KÜ BH 2021/212
KÜ BH 2021/212
2021.07.01.
A három oldalról zárt, de nem a jogszabályban foglaltaknak megfelelő berendezésben történő hulladékégetés nyílt téri hulladékégetésnek minősül. A hulladék öngyulladásának, meggyulladásának meg nem akadályozása, illetve az eloltásról való nem gondoskodás levegőtisztaság-védelmi bírság kiszabását megalapozó levegővédelmi jogszabálysértés, függetlenül a hulladékbirtokos szándékától, felróhatóságától. A 10 m3 mennyiséget el nem érő hulladék nyílt téri égetése esetén nem szükséges a hulladék mennyiségének pontos meghatározása [2012. CLXXXV. törvény (Ht.) 2. § (1) bekezdés, 31. §; 306/2010. Korm. r. (Lev.R.) 27. § (2) bekezdés, 34. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az elsőfokú környezetvédelmi hatóság hatósági ellenőrzés keretében megállapította, hogy a Seregélyes, ... szám alatti ingatlan hátsó, nem a felperesi érdekelt (a továbbiakban: érdekelt) által bérelt részén, a farakások között elhelyezkedő építményből füst száll fel. Az építményben pelenkát is tartalmazó vegyes kommunális hulladék, valamint zöldhulladék volt felhalmozva, amely egy része még égett és füstölgött. Égett, füstös szag volt érezhető az építmény 20-30 méteres körzetében is. Az építmény bal hátsó sarkánál a falazaton repedés látható, melyen a füst és a korom kijut, a repedések mellett a koromtól elfeketedett a falazat. A helyszíni ellenőrzésről készült hivatalos feljegyzés tartalmazza azt is, hogy az ingatlan hátsó részére való bejutás biztosított volt, az ellenőrzéskor nem tartózkodott senki az ingatlanrészen. A hivatalos feljegyzés mellékletét képezi az ellenőrzéskor készített nyolc darab digitális fényképfelvétel.
[2] A fentiekre figyelemmel az elsőfokú környezetvédelmi hatóság hivatalból levegőtisztaság-védelmi bírság kiszabására és kötelezés kiadására irányuló eljárást indított a felperessel szemben. Az eljárást megindító végzés tartalmazza egyebek mellett azt, hogy a hulladékégetéssel érintett ingatlanrész a felperes tulajdonában és használatában van, továbbá, hogy az épületben nem először történt hulladék égetése. Az ügyféli jogokról szóló tájékoztatás szerint a felperes, mint ügyfél az eljárás során nyilatkozatot, észrevételt, bizonyítási indítványt tehet, kérdést intézhet. A végzés mellékletét képezi a hatósági ellenőrzésről készült hivatalos feljegyzés.
[3] Az elsőfokú környezetvédelmi hatóság határozatával a felperest – az ingatlanán gyűjtött hulladék meggyulladása megakadályozásának elmulasztása miatt – 100 000 forint levegőtisztaság-védelmi bírság megfizetésére, egyidejűleg az ingatlanon lévő hulladékok elégetésének, meggyulladásának és öngyulladásának megakadályozására kötelezte.
[4] Indokolásában a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Ht.) 2. § (1) bekezdés 24. pontjára, 4. §-ára, valamint 31. § (1) és (2) bekezdéseire, továbbá a levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: LevR.) 27. § (2) bekezdésére utalással rögzítette, hogy a felperes a levegővédelmi követelményeket nem tartotta be, mert nem akadályozta meg a hulladékok meggyulladását, öngyulladását. Megjegyezte, hogy a felperes nyilatkozattételi jogával nem élt. Felhívta a felperes figyelmét, hogy köteles a jó gazda gondosságával eljárva a hulladékok meggyújtásának vagy felgyulladásának megakadályozására.
[5] A bírság összegét a LevR. 9. számú melléklet 21. pontjának megfelelően számította ki, a LevR. 31. § (3)–(4) bekezdéseiben foglalt csökkentést nem alkalmazta. Rögzítette, hogy a közigazgatási szabályszegések szankcióinak átmeneti szabályairól, valamint a közigazgatási eljárásjog reformjával összefüggésben egyes törvények módosításáról és egyes jogszabályok hatályon kívül helyezéséről szóló 2017. évi CLXXIX. törvény (a továbbiakban: Átmeneti Tv.) 2. § (2) bekezdés b) pontja és 41. § (5) bekezdése kizárja a figyelmeztetés lehetőségét.
[6] A felperes fellebbezésére eljárt alperes a 2019. augusztus 2. napján kelt PE/KTFO/3720-3/2019. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[7] Indokolása szerint a felperes tulajdonában álló ingatlanon az érdekelt idősek otthonát üzemeltet. Az ingatlan hátsó, nem az érdekelt által bérelt részén lévő építményben gyűjtött kommunális hulladék a felperes birtokába került, így ő lett volna köteles egyebek mellett a hulladék öngyulladását, meggyulladását megakadályozni.
[8] Az elsőfokú határozatban kifejtett jogi érvelés megismétlése mellett leszögezte, hogy a LevR. 27. § (2) bekezdésébe ütköző jogsértés azzal valósult meg, hogy a hulladék kigyulladt, ennek okát nem kellett vizsgálni. A feltárt hulladékégetés – attól függetlenül, hogy egy fedett, három oldalról zárt és lekerített bejáratú építményben zajlott – nyílt téri hulladékégetésnek minősül. A hivatalos feljegyzés alapján bizonyítást nyert a kigyulladás ténye, a hulladékbirtokos személye, azt cáfoló tény, adat nem merült fel.
[9] Mivel a jogszerű állapot nem állítható helyre, az Átmeneti Tv. 2. § (1) bekezdés a) pontja alapján figyelmeztetés alkalmazásának nincs helye.
[10] Álláspontja szerint a kigyulladás körülményeit a LevR. 9. számú mellékletének 20. vagy 21. pontja alapján sem kellett vizsgálni, a helyszínen készült fényképfelvételek alapján pedig megállapította, hogy az égetéssel érintett hulladék térfogata kevesebb volt mint 10 m3.
[11] A bírság összege körében értékelte, hogy a felperessel szemben korábban ugyancsak a tárgyi ingatlanon történt nyílt téri égetés miatt 25 000 forint levegőtisztaság-védelmi bírságot szabtak ki, továbbá hogy a jogsértéssel érintett ingatlanrész bárki által megközelíthető, azaz a felperes a hulladék megfelelő kigyulladást megelőző gyűjtéséről a korábbi levegőtisztaság-védelmi bírság ellenére továbbra sem gondoskodott. Ezért szükségesnek tartotta a kiszabható legmagasabb összegű bírság alkalmazását, amely vélelmezhetően távol fogja tartani a felperest a további jogsértések elkövetésétől.
[12] Megjegyezte, hogy az elsőfokú hatóság kötelezése kizárólag a levegőtisztaság-védelmi jogsértés megszüntetésére irányulhatott. A határozat indokolásában található, a jó gazda gondosságának elvére vonatkozó tájékoztatás a hulladék gyulladásának megakadályozására, illetve a lángok oltására vonatkozott, ezzel kapcsolatban további indokolási kötelezettség nem volt.
A kereseti kérelem
[13] A felperes keresetében elsődlegesen a végleges határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítését, másodlagosan a megsemmisítése mellett az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte.
[14] Előadta, hogy a hulladék égése az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 2. § 8. pontjában foglalt építmény fogalmának megfelelő építményben történt, azaz nem valósult meg a LevR. 27. § (2) bekezdése szerinti nyílt téri hulladékégetés. A LevR. 34. § (3) bekezdésére figyelemmel kifogásolta az esetleges szándékosság vizsgálatának elmaradását. A hatóság azt sem tisztázta, hogy ki minősül a Ht. 2. § (1) bekezdés 24. pontja szerinti hulladékbirtokosnak. A hulladék az érdekelt által üzemeltetett intézményből származik, azért ügyfélként őt is be kellett volna vonni a hatósági eljárásba. A döntés ezért az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 123. § (1) bekezdés b) pontja alapján semmis. Az Átmeneti Tv. 2. § (2) bek. b) pontjára és 41. § (5) bekezdésére utalással sérelmezte, hogy a bírságolás helyett nem figyelmeztetést alkalmaztak vele szemben. A hatóságok a LevR. 31. § (3) bekezdésébe ütközően nem mérlegelték a kötelezettségszegés súlyosságát, és a bírság összeg mérséklésének lehetőségét sem. A tényállás tisztázása körében nem vizsgálták az öngyulladás okát, valamint a hulladék mennyiségét sem. A korábbi határozatra való utalás nem pótolhatja a tényállástisztázási kötelezettséget. Érvelése szerint a jó gazda gondosságával való eljárásra kötelezés jogszabályi alap nélküli, annak tartalmi követelményei nem ismertek. Ezen kívül az alperes az ügyintézési határidőt túllépte.
Az elsőfokú ítélet
[15] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[16] Indokolása szerint már a helyszíni ellenőrzésről készült hivatalos feljegyzés is tartalmazta, hogy nem az érdekelt által bérelt ingatlanrészen történt a hulladék égetése. Nem merült fel olyan tény, amely miatt további ügyfél bevonása vált volna szükségessé, ezért az Ákr. 123. § (1) bekezdés g) pontja szerinti semmisségi ok nem áll fenn.
[17] Az alperes által is elismert eljárási határidő túllépése önmagában nem alapozza meg a határozat megsemmisítését, a túllépett eljárási határidő alatt további eljárási cselekményeket nem végzett az alperes.
[18] Megítélése szerint mind az alperes, mind az elsőfokú hatóság eleget tett az Ákr. 62. §-ában szabályozott tényállástisztázási kötelezettségének. Bár a hatóságot minden egyedi ügyben külön-külön terheli a tényállás tisztázására és az indokolt, megalapozott tényálláson alapuló döntés meghozatalára vonatkozó kötelezettség, azonban – figyelemmel az Ákr. szerinti szabad bizonyítás elvére is – a hatóság nincs elzárva attól, hogy a tényállás megállapításához felhasználjon egy korábbi hatósági eljárásban hozott döntést, és annak következményeit az adott eljárásra nézve levonja.
[19] A LevR. 27. § (2) bekezdés utolsó mondata alapján nincs jelentősége annak, hogy milyen építményben történt a gyulladás, mert nyílt téri hulladékégetésen kívülinek kizárólag a jogszabályban megjelölt berendezésben történő égetés minősül. A felperes azonban ilyen berendezésre nem hivatkozott.
[20] Az elemi kár kivételével a kigyulladás oka közömbös a jogsértés megállapítása szempontjából, így a hatóságnak a szándékosságot nem kellett vizsgálnia. A törvényi tényállás passzív magatartást feltételez, már önmagában az is szankcionálandó, hogy a hulladékbirtokos nem akadályozza meg a hulladék öngyulladását, illetve hogy nem gondoskodik a már égő hulladék eloltásáról.
[21] A Ht. 2. § (1) bekezdés 24. pontja szerint nem annak van jelentősége, hogy ki a hulladéktermelő vagy hogy honnan származik a hulladék, a hulladékbirtokos a felperes, mert az ő használatában álló építményben gyűjtötték a hulladékot.
[22] A jogsértés a hulladék kigyulladása folytán már megvalósult, a cselekmény befejezetté vált, vagyis a jogsértés nem orvosolható. Ezért az Átmeneti Tv. 2. § (2) bekezdés b) pontja és 41. § (5) bekezdése alapján a figyelmeztetés nem volt alkalmazható.
[23] A fényképfelvételek alapján külön szakértelem nélkül is megállapítható volt, hogy a hulladék égett, illetve füstölgött, a 10 m 3 alatti hulladék esetében pedig irreleváns a pontos mennyiség.
[24] A LevR. 34. § (3) bekezdésében írt szempontok nem a jogsértés, illetve a felelősség megállapításához szükséges feltételek, hanem a bírság összegének csökkentését lehetővé tevő körülmények. A mérlegelés szempontjai a támadott határozat indokolásában szerepelnek, abból megállapítható, hogy mely körülmények miatt, mely okból nem volt lehetőség a csökkentésre.
[25] A felperes jogsértő tevékenysége a hulladékok elégetésének, meggyulladásának és öngyulladásának megakadályozásában állt, ezért őt e körben is kötelezni kellett a LevR. 34. § (1) bekezdés első fordulatára figyelemmel. A jó gazda gondossága egy általános zsinórmérték, amelyet az ingatlantulajdonos felperesnek a konkrét építmény használójaként biztosítania kell. A kötelezés ennél részletesebb kifejtést nem igényelt. A hulladékbirtokos feladata a hulladék kigyulladásának megakadályozása, így az építménybe történő bejutás megelőzése. Nem ellentmondásosak ezért a határozatok, amikor egyrészt elismerik, hogy a felperes kerítéssel elzárta az adott építményt, majd azt rögzítik, hogy ez nem bizonyult elégségesnek.
[26] Megjegyezte, hogy a felperes tévesen összemosta a jogsértés megállapításának feltételeit a LevR. 34. § (3) bekezdés a) pontjában szabályozott, a bírságtétel csökkentésénél mérlegelendő mulasztás körülményeivel.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[27] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet közigazgatási határozatokra is kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését, másodlagosan az elsőfokú környezetvédelmi hatóság új eljárásra kötelezését is kérte. Harmadlagos kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítására irányult.
[28] Előadta, hogy a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 157. § (4) bekezdése értelmében a Kp. 2020. április 1. napja előtt hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
[29] A LevR. 27. § (2) bekezdésére, valamint az Étv. 2. § 8. pontjára utalással állította, hogy egy építményben történt az öngyulladás, jogellenesnek csak a nyílt téren történő égetés minősül. Kifogásolta az ezzel ellentétes ítéleti és hatósági indokolás elmaradását.
[30] A LevR. 34. § (3) bekezdése alapján sérelmezte, hogy a hatóságok nem tisztázták a szándékos gyújtogatás lehetőség. Álláspontja szerint levegővédelmi bírságot kizárólag akkor lehet kiszabni, ha a hulladék meggyulladása a hulladékbirtokos legalább gondatlan magatartásának eredménye.
[31] Érvelése szerint ellentmondásos az ítélet, mert egyrészt kimondja, hogy a bírság kiszabásánál nem kell vizsgálni a felróhatóságát, másrészt viszont azt is kimondja, hogy megfelel a jogszabályoknak egy olyan – pontos tartalom nélküli – kötelezés, miszerint gondosan kell eljárnia a hulladékok meggyújtásának vagy felgyulladásának megakadályozása tekintetében.
[32] Állította, hogy a hatóságok megsértették az Ákr. 62. § (1) bekezdésben előírt tényállástisztázási kötelezettséget, mert nem vizsgálták az öngyulladás okát. Nem tárták fel az érintett hulladék mennyiségét sem, a fényképek alapján azt nem lehet meghatározni. Hangsúlyozta, hogy egy másik eljárásban tett megállapítások nem értékelhetők bizonyítékként.
[33] Az alperes nem indokolta meg, hogy miért nem járt el jó gazda gondosságával, amikor elzárta a hulladékot, ezzel megakadályozva azt, hogy illetéktelenek lépjenek be az adott területre.
[34] A LevR. előírásain túlterjeszkedve kötelezte a jó gazda gondosságával történő eljárásra, annak tartalmi elemeit egyébként sem határozza meg. Az indokolás e körben ellentmondásos.
[35] Állította, hogy egy represszív jellegű bírság kiszabásának alapfeltétele, hogy legalább a gondatlanság (felróhatóság) terhelje, kifogásolta, hogy az ezzel kapcsolatos érveire az elsőfokú bíróság nem reagált.
[36] Kiemelte, hogy elsődlegesen a hulladéktermelő minősül hulladékbirtokosnak, aki jelen esetben az érdekelt. Ő a terület jogszerű használója is. A hatóság nem tisztázta kellően, hogy kit kell levegővédelmi-bírsággal sújtani, megjegyezte, hogy erre nézve ő nem tett nyilatkozatot.
[37] Álláspontja szerint fennáll az Ákr. 123. § (1) bekezdés g) pontja szerinti semmisségi ok.
[38] Érvelése szerint azzal, hogy az égés megszűnt, helyreállt a jogszerű állapot. Ezért helye van a figyelmeztetés alkalmazásának, az e körben felhívott jogszabályok az egyike sem zárja azt ki.
[39] A LevR. 34. § (3) és (4) bekezdéseire hivatkozással sérelmezte, hogy a hatóságok a kötelezettségszegés súlyosságát nem mérlegelték.
[40] Álláspontja szerint az ügyintézési határidő túllépésével kapcsolatban az eljárt bíróság megszegte az indokolási kötelezettségét, illetve jogszabályellenes indokolással igyekezett alátámasztani a támadott határozat törvényességét. Hangsúlyozta, hogy a fellebbezés benyújtását követően már nem lehet joghatályosan nyilatkozatot benyújtani, vagy eljárási cselekményt végezni az Ákr. alapján.
[41] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta, annak helyes indokaira figyelemmel. A végleges határozatban foglaltak és a peres eljárásban előadottak megismétlése mellett hangsúlyozta, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében ugyanazokat a kifogásokat adta elő, mint a fellebbezésében és a keresetében, új tényre, körülményre nem hivatkozott, új adatot nem közölt.
[42] Az érdekelt a felperessel egyező nyilatkozatot tett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[43] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[44] A Kp. 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[45] A Kúria szerint az eljárt bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból helytálló következtetést vont le. Vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, a bizonyítékokat a Kp. 78. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően egyenként és összességükben, a megelőző eljárásban megállapított tényállással összevetve értékelte. Mindezek alapján helyesen állapította meg hogy a kereset nem alapos.
[46] A felperes a felülvizsgálati kérelemben lényegében a keresetében és a közigazgatási eljárásban előterjesztett fellebbezésében foglaltakat ismételte meg, a jogerős ítéletet a már korábban felhozott kifogások miatt sérelmezte. Az elsőfokú bíróság azonban a keresetet minden vonatkozásában elemezte és elbírálta, ítéleti indokolása kellően részletes, jogszerű, okszerű és logikus érvelést tartalmaz. A kifejtett álláspontot a Kúria teljeskörűen osztja, azok megismétlése nélkül, a felülvizsgálati kérelemre figyelemmel a következőket hangsúlyozza.
[47] A LevR. 27. § (2) bekezdése értelmében hulladék nyílt téri, vagy a hulladékok égetésének feltételeit rögzítő jogszabályban foglaltaknak nem megfelelő berendezésben történő égetése tilos. Nyílt téri hulladékégetésnek minősül, ha a hulladék – az elemi kár kivételével – bármilyen okból kigyullad.
[48] A LevR. 34. § (2) bekezdése szerint a levegővédelmi követelmények megsértésének eseteit és az azokhoz kapcsolódó levegőtisztaság-védelmi bírságok mértékét a 9. melléklet tartalmazza. A 9. melléklet 21. pontja szerint a hulladék öngyulladásának, meggyulladásának meg nem akadályozása, illetve az eloltásról való nem gondoskodás (legfeljebb 10 m 3mennyiség esetén) 100 000 forint levegőtisztaság-védelmi bírság szabható ki.
[49] A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a gyulladás építményben történt, mert a LevR. 27. § (2) bekezdése az Étv. 2. § 8. pontja szerinti fogalommeghatározást nem rendeli alkalmazni, azt még utalás szintjén sem hívja fel. A felperes nem hivatkozott sem elemi kárra, sem megfelelő berendezésre, ezért a hulladék meggyulladása nyílt téri hulladékégetésnek minősül függetlenül attól, hogy a három oldalról zárt létesítmény az Étv. alapján építménynek minősül-e vagy sem.
[50] A hulladék tiltott nyílt téri égetése a LevR. 27. § (2) bekezdésében foglalt feltételek fennállásával megvalósul. Ezért az eljárt hatóságoknak nem kellett vizsgálniuk a gyulladás okát és körülményeit. A hulladék öngyulladásának, meggyulladásának meg nem akadályozása még szándékos gyújtogatás, illetve öngyulladás esetén is a levegővédelmi követelmény megsértését jelenti. A szándékos gyújtogatásnak, illetve az öngyulladás tényének nem a jogsértés megállapítása, hanem a jogsértés miatt alkalmazandó, a LevR. 34. § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezmények körében lehet csak jelentősége.
[51] A LevR. 34. § (1) bekezdése meghatározza a levegővédelmi követelmény megsértése esetén alkalmazható jogkövetkezményeket. A jogsértő tevékenység megszüntetése körében a hatóság olyan kötelezettséget írhat elő, amely a konkrét egyedi ügyben feltárt jogellenes magatartás kiküszöbölését eredményezi. Ennek megfelelően helytállóan kötelezte az elsőfokú hatóság határozatában a felperest az ingatlanán lévő hulladékok elégetésének, meggyulladásának és öngyulladásának megakadályozására. E kötelezés tartalmát a határozat indokolásában bontotta ki. Az itt rögzített jó gazda gondosságával való eljárás a környezeti elemek használatára vonatkozó, az egész világon elterjedt és ismert követelményt jelenti, a környezetvédelem egyik általános alapelve. Lényegében a környezetvédelmi előírások összességének hétköznapi, bevett megfogalmazása. További magyarázatot nem igénylő kifejezés, amelyet a felperes azzal sértett meg, hogy nem akadályozta meg a hulladékok meggyulladását, öngyulladását. Mindez a határozatokból és az elsőfokú ítéletből is egyértelműen kitűnik, az ezzel ellentétes felperesi érvelés minden alapot nélkülöz.
[52] Az Átmeneti Tv. 2. § (1) bekezdés a) pontja értelmében, ha a hatóság a hatósági ellenőrzés befejezéseként megállapítja, hogy az ügyfél a jogszabályban foglalt előírásokat megsértette és a jogszabály megsértése a jogellenes magatartás megszüntetésével vagy a jogszerű állapot helyreállításával orvosolható, a hatóság figyelmeztetést tartalmazó döntésben felhívja az ügyfél figyelmét a jogszabálysértésre, és megfelelő határidő megállapításával, valamint a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel kötelezi annak megszüntetésére.
[53] Jelen esetben a jogszabálysértés jogszerű állapot helyreállításával nem orvosolható, hiszen a hulladék már kigyulladt, azt nem lehet meg nem történté tenni. Bírságkiszabás helyett figyelmeztetés alkalmazásának ezért nem volt helye.
[54] A Ht. 2. § (1) bekezdés 24. pontja értelmében hulladékbirtokosnak minősül a hulladéktermelő, tovább bármely jogalany, akinek a hulladék a birtokában van. A Ht. 31. § (1) bekezdése kimondja, hogy a hulladékbirtokos gondoskodik a hulladék kezeléséről.
[55] A Ht. értelmében elsődlegesen az tekinthető hulladékbirtokosnak, aki a hulladékot termeli. Abban az esetben azonban, ha a hulladék kikerül a rendelkezése alól, akkor az lesz a hulladékbirtokos, akinek a hulladék az uralma alatt van. Sem a felperes, sem az érdekelt nem cáfolta azt a hatósági megállapítást, miszerint a hulladékégetéssel érintett ingatlanrész a felperes tulajdonában és használatában van, az építmény nem tartozik az érdekelt által üzemeltetett idősek otthonához. További ügyfél bevonására ezért a közigazgatási hatósági eljárásban nem volt szükség, így az Ákr. 123. § (1) bekezdés g) pontja szerinti semmisségi ok nem állt fenn.
[56] A környezetvédelmi hatóságok különféle bizonyítékok értékelésével állapították meg a fenti releváns tényállási elemeket. Megdöntésükre nem volt alkalmas a felperes minden konkrétumot nélkülöző felvetése. A korábbi jogsértéssel kapcsolatos hatósági eljárás tényadatainak figyelembevételét is megalapozatlanul kifogásolta, hiszen még csak utalás szintjén sem hivatkozott olyan tényre, körülményre, amely igazolná, hogy a helyzet megváltozott.
[57] Mivel a bizonyítékok alapján igazoltan a felperes minősült hulladékbirtokosnak, ezért vele szemben kellett a bírságot kiszabni.
[58] A LevR. 34. § (3) bekezdése szerint a környezetvédelmi hatóság a bírság kiszabása során
a mulasztás körülményeit,
a kötelezettségszegés súlyosságát és
a kötelezettségszegés időtartamát és ismétlődését
veszi figyelembe.
[59] A bírság kiszabása körében a környezetvédelmi hatóság mérlegelési jogkörben dönt. A mérlegelés szempontjai között a felróhatóság nem szerepel, ezért ezt a kérdést a hatóságoknak nem kellett vizsgálniuk, erre vonatkozó jogszabálysértést a felperes nem is jelölt meg.
[60] A LevR. 9. melléklet 21. pontja a legfeljebb 10 m3 mennyiség esetére írja elő a 100 000 forint levegőtisztaság-védelmi bírság mértéket. Ezért közömbös, hogy e mennyiségen belül pontosan mekkora hulladék nyílt téri égetésével valósult meg a jogsértés. Az eljárt hatóságokat így további tényállástisztázási kötelezettség nem terhelte.
[61] A Kúria nem észlelte a felperes által hivatkozott ellentmondást. Az ugyanis, hogy a bírság kiszabása során a felróhatóság nem mérlegelési szempont, nem változtat azon, hogy tilos a hulladék nyílt téri égetése, továbbá hogy a hulladék öngyulladásának, meggyulladásának megakadályozása, illetve eloltásáról való gondoskodás jogszabályi kötelezettség, amelynek be nem tartása megalapozza a levegőtisztaság-védelmi bírság kiszabását.
[62] A Kp. 88. § (1) bekezdés c) pontja szerint a bíróság a keresetet elutasítja, ha olyan eljárási szabályszegés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt.
[63] Az alperes által is elismert ügyintézési határidő túllépése csak akkor vezethetne a támadott határozat megsemmisítéséhez, ha a szabályszegés a felperesnek kimutatható jogsérelmet okozott volna, észsze-rűtlenül hosszú időn keresztül tartotta volna a felperest bizonytalanságban a tekintetben, hogy kiszabnak-e vele szemben bírságot, és ha igen milyen mértékben. A levegőtisztaság-védelmi bírságot tartalmazó határozat nem érte a felperest váratlanul, az kiszámíthatóvá vált számára a hatósági ellenőrzés megállapításairól készült hivatalos feljegyzés ismeretében. Helyesen érvelt ezért az elsőfokú bíróság azzal, hogy az eljárási határidő túllépése önmagában nem alapozta meg a határozat megsemmisítését.
[64] Végül rámutat a Kúria arra, hogy a Kp. 157. § (4) bekezdése értelmében a Kp. felülvizsgálatra vonatkozó, 2020. április 1-jétől hatályos rendelkezéseit a 2020. július 1-jén és az azt követően meghozott határozat ellen indított felülvizsgálati eljárásokban kell alkalmazni.
[65] Az elsőfokú bíróság 2020. október 9. napján hozta meg az ítéletet, ezért a felülvizsgálati eljárásban – a felperes érvelésével szemben – a Kp. 2020. április 1-jétől hatályos rendelkezéseit kellett alkalmazni. Ennek azonban az ügy lényege szempontjából jelentősége nem volt.
[66] A kifejtettek szerint az eljárt bíróság helyesen, a szükséges mértékben feltárta a jogvita elbírálásához szükséges tényállást. A vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket helytállóan értelmezte és alkalmazta, indokolása teljes mértékben megfelel a perrendi szabályoknak.
[67] A fentiekre figyelemmel a Kúria a Kp. 121. § (2) bekezdésének alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mert az nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket.
(Kúria Kfv.III.38.028/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás