténybeli alapok hiánya abban az esetben is, ha a próbára bocsátás megszüntetéséről rendelkező határozatban mulasztja el a bíróság a próbára bocsátás alapjául szolgáló tényállást rögzíteni [korábbi Be. 373. § (1) bek. III/a) pont].
[12] Az indokolási kötelezettség megsértése tehát akkor eredményezett felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértést, ha a támadott határozat indokolása tény- vagy jogkérdés kapcsán olyan mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, mire alapozta a bíróság a döntését (BH 2010.117.).
[13] Szintén az elsőfokú ítélet kötelező hatályon kívül helyezéséhez vezet, ha a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése, vagy a büntetés kiszabása tekintetében az indokolás a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
[14] Ezen abszolút hatályú eljárási szabályszegés abban az esetben állapítható meg például, ha a több bűncselekményt felölelő ügyben a határozat indokai szerint a bíróság egyes cselekmények elkövetését nem látta bizonyítottnak, a rendelkező részben azonban felmentő rendelkezés nem szerepel. Tekintettel arra, hogy ezen ellentmondás esetében nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségének megállapításáról vagy felmentéséről kívánt volna határozni, az ítélet e körben felülbírálatra nem alkalmas [korábbi Be. 373. § (1) bek. III/b) pont].
[15] A jelenleg hatályos Be. – 2018. július 1. napjától – az indokolási kötelezettséggel összefüggésben feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező szabálysértésként már csupán e szabályt tartalmazza [Be. 608. § (1) bek. f) pont].
[16] Ezzel összefüggésben a Kúria rámutat a következőkre.
[17] A bíróság indokolási kötelezettségének teljesítése közjogi és perjogi szabályokból fakadó kötelezettség, amely nem diszkrecionális, hanem törvényileg szabályozott. A bírói döntés indokolásának megléte törvényileg egzakt kötelezettség, legfeljebb mikéntje lehet mérlegelés tárgya; ez utóbbi immár relatív eljárási szabálysértés körébe tartozó [Be. 609. § (2) bek. d) pont].
[18] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés második fordulata szerint „a hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni”.
[19] A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi) 13. § (1) bekezdése kimondja, hogy a bíróság határozatát – ha a törvény kivételt nem tesz – indokolni köteles.
[20] Értelemszerűen, ha az indokolási kötelezettséghez kapcsolódó eljárási szabálysértés kifejezett törvényi szabály sérelmével jár, és nem mérlegelés körébe vonható, akkor az az eljárási sérelem nem lehet relatív szabálysértés, hanem feltétlen hatályon kívül helyezéshez vezető, vagyis abszolút eljárási szabálysértés.
[21] Nyilvánvalóan ilyennek tekintendő, ha a bűnösség kimondásáról szóló rendelkezéshez tartozó tényállás, vagyis e rendelkezés ténybeli alapja teljes egészében hiányzik.
[22] A Be. 562. § (1) bekezdéséből következően, ha a kihirdetés útján közölt ügydöntő határozat ellen sem az ügyész, sem a vádlott, sem a védő nem jelentett be fellebbezést a határozat rövidített indokolása az 561. § (3) bekezdés a)-c) és e) pontjában meghatározottakból, valamint az alkalmazott jogszabályok megjelöléséből is állhat.
[23] A Be. 561. § (3) bekezdés c) pontja alapján a bíróság által megállapított tényállást, az e) pont alapján megállapított tényállás szerinti minősítést az indokolásnak tartalmaznia kell.
[24] Az iratokból kitűnően a járási ügyészség az I. r. terhelttel szemben
– az első vádiratával társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt,
– a második vádiratával 4 rendbeli lopás vétsége miatt, és
– a harmadik vádiratával kifosztás bűntette miatt emelt vádat.
[25] A járásbíróság előtt a legkorábban benyújtott vádirat alapján indult büntetőeljárás, mely ügyhöz a bíróság az utóbb benyújtott vádiratok alapján a másik két szám alatt lajstromozott büntetőügyeket egyesítette.
[26] Megállapítható az is, hogy az egyesített ügyben a bíróság valamennyi vád tárgyává tett cselekményt illetően kihallgatta az I. r. terheltet, és a bizonyítási eljárást érdemben lefolytatta, majd ezt követően az I. r. terhelt bűnösségét valamennyi vádpontban, a váddal egyezően állapította meg, és szabta ki vele szemben a már ismertetett halmazati büntetést.
[27] Kétségtelen az is, hogy a járásbíróság 2019. november 26. napján kihirdetett ítéletét valamennyi fellebbezésre jogosult tudomásul vette, így az az I. r. terhelt tekintetében ugyanezen a napon jogerőre emelkedett.
[28] Megállapítható, hogy a járásbíróság az ítéletet rövidített indokolással készítette el a Be. 561. § (3) bekezdése alapján, figyelemmel a Be. 562. § (1) bekezdésében írtakra.
[29] Ugyanakkor az ítélet indokolása az I. r. terheltet érintően az I. és a II/1-3. szám alatti, a történeti tényállások körében csupán a társtettesként elkövetett lopás vétsége, a 3 rendbeli lopás vétsége és 1 rendbeli lopás vétsége szerepel, viszont nem tartalmazza az I. r. terhelt terhére megállapított kifosztás bűntettéhez tartozó (harmadik vádirat) történeti tényállását.
[30] Mivel a járásbíróság végzése ellen az arra jogosultak fellebbezést nem jelentettek be, a bíróság a határozatot röviden indokolhatta [Be. 562. § (1) bek.].
[31] Az ügydöntő, vádról rendelkező határozat azonban a kifosztás bűntettét érintően a történeti tényállást sem tartalmazza, holott annak mellőzésére a már idézett rendelkezés nem ad lehetőséget.
[32] Ily módon a megtámadott határozatból – ahogy arra az ügyész helyesen utalt – a történeti tényállás hiányában nem állapítható meg, hogy az I. r. terhelt milyen bűncselekményt követett el, az miként minősül.
[33] A Kúria erre figyelemmel a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal egyezően megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a hiányzó tényállás folytán a rendelkező résszel ellentétes, tehát a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában írt abszolút eljárási szabálysértés, ezáltal a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti felülvizsgálati ok megvalósult.
[34] Ekként a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a járásbíróság ítéletét a Be. 663. § (2) bekezdése alapján az I. r. terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
(Kúria Bfv. III. 777/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás