KÜ BH 2021/209
KÜ BH 2021/209
2021.07.01.
Kisajátítás a jövőben megvalósuló közérdekű cél érdekében rendelhető el. A több évvel korábban – megvalósult közlekedési infrastruktúra fejlesztése miatt – magánszemélytől „igénybe vett” ingatlan magyar állam tulajdonába kerülésére a kisajátítás jogintézménye nem alkalmas [2007. évi CXXIII. törvény (Kstv.) 2. §, 3. § (1) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Bocskaikert ... helyrajzi szám alatt nyilvántartott, erdő művelési ágú ingatlan több magánszemély tulajdonában áll. A felperes – a magyar állam nevében – az alperesnél mint kisajátítás tárgyában eljáró hatóságnál kisajátítás iránti kérelmet terjesztett elő ezen ingatlan kisajátítása iránt, mely kisajátítás iránti kérelemben a kisajátítás céljaként a 4. számú főút Debrecent elkerülő M35 és 4. számú főút közötti szakasz fejlesztését, mint közlekedési infrastruktúra fejlesztését jelölte meg.
[2] A Bocskaikert ... hrsz. alatti ingatlan a 2012-ben megvalósult K004.14 projektszámú beruházáshoz kapcsolódóan a beruházó részéről már évekkel korábban ismeretlen körülmények között igénybevételre került, azon erdő telepítésére került sor a beruházó részéről anélkül, hogy a tulajdonosok részére ennek bármilyen ellentételezésére megtörtént volna.
[3] Az alperes a felperes kisajátítás iránti kérelmét 2018. szeptember 4-én kelt, HB/11-HAT/03358-12/2018. számú határozatával elutasította. A határozat indokolása szerint a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII.törvény (a továbbiakban: Kstv.) 2. §-a és 3. § (1) bekezdés a) pontja értelmében kisajátításnak a még meg nem valósult beruházások megvalósítása érdekében van helye, és a kisajátítási eljárásnak nem lehet célja egy múltban megvalósult beruházáshoz kapcsolódóan a tulajdonviszonyok utólagos rendezése. Az indokolás megjegyezte, hogy amennyiben a kérelmező a közérdekű beruházást olyan ingatlanon valósította meg, mely nincs tulajdonában, úgy az ingatlan tulajdonának megszerzésére a Polgári Törvénykönyv átruházás, elbirtoklás, jogcímes elbirtoklás, vagy ráépítés szabályai adhatnak lehetőséget.
A kereseti kérelem és védirat
[4] A határozattal szemben a felperes élt kereseti kérelemmel, amelyben a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes kisajátítási eljárás lefolytatására kötelezését kérte.
[5] Keresetében hivatkozott arra, hogy az alperes nem tett eleget tényállás-feltárási és indokolási kötelezettségének, ezzel megsértette az Ákr. 81. § (1) bekezdését.
[6] Az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésére, Kstv. 2. § e) pontjára, és 3. § (1) bekezdésére hivatkozva állította a határozat jogsértő voltát, kitért arra, hogy a kérdéses beruházás megvalósítása csak a perbeli ingatlanon kerülhetett sor, a közérdek megvalósítása az ingatlanon fennálló tulajdonjog korlátozásával nem volt lehetséges, így a kisajátítási eljárás megindítása indokolt volt.
[7] Hivatkozott arra, hogy az alperes jogsértő módon nem vizsgálta a kisajátítás jogalapját, amely szerinte egyértelműen fennálló, az közérdeket szolgál, hiszen a beruházó erdőt telepített az ingatlanon, amely a szélsebességet csökkenti, másrészt hóvédő erdősávként is funkcionál, így közlekedésbiztonsági szerepet tölt be. Érvelt amellett, hogy a kisajátítás befejezettségéhez hozzátartozik a tulajdonviszonyok rendezése, és a kisajátítási kártalanítási összeg tulajdonosok részére történő kifizetése.
[8] Állította, hogy a hatóságnak nem lehet célja, hogy rendezetlen tulajdoni viszonyokat alakítson ki, mivel ez a jogszerűség elvét is sérti.
[9] Vitatta továbbá, hogy egy kisajátítási kérelem elutasításáról szóló hatósági döntés az ügy érdemének minősülne.
[10] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, a határozatában felhozott indokokra hivatkozva.
[11] A védirat szerint a Kstv. 3. § (1) bekezdés a) és c) pontjaiban foglalt rendelkezések azt támasztják alá, hogy egy adott ingatlanon a közérdekű cél megvalósítását, az ahhoz szükséges jogosultságoknak kisajátítás útján való megszerzését követően lehet jogszerűen megkezdeni.
[12] Az alperes szerint a hatóság akkor sértette volna meg az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdését, ha a fennálló jogellenes állapotot a kisajátítási kérelemben foglaltaknak helyt adva legalizálná.
[13] A védirat szerint az alperes az Ákr. 80. § (1) bekezdése szerinti tényfeltárási és indokolási kötelezettségének eleget tett, és a felperes az Ákr. 46. § (1) bekezdése alkalmazhatóságára is alaptalanul hivat-kozott.
[14] Az érdekeltek a felperes pernyertességét támogatták, előadták, hogy bár megépült az ingatlanukon az autóút, ennek ellentételezéseként azonban kártalanításban nem részesültek.
A közigazgatási bíróság első ítélete és a Kúria azt felülvizsgáló döntése
[15] A közigazgatási bíróság 2019. február 13-án kelt 101.K.28.100/2018/20. számú ítéletével a felperes kereseti kérelmét mint alaptalant elutasította a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva.
[16] A felperes az ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyet a Kúria Kfv.IV.37.365/2019/10. számú végzésével bírált el, és az ítéletet hatályon kívül helyezte, és a közigazgatási bíróságot új eljárásra kötelezte, megállapítva, hogy a közigazgatási bíróság nem döntött valamennyi érdekeltként perbe lépni szándékozó ingatlantulajdonos kérelméről, és nem állapítható meg, kik voltak a közigazgatási perben érdekeltként perben állók.
[17] A Kúria előírta a megismételt eljárásra, hogy valamennyi személy érdekeltkénti perbelépés iránti kérelmét el kell bírálni, és a tárgyalást szabályszerűen meg kell tartania a bíróságnak az érdekeltek idézésével egyidejűleg.
A közigazgatási bíróság megismételt eljárása, és ítélete
[18] A közigazgatási bíróság eleget téve a Kúria Kfv.IV.37.365/2019/10. számú végzése útmutatásának 101.K.701.579/2020/3. számú végzésével V. L.-t, mint a bocskaikerti ... hrsz.-ú ingatlan tulajdonosát ismételten tájékoztatta az érdekeltként történő perbelépés lehetőségéről, aki a felhívásra, a megadott határidőn belül nem nyilatkozott. Ezek után a közigazgatási bíróság megállapította, hogy a közigazgatási perben két ingatlantulajdonos vett részt érdekeltként.
[19] A közigazgatási bíróság ezek után az ítéletével a felperes kereseti kérelme elutasításáról döntött a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján, megállapítva, hogy a kereseti kérelem alaptalan, az alperes határozata a felperes által megjelölt okból nem jogszabálysértő, az alperes eleget tett mind tényállásfeltárási, mind indokolási kötelezettségének.
[20] Az ítélet idézve az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdése, Kstv. 2. § e) pontja, és 3. § (1) bekezdés rendelkezéseit, megállapította, hogy a felperes kisajátítási kérelmében közérdekű célként megjelölt beruházás megvalósult, így megállapítható, hogy a tulajdonjog elvonásának közérdekű célja már nem áll fenn. Az ítélet indokolása szerint ugyanis a közérdekű célnak – a jogszabály teleologikus értelmezésén túl annak nyelvtani értelmezését is figyelembe véve – a jövőre nézve kell fennállnia, mivel ez indokolja és legitimálja a tulajdoni viszonyokba való állami beavatkozást. A kisajátításnak nem lehet jogalapja a tulajdonviszonyok utólagos rendezése, erre vonatkozó igényüket a tulajdonosok legfeljebb más, polgári per keretében érvényesíthetik.
[21] Az ítélet szerint a kereseti kérelem alaptalanul hivatkozott az Ákr. 46. §-ában rögzített visszautasítás jogintézményére is, ugyanis a visszautasítás a kérelem olyan mértékű fogyatékosságának a következménye, ahol a kérelem érdemi vizsgálatára nem kerül sor, a megelőző hatósági eljárásban azonban az alperes kisajátítás iránti kérelmét a hatóság érdemben megvizsgálta, és érdemben döntött a kérelem elutasításáról.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[22] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a közigazgatási ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra kötelezését indítványozta, állítva, hogy az ítélet megsértette az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdése, Kstv. 3. § (2) bekezdés, teljes, feltétlen, és azonnali kártalanítást előíró szabályait, valamint a Pp. 279. § (1) és 346. § (4)–(5) bekezdését, ugyanis a bizonyítékokat, tényeket nem megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének nem tett eleget.
[23] A felülvizsgálati kérelem szerint a kisajátítási kérelemben megjelölt közérdekű cél fennálló volt, a 4. számú főút Debrecent elkerülő M35 és 4. számú főút közötti szakasz infrastruktúra-fejlesztése közlekedési infrastruktúra-fejlesztésként került nevesítésre. Állította, hogy a megvalósult beruházás kizárólag a kérdéses ingatlanon kerülhetett sor, ezzel a Kstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja szerinti feltétel is teljesült.
[24] Érvelt amellett, hogy a kisajátítás közérdekű célt szolgál, ugyanis a beruházó által megvalósított erdőtelepítés a közúti közlekedést biztonságosabbá tette.
[25] A felperes szerint téves az ítéletben elfoglalt azon álláspont, hogy kisajátítást csak jövőbeni cél megvalósítása miatt lehet elrendelni és indítani, ugyanis kisajátítás befejezetté csak a tulajdonviszonyok rendezésével, a kisajátítás eredményeként a tulajdonosoktól elvett ingatlan tulajdoni viszonyainak ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésével, és a kártalanítás kifizetésével válik befejezetté, melyet a kisajátítási terv elkészítéséről, záradékolásáról, valamint a kisajátítással kapcsolatos értékkülönbözet megfizetésének egyes kérdéseiről szóló 178/2008. (VII. 3.) Korm.rendelet 10. §-a is alátámaszt.
[26] A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) 29. § (1b), (2), (3b) és (3c) bekezdéseire hivatkozva állította, hogy az építtető feladata nem szűnik meg a beruházás forgalomba helyezésekor, hiszen többször előfordul, hogy a forgalomba helyezést engedélyező hatóság az engedélyt megadó határozatban további földút, csatlakozó út létesítését írja elő.
[27] A felülvizsgálati kérelem kitért arra is, hogy az ítélet nem indokolta, hogy milyen polgári pert kezdeményezhet, érvelése szerint azért nem, mert a joggyakorlatban erre nincs lehetőség, másrészt, mert a Kkt. 29. §-ában a követendő eljárásrend egyébként is rögzítésre került.
[28] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában való fenntartását indítványozta, állította, hogy mind az alperesi döntés, mind a közigazgatási bíróság ítélete jogszabályoknak megfelelő.
[29] A felülvizsgálati ellenkérelmében külön nem ismételte meg a közigazgatási perben már kifejtett jogi álláspontját, de a védirata csatolásával hivatkozott a védiratában elfoglalt jogi álláspontra.
[30] Az alperes szerint a felülvizsgálati kérelem tévesen hivatkozott a 178/2008. (VII. 3.) Korm. rendelet 10. §-ára, ugyanis az csak arra vonatkozik, ha a kisajátítási célként megjelölt beruházás megvalósítása az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis tartalmában változást eredményez, a beruházás befejezését követően a kisajátítást kérő gondoskodni köteles a több ingatlanból álló, már a közérdekű cél fizikai megvalósítását megelőzően kisajátított terület helyrajzi számának ingatlan-nyilvántartásban történő összevonásáról.
[31] A felülvizsgálati ellenkérelem szerint a felperes korábban nem hivatkozott arra, hogy jogi értelemben a beruházás nem valósult meg.
[32] A felperesi érdekeltek a felülvizsgálati eljárásban írásban nyilatkoztak arról, hogy szeretnék, ha a Kúria kötelezné az alperest a szerintük elbirtokolt 0179/26. helyrajzi szám alatti ingatlan utáni kisajátítási kártalanítás megfizetésére.
A Kúria döntése és jogi indokai
[33] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont alkalmazásával befogadta, ugyanis abban az elvi jelentőségű kérdésben kívánt állást foglalni, hogy egy fizikailag évekkel ezelőtt megvalósult közérdekű beruházás esetén helye lehet-e a kisajátítás elrendelésének.
[34] A befogadásról rendelkező végzés meghozatala óta azonban a Kúria elvi jelentőségű döntést hozott a Kfv.II.37.832/2020/5. számú ítéletében, megállapítva, hogy a kisajátítás csak jövőben megvalósítandó közérdekű cél érdekében rendelhető el.
[35] A Kúria jelen ügyben nem kíván eltérni a Kúria közzétett határozatában foglaltaktól, de a felülvizsgálati kérelemre tekintettel az alábbiakat jegyzi meg.
[36] A jogerős ítélet helyesen hivatkozta, hogy az alperes tényállásfeltárási és indokolási kötelezettségének eleget tett, a felülvizsgálati kérelem pedig alaptalanul állította – helyesen a Kp. 78. § (1) bekezdése és 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó – Pp. 279. § (1) bekezdése és Pp. 346. § (4)–(5) bekezdése megsértését a bizonyítékok, tények mérlegelése, illetve az indokolási kötelezettség megsértése körében.
[37] A kisajátítás iránti kérelmet elbíráló alperesnek, és az alperes döntését felülbíráló közigazgatási bíróságnak nem kellett eljutnia a Kstv. 3. § (1) bekezdés a)-d) pontjai vizsgálatáig, vagy a Kstv. 2. § a)-f) pontjában felsorolt közérdekű célok vizsgálatáig – a tényállás feltárása szempontjából elegendő volt annak a felperes által közölt ténynek az értékelése, hogy a 4. számú főút Debrecent elkerülő M35 és 4. számú főút közötti szakasz fejlesztése – a K004.14. projektszámú beruházás már évekkel a kisajátítás iránti kérelem benyújtását megelőzően 2012. november 15-én megvalósult.
[38] A felülvizsgálati kérelem az ítélet jogsértő volta alátámasztásaként alaptalanul hivatkozott a Kkt. 29. § (1b), (2), (3b), (3c) rendelkezéseire, ugyanis a hivatkozott rendelkezések alapvetően egy közút létesítése során az építtető és a vagyonkezelő közötti feladatmegosztásról, a vagyonkezelői jog kérdésével foglalkoznak, és a felülvizsgálati kérelemben szó szerint idézett Kkt. 29. § (3b) bekezdése azzal, hogy arról rendelkezik, hogy az út forgalomba helyezésekor az építtető által a magyar állam nevében történő ingatlan tulajdonszerzés tárgyában már megindított, de le nem zárt ügyletkötésekben vagy eljárásokban az építtető eljárási kötelezettségét rögzíti, egyben nem teremt jogalapot egy már megvalósult beruházáshoz kapcsolódóan, több év elteltével a kisajátítás iránti kérelem benyújtására.
[39] A felperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott a kisajátítási terv elkészítéséről, felülvizsgálatáról, záradékolásáról, valamint a kisajátítással kapcsolatos értékkülönbözet megfizetésének egyes kérdéseiről szóló 178/2008. (VII. 3.) Korm.rendelet 10. §-ára mint a kisajátításra jogalapot teremtő rendelkezésre. A Korm.rendelet 10. §-a azon rendelkezése, hogy a beruházás befejezését követően a kisajátítást kérő feladatává teszi a több ingatlanból álló kisajátított terület helyrajzi számainak ingatlan-nyilvántartásban történő összevonásához kapcsolódó eljárás kezdeményezését, nem támasztja alá azt a felperesi érvelést, hogy egy beruházás megvalósítását követően is kisajátításra kerülhet egy ingatlan.
[40] A felülvizsgálati kérelem az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésének sérelmét – mely szerint kisajátítani csak kivételesen, közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet – alaptalanul állította a felülvizsgálni kért ítélettel összefüggésben. A megelőző eljárásban ugyanis kisajátításról nem döntött a hatóság. Tény, hogy egy olyan jogi helyzet, amikor magánszemélyek tulajdonát ellentételezés nélkül használják, a tulajdonjog védelme sérelme kérdését felveti. A kisajátítási törvény egyebekben nem is ad lehetőséget arra, hogy az éveken keresztül ellentételezés nélkül használt ingatlan után a tulajdonosokat ért kárt elszámolja, és a Kstv. 21. § (3) vagy (4) bekezdése szerint késedelmi kamat is csak a kisajátítási határozat véglegessé válásától számítottan jár a kisajátítást elszenvedőknek.
[41] A felülvizsgálati kérelem alaptalanul hivatkozta az indokolási kötelezettség megsértését azzal érvelve, hogy nem foglalt állást abban, hogy milyen polgári per kezdeményezhető, ugyanis a közigazgatási jogvita tárgya a határozat jogszerűségének értékelése volt.
[42] A fentiek alapján a Kúria a Kp. 121. § (2) bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét – helyes indokai alapján – hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.II.37.892/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás