PK ÍH 2021/22.
PK ÍH 2021/22.
2021.03.01.
A külföldi határozat elismerése nem azonos azzal, hogy a külföldi határozat alapján el is rendelhető a végrehajtás. A végrehajtási tanúsítvány arra vonatkozik, hogy a külföldi bíróság által hozott határozat – az irányadó nemzetközi normákra és a marasztalás jellegére figyelemmel – a belföldi bíróság határozatával azonos módon végrehajtható [New York-i Egyezmény IV. cikk; Vht. 205-208. §].
A végrehajtást kérő az adóssal szemben az ukrán Kereskedelmi és Iparkamara Nemzetközi Kereskedelmi Választottbírósága (továbbiakban: Választottbíróság) előtt kezdeményezett eljárást, a felek között 2015. június 22. napján létrejött szerződésből eredő követelése érvényesítése iránt, amely szerződés 10.2. pontjában a felmerülő vitás kérdések rendezésére a Választottbíróság eljárását kötötték ki.
A Választottbíróság a 2017. február 8. napján kelt AC 451B/2016 számú határozatában kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a végrehajtást kérőnek 15 000 USD előleget a le nem szállított áruért, 28 800 USD késedelmi kamatot az áruszállítás késedelme miatt, 45 000 USD kötbért a késedelmes áruszállításért, 1886,30 USD 3% éves kamatot a pénz indokolatlan felhasználása miatt, továbbá 8326,46 USD eljárási költséget. A Választottbíróság vizsgálta az adós vis maior körülményre való hivatkozását, amelyet megalapozatlannak talált. Kifejtette, bár az ukrán Polgári Törvénykönyv 549. cikke alapján késedelmi kamat és kötbér pénzbeli kötelezettség nem vagy nem megfelelő teljesítése esetén jár, azonban a felek ezeket a szerződésükben kikötötték az áruszállítás elmaradása esetére is, amelyre az ukrán Polgári Törvénykönyv 6. és 627. cikkére figyelemmel lehetőségük volt. A Választottbíróság határozata tartalmazza, hogy az 2017. február 8. napján lép hatályba, végleges és azonnal végrehajtható.
A végrehajtást kérő a Választottbíróság AC 451B/2016. számú határozatának elismerése és a határozatban megjelölt összegek behajtására végrehajtható okirat kiállítása iránt terjesztett elő kérelmet.
Az elsőfokú bíróság végzésével tanúsította, hogy az Ukrán Kereskedelmi és Iparkamaránál működő Nemzetközi Kereskedelmi Választottbíróság 2017. február 8. napján kelt és jogerőre emelkedett AC 451B/2016. számú ítélete a magyar jog szerint a belföldi bíróság határozatával azonos módon végrehajtható. Határozatának indokolása szerint a végrehajtást kérő csatolta az 1962. évi 25. törvényerejű rendelettel kihirdetett 1958. június 10. napján kelt New York-i Egyezmény (a továbbiakban: New York-i Egyezmény) IV. cikk 1. pontjának megfelelően a határozat hitelesített másolati példányát és annak hiteles magyar nyelvű fordítását, valamint a felek közötti szerződést és annak hiteles fordítását. Megállapította, a felek között létrejött szerződés választottbírósági kikötést tartalmaz, a Választottbíróság a határozatot olyan vitás ügyben hozta, amelyre a kikötés vonatkozik, a Választottbíróság ülésén az adós képviseltette magát, az eljárás megindításáról 2016. november 8. napján tájékoztatást kapott, a 2017. február 8. napjára kitűzött tárgyalásra szóló idézést pedig 2016. december 29. napján átvette. A határozat polgári ügyben keletkezett és az adóst meghatározott pénzösszeg megfizetésében marasztalta, ezért megfelel a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 15. §-ában foglalt követelményeknek. Utalt arra, a határozat a meghozatala napján jogerős, és mivel azt azonnal végre kell hajtani, a teljesítési határidő eltelt. A rendelkezésre álló iratok alapján úgy ítélte, nem áll fenn olyan ok, amely alapul szolgálhatna a végrehajtási tanúsítvány kiállításának megtagadására.
A végzés ellen az adós terjesztett elő fellebbezést, kérte annak megváltoztatását és a végrehajtást kérő tanúsítvány kiállítása iránti kérelmének elutasítását. Előadta, a Választottbíróság a határozatát nem küldte meg, nem kézbesítette az ügyben eljáró jogi képviselője részére, amely eljárásával a Választottbíróság megsértette az ukrán anyagi és eljárási jogszabályokat. Ezért érvelése szerint a határozat a kézbesítés hiánya miatt nem lehet jogerős, mivel nem élhetett az ukrán bíróságokon történő fellebbezés lehetőségével, és így a New York-i Egyezmény V. cikk 1.e) pontja szerinti kizáró ok áll fenn. Álláspontja szerint a Választottbíróság határozata annak közrendbe ütközése miatt sem ismerhető el, mivel a határozatot részére nem kézbesítették, s így a további jogérvényesítéstől elzárták. Hangsúlyozta továbbá, a Választottbíróság figyelmen kívül hagyta a teljesítés elmaradásának okaként fellépő vis maior jogintézményét, holott erről a felek szerződése is kifejezetten rendelkezik. Előadta, az árut többször is lefoglalták állami hatóságok, s emiatt, mint előre nem látott, az akaratától és szándékaitól független körülmény miatt nem tudta teljesíteni vállalt kötelezettségét. Hivatkozott a közrendbe ütközés körében arra is, az ukrán Polgári Törvénykönyv rendelkezései szerint kötbér és késedelmi kamat pénzösszeg megfizetésének elmulasztása esetén jár, jelen esetben viszont nem pénzfizetési, hanem az áruszállítási kötelezettségét szegte meg.
A végrehajtást kérő a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés alaptalan.
A Vht. 9. §-a folytán alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 370. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a fellebbezés 371. § (1) és (2) bekezdésében megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. E jogszabályi rendelkezésből következik, hogy korlátot nemcsak az képez, hogy a fellebbező fél milyen tartalmú másodfokú döntést kér, hanem az is, hogy ezt milyen indokkal teszi, melyik eljárási vagy anyagi jogszabály megsértésére hivatkozik, továbbá a felülbírálat jogkörei közül melynek vagy melyeknek a gyakorlását kéri a másodfokú bíróságtól.
Az adós ugyan fellebbezésében kifejezetten – azaz a Pp. 369. § (1) bekezdésére vagy (3) bekezdés valamely pontjára hivatkozással – nem jelölte meg, hogy mely felülbírálati jogkör gyakorlását kéri, előadta ugyanakkor, hogy a határozatot részére nem kézbesítették, amelynek alátámasztására okiratot csatolt, és kifejtette, hogy álláspontja szerint milyen okból nincs helye a külföldi választottbírósági ítélet elismerésének. Ezért megállapítható, hogy a fellebbezés annak tartalma szerint a Pp. 369. § (3) bekezdés b) és c) pontja szerinti felülbírálati jogkör gyakorlása iránti kérelmet foglalja magában.
Ennek megfelelően a felülbírálat keretében – a fellebbezésben megjelöltnek tekintettek szerint gyakorolni kért felülbírálati jogkört és a fellebbezés indokait is figyelembe véve – az ítélőtáblának azt kellett vizsgálnia, hogy a Választottbíróság határozata a felekre nézve kötelezővé vált-e, az közrendbe ütközik-e, és ezáltal az elsőfokú végzés megváltoztatásának és a külföldi választottbírósági határozat elismerése iránti kérelem elutasításának van-e helye.
A külföldi határozat belföldi végrehajtása szempontjából előkérdés, hogy a magyar bíróság végzésével a külföldi határozatra végrehajtási tanúsítványt vezessen, amelyben azt tanúsítja, hogy a határozat a magyar jog szerint a belföldi bíróság (vagy választottbíróság) határozatával azonos módon végrehajtható. A Vht. 208. §-a szerint, ha a külföldi határozat a 205. § szerint végrehajtható (magyarországi végrehajtási törvény, nemzetközi egyezmény vagy viszonosság teszi lehetővé), a végrehajtás elrendelésére jogosult magyar bíróság külön eljárási cselekményként végrehajtási tanúsítványt vezet a határozatra. A végrehajtási tanúsítvánnyal kapcsolatos eljárás a végrehajtási eljárás része, és a külföldi határozat magyarországi elismerhetőségének vizsgálatára irányul. A végrehajtási tanúsítvány kiállítását meg kell különböztetni a végrehajtás elrendelésétől, hiszen a külföldi határozat elismerése nem azonos azzal, hogy a külföldi határozat alapján el is rendelhető a végrehajtás. A végrehajtási tanúsítvány arra vonatkozik, hogy a külföldi bíróság által hozott határozat – az irányadó nemzetközi normákra és a marasztalás jellegére figyelemmel – a belföldi bíróság határozatával azonos módon a Vht. szerint végrehajtható. Ennek megállapításához szükséges, de egyben elegendő is a Vht. 205-207. és 15. §-aiban előírt feltételek vizsgálata. Ha ezek a feltételek fennállnak, akkor a Vht. 208. §-a szerint a végrehajtási tanúsítvány kibocsátása nem tagadható meg.
Az Ukrajnában hozott külföldi választottbírósági határozat végrehajtása esetén az elismerés feltételeként vizsgálni kell a New York-i Egyezmény IV. cikk 1. és 2. pontjaiban írtakat, nevezetesen, hogy a végrehajtást kérő csatolta-e a jogszabályokban előírt okiratokat. Ezek jelen másodfokú eljárásban nem voltak vitatottak, így e feltételeket az ítélőtáblának fennállónak kellett tekintenie.
A New York-i Egyezmény V. cikk 1. e) pontja értelmében a választottbírósági határozat elismerése és végrehajtása annak a félnek kérelmére, akivel szemben azt érvényesíteni kívánják, akkor tagadható meg, ha a választottbíróság határozata a felekre még nem vált kötelezővé. A választottbírósági határozat abban az esetben kötelező a felekre nézve, ha azzal szemben már nem áll rendelkezésre olyan jogorvoslat, amely a határozat végrehajtására nézve halasztó hatállyal bír, vagy ha a határozatot a választottbíróság előzetesen végrehajthatóvá nyilvánítja, azaz ha az abban foglaltak teljesítését a fél nem tagadhatja meg. A kézbesítésnek a teljesítési határidő elteltének számítása szempontjából van jelentősége, amely körülményt azonban a külföldi választottbírósági határozat tanúsítvánnyal történő ellátása során nem kell vizsgálni. A teljesítési határidő letelte ugyanis a Vht. 13. § (1) bekezdés c) pontja alapján a végrehajtható okirat kiállításának, azaz a végrehajtás elrendelésének feltétele, amelyet így az elismerésről rendelkező határozat jogerőre emelkedését követően kell vizsgálni. A teljesítési határidő letelte hiányának következménye pedig a Vht. 19. § (1) bekezdése szerint a végrehajtási lap kiállításának megtagadása. Jelen esetben a Választottbíróság határozata tartalmazza, hogy azonnal végrehajtásra kerül, így a felekre nézve kötelező, azaz a kézbesítés esetleges hiánya nem képezi akadályát az elismerésnek. Ezért nem volt szükséges az elismerésről való döntés során a határozat kötelezővé válása körében vizsgálni, hogy a Választottbíróság határozatának kézbesítése megtörtént-e.
A New York-i Egyezmény V. cikk 2. b) pontja értelmében a választottbírósági határozat elismerése megtagadható, ha annak az országnak illetékes hatósága, amelyben az elismerést és végrehajtást kérik, megállapítja, hogy a választottbírósági határozat elismerése ennek az országnak a közrendjébe ütköznék. A közrend – mint a jog értékítélete általában – tartalmában változó kategória. A közrend lényege, hogy a fogalma alá vonható intézményeket és elveket a jog feltétlenül meg kívánja védeni, érvényre akarja juttatni, adott esetben az alkalmazandó idegen (külföldi) jog eltérő eredményre vezető hatásával szemben is. Ennek következtében a megkeresett állam mellőzi azoknak a külföldi normáknak az alkalmazását, amelyek konkrét hatásukban a közrendet sértenék. A közrendi clausula csak akkor alkalmazható, ha az adott határozat elismerése nyilvánvalóan ellentétes annak az államnak a közrendjével, amelyben az elismerést kérik. Ez a közrendi clausula kivételes jellegét támasztja alá, azt tehát megszorítóan kell értelmezni. A közrendbe ütközés a közérdeket sértő rendelkezést feltételez, alapvető jelentőségű jogi előírás nyilvánvaló megsértését jelenti. Közrendbe ütközés csak abban az esetben állapítható meg, ha a külföldi határozat elismerése az alapjogokat, illetve a társadalmi értékítéletet sértené, a felek jogviszonyán túlmutatóan a közrend sérelmét okozó következményekkel járna, így az adós csak a jogrend alapeleveinek nyilvánvaló és súlyos megsértése esetén hivatkozhat alappal az elismerni kért határozat közrendbe ütközésére. A közrend akkor szenved sérelmet, ha a határozat a gazdasági-társadalmi rend alapját közvetlenül sérti (Kúria Pfv.I.21.361/2014/7., Pfv.I.21.198/2017/6., Pfv.I.22.067/2017/6.).
A Választottbíróság kifejtette, hogy az adós vis maior körülményre való hivatkozását miért nem találta megalapozottnak, és milyen indokból köteles a kötbér, késedelmi kamat megfizetésére, amelyekkel kapcsolatban az adós a közrend sérelmére hivatkozott. E hivatkozás azonban önmagában nem engedi meg az állam bíróságának az anyagi jogi szabályok választottbíróság által történő alkalmazásának felülvizsgálatát. Azon állam bírósága, amelyben a választottbírósági határozat elismerését kérik, nem bírálhatja felül, hogy a választottbíróság hogyan értékelte a bizonyítékokat, melyeket vett figyelembe és melyeket rekesztett ki az értékeléséből, és nem vizsgálhatja a választottbírósági határozat indokolásában kimutatható esetleges téves megállapításokat sem. Erre csak abban a kivételes esetben van lehetőség, ha a választottbíróság ítélete tartalmilag az alkotmányos szabályokat, a polgári jogviszonyokat is jellemző alkotmányos alapelveket tagadja nyilvánvaló módon (Kúria Gfv.VII.30.210/2014/6., Gfv.VII.30 062/2016/5.). Ilyen azonban nem állapítható meg, az adósnak e szempontoknak megfelelő hivatkozása nem is volt.
Ugyancsak alaptalan az adósnak az a fellebbezési érvelése, miszerint a választottbírósági határozat kézbesítésének elmaradása a közrend sérelmét eredményezné. A kézbesítés adós által állított esetleges elmaradása ugyanis nem jár olyan következménnyel, hogy a határozattal szembeni – a választottbíróság állama által biztosított – jogorvoslati lehetőséget megszüntetné (hasonlóan: BH 2012.98.). Ezért ennek kapcsán sem kellett vizsgálni, hogy a kézbesítés megtörtént-e.
Mindezekre tekintettel a választottbírósági határozat elismerése és végrehajtása nem tagadható meg, helytállóan rendelkezett az elsőfokú bíróság a választottbírósági határozat elismeréséről és annak a magyar jog szerinti végrehajthatóságának tanúsításáról.
A kifejtettek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Vht. 9. §-a folytán alkalmazandó Pp. 389. §-ára utalással a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Gpkf.III.30.174/2020/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás