PÜ BH 2021/229
PÜ BH 2021/229
2021.08.01.
Behajtási jutalék és általános költségátalány csak a végrehajtás eredményessége – teljesítés vagy behajtás – esetén jár. Az elvárható magatartás teljesítésének megítélése során egyaránt figyelembe kell venni az eljáró személy adott helyzetben jelentős egyéni körülményeit, valamint az objektív, a társadalom szempontjából megfogalmazható elvárhatóságot. Anyagi pervezetést kell alkalmazni, ha a fél – az ügy körülményeiből következtetve – határozott, konkrét (történeti) tények helyett csak a törvényi tényállási elem fennállását állítja, ugyanakkor az állítási szükséghelyzet feltételeként előírt valószínűsítés és igazolás körében nem tesz nyilatkozatot [2013. évi V. tv. (Ptk.) 1:4. § (1) bekezdés, 6:519. §, 6:549. § (2) bekezdés; 2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 237. § (1) bekezdés; 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 254. § (2) és (4) bekezdés; 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet (Vdsz.) 1. § (1) bekezdés, 18. §, 19. § (2) bekezdés; 8/2001. (IV. 27.) IM rendelet 1. §, 2. § (1)–(2) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes kezesi kötelezettségvállalása alapján a felperes, valamint egyetemleges adóstársai ellen elrendelt végrehajtást az alperes foganatosította.
[2] A végrehajtást kérő 2014. július 18-i beadványában kérte a végrehajtási eljárás megszüntetését a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 55. § (1) bekezdés a) pontja alapján azzal az indokkal, hogy az adósnak hiteltartozása megfizetésére 3 év haladékot adott. Az alperes a kérelmet beterjesztette a végrehajtást foganatosító bírósághoz, és 2014. október 10-én úgy nyilatkozott, hogy a megjelölt végrehajtási költségek megfizetésének mellőzése esetén nem járul hozzá a végrehajtás megszüntetéséhez; végrehajtási költségként munkadíjat, költségátalányt, készkiadást, valamint 5 968 443 forint behajtási jutalékot és 1 113 689 forint általános költségátalányt jelölt meg. 2014. október 13-án az alperes díjjegyzéket állított ki, amely a behajtási jutalékot ugyanilyen összegben tartalmazta, valamint megállapította a végrehajtás szünetelését a Vht. 52. § f) pontja alapján, egyúttal felhívta a végrehajtást kérőt 1 113 689 forint általános költségátalány megfizetésére.
[3] A végrehajtást kérő 2014. október 14-i beadványában közölte, hogy a végrehajtót nem illeti meg a behajtási jutalék, a költségátalány és az általános költségátalány, valamint kérte a végrehajtási költségek erre figyelemmel való megállapítását. A végrehajtást kérő 2014. október 15-én előadta az alperesnek, hogy nem a felperessel, hanem a főadóssal állapodott meg halasztásban, a korábbi beadványában megjelölt adós alatt a főadóst kell érteni, egyúttal kérte a felperessel szemben a végrehajtás megszüntetését és az ingatlanaira bejegyzett végrehajtási jogok törlését.
[4] A felperes 2014. november 3-i, az alperesnél 2014. november 10-én előterjesztett végrehajtási kifogásában kérte a végrehajtás szünetelését megállapító végzés megsemmisítését, valamint a végrehajtás megszüntetését a végrehajtást kérő kérelmének megfelelő végrehajtási költség megállapítása mellett.
[5] 2015. február 4-én a végrehajtást kérő és a felperes kérték a végrehajtást foganatosító bíróságtól a végrehajtási kifogás elbírálását, mert az azzal kapcsolatos további késedelem súlyos károkat okoz. Bejelentették, hogy a felperes a további károk megelőzése érdekében az alperesnek a visszakövetelés jogának fenntartásával befizeti az általa jogszerűtlenül követelt jutalék és általános költségátalány összegét, de annak jogszerűségét továbbra is vitatják, kizárólag azért teljesít, hogy az alperes törölje a végrehajtási jogot a felperes ingatlanáról. Kérték a bíróságot, hogy a végrehajtási kifogás elbírálása keretében rendelje el a megfizetett összeg visszafizetését. Ugyanezen a napon a felperes megfizetett az alperesnek 7 833 394 forintot, az alperes pedig intézkedett a felperes ingatlanaira bejegyzett végrehajtási jog törlése iránt, valamint tájékoztatta a végrehajtást foganatosító bíróságot a végrehajtási költség önkéntes teljesítéséről.
[6] A végrehajtást kérő 2015. február 5-én a 2014. július 18-i kérelmét pontosítva bejelentette az alperesnek, hogy a felperes mint kezes részére nem adott halasztást, hanem elengedte a kezesi kötelezettségéből.
[7] A végrehajtást foganatosító bíróság 2015. február 10-én a végrehajtást kérő 2014. október 14-i és a felperes 2014. november 3-i végrehajtási kifogását tartalma szerint végrehajtás megszüntetése iránti kérelemnek tekintette, és a végrehajtási eljárást megszüntette. A végrehajtást kérő és a felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, kifejtve, hogy a végrehajtási költségekkel kapcsolatban előterjesztett kifogás ellentétben áll a költségek teljes körű megfizetésével, e körben a jogfenntartó nyilatkozat nem értelmezhető, így az elsőfokú bíróság helyesen döntött a végrehajtási eljárás megszüntetéséről.
A kereset és az alperes védekezése
[8] A felperes 7 082 132 forint és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
[9] Indokolása szerint az alperes jogszerűtlenül számított fel behajtási jutalékot és általános költségátalányt, mert ezek csak eredményes végrehajtás esetén járnak. A jelen ügyben nem történt sem behajtás, sem önkéntes teljesítés, mert a végrehajtást kérő mentesítette a felperest a kezesi kötelezettség alól. A felperes kényszerűségből fizette meg a jogszerűtlen behajtási jutalékot és általános költségátalányt annak érdekében, hogy az alperes feloldja a foglalás alól a felperes ingatlanait, de a megfizetéskor fenntartotta a visszakövetelés jogát. A behajtási jutalék és az általános költségátalány jogszerűtlen felszámítása miatt csökkent a felperes vagyona, így a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:522. § (2) bekezdés a) pontja alapján kára keletkezett, amelyet az alperes végrehajtói jogkörben okozott, így a Ptk. 6:549. § (2) bekezdése alapján köteles azt megtéríteni. A behajtási jutalék és az általános költségátalány felszámítása ellen végrehajtási kifogással élt, de azt a bíróság átminősítette, így jogorvoslati kérelme nem volt alkalmas a kár elhárítására. Az alperes ugyanazt a követelést többszörösen kívánta érvényesíteni, de az egyik egyetemleges adóstárs ügyében, akit a végrehajtást kérő szintén mentesített a kezesi kötelezettség alól, a bíróság helyt adott az adós végrehajtási kifogásának.
[10] Az alperes kérte a kereset elutasítását.
[11] Indokolása szerint a felperes nem merítette ki a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslatot. Az általános költségátalány a kamarához került, így azt a felperes nem követelheti vissza az alperestől. Az alperes nem követett el jogellenes magatartást, mert a behajtási jutalékot és az általános költségátalányt a jogszabályoknak megfelelően számította fel. Az alperes lefoglalta a felperes ingatlanait, azok biztosították a követelés megtérülését, így a lefoglalás vezetett a felperes és a végrehajtást kérő megegyezéséhez, amely alapján a követelés megtérült, de egyik fél sem kívánja viselni a végrehajtás költségeit. Kiemelte, hogy nem a felperest, hanem a végrehajtást kérőt szólította fel a költségek megfizetésére, helyette azonban a felperes önként teljesített, amit az alperes köteles volt elfogadni, mert a végrehajtási költségek megfizetésére az adós és a végrehajtást kérő egyetemlegesen kötelesek. A végrehajtás megszüntetésének nincs helye, amíg a végrehajtási költségeket nem fizették meg. A behajtási jutalékot csak a felperes fizette meg, a bíróság ezért adott helyt a másik kezes végrehajtási kifogásának, így nem történt meg a behajtási jutalék többszöri felszámítása és megfizetése.
Az első- és másodfokú ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
[13] Indokolása szerint a végrehajtást kérő halasztásra vonatkozó bejelentése nyomán a végrehajtás szünetelését kellett megállapítani és díjjegyzéket kellett kiállítani. Az alperes intézkedésének jogszerűségét nem befolyásolja, hogy a végrehajtást kérő utóbb kérelmét pontosította. Az alperes ingatlanokat foglalt le, amelyek a végrehajtási költség fedezetéül is szolgáltak, az alperes pedig nem volt köteles hozzájárulni a végrehajtás megszüntetéséhez a saját érdekeivel ellentétesen. A végrehajtás megszüntetése érdemi befejezés, így a végrehajtási költség viselésének kérdése merült fel, amelyre az adós köteles. A felperest nem érte kár, mert a behajtási jutalékot és az általános költségátalányt akkor is meg kellett volna fizetnie, ha az ingatlanokat elárverezik. A csatolt iratok alapján az alperes nem számította fel többször a végrehajtási költséget.
[14] Az elsőfokú bíróság szerint nem volt relevanciája, hogy a végrehajtást kérő követelése – végrehajtási eljáráson kívül – ténylegesen megtérült-e vagy sem, és emiatt, vagy egyéb okból kérte-e a végrehajtás megszüntetését. Az elsőfokú bíróság annak tulajdonított jelentőséget, hogy végrehajtható vagyontárgy állt rendelkezésre, amelyből a követelés megtérülhetett volna. Az, hogy a végrehajtást kérő ennek ellenére nem a végrehajtási eljárás folytatását, hanem a megszüntetését kérte, nem járhat más személy, így az alperes jogainak sérelmével.
[15] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[16] Indokolása szerint a másodfokú bíróság általi pontosítással az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetésével és érdemi döntésével is egyetértett, de részben az elsőfokú ítéletben kifejtett indokoktól eltérő okból.
[17] A felperes az alperes károkozó magatartásaként a behajtási jutalék és az általános költségátalány felszámítását jelölte meg, amelynek felperesi megfizetése nem volt vitatott, így a felperesnek kára keletkezett. A felperes 2014. november 3-i végrehajtási kifogásában a behajtási jutalék és az általános költségátalány felszámítását is támadta, így kimerítette a rendes jogorvoslatot.
[18] A jogellenesség körében azt vizsgálta, hogy az alperes a jogszabályoknak megfelelően számította-e fel a behajtási jutalékot és az általános költségátalányt. A Vht. 254. § (4) bekezdését, a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: Vdsz.) 18. §-át, valamint a bírósági végrehajtási eljárásban felszámítandó általános költségátalány megfizetésének szabályairól szóló 8/2001. (IV. 27.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 1. §-át Magyarország Alaptörvénye 28. cikke szerint értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy teljesen eredményes az a végrehajtási eljárás, amelyben a végrehajtást kérő mentesíti az adóst a kötelezettsége alól, mert ennek jogkövetkezménye, hogy az adós fizetési kötelezettsége megszűnik. Álláspontja szerint az alperes ezért jogszerűen számított fel a teljes végrehajtási ügyérték után behajtási jutalékot és általános költségátalányt, így nem állapítható meg az alperesi magatartás jogellenessége. Indokolása szerint, mivel a végrehajtást kérő a végrehajtási eljárás megindításával azt a szándékát fejezi ki, hogy az adós önkéntes teljesítése hiányában állami kényszer alkalmazásával kíván hozzájutni a követeléshez, alappal feltételezhető, hogy ha az adós mentesítése a végrehajtási eljárásban történik meg, akkor a mentesítés oka a követelés teljesítése. A mentesítés jogának gyakorlása lehetőséget ad arra, hogy ha az adós közvetlenül a végrehajtást kérőnek teljesít – amely esetben a végrehajtás eredményesnek minősül –, akkor a végrehajtást kérő a követelés csökkenésének vagy megszűnésének bejelentése helyett mentesítse az adóst a kötelezettsége alól annak érdekében, hogy a feleknek ne kelljen megfizetniük a végrehajtási eljárás eredményességétől függő végrehajtási költségeket. Ilyen esetben az adós mentesítésének célja olyan látszat keltése, mintha a végrehajtási eljárás eredménytelen lett volna, és azoknak a jogszabályi rendelkezéseknek a kijátszása, amelyek eredményes végrehajtás esetén kötelezik a végrehajtást kérőt és az adóst a végrehajtási költségek megfizetésére. Az általa értelmezett jogszabályi rendelkezéseknek bizonyosan nem az a célja, hogy lehetőséget adjon a jogszabályok kijátszásával az egyébként eredményes végrehajtás eredménytelenként való feltüntetésére, és így a végrehajtási költségek megfizetésének elhárítására.
[19] A másodfokú bíróság szerint a felperes nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az alperesi intézkedések ellen előterjesztett végrehajtási kifogás alkalmas lehetett volna a kár elhárítására, a kifogás elbírálásáig a felperes nem volt köteles a végrehajtási költségek megfizetésére, a felperes viszont saját érdekeit mérlegelve maga döntött úgy, hogy a végrehajtási kifogás elbírálása előtt megfizeti a teljes végrehajtási költséget. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a behajtási jutalék és az általános költségátalány megfizetéséből eredő kárait nem az alperes magatartása, hanem a felperes saját döntése okozta, amelynek következményeit nem háríthatja át az alperesre. A felperes kárának bekövetkezése így nem áll okozati összefüggésben az alperes magatartásával.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[20] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és új határozat hozatalával az alperes kereset szerinti marasztalását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a Vht. 34/A. §-át és a 254. § (4) bekezdését, a Vdsz. 18. §-át és a 19. § (2) bekezdését, az IM rendelet 1. §-át és a 2. § (1)–(2) bekezdését, valamint a Ptk. 1:4. § (1) bekezdését, a 6:519. §-át és a 6:521. §-át.
[21] Indokolása szerint az általa hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből egyértelműen következik, hogy a végrehajtási eljárás akkor eredményes, ha a követelés legalább részben megtérül, akár végrehajtói behajtással, akár a végrehajtást kérőhöz érkező önkéntes teljesítéssel. A jelen ügyben nem volt semmilyen megtérülés, sem a végrehajtó tevékenysége folytán, sem önkéntes teljesítéssel, hiszen a végrehajtást kérő mentesítette a felperest fizetési kötelezettsége alól. Behajtási jutalék és általános költségátalány is csak behajtás, vagy az adós önkéntes teljesítése esetén fizetendő. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a jogszabályban meghatározott feltételeket jogellenesen kiterjesztő módon értelmezve azt a feltételezést fogalmazta meg, hogy az adós mentesítése kizárólag a törvény megkerülését szolgálja. A jogerős ítéletből az következik, hogy a felperes titokban fizetett a végrehajtást kérőnek, amelyet visszautasít, ilyet az alperes sem állított, így a jogerős ítélet jogellenesen túlterjeszkedett a kereseten, az ellenkérelmen és a fellebbezésen. A másodfokú bíróság jogértelmezése oda vezetne, hogy ha az egyetemleges adóstársak ellen különböző végrehajtók előtt van folyamatban végrehajtási eljárás, és a végrehajtást kérő valamennyiüket mentesíti a kötelezettség alól, akkor mindegyik végrehajtó jogosult lenne behajtási jutalékra, amely ellentétes a Vdsz. 19. § (2) bekezdésével. A felperes erre a fellebbezési ellenkérelemmel kapcsolatban benyújtott észrevételében is hivatkozott, de a jogerős ítélet arra nem tért ki, így indokolási kötelezettségét sem teljesítette.
[22] A felperes eljárásának felróhatósága körében sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a jogerős ítéletben megemlítette a felperes teljesítésének okait, de annak nem tulajdonított jelentőséget. A felperes oldalán fennálló kényszerhelyzet kizárja a magatartás felróhatóságát, hiszen a felperes szerződésszegései megelőzése érdekében fizette meg jogfenntartással az alperes jogellenes követelését, így magatartása megfelelt az elvárhatóság követelményének.
[23] Az okozati összefüggés hiányával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy nem fizetett volna az alperesnek behajtási jutalékot és általános költségátalányt, ha erre nem hívja fel, valamint az alperes előre láthatta, hogy azok teljesítése vagyoncsökkenéshez vezet.
[24] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[27] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 413. § (1) bekezdése és a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül.
[28] Az 1/2017. PJE határozat szerint megfelelően irányadó, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontja szerint a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A 3. ponthoz fűzött indokolás szerint a felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása, mert ezek határozzák meg a Kúria felülbírálati lehetőségének tartalmi és perjogi kereteit. A 4. ponthoz fűzött indokolás szerint érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a törvény által előírt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek, az egyéb hivatkozásokat a Kúria figyelmen kívül hagyja.
[29] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül, valamint érdemben csak azokat a hivatkozásokat vizsgálhatta, amelyek tartalmazzák a megsértett jogszabályhely megjelölését és a jogszabálysértés körülírását is.
[30] A felperes felülvizsgálati kérelmében az érdemi döntés és a felülbírálati jogkör korlátainak megsértésére, valamint a jogerős ítélet tartalmi hiányosságára is hivatkozott, de ezekkel kapcsolatban megsértett jogszabályhelyet nem jelölt meg, így azokat a Kúria nem vizsgálhatta.
[31] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek azt a jogszabályértelmezését támadta, amely szerint teljesen eredményes az a végrehajtási eljárás, amelyben a végrehajtást kérő mentesíti az adóst a kötelezettsége alól, így ebben az esetben a behajtási jutalék és az általános költségátalány jogszerűen felszámítható.
[32] A Vht. 254. § (2) és (4) bekezdése alapján a végrehajtó munkadíjra, jutalékra és költségtérítésre jogosult azzal, hogy jutalék a végrehajtási eljárás eredményessége esetén jár, függetlenül attól, hogy a teljesítés a végrehajtóhoz vagy a végrehajtást kérőhöz pénzben vagy természetben történt. A Vdsz. 1. § (1) bekezdése szerint a végrehajtót a végrehajtás foganatosításáért munkadíj és költségtérítés, az adós teljesítése esetén ezenfelül behajtási jutalék illeti meg. A Vdsz. 18. §-a és a 19. § (2) bekezdése alapján a végrehajtót a behajtási jutalék a végrehajtási eljárás eredményessége esetén illeti meg azzal, hogy egyetemlegesen felelős adósok ellen vezetett végrehajtási eljárásokban az egyes adósok ügyében csak azon összeg alapulvételével számított behajtási jutalékot számíthatja fel, amelyet az adós teljesített, vagy ami tőle behajtásra került. E jogszabályi rendelkezésekből következően a nem eredménykötelmű munkadíj és költségtérítés az eljárás foganatosításáért, az általa végzett tevékenységért illeti meg a végrehajtót, függetlenül a végrehajtási eljárás eredményességétől; behajtási jutalék ugyanakkor csak a végrehajtás eredményessége – teljesítés vagy behajtás – esetén jár.
[33] A Vdsz. 18. §-ának alkotmányossága körében az Alkotmánybíróság már vizsgálta a végrehajtás eredményességének fogalmát és annak értelmezési lehetőségeit. A 970/D/2006. AB határozat indokolásának III/1.3.2. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a behajtási jutalék szabályozásából „nyilvánvalóan az következik, hogy a végrehajtási eljárás akkor eredményes, ha a végrehajtást kérőhöz, vagy a végrehajtóhoz a végrehajtásból valamilyen összeg befolyik”. Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Vdsz. 18. §-a „kizárólag egyféleképpen értelmezhető”, a szabályozás nem vet fel eltérő értelmezési lehetőségeket.
[34] A Vht. 34/A. § (2) bekezdéséből, valamint az IM rendelet 1. §-ából és a 2. § (1)–(2) bekezdéséből következően általános költségátalány is csak eredményes végrehajtási eljárás esetén jár. Azt a behajtott követelésen felül kell az adóstól behajtani, vagy ha az adós a végrehajtási eljárás során a követelés összegét közvetlenül a végrehajtást kérőnek teljesítette, akkor a végrehajtást kérőnek kell megfizetnie a végrehajtó részére.
[35] Mindezekre tekintettel a fenti jogszabályi rendelkezések alapján behajtási jutalék és általános költségátalány csak eredményes végrehajtás esetén jár, amely csak akkor valósul meg, ha az adóstól valamilyen összeg befolyt, vagy természetbeni teljesítés történt. Ez a jogszabály-értelmezés megfelel az Alkotmánybíróság által támasztott követelményeknek is. Az egyértelmű jogszabályi rendelkezések értelmezését nem befolyásolja, hogy a jogalkotó később, jogalkalmazói jelzések alapján a szabályozást úgy változtatta meg, hogy a végrehajtási eljárás eredményesnek minősül, ha a végrehajtást kérő követelését elengedi. A másodfokú bíróság fentiekkel ellentétes álláspontja sérti a felülvizsgálati kérelemben ezzel kapcsolatban megjelölt jogszabályokat.
[36] A másodfokú bíróság felülvizsgálati kérelemmel támadott álláspontja szerint a felperes nem az adott helyzetben általában elvárható módon járt el akkor, amikor a végrehajtási kifogás jogerős elbírálása előtt megfizette az általa vitatott behajtási jutalékot és általános költségátalányt, így kárát nem az alperes, hanem a felperes saját döntése okozta.
[37] A polgári jogi viszonyokban általában [Ptk. 1:4. § (1) bekezdés] és ezen belül a kártérítési felelősség körében (Ptk. 6:519. §) megkövetelt, az adott helyzetben általában elvárható magatartás egy tipizált és objektivizált elvárási szint megfogalmazása. Annak teljesítését az adott helyzet egyedi körülményeinek értékelése alapján esetenként kell megítélni, egyaránt figyelembe véve az eljáró személynek az adott helyzetben jelentős egyéni körülményeit, valamint az objektív, a társadalom szempontjából megfogalmazható elvárhatóságot.
[38] Az adott helyzetben elvárható magatartás megítéléséhez a következő tényeket kell figyelembe venni. A végrehajtást kérő 2014. október 14-i beadványában állította, hogy az alperest nem illetik meg az általa követelt végrehajtási költségek. A felperes 2014. no-vember 3-i végrehajtási kifogásában szintén támadta a behajtási jutalék és az általános költségátalány felszámítását. A felperes végrehajtási kifogása 2014. november 10-én érkezett meg az alpereshez. A Vht. 217. § (2) bekezdése alapján a végrehajtási kifogást 3 munkanapon belül kellett volna továbbítani a végrehajtást foganatosító bírósághoz, de ez csak a 2014. december 2-i intézkedéssel történt meg. A bíróság a Vht. 217/A. § (1) bekezdése szerinti soronkívüliség ellenére 2015. február 4-ig nem bírálta el sem a végrehajtást kérő 2014. október 14-i, sem a felperes 2014. november 3-i végrehajtási kifogását, így az ingatlan-beruházással üzletszerűen foglalkozó felperes ingatlanaira a végrehajtási jog továbbra is be volt jegyezve. A felperes ezen a napon befizette az álláspontja szerint jogszerűtlenül követelt költségeket, ugyanakkor a végrehajtást foganatosító bírósággal és az alperessel is kifejezetten közölte, hogy a költségek követelését jogszerűtlennek tartja, kizárólag a végrehajtási jogok törlése érdekében teljesített, továbbra is kérte a végrehajtási kifogás elbírálása keretében azok visszafizetését. Az alperes még ezen a napon töröltette a végrehajtási jogot, az ezekkel kapcsolatos megkereséseket átadta a felperes ügyvezetőjének, valamint tájékoztatta a bíróságot a teljesítésről. A végrehajtást foganatosító bíróság 2015. február 10-én, a másodfokú bíróság 2015. június 4-én döntött a végrehajtást kérő és a felperes kérelméről, ugyanakkor érdemben nem bírálta el a behajtási jutalék és az általános költségátalány felszámításának jogszerűségét.
[39] A fenti körülmények értékelése alapján a felperes az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsított akkor, amikor gazdasági tevékenysége érdekében megfizette az általa vitatott végrehajtási költségeket, a vagyoncsökkenést pedig a behajtási jutalék és az általános költségátalány felszámítása okozta. A jogerős ítéletben kifejtett ezzel ellentétes álláspont sérti a Ptk. 1:4. § (1) bekezdését és a 6:519. §-át.
[40] Az ügy érdemére kiható fenti jogszabálysértésekre figyelemmel a Kúria a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte. A Kúria az alábbi indokok miatt nem hozhatott a jogszabályoknak megfelelő új határozatot, ezért az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[41] A felülvizsgálat a jogerős határozat jogkérdésben állított hibájának az orvoslására szolgáló – így részleges átszármaztató hatályú – rendkívüli perorvoslat, amelynek eredményeként a jogerő csak kivételesen, indokolt esetben, szűk körben törhető át. Ebből következően nincs helye kereset- és ellenkérelem-változtatásnak, utólagos bizonyításnak [Pp. 413. § (2) bekezdés], bizonyítás felvételének, a Kúriának a jogerős ítélet meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján kell döntenie (Pp. 422. §).
[42] Ezzel szemben a fellebbezés teljes átszármaztató hatályú rendes perorvoslat: a fellebbezés tartalma által meghatározott felülbírálati jogkör korlátai között az elsőfokú bíróság hatásköre teljes egészében átszáll a másodfokú bíróságra, amely olyan kérdésben is határozhat, amelyben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetve nem határozott [Pp. 369. § (3) bekezdés e) pont]. Anyagi jogi felülbírálat esetén a másodfokú bíróságot is terheli az anyagi pervezetési kötelezettség [Pp. 369. § (4) bekezdés]. A jelen ügyben a felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság anyagi jogi felülbírálatot végzett.
[43] Az alperes ellenkérelmében állította a behajtási jutalék és az általános költségátalány törvényi tényállási elemének – a végrehajtás eredményességének, ezen belül a teljesítésnek – a fennállását. Ennek körében állította, hogy az ügy körülményeiből, a követelést biztosító fedezetek kiengedéséből vélelmezhető, hogy a végrehajtást kérő és az adósok megegyezésre jutottak, a követelés megtérült, csak mindegyik fél megpróbálja elkerülni a végrehajtási költségek megfizetését. A teljesítés tényével kapcsolatban az alperesnek volt állítási érdeke [Pp. 199. § (2) bekezdés b) pont] és bizonyítási érdeke [Pp. 265. § (1) bekezdés]. Az alperes a törvényi tényállási elem fennállását megalapozó határozott, konkrét (történeti) tényeket nem állított. Az alperes a követelés teljes megtérülésének vélelmét állította, de az állítási szükséghelyzet feltételeként előírt valószínűsítés és igazolás [Pp. 184. § (1) bekezdés a) és b) pont] körében sem tett nyilatkozatot. Az alperes perfelvételi nyilatkozatai [Pp. 183. § (1) bekezdés] ezért hiányosak, amely megnyitja a bíróság anyagi pervezetési kötelezettségét [Pp. 237. § (1) bekezdés].
[44] Az elsőfokú bíróság anyagi jogi álláspontjából következően nem volt relevanciája a tényleges megtérülésnek, ezért nem alkalmazott anyagi pervezetést. A másodfokú bíróság behajtási jutalékkal és általános költségátalánnyal kapcsolatos jogszabályértel-mezése alapján szintén nem nyílt meg az anyagi pervezetési kötelezettség. A Kúria fenti anyagi jogi álláspontjából következően azonban jelentősége van annak, hogy a végrehajtási eljárás eredményes volt-e, így a per eldöntése szempontjából lényeges tény, hogy a teljesítés akár pénzben, akár természetben [Vht. 254. § (4) bekezdés] megtörtént-e. E körben elmaradt a jogvita kereteinek meghatározása: az alperes részéről a teljesítésre vonatkozó konkrét történeti tények állítása, azok felperesi tagadása vagy beismerése [Pp. 183. § (1) bekezdés]; ha az alperes határozott tények állítása hiányában állítási szükséghelyzet fennállására hivatkozik, akkor az azzal kapcsolatos nyilatkozatok és igazolás előterjesztése [Pp. 184. § (1) bekezdés]. Mivel a jogvita kereteinek meghatározása a perfelvételi szak feladata [Pp. 183. § (1) bekezdés], ezért a Pp. 405. § (1) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 386. § (2) bekezdés d) pontja alapján az elsőfokú bíróságnak az új eljárást a perfelvételi szaktól kell lefolytatnia.
[45] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a Kúria fenti anyagi jogi álláspontja, valamint az abból fakadó állítási és bizonyítási érdek figyelembevételével kell anyagi pervezetést alkalmaznia [Pp. 237. § (1) és (4) bekezdés]. Tájékoztatnia kell az alperest arról, hogy az általa állított teljesítés körében perfelvételi nyilatkozata hiányos, az alperesnek kell határozott konkrét történeti tényeket állítania azzal kapcsolatban, hogy a teljesítés kik között, mikor és milyen módon történt meg, valamint határidő és jogkövetkezmény megjelölésével felhívást kell intéznie az alpereshez teljes körű perfelvételi nyilatkozata előterjesztésére [Pp. 183. § (6) bekezdés].
[46] Ha az alperes állítási szükséghelyzetre hivatkozik, úgy a feleket azzal kapcsolatban kell felhívni valószínűsítésre és igazolásra [Pp. 184. § (1) bekezdés], ezt követően annak fennállásáról kell határozni [Pp. 184. § (2) bekezdés], valamint annak következményeit a tényállás megállapítása és az érdemi döntés során kell levonni [Pp. 279. § (1) bekezdés].
[47] Ha az alperes a teljesítéssel kapcsolatban határozott tényeket állít, akkor a felperes ezekre vonatkozó tagadásától, beismerésétől [Pp. 183. § (1) bekezdés] vagy ezek elmulasztásától [Pp. 203. § (2) bekezdés a) pont] függően [Pp. 266. § (1) bekezdés] kell bizonyítást lefolytatni [Pp. 276. § (1) bekezdés] az alperes által előterjesztett bizonyítási indítványok alapján [Pp. 4. § (2) bekezdés], ezek hiányában anyagi pervezetést kell alkalmazni [Pp. 237. § (2) bekezdés]. Ha az alperes bizonyítási indítvány helyett bizonyítási szükséghelyzetre hivatkozik, akkor a feleket azzal kapcsolatban kell felhívni valószínűsítésre és igazolásra [Pp. 265. § (2) bekezdés], ezt követően annak fennállásáról kell határozni [Pp. 265. § (3) bekezdés]. A bizonyítás eredményét vagy a bizonyítási szükséghelyzet fennállásának következményét a tényállás megállapítása és az érdemi döntés során kell értékelni [Pp. 279. § (1) bekezdés].
(Kúria Pfv. III. 20.789/2020/7.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás