GÜ BH 2021/231
GÜ BH 2021/231
2021.08.01.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:50. § (2) bekezdésének alkalmazása során az egyezséggel meghatározott, illetve a közokiratba foglalt pénzkövetelés alatt a végrehajtható egyezséggel meghatározott, illetőleg az olyan közokiratba foglalt pénzkövetelést kell érteni, amelynek alapján az adott pénzkövetelés vonatkozásában közvetlen végrehajtásra kerülhet sor [Ptk. 6:50. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A 2015. március 3-án előterjesztett kérelem alapján ugyanezen a napon megindított felszámolás lefolytatására a bíróság a törvénynek megfelelően a P. S. és F. N. Kft.-t rendelte ki.
[2] Az adós a jogelődje és az I-II. rendű kifogást előterjesztők között létrejött kölcsönszerződést – melynek biztosítására a III. rendű kifogást előterjesztő ingatlanára alapítottak jelzálogjogot – azonnali hatállyal, közjegyzői okiratba foglaltan 2016. január 18-án felmondta. A közjegyzői okiratba foglalás díjaként 27 200 Ft eljárási díjat fizetett meg a közjegyző részére.
[3] A felszámolás alatt álló adós az I-III. rendű kifogást előterjesztők ellen pert indított a kölcsön visszafizetése iránt, melyben az eljáró bíróság 2017. január 13-án kötelezte az adóst mint felperest 25 000 Ft fellebbezési eljárási költség alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak a 15 napon belüli megfizetésére.
[4] Az adós nem tett eleget fizetési kötelezettségének. A kifogást előterjesztők felhívására a felszámoló 2017. május 24-én kelt, június 7-én közölt levelében tájékoztatta a kifogást előterjesztőket arról, hogy a 25 000 Ft összegű perköltségtartozásba beszámítja a közjegyzői okirat elkészítésével felmerült, és az adós által megfizetett, a kifogást előterjesztőkkel szemben fennálló 27 200 Ft pénzkövetelését. A beszámítás eredményeként a 25 000 Ft összegű perköltségtartozása megszűnt.
Kifogás, a felszámoló ellenkérelme
[5] A kifogást előterjesztők sérelmezték, hogy a felszámoló az adós 25 000 Ft összegű perköltségtartozását beszámította a 27 200 Ft összegű követelésébe. Kifejtették, hogy jogerős bírósági határozaton alapuló perköltségtartozással szemben csak jogerős és végrehajtható bírósági határozaton alapuló tartozás számítható be, míg a közjegyzői eljárással felmerült díj nem. Álláspontjuk szerint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 36. § (1) bekezdése szerint csak az adós hitelezőjét illeti meg a beszámítás joga. Igazolták, hogy 2017. december 6-án a felszámoló által kifogásolt 27 200 Ft közjegyzői díjat átutalással teljesítették.
[6] A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Álláspontja szerint a beszámításra a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:49. § (1) bekezdése alapján joga volt.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[7] Az elsőfokú bíróság a kifogásnak helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy 8 napon belül fizessen ki a kifogást előterjesztőknek mint egyetemleges jogosultaknak 25 000 Ft követelést és a kifizetéséről haladéktalanul értesítse a bíróságot. A felszámolónak a kifogást előterjesztő felek részére megítélt költségek felszámolási költségként történő kifizetésének engedélyezésére irányuló kérelmét elutasította. Kötelezte a felszámolót, hogy a kifogást előterjesztők, mint egyetemleges jogosultak részére 15 napon belül fizessen meg eljárási költség címén 27 500 Ft-ot.
[8] A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a kifogást elutasította. Kötelezte a kifogást előterjesztőket az eljárás költségeinek a viselésére. Felhívta a felszámolót, hogy 15 napon belül utalja vissza a kifogást előterjesztők mint egyetemleges jogosultak részére a beszámítást követően megfizetett összegből az adósnak (helyesen a kifogást előterjesztőknek) visszajáró 25.000 Ft összeget.
[9] Az ítélőtábla álláspontja szerint a felszámoló által tett beszámítási nyilatkozat nem tekinthető jogszabálysértő intézkedésnek, az megfelel a Ptk. 6:49. és 6:50. §-ában foglaltaknak. A felszámoló jogosult volt az adós tartozásának oly módon történő rendezésére, hogy azt az adós által a hitelezőkkel szemben támasztott követelésbe beszámította. Utalva a Ptk. 6:49. § (1)–(2) bekezdésére kifejtette, hogy a beszámítási nyilatkozat megtételekor, 2017. május 24-én a felek által sem cáfoltan a kifogást előterjesztők 27 200 Ft összegű tartozása fennállt, azt csak később, az eljárás során, a beszámítási nyilatkozat jogszabályba ütközését állítva fizették meg.
[10] Nem sértette meg a felszámoló a beszámítással a beszámítás Ptk. 6:50. § (2) bekezdésében írt korlátait sem, amely szerint végrehajtható okirattal vagy egyezséggel meghatározott, továbbá közokiratba foglalt pénzkövetelésbe ugyanilyen pénztartozást lehet beszámítani. Az adott ügyben a hitelezők 25 000 Ft összegű követelése a bíróság jogerős végzésén, míg az adós követelése a 2016. január 18-án kiállított közjegyzői okiraton alapult, mely negyedik oldalának negyedik bekezdése tartalmazza a jelen eljárás kifogásolóinak fizetési kötelezettségét – amit az adós nevében eljárt felszámoló teljesített –, így mind a hitelezők, mind az adós követelése a jogszabályban megjelölt okiraton alapult.
[11] Tévesen állították a kifogást előterjesztők, hogy az adott követelésbe csak jogerős és végrehajtható bírósági határozaton alapuló tartozás számítható be, ugyanis a törvényhelyben felsorolt bármely okiraton alapuló tartozás a felsorolt bármely okiraton alapuló követelésbe beszámítható. Erre tekintettel 2017. május 24-én, a beszámítási nyilatkozat megtételekor a beszámítás törvényben megjelölt feltételei fennálltak, mivel a követelések a felsorolt okiratokon alapultak, megfeleltek a beszámítás korlátai szerinti követelményeknek.
[12] Alaptalanul hivatkoztak a kifogást előterjesztők arra is, hogy a felszámolási eljárásban csak az adós hitelezője számíthat be. A Cstv. 36. § (1) bekezdése valóban csak az adós hitelezőjét megillető beszámítási lehetőséget szabályozza, a hitelezőnek nem minősülő igényérvényesítőkét nem – mint ahogy erre az általuk hivatkozott döntés is utal –, azonban ez nem jelenti azt, hogy a felszámolót a Ptk.-ban írt szabályok szerint ne illetné meg a beszámítás joga.
[13] A fentiek alapján – mivel a beszámítási nyilatkozat megtételekor a feleknek egymással szemben fennálló lejárt pénzkövetelésük állt fenn, és mivel mindkét követelés a Ptk. 6:50. § (2) bekezdésében foglalt okiraton alapult –, így nem tekinthető jogszabálysértőnek a felszámoló beszámítást tartalmazó intézkedése.
[14] Miután a beszámítási nyilatkozat után a kifogást előterjesztők kifizették a 27 200 Ft összeget az adós részére, az ítélőtábla rendelkezett a 25 000 Ft túlfizetés visszafizetéséről.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A kifogást előterjesztők a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és – megfogalmazásuk szerint – a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan pedig a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték.
[16] Állították a Ptk. 6:50. § (2) bekezdésének és a Cstv. 36. § (1) bekezdésének a megsértését.
[17] Álláspontjuk szerint a beszámítás törvényes feltéte-lei nem álltak fenn, mert a közjegyzői okiratba foglalt felmondás érvénytelensége iránt pert indítottak.
[18] A beszámított követelések egyébként sem voltak egyneműek, csak jogerős és végrehajtható bírósági határozaton alapuló tartozás beszámításának lett volna helye a kifogást előterjesztők követelésével szemben, a jogerős végzés ezért sérti a Ptk. 6:50. § (2) bekezdését.
[19] Kifejtették, hogy a Cstv. 36. § (1) bekezdése is sérült, mert a felszámoló nem vette nyilvántartásba a perköltséget hitelezői követelésként, ezért amikor a felszámoló beszámított, megsértette ezt a törvényi rendelkezést is.
[20] A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) 275. § (2) bekezdése szerint.
[22] A felülvizsgálati eljárásban vizsgálandó jogkérdés az volt, hogy helytállóan értelmezte-e a másodfokú bíróság a Ptk. 6:50. § (2) bekezdését. E jogszabályi rendelkezés szerint végrehajtható okirattal vagy egyezséggel meghatározott, továbbá közokiratba foglalt pénzkövetelésbe ugyanilyen pénztartozást lehet beszámítani.
[23] A kifogást előterjesztők felülvizsgálati kérelmükben részben azt állították, hogy a közokiratba foglalt, kifogásolókkal szembeni követelésbe – a 27 200 Ft közjegyzői díjba – azért nem lehetett volna beszámítani az adós tartozását, mert a közokiratba foglalt felmondás érvényességét is támadták a bíróság előtt, s a kérdésben a beszámítás időpontjában még nem volt jogerős döntés, részben pedig azt, hogy ezt a követelést a végrehajtható okiratban megállapított tartozásba nem lehetett volna beszámítani.
[24] A felülvizsgálati kérelemben szereplő elsődleges érveléssel kapcsolatban a Kúria megállapította, hogy azt a kifogást előterjesztők csak a felülvizsgálati kérelemben adták elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős végzést vizsgálja felül az rPp. 270. § (2) bekezdése szerint, ezért a megelőző eljárásban elő nem adott és el nem bírált érvek a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálhatók. Erre tekintettel a Kúria nem vizsgálta a megtámadott jognyilatkozat és a folyamatban levő eljárás következményeivel kapcsolatosan előadottakat.
[25] A felülvizsgálati kérelem másodlagos érvelése azonban – az alábbiak szerint – megalapozott.
[26] A Ptk. 6:50. § (2) bekezdése – amint az a rendelkezés történeti értelmezése alapján megállapítható –, a végrehajtható követeléseket kívánja privilegizálni. A szabály célja annak biztosítása, hogy a követelés végrehajtását a kötelezett beszámításra hivatkozással alapvetően ne tudja megakadályozni. Ennek érdekében a Ptk. 6:50. § (2) bekezdése a végrehajtható követelésbe csak az ugyanilyen, tehát ugyancsak végrehajtható ellenkövetelést engedi beszámítani. A Ptk. 6:50. § (2) bekezdésében – a végrehajtható okirattal megállapított pénzkövetelés mellett – említett egyezséggel meghatározott, illetve közokiratba foglalt pénzkövetelés, pénztartozás alatt ezért a jogszabályi rendelkezés helyes értelme szerint a végrehajtható egyezséggel meghatározott, illetőleg az olyan közokiratba foglalt pénzkövetelést, pénztartozást kell érteni, amelynek alapján az adott pénzkövetelés, pénztartozás vonatkozásában közvetlen végrehajtásra kerülhet sor.
[27] A végrehajtható okiratokon kívül tehát a Ptk. 6:50. § (2) bekezdése értelmében csak a bíróság vagy közjegyző előtt kötött egyezséget, illetve az olyan közokiratot lehet figyelembe venni a beszámítás során, amely önmagában, a jogosult kérelmére – közvetlenül – végrehajtható okirat kiállításának alapjául szolgálhat.
[28] A közjegyzői okirat – függetlenül annak tartalmától – a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 111. § (2) bekezdése szerint közokirat. Azonban csak az e törvény 112. § (1) bekezdésében meghatározott, szolgáltatást és ellenszolgáltatást, illetve egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó közjegyző által készített okirat látható el végrehajtási záradékkal, s válik így végrehajthatóvá.
[29] A felmondás tényét tanúsító közjegyzői okiratban rögzített közjegyzői díj megfizetésére vonatkozó felhívás nem tartozik ebbe a Kjtv. 112. § (1) bekezdésében szabályozott körbe, a közjegyzői okirat ebben a részében nem alapozhat meg közvetlen végrehajtást. A felhívásban szereplő összeg ezért nem számítható be a végrehajtható okiratban megállapított tartozásba.
[30] A felszámoló terhére ugyanakkor a téves intézkedésével kapcsolatban az elvárható gondosság követelményének megsértése – a Ptk. 6:50. § (2) bekezdésével kapcsolatos jogértelmezési nehézségekre figyelemmel – nem róható [Cstv. 51. § (3a) bekezdés].
[31] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős végzést az rPp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatva engedélyezte a felszámolónak, hogy az adós vagyonából felszámolási költségként az elsőfokú eljárással felmerült költségeit érvényesítse, egyebekben az elsőfokú bíróság végzését – eltérő indokolással – helybenhagyta.
(Kúria Gfv. VII. 30.019/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás