KÜ BH 2021/213
KÜ BH 2021/213
2021.07.01.
Az Eljárási tv. 9. § (1) bekezdés 23. pontja szerinti nyilvánvaló hiba a kérelemben feltüntetett olyan adatokra vonatkoztatható, amely hiánypótlási felhívás nélkül javítható (pótolható). A felperesi kérelem alapjául szolgáló ügyféli nyilatkozat Eljárási tv. 40. § (1) bekezdése szerinti hivatalbóli javítása fogalmilag kizárt, az ugyanis az ügyféli rendelkezési jog átvételét, a kérelemmel való eljárásjogi és tartalmi rendelkezést jelentené.
A Kp. a védiratra vonatkozóan nem tartalmaz formai és tartalmi követelményeket, a keresetlevélben felvetett valamennyi jogszabálysértésre reagáló nyilatkozat elmaradása nem akadálya a kereset érdemi elbírálásának, ugyanis a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja, az alperes pedig nem a védirattal lép perbe [2017. évi I. törvény (Kp.) 85. § (1) bek.; 2007. évi XVII. törvény (Eljárási tv.) 9. § (1) bekezdés, 40. § (1) bekezdés, 41. § (1) bekezdés; 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 7. § (1) bekezdés, 8. § (1)–(3) bekezdés; 10/2015. (III. 13.) FM rendelet (Zöldítés rendelet) 3. § (2) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2018. május 15-én egységes kérelem keretében támogatási összeg kifizetése iránti kérelmet nyújtott be az éghajlat és környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatokra nyújtandó támogatás igénybevételének szabályairól, valamint a szántóterület, az állandó gyepterület és az állandó kultúrával fedett földterület növénytermesztésre vagy legeltetésre alkalmas állapotban tartásának feltételeiről szóló 10/2015. (III. 13.) FM rendelet (a továbbiakban: Zöldítés rendelet) alapján, összesen 745,6507 ha területre vonatkozóan. A kérelem területalapú igénylésként SAPS+Zöldítés, valamint a VP igénylések között VP-Ökológiai gazdálkodás támogatás kifizetésére terjedt ki. A formanyomtatvány „Nyilatkozat ökológiai gazdálkodásról” részében a felperes akként nyilatkozott, hogy a kérelemben feltüntetett területek mindegyike megfelel a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai gazdálkodási követelmények szerinti tanúsításáról, előállításáról, forgalmazásáról, jelöléséről és ellenőrzésének eljárásrendjéről szóló 34/2013. (V. 14.) VM rendelet (a továbbiakban: R.) követelményeinek. A kérelem 9. pontja tartalmazza a táblaszintű adatokat akként, hogy a felperes 9,5600 ha ökológiai gyepet és 458,9347 ha ökológiai szántót jelölt meg.
[2] Az egységes kérelem benyújtására nyitva álló határidőn (2018. június 11.) túl, 2018. június 14-én a felperes adatváltozás nyomtatványt nyújtott be, melyben a fent megjelölt nyilatkozatát akként módosította, hogy az igénylésben szereplő földterületek „egy része felel meg” az R. követelményeinek.
[3] Az elsőfokú hatóság a 2019. április 10-én kelt, 318/6001/2418/1/2019. számú határozatával a kérelemnek részben adott helyt és 14 541 888 forint támogatási összeget állapított meg. Megállapította [7. a) táblázat], hogy a felperes 745,6507 ha-ra nyújtott be zöldítés iránti támogatást, ehhez képest a zöldítéssel kapcsolatos kötelezettségek be nem tartása miatti területeltérés mértéke 113,2215 ha.
[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2019. december 3. napján kelt, AJF/3531/2/2019. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Hivatkozott az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer, a kifizetések elutasítására és visszavonására vonatkozó feltételek, valamint a közvetlen kifizetésekre, a vidékfejlesztési támogatásokra és a kölcsönös megfeleltetésre alkalmazandó közigazgatási szankciók tekintetében történő kiegészítéséről szóló, a Bizottság 640/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletének 26. cikk (2) bekezdésére. E rendelkezés alapján az első albekezdés alkalmazásában a megállapított ökológiai jelentőségű terület (EFA) nem haladhatja meg a bejelentett ökológiai jelentőségű területek hányadát a teljes bejelentett szántóterületen belül. A felperes által beadott egységes kérelemben szereplő EFA-kötelezettség alap 0 ha, így az ökológiai státusz visszautasítást követően is ennek megfelelően 0 ha maradt az EFA-kötelezettség alapja annak ellenére is, hogy jelölt ökológiai jelentőségű területeket a kérelmében.
[5] Határozatában utalt a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 1307/2013/EU rendeletének 46. cikk (1) bekezdésére, mely szerint, amennyiben egy mezőgazdasági üzem szántóterülete több mint 15 ha-t tesz ki, a mezőgazdasági termelőknek gondoskodniuk kell arról, hogy 2015. január 1-jétől kezdődően a mezőgazdasági üzemnek a mezőgazdasági termelő által az 1306/2013/EU rendelet 72. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a) pontjával összhangban bejelentett szántóterülete legalább 5%-ának megfelelő és a tagállam által az e cikk (2) bekezdésének megfelelően ökológiai jelentőségű területnek tekintett terület – beleértve a (2) bekezdés c), d), g) és h) pontjában említett területeket is – ökológiai jelentőségű terület legyen.
[6] A felperes megállapított EFA-területeinek aránya 0%, így nem teljesítette az 1307/2013/EU rendelet 46. cikk (1) bekezdésében leírtakat. Ezen EFA-kijelölési követelmények be nem tartása miatt 113,2215 ha terület levonására került sor, és a felperes 4608.53 EUR közigazgatási szankció levonást kapott.
A felperes keresete és az alperes védirata
[7] Az alperes határozatával szemben a felperes keresettel élt, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását és a támogatási kérelmének teljesítését, másodlagosan annak elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte anyagi és eljárásjogi jogszabálysértések okán. Előadta, hogy párhuzamos gazdálkodást folytat, az egységes kérelem benyújtásakor a hagyományos gazdálkodással érintett terület nagyságát 279,001 ha-ban, míg az ökológiai gazdálkodással érintett terület nagyságát 468,490 ha nagyságban jelölte meg, az összes támogatási igény így 747,491 ha-ra vonatkozott. A diverzifikálás, továbbá az állandó legelőkre vonatkozó követelmény teljesítését a hatóság nem vitatta, ugyanakkor az ökológiai jelentőségű területek kijelölésére vonatkozó követelményt azért nem fogadta el, mert adminisztrációs tévedés folytán az ökológiai gazdálkodásba bevont területként jelölték meg a teljes támogatni kért területet. Az eljárt hatóság ezért az összes földterület vonatkozásában várta a tanúsító szervezet igazolását az ökológiai gazdálkodásról, ilyen igazolással azonban ténylegesen csak 468,490 ha-ra rendelkezett.
[8] Hangsúlyozta, hogy a téves nyilatkozat ellenére az egységes kérelemben a táblaadatok részletezésénél megfelelően jelölte a hagyományos gazdálkodást, illetve az EFA-területeket. Ennélfogva a hatóság tévesen értelmezte a nyilatkozatot, a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Eljárási tv.) 40. és 41. §-a alapján tisztáznia kellett volna az ellentmondást. A nyilvánvaló hiba észlelhetőségére tekintettel pedig a kérelmének teljes egészében helyt kellett volna adni.
[9] Az alperes a védiratában a határozatban foglalt indokok alapján a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálni kért ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[11] Megállapította, hogy a nyilvánvaló hiba az Eljárási tv. 9. § (1) bekezdés 23. pontja és 40. § (1) bekezdése alapján olyan hibákat takar, amely a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv rendelkezésére álló nyilvántartásból vagy a kérelmező által a kérelemhez csatolt egyéb okiratokból egyértelműen megállapítható vagy pótolható. A perbeli esetben nem hibás adatról van szó, hanem a felperes kifejezett nyilatkozatáról, amelyen az eljárás alapult. Annak helyességét vagy hibáját a hatóság saját nyilvántartásából nem, csak a tanúsító szervezet igazolásából állapíthatta meg, miszerint a felperesnek ténylegesen nem valamennyi igényelt területe felel meg az ökológiai státusznak. A táblaszintű adatokból ugyan az ellentmondás kiderülhetett, azonban annak tisztázásához hiánypótlásra lett volna szükség, amely már túlmutat a nyilvánvaló hiba fogalmán.
[12] Ítéleti álláspontja szerint nem sérült az Eljárási tv. 41. § (1) bekezdése sem, ugyanis a Zöldítés rendelet értelmében az R. követelményeinek a kérelem benyújtására nyitva álló határidőn belül kell megfelelni. Amennyiben pedig a felperes arról nyilatkozott, hogy valamennyi igényelt területe megfelel az ökológiai gazdálkodásnak, úgy ezt utóbb hiánypótlás keretében nem lehet javítani. Az Eljárási tv. 41. § (1a) bekezdése szerint nyilatkozattételre felhívásnak sem volt helye, mert a hatóság az ökológiai státuszról nem rendelkezett nyilvántartással, a jogosultságáról pedig maga a felperes nyilatkozott a kérelemben.
[13] Megállapította, hogy az Eljárási tv. 3/B. §-át a nyilvánvaló hiba helyes értelmezésére figyelemmel a hatóság nem sértette meg, hatásköre gyakorlásával nem élt vissza. Mivel hiánypótlási felhívásra nem volt lehetőség, így az együttműködés követelménye, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) alapelvei, továbbá 62. § (1) bekezdése és 63. §-a sem sérültek. A tényállás alapját a támogatási kérelem nyilatkozatai képezték, azt a tanúsító szervezet igazolása, illetve a hatóság helyszíni ellenőrzési megállapítása egészítette ki, mely utóbbiak megfelelőségét a felperes sem kifogásolta.
[14] Amennyiben a felperes az egyébként tényleges helyzet szerint az igényelt területek „egy része felel meg” jelölést választja, ez esetben az EFA-kijelölést értelmezi a rendszer. Ezt igazolja, hogy a felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy a 2019. évi támogatás kifizetését azonos gazdálkodás mellett megkapta, mi-után az ökológiai gazdálkodásnak való megfelelés nyilatkozatot helyesen értelmezte, és a „részben felel meg” jelölést választotta. Mindezek alapján a szoftver hibája nem merült fel. Rögzítette, hogy mivel jogkérdésben kellett dönteni, ezért a felperes tanú kihallgatására, szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványait mellőzte.
[15] Az elsőfokú bíróság a per során a 4. sorszámú végzésében az alperest a védirata „kiegészítésére” hívta fel a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 42. § (1) bekezdése alapján. Arra hivatkozott, hogy nem elegendő, hogy az alperes a védiratában a határozatban elfoglalt jogi álláspontját ismétli meg, a keresetlevél állításaira is nyilatkoznia kell. Az alperes 7. sorszámon nyilatkozott a nyilvánvaló hibával kapcsolatos kereseti állításokra, egyebekben fenntartotta az előadott ténybeli és jogi álláspontját.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] Az ügyben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen az ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a Kúria az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra kiterjedően semmisítse meg, és kötelezze az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására. Másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[17] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 263. § (1) bekezdését, valamint a Kp. 78. § (1) és (2) bekezdését azzal, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokat mind egyenként mind összességükben helytelenül vette figyelembe, és a tényállást helytelenül és iratellenesen állapította meg, valamint abból helytelen következtetéseket vont le. A megjelölt jogsérelmek vizsgálatát a Pp. 341. § (1) bekezdése és a 346. § (4) és (5) bekezdése ellenére nem, illetve hiányosan végezte el. Megsértette továbbá a Zöldítés rendelet 1. § (1) bekezdésének 19. pontját és 3. § (2) és (3) bekezdését; tévesen alkalmazta az Eljárási tv. 3/B. §-át, 9. § (1) bekezdés 23. pontját, 40. § (1) bekezdését, 41. § (1) és (1a) bekezdését; és nem értékelte a jogszabálysértésként felhívott, az Ákr. 2. § (2) bekezdés a) pontját, 5. § (2) bekezdését, 6. § (3) bekezdését, 62. § (1) bekezdését és 63. §-át. Előadta, hogy az Eljárási tv. 9. § (1) bekezdés 23. pontjában definiált nyilvánvaló hiba fogalmába nem csak a hatóság által közvetlenül elérhető nyilvántartásból származó adat tartozik bele, a kérelem vagy pályázat más adatai is. Márpedig a kérelemben egyértelműen meghatározta valamennyi tábla esetében, hogy ökológiai gazdálkodást vagy hagyományos gazdálkodást folytat. A Gazdálkodási Naplóból, valamint a VP-ÖKO Támogatói Okiratból kétséget kizáróan megállapítható, hogy a nyilvánvaló hiba fogalmi köre fennáll. A bíróság maga is elismerte, hogy az ellentmondás tisztázására hiánypótlásra lett volna szükség, ennek ellenére mégsem tartotta sérelmesnek azt, hogy a hatóság ezt elmulasztotta.
[18] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az alperest a védirata kiegészítése tekintetében hiánypótlásra hívta fel, melynek az alperes nem tett eleget, a keresetlevél állításaira nem reagált. A Kp. 28. § (2) és (3) bekezdéseire, valamint a Pp. 115. § (1) és (6) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság e jogszabályhelyeket megsértette azzal, hogy nem alkalmazta a beadvány visszautasításának jogkövetkezményét. Összességében állította, hogy az általa megjelölt jogsérelmek vizsgálatát az elsőfokú bíróság nem végezte el.
[19] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint az Ákr. hatálya a támogatási szerv eljárásaira nem terjed ki. A perbeli esetben hiánypótlásnak nem volt helye, nyilvánvaló hiba hiányában pedig a javítás feltételei sem álltak fenn.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
[21] A Kúria elsőként a felperes azon eljárásjogi érvelését vizsgálta, mely szerint az elsőfokú bíróságnak az alperes védiratát – annak hiányos voltára tekintettel – vissza kellett volna utasítania.
[22] A Kúria rögzíti, hogy míg a keresetlevél szükségszerű része a közigazgatási pernek, a védiratról ugyanez nem mondható el. A Kp. 85. § (1) bekezdése alapján ugyanis a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja; továbbá a Kp. 40. § (6) bekezdése pénzbírság kiszabását kizárólag a keresetlevél és az ügy iratainak késedelmes továbbítása miatt szabhat ki, a védirat elkészítésének elmulasztásáért nem. A Kp. a védirat-ra vonatkozóan nem is tartalmaz formai és tartalmi követelményeket, a keresetlevélben felvetett valamennyi jogszabálysértésre reagáló nyilatkozat elmaradása nem akadálya a kereset érdemi elbírálásának, az alperes ugyanis nem a védirattal lép perbe. Mindezek okán e körben hiánypótlás kiírásának sem volt helye, és a felperes által a védirat visszautasítására vonatkozóan felhívott jogszabályhelyek alkalmazása fel sem merülhetett. Az elsőfokú bíróság eljárásjogilag alá nem támasztott hiánypótlási felhívása az ügy érdemére nem hatott ki. A Kúria megjegyzi, hogy annak természetesen nincs akadálya, hogy az elsőfokú bíróság az alperest valamely felperesi tényállítás vagy jogszabályi hivatkozás tekintetében nyilatkozattételre hívja fel, ennek eszköze azonban nem a hiánypótlási felhívás, mert a közigazgatási perek speciális szabályai szerint az érdemi védekezés előterjesztésének hiánya a per lefolytatásának akadályát nem képezi, a védirat „visszautasítása” fogalmilag kizárt.
[23] A Kúria megállapította, hogy a felperes úgy hivatkozott a Pp. 263. § (1) bekezdésének (tényállás szabad megállapításának elve) sérelmére, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást nem vitatta, az elsőfokú ítéletben rögzítettekkel egyező előadást tett. A felperes valójában a megállapított tényállásból levont jogi következtetést, a bizonyítékok értékelését kifogásolta, az alábbiak szerint alaptalanul. A bizonyítékok szabad mérlegelése során a bíróság értékeli, hogy a felek tényállításait az általuk rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alátámasztották-e vagy sem. A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Kp. 78. § (2) bekezdésének, valamint a Pp. 341. § (1) bekezdésének, 346. § (4)–(5) bekezdéseinek megfelelően tárta fel a jogvita elbírálásához szükséges tényállást, és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések helyes értelmezésével jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes keresete nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a perbe vitt jogokról és kötelezettségekről érdemben helyesen döntött, a felperes által vitássá tett tényeket és alkalmazandó jogot teljeskörűen vizsgálta, a kereset releváns érveire kitért. A felperes a felülvizsgálati kérelmében valójában a keresetben foglaltakat ismételte meg, az elsőfokú ítéletet az alperesi határozattal szemben már felhozott kifogások miatt sérelmezte, lényegében a bizonyítékok újraértékelését, saját álláspontja elfogadását kívánta elérni. A törvényszék azonban a felperes állításával ellentétben a keresetet a Kp. 85. § (1) bekezdésének megfelelően minden vonatkozásában elemezte és elbírálta, döntésének részletes, az alkalmazandó jogszabályok helyes értelmezésén alapuló indokát adta, kifejtett érveivel a Kúria egyetért. A Kúria hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati eljárás célja nem a közigazgatási döntés felülvizsgálata iránti elsőfokú peres eljárás megismétlése.
[24] A felperes a kérelmében maga nyilatkozott úgy, hogy a kérelemben feltüntetett területek mindegyike megfelel az R. követelményeinek. Az elsőfokú bíróság ennek alapján tévedés nélkül állapította meg, hogy az Eljárási tv. 9. § (1) bekezdés 23. pontja szerinti nyilvánvaló hiba a kérelemben feltüntetett olyan adatokra vonatkoztatható, amely hiánypótlási felhívás nélkül javítható (pótolható). A felperesi kérelem alapjául szolgáló ügyféli nyilatkozat – nevezetesen, hogy a kérelemben feltüntetett területek mindegyike megfelel az R. rendelkezéseinek – az Eljárási tv. 40. § (1) bekezdése szerinti hivatalbóli javítása fogalmilag kizárt, az ugyanis az ügyféli rendelkezési jog átvételét, a kérelemmel való eljárásjogi és tartalmi rendelkezést jelentené. A tábla szerinti adatok, Gazdálkodási Napló, Támogatói Okirat (mint a kérelem egyéb adatai) nyilatkozatnak való megfeleltetésére pedig kizárólag hiánypótlásra kerülhet sor, amelyet az Eljárási tv. 9. § (1) bekezdés 23. pontja nem tesz lehetővé.
[25] Az elsőfokú bíróság megalapozottan foglalt állást abban a kérdésben is, hogy az Eljárási tv. 41. § (1) bekezdése szerinti hiánypótlási felhívásnak nem volt helye, mert a Zöldítés rendelet értelmében [3. § (2) bekezdés] az R. követelményeinek a kérelem benyújtására nyitva álló határidőn belül kell megfelelni. Ahogyan arra az alperes is helytállóan utalt, az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból, valamint a központi költségvetésből finanszírozott egyes támogatások igénybevételével kapcsolatos eljárási szabályokról szóló 22/2016. (IV. 5.) FM rendelet (a továbbiakban: FM rendelet) 21. §-a alapján az egységes kérelem kötelező tartalmát képező adatok, valamint az egységes kérelem adatainak igazolására szolgáló, az egységes kérelem mellékletét képező dokumentumok hiánypótlás tárgyát nem képezhetik. Ezen, hiánypótlási felhívás útján nem pótolható adatok és dokumentumok körébe tartozik az FM rendelet 3. §-a alapján az ügyfél támogatási, illetve kifizetési igényének a megjelölése, továbbá, hogy az igénylés mely támogatási jogcímre vonatkozik és a jogosultság milyen adatokon nyugszik, valamint ki kell tölteni az igényléshez kapcsolódó mezőket, így a szóban forgó nyilatkozatot is. Az Eljárási tv. 41. § (1a) bekezdése pedig a támogatási szerv által ismert, illetve nyilvántartásában szereplő adatról, tényről, körülményről való nyilatkozattételre kötelezést szabályozza, azaz a perbeli esetre nem vonatkoztatható.
[26] A felperes alaptalanul hívta fel a Zöldítés rendelet 1. § (1) bekezdés 19. pontjának elsőfokú bíróság általi megsértését, mert e jogszabályhely az ökológiai gazdálkodásba vont terület fogalommeghatározását tartalmazza, amely a perben nem volt vitatott. A Zöldítés rendelet 3. § (2)–(3) bekezdését az elsőfokú bíróság szintén nem sértette meg, mert az sem képezte vita tárgyát, hogy a mezőgazdasági termelőnek az egységes kérelem benyújtására nyitva álló időszak utolsó napján meg kellett felelnie az R.-ben foglalt követelményeknek, mely a felperes esetében nem teljesült, hiszen a nyilatkozatára vonatkozó adatváltozást („egy része felel meg” nyilatkozatot) csak a megjelölt időszakon túl nyújtotta be. Ebből következően a valamennyi kérelemben szereplő területre tett nyilatkozat miatt, az ökológiai tanúsító szervezet által nem igazolt földterület tekintetében a felperes nem mentesül a Zöldítési rendeletben előírt kötelezettségek alól.
[27] Iratellenesen hivatkozott arra a felperes, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta az Ákr. megsértésére vonatkozó előadását. Az elsőfokú bíróság a fenti jogszabályi rendelkezésekből helytálló következtetést vont le arra vonatkozóan, hogy a hivatalbóli javítás és a hiánypótlási felhívásra vonatkozó kötelezettség hiányában a felhívott Ákr. rendelkezések nem sérültek, mert bizonyítási eljárás lefolytatásának, nyilatkozattételre felhívásnak a felperes által előadottak tekintetében nem volt helye. A Kúria megjegyzi, hogy az eljárt hatóságok a felperes esetleges rosszhiszemű eljárására vonatkozóan megállapítást nem tettek, együttműködési és az ügyfél jogok előmozdítására vonatkozó kötelezettségük a fent megjelölt, a hiánypótlást és a hivatalbóli javítást kizáró keretek között állt fenn, azaz a felperes által megjelölt körben ezen alapelvi rendelkezések megsértése sem volt megállapítható.
[28] A Kúria végezetül a következőkre mutat rá. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében alaptalanul érvelt azzal, hogy a perbeli eljárás nem tartozik az Ákr. hatálya alá, az Ákr. rendelkezései nem alkalmazhatók. Az Ákr. 7. § (1) bekezdése szerint a hatóság eljárása során az e törvény hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági ügyben és a hatósági ellenőrzés során e törvény rendelkezéseit alkalmazza. Az Ákr. 8. § (1) bekezdés a)-f) pontjaiban meghatározza azokat az eljárásokat, amelyekre az Ákr. hatálya nem terjed ki. A 8. § (2) bekezdése kimondja, hogy az (1) bekezdésben nem említett közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozó jogszabályok e törvény rendelkezéseitől csak akkor térhetnek el, ha azt e törvény megengedi. A (3) bekezdés szerint – miniszteri rendelet kivételével – jogszabály e törvény szabályaival összhangban álló, kiegészítő eljárási rendelkezéseket állapíthat meg.
[29] Az Ákr. elsődlegességéből következik, hogy ha a hatósági ügy az Ákr. 7. §-a szerinti ügyfogalomnak megfelel, és nem tartozik az Ákr. 8. § (1) bekezdésében foglalt kivett eljárások egyikébe sem, akkor az adott hatósági eljárásra az Ákr. szabályait általános jelleggel kell alkalmazni az ágazati jogszabályban meghatározott – az Ákr. 8. § (2) bekezdésén alapuló – eltérésekkel, valamint a 8. § (3) bekezdése szerinti, kiegészítő különös eljárási szabályokkal együtt. A szóban forgó eljárás nem vitatottan közigazgatási hatósági eljárás, az az Ákr. 8. § (1) bekezdésében foglalt kivett eljárások között nem szerepel, ezért arra az Ákr. szabályai alkalmazandók. Az Ákr. mellett, de nem helyette alkalmazandók az ágazati jogszabályok Ákr. 8. § (3) bekezdése szerinti kiegészítő rendelkezései, így az Eljárási tv. is. E téves alperesi hivatkozás ugyanakkor az elsőfokú ítélet jogszerűségét nem befolyásolja, figyelemmel arra, hogy a kifejtettek alapján az Ákr. megjelölt rendelkezéseinek megsértésére alapított kereseti hivatkozások megalapozatlanságáról az elsőfokú bíróság helytállóan döntött.
[30] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat a döntés érdemére kihatóan nem sérti, ezért azt a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.IV.35.493/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás