PK ÍH 2021/20.
PK ÍH 2021/20.
2021.03.01.
Nincs helye igazolásnak, ha a bíróság a féllel szemben jogkövetkezményt nem alkalmazott és az eljárási cselekményt nem a fél mulasztása miatt foganatosította [1952. évi III. tv. 106. § (1)–(2) bekezdés, 109. §, 137. § b) pont].
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével a felperes jogi képviselőjének a 2020. szeptember 18-i határnap elmulasztása miatt előterjesztett igazolási kérelmét érdemben elbírálta és elutasította arra hivatkozással, hogy a jogi képviselő által felhozott körülmények objektíve nem alkalmasak arra, hogy a vétlenségére megalapozottan következtetni lehessen.
A végzés ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben – elsődlegesen – az elsőfokú végzés megváltoztatását és az előterjesztett igazolási kérelemnek való helyt adást, valamint a 2020. szeptember 18. napján megtartott tárgyalás igazságügyi szakértő meghallgatására vonatkozó részének a megismétlését kérte. Másodlagosan kérte az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését.
Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság igazolási kérelmet elutasító döntése helyes, annak jogi indokaival azonban a másodfokú bíróság nem ért egyet, ezért az elsőfokú bíróság végzésének jogi indokolását mellőzi, és az igazolási kérelmet elutasító döntést az alábbiak szerint indokolja:
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 106. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a fél vagy képviselője valamely határnapon hibáján kívül nem jelent meg, vagy valamely határidőt hibáján kívül mulasztott el, a mulasztás következményei – a később felsorolt eseteket kivéve – igazolással orvosolhatók. Az 1952. évi III. törvény 106. § (2) bekezdés b) pontja szerint igazolásnak nincs helye, ha a mulasztás következményei igazolás nélkül is elháríthatók, vagy a mulasztás bírói határozatban kifejezésre jutó hátránnyal nem jár.
Az 1952. évi III. törvény 106. § (1) bekezdése értelmében igazolásra az ad okot, ha a mulasztásnak következménye van, azaz, ha a felet a mulasztás következményeként az eljárásjogban szabályozott hátrány éri, ha beállnak vele szemben bizonyos jogkövetkezmények, ha a mulasztás következményeként hoz a bíróság vele szemben határozatot (például hiánypótlás elmulasztása esetén a mulasztás miatt a beadványt elutasítja, vagy a tárgyalás elmulasztása esetén a pert megszünteti vagy eljárás szünetelését állapítja meg).
A jelen ügyben a felperes jogi képviselője a per elsőfokú, folytatólagos tárgyalásán nem jelent meg. A mulasztás következménye az 1952. évi III. törvény 137. § (1) bekezdés b) pontja szerint az eljárás szünetelése lehetett volna, melyre azonban nem került sor, mert a jelen lévő alperes kérte a tárgyalás megtartását. A tárgyalás megtartása nem a mulasztás következménye volt, ahogy a szakértő tárgyaláson történt meghallgatása sem. A bíróság a tárgyalást azért tartotta meg, mert annak eljárásjogi akadálya nem volt. Annak a ténynek, hogy a felperes a tárgyaláson nem jelent meg, nem volt jogkövetkezménye, az bírói határozatban megjelenő joghátránnyal nem járt, ezért az 1952. évi III. törvény 106. § (2) bekezdés b) pontja értelmében a felperes tárgyalásról történő távolmaradása miatt nem volt helye igazolásnak.
A fentiek okán az igazolási kérelmet az 1952. évi III. törvény 106. § (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel, a 109. § (2) bekezdése alapján, érdemi vizsgálat nélkül kellett elutasítani.
A felperesnek lehetősége van arra, hogy a bíróságtól a szakértő ismételt megidézését kérje az esetleges költsége vállalása mellett, arra azonban az eljárásjog nem ad lehetőséget, hogy szabályszerűen megtartott tárgyalást ismételjen meg a bíróság.
A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését az 1952. évi III. törvény 259. §-a folytán alkalmazandó 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Gpkf.IV.45.119/2020/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás