BÜ BH 2021/217
BÜ BH 2021/217
2021.08.01.
I. A rendelkező részben foglalt minősítéssel egyező, indokolásba foglalt minősítés esetén nem valósul meg a felülvizsgálat alapjául szolgáló eljárási szabálysértés, még akkor sem, ha az elsőfokú bíróság egyébként a jogi indoklás körében nem ad részletesen számot arról, hogy miért a rendelkező részben foglaltak szerint minősítette az elbírált cselekményt [Be. 608. § (1) bek. f) pont, 649. § (2) bek. d) pont].
II. A bűnszervezetben történő elkövetés megállapítása önmagában nem feltétlenül eredményezi törvénysértő büntetés kiszabását, amennyiben az adott tényálláshoz rendelt törvényi büntetési tételkeret felső határát nem haladja meg.
Ezért, ha a bűnszervezetben elkövetés megállapítása törvénysértő, de az nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását – vagyis a joghátrány meghatározására a törvényes keretek között került sor –, akkor nincs helye felülvizsgálatnak a feltételes szabadság kizárására és a végrehajtási fokozat megállapítására vonatkozó rendelkezéssel szemben, mivel ezek önmagukban nem valósítanak meg önálló felülvizsgálati okot [Btk. 37. § (3) bek. b) pont bb) alpont, 38. § (4) bek. c) pont, 91. §, 459. § (1) bek. 1. pont; Be. 649. § (1) bek. b) pont ba) alpont].
[1] A törvényszék a 2016. január 20. napján megtartott tárgyaláson meghozott ítéletével a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett orgazdaság bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 326. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (6) bek. b) pont]. Ezért őt – halmazati büntetésül, mint bűnszervezetben elkövetőt és mint különös visszaesőt – nyolc év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és nyolc év közügyektől eltiltásra ítélte, egyben az E. Bank Nyrt. által vezetett bankszámláján található pénzeszközre, az O. Bank Nyrt. által vezetett számlán található 50 085 forint számlaegyenlegre, valamint a bűnjeljegyzéken 1-3. tételszám alatt nyilvántartott és a BRFK számláján kezelt 2 350 000 forintra, továbbá a 4-7. tételszám alatt nyilvántartott és a Magyar Államkincstárnál vezetett 1680 euróra vagyonelkobzást rendelt el. Megállapította, hogy a III. r. terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Az előzetes fogva tartásban és házi őrizetben töltött időt a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásába beszámította.
[2] A VIII. r. terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli csalás bűntettében mint társtettest [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (6) bek. b) pont], 31 rendbeli – 1 esetben folytatólagosan elkövetett – csalás bűntettében mint társtettest [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (5) bek. b) pont] és 5 rendbeli – 3 esetben folytatólagosan elkövetett – hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk. 345. §). Ezért őt – halmazati büntetésül – öt év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és öt év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a VIII. r. terhelt a szabadságvesztés-büntetés fele részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[3] Az elsőfokú ügydöntő határozat ellen bejelentett ellentétes irányú fellebbezések folytán az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2019. december 3. napján meghozott és jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a III. r. és VIII. r. terhelt vonatkozásában annyiban változtatta meg, hogy a III. r. terhelt terhére megállapított cselekményeket 3 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének, [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (6) bek. b) pont], 36 rendbeli bűnsegédként – 11 esetben folytatólagosan – elkövetett csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (5) bek. b) pont] és 10 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (4) bek. b) pont], míg a VIII. r. terhelt vagyon elleni cselekményeit 3 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (6) bek. b) pont], 25 rendbeli társtettesként – 1 esetben folytatólagosan – elkövetett csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (5) bek. b) pont] és 6 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (4) bek. b) pont] minősítette; a III. r. terhelttel szemben a halmazati büntetésként kiszabott szabadságvesztés tartamát öt évre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát öt évre, míg a VIII. r. terhelttel szemben a halmazati büntetésként kiszabott szabadságvesztés tartamát négy évre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát négy évre enyhítette. A III. r. terhelt vonatkozásában mellőzte a különös visszaesői minőség megjelölését és vele szemben 348 126 048 forintra is elrendelte a vagyonelkobzást; a III. r. és a VIII. r. terheltet a II. r., IV. r., IX. r. és X. r. terhelttel egyetemlegesen kötelezte az N. Sz. T. egyéni cég jogutódja részére a polgári jogi igény és annak 2006. december 31-től járó évi törvényes kamatainak, valamint az államnak az eljárási illeték megfizetésére; mellőzte a bűnjelekre vonatkozó rendelkezést. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[4] A jogerős ítélettel szemben a III. r. terhelt védője, valamint a VIII. r. terhelt és védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. A III. r. terhelt védője az indítványát a Be. 608. § (1) bekezdés d) és f) pontjára tekintettel a 649. § (2) bekezdés d) pontjára, valamint a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára és a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontjára alapította. Ez alapján elsődlegesen – a hivatkozott eljárási szabálysértések miatt – a Be. 663. § (2) bekezdése alapján az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a III. r. terhelt csalás bűntettében történt büntetőjogi felelősségének törvénysértő megállapítása miatt felmentését, míg harmadlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását és a bűnszervezetben elkövetés törvénysértő megállapításának, valamint az ehhez kapcsolódó büntetéskiszabási következmények mellőzését indítványozta.
[5] A VIII. r. terhelt és védője a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a csalás bűntette vonatkozásában a VIII. r. terhelt bűnösségének és a társtettesi elkövetői alakzatnak a törvénysértő megállapítása miatt felmentése érdekében terjesztette elő indítványát.
[6] A III. r. terhelt védője a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés tekintetében részben a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában, részben a Be. 649. § (2) bekezdés f) pontjában írt feltétlen eljárási szabálysértésre hivatkozott.
[7] Sérelmezte, hogy az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel ellentétes abban, hogy a III. r. terhelt milyen elkövetői alakzatban, milyen minősítésű és hány rendbeli bűncselekményt követett el. A törvényszék az ítélet rendelkező részében a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 326. § (6) bekezdése szerint minősülő folytatólagosan elkövetett orgazdaság bűntettében és ez alapján halmazati büntetést szabott ki vele szemben. Ugyanakkor az elsőfokú ítélet 327. oldala szerint a III. r. terhelt büntetőjogi felelősségét „a Btk. 326. § (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő orgazdaság bűntettében is” megállapította. A büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelte a kettőnél több halmazatot, és a felbujtói minőséget.
[8] A Kommentárra hivatkozással kifejtette, hogy „amennyiben az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes, az ítélet másodfokon nem értelmezhető, ezért (megváltoztató határozattal) nem javítható. Ez akkor állapítható meg, ha az elsőfokú ítélet egészen más bűncselekmény indokolását tartalmazza, mint a rendelkező rész.” Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet indokolása nem tartalmaz az orgazdaságra vonatkozó jogi indokolást. Az elsőfokú bíróság határozatának indokolásában azt rögzítette, hogy a bíróság nem terjeszkedhet túl a vádirati tényálláson és ez indokolta a III. r. terhelt bűnösségének megállapítását orgazdaság bűntettében. Mindezek alapján arra lehet következtetni, hogy „az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a III. r. vádlott nem orgazdaságot követett el”. Ha a bíróság szerint az orgazdaság bűntette nem a helyes minősítés és a helyes minősítéshez szükséges tényeket a vádirat nem tartalmazza, akkor a III. r. terheltet az ellene emelt vád alól fel kellett volna menteni.
[9] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság halmazati büntetést szabott ki a III. r. terhelttel szemben, holott a büntetőjogi felelősségét egyrendbeli folytatólagosan elkövetett orgazdaság bűntettében állapította meg.
[10] Kifogásolta továbbá, hogy a rendelkező részben a III. r. terhelt bűnösségét tettesi elkövetői alakzatban állapította meg, ezzel szemben az indokolásban a felbujtói alakzatot súlyosító körülményként értékelte. Véleménye szerint az elsőfokú ítélet alapján nem állapítható meg, hogy milyen bűncselekmény tekintetében hivatkozott a bíróság a felbujtói elkövetői alakzatra.
[11] A védő sérelmezte, hogy bár ezekre az ellentmondásokra a III. r. terhelt már a fellebbezésében is hivatkozott, azonban a másodfokú bíróság semmiféle indokát nem adta annak, hogy a súlyos eljárási szabálysértés megállapítására miért nem lát alapot. Érvelése szerint a „másodfokú felülbírálat szempontjából a Be. szigorú logikai sorrendet állít fel, melynek lényege, hogy először az eljárási szabályok megtartását kell vizsgálni, és amennyiben a bíróság abszolút hatályon kívül helyezési okot észlel, akkor az elsőfokú ítéletet minden további mérlegelés nélkül hatályon kívül kell helyezni. Ezt a szabályt sem észszerűségi, sem pragmatikus megfontolások nem írhatják felül.”
[12] Kifejtette, hogy a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában rögzített feltétlen hatályon kívül helyezési ok két indok alapján is megállapítható. Egyrészt az elsőfokú bíróság egyes terheltek vonatkozásában a büntetőeljárást megbetegedésük okából elkülönítette. Így elkülönítő végzést hozott az I. r. és az V. r. terhelt vonatkozásában is, holott ezt a két terheltet is bűnszervezetben elkövetett bűncselekménnyel vádolta az ügyészség. Okfejtése szerint: a bűnszervezetben való elkövetéssel vádolt valamennyi terhelt jelenléte elengedhetetlenül szükséges a bizonyítási eljárás során, így az elsőfokú bíróság az elkülönítéssel eljárási szabálysértést vétett. Jogi álláspontja alátámasztására hivatkozott egy, a Z.-i Járásbíróságon és a Z.-i Törvényszéken folyamatban volt büntetőügyre, melyben a másodfokú bíróság arra mutatott rá, hogy „a büntetőeljárás általános szabálya, hogy az elkövetőket lehetőleg egy eljárásban kell elbírálni. Különösen igaz ez a bűnszervezetben való elkövetés vádlottjaira, miután a szervezettség teljes körű feltárása szükséges, a törvényi szigor alkalmazhatósága érdekében is.”
[13] Ugyanakkor az alapügyben eljárt bíróságok a tárgyalást az I. r. terhelt távollétében tartották meg annak ellenére, hogy bűnszervezet esetén a vádiratban a bűnszervezet vezetőjeként megjelölt I. r. terhelt esetében erre nem volt törvényes lehetőség. Az ítélőtábla az I. r. és V. r. terhelt vonatkozásában az eljárás elkülönítése mellett az eljárás felfüggesztése vonatkozásában több eljárási szabálysértést állapított meg, azonban ennek következményét nem vonta le, továbbá III. r. terhelt fellebbezésének ezeket az eljárási szabálysértéseket sérelmező érvelésével „a másodfokú bíróság egyáltalán nem foglalkozott”.
[14] Kifejtette, hogy a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában írt feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést megalapozza az a tény is, hogy az I. r. terhelt 2009. március 4. napján, míg a III. r. terhelt 2009. június 10. napján védelmének ellátására meghatalmazást adott a P. Ügyvédi Irodának, ahol védelmének ellátását dr. P. P. mint ügyintéző ügyvéd és dr. P. Á. mint helyettesítésre jogosult ügyvéd vállalta. A III. r. terhelt a 2010. augusztus 10-én és 2010. augusztus 11. napján gyanúsítotti vallomásában terhelő vallomást tett testvérére, az I. r. terheltre. E meghallgatáson jelen volt dr. P. P. meghatalmazott védő is. Így a P. Ügyvédi Iroda és ezen belül dr. P. P. személyében ugyanaz a védő járt el az I. r. és a III. r. terhelt érdekében, annak ellenére, hogy a hivatkozott vallomás alapján e két terhelt között érdekellentét volt. Az elsőfokú eljárás során több tárgyaláson ugyanis a III. r. terhelt védőjeként dr. P. P. kirendelt védő volt jelen, így a 2012. szeptember 24., 2012. november 19., 21., 2013. január 16. és 2013. február 18. napján megtartott tárgyaláson.
[15] A BH 1999.442. számú eseti döntésre hivatkozással azzal érvelt, hogy hatályon kívül helyezést eredményező, feltétlen eljárási szabálysértést megalapozó ok valósul meg, ha a bíróság elé állítása folytán a Be. XVI. Fejezete szerinti eljárás során a tárgyalás eredményeként megállapíthatóvá vált, hogy az egymással érdekellentétben álló vádlottak védelmét ugyanazon védő látta el; ilyen esetben úgy kell tekinteni, hogy a bíróság védő nélkül folytatta le a büntetőeljárást.
[16] Mindezek alapján álláspontja szerint az elsőfokú ítéletet a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések miatt hatályon kívül kellett volna helyezni, és a másodfokú bíróság bele sem bocsátkozhatott volna a további eljárási és anyagi jogi kérdések vizsgálatába.
[17] Büntető anyagi szabálysértés tekintetében hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a III. r. terhelt nem orgazdaságot követett el, azonban a más bűncselekmény megállapításához szükséges tényelemeket nem tartalmazta a vádirat. „Nyilván erre vezethető vissza az is, hogy az elsőfokú bíróság a III. r. terhelt vonatkozásában nem is tudta az ítéletet és az orgazdaság elkövetését megindokolni.”
[18] A másodfokú bíróság törvénysértően állapította meg a III. r. terhelt bűnösségét bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében. A bűnsegéd ugyanis a szándékos bűncselekmény elkövetéséhez nyújt szándékosan segítséget, ebből következően tudnia kell a tettesi szándékról és ennek ismeretében kell elősegítenie a tettesi cselekmény sikerét. A bűnsegéd szándékának ki kell terjednie a tettesi alapcselekmény tényállási elemeire, valamint arra, hogy ehhez a bűncselekményhez segítséget nyújt (BH 1986.485). Erre vonatkozó tényállást azonban sem a vádirat, sem jogerős ítélet nem tartalmaz. Így a másodfokú bíróság „vádon túlterjeszkedett, ami lényeges eljárási szabálysértés [Be. 609. § (1) bek.]”, egyben kifejtette, hogy „ez a funkciómegosztást is sérti, alapvető alkotmányossági problémának tartjuk, hogy a vádelv megsértése nem felülvizsgálati ok”.
[19] Álláspontja szerint a bűnszervezetben elkövetés megállapítása törvénysértő. Az elsőfokú bíróság ítélete erre vonatkozó ténymegállapítást nem tartalmaz. A bűnszervezetben elkövetés fogalmi elemei közül a szervezettséget és az összehangolt működést nem értékelte elkülönülten. A másodfokú bíróság nem vizsgálta a védelmi fellebbezésekben megfogalmazottakat. Ezen túlmenően nem vizsgálta, hogy az ítéleti tényállás alapján bűnszervezet 2019. július 10. napjától módosult fogalmi elemei megállapíthatók-e. A 2019. évi LXVI. törvény miniszteri indokolása hivatkozott arra, hogy a „módosítás célja, hogy reagálva a jelenlegi, nem megfelelő joggyakorlatra, élesebben határolja el a bűnszervezet fogalmát a bűnszövetség fogalmától, egyúttal támpontot adjon a jogalkalmazás számára a bűnszervezetben történő elkövetés megállapíthatósága tekintetében. Ezért a hatályos meghatározás kiegészül a hierarchia és a konspiráció fogalmi elemeivel: A bűnszervezet akkor állapítható meg, ha a szervezettség a hosszabb időtávon túlmenően a hierarchia jegyeit is mutatja. A hierarchikus szervezeti felépítés azt jelenti, hogy az elkövetők alá-fölé rendeltségi viszonyban vannak, az egyes »döntési szintek« elkülöníthetőek egymástól, tehát a szervezeti felépítésnek vertikális jellege van. A hierarchiában lévő személyek együttműködése a feladatok megosztásán alapul. E két tartalmi feltétel együttes megvalósítása minőségi többletet jelent a bűnszövetség szervezettségi szintjéhez képest.”
[20] Érvelése szerint a Kúria Bhar.III.571/2019/41. számú határozata azt tükrözi, hogy Kúria a konspiratív működést az összehangolt működéssel kapcsolatban kialakult korábbi gyakorlatnak megfelelően értelmezi és a hierarchikus kapcsolatnak sem tulajdonít lényegi többlettartalmat, így az alá-fölé rendeltségi viszony megállapítását „akár egy résztvevő szervezői, koordináló, irányító szerepére” vonatkozó feladatmegosztás is megalapozza. Ez azonban nem feleltethető meg a bűnszervezet jelenlegi fogalmának, amelynek helyes – jogalkotói – értelmezése a miniszteri indokolás alapján egyértelmű. Az Alkotmánybíróság 23/2018. (XII. 28.) határozata az Alaptörvény XXVIII. cikke és a tisztességes eljáráshoz való jog összekapcsolásával megnyitotta az utat az alkotmányjogi panaszok előtt. „Mindebből következően, amennyiben a Kúria a törvényalkotói cél figyelmen kívül hagyásával jár el, akkor már most számítani kell arra, hogy határozatait alkotmányjogi panasszal fogják támadni.”
[21] Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság ítélete tükrében a bűnszervezet fogalmi elemei közül hiányzik a legalább három főből álló csoport megállapításának tényalapja, mivel csak a II. r. és a III. r. terheltet jelölte meg a bűnszervezet tagjaként. Ezen túlmenően az ítélőtábla a határozatának indokolása szerint a „szervezettel kapcsolatban a II. r. és a III. r. vádlott tekintetében kifejtetteket mindenben osztotta, álláspontja szerint az elsőfokú bíróság érvelése megfelelt az elbíráláskor hatályos büntetőjogi szabályozásnak, de a jelenlegi bűnszervezet fogalom ismérveinek is”. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság a bűnszervezet vonatkozásában nem tartalmaz indokolást, és a „jelenleg és a másodfokú elbírálás idején is hatályos fogalomnak pedig eleve nem felelhetett meg, hiszen a jogalkotás több új fogalmi elemet” határozott meg.
[22] Ugyanakkor a meghatalmazott védő nem vitatta, hogy a másodfokú bíróság „felhívta a hatályos bűnszervezet fogalmat, kifejezetten hivatkozott a miniszteri indokolásra és az Alaptörvény 28. cikkére. A hatályos közjogi szabályokat figyelembe véve helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a törvény miniszteri indokolásában írtakat az értelmezés körébe vonta. A másodfokú bíróság okfejtéséből kitűnően a konspiratív működést minőségi többletnek tekintette a fogalomban, amelynek a büntetéskiszabási rendelkezésekre jelentős kihatása volt. A IV., VI., VII, VIII., IX., X. r. vádlottak esetében részben azért vetette el a bűnszervezeti elkövetést, mert az ehhez szükséges tudattartalom nem volt megállapítható, másrészt, mert esetükben a konspiráció sem bizonyított”. Ugyanakkor a konspiratív működés hiányát törvénysértően nem állapította meg, annak ellenére, hogy az annak alátámasztását jelentő „lehallgatásokban a III. r. terhelt meg sem jelenik. Az ő hívásait nem rögzítették, nem beszélt senkivel, és róla sem beszéltek. Az ítéletben ismertetett lehallgatások irrelevánsak.”
[23] A meghatalmazott védő okfejtése szerint a bűnszervezethez kapcsolódó jogkövetkezmények tekintetében a Kúria Bfv.III.378/2019/11. számú végzésében megfogalmazott álláspont – mely szerint „a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést, alkalmazott törvénysértő intézkedést. A büntetés kiszabása alatt a büntetés nemére és mértékére vonatkozó ítéleti rendelkezést kell érteni. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának és a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezésnek a meghatározása nem a büntetés kiszabásának része. [...] A Be. rendelkezései nem teszik lehetővé, hogy a Kúria felülvizsgálati eljárásban a bűnszervezetben történő elkövetés törvénysértő megállapítása miatt alkalmazott egyéb joghátrányokat a törvényes büntetési tételkereten belüli büntetés kiszabása esetén korrigálja” (Kúria Bfv.III.378/2019/11. számú végzés [28] és [31] bekezdése) – nem helytálló. Álláspontja szerint a szabadságvesztés mértékére, végrehajtási fokozatára és a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezéseket a Btk. Általános Része „A határozott ideig tartó szabadságvesztés” cím alatt tartalmazza, így mind a három a büntetéskiszabás körébe tartozik. Továbbá e rendelkezések tartalmuk szerint is joghátrányt foglalnak magukban, melyekről a bíróságnak az ítélet rendelkező részében kell rendelkezni. Végül a Kúria a 4/2013. (X. 14.) BK véleményben úgy foglalt állást, hogy „határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. § (1)–(2) bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik”. Az időbeli hatály tekintetében pedig már a BJD 8422. számú döntés hangsúlyozta, azt, hogy melyik törvény tesz lehetővé enyhébb elbírálást, azt a büntetőjogi felelősségre vonatkozó összes rendelkezés egybevetésével kell megállapítani. A bűnszervezeti elkövetés jogkövetkezményeinek az alkalmazására a büntetés kiszabása keretében kerül sor, így az elbírálás körébe tartozik az ebből eredő joghátrány vizsgálata és alkalmazása. Mindezek alapján a bűnszervezet mellőzése esetén a végrehajtási fokozat és a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés megváltoztatásának helye van.
[24] Sérelmezte továbbá, hogy bár a másodfokú bíróság mellőzte a III. r. terhelt vonatkozásában a különös visszaesői minőség megállapítását, valamint a büntetőjogi felelősségét bűnsegédi elkövetési alakzatban állapította meg, azonban a bűnösségi körülmények módosulása nem eredményezte a kiszabott büntetés megváltoztatását (enyhítését).
[25] A VIII. r. terhelt és a meghatalmazott védője a felülvizsgálati indítványt két lényeges anyagi jogszabálysértésre alapította: egyrészt az ítéleti tényállás alapján hiányzik a Btk. 373. § (1) bekezdésében meghatározott csalási cselekmény törvényi tényállás egyik eleme, másrészt nem valósult meg a társtettesi elkövetés.
[26] Álláspontjuk szerint a jogtalan haszonszerzési célzat megállapítása törvénysértő. Kifejtették, hogy a VIII. r. terhelt mint alkalmazott nem ejtett tévedésbe senkit, így a jogtalan haszonszerzési célzat nem valósulhatott meg. Érvelésük szerint a VIII. r. terhelt tudata nem fogta át, hogy a magatartásával csalást követ el. A társtettesi elkövetési alakzat megállapítása is törvénysértő, mert a szándékegység megállapításának tényalapja hiányzik, különös tekintettel arra, hogy az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségét „a mai napig nem állapították meg. [...] Az I. r. terhelt esetében előbb el kellett volna bírálni a vádiratot és csak azt követően beszélhetnénk arról, hogy én vele lehettem e társtet-tességben vagy sem.” Mindezek alapján a felülvizsgálati indítványban a jogerős ítélet megváltoztatását és a VIII. r. terhelt felmentését indítványozták az ellene emelt vád alól.
[27] A Legfőbb Ügyészség átiratában a III. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát részben kizártnak, részben megalapozatlannak, míg VIII. r. terhelt és védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.
[28] A III. r. terhelt védője által sérelmezett eljárási szabálysértések vonatkozásában kifejtette, hogy az indokolási kötelezettség megsértésével kapcsolatban a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú eljárásban észlelt eljárásjogi hiányosságok a relatív eljárási szabálysértések keretei között maradtak, az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét a szükséges mértékben teljesítette. Az észlelt hiányosságok körében a másodfokú bíróság kiegészítette az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását, és ez alapján helyesnek tartotta a III. r. terhelt büntetőjogi felelősségére levont következtetést, ugyanakkor a bűncselekmények jogi minősítését megváltoztatta. III. r. terhelt cselekményei vonatkozásában leszögezte, hogy az ítéleti tényállásban foglalt cselekmény nem meríti ki az orgazdaság törvényi tényállási elemeit, ugyanakkor III. r. terhelt az alapcselekményben tevékenyen közreműködött, így bűnösségét csalás bűntettében állapította meg.
[29] A felülvizsgálati indítványban foglaltakkal szemben az indokolási kötelezettség megsértése fűződhet ténykérdéshez és jogkérdéshez. A jogkérdéssel kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértése csak abban az esetben képez hatályon kívül helyezési okot, ha az annyira hiányos, hogy jogi következtetés által sem lehet eldönteni, hogy milyen jogszabályon alapul a büntetőjogi főkérdésben hozott döntés. Jelen esetben az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének teljesítése során észlelt hiányosságok a relatív eljárási szabálysértés keretei között voltak értékelhetők, az észlelt hiányosságokat a másodfokú bíróság pótolta.
[30] Az ítéleti tényállásban rögzített cselekmények minősítésében bekövetkezett változtatás indokait a másodfokú határozat kifejtette, így annak hiánya sem állapítható meg.
[31] A felülvizsgálati eljárásban az indokolási kötelezettség megszegésének vizsgálata során az indokolás helyessége már kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának meg nem engedett támadása (BH 2017.48.).
[32] A védő jelenlétére vonatkozó kifogásokkal szemben a másodfokú bíróság által kifejtettekkel egyetértett. Egyben megjegyezte, hogy az eljárás korábbi terheltjét, az I. r. terheltet az elsőfokú eljárásban dr. G. B. ügyvéd képviselte, aki jelenleg – az érdekellentét körében általa hivatkozott – a III. r. terhelt meghatalmazása alapján nyújtott be felülvizsgálati indítványt, azaz esetében – a meghatalmazott védő által kifejtett jogi álláspont helytállósága esetén – ugyancsak felmerülhetne a kizárás okainak vizsgálata. Az elsőfokú eljárásban történt – az I. r. terhelttel szembeni – elkülönítésre tekintettel azonban ez nem kifogásolható.
[33] A III. r. terhelt védője által előadott anyagi jogi kifogásokkal szemben – a Be. 650. § (2) bekezdésére hivatkozással – azzal érvelt, a tényállás támadhatatlansága nem kerülhető meg a felülvizsgálati indítvány már hivatkozott eljárási szabálysértésekre utaló érveivel (EBH 2019.B.9.).
[34] Álláspontja szerint az irányadó tényállásban rögzített, a III. r. terheltre vonatkozó cselekmények eredményeként a terhelt bűnössége az első- és a másodfokú bíróság számára sem volt kérdéses, az arra levont következtetés helytálló és a másodfokú bíróság minősítése törvényes. A tényállásban foglalt cselekmény eltérő minősítése nem értékelhető a vádon való túlterjeszkedésként, amely esetleges felmerülése esetén sem lenne felülvizsgálati ok.
[35] A bűnszervezetben elkövetés megállapítását törvényesnek tartotta. Egyben kiemelte, hogy az irányadó, megemelt tételkeret alkalmazására a III. r. terhelttel szembeni büntetés kiszabása során nem került sor, ezért a bűnszervezet esetleges téves megállapítása sem eredményezhetne törvénysértő büntetést. A felülvizsgálati indítványban felhozott széles körű érvekkel szemben, már kialakult a Kúria hivatkozott határozatából is megismerhető bírói gyakorlat.
[36] Hivatkozott arra is, hogy az I. r. terhelt esetében az eljárás elkülönítése nem befolyásolja a bűnszervezet megállapíthatóságát, mivel a többes elkövetés tekintetében nem kívánalom az elkövetésben részt vevő valamennyi személy tényleges felelősségre vonása (BJD 9065. és BH 1987.194.).
[37] A felülvizsgálati indítványban általános elvi igényességgel felsorakoztatott indokok további vizsgálata meghaladja az adott ügy felülvizsgálata során nyújtotta kereteket.
[38] A VIII. r. terhelt és védőjének felülvizsgálati indítványa vonatkozásában kifejtette, hogy a Be. 650. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás az irányadó, az nem támadható. Így a tényállás megalapozottsága sem vitatható, és nem kifogásolható a tényállás megállapítását eredményező bizonyítékértékelő tevékenység mikéntje sem. A tényállástól eltérő ténybeli alapokon álló jogi érvek a felülvizsgálat során nem vehetők figyelembe. A jogerős ítéletben megállapított tényállás tartalmazza a VIII. r. terhelt azon magatartásait, amely a csalás törvényi tényállásának megállapítását megalapozzák. Egyben utalt arra, hogy a bűnösséget vitató érvekkel szemben nem hagyható figyelmen kívül az, hogy az I. r. terhelten kívül több, jelen eljárásban felelősségre vont terhelttárs vett részt – társtettesként – az elkövetésben, különösen a VIII. r. terhelt cselekményéhez szorosan kapcsolódó II. r. terhelt.
[39] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a törvényszék és az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletét a III. r. terhelt és a VIII. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[40] A III. r. terhelt védője a Legfőbb Ügyészség indítványára észrevételt tett, melyben arra hivatkozott, hogy a felülvizsgálati indítványát nem arra alapította, hogy az alapügyben meghozott ítéletben a bíróság az indokolási kötelezettségét megszegte, hanem arra, hogy az ügydöntő határozat rendelkező része és indokolása teljes mértékben ellentétes [Be. 608. § (1) bek. f) pont].
[41] Utalt arra, hogy a III. r. terhelt 2013. április 23. napján visszavonta az ügyben I. r. terheltként szereplő személyre tett terhelő vallomását, így az érdekellentét már nem áll fenn. Mindezek alapján a III. r. terhelt jelenlegi védője vonatkozásában ezen okból kizárási ok nem állapítható meg.
[42] Sérelmezte, hogy a Legfőbb Ügyészség indítványa nem terjedt ki a felülvizsgálati indítványnak az I. r. és V. r. terhelt jelenlétére vonatkozó szabályszegésre való hivatkozására. Továbbá kifejtette, hogy tévesen hivatkozott a Legfőbb Ügyészség arra, hogy a III. r. terhelt vallomásának elfogadását kifogásolta a felülvizsgálati indítvány, mert az indítvány tartalmazza azt, hogy a „bizonyítás törvényességével kapcsolatos kérdés” a felülvizsgálati eljárásban nem támadható.
[43] A Kúria megállapította, hogy a III. r. terhelt védője és a VIII. r. terhelt, valamint védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt, részben alaptalan.
[44] A felülvizsgálat a Be. 648. § a)-d) pontjában meghatározott felülvizsgálati okokból, és kizárólag a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás alapulvételével vehető igénybe.
[45] A törvény tételesen megjelöli azokat az okokat, amelyekre hivatkozással e rendkívüli jogorvoslatnak helye van. A felülvizsgálatot megalapozó büntető anyagi jogsértéseket a Be. 649. § (1) bekezdése, míg az eljárási szabálysértéseket e törvényhely (2) bekezdése tartalmazza.
[46] A III. r. terhelt védője a felülvizsgálati indítványában a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 648. § a) és b) pontja alapján részben anyagi jogi, részben eljárásjogi szabálysértést sérelmezett, míg a VIII. r. terhelt és védője a Be. 648. § a) pontja értelmében anyagi jogi jogszabálysértést kifogásolt.
[47] A III. r. terhelt meghatalmazott védője az eljárási szabálysértés tekintetében a felülvizsgálati indítványát a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjára – a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező – és a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjára tekintettel – az ítélet rendelkező része és indokolása teljes mértékben ellentétes – a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára alapította.
[48] A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja szerinti indokolási kötelezettség elmulasztását részben arra alapította, hogy az elsőfokú ítélet rendelkező része és indokolása teljesen ellentétes, melynek eljárásjogi következményét – az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását – törvénysértően elmulasztotta alkalmazni a másodfokú bíróság. Az abszolút eljárási szabálysértésre tekintettel az ítélőtáblának nem volt törvényes lehetősége a törvényszék ítéletének anyagi jogi felülbírálatára, ebből következően törvénysértően változtatta meg a III. r. terhelt terhére megállapított bűncselekmények jogi minősítését.
[49] A felülvizsgálati indítványban kifejtettek szerint az elsőfokú ítélet rendelkező része és indokolása közötti teljes ellentmondás áll fenn abban, hogy a III. r. terhelt milyen bűncselekményt követett el, terhére hány rendbeli bűncselekményt állapított meg, továbbá az elkövetői alakzat megállapításában.
[50] A Kúria az elsőfokú bíróság ítélete alapján megállapította, hogy a törvényszék a III. r. terhelt büntetőjogi felelősségét a korábbi Btk. 326. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel a (6) bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett orgazdaság bűntettében állapította meg, melyet bűnszervezetben követett el. Az ítélet indokolásában ezzel egyezően jelölte meg a terhére megállapított bűncselekmény minősítését, továbbá a bűnszervezetben elkövetés tényét is. A bizonyítékok értékelése során az elsőfokú bíróság számot adott arról, hogy III. r. terhelt vonatkozásában a büntetőjogi felelősség alapjául szolgáló ítéleti tényállást mely bizonyítékokra és azok mikénti értékelésére alapította.
[51] A III. r. terhelt védője hivatkozott az elsőfokú ítélet álláspontjára, azonban annak egy részét a szövegkörnyezetből kiemelve értelmezte és ebből eredően a bíróság megállapításától – részben – eltérő tartalmat tulajdonított annak.
[52] A törvényszék az ügydöntő határozata indokolásában azt rögzítette, hogy „visszatérve a főszervezőkre: az I., II., III., illetőleg a X. r. vádlottnak az érintettségére. Nagyon összetett feladatot végzett mind a négy vádlott. A bíróság álláspontja szerint ezek a cselekvőségek igenis összekapcsolódnak. Tisztában van azzal a bíróság, hogy az ügyészség álláspontja a III. r. vádlott esetében a minősítést és ennek kapcsán a tényállást is illetően csak az orgazdaság volt és ennek megfelelően tartotta fenn a tényállást is az ügyészség képviselője, nyilvánvalóan a bíróság a vádirati tényálláson túl nem terjeszkedik, de ettől függetlenül a szerepvállalások tekintetében a bíróság szükségesnek tartja azt hangsúlyozni, hogy az I., II., III. és X. r. vádlottak szerepvállalása sokszínű szerepvállalása volt, a sokszínű szerepvállalás következménye az, hogy ők, akik mindenről tudtak ezen bűncselekmény elkövetése során.”
[53] Ez alapján egyértelműen megállapítható, hogy az elsőfokú bíróságnak nem volt kételye a III. r. terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása vonatkozásában. A törvényszék kizárólag arra utalt, hogy a felvett bizonyítás alapján a III. r. terhelt „nagyon összetett feladatot” végzett, azonban a büntetőjogi felelősségét kizárólag a vádiratban rögzített keretek között vizsgálhatta. Mindezek alapján nem azt a következtetést rögzítette, hogy III. r. terhelt terhére a megállapított ítéleti tényállás alapján az orgazdaság bűntette nem állapítható meg, hanem azt, hogy az ítéleti tényállás a vádirati tényálláson nem terjeszkedhet túl, ugyanakkor a III. r. terhelt – és a megjelölt terheltek – „mindenről tudtak ezen bűncselekmény elkövetése során”, aminek a „szerepvállalások” körében a bűnszervezetre vonatkozó jogi indokolása során tulajdonított jelentőséget.
[54] Tényként állapítható meg, hogy a bűnösségi körülmények tekintetében a törvényszék a III. r. terhelt vonatkozásában súlyosító körülményként értékelte a felbujtói elkövetést. A rendelkező részben – bár egy bűncselekményben állapította meg a III. r. terhelt bűnösségét – kiszabott büntetést halmazati büntetésként jelölte meg, ugyanakkor indokolásban a folytatólagos elkövetést értékelte súlyosító körülményként. E vonatkozásban egyértelműen megállapítható, hogy a büntetéskiszabási körülmények között a felbujtói elkövetés megjelölése nyilvánvaló elírási hiba, tekintettel arra, hogy mind a rendelkező rész, mind a jogi indokolás a III. r. terhelt tettesi elkövetési alakzatát tartalmazza.
[55] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja ételmében felülvizsgálatnak akkor van helye, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
[56] A következetes bírói gyakorlat értelmében a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében, vagyis az úgynevezett főkérdésekben kell ellentétnek fennállnia a határozat indokolása és a rendelkező rész között (Bfv.II.1087/2018/9.). Így a rendelkező rész és az indokolás kizárólag akkor áll teljesen mértékben ellentétben, ha a büntetőjogi felelősség kérdésében ellentétes megállapítás vonható le a rendelkező részből és az indokolásból, mert ebben az esetben állapítható meg, hogy a döntés tekintetében nincs az ítéletnek indokolása.
[57] Mindezek tükrében ebből az eljárási szabálysértésből eredően az ítélet hatályon kívül helyezésére szükségképpen csak akkor kerülhet sor, ha az elsőfokú ítélet teljesen más bűncselekmény indokolását tartalmazza, mint a rendelkező rész. A bűnösség megállapítását és a cselekmény minősítését nem érintő eltérés a hatályon kívül helyezés alapját nem képezheti.
[58] Jelen ügyben azonban az ítélet rendelkező része, a megállapított tényállás, a bizonyítékok értékelése és a jogi indokolás nem áll teljes ellentétben. Így a felülvizsgálat alapjául szolgáló ügyben a Kúria azt állapította meg, hogy az elsőfokú ítélet rendelkező része és indokolása összhangban áll.
[59] Mindezek tükrében a másodfokú bíróság megalapozottan állapította meg, hogy „Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét a szükséges mértékben teljesítette és bár egyes bizonyítékokat, a vádlotti vallomásokat, az okirati bizonyítékokat, szűkebb körben értékelt, az ítéletben valamennyi releváns bizonyítékot feltüntetett és mérlegelő tevékenységéről a szükséges mértékben számot adott, következtetéseinek indokai nyomon követhetőek”. Ebből okszerűen következik, hogy az elsőfokú ítélet anyagi jogi felülbírálatára törvényes lehetőség volt, azaz a másodfokú bíróság nem az elsőfokú bíróság által vétett abszolút eljárási szabálysértést küszöbölte ki, hanem anyagi jogkérdésben hozott eltérő döntést. A fellebbviteli bíróság ügydöntő határozata indokolásában számot adott arról, hogy a vádirati tényállás keretein belül megállapított ítéleti tényállás alapján a bűncselekmény minősítése nem köti a bíróságot, és erre tekintettel változtatta meg a jogi minősítését. Ezt követően a bűncselekmények csalás bűntettekénti minősítését is a szükséges mértékben megindokolta. Így a jogerős ítélet tekintetében sem állapítható meg a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés.
[60] Mindebből következően, a rendelkező részben foglalt minősítéssel egyező indokolásbeli minősítés esetén nem valósul meg a felülvizsgálat alapjául szolgáló eljárási szabálysértés, még akkor sem, ha az elsőfokú bíróság egyébként a jogi indoklás körében nem ad részletesen számot arról, hogy miért a rendelkező részben foglaltak szerint minősítette az elbírált cselekményt.
[61] A meghatalmazott védő sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság halmazati büntetést szabott ki a III. r. terhelt vonatkozásában annak ellenére, hogy egyrend-beli, folytatólagosan elkövetett bűncselekményt állapított meg terhére. Ez a hivatkozás a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálati eljárást megalapozó eljárási szabálysértésnek nem minősülhet. A büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseket az anyagi jog határozza meg, így ez önmagában az elsőfokú ítélet anyagi jogi hibája, melyet a másodfokú bíróság a fellebbviteli eljárásban kiküszöbölt.
[62] A fentiekben kifejtettek értelmében a súlyosító körülmények téves megállapítása nem értékelhető a rendelkező rész és az indokolás közötti teljes ellentét fogalomkörében, ami – jelen esetben – nyilvánvaló eljárási hiba.
[63] A teljesség érdekében a Kúria utal arra, hogy a meghatalmazott védő halmazati büntetésre és felbujtó elkövetési alakzatra vonatkozó hivatkozása kizárólag csak akkor minősülhetne felülvizsgálati oknak, ha az a jogerős ítélet részét képezné, és ez esetben nem eljárási, hanem – a további feltételek megléte esetén – anyagi jogi szabálysértés alapján nyitná meg a felülvizsgálat lehetőségét. A másodfokú bíróság a hivatkozott anyagi jogszabálysértést – törvényesen – kiküszöbölte, így a jogerős ítélet tekintetében ez már nem képezheti a kifogás alapját.
[64] Mindezek alapján a III. r. terhelt védőjének a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjára történő hivatkozása nem alapos, így erre alapítva a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálatra nincs törvényes alap.
[65] A III. r. terhelt védője eljárási szabálysértésként sérelmezte, hogy a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező [Be. 608. § (1) bek. d) pont]. Mivel az I. r. és a III. r. terhelt érdekében a nyomozás során ugyanaz a védő járt el és a III. r. terhelt 2010. augusztus 10. napján – a nyomozás során – terhelő vallomást tett az I. r. terheltre. Így „nyilvánvaló, hogy legkésőbb 2010. augusztus 10. napján az I. és a III. r. vádlott büntetőeljárási érdekei egymással ellentétbe kerültek, tehát legkésőbb ettől az időponttól kezdődően dr. P. P. nem járhatott volna el védőként”.
[66] Az iratok alapján a Kúria megállapította, hogy a nyomozás kezdeti szakaszában ugyanaz a védő látta el az I. r. és a III. r. terhelt védelmét.
[67] A gyanúsítottkénti kihallgatáskor hatályos büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 44. § (4) bekezdése szerint több terhelt védelmét ugyanazon védő akkor láthatja el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek. Az iratok alapján megállapítható, hogy e meghallgatásakor tett a III. r. terhelt az I. r. terheltre terhelő vallomást.
[68] A vallomás megtételét követően, 2010. augusztus 10-én a védő az I. r. terheltként vádolt személy védelmének ellátásáról nyomban lemondott. Így a vallomás tartalmának megismerése egybeesett a meghatalmazás megszüntetésével, ez alapján a vallomás felhasználásának jogszerűsége nem vitatható.
[69] Mind a nyomozás során, mind pedig az elsőfokú eljárás során a korábbi Be. volt hatályban, mely az érdekellentét felmerülte után nem zárta ki az eljárásból az érintett védőt, kizárólag azt írta elő, hogy ezen időponttól kezdődően az érdekellentétben álló terheltek közül csak az egyik terhelt védelmét láthatja el. Így az elsőfokú bírósági eljárásban nem járt el kizárt védő, ami egyben azt is eredményezi, hogy a törvényszék törvényesen tette az eljárás tárgyává a III. r. terhelt nyomozati vallomását és értékelte bizonyítékként.
[70] A másodfokú bírósági eljárás időszakában már a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) volt hatályban. Az ítélőtábla az ügydöntő határozatában – a Be. helyes értelmezése alapján – kifejtette, hogy a 2018. július 1. napjától hatályos Be. 868. § (1) bekezdése szerint e törvény rendelkezéseit a hatálybalépéskor folyamatban lévő büntetőeljárásokra is alkalmazni kell, és a Be. 870. § (1) bekezdése szerint az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően, a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt e törvény másként szabályozza.
[71] A Be. 43. § (2) bekezdés első mondata szerint a terhelt érdekében ugyanaz a védő akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek. A megfogalmazás egyezik a korábbi Be. 44. § (4) bekezdésével. A Be. 43. § (2) bekezdés második mondata szerint a több terhelt érdekében eljáró védőt az eljárásból ki kell zárni, ha a terheltek között érdekellentét áll fenn. Mindezek tükrében az elsőfokú eljárásban dr. P. P. védő részvétele a korábbi jogszabály szerint szabályos és a hatályba léptető, átmeneti rendelkezések alapján a jelenleg hatályos törvény szerint is érvényes volt.
[72] A teljesség érdekében a Kúria utal arra, hogy a korábbi Be. hatálya alatt is az érdekellentét miatt nem volt kizárt annak a védőnek a tárgyaláson való eljárása, aki a védencével érdekellentétben álló terhelttársak védelmét csak a nyomozati szakaszban látta el. A már hivatkozott korábbi Be. 44. § (4) bekezdésének helyes értelmezése szerint azonban kizáró ok akkor létesül, ha akár a kirendelt, akár a meghatalmazott védő egyidejűleg látja el az egymással érdekellentétben lévő terheltek védelmét. Az, hogy a terheltek érdekei ellentétesek, kizárólag a védekezésük, illetve a vallomásuk tartalma alapján dönthető el. Amennyiben az egyes terhelti vallomások között az ellentmondások csak az eljárás későbbi szakaszában merülnek fel, az érdekellentét is csak ettől az időtől állapítható meg, és ezért csak ezen időponttól irányadó a kizáró ok (BH 2013.239.). Jelen ügyben a védő e következetes gyakorlatnak megfelelően az érdekellentét felmerülésekor azonnal felmondta az I. r. terhelt tekintetében a meghatalmazását.
[73] Ezen túlmenően a korábbi Be. hatálya alatt kialakult bírói gyakorlat szerint, ha a terhelteknek a nyomozás során fennállott érdekellentéte a tárgyalási szakban – cselekményre vonatkozó előadásaik lényegi azonossága folytán – már megszűnt, ettől kezdve nincs akadálya annak, hogy védelmüket ugyanaz a védő lássa el. Így az érdekellentét megszűnését követően a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés megállapításának kizárólag ez alapján nem volt helye (BH 2016.136.).
[74] A Be. hatálybalépését követően lefolytatott másodfokú bírósági eljárás az I. r. terheltre nem terjedt ki, vele szemben a büntetőeljárást – már korábban – az elsőfokú bíróság felfüggesztette. Ugyanakkor III. r. terhelt védelmét a másodfokú bírósági eljárásban már dr. J. L. meghatalmazott védő látta el, akivel szemben a hivatkozott kizárási ok nem állt fenn. Így a másodfokú eljárásban sem vett részt III. r. terhelt érdekében kizárt védő.
[75] A kifejtettek alapján a felülvizsgálati indítványnak azon hivatkozása, hogy kizárt védő járt el a bírósági eljárásban és ez alapján a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában írt feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést vétett az elsőfokú bíróság, nem alapos.
[76] A meghatalmazott védő álláspontja szerint ugyanezen eljárási szabálysértés megállapítását alapozza meg az a tény, hogy az alapügyben eljáró elsőfokú bíróság a vádiratban a bűnszervezetben részvétellel vádolt I. r. terhelt vonatkozásában az eljárást elkülönítette, mert erre tekintettel az ő vallomásai, eljárás során tett esetleges észrevételei nem képez(het)ték a bizonyítás részét. Ezzel tartalmában azt sérelmezte, hogy I. r. terhelt nem vett részt az elsőfokú és másodfokú eljárásban.
[77] A terhelt védője kizárólag a saját védence javára nyújthat be felülvizsgálati indítványt [Be. 651. § (2) bek. b) pont, BH 2008.139. indokolása]. A felülvizsgálat – az erre alapul szolgáló ok esetén – csak arra a terheltre nézve folytatható le, akinek javára vagy terhére a felülvizsgálati indítványt az arra jogosultak benyújtották (EBH 2013.B.2.II.). A Kúria az eljárási szabálysértések kapcsán is csak azokra a terheltekre vonatkozóan bírálhatja felül a megtámadott határozatokat, akik terhére vagy javára a felülvizsgálati indítványt előterjesztették (BH 2016.170., 2006.42.III., 2000.533.).
[78] A Kúria hivatalból nem terjesztheti ki a felülvizsgálatot az alapügy másik terheltjére, akinek tekintetében indítvány nem lett előterjesztve. Ezért a III. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa e részében a törvényben kizárt.
[79] A Kúria a teljesség igényével utal arra, hogy a törvényszék a 2015. február 23. napján megtartott tárgyaláson a büntetőeljárást az I. r. terheltre vonatkozóan elkülönítette és vele szemben a büntetőeljárást felfüggesztette, ennek megfelelően az ezt követő tárgyalási napokra az I. r. terheltet nem idézte. Az elkülönítés a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott felülvizsgálati okra alapot adó – a Be. 608. § (1) bekezdésében nevesített – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések között nem szerepel (BH 2016.74.), így erre alapítva sincs felülvizsgálatra törvényes lehetőség.
[80] A meghatalmazott védő az I. r. és V. r. terheltként megvádolt személyek vonatkozásában az eljárás törvénysértő elkülönítésére hivatkozással – az indítvány tartalma szerint – ténylegesen a jogerős ítélet megalapozatlanságát sérelmezte, arra tekintettel, hogy e két személy vallomása, esetleges nyilatkozatai és érdemi védekezése nem képezte a bizonyítás részét. Erre tekintettel a Kúria osztotta a Legfőbb Ügyészség álláspontját abban, hogy a III. r. terhelt meghatalmazott védőjének eljárási szabálysértésekre utaló érvelése, a Be. 650. § (2) bekezdésében írt tilalomra tekintettel, részben – a tartalma szerint – ténylegesen anyagi jogi kifogásokra való hivatkozást volt hivatott megkerülni (EBH 2019.B.9.).
[81] A III. r. terhelt meghatalmazott védője a jogerős ítélet vonatkozásában sérelmezte, hogy a Btk. más szabályának megsértésével törvénysértő büntetést szabott ki a III. r. terhelttel szemben.
[82] E jogszabályhely értelmében felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. § (1) bek. b) pont ba) alpont].
[83] A felülvizsgálati eljárásban a Be. 650. § (2) bekezdése alapján a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényálláshoz kötve van. A felülbírálat során a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. Ennek megfelelően a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó és a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozatban megállapított tényállás nem támadható. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[84] Mindez azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.
[85] A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás irányadó, azzal, hogy az irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolása bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely – ítéletszerkesztési hibából nem a tényállásban került rögzítésre, de – az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (EBH 2013.B.2., BH+ 2014.388.I., BH 2013.237., 2013.53., 2006.392.).
[86] A jogerős ítéletben a III. r. terhelt cselekvősége tekintetében megállapított – és így a felülvizsgálati eljárásban irányadó – tényállás szerint az I. r. terheltként vádolt személy néhány közeli hozzátartozójával, így akkori élettársával, a II. r. terhelttel, valamint testvérével, a III. r. terhelttel együtt legkésőbb 2004 őszén létrehozott és megszervezett egy kiterjedt, alá-fölé rendeltségi viszonyokon és többrétű, integrált feladatmegosztáson alapuló, összehangoltan működő, az alsóbb (irányított) szinteken időszakosan változó összetételű, kifejezetten fiktív árurendeléssel összefüggő csalások sorozatos elkövetésére felépített szervezetet. Az I. r. terheltként vádolt személy ezt a szervezetet legalább 2007. végéig – szezonális intenzitással, de folyamatosan – működtette és annak tevékenységét – részben közvetlenül, részben az I. r. terhelten keresztül – mindvégig személyesen irányította. Az I. r. terheltként vádolt személy és a II. r. terhelt a szervezetben betöltött vezető-irányító szerepe mellérendeltségi viszonyon alapult.
[87] A szervezet a fenti időszakban rendszeres anyagi haszonszerzés céljából több – kifejezetten a csalások kivitelezésére megszerzett vagy létrehozott – magyarországi bejegyzésű gazdasági társaság nevében, folyamatosan, sorozatszerűen követett el bűncselekményeket nagyszámú nyugat- és délnyugat-európai kereskedőcég, elsődlegesen zöldség-gyümölcs (4.7. tényállási pont esetében ruházat) nagykereskedelemmel foglalkozó társaságok sérelmére.
[88] A módszer lényege abban állt, hogy az I. r. terheltként vádolt személy közvetlen vagy közvetett utasítása alapján eljáró társai a külvilág felé legális importőrcég látszatát keltő „fantomcégeik” felhasználásával a zöldség- és gyümölcsszállításokban közreműködő hitelbiztosító cégeket saját fizetőképességük hamis iratokkal történő igazolásával tévedésbe ejtették, majd a hitelbiztosítóktól így megszerzett fizetőképességi igazolások felhasználásával nagy mennyiségű árut, elsősorban zöldséget-gyümölcsöt rendeltek az említett nyugat- és délnyugat-európai kereskedelmi cégektől.
[89] A másik módszer az volt, hogy a külföldi sértettek közvetlen tévedésbe ejtésével, azaz az áru ellenértékének banki átutalását látszólag igazoló, valójában azonban hamis, illetve meghamisított banki SWIFT-igazolások felhasználásával követték el cselekményeiket. A sértett cégek – abban a hiszemben, hogy valódi, fizetőképes üzleti partnerrel állnak kapcsolatban, vagy épp abban, hogy a megrendelt árumennyiség kifizetése már megtörtént – az árut B.-re leszállították, amit a szervezethez tartozó elkövetők át is vettek és nyomban továbbértékesítettek, az áru ellenértékét azonban egyáltalán nem, vagy csak töredékrészben fizették ki az eladónak, végül pedig az adott álimportőrcég elérhetőségeit is felszámolták, hogy így tegyék lehetetlenné a sértetti követelés érvényesítését.
[90] A szervezet tevékenysége mindvégig több, egymástól térben és időben, illetve az abban részt vevők személyét tekintve is elkülönült szálon futott.
[91] A sértettek tévedésbe ejtése szempontjából alapvető fontosságú tevékenységi folyamat az „irodai munka” volt, ami a külföldi sértettek kiválasztását, a velük való kapcsolatfelvételt, a konkrét ajánlatkérést és az árurendelést, valamint az ennek során szükséges folyamatos kapcsolattartást foglalta magában. Az I. r. terheltként vádolt személy döntésének megfelelően – az utóbb megrendelt, de kifizetni már nem szándékozott nagyobb szállítmány megszerzésének reményében – egyes esetekben a sértetti bizalom megnyerését célzó megtévesztő magatartás része volt egy vagy több, kisebb volumenű áruszállítás szabályos lebonyolítása és kifizetése is, akárcsak a bűnszervezet más tagjai által a sértetti bankszámlára eszközölt, a valóságban a vételár összegének töredékét kitevő euróátutalásról kiállított banki SWIFT-igazolás meghamisítása és a sértettnek való elküldése is. Mindez a tevékenység végeredményben a külföldi partnerek tévedésbe ejtésére és az áruszállítmányok megszerzésére irányult.
[92] A szervezet működését meghatározó másik, fő tevékenységi folyamat a cselekménysorozat kivitelezéséhez szükséges, folyamatosan változó céges háttér mindenkori biztosítása volt. A szervezetben a zöldség-gyümölcs rendelésekkel kapcsolatos csalások elkövetése az import primőráru-kereslet függvényében, időszakos intenzitással és az aktív időszakok között több hónapos szünetekkel zajlott, az egyes bűncselekményekhez felhasznált álimportőrcégeket pedig az I. r. terheltként vádolt személy döntése alapján az adott szezon végén, de nemegyszer már egy-egy nagyobb, sikeres realizálást követően is kivonták a forgalomból és a tevékenységet újabb, az előzővel szándékoltan semmilyen látható összefüggést nem mutató álimportőrcég neve alatt folytatták tovább. Az ezzel kapcsolatos ügyintézést az I. r. terheltként vádolt személy közvetlenül adott, vagy a II. r. terhelten keresztül közölt utasításainak megfelelően egyes, a bűnszervezeten belül közvetlenül vele kapcsolatban álló terheltek, mindenekelőtt IV. r. és az V. r. terheltként vádolt személy, valamint a VI. r. terheltek látták el, a jogi hátteret pedig az ugyancsak az I. r. terheltként vádolt személy közvetlen utasítása alapján eljáró dr. P. Z. ügyvéd, a VII. r. terhelt biztosította.
[93] A cégeket anyagi ellenszolgáltatás ellenében nevükre vevő indifferens személyek („strómanok”) felkutatását és beszervezését az I. r. terheltként vádolt személytől és/vagy az I. r. terhelttől kapott utasítások szerint elsősorban az V. r. terheltként vádolt személy, majd 2007-től a VI. r. terhelt végezte, akik e tevékenységük során álnéven mutatkoztak be. Az érintett cégek a bejegyzett székhelyeiken nem működtek, egyetlen céljuk a nevükben elkövetett bűncselekmények kivitelezése volt. Egyes cégek esetében hamis, irreálisan kedvező adatokat tartalmazó mérlegbeszámolót készítettek, és azt a kedvező hitelbírálat érdekében benyújtották az egyes hitelbiztosító cégekhez.
[94] A szervezet tevékenységének harmadik fő fázisa a bűncselekményekből származó, jelentős mennyiségű és nagyrészt romlandó áru, elsősorban primőr zöldség és gyümölcs gyors továbbértékesítésére („terítésére”) és ennek során az anyagi haszon hatékony realizálására terjedt ki, ami a kezdetektől a III. r. terhelt kezében összpontosult. A III. r. terhelt az eltérő szerepkör ellenére testvérével, valamint a II. r. terhelttel együtt, velük közösen részt vett a bűnszervezet irányításában, bár a meghatározó vezető szerep mindvégig az I. r. terheltként vádolt személyé volt. A III. r. terhelt az „éjszakai műszakért”, azaz a beérkezett áru átvételének megszervezéséért, raktározásáért és továbbértékesítéséért felelt, amit további bűntársak, mindenekelőtt a X. r. terhelt közreműködésével végzett. Az áru beérkezését követően a III. r. terhelt tartotta a kapcsolatot az áru bűnös eredetéről tudomással nem rendelkező vásárlókkal, akikről a II. r. terhelt vezetett kimutatást. A III. r. terhelt ennek során a piaci keresletet, a vásárlói igényeket is folyamatosan nyomon követte és testvérével rendszeresen ez alapján, közösen döntöttek arról, hogy éppen milyen fajtájú és mennyiségű zöldséget-gyümölcsöt hozassanak be az országba.
[95] Az egyes áruszállítmányok megérkezését követően az I. r. terheltként vádolt személytől és/vagy a III. r. terhelttől kapott konkrét utasításokat követve az V. r. terheltként vádolt személy, majd a VI. r. terhelt irányította a kamiont az előre egyeztetett lerakodási helyre. Ezt követően vagy ők maguk, vagy az általuk korábban bevont és az utasításuk szerint eljáró „stróman” személyek az árut az adott fuvarozótól átvették, aminek során az I. r. terheltként vádolt személytől vagy a II. r. terhelttől átvett céges bélyegzőt használták fel és arra is ügyeltek, hogy a CMR fuvarlevelet (az aláírás olvashatatlansága érdekében) lehetőleg a bélyegzőnyomat felett írják, illetve írassák alá. Ezt követte az áru lerakodása és továbbértékesítése. Az áruátvétel, rakodás és a továbbeladás koordinálását-felügyeletét – beleértve az abban közreműködő alárendelt személyek munkájának (akár megfélemlítés árán történő) irányítását és a bűnszervezet kintlévőségeinek behajtását is – az I. r. terheltként vádolt személytől és a III. r. terhelttől kapott utasítások szerint a X. r. terhelt végezte.
[96] Az I. r. terheltként vádolt személy és a III. r. terhelt megbízása alapján a X. r. terhelt saját cége, a G. A. G. Kft. nevében a beérkezett áru eladásában is részt vett. Ugyanígy a felettes terhelttársak utasítása alapján a IV. r. terhelt is közreműködött S. F. Kft. nevű cégével az áru továbbértékesítésében, aminek során a kiállított számlák egy részét a II. r. terhelt töltötte ki.
[97] A fentiek szerint mindegyik, a cselekménysorozat elkövetéséhez felhasznált álimportőrcég az I. r. terheltként vádolt személyhez, illetve az általa vezetett szervezethez köthető. Az I. r. terheltként vádolt személy a szervezet első számú irányítójaként vagy közvetlenül, vagy a II. r. terhelt, illetve a szervezet következő szintjén elhelyezkedő terhelttársak közvetí-
tésével adott utasításokat a bűncselekmények elkövetésében részt vevő, a szervezet végrehajtói szintjét képező társaknak. Az I. r. terheltként vádolt személy és a II. r. terhelt kifejezetten ügyeltek arra, hogy az egyes, folyamatosan cserélt cégek mögött álló bűnözői szervezet és az azon alapuló személyi egyezések kívülről minél kevésbé legyenek láthatóak, illetve felismerhetőek. Ennek érdekében az irodaként használt helyiségeket is folyamatosan változtatták, költöztették. Így működtettek irodahelyiséget a b.-i N. Piacon, a k.-i M. Centrum területén, a III. r. terhelt Bu., P. G. u. 17. szám alatti lakcímén, valamint különböző, elsősorban B.-n bérelt lakásokon is. „Egy-egy helyen ugyanabban az időben egy-két cégnél többet nem” működtettek, mindent eltüntettek: az adott cég nevében elkövetett bűncselekményekhez felhasznált mobiltelefonokat és kártyákat, az árurendelés során keletkezett valamennyi iratot, a felhasznált bélyegzők szövegnyomatos gumifelületeit, a számítógépek winchestereit is megsemmisítették (elégették, összetörték, eldobták).
[98] Az I. r. terheltként vádolt személy, a II. r. és a III. r. terheltek a bűnszervezet irányítóiként ügyeltek a szervezet belső konspirációjára is, ezért mind a vertikális, mind a horizontális kapcsolatokat minimálisra szűkítették. Az I. r. terheltként vádolt személlyel és a vele együtt a szervezet felső szintjén elhelyezkedő terhelttársaival csak a közvetlenül alattuk lévő szinten tevékenykedő bűntársak voltak kapcsolatban, az utóbbiak alatti, végrehajtói szinten részt vevők ennek megfelelően csak a középső szinten lévőket ismerték, a felső vezetőket már nem. Ezen túlmenően a mellérendelt (tevékenységi körök szerint elkülönülő) csoportok tagjai sem voltak pontosan tisztában egymás munkájával. Az éveken át folytatott bűncselekmény-sorozatból származó, több százmillió forintra rúgó anyagi haszon a csalással megszerzett nagy mennyiségű áru gyors szétterítését, értékesítését végző III. r. terhelt, illetve rajta keresztül a csalássorozat központi mozgatója, az I. r. terheltként vádolt személy és a vele szorosan együttműködő II. r. terhelt kezéhez folyt be. Az ezen a belső körön kívüli többi elkövető a feladatmegosztásnak megfelelően rendszeres vagy eseti anyagi ellenszolgáltatás fejében működött közre a bűncselekmények véghezvitelében.
[99] Az I. r. terheltként vádolt személy, a II. r. terhelt és a III. r. terhelt a bűncselekményekből származó anyagi javak egy részét felélték. A III. r. terhelt a cége nevére építtetett új ingatlant, a három terhelt emellett a bankban és készpénzben is jelentősebb összegeket tartott. A vagyon nagy részének sorsa nem ismert.
[100] A terheltek által és a leírt módon az álimportőrcégek felhasználásával elkövetett bűncselekményekhez a III. r. terhelt cselekvősége nem csupán a haszon utólagos biztosítására szorítkozott a tevékenysége, hanem az alapcselekmények elkövetéséhez – a fent leírt módon – is segítséget nyújtott.
[101] Az elsőfokú ítélet tényállása tartalmazza azoknak a cselekményeknek a leírását, melyben a III. r. terhelt büntetőjogi felelősségét megállapította. (Az egyes tényállási pontok a III. r. terhelt cselekvőségét illetően – a fentiekhez képest – többletmagatartást nem tartalmaznak.)
[102] A III. r. terhelt védője a felülvizsgálati indítványában – a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára hivatkozással – vitatta a III. r. terhelt vonatkozásában megállapított bűncselekmény minősítésének törvényességét.
[103] A Btk. 373. § (1) bekezdésében meghatározott csalást azt követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz. A Btk. 14. § (2) bekezdése értelmében bűnsegéd az, aki a bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt.
[104] Az ítéleti tényállás tartalmazza, hogy a III. r. terhelt a terhelttársaival (az I. r. terheltként vádolt személy és a II. r. terhelt) részt vett egy „szervezet” létrehozásában és megszervezésében, amely egy, alá-fölé rendeltségi viszonyokon és többrétű, integrált feladatmegosztáson alapult, összehangoltan működött, az alsóbb (irányított) szinteken időszakosan változó összetételű volt és kifejezetten fiktív árurendeléssel összefüggő csalások sorozatos elkövetésére irányult. A III. r. terhelt cselekvősége az „éjszakai műszakra”, azaz a továbbértékesítés irányítására terjedt ki elsődlegesen, de ezen túlmenően a bűnszervezet irányításában is részt vett, bár abban vezető szerepe az I. r. terheltként vádolt személynek volt. A továbbértékesítést megelőzően a III. r. terhelt és az I. r. terheltként vádolt személy rendelkezett az áruk meghatározott telephelyre szállításáról. Ezen túlmenően a III. r. terhelt a bűncselekményből származó pénzeszközök, a 4.7. tényállási pont esetében ruházati cikkek elosztásában is részt vett.
[105] Az irányadó tényállás alapján megállapítható, hogy a III. r. terhelt a cselekvőségével a csalás törvényi tényállásában meghatározott elkövetési magatartását nem valósította meg (a tévedésbe ejtésbe nem vett részt), így terhére e bűncselekmény vonatkozásában a tettesi (társtettesi) elkövetési alakzat megállapítása kizárt. Ugyanakkor a Btk. 14. § (2) bekezdése szerint bűnsegéd az, aki a bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt. A III. r. terhelt – az ítéleti tényállásban leírt – bűnszervezetben betöltött szerepe alapján nem utólagosan kapcsolódott a csalási cselekményhez, mivel a csalási cselekmények elkövetésére irányuló bűnszervezet létrehozásában és irányításában is részt vett és „[...] ő volt az, aki tudta, hogy miként működik a piac, milyen árura van szükség, az milyen áron értékesíthető”. Mindezek alapján szándékosan segítséget nyújtott a csalás elkövetéséhez, azaz a csalás elkövetésében bűnsegédi részesi alakzatban közreműködött.
[106] A III. r. terhelt feladata az áru raktározása és továbbértékesítése volt, ez a – bűncselekmény elkövetésekor és elbírálásakor hatályban volt – Btk. szabályozása szerint felvethetné az orgazdaság megállapítását. (A Btk. e bűncselekményre vonatkozó szabályozását a 2020. évi XLIII. törvény hatályon kívül helyezte.) Az orgazdaság járulékos bűncselekmény, azaz az orgazdának tudnia kellett, hogy a Btk.-ban meghatározott tizenegy alapbűncselekmény valamelyikéből származik az a dolog, amelyet vagyoni haszonszerzés végett megszerez, elrejt, vagy az elidegenítésében közreműködik. Ebből okszerűen következik, hogy az orgazda cselekvősége utólag – az alapbűncselekmény elkövetését követően – kapcsolódott az alapbűncselekményhez, ami egyrészt azt jelenti, hogy az orgazdaság alanya (elkövetője) az alapbűncselekmény elkövetője nem lehetett; másrészt az elidegenítésre vagy közös értékesítésre (mint az orgazdaság elkövetési magatartására) irányuló megállapodás az alapbűncselekmény elkövetését megelőzően nem jöhetett létre az orgazda és az alapbűncselekmény elkövetője között. Ettől eltérő az az esetkör, amikor az orgazda nem zárkózik el attól, hogy az alapbűncselekmény elkövetőjétől a későbbiekben is megszerez (elrejt, elidegenít) bűncselekményekből származó dolgokat. Ebben az esetben ugyanis az alapbűncselekmény elkövetését megelőzően konkrét megállapodás az alapbűncselekmény elkövetője és az orgazda között nem jön létre.
[107] Az ítéleti tényállás szerint a III. r. terheltnek a továbbértékesítés megszervezésében betöltött szerepe a bűnszervezeten belüli „munkamegosztásból” eredt, így a III. r. terhelt cselevősége nem a csalás mint alapbűncselekmény elkövetése után kapcsolódott az elkövetési magatartáshoz, hanem előzetes megállapodáson alapult, ami már önmagában – a bűnszervezetben betöltött irányító szerepét figyelmen kívül hagyva – kizárja a cselekmény orgazdaságként történő értékelését.
[108] Mindezek alapján a másodfokú bíróság helytállóan vont következtetést arra, hogy a III. r. terhelt vagyon elleni bűncselekményei helyesen csalásnak minősülnek, melyet bűnsegédként követett el. A rendbeliség a sértettek számához, míg a minősítés a sértetteknek okozott kár összegszerűségéhez igazodott. Ugyancsak okszerűen állapította meg a Btk. 459. § (1) bekezdés 28. pontjában meghatározott üzletszerű elkövetést is, mivel a nagyszámú, rövid időközönként elkövetett csalási cselekmény a tettesi cselekmény tekintetében azt megalapozta, és ahhoz a III. r. terhelt részesi magatartása is kapcsolódott. Így a jogerős ítéletben a III. r. terhelt terhére megállapított bűncselekmények minősítése törvényes.
[109] A III. r. terhelt meghatalmazott védője a Btk. más szabályainak megsértésére alapítva sérelmezte a bűnszervezet megállapítását.
[110] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpont II. fordulata alapján kizárt a felülvizsgálat, ha a Btk. más szabályának megsértése nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását, törvénysértő intézkedés alkalmazását.
[111] Kétségtelen, hogy a bűnszervezet büntető anyagi jogi fogalom [Btk. 459. § (1) bek. 1. pont], a bűnszervezetben elkövetés megállapítása pedig tényből vont jogi következtetés eredménye, azonban nem a bűnösségre vagy a cselekmény jogi minősítésére, hanem a büntetéskiszabásra vonatkozik. A Kúria egyetértett a meghatalmazott védő álláspontjával abban, hogy a bűnszervezethez kapcsolódó jogkövetkezményeket a Btk. Általános Része tartalmazza. Azonban a hivatkozott anyagi jogszabálysértés alapját kizárólag a Btk. olyan szabályának megsértése alapozhatja meg, amely kógens és az alapügyben eljárt bíróság alkalmazta (BH 2008.173.).
[112] A Btk. 91. § (1) bekezdése a Btk. Általános Részében rendelkezik a bűnszervezetben elkövetéséhez kapcsolódó kötelezően alkalmazandó jogkövetkezményekről és előírja, hogy azzal szemben, aki a szándékos bűncselekményt bűnszervezetben követte el, a bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik, de a huszonöt évet nem haladhatja meg. Ezzel a törvény általános jelleggel értékelt egy elkövetési körülményt, azonban ehhez nem rendelt önálló büntetési tételt, hanem csupán a tételkeret felső határát tágította (azaz a bűnszervezetben elkövetéssel nem az adott bűncselekmény minősített esete valósul meg, eltérően a különös részi minősítő körülmény esetétől).
[113] Mindezek tükrében felülvizsgálati eljárásban kizárólag akkor lehet jelentősége a bűnszervezetben elkövetés megállapítása kérdésének, ha az alapügyben eljárt bíróság a Btk. 91. § (1) bekezdése alkalmazásával, a különös részi büntetési tételkeret felső határát meghaladó büntetést szabott ki vagy a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette [Btk. 86. § (1) bek. b) pont], vagy a terheltet próbára bocsátotta [Btk. 65. § (2) bek. b) pont].
[114] A másodfokú bíróság a III. r. terhelt bűnösségét 3 rendbeli bűnsegédként a Btk. 373. § (1) bekezdés, (2) bekezdésébe ütköző és a b) pont bc) alpontjára tekintettel a (6) bekezdés b) pontja szerint minősülő, 36 rendbeli bűnsegédként és egy esetben folytatólagosan elkövetett a Btk. 373. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontjára tekintettel az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő és 10 rendbeli bűnsegédként elkövetett a Btk. 373. § (1) bekezdés, (2) bekezdésébe ütköző és a b) pont bc) alpontjára tekintettel a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettében állapította meg. Ezért a halmazati büntetésként kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamát öt évben határozta meg. A terhelt terhére megállapított legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tétele két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés. Mindezek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alapügyben eljárt bíróság nem a bűnszervezetben elkövetés esetére megállapított megemelt büntetési tételkeret alapján szabta ki a szabadságvesztés-büntetést.
[115] A III. r. terhelt védője sérelmezte a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó törvénysértő rendelkezést, mert annak alapja a törvénysértően megállapított bűnszervezetben elkövetés (a Btk. más szabályának megszegése) volt.
[116] A felülvizsgálati indítvány helytállóan tartalmazza, hogy a 4/2013. (X. 14.) BK véleményben a Kúria úgy foglalt állást, hogy a „határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. § (1)–(2) bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik”. Ugyanakkor a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) és bb) alpontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megszegésével szabott ki a bíróság törvénysértő büntetést, alkalmazott törvénysértő intézkedést. A jogalkotó taxatíve (kimerítő jellegű) felsorolással meghatározta a Btk.-ban a büntetéseket és intézkedéseket. A Btk. a 33. § (1) bekezdésében tartalmazza a büntetéseket, míg a Btk. 63. § (1) bekezdésében az intézkedéseket. A feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés nincs ezek között, így az nem minősül sem büntetésnek, sem intézkedésnek.
[117] Mindezek tükrében az ügydöntő határozat meghozatalakor a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezés a büntetéskiszabás részét képezi, azonban nem büntetés, és nem intézkedés, ezért a jogerős ítélet erre vonatkozó rendelkezésével szemben a felülvizsgálatnak nincs helye.
[118] A Be. 650. § (1) bekezdés c) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a sérelmezett törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható. A Be. 671. § 4. pontja értelmében egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem rendelkezett, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett a feltételes szabadságról. A felülvizsgálattal támadott ítéletben a bíróság rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás kizártságáról és ez a jogerős ítéletben megállapított bűnszervezetben elkövetés alapján törvényes [Btk. 38. § (4) bek. c) pont], így ez a rendkívüli jogorvoslat sem nyújt lehetőséget a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezés sérelmezésére. Erre akkor sem nyílna törvényes lehetőség, ha a bűnszervezetben elkövetés megállapítása törvénysértő lenne, mert egyszerűsített felülvizsgálatra kizárólag a Be. 671. §-ában kimerítő jelleggel felsorolt esetekben van lehetőség, és ezek között a Btk. más szabályainak megszegése, vagy a bűnszervezet törvénysértő megállapítása nincs nevesítve.
[119] A bűnszervezetben történő elkövetés megállapítása önmagában nem feltétlenül eredményezi törvénysértő büntetés kiszabását, amennyiben az adott tényálláshoz rendelt törvényi büntetési tételkeret felső határát nem haladja meg.
[120] Ezért, ha a bűnszervezetben elkövetés megállapítása törvénysértő, de az nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását – vagyis a joghátrány meghatározására a törvényes keretek között került sor –, akkor nincs helye felülvizsgálatnak a feltételes szabadság kizárására és a végrehajtási fokozat megállapítására vonatkozó rendelkezéssel szemben, mivel ezek önmagukban nem valósítanak meg önálló felülvizsgálati okot. Ilyen esetben a törvénysértés legfeljebb a jogorvoslat a törvényesség érdekében rendkívüli jogorvoslattal orvosolható.
[121] A Be. 667. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontja értelmében a legfőbb ügyész jogosult a törvényesség érdekében jogorvoslat bejelentésére jogerős ügydöntő határozattal és a véglegessé vált nem ügydöntő végzéssel szemben, ha a törvénysértés perújítás, felülvizsgálat, vagy egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban nem orvosolható.
[122] A kifejtettek alapján a meghatalmazott védő felülvizsgálati indítványa a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján részben nem alapos, részben törvényben kizárt.
[123] A Kúria – a felülvizsgálati indítványban előadottakra tekintettel – utalni kíván arra, hogy a jogerős ítélet a III. r. terhelt vonatkozásában a bűnszervezetre vonatkozó jogi indokolást tartalmazza oly módon, hogy a másodfokú bíróság indokolásában visszautal az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolására. A törvényszék az ítéletének 309-311. oldalán részletesen kifejtette e vonatkozásban az álláspontját, amit az ítélőtábla helytállónak tartott.
[124] A Kúria a teljesség érdekében a III. r. terhelt védője által a bűnszervezetben elkövetés törvénysértő megállapítása tekintetében előadottak vonatkozásában is rámutat arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a tényállás nem támadható.
[125] A bűnszervezetben elkövetés megállapítása a tényekből vont jogi következtetés eredménye. A felülvizsgálati eljárásban a Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a tényállás nem támadható, ezért a jogkövetkeztetés helyessége is kizárólag az irányadó tényállás alapján bírálható el. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság tényállásának a bűnszervezetben elkövetés tekintetében tett ténymegállapítását nem rekesztette ki a tényállásból, így az továbbra is a tényállást részét képezi (annak ellenére, hogy több terheltet érintően a bűnszervezetben elkövetés megállapítását mellőzte).
[126] A felülvizsgálati indítvány ugyanakkor a tényállásban – nevesítetten – megállapított alá-fölé rendeltségi viszony meglétét és a cselekvőségek tekintetében rögzített konspiráció megállapítását támadta.
[127] A Magyarország 2020. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2019. évi LXVI. törvény 107. §-a módosította a Btk. bűnszervezet fogalmára adott értelmező rendelkezést. Eszerint bűnszervezet a legalább három személyből álló, hosszabb időre, hierarchikusan szervezett, konspiratívan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. A módosítás 2019. július 10. napján lépett hatályba. A korábban hatályban volt 459. § (1) bekezdés 1. pontja szerint bűnszervezet a három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.
[128] A Kúria a Bhar.III.571/2019/41. számú határozatában már kifejtette, hogy a módosítást követően hatályos Btk. nem tartalmaz törvényi értelmezést a „hierarchikusan szervezett” és a „konspiratívan működő” fogalmi elemekhez. Ezek értelmezése a jogalkalmazó, a bíróság feladata. A jogalkalmazó alkotmányossági kötelességének eleget téve értelmezésekor figyelembe veszi a jogszabályhoz fűzött indokolást, azonban annak kötőereje nincs, az nem anyagi jogi szabály. A törvényi indokolás az egyes fogalmi elemek megállapításához ad értelmezési segítséget. A bíróság feladata megvizsgálni minden ügyben, hogy megállapítható-e adott tényállás alapján a bűnszervezetben elkövetés.
[129] Az Alkotmánybíróság a 3041/2021. (II. 19.) AB határozatában kifejtette, hogy az „Alaptörvény 28. cikke alapján a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik és ennek során azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Az Alaptörvény 28. cikkében megkövetelt vélelem szerint a bíróságoknak a jogértelmezés során tehát azt kell feltételezniük, hogy a jogszabályok előírásai a józan észnek megfelelő célt szolgálnak.” {3041/2021. (II. 19.) AB határozat [22] bekezdése}.
[130] Az Alkotmánybíróság 23/2018. (XII. 28.) AB határozatban meghatározott álláspont szerint „pusztán az a tény, hogy a bíróság a jogszabály céljának vizsgálata után azzal ellentétes tartalmú döntést hoz, nem eredményez minden esetben és feltétlenül alaptörvény-ellenességet. Egy ilyen követelmény a jogrend működőképességet veszélyeztető rugalmatlanságát idézhetné elő. Maga az Alaptörvény 28. cikke is akként fogalmaz, hogy a jogértelmezésnek a jogszabály célját kell elsősorban figyelembe vennie, és nem zárja ki, hogy a jogszabály tartalmának megállapításakor a bíróság egyéb szempontokra is figyelemmel legyen, és hogy ezek mérlegelése során, indokolt esetben, a jogszabály eredeti céljával ellentétes következtetésre jusson. Az a bírósági mérlegelés azonban, amely a jogszabály céljának vizsgálatát teljes mértékben és kifejezetten kizárja, már alaptörvény-ellenesnek minősül” {Alkotmánybíróság 23/2018. (XII. 28.) AB határozat [30] és Alkotmánybíróság IV/1296/2020. számú végzés [24]}.
[131] A Kúria mindezek tükrében fejtette ki álláspontját, miszerint a „jogszabályi változás nem jelenti feltétlen a bűnszervezet fogalmának jogalkalmazói újragondolását. A hierarchikus szervezettség nem jelenti valamennyi bűnszervezetben részt vevő személy hierarchiában való elhelyezkedését. A Kúria egyetértett a Legfőbb Ügyészség azon álláspontjával, miszerint, ha olyan adat áll rendelkezésre, amely akár egy résztvevő szervezői, koordináló, irányító szerepére vonatkozik a feladatok megosztása során, akkor e körülmény olyan alá-fölé rendeltséget jelentő személykapcsolatnak tekinthető, amely megalapozhatja a bűnszervezet megállapítását az új fogalom szerint is. A csoport konspiratív működése lényegében a korábbi fogalom összehangolt működésének feleltethető meg, amennyiben az a külvilág elől rejtve valósul meg, de nem jelenti a teljes szervezet minden tagjával való együttműködést, hanem az egyes cselekményekhez rendelt személyek összehangolt tevékenységét feltételezi” (Bhar.III.571/2019/41. számú határozat [155]-[156] bekezdés).
[132] A bűnszövetséghez képest jelentős többletfeltétel, hogy nem legalább két, hanem legalább három személy alkotja, az hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.
[133] A Legfelsőbb Bíróság már megállapította, hogy a bűnszervezet törvényi fogalom meghatározásából egyértelmű: a csoport minimális létszámának meghatározottsága, szervezettsége, összehangolt működése lényegileg ténykérdés, míg a szervezett működés hosszabb időtartamára és a csoport céljára a tényállás értékelésével lehetséges következtetést vonni (BH 2008.139. indokolás).
[134] A 4/2005. BJE határozat egyértelmű értelmezést ad – amely a bűnszervezet 2019. július 10. napjától hatályos fogalma tekintetében is irányadó – az alanyi bűnösség és a bűnszervezet tárgyi ismérvei közötti viszonyra. Ennek lényege, hogy elsődlegesen mindig az adott, konkrét bűncselekmény elkövetését kell vizsgálni, bizonyítani, mivel ebben áll a vád tárgyi és alanyi meghatározottsága. A bűncselekmény megvalósulását mint tárgyi körülményt kell elhelyezni egy másik tárgyi körülmény, a bűnszervezet körében. Ezután kell alanyi oldalon vizsgálni, hogy ha az elkövetési magatartás a bűnszervezet keretén belüli, akkor ezt az elkövető felismerte-e. Ez megvalósulhat úgy, hogy az elkövetés még a bűnszervezeten kívül kezdődik, és az elkövető csak később (közben) érzékeli, hogy bűnszervezeten belül tevékenykedik, ám bent marad (folytatja vagy megismétli az elkövetést). De történhet úgy is, hogy eleve bűnszervezetben, illetve ennek létrejöttével kezdődik az elkövetés. A tudati helyzet megállapítása azonban nyilvánvalóan nem feltétlenül a beismerésen alapul, hanem a bűnszervezet fogalmi ismérvei szerinti ténybeli körülményeken, amelyek felismerése a terhelt számára adott volt. A törvényi feltételek közül egyedül a bűncselekményre irányultság hordoz eleve jogellenes tartalmat, a többi önmagában nem. Következésképpen akkor válik egyértelműen felismerhetővé a bűnszervezetben elkövetés, amikor a többi feltétel mellett a bűncselekményre irányultság is megjelenik (BH 2018.106. [25]-[29] bekezdés).
[135] A Kúria a BH 2018.106. szám alatt közzétett döntésében kifejtette: a bűnszervezetben elkövetésre vont jogkövetkeztetésnek van helye (az egyéb törvényi feltételek megléte esetében), ha az elkövetési magatartások egymást kiegészítő jellegűek, azok kapcsolódása a célzott és végrehajtott bűncselekményhez kölcsönös, az adott tényállásszerű elkövetési magatartás keretei közé illeszkedő cselekmény más személy előző cselekményéhez társul, avagy a célzott bűncselekmény megvalósulásához további láncolatos tevékenységet feltételez.
[136] Az egyes résztevékenységek láncolatossága, mely a szervezet tagjai között a bevétel eltitkolása érdekében a feladatok kiosztásában és összehangolásában nyilvánult meg, kétségtelenül megállapítható volt. A bűnszervezeten belüli szerep nem bír jelentőséggel, az legfeljebb a büntetéskiszabás körében értékelendő (EBH 2008.1849. indokolása, BH 2009.96. indokolása).
[137] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban kötve van a jogerős ítéletben megállapított tényálláshoz, így a bűnszervezet fogalmi elemeinek vizsgálata során is annak alapján – annak keretei között – kell állást foglalnia. Ez egyben azt is jelenti, hogy a jogerős ítélet megalapozatlansága esetén sem térhet el az irányadó tényállástól.
[138] Az alapügyben az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által – e részében nem módosított tényállás alapján – a kifejtettek tükrében – a III. r. terhelt tekintetében a bűnszervezet valamennyi fogalmi eleme maradéktalanul megállapítható, így a hierarchikus szervezeti felépítés és a konspiratív – a bűncselekmények elkövetése és csalási cselekmények elleplezésére irányuló működés is.
[139] Az irányadó tényállás alapján a bűnszervezetben részt vevő legalább három személy megléte is egyértelmű, de ennek meglétét a másodfokú bíróság is megfogalmazta az ítélete indokolásában ["Az ítélőtábla a jogi indokolás körében a szervezettel kapcsolatban a II. r. és a III. r. vádlott tekintetében kifejtetteket mindenben osztotta, az elsőfokú bíróság érvelése megfelelt az elbíráláskor hatályos büntetőjogi szabályozásnak, de a jelenlegi bűnszervezeti fogalom ismérveinek is. A csoportos elkövetésen túlmutató legalább három személy – köztük a jelen eljárásban nem érintett, de a szervezet irányításában részt vevő további személyek – között fennálló összehangoltság a súlyos 5 évi börtönbüntetésre fenyegetett bűncselekmények elkövetésére kétségkívül fennáll. Elkövetési magatartásuk alapján továbbá alappal vonható következtetés a jelenleg hatályos bűnszervezeti definícióban írt konspiratív módon való elkövetésre is."]
[140] A Btk. 459. § (1) bekezdés 1. pontja értelmében a bűnszervezet objektív feltétele, hogy a csoport „legalább három személyből” áll. A „személy” kifejezésből egyértelműen megállapítható, hogy a bűnszervezet tagjai akár tettesi, akár részesi cselekménnyel kapcsolódhatnak ehhez a csoporthoz. Ezen túlmenően a Btk. nem írja elő, hogy a bűnszervezet megállapításának csak akkor van helye, ha a bűnszervezetben részt vevők – a legalább három személy – büntetőjogi felelőssége kérdésében egy eljárásban dönt a bíróság. Ez az értelmezés kizárná a bűnszervezet megállapítását például abban az esetben, ha a bűnszervezet valamely tagja vonatkozásában büntethetőséget megszüntető ok lenne megállapítható (pl.: az elkövető halála vagy eljárási kegyelem okából), de abban az esetben is – mint például jelen ügy alapeljárása –, ha valamelyik terhelt vonatkozásában az utóbb bekövetkezett súlyos megbetegedése miatt az eljárást felfüggesztené a bíróság (nyomozó hatóság, ügyészség). Mindezek alapján egyértelműen megállapítható, hogy ez a szűkítő jellegű jogértelmezés nem feleltethető meg a normaszövegnek és nem egyeztethető össze – a szervezett bűnözés elleni hatékony fellépésben megnyilvánuló – jogalkotó szándékkal sem. Az irányadó tényállás alapján – ahogy azt a másodfokú bíróság megállapította – a bűnszervezetben részt vevő legalább három személy beazonosítható. A törvényi előírás a „legalább” három személy, így a további jogszabályi feltételek mellett három személy esetén is helye van (lehet) a bűnszervezet megállapításának
[141] A konspiratív működés vonatkozásában a Kúria rámutat arra, hogy az nemcsak titkos telefonbeszélgetések, rejtjeles üzenetek útján valósulhat meg, hanem azt megalapozza az irányadó tényállásban rögzített elkövetési magatartás is, miszerint az elkövetésben részt vevő személyek egymás konkrét szerepét nem ismerték, az elkövetésben közreműködő álimportőrcégek és azok székhelyeinek folyamatos váltogatása. Mindez valójában arra irányult (azt célozta), hogy a külső szemlélő – és a gazdasági élet szereplői elől – elleplezzék a gazdasági tevékenységben ténylegesen részt vevő cégeket és azok összehangolt tevékenységét, továbbá az elkövetésben részt vevők – az irányítókon kívül – ne ismerjék a további résztvevőket, illetve az ő konkrét feladataikat. Ezek az ismérvek már a szervezettségen túlmutatóak és a konspiráció megállapítását megalapozzák.
[142] A védő álláspontja szerint a bíróság nem vindikálhatja magának a jogot, hogy az objektív jogalkotói szándékhoz képest kiterjesztő gyakorlatot folytasson.
[143] Ezzel elviekben a Kúria is egyetért, azonban nyomatékosan kíván arra is utalni, hogy a jogalkalmazó nem folytathat olyan jogértelmezésen alapuló gyakorlatot, amely egyébként kiüresítené a jogalkotói szándékot, illetve célt.
[144] Mindezek tükrében a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján – mint ahogy azt az elsőfokú bíróság és a megváltozott tartalmú bűnszervezet fogalom alapján a fellebbviteli bíróság is kifejtette – a bűnszervezet törvényi feltételei a III. r. terhelt tekintetében maradéktalanul fennállnak.
[145] A III. r. terhelt meghatalmazott védője a bűnösségi körülmények nem megfelelő értékelése alapján is sérelmezte a kiszabott büntetést.
[146] A Be 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja értelmében, ha a felülvizsgálattal érintett cselekmények vonatkozásában anyagi jogszabálysértés nem történt, a büntetés önálló vizsgálatára nincs törvényes lehetőség (EBH 2011.2387.). A kiszabott büntetés csak akkor tekinthető törvénysértőnek és esik felülvizsgálat alá, ha az – a minősítésen túl – a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve a nemében és/vagy mértékében törvénysértő (BH 2012.239., 2005.337., 2016.264. II.). Így büntetéskiszabási körülmények nem megfelelő értékelése, illetve nem az 56. BK vélemény alapján történő meghatározása nem képezheti a felülvizsgálat alapját.
[147] A kifejtett alapján a III. r. terhelt meghatalmazott védője által előterjesztett indítványában foglaltak alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatára nem volt törvényes lehetőség.
[148] A VIII. r. terhelt és védője a felülvizsgálati indítványukban a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján sérelmezték a terhelt büntetőjogi felelősségének törvénysértő megállapítását csalás bűntetteként értékelt – társtettesként elkövetett – bűncselekményekben.
[149] Érvelésük szerint a csalás törvényi tényállási elemei közül a VIII. r. terhelt esetében nem valósult meg a jogtalan haszonszerzési célzat, mert ennek meglétéhez tudnia kellett volna, hogy a csalásban működik közre. Ezen túlmenően a társtettesi elkövetői alakzatot kizárólag csak akkor lehetett volna a terhére megállapítani, ha I. r. terhelttel szemben a bíróság nem különíti el a büntetőeljárást és az ő bűnösségét is megállapítja a csalásban.
[150] A Be. 650. § (2) bekezdése és a Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítéletben megállapított tényállás a felülvizsgálatban irányadó, és az annak alapjául szolgáló bizonyítékértékelő tevékenység nem támadható. Felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolásának bármely részében szereplő minden ténymegállapítást is, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (BH 2015.216.I., 2013.237., 2006.392.). Mindezek alapján sem a támadott ítéletek megalapozottsága, sem a tényállás, de a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenysége sem lehet felülvizsgálat tárgya, ebben a tekintetben a felülvizsgálat törvényben kizárt. Mindez azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható.
[151] A jogerős ítéletben megállapított és így a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a VIII. r. terhelt az ún. „irodai munká"-ban működött közre. Egyes tényállási pontokra vetítve az elkövetési magatartása a következő volt.
3.1.1.-3.1.8. tényállási pont: A bűnszervezet részéről a V. Kft. nevében az I. r. terheltként vádolt személy közvetlen, vagy a II. r. terhelt útján közölt utasításai alapján idegen nyelvet beszélő ügyintézőként „V. E.” vagy „H. K.” álnéven eljáró VIII. r., illetve az ugyancsak álnéven eljáró IX. r. terhelt 2006. január-február hónapban telefonon, telefaxon, illetve e-mail útján felvették a kapcsolatot a sértettekkel, akiket a cég fizetőképességét illetően megtévesztettek és halasztott fizetés mellett zöldséget, illetve gyümölcsöt rendeltek;
4.1- 4.6. tényállási pont: a fentiekkel azonos módon az „N. V.” álnéven szereplő VIII. r. és az ugyancsak álnéven bemutatkozó IX. r. terhelt rendeltek a spanyol sértettektől árut, akiket a cég fizetőképességét illetően megtévesztettek. Ezen túlmenően a B. Kft. részéről a II. r. és a VIII. r. terhelt valótlan gazdasági adatokat tartalmazó mérleget, illetve könyvvizsgálói jelentést nyújtottak be a hitelbiztosítóhoz, aki ez alapján a hitelkérelmet kedvezően bírálta el és magas összegű hitelkeretet biztosított a kft.-nek. A II. r. terhelt utasítása alapján a VIII. r. terhelt legalább két esetben devizaátutalási megbízást is hamisított, ezzel azt igazolva a sértettnek, hogy a leszállított áru ellenértékét vagy annak egy részét már átutalták;
4.7.1-4.7.2. tényállási pont: az I. r. terheltként vádolt személy közvetlenül, vagy a II. r. terhelt útján közölt utasítása szerint, a fent írt álneveken eljáró IX. r. és a VIII. r. terhelt a korábban írtakkal egyező módon, az U. cégtől férfi alsóruházati termékeket, míg az O. cégtől női fürdőruhákat és női alsóneműket rendelt. A 4.1.-4.6. tényállással azonos módon a VIII. r. és a II. r. terhelt fiktív mérlegadatokat közölt a hitelbiztosítóval, amely ennek következtében magasabb összegű hitelkeretet biztosított a kft.-nek. Az I. r. terheltként vádolt személy és a II. r. terhelt emellett a ruhákból a VIII. r. terheltnek is osztogatott;
4.8. tényállási pont: a B. Kft. nevében „N. V.” álnéven, az I. r. terheltként vádolt személy közvetlen, vagy a II. r. terhelt útján közölt utasítása szerint eljáró VIII. r. terhelt a fentivel azonos módon zöldség-gyümölcs szállítmányokat rendelt;
5.2.1-5.2.13. tényállási pont: a fentiekkel azonos módon a II. r. terhelt útján közölt utasításai alapján az „M. K.” álnéven eljáró VIII. r. terhelt, illetve az ugyancsak álnéven eljáró IX. r. terhelt a sértetteket a megrendelő fizetési szándékában megtévesztve rendelt árut. A VIII. r. terhelt a hitelbiztosítónak valótlan gazdasági adatokat tartalmazó mérleget, illetve könyvvizsgálói jelentést csatolt, melyet elfogadva a hitelbiztosító 250 000 eurós hitelkeretet állapított meg a cég számára, amiben bízva a sértettek a megrendelt árumennyiségeket leszállították;
6. és 7. tényállási pont esetében a fentivel azonos elkövetőtársakkal, és elkövetési magatartással tévedésbe ejtette a sértetteket „V. R.”, illetve „M. R.” álnevet használva. A 7. tényállási pont esetében az utolsó szállításnál a II. r. terhelt utasítása alapján eljáró VIII. r. terhelt a sértettnek a fizetésről – az általa – meghamisított SWIFT-igazolást küldött, melyet a sértett hitelesnek fogadott el és a megrendelt árumennyiségeket leszállította.
[152] Mindezek alapján a VIII. rendű terhelt cselekvősége abban állt, hogy a külföldi céges partnereket, azaz a sértetteket felkutatta, álnéven árajánlatot kért és a megrendeléseket intézte, hamis banki igazolásokat állított ki, továbbá a hitelbiztosítót tévedésbe ejtette magasabb hitelkeret elérése érdekében. Az erre vonatkozó konkrét ténymegállapításokat az ítélet egyes tényállási pontjai – a fent részletezettek szerint – tartalmazzák.
[153] A fentiekben már hivatkozott Btk. 373. §-ában írt csalás bűncselekményét az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, tévedésben tart és ezzel kárt okoz.
[154] Az elkövetési magatartás tükrében megállapítható, hogy a VIII. r. terhelt a megrendelő fizetési képessége és szándéka tekintetében, valamint a pénzügyi teljesítést igazoló hamis iratokkal a fizetés tényében a sértetteket tévedésbe ejtette. A VIII. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy a megrendelők az áru ellenértékét nem fogják megfizetni. Ezt igazolják az általa hamisított – pénzügyi teljesítésére vonatkozó – iratok, valamint a hitelbiztosítónak megküldött valótlan tartalmú számviteli kimutatások. E két tény alapján egyértelműen megállapítható a jogtalan haszonszerzés is, hiszen a sértett tévedésbe ejtésével, ellenérték nélküli áru beszerzése egyértelműen jogtalan. A csalás törvényi tényállása értelmében a haszonnak nem feltétlenül az elkövetőnél – jelen esetben a VIII. r. terheltnél – kell realizálódnia, tényállásszerű a magatartás akkor is, ha azzal harmadik személy gazdagodik.
[155] A felülvizsgálati indítványban a VIII. r. terhelt és védője sérelmezte a társtettesi elkövetői alakzat megállapítását. Egyben kifejtették, hogy az I. r. terheltként megjelölt személy büntetőeljárásban való részvétele nélkül, azaz az általa szolgáltatható bizonyíték – a vallomása – hiányában a VIII. r. terhelt büntetőjogi felelőssége a társtettesként elkövetett vagyon elleni bűncselekményben nem állapítható meg.
[156] Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg. A társtettesség megállapításának nem akadálya, ha a terhelttársak büntetőjogi felelősségét nem egy eljárásban állapítják meg.
[157] A teljesség érdekében a Kúria rámutat arra, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a VIII. r. terhelt a csalás törvényi tényállását az I. r. terheltként megvádolt személyen túl más személyekkel is közösen valósította meg. A felülvizsgálati indítvány ezt vitató megállapítást nem tartalmaz.
[158] A Kúria továbbá – osztva a Legfőbb Ügyészség álláspontját – utal arra, hogy a VIII. r. terhelt és védőjének felülvizsgálati indítványa – bár kifejezett ténymegállapítást nem tartalmaz, de – tartalma szerint részben a jogerős ítélettől eltérő ténybeli alapon áll.
[159] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a VIII. r. terheltnek és védőjének a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontján alapuló felülvizsgálati indítványa részben nem alapos, részben a törvényben kizárt.
[160] A Kúria a felülvizsgálati indítvány tartalmára tekintettel rámutat arra, hogy a VIII. r. terhelt büntetőjogi felelősségét a bíróság a csalási cselekményhez kapcsolódóan 5 rendbeli, a Btk. 345. §-ába ütköző és aszerint minősülő – 3 esetben folytatólagosan elkövetett – hamis magánokirat felhasználásának vétségében is megállapította, amely tekintetében a VIII. r. terhelt és védője a felülvizsgálati indítványban nem vitatta a büntetőjogi felelősség megállapítását. E bűncselekmény alapját a hitelbiztosító társaságoknak a VIII. r. terhelt által megküldött fiktív mérlegadatokat tartalmazó okiratok képezték, amely a hitelkeret megszerzését és azzal a – a fizetési képesség tekintetében – a sértettek tévedésbe ejtését volt hivatott szolgálni. Ennek tükrében pedig a felülvizsgálati indítvány ellentmondásban van önmagával.
[161] A kifejtettek alapján a VIII. r. terhelt és védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt.
[162] A Kúria a Be. 659. § (5) bekezdése alapján hivatalból lefolytatott vizsgálata eredményeként megállapította, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértést nem vétettek.
[163] Mindezek alapján a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen megállapította, hogy III. r. terhelt meghatalmazott védője, valamint a VIII. r. terhelt és védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány részben alaptalan, részben törvényben kizárt, ezért a Be. 662. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat a III. r. és a VIII. r. terhelt vonatkozásában hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 752/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás