KÜ BH 2021/238
KÜ BH 2021/238
2021.08.01.
A más ügyben kezdeményezett, az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárására tekintettel meghozott eljárás felfüggesztését elrendelő végzés indokolásának tartalmaznia kell, hogy a két ügyben melyek az azonos tények, illetőleg mely kérdés szükséges a per érdemi elbírálásához [2017. évi I. törvény (Kp.) 32. §; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 126. § (2) bekezdés].
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes keresettel élt az I. rendű alperes 2020. július 9-én kelt 106-TK-14745/4/2020. számú – az elsőfokú hatóság felperes tartózkodási kártya okmányát visszavonó határozatát helyben hagyó – határozata ellen, amelyben az I. rendű alperes azt állapította meg, hogy a felperes magyarországi tartózkodása a nemzetbiztonságot sérti. Indokolásában hivatkozott az Alkotmányvédelmi Hivatal AH/8391-3/2020-2. számú, valamint a II. rendű alperes BM/9275-4/2020. számú szakhatósági állásfoglalásban foglaltakra, amelyek egyaránt leszögezték, hogy a felperes tartózkodása veszélyezteti Magyarország nemzetbiztonságát.
[2] Az I. és II. rendű alperesek védiratukban a felperes keresetének elutasítását kérték.
[3] A felperes az elsőfokú bírósági eljárás során írásbeli beadványában indítványozta az eljárás felfüggesztését, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság egy másik folyamatban lévő perben előzetes döntéshozatal iránti eljárást kezdeményezett az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előtt, amely eljárás kimenetele – álláspontja szerint – érdemben befolyásolja a felperes tartózkodási jogát és kiutasíthatóságát.
Az elsőfokú bíróság végzése
[4] Az elsőfokú bíróság 14. sorszámú végzésével a peres eljárást, az ugyanezen tanács előtt 22.K.705. 040/2020/26-I. számú ügyben az Európai Unió Bírósága előtt kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig felfüggesztette a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 126. § (2) bekezdése alapján.
[5] Indokolása szerint a hivatkozott végzésével – a nemzetbiztonsági veszélyt megalapozó körülmények kapcsán – a következő kérdésekben kérte az EUB előzetes döntését:
1. Úgy kell-e értelmezni a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló 2013. június 26-i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Eljárási irányelv) 11. cikk (2) bekezdését, 12. cikk (1) bekezdés d) pontját és (2) bekezdését, a 23. cikk (1) bekezdését és annak b) pontját, a 45. cikk (1), (3)–(5) bekezdéseit – az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkére figyelemmel –, hogy azok megkövetelik, hogy az ugyanezen irányelv 23. cikk (1) bekezdésében felsorolt, nemzetbiztonsági okkal összefüggő kivételek fennállása esetén a nemzetközi védelem tárgyában hozott, nemzetbiztonsággal összefüggő indokon alapuló elutasító vagy státuszvisszavonásról rendelkező határozatot hozó tagállami hatóságnak, a titkosítást megállapító szakhatóságnak gondoskodnia kell arról, hogy az érintett kérelmező/menekült/oltalmazott és jogi képviselője számára mindenképpen biztosított legyen az ilyen indokon alapuló határozat alapjául szolgáló titkosított/minősített adatok, információk legalább lényegének megismerése és a döntéssel kapcsolatos eljárásban való felhasználás joga, amennyiben a hatáskörrel rendelkező hatóság arra hivatkozik, hogy a közlés a nemzetbiztonsági okkal ellentétes lenne?
2. Igenlő válasz esetén, pontosan mit kell érteni az ilyen döntés alapjául szolgáló titkosított indokok „lényege” alatt az Eljárási irányelv 23. cikk (1) bekezdésének és az (1) bekezdés b) pontjának a Charta 41. és 47. cikkeire figyelemmel történő alkalmazásakor?
3. Úgy kell-e értelmezni a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13-i, 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Kvalifikációs irányelv) 14. cikk (4) bekezdés a) pontját, illetve 17. cikk (1) bekezdés d) pontját, az Eljárási irányelv 45. cikk (1) bekezdés a) pontját és (3)–(4) bekezdéseit, és (49) preambulum-bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely alapján a menekült vagy oltalmazott státusz visszavonására, illetve a státuszból való kizárásra olyan indokolás nélküli határozat alapján kerül sor, amely kizárólag a nemzetbiztonság veszélyeztetését megállapító, ugyancsak indokolás nélküli, attól eltérést nem engedő kötelező erejű szakhatósági állásfoglalásra történő automatikus hivatkozáson alapul?
4. Úgy kell-e értelmezni az Eljárási irányelv (20), (34) preambulumbekezdéseit, 4. cikkét, 10. cikk (2), (3) bekezdéseit, (3) bekezdés d) pontját és a Kvalifikációs irányelv 14. cikk (4) bekezdés a) és 17. cikk (1) bekezdés d) pontjait, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely alapján olyan szakhatóság folytatja le a kizáró okkal kapcsolatos vizsgálatot és hoz érdemében döntést arról, amelynek eljárására nem vonatkoznak az Eljárási és a Kvalifikációs irányelv anyagi és eljárásjogi rendelkezései?
5. Úgy kell-e értelmezni a Kvalifikációs irányelv 17. cikk (1) bekezdés b) pontját, hogy azzal ellentétes az olyan körülményre/bűncselekményre hivatkozó kizárás, amely már a menekültkénti elismerést kimondó jogerős ítélet/határozat meghozatala előtt is ismert volt, de nem alapozta meg a kizáró okot sem a menekültkénti elismerés, sem a kiegészítő védelem kapcsán?
Hivatkozott a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság eseti döntéseire, és kiemelte: a jelen közigazgatási perben is azonos tényeken alapul a szakhatósági állásfoglalások megismerhetősége, mint amelyek a 22.K.705.040/2020. számú ügyben megalapozták az EUB-hoz fordulást, a vizsgálandó nemzeti és uniós jog – különös tekintettel a Mavtv. szabályozására – megegyezik.
A fellebbezések és az észrevétel
[6] Az I. rendű alperes a végzés ellen előterjesztett fellebbezésében az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését kérte. Hangsúlyozta, hogy a 22.K.705.040/2020. számú peres ügyben támadott közigazgatási határozatot a menekültügyi hatóság a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Met.) alapján hozta, míg a jelen perben vitatott idegenrendészeti hatóság által idegenrendészeti ügyben meghozott határozat a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény (a továbbiakban: Szmtv.) rendelkezésein alapszanak. Ezért a hatóság döntései a két bírósági perben más ténybeli és jogszabályi alapokon állnak. Kiemelte, hogy az előbbi eljárásban a felperes menekültügyi státuszának visszavonására és annak megállapítására került sor, hogy a felperes oltalmazottként nem, csak befogadottként ismerhető el, míg jelen ügy felperese esetén a tartózkodási kártya visszavonására került sor.
[7] A Kúria Kpkf.VI.40.408/2020/2. számú végzésére hivatkozva kifejtette, hogy a minősített adatokkal kapcsolatos megismerési engedély kiadására irányuló eljárás nem előkérdése a harmadik országbeli állampolgár állandó tartózkodási kártya visszavonásával összefüggésben indult közigazgatási jogvita elbírálásának. Érvelése szerint a per mikénti eldöntése nem függ a minősített adatok megismerésétől, illetőleg annak lehetőségétől, figyelemmel arra, hogy azt a felperes a Mavtv. 13. § (1) bekezdése alapján még megismerése esetén sem használhatja fel. Az előbbi perben az előzetes döntéshozatali eljárás eredménye jelen pernek nem előkérdése, ezért az eljárás felfüggesztésére nem kerülhetett volna sor.
[8] A II. rendű alperes a fellebbezésében az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését kérte. Kiemelte, hogy a felfüggesztés indokául szolgáló másik per eltérő tényállású és eltérő jogi alapokon nyugszik, mivel azon perben a Met. rendelkezései alapján menekültügyi kérdésben, míg jelen perben az Szmtv. rendelkezései alapján a felperes részére kiadott tartózkodási kártya visszavonásáról kellett dönteni. Miután a hazai idegenrendészeti szabályozás az uniós szabályoknak megfelel, és nem merült fel a per alapját képező idegenrendészeti ügyben olyan jogértelmezési kérdés, amely indokolná az EUB előzetes döntéshozatali eljárását, az eljárás lefolytatásának jelen ügyben nincs jogalapja, erre figyelemmel az eljárás felfüggesztésére jogszabálysértően került sor.
[9] A felperes a fellebbezésekre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Érvelése szerint a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 32. § d) pontjában, valamint a Pp. 126. § (1) és 128. § (5) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a felfüggesztést elrendelő határozat ellen van ugyan helye fellebbezésnek, de a másodfokú bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás eredményének perbeli szükségességét érdemben nem vizsgálhatja. Az a körülmény, hogy az alperesek indokolatlannak tartják a más tanács által elrendelt, már megindult közigazgatási perben kezdeményezett és folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárás eredményének bevárását, lényegében az ügy érdemi megítélését jelentik, amely kívül esik a másodfokú bíróság felülvizsgálati jogkörén.
[10] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a Kp. 114. § (2) bekezdése alapján a perrendi szabályok megtartásával került-e sor a végzés meghozatalára, illetve hogy az elsőfokú bíróság a döntése meghozatalakor követett el lényeges eljárásjogi szabálysértést. E körben hivatkozott több – a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság által – fellebbezési eljárásban hozott döntésekre. Kifejtette, hogy jelen ügyben az európai uniós jog érintettsége egyértelműen megállapítható.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] Az alperesek fellebbezése az alábbiak szerint alapos.
[12] A Kúria az elsőfokú bíróság végzését a Kp. 112. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése szerint a fellebbezés keretei között bírálta felül.
[13] A Kúria mindenekelőtt kiemeli, hogy a Kúria másik tanácsa jelen ügyhöz hasonló fellebbezési eljárásban, a Kpkf.VI.39.902/2021/2. számú végzésében már állást foglalt, az abban foglaltaktól jelen ügyben sem kíván eltérni. A Kúria e végzésében kiemelte, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 267. cikke a lehető legszélesebb lehetőséget biztosítja a tagállami bíróságok számára, hogy az EUB-hoz forduljanak, ha azt állapítják meg, hogy az előttük folyamatban lévő ügyben az annak eldöntéséhez szükséges uniós jogi rendelkezések érvényességét vagy értelmezését érintő, az EUB előzetes döntését igénylő kérdés merül fel. Az EUB előzetes döntéshozatali eljárásának kiemelt szerepe van az uniós jog egységes alkalmazása szempontjából.
[14] A Kp. 32. §-a folytán alkalmazandó Pp. 126. § (2) bekezdése értelmében, ha a peres eljárásban olyan jogkérdés merül fel, amelynek tárgyában folyamatban lévő közigazgatási perben, más polgári perben, vagy a bíróság hatáskörébe tartozó más közigazgatási vagy polgári eljárásban – azonos tényekre alapítva – az (1) bekezdés szerinti valamely eljárást (EUB előzetes döntéshozatali eljárását) már kezdeményezték, a bíróság a peres eljárást e másik ügyben kezdeményezett eljárás befejezéséig felfüggesztheti.
[15] A Kúria a fenti végzésében is kifejtette, hogy Pp. e rendelkezése – a Kúria 2/2015. BKMPJE jogegységi határozatával fenntartott – a tárgyalás felfüggesztésének egyes kérdéseiről szóló 3/2005. (XI. 14.) PK-KK vélemény 1. pontja alapján kialakított jogalkalmazási gyakorlatnak teremtette meg a jogszabályi hátterét. A Pp. indokolása kiemeli, hogy a hivatkozott PK-KK vélemény tette lehetővé, hogy ne kelljen minden olyan ügyben előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni, ahol más perben azonos tényekre alapítottan már feltették azt a kérdést, amit az adott ügyben az érintett bíró is fel akarna tenni. Az eljárás ilyen esetben történő felfüggesztésének azonban értelemszerűen feltétele, hogy azonos tényekre alapítottan, azonos jogkérdés elbírálása legyen szükséges, vagyis, hogy a bíró győződjön meg arról, hogy ugyanolyan jogi probléma megoldásához ugyanazt a kérdést kívánja-e feltenni, amelyre vonatkozó eljárás már az EUB előtt folyamatban van.
[16] A Kúria jelen tanácsa is egyetért az elsőfokú bíróság által a végzésben felhívott a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság eseti döntéseiben megjelenő ítélkezési gyakorlattal, amely szerint a tárgybeli peres eljárást felfüggesztő végzés lényegében egy pertechnikai eszköz, amely az azonos kérdés tekintetében előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti indítványok szükségtelen többszörözésének kiküszö-bölésére szolgál. Az elsőfokú bíróságnak azon meggyőződését igazolja, hogy a per érdemi eldöntéséhez szükséges számára az EUB-hoz adott ügyben intézett kérdések megválaszolásának bevárása. A Pp. 126. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, az EUB előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményező és a peres eljárást erre tekintettel felfüggesztő végzés ellen a Pp. 128. § (5) bekezdése alapján ugyanis éppen azért nincs helye fellebbezésnek, mert az a bírói döntés szabadságának korlátozását, a per érdemében meghozandó döntés folyamatába való beavatkozást jelentene.
[17] Jelen ügyben az elsőfokú bíróság az eljárás felfüggesztéséről a más ügyben kezdeményezett EUB előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezése miatt döntött a Pp. 126. § (2) bekezdése alapján. A felperes fellebbezésre tett észrevételébe foglalt érvelésével szemben ez esetben a fellebbezési eljárásban a másodfokú bíróságnak az eljárási jogszabályok megtartásán túl arról is meg kell győződnie, hogy a jelen ügy ténybeli azonosságára figyelemmel olyan – az ügy érdemi elbírálásra kiható – azonos kérdés merült fel, amely a hivatkozott másik ügyben konkrétan előterjesztésre került. Ezt támasztja alá a BH 2017.409. számon közzétett eseti döntés is, mely szerint amennyiben a fél a peres eljárást a más ügyben kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásra tekintettel felfüggesztő végzés elleni fellebbezésében a felfüggesztés szükségességét vitatja, a másodfokú bíróság – az eljárásjogi szabálysértéseken túlmenően – csak azt vizsgálhatja, hogy az előzetes döntéshozatali eljárásban hozandó ítélet az ügy érdemi elbírálására kihathat-e.
[18] A Kúria fent hivatkozott végzésében mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság végzése meghozatala során nem követett-e el lényeges eljárásjogi szabálysértést. E körben kiemelte, hogy „a Pp. 126. § (2) bekezdésének alkalmazását a törvény feltételekhez köti, amely feltételeket – figyelemmel a fentebb idézett jogalkotói indokolásra is – az adott ügyben eljáró bíróságnak körültekintően kell mérlegelnie, és amelyek fennállását a tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő alapvető jog biztosítása érdekében teljes-körűen indokolni köteles. E tekintetben a közigazgatási perben hozott végzésekre is megfelelően irányadó – a Kp. 84. § (2) bekezdése, valamint a Pp. 349. § (1) bekezdése folytán – az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét részletező Pp. 346. § (4) és (5) bekezdéseiben írt szabályozás”.
[19] A Kúria a jelen ügyben is egyetértett a fenti kúriai végzés [19] bekezdésében foglaltakkal, miszerint „az elsőfokú bíróság a fellebbezett végzésének indokolásában mindössze sommás utalást tett arra, hogy a két ügy között ténybeli és jogi azonosság áll fenn, de ezt nem részletezte. Egyebek mellett nem fejtette ki, hogy melyek azok az indokolásban hivatkozott »azonos tények«, amelyeken az alperesi vélemények megismerhetősége alapul. [...] Azt sem mutatta be, hogy az előzetes döntéshozatali kezdeményezésben értelmezni kért, menekültügyekre irányadó uniós jogi szabályozás mennyiben és miként mutat »megegyezést« a jelen perbeli idegenrendészeti ügyre irányadó uniós jogi szabályokkal, ami által az EUB előzetes döntése valóban segítséget nyújthatna a jogvita elbírálásában.”
[20] A Kúria mindezekre figyelemmel jelen ügyben is arra az álláspontra jutott, hogy – az I. és II. rendű alperesi érvelés mentén – nem állapítható meg, hogy a két ügy valóban azonos ténybeli és jogi alapokon nyugszik-e. A fellebbezett végzés indokolásbeli hiányosságai miatt a Kúria az alperesek által előterjesztett fellebbezésről nem tudott érdemben dönteni, mert nem tudott meggyőződni arról, hogy a jelen közigazgatási perben valóban – az ügy érdemi elbírálására kiható – olyan jogkérdés merült-e fel, amelynek tárgyában folyamatban lévő közigazgatási perben – azonos tényekre alapítva – az EUB előzetes döntéshozatali eljárását már kezdeményezték.
[21] A Kúria minderre tekintettel az elsőfokú bíróság végzését a Kp. 112. § (3) bekezdése és 110. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot az eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[22] A Kúria jelen végzése alapján az elsőfokú bíróságnak az eljárást folytatnia kell, amelynek során akár önállóan kezdeményezheti az EUB előzetes döntéshozatali eljárását, amennyiben megítélése szerint ez a per érdemi eldöntéséhez elengedhetetlen, vagy a már folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárásra tekintettel rendelkezhet a peres eljárás felfüggesztéséről. Utóbbi esetben azonban részletes és alapos indokolást kell adnia arról, hogy melyek azok az azonos ténybeli és jogkérdések, amelyek a felfüggesztést indokolttá teszik, vagyis, hogy valóban meggyőződött arról, hogy ugyanolyan jogi probléma megoldásához ugyanazt a kérdést kívánja feltenni, amelyre vonatkozó eljárás már az EUB előtt folyamatban van.
(Kúria Kpkf.II.39.910/2021.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás