PÜ BH 2021/197
PÜ BH 2021/197
2021.07.01.
I. A személyiségi jogi perben a jogsértés objektív jogkövetkezményeiről kell dönteni, amely nem azonos a jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől a polgári perben hozandó döntéssel.
II. A választási kampányban elhangzott közlések esetén a közszereplők egymás közti szóváltásának kontextusában kell értelmezni és megítélni a vélemény-nyilvánítási szabadságot, illetve annak korlátait. A közlést érintően vizsgálni kell a megjelenési forma típusát, a közlés apropóját adó eseményt, illetve az arra érkező reakciókat és az adott közlésnek ebben a folyamatban játszott szerepét. [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 4. § (1)–(2) bek.; 2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:45. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 1994. évtől M. város önkormányzatának képviselője, 2005. őszig a Pénzügyi és Ügyrendi Bizottság elnöke is volt. 2010-től 2014-ig M. (a továbbiakban: város) polgármesteri tisztségét töltötte be. A 2014. évi önkormányzati választásokon a város polgármesterének az alperest választották meg, aki ezt megelőzően a Polgármesteri Hivatal Pénzügyi Irodáját vezette. A városi közműtársaságnál a közműdíjak beszedésével foglalkozó egyik munkatárs közel 140 000 000 Ft vízdíjat elsikkasztott.
[2] A sikkasztás miatt büntetőeljárások indultak, azok hosszú ideig foglalkoztatták a közvéleményt, az eljárások egy része még a 2014. évi őszi önkormányzati választások kampányidőszakában is folyamatban volt. 2014. október 8-án a város korábbi jegyzőjének bűnössége hivatali vesztegetés miatt jogerősen megállapításra került, vele szemben szabadságvesztés-büntetést szabtak ki. 2014. június 3-án a városi közműtársaság előadói munkakörű munkatársával szemben jogerősen megállapították a sikkasztás bűntettét és szabadságvesztés-büntetésre ítélték.
[3] A felperessel szemben 2013 augusztusában rágalmazás vétsége miatt indult büntetőeljárásban a bíróság megállapította a felperes bűnösségét két rendbeli rágalmazás vétsége miatt, amelyért megrovásban részesítette.
[4] A választási kampányban mindkét fél „zászlajára tűzte” a korrupció elleni küzdelmet. A felperes 2014. szeptember 25-i F.-bejegyzésében a közműdíj elsikkasztását a városi közműtársaságnál való ellenőrzés elmulasztásával hozta összefüggésbe, utalva arra, hogy ellenőrzést – egyebek mellett – az alperes által vezetett önkormányzati szerv nem végzett.
[5] Az alperes 2014. szeptember 26-án reagált a felperes írására ugyancsak F.-oldalán. Bejegyzésében a felperes személyével kapcsolatban az alábbi kijelentést tette: „Milyen bizottságnak volt dr. K. E. az elnöke még egyszer: A PÉNZÜGYI ÉS ELLENŐRZÉSI BIZOTTSÁG ELNÖKE. Vagyis az ő általa leírtak alapján a vízműnél éppen neki kellett volna az ellenőrzéseket elvégeznie, vagy elrendelnie. [...] De, ami még ennél is érdekesebb, hogy ezt ő maga is tudja, hiszen ugyanerre az oldalra a vízművel kapcsolatosan megosztotta a bírósági ítéletet, ahol a jegyzőkönyv is tartalmazza: A bíróság elfogadta az igazságügyi informatikai szakértői véleményt. [...] A felelősöket pedig éppen azért nem kereste, mert ő maga is felelősségre lett volna vonva.” „M. Város Polgármester Asszonyát (dr. K. E.-t) büntetőügyben a bíróság első fokon elmarasztalta (vagyis elítélte), de az ítélet még nem jogerős, mert azt megfellebbezte. Természetesen erről nem hallani az M. Médiában, vagyis most ott tart az ügy, ahol az M.-i jegyző ügy, első fok megvolt. [...] Biztos, hogy ilyen embert akar valaki is polgármesternek!!! A képviselők ezt felvállalják, kiállnak mellette ???”.
[6] Az alperes F.-en közzétett fenti írását többen megosztották, ahhoz kommenteket fűztek, többen kifejezték, hogy nem szeretnék ismételten a felperest polgármesternek, e véleményüknek különböző hangvételű megjegyzésekben adtak hangot. A felperes felszólítására az alperes nem törölte az internetes bejegyzését. 2017. október 7-én az F.-en annyit közölt, hogy „Polgármester asszony büntető ügye természetesen nem a közmű társasággal kapcsolatos, mint írtam, arról majd később. ...”.
[7] A felperes mint magánvádló feljelentése alapján írt közlései miatt az alperest nagy nyilvánosság előtt jelentős érdeksérelmet okozva elkövetett rágalmazás vétsége miatt a bíróság 2018. február 6-án jogerős ítéletével bűnösnek találta rágalmazás vétségében, ezért megrovásban részesítette.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a F.-en közzétett írásában megsértette a becsületét és jóhírnevét, amely miatt az alperest nyilvános elégtételadásra, a sérelmes bejegyzés törlésére és 2 000 000 Ft sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni. Érvelése szerint az alperes a F- bejegyzésében valótlanul azt állította, hogy bűncselekményt követett el azzal, hogy a sikkasztásos ügyben takargatta a pénztáros bűnét, lehetővé tette az elkövetést. Hangsúlyozta, nem az általa vezetett bizottságnak volt a kötelezettsége a pénzügyi feladatok ellenőrzése, és valótlan az az állítása is, hogy nem kereste a felelősöket. Álláspontja szerint ezek a kijelentések alkalmasak a jóhírneve megsértésére. Az alperesnek az az állítása pedig, hogy a bíróság első fokon elítélte, valós tények hamis színben való feltüntetésének minősül. Az alperes ugyanis azt nem közölte, hogy a bíróság csekély súlyú bűncselekmény, rágalmazás vétsége miatt részesítette megrovásban, aminek nem volt köze a sikkasztásos ügyben hozott ítéletekhez. Az alperes a különböző büntetőeljárásokat összemosva azt sugallta, hogy súlyos bűncselekményt követett el, ezért alkalmatlan polgármesterjelöltnek, ami a jóhírnevét súlyosan sérti. Becsületsértőnek ítélte azt az állítását, hogy azért nem kereste a felelősöket a sikkasztásos ügyben, mert akkor őt is felelősségre vonják, megkérdőjelezve ezzel a polgár-mes-ter-jelölti alkalmasságát. A sérelemdíj iránti igényét arra alapította, hogy az alperes jogsértése miatt kellett megváltoztatni az életét, az ügyvédi pályáját egy ellenséges, bizalmatlan légkörű településen nem tudta folytatni, 2014 októberét követően, azaz a polgármesteri tisztsége megszűnése után el kellett költöznie a városból, az ingatlanát 2017-ben értékesítette, ezért él és dolgozik más településen.
[9] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Kiemelte, mindketten közéleti szereplők, így a tevékenységüket érintő kritikát, bírálatot illetően lényegesen magasabb a velük szemben támasztott tűréshatár. Személyiségijog-sértést csak a túlzó és a közszereplő személyét lealacsonyító bírálat valósít meg, a per tárgyát képező kijelentések, vélemények nem ilyenek. Hangsúlyozta, a sérelmezett kifejezéseket a teljes szövegkörnyezetükben kell vizsgálni, azokban csupán a felperes politikai tevékenységének kritikáját fogalmazta meg. Állította, a felperesnek mint a pénzügyi és ügyrendi bizottság elnökének feladata volt az intézmények gazdálkodásának ellenőrzése, ezzel kapcsolatban a felperes bizottsági elnöki munkáját bírálta. A nem jogerős, rágalmazást érintő bírósági ítélet a választók tájékoztatásaként értelmezhető, e tekintetben a közlése lényege az volt, hogy csupán elsőfokú ítélet született az ügyben. A jogsértés tényén túlmenően vitatta a sérelemdíj jogalapját és összegszerűségét, az álláspontja szerint túlzott mértékű, a jogsértés ténye megállapíthatósága esetén sem áll arányban a jogsértés súlyával, különös tekintettel arra, hogy a keresetet jóval a jogsértés megtörténte után terjesztette elő a felperes.
Az első- és másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A döntését azzal indokolta, hogy mivel mindkét peres fél közéleti szereplő, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 2:44. §-a alapján a személyiségi jogaik védelme a szükséges és arányos mértékben korlátozható. Kiemelte, a közélet szereplőinek a bírálat és kritika során többet kell elviselnie, mint másoknak, ez a „követelmény” a választási kampány időszakában még inkább érvényesül. Az alperes kijelentéseinek vizsgálata körében megállapította, az valós tényállítás, hogy a felperes volt a Pénzügyi és Ügyrendi Bizottság elnöke, továbbá, hogy a felperest büntetőügyben a bíróság első fokon elmarasztalta, ezért a Ptk. 2:45 § (2) bekezdése alapján nem jogsértőek. Megítélése szerint a sérelmezett bejegyzés összességében véleménynyilvánításként értékelendő, az alperes – a felperes írására reagálva – a választási kampány során fejtette ki a véleményét a felperesről, vele szemben kritikát fogalmazott meg azzal a véleményével, hogy nem tartja alkalmasnak a polgármesterségre. Az alperes a sérelmezett közlésével nem sértette meg a felperes becsületét sem. Az ugyanis nem alkalmas a felperes társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására, a kifejezésmódjában sem indokolatlanul bántó.
[11] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes bejegyzésében a felperesre a városi közmű társaságnál történő ellenőrzések, a felelősök keresése, továbbá a felperes ellen rágalmazás vétsége miatt folyamatban volt büntetőügynek a városi jegyző elleni büntetőeljárással összefüggésbe hozásával megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az alperest az F.-oldalán közzétett jogsértő bejegyzés törlésére, az F.-oldalán a jogerős ítélet jogsértés megállapítására vonatkozó rendelkezése közzétételére és 1 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, valamint rendelkezett az első- és másodfokú eljárási költség és illeték viseléséről.
[12] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 4. § (2) bekezdésére utalva abból indult ki, hogy bár a büntetőügyben eljárt bíróság jogerős ítélete csak a bűncselekmény elkövetése és az annak alapjául szolgáló tények körében köti a polgári perben eljárt bíróságot, azonban mivel perbeli közlések miatt a büntetőbíróság az alperest a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 226. § (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétségében bűnösnek mondta ki, a bűnösséget megalapozó tényállást a polgári bíróság sem teheti vitássá, ha annak következtében a bűnösség megállapítását is megkérdőjelezné. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy az alperes bűnösségének megállapítása miatt a személyhez fűződő jog megsértése iránt indított kereset nem utasítható el, utalva a BH 2001.367. számú és a BDT 2018.3947. számú határozatra.
[13] A másodfokú bíróság másodlagosan azt vizsgálta, hogy a felperes által megjelölt jogsértések sértik-e a becsülethez, jóhírnévhez fűződő jogát. Ennek körében kiemelte, hogy a felperes által sérelmezett kijelentések ugyan választásikampány-időszakban megfogalmazott, a közügyek körébe tartozó tényállítások, azonban mivel azok a felperest súlyos bűncselekmények elkövetésével hozzák összefüggésbe, túllépik a közügyek szabad vitatásának a kereteit. A másodfokú bíróság erre hivatkozással a Ptk. 2:45. § (2) bekezdése alapján megállapította a jóhírnév megsértését és a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés c), d) pontjai alapján kötelezte az alperest a jogsértés megállapítására vonatkozó rendelkezés közzétételére, a jogsértő bejegyzés törlésére, valamint a Ptk. 2:52. §-a alapján a felperes által elszenvedett hátrány nagyságához, az alperes magatartásának felróhatóságához mérten 1 000 000 Ft sérelemdíj megfizetésére.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és – tartalma szerint – elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályként hivatkozott a régi Pp. 4. § (1)–(2) bekezdésére, a régi Pp.163. § (3) bekezdésére, a régi Pp. 206. §-ára, a Ptk. 2:44-2:45 §-ára és a Ptk. 2:52. §-ára.
[15] Állította, a jogerős ítélet a régi Pp. 4. § (1) bekezdését megsértve állapította meg, hogy a büntetőítéletben megállapított tényállás – a bűnösség megállapítása miatt – köti a polgári perben a bíróságot. Felülvizsgálati álláspontja szerint a büntetőperben hozott határozat csak abban a kérdésben köti a polgári bíróságot, hogy az elítélt elkövette-e a bűncselekményt. Minden más kérdésben a polgári bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok egybevetése és mérlegelése alapján állapítja meg a tényállást.
[16] Hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet a Legfelsőbb Bíróság PK 12. állásfoglalása II. pontját és a régi Pp. 206. § (1) bekezdését megsértve azt nem értékelte az alperes bejegyzésének a célját, azt a tényt, hogy a választási kampány során nyilvánította ki – kritikát megfogalmazva – azt a véleményét, hogy a felperes nem alkalmas polgármesternek. Ez a kritika, mint véleménynyilvánítás pedig nem minősül becsmérlőnek, lealacsonyítónak, személyiségi jogsértést nem valósított meg.
[17] Másodlagosan arra hivatkozással kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, mert a másodfokú bíróság a régi Pp. 163. § (3) bekezdését megsértve fogadta el köztudomású tényként a felperesnek azt az állítását, hogy a bejegyzése miatt ingott meg a felperessel szemben a közbizalom és nehezült el az ügyvédi tevékenységének folytatása lakókörnyezetében, illetve nem adott lehetőséget az ellenbizonyításra. Vitatta a megítélt sérelemdíj mértékét is állítva, hogy az nem áll arányban a jogsértés súlyával.
[18] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak helyes indokaira hivatkozással.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] Mindenekelőtt előrebocsátja a Kúria, hogy a felperes nem terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítéletnek a keresetet elutasító rendelkezése ellen. Ezért a Kúria a régi Pp. 275. § (2) bekezdésében foglalt korlát miatt a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta felül.
[20] A felülvizsgálati kérelem alapos az alábbiak szerint.
[21] A másodfokú bíróság elsődlegesen a régi Pp. 4. § (2) bekezdésének alkalmazására tekintettel találta megalapozatlannak az elsőfokú bíróság jogsértés megállapítására vonatkozó keresetet elutasító döntését, ezért a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának érdemben azt kellett megítélnie, hogy jogsértő-e a jogerős ítéletnek ez a hivatkozása.
[22] A régi Pp. 4. § (2) bekezdése értelmében, ha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. A Kúria megítélése szerint nem helytálló a másodfokú bíróságnak a régi Pp. 4. § (2) bekezdését kiterjesztően értelmező okfejtése és az a következtetése, hogy miután a perbeli közlések miatt rágalmazás vétségében az alperes bűnösségét a büntetőeljárásban jogerős bírósági határozat megállapította, a személyhez fűződő jog megsértése miatt a polgári perben eljáró bíróság nem állapíthatja meg, hogy a sérelmezett kijelentések nem sértik a felperes jóhírnevét, mert az egyben annak megállapítását is jelentené, hogy az alperes nem követte el a terhére rótt bűncselekményt.
[23] A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy jelen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perben nem az alperessel szemben indult büntetőeljárásban jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől kellett határozni. A másodfokú bíróság által hivatkozott BH 2001.367. számon közzétett eseti döntésben kifejtett álláspont – amely a Kúria ítélkező tanácsát a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján e jogkérdésben nem köti – nem fogadható el, mint ahogy a jogerős ítéletben ugyancsak hivatkozott BDT 2018.3947. számon közzétett eseti döntésben a rágalmazás vétségének a Btk.-ban és a jóhírnév megsértésének a Ptk.-ban meghatározott törvényi tényállásainak lényegi azonosságára vonatkozó megállapítás sem.
[24] Kiemeli a Kúria, hogy a jogirodalomban hosszú idő óta jelen van a polgári és a büntető jogág elválasztását valló elmélet. Ennek az az alapja, hogy: „A személyiség polgári jogi sérelme nem azonos a személyiség sérelmére elkövetett bűncselekménnyel. A büntetőjogi üldözés és a polgári jogi védelem feltéte-lei eltérnek egymástól” (dr. Törő Károly: Személyiségvédelem a polgári jogban, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1979., 98-99. oldal).
[25] Az Alkotmánybíróság is összevetette az 1/2015. (I. 16.) AB határozatában az alapjaiban hasonló tényállásokra épülő büntetőjogi, illetve polgári jogi szabályozás lényegi elemeit és megállapította, hogy „A büntetőjogi szabályozás, bár a sértett személyét, becsületét védi, azt a társadalom egy tagjának sérelmeként, a társadalom által elítélendő, az egész társadalomra veszélyes cselekményként fogja fel, és a szankcionálás elsősorban az erkölcsi elégtételt, valamint a prevenciót szolgálja. Az egyén pedig éppen azért mond le bizonyos egyéni jogainak korlátlan gyakorlásáról, hogy adott esetben az őt ért sérelemért a társadalom útján vehessen elégtételt, a társadalom megvédje őt. A polgári jogi szabályozás ugyan szintén nem kívánatosnak tekinti a személyiségi jogok sérelmét, azonban alapvetően a sértő magatartás abbahagyása, illetve a sértett kártalanítása a cél. Ugyanakkor jelentős eltérések mutatkoznak a büntetőeljárás (esetleg szabálysértési eljárás) és a polgári eljárás között, pl. a garanciális szabályok vagy a bizonyítási eszközök, illetve azok igénybevételének lehetőségét tekintve. Nem lehet tehát elhárítani a sértett-magánvádlónak az elkövető büntetőjogi felelősségre vonása iránti igényét azzal, hogy a polgári jogi út célravezetőbb lenne. A személyiségi jogok alkotmányos védelme ugyanis a különböző jogágak által párhuzamosan, akár egyidejűleg biztosított igényérvényesítési rendszeren keresztül valósul meg [44].
[26] A másodfokú bíróság a régi Pp. 4. § (2) bekezdésének jogértelmezése körében figyelmen kívül hagyta, hogy a Btk. 226. § (1) bekezdésében meghatározott rágalmazás törvényi tényállása nem azonos a Ptk. 2:45. § (2) bekezdése szerint megállapítható jóhírnév megsértésének törvényi tényállásával, előbbinek ugyanis a „becsület” a védett jogi tárgya [Kúria Bfv. III. 1.125/2016/6., megjelent: EBH 2017.B.11]. A Btk. 226. § (1) bekezdése szerint a becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelése, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata valósítja meg a bűncselekményt, melynek megítélése során vizsgálandó a szándékosság vagy gondatlanság. A felülvizsgálat körében ezzel szemben a kifogásolt közléseknek nem a becsületsértő voltát [Ptk. 2:45. § (1) bekezdés], hanem a jóhírnév sérelmét a Ptk. 2:45. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint, az objektív, felróhatóságtól független felelősség alapján, az ítélkezési gyakorlatban kialakult szempontokra is figyelemmel kellett megítélni.
[27] A személyiségi jogi perben a jogsértés objektív jogkövetkezményeiről kell dönteni, amely nem azonos a jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől a polgári perben hozandó döntéssel [régi Pp. 4. § (2) bekezdés]. A régi Pp. 4. § (1) bekezdése alapján a polgári perben eljárt bíróságot a büntetőeljárás során megállapított tényállás nem köti, s miután a jelen pernek nem a jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei képezik a tárgyát, a jogsértés megítélése szempontjából releváns körülmények mérlegelése és a Ptk. 2:45. § (2) bekezdésének értelmezésére irányadó ítélkezési gyakorlat alapján a bíróság a büntetőeljárás során megállapított tényállástól eltérő tényállást állapíthat meg, és ennek alapján eltérő jogi minősítést tehet. Mindebből következően önmagában az, hogy az alperes terhére a büntetőeljárásban a rágalmazás elkövetése megállapításra került, nem vonja egyben maga után automatikusan a személyiségijog-sértés megállapítását is.
[28] A Kúria nem értett egyet a másodfokú bíróságnak azzal a másodlagosan kifejtett álláspontjával sem, mely szerint a perben kifogásolt közlések tényállításnak minősülnek, illetve a valós tényt hamis színben tüntetik fel. A másodfokú bíróság nem tulajdonított kellő jelentőséget annak a körülménynek, hogy a sérelmezett közlés a 2014. évi helyi önkormányzati választási kampány idején történt, a peres felek a polgármesteri tisztségért egymással szemben induló jelöltek voltak.
[29] Az Alkotmánybíróság a 13/2014. (IV. 18.) AB határozatában kifejtette, hogy a nyilvános közlés megítélése során elsőként arról szükséges dönteni, hogy az adott közlés a közügyekben való megszólalást, közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e, vagyis a közügyek szabad vitatásával áll-e összefüggésben. Ennek megítéléséhez pedig elsődlegesen a közlés megjelenésének módját, körülményeit és a vélemény tárgyát, kontextusát szükséges figyelembe venni. Így a közlést érintően vizsgálni kell a médium típusát, a közlés apropóját adó eseményt, illetve az arra érkező reakciókat és az adott közlésnek ebben a folyamatban játszott szerepét. További szempontként szükséges értékelni a kijelentés tartalmát, stílusát, illetve a közlés aktualitását, valamint célját. Amennyiben e körülmények értékelésével az állapítható meg, hogy a közlés a közügyek szabad vitatását érinti, úgy a közlés automatikusan a véleménynyilvánítási szabadság nyújtotta magasabb szintű oltalmat élvezi. [39] A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak; egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [49]}.
[30] Az Alkotmánybíróság a választási kampányban tett kijelentések jogszerűségének bírói mérlegelése körében irányadó szempontok vizsgálata körében az 5/2015. (II. 25.) AB határozatában kifejtette, hogy a választási kampányban tipikusan a közszereplők egymás közti kontextusában kell értelmezni és megítélni a véleménynyilvánítási szabadságot, illetve annak korlátait. Ez mindenekelőtt annyit jelent, hogy az egymással versengő jelöltek igyekeznek előnyt szerezni, s ennek elérése érdekében nyíltan és akár kendőzetlenül is megnyilvánulhatnak. Társadalmi érdek, hogy a kampányban nemcsak a közügyeket, hanem az egyes jelöltek alkalmasságát és a jelölő/támogató szervezet programját is megvitassák. Ez alkalmanként kemény verbális csatározásokat is jelenthet, de ez része a kampány során megvalósuló véleménynyilvánítási szabadságnak [26]. Az Alkotmánybíróság határozatában arra is utalt, hogy a szóban forgó kijelentés értékelése nem történhet csupán megragadva a kijelentés direkt tartalmánál fogva. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság a 3107/2018. (IV. 9.) AB határozatában arra is rámutatott, hogy a politikai vitának a választási kampány során különösen is felfokozott körében a tényállítások meghatározása nem történhet önmagában a bizonyíthatósági teszt köznapi értelemben vett automatikus alkalmazásával, nem szorítkozhat kizárólag a vizsgált kijelentés szó szerinti tartalmának értékelésére [27]. A vitatott kijelentés értékelését arra is figyelemmel kell elvégezni, hogy a kijelentés a választási kampány speciális szituációjában milyen valódi jelentést hordoz a kampányüzenetek címzettjei, a választópolgárok számára. Ennek az értékelésnek a szemléletét az határozza meg, hogy a közügyek demokratikus vitája során a vita érintettjei a politikai történéseket a maguk összefüggéseiben értelmező polgárok, akik tisztában vannak a pártpolitikai véleménynyilvánítások, különösképpen a kampányolás figyelemfelkeltésre és túlzásokra hajlamos jellemzőivel [28].
[31] A fent ismertetett szempontokra figyelemmel, helytállóan vonta az értékelés körébe az elsőfokú bíróság azt, hogy a helyi önkormányzati választáson egymással szemben polgármesterjelöltként induló, közszereplő peres felek a választási kampány során közügyeket érintő témában nyilvánultak meg, melynek során kölcsönösen egymás tevékenységét bírálták.
[32] Azt is helytállóan értékelte, hogy az alperes perben sérelmezett F.-bejegyzésének közvetlen előzménye a felperes részéről ugyancsak a F.-en közzétett bejegyzés volt, amelyben a városi közműtársaságnál elmulasztott ellenőrzéssel kapcsolatban az alperes felelősségét is felvetette. Az alperes a felperes írására válaszolva, az ellene irányuló váddal szemben, a városi közműtársaságnál az ellenőrzés kezdeményezésének elmulasztásával éppen a felperes felelősségére mutatott vissza, amikor azt közölte, hogy hivatali tisztségénél fogva – a Pénzügyi és Ellenőrzési Bizottság elnökeként – a felperesnek kellett volna elrendelnie a városi közműtársaságnál ellenőrzéseket, amelyre azért nem került sor, mert a felperes tartott attól, hogy ő maga is felelősségre lett volna vonva. A közlés ténybeli alapja, miszerint a felperes a bizottság elnöki tisztségét betöltötte és a bizottság hatáskörénél fogva jogosult elrendelni ellenőrzést, továbbá a felperes tisztségének betöltése időszakában a városi közműtársaságnál ellenőrzést nem rendelt el, a valóságnak megfelelt. A valós tényekből levont következtetése volt az az alperesnek, hogy a városi közműtársaságnál elkövetett sikkasztásra azért nem derült korábban fény, mert a felperes az általa vezetett bizottságnál az ellenőrzést nem kezdeményezte, és ugyancsak véleménynek minősül a felperes olyan szándékára való utalás, hogy az ellenőrzés elrendelésének elmulasztása a felelősségre vonás elkerülését szolgálta. Az alperes megszólalásaira pedig a véleménynyilvánítás szabadsága egyaránt kiterjed, függetlenül attól, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő {9/2015. (IV. 23.) AB határozat [43], 36/1994. (VI. 24.) AB határozat}.
[33] A Kúria az elsőfokú bíróság álláspontjával ért egyet a büntetőüggyel kapcsolatos közlés tekintetében is, miszerint a kifogásolt közlés a felperes büntetőügyét a városi jegyző büntetőügyével csupán annyiban hozta összefüggésbe, hogy mindkét esetben még csak elsőfokú döntés született. Az eljárások stádiumának azonossága miatt a két büntetőügy összekapcsolása, ezáltal a felperessel szemben folyamatban lévő büntetőügy hangsúlyozása a verbális csatározások körében tett felfokozott hangvételű közlés, amely ugyancsak része a választási kampány során megvalósuló véleménynyilvánítási szabadságnak.
[34] A perbeli esetben ezért a Kúria megállapította, hogy a választási kampány során a szemben álló, közszereplőnek minősülő felek közül az egyik jelölt a másik jelölt korábbi köztisztségének ellátása során végzett tevékenységét bírálta. Az alperes a felperes korábbi közéleti tevékenységét bíráló kritikai megnyilvánulásával a felperes, mint a választásokon polgármesteri tisztségért induló jelölt köztisztségre való alkalmasságát tette kérdésessé, ezzel a véleményével azonban nem sértette meg a felperes jóhírnévhez fűződő jogát.
[35] Mindezekre tekintettel a Kúria úgy ítélte meg, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 2:45. § (2) bekezdését megsértve állapította meg az alperes terhére a jogsértést és alkalmazta a Ptk. 2:51. § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezményeket. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a régi Pp. 253. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Pfv. IV. 21.348/2019/8.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás