BÜ BH 2021/221
BÜ BH 2021/221
2021.08.01.
Amennyiben az ügyészség a vád képviseletét nem veszi át, nincs törvényi akadálya a közvádra, illetve a magánvádra indult ügyek egyesítésének abban az esetben, ha a közvádas és magánvádas eljárás nem ugyanazon terhelt ellen van folyamatban. Ilyenkor nem kizárt az együttes elbírálás, a valósághű tényállás megállapítása érdekében az együttes elbírálás célszerű [Be. 146. § (1) bek., CIV. Fejezet].
[1] A járásbíróság a 2015. november 27. napján tartott tárgyaláson kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki garázdaság vétségében [Btk. 339. § (1) bek.], valamint 2 rendbeli testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1), (2) bek.]. Ezért halmazati büntetésül 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, 1 napi tétel összegét 2000 forintban állapította meg, így összesen 200 000 forint pénzbüntetést szabott ki, rendelkezett a meg nem fizetés esetére a szabadságvesztésre történő átváltoztatásról. Az I. r. terheltet az ellene jármű önkényes elvételének bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
[2] A II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 175. § (1) bek.], ezért 1 évre próbára bocsátotta.
[3] A III. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében [korábbi Btk. 175. § (1) bek.], ezért 1 évre próbára bocsátotta. Rendelkezett továbbá a bűnügyi költség viseléséről.
[4] A IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli testi sértés vétségében [korábbi Btk. 170. § (1) és (2) bek.], ezért 1 évre próbára bocsátotta.
[5] A bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró törvényszék a 2016. szeptember 28. napján kihirdetett végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a cselekmények minősítésének pontosítása mellett helybenhagyta.
[6] A jogerős ügydöntő határozat ellen az I., a II. és a III. r. terheltek védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, feltétlen eljárási szabálysértésre hivatkozással a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 608. § (1) bekezdés d) pontjára figyelemmel, a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában írt okból. A védő álláspontja szerint a bíróságok eljárási szabálysértést valósítottak meg azzal, hogy az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek ellen indult közvádas eljáráshoz egyesítették az I. r. és a III. r. terheltek feljelentése alapján a járásbíróság előtt könnyű testi sértés vétsége miatt indult magánvádas eljárást úgy, hogy az ügyész a vád képviseletét nem vette át. Az egyesítést követően a járásbíróság előtt folyamatban lévő büntetőeljárásban az eljárás résztvevői két egymást kizáró eljárási pozícióba kerültek. F. G. a közvádas ügyben tanú volt, majd az egyesítést követően, mint IV. r. vádlott vett részt az eljárásban, az I. r. és a III. r. vádlottak pedig amellett, hogy az alapügyben terhelti pozícióban voltak, az egyesített magánvádas eljárásban magánvádlói eljárási pozícióba kerültek. Ugyanezen megállapítás tehető dr. K. S. védő vonatkozásában, aki az alapügyben védőként, míg az egyesített magánvádas eljárásban, mint K.-né T. A. magánvádló jogi képviselője járt el. Tényként állapítható meg, hogy ugyanazon eljárásban nem lehet ugyanazon személy egyidejűleg terhelt és magánvádló, a két jogintézmény együttes alkalmazására nincs lehetőség. Ezen nem változtat az a körülmény, mint amelyre a törvényszék másodfokú egyesítő határozatában hivatkozott, hogy a közvádas és a magánvádas eljárásban egymással összefüggő bűncselekmények képezik az eljárás tárgyát, mivel az együttes elbírálást az eltérő eljárási pozíciók, s az ebből eredő eltérő jogok és kötelezettségek zárják ki. A duplikált eljárási szerepek alapján nem lehet eldönteni, hogy K. Zs. és K.-né T. A. miként vettek részt a tárgyaláson, terheltként vagy magánvádlóként. Abban az esetben, ha magánvádlóként voltak jelen a tárgyaláson, akkor viszont vádlottként nem lehettek jelen, így megállapítható, hogy a járásbíróság a vádlottak jelenléte nélkül folytatta le az eljárást, vagyis olyan személy távollétében, akinek a jelenléte a tárgyaláson kötelező. Amennyiben ugyanis nem magánvádlónak tekintette volna a személyeket a bíróság, akkor a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 507. §-a alapján jelenlétük hiányát úgy kellett volna tekinteni, hogy a vádat elejtették.
[7] Abban az esetben azonban, ha magánvádlóként voltak jelen a tárgyaláson, akkor vádlottként nem lehettek jelen, így megállapítható, hogy a járásbíróság a vádlottak jelenléte nélkül folytatta le az eljárást, vagyis olyan személyek távollétében, akiknek a jelenléte a tárgyaláson kötelező.
[8] Mindaz az eljárási szabályszegés a másodfokú eljárásban is megvalósult, a törvényszék úgy tartott nyilvános ülést, hogy az ülésen jelen nem lévő II. r. és III. r. terheltet nem idézte meg, vagyis a másodfokú eljárás során megint csak olyan személy távollétében tartották meg a tárgyalást, akinek a jelenléte a tárgyaláson kötelező. Mindezekre tekintettel indítványozta a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt bíróság új eljárásra utasítását azzal, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen az ügyek elkülönítéséről kell döntenie, majd csak ezt követően merülhet fel a vádlottak a büntetőjogi felelősségének vizsgálata.
[9] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak. A járásbíróság valóban közvádas és magánvádas eljárás tárgyát képező bűncselekményeket bírált el anélkül, hogy az ügyészség a vádképviseletet átvette volna. Mindez valóban azt jelenti, hogy az eljárás az általános és külön eljárás szabályai szerint folyt, amely önmagában azonban nem alapoz meg a Be. 649. §-ában meghatározott felülvizsgálati okot. Az alapügyben a felülvizsgálattal érintett terheltek eljárási jogai nem sérültek.
[10] Másrészt az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek terhére nem jelentettek be fellebbezést. A törvényszék 2016. június 20. napján nyilvános ülést tartott, amelyre a terhelteket szabályszerűen idézte. A nyilvános ülésen csak az I. r. terhelt és az I. r., II. r., III. r. terheltek védője jelent meg. A törvényszék a nyilvános ülést követően tárgyalásra tért át, a terhelteket ismételten idézte. A tárgyaláson az I. r., II. r., illetve a III. r. terheltek közös védője volt jelen.
[11] A másodfokú bíróság eljárása idején hatályban volt korábbi Be. 362. §-ának (3) bekezdése alapján a nyilvános ülést a szabályszerűen megidézett vádlott távollétében is meg lehet tartani, míg a 365. § (1) bekezdésének II. fordulata alapján a vádlott távollétében a tárgyalás megtartható, ha a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést. Miután a terheltek idézése szabályszerű volt, a törvényszék nem követett el abszolút eljárási szabálysértést, amikor a nyilvános ülést és a tárgyalást a II. és III. r. terheltek szabályszerű idézése mellett, távollétükben folytatta le.
[12] Ezért indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és azt a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen elbírálva, a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján I., II. és III. r. terheltek tekintetében a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.
[13] A védő a Legfőbb Ügyészség átiratára észrevételt terjesztett elő, melyben kifejtette, hogy nem lehet csak a Legfőbb Ügyészség által hivatkozott eljárási pozícióból kiindulni, mivel az csak arra az esetre vonatkozik, amikor az érintett személyek vádlottak, nem érinti azt az esetkört, amikor az érintett személyek magánvádlóként járnak el. Álláspontja szerint abban sem lehet állást foglalni, hogy egyáltalán az idézés szabályszerű volt-e, hiszen nem lehet megállapítani, hogy őket mint vádlottat, vagy mint magánvádlót idézte a bíróság.
[14] Az I. r., II. r. és III. r. terheltek védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[15] A Kúria a felülvizsgálati indítványt – mivel az nem irányult az I. r., II. r. és III. r. terheltek terhére – a 2018. július 1. napjától hatályba lépett Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el. A Kúria a terheltek védőjének felülvizsgálati indítványát elbírálva a megtámadott határozatot a Be. 659. § (5) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül, emellett vizsgálta a Be. 659. § (6) bekezdése szerinti esetleges további eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
[16] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.
[17] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel, a 608. § (1) bekezdés d) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.
[18] A bírósági iratok alapján a Kúria a következőket állapította meg.
[19] A járási ügyészség vádiratával az I. r. terheltet a korábbi Btk. 271. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő garázdaság vétségével, valamint 2 rendbeli, a korábbi Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés szerint minősülő testi sértés vétségével, továbbá a korábbi Btk. 327. § (1) bekezdésébe ütköző jármű önkényes elvételének bűntettével vádolta. A magánvádra üldözendő testi sértés vétsége miatt az ügyész a vád képviseletét átvette.
[20] A II. r. és a III. r. terheltekkel szemben ugyanezen vádiratban, a korábbi Btk. 175. § (1) bekezdésébe ütköző, aszerint minősülő és büntetendő, társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette miatt emelt vádat.
[21] Az I. r. és a III. r. terhelt 2011. október 25. napján feljelentést terjesztett elő F. G.-vel szemben, e feljelentés alapján F. G. ellen a járásbíróságon magánvádas eljárás indult a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő testi sértés vétsége miatt.
[22] A garázdaság vétsége miatt indult közvádas eljárásban dr. K. S. védő indítványozta a közvádas és a magánvádas ügyek egyesítését. A járásbíróság a 2013. február 15. napján kelt végzésével a garázdaság vétsége és a járásbíróság előtt testi sértés vétsége miatt indult ügyek egyesítését mellőzte.
[23] A védő fellebbezése folytán másodfokon eljárt törvényszék a 2013. szeptember 10. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a járásbíróság előtt garázdaság vétsége miatt folyamatban lévő eljáráshoz egyesíteni rendelte a járásbíróság előtt F. G. ellen testi sértés vétsége miatt folyamatban lévő ügyet.
[24] Az egyesítést követően F. G. IV. r. vádlottként, míg az I. r. és a III. r. vádlottak – a IV. r. vádlottat érintően – sértettként (magánvádlóként) vettek részt az eljárásban, dr. K. S. védő pedig a magánvádlók jogi képviselőjeként is eljárt.
[25] A Kúria a védő eljárási kifogása kapcsán a következőket emeli ki.
[26] A Be. 659. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványt – a (3) és (4) bekezdésben foglalt kivétellel – a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Jelen ügyben a hivatkozott kivételek – az Alkotmánybíróság, vagy nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv döntése – nem érvényesülnek, ezért az általános szabályok az irányadók.
[27] A másodfokú bíróság határozatának meghozatala idején hatályban volt korábbi Be. 493. §-a szerint e törvény rendelkezéseit a magánvád alapján folytatott büntetőeljárásban a XXIII. Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
[28] A magánvádlót a sértett jogain kívül a vád képviseletével járó jogok illetik meg; ha az ügyben több sértett van, megegyezésüktől függ, hogy melyikük jár el magánvádlóként. Megegyezés hiányában a magánvádlót a bíróság jelöli ki [korábbi Be. 494. § (2), (3) bek.].
[29] A korábbi Be. 52. § (1) bekezdése szerint magánvád alapján folytatott eljárás indult a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdése szerint minősülő testi sértés vétsége miatt F. G. ellen, az ügyben több sértett volt, az eljárásban azonban magánvádló kijelölésére nem került sor, az legalábbis sem a tárgyalási jegyzőkönyvekből, sem az iratborító adataiból nem tűnik ki.
[30] Az ügyész a vád képviseletét a magánvádlótól az eljárás bármely szakaszában átveheti, ez esetben a magánvádlót a sértett jogai illetik meg [korábbi Be. 496. § 2. mondat].
[31] A magánvádas eljárásban a magánvádló a vádat indokolás nélkül elejtheti és az ügyész is elállhat a vád képviseletétől [korábbi Be. 510. § (1)–(2) bek.].
[32] A járási ügyészség 2012. november 15. napján közölte, hogy a testi sértés miatt F. G.-vel szemben indult büntetőügyben a vád képviseletét nem veszi át.
[33] Az a tény, hogy adott ügyben az ügyész nem vette át a vád képviseletét, e jogával a magánvádas eljárásról való tudomásszerzését követően nem élt, nem zárta ki azt, hogy a járásbíróság a magánvádas ügyet a közvádas ügyhöz egyesítse és a vád tárgyává tett cselekményeket egy eljárásban bírálja el.
[34] A korábbi Be. 72. § (2) bekezdése szerint egyesíteni lehet azokat az ügyeket, amelyek együttes elbírálása az eljárás tárgyára vagy az eljárásban részt vevő személyekre tekintettel, illetve egyéb okból célszerű.
[35] Jelen ügyben F. G. az egyesítést követően úgy lett a közvádas ügy IV. r. terheltje, hogy ellene közvádra üldözendő bűncselekmény nem volt tárgya az eljárásnak.
[36] Ez azonban nem eredményezett eljárási szabály-sértést.
[37] Amennyiben az ügyészség a vád képviseletét nem veszi át, nincs törvényi akadálya a közvádra, illetve a magánvádra indult ügyek egyesítésének abban az esetben, ha a közvádas és magánvádas eljárás nem ugyanazon terhelt ellen van folyamatban. Ilyenkor nem kizárt az együttes elbírálás, a valósághű tényállás megállapítása érdekében az együttes elbírálás célszerű.
[38] Abban az esetben, ha ugyanazon terhelt ellen egyidejűleg közvád és az ügyész által át nem vett magánvád alapján lenne folyamatban az eljárás, a kétféle vádképviselet akadályát képezné az egységes indítványtételi és jogorvoslati jog gyakorlásának [korábbi Be. 315. § (1) bek., 323. § (2) bek.], illetve a másodfokú eljárásban a felülbírálat terjedelmének (korábbi Be. 348-350. §) körül határolása is nehézségbe ütközne.
[39] A törvényszék tehát nem sértett eljárási szabályt azzal, hogy az I. r., II. r. és III. r. terheltekkel szemben indult közvádas ügyhöz az F. G. ellen indult magánvádas ügyet egyesítette.
[40] A védő eljárási pozíciókat illető kifogásai kapcsán a Kúria csupán megjegyzi, hogy a magánvádas eljárás sajátja, hogy az eljárási résztvevők nem feltétlenül ugyanabban az eljárási pozícióban vesznek részt az eljárásban, ugyanis viszonvád esetén a vádlott egyúttal magánvádló, a védő pedig a magánvádló jogi képviselője is lehet [korábbi Be. 52. § (3) bek.]. Jelen ügyben azonban a terhelt és a magánvádló pozíciója élesen elvált, mert az I., a II. és III. r. vádlottakkal szemben a vádat az ügyész, míg a IV. vádlottal szemben a vádat, mint magánvádló az I. r. és a II. r. vádlott képviselte.
[41] A fentiekre tekintettel felülvizsgálati indítvány ebben a részében nem alapos.
[42] A védő kifogásolta azt is, hogy másodfokú eljárásban a törvényszék olyan személyek távollétében tartott tárgyalást, akinek a jelenléte kötelező lett volna.
[43] Mint ahogy azt a Legfőbb Ügyészség átirata is tartalmazza, a törvényszék mind a nyilvános ülés, mind a tárgyalás megtartása tekintetében – legalábbis az I. r., II. r. és III. r. terhelteket érintően – eljárási szabályok maradéktalan betartásával járt el.
[44] Az iratok tartalma szerint az elsőfokú ítélet ellen az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak és közös védőjük felmentés, míg a magánvádló jogi képviselője, a IV. r. terhelt terhére, súlyosítás – intézkedés helyett büntetés kiszabása – végett jelentett be fellebbezést.
[45] A másodfokú bíróság a fellebbezések elbírálása érdekében 2016. június 20. napjára nyilvános ülést tűzött ki, melyre a terhelteket szabályszerűen idézte. A nyilvános ülésen az I. r. terhelt, valamint az I. r., II. r. és III. r. terheltek védője jelent meg. A törvényszék a nyilvános ülést követően – bizonyítás felvétele érdekében – tárgyalásra tért át és a terhelteket ennek megfelelően újból idézte, valamennyi terhelt idézése szabályszerű volt. A törvényszék 2016. szep-tember 19. napján tárgyalást tartott, ahol az orvosszakértői véleményt ismertette. A tárgyaláson az I. r. terhelt, valamint az I. r., II. r. és III. r. terheltek védője volt jelen.
[46] A korábbi Be. 362. § (3) bekezdése alapján a nyilvános ülést a szabályszerűen megidézett vádlott távollétében is meg lehet tartani, s ha a nyilvános ülés eredményeként megállapítható, hogy a meghallgatása nem szükséges, a fellebbezés elbírálható.
[47] A 365. § (1) bekezdése értelmében a vádlott távollétében a tárgyalás megtartható, ha a vádlott előzetesen bejelentette, hogy azon nem kíván részt venni, illetőleg a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést.
[48] Megjegyzi a Kúria, hogy Be. 599. § (5) bekezdése a nyilvános ülést érintően, a korábbival azonos rendelkezést tartalmaz, a Be. 600. § (3) bekezdése szerint a tárgyalást pedig a szabályszerűen idézett vádlott távollétében akkor is meg lehet tartani, és a fellebbezés elbírálható, ha a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést.
[49] Tekintettel arra, hogy az ügydöntő határozat ellen az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek terhére az ügyész nem jelentett be fellebbezést, nem sértett eljárási szabályt a törvényszék, amikor a nyilvános ülést, majd pedig a tárgyalást a II. és III. r. terheltek szabályszerű idézése mellett, a távollétükben tartotta meg és a fellebbezést e terheltek vonatkozásában elbírálta.
[50] Az iratok szerint ugyanakkor az elsőfokú ítélet ellen a IV. r. terhelt terhére a magánvádló jogi képviselője fellebbezést jelentett be. A magánvádló jogi képviselője a magánvádló nevében jogosult a fellebbezés bejelentésére [1973. évi I. törvény 242. § II. a) pont, 58. § (1) bek., BH 1992.303.].
[51] A korábbi Be. 364. § (1) bekezdésének és a 365. § (1) bekezdésének összevetéséből az következik, hogy a megidézett – illetve az előállítani rendelt fogva lévő – vádlottnak jogában áll előzetesen bejelenteni, hogy a tárgyaláson nem kíván jelen lenni. A másodfokú tárgyalásra szabályszerűen megidézett vádlott előzetesen bejelentheti, hogy a tárgyaláson nem kíván jelen lenni, ez esetben az eljárás távollétében lefolytatható. Előzetes bejelentés hiányában is megtartható a tárgyalás, ha a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést [1. BK vélemény c) részének 10) pontja].
[52] A korábbi Be. rendelkezései szerint tehát a másodfokú tárgyalást a szabályszerűen idézett vádlott távollétében akkor lehet megtartani, ha a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést. A tárgyaláson való jelenlét jogáról azonban a vádlott lemondhat, és amennyiben él ezzel a jogával, a másodfokú tárgyalás a távollétében akkor is megtartható, ha a terhére fellebbezést jelentettek be.
[53] Feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező. Így akkor, ha a vádlott terhére fellebbezést jelentettek be, és nem mondott le a tárgyaláson való jelenlét jogáról, a másodfokú tárgyalás távollétében történő megtartása olyan eljárási szabálysértés, ami miatt a másodfokú ügydöntő határozat hatályon kívül helyezésének és erre tekintettel felülvizsgálatnak van helye [korábbi Be. 373. § (1) bek. II. d) pont; Be. 430. § (1) bek., 600. § (3) bek., 608. § (1) bek. d) pont, 648. § b) pont, 649. § (2) bek. d) pont; BH 2019.197.].
[54] A másodfokú tárgyalásra valamennyi terhelt idézése szabályszerű volt, a másodfokú bíróság a korábbi Be. alapján a II. r. és III. r. terheltek távollétében a tárgyalást megtarthatta, míg a IV. r. vádlott esetében erre nem volt törvényes lehetőség. A magánvádló jogi képviselője a IV. r. terhelt terhére fellebbezett, a IV. r. terhelt ugyanakkor a tárgyaláson való jelenlét jogáról nem mondott le, így a másodfokú tárgyalás távollétében nem lett volna megtartható.
[55] Az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek esetében tehát nem valósult meg feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárásban, ezért a védő felülvizsgálati indítványa alaptalan.
[56] Felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozat felülbírálatára és a jogerő feloldására csak annak a terheltnek a tekintetében kerülhet sor, akire nézve a felülvizsgálati ok megvalósult. A Kúria a felülvizsgálatot hivatalból nem terjesztheti ki az alapügy olyan más terheltjére, akire felülvizsgálati indítványt nem terjesztettek elő (BH 2018.7.).
[57] Miután a felülvizsgálati indítványt kizárólag az I. r., II. r., III. r. terheltek javára nyújtotta be a védő, a Kúria nem volt abban a helyzetben, hogy a IV. r. terhelt esetében megvalósult feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés [Be. 649. § (2) bek., 608. § (1) bek. d) pont] tárgyában döntést hozzon.
[58] Miután a Kúria észlelte, hogy a IV. r. terhelt sérelmére felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló törvénysértés történt, erről a Legfőbb Ügyészséget külön átirattal tájékoztatta [Be. 651. § (4) bek.].
[59] A kifejtettek értelmében a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a felülvizsgálati indítványt megalapozatlannak találta, ezért a megtámadott határozatokat az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek tekintetében a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 1.054/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás