BÜ BH 2021/2
BÜ BH 2021/2
2021.01.01.
A becsület csorbítására objektíve egyébként alkalmas tényközlés jogellenességét kizárja, ha az peres, vagy más jogilag szabályozott (hatósági) eljárásban, jogosultság, illetve kötelezettség gyakorlása során, az adott eljárás tárgyát képező ügy érdemével összefüggésben állóan történt. Ilyennek tekintendő többek között a feljelentési, bejelentési, tanúzási kötelezettség teljesítése [Btk. 227. § (1) bek. a) pont I. ford.].
[1] A járásbíróság a 2019. február 20. napján kihirdetett és 2019. február 25. napján jogerős ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki becsületsértés vétségében [Btk. 227. § (1) bek. a) pont I. ford.], ezért őt egy évre próbára bocsátotta.
[2] A jogerős ítélet ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára, és a (2) bekezdés b) pontjára hivatkozva.
[3] Az elsődlegesen anyagi jogi törvénysértést állító indokai szerint a bíróság nem vizsgálta a terhelt szándékát, ebben a körben az ítélet nem tartalmaz indokolást. Álláspontja szerint nem állapítható meg a szándékos elkövetés, nem azzal a szándékkal írta a beadványt, hogy becsületsértést kövessen el. Azt sem vizsgálta a bíróság, hogy beadványa a sértett tevékenységének minősítésére irányult, vagy az volt a célja, hogy a polgári peres eljárásban megpróbálja az álláspontját a törvényszék előtt feltárni.
[4] Kifejtette: a bírálat, a kritika, a véleménynyilvánítás ténybeli valóságtartalma a büntetőeljárásban nem esik a tényállítás fogalma alá, ezért az ezt tartalmazó nyilatkozat nem alkalmas sem a rágalmazás, sem a becsületsértés megállapítására. Emellett a magánvádlóval szemben mindig tisztelettel viselkedett, soha nem használt olyan sértő kifejezést, ami az érintett szellemi képességeire, jellembeli tulajdonságaira, szokásaira vonatkozna. A sérelmezett beadványban sem írt semmi megalázó, lealacsonyító, munkáját degradáló vagy minősítő kifejezést.
[5] A fentieken túlmenően álláspontja szerint a cselekmény jogellenességét kizárja, ha az bíróság előtt folyamatban lévő ügyben az ügy érdekében, azzal összefüggésben, az ügy elbírálásához szükséges keretben történik. Hivatkozott többek között a Kúria Bfv.III.183/2013. számú ügyére, illetve az Ítélőtáblai Határozatok 2017.5. szám alatt közzétett eseti döntésre.
[6] Másodlagosan azzal érvelt, hogy a magánindítvány elkésett. A magánvádló elmondása szerint a polgári ügyben a terhelt beadványát 2017. október 30-án letöltötte, feljelentését azonban csak 2017. december 19-én tette meg, így a rendelkezésre álló 30 nap alatt nem érkezett a bírósághoz magánindítvány. A magánvádlónak azt az állítását, hogy bár a letöltés 2017. október 30-án megtörtént, a mellékletek megnyitására csak 2017. november 22-én került sor, életszerűt-lennek tartotta, továbbá hivatkozott a korábbi Pp. 99. §-ára, amely alapján a kézbesítés 2017. október 30-án megtörtént.
[7] Ezért elsődleges indítványa arra irányult, hogy a Kúria a terhére rótt bűncselekmény vádja alól mentse fel, és kötelezze a magánvádlót az általa a részére megfizetett költség visszafizetésére, illetőleg az állam részére megfizetett bűnügyi költség visszatérítésére.
[8] Másodlagos indítványa a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a járásbíróság új eljárásra utasítására irányult.
[9] A felülvizsgálati indítványra a magánvádló jogi képviselője nyilatkozatot tett, amelyben annak elutasítását indítványozta. Álláspontja szerint az indítvány a jogerős ítéletben megállapított tényállást támadja, ezért az a törvényben kizárt.
[10] Kifejtette: az ítélet helyesen állapította meg a terhelt bűnösségét a becsületsértés vétségében, amit az általa sem vitatott és tőle származó kifejezésekkel valósított meg. A terhelt arra való hivatkozását, hogy az általa használt kifejezések értékítéletnek minősülnek, súlytalannak tartotta. Kitért arra is, hogy amennyiben a terheltnek nem volt becsületsértő szándéka, úgy arra is lett volna lehetősége, hogy bocsánatot kérjen, de ezt egyetlen alkalommal sem tette meg.
[11] A felülvizsgálati indítvány eljárásjogi kifogásával szemben pedig arra hivatkozott, hogy az alapügyben kétséget kizáróan állapította meg a bíróság, hogy a magánvádló a sérelmezett beadványról mikor szerzett tudomást. A terheltnek a polgári eljárásjogi szabályokra való hivatkozását pedig tévesnek tartotta.
[12] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül, emellett a 659. § (6) bekezdése alapján vizsgálta a 649. § (2) bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
[13] A felülvizsgálati indítvány a következők szerint alapos.
[14] A Kúria mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a magánindítványt a törvényes határidőben terjesztették-e elő.
[15] E körben annak van jelentősége, hogy a terhelt polgári perben írott beadványát, annak tartalmát mikor ismerte meg a magánvádló, és e tudomásszerzéshez képest mikor tette meg a feljelentését.
[16] A jogerős ítélet tartalmazza, hogy a terhelt 2017. szeptember 27-i keltezéssel készítette beadványát, aminek tartalmát a magánvádló 2017. november 22. napján ismerte meg, a feljelentés pedig 2017. december 19. napján kelt.
[17] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A 650. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.
[18] Ez a jelen ügyben azt jelenti, miszerint a terhelt részéről nem tehető vitássá a felülvizsgálati eljárásban, hogy a magánvádló a beadvány tartalmát mikor ismerte meg, és az sem, hogy a feljelentését mikor tette meg (a magánindítványát mikor terjesztette elő).
[19] A Be. 378. § (2) és (3) bekezdése szerint magánindítványnak kell tekinteni a magánindítvány előterjesztésére jogosult feljelentését, és bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, a magánindítványt attól a naptól számított egy hónapon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekményről tudomást szerzett.
[20] A korábbi – az elkövetéskor és a magánindítvány megtétele idején is hatályos – Be. 173. §-a lényegében ugyanezt tartalmazta, azzal a különbséggel, hogy az egy hónap helyett harmincnapos határidőt írt elő.
[21] A jogerős ítélettel megállapított tények alapján tehát, mivel azt a tudomásszerzéstől számított harminc napon belül postára adták, a magánvádló feljelentését joghatályos magánindítványnak kell tekinteni.
[22] Ugyanakkor alapos a terhelt hivatkozása arra, hogy mivel kijelentései polgári peres eljárásban történtek, nem valósítottak meg bűncselekményt.
[23] A jogerős ítélet szerint a terhelt a közte és a magánvádló által képviselt alperes közötti polgári perben szerkesztett beadványt, melyben azt írta: „az alperesi képviselő erősen csúsztat, hiteltelen állításokat hoz a törvényszék tudomására”, illetve „a tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldalán az alperesi képviselő által állított kijelentés első betűtől az utolsóig hazugság”.
[24] A Btk. 227. § (1) bekezdés a) pontja szerint, aki a 226. § esetén kívül mással szemben a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő (becsületsértés).
[25] A becsület csorbítására alkalmasság a sérelem absztrakt lehetőségét jelenti, nem a sértett szubjektív értékítélete, egyéni megítélése, érzelmi beállítottsága, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hanem annak van meghatározó jelentősége, hogy a tényállítás az objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására. Közömbös az is, hogy az adott elkövetési körülmények között a tényállítás a sértett becsületérzését sértheti-e (BH 1981.220., 1992.296., 1999.9., 2001.462.).
[26] Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy a bírálat, a kritika, a véleménynyilvánítás ténybeli valóságtartalma a büntetőeljárásban nem esik a tényállítás fogalma alá, ezért az ezt tartalmazó nyilatkozat sem a rágalmazás, sem a becsületsértés megállapítására nem alkalmas. Azonban a gyalázkodó jellegű, és az emberi méltóság sérelmével járó nyilatkozatok még abban az esetben is bűncselekmény megvalósítására alkalmasak, ha azok – formálisan – kritikai megjegyzésként kerülnek a nyilvánosságra (BH 1992.296., 1994.300.).
[27] Bírósági tárgyaláson peres félként az ellenérdekű peres fél – jogvita tárgyával összefüggő szaktudását bíráló, hozzá nem értését szemléletesen kifejező – véleménynyilvánítása sem rágalmazást, sem becsületsértést nem valósít meg (EBH 2013.B.8.).
[28] A becsület csorbítására objektíve egyébként alkalmas tényközlés jogellenességét kizárja, ha az peres, vagy más jogilag szabályozott (hatósági) eljárásban, jogosultság, illetve kötelezettség gyakorlása során, az adott eljárás tárgyát képező ügy érdemével összefüggésben állóan történt. Ilyennek tekintendő többek között a feljelentési, bejelentési, tanúzási kötelezettség teljesítése (EBH 2014.B.7.).
[29] Jelen ügyben is erről volt szó. A polgári perben felperesként részt vevő terhelt azt akarta a bíróság tudomására hozni, hogy az alperes képviselőjének (a magánvádlónak) előadásaival nem ért egyet, azok valóságtartalmát vitatja, a jogi képviselő munkáját bírálja. Ehhez pedig – lévén ellenérdekű peres fél – e pozíciójából fakadóan joga, perbeli jogosultsága volt.
[30] Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, és a járásbíróság ítéletét megváltoztatta, a terheltet a becsületsértés vétségének vádja alól a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja és 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján felmentette.
(Kúria Bfv. III. 96/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás