GÜ BH 2021/263
GÜ BH 2021/263
2021.09.01.
I. A felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának feltétele, hogy a kérelem előterjesztője a szükséges tartalmi kellékkel rendelkező beadványát határidőben nyújtsa be [1952. évi III. tv. (rPp.) 272. § (2) bek.].
II. A fogyasztó jogainak hatékony érvényesítése nem terjedhet ki arra, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyja a jogvita kereteit, azon túlterjeszkedjen, és az esetlegesen tisztességtelen jellegük vizsgálata érdekében egyenként elemezze azokat a szerződési feltételeket is, amelyek érvénytelenségére a felperes fogyasztó keresete nem terjedt ki [rPp. 215. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] 2008. július 17-én „Ingatlanfedezet mellett nyújtott személyi hitel” elnevezésű kölcsönszerződés alapján az I. rendű alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a felperes mint adós és a II. rendű alperes mint adós és zálogkötelezett részére 115 863 CHF kölcsönt oly módon bocsát rendelkezésre, hogy a 15 000 000 Ft finanszírozási igényüket CHF-elszámolással teljesítse.
[2] A kölcsönszerződés tartalmazta a kölcsön futamidejét (300 hónap), lejáratát (2033. július 17.), a hiteldíj elemei között az induló kamat mértékét, az induló teljes hiteldíjmutatót. A kölcsön folyósításának feltétele volt az adósoknak a kölcsön visszafizetésére irányuló, közjegyző előtti közvetlen bírósági végrehajtás lehetőségére vonatkozó rendelkezést tartalmazó egyoldalú kötelezettségvállalása, amelynek költsége az adósokat terhelte.
[3] Az adósok kifejezetten nyilatkoztak arról, hogy tájékoztatták őket arról, hogy a kölcsön miatt jelentős árfolyamkockázat keletkezhet, ha az árfolyam jelentősen változik. A kölcsön fedezete nem devizaforrás, de ennek ismeretében is igénybe kívánják venni a szerződésben meghatározott kölcsön összegét, illetve igénylik a deviza-nyilvántartást.
[4] A kölcsönszerződésben nem szabályozott kérdésekben a bank mindenkori üzletszabályzatának lakossági hitelekre vonatkozó általános szerződési felté-telei (a továbbiakban: ÁSZF) és a vonatkozó hirdetményének rendelkezései irányadók, melyeket az adósok elfogadtak.
[5] A felperes, valamint a II. rendű alperes 2008. július 17-én közjegyzői okiratban egyoldalú kötelezettségvállalási nyilatkozatot is tett, amelyben elismerték, hogy az I. rendű alperes részükre 115 863 CHF összegű kölcsönt nyújtott 15 000 000 Ft finanszírozási igényre tekintettel.
[6] 2011. április 12-én a felek a kölcsönszerződést módosították, a hitel futamideje és lejárata (2034. július 17. és 312 hónap) tekintetében, a tartozás összegét 111 668,84 CHF-ben határozták meg.
[7] 2012. november 22-én az I. rendű alperes – közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozattal – a kölcsönszerződést felmondta.
[8] Az I. rendű alperes a tisztességtelen szerződési kikötések alkalmazása miatt a törvényben előírt elszámolási kötelezettségét teljesítette, a tisztességtelenül felszámított 6561,58 CHF összeget jóváírta, az elszámolás felülvizsgáltnak minősül.
A felperes keresete és az alperesek ellenkérelme
[9] A felperes módosított keresetében kérte a kölcsönszerződés semmisségének megállapítását a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 210. § (2) bekezdése, 213. § (1) bekezdésének a), b) és c) pontjai, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 239/A. § (1) bekezdése alapján. Kérte továbbá az egyedi szerződés 4. pont 1-4. bekezdései miatt is a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását az rPtk. 209. §-ára és 209/A. §-ára, valamint a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999 (II. 5.) Korm. rendeletre (a továbbiakban: Korm. rendelet) és az rPtk. 200. § (2) bekezdésére hivatkozással. Ezen túlmenően kérte az ÁSZF 5.1. és 5.3. pontja érvénytelenségének megállapítását a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 23/C. §-a, valamint a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 120. §-a alapján.
[10] Az I. rendű alperes elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a módosított kereset elutasítását kérte.
[11] A II. rendű alperes nem ellenezte a kereset teljesítését.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[12] Az elsőfokú bíróság ítéletével a pert a keresetnek az I. rendű alperes 2006. augusztus 18. napjától hatályos „Lakossági Hitelek Általános Szerződési Feltételei” „Kölcsönszerződés módosítása” című 5. pontja 5.1. és 5.3. pontja semmisségének megállapítására irányuló részében megszüntette, ezt meghaladóan a keresetet elutasította és a felperest kötelezte az I. rendű alperes perköltsége megfizetésére.
[13] Döntését azzal indokolta, hogy az ÁSZF 5.1. és 5.3. pontjának érvénytelensége tárgyában bírói döntés a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 157. § a) pontja alapján, figyelemmel a 130. § (1) bekezdés f) pontjában foglaltakra is, nem hozható, ezért a per megszüntetésének van helye. A szerződés teljes érvénytelensége megállapítása iránt előterjesztett keresetet fenn nem tartottnak tekintette a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói- kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2. törvény) 37. § (3) bekezdése alapján, míg a szerződés 4. pont 1., 3. és 4. bekezdésével kapcsolatban kifejtette, hogy azok nem ütköznek a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés a), b) és j) pontjaiba.
[14] A másodfokú bíróság kijavított ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[15] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a kereset elbírálásához szükséges mértékben a tényállást feltárta és az abból levont okszerű jogi következtetésével hozta meg a határozatát. Arra ugyan a felperes helytállóan hivatkozott a fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság nem indokolta érdemben valamennyi kereseti kérelem elutasítását, azonban erre nem is volt szükség az ÁSZF 5.1. és 5.3. pontját érintő kereset esetében, mivel a per megszüntetésére e körben azért került sor, mert korábban a bíróság már megállapította e kikötések semmisségét, így a bíróság érdemben ezért nem döntött (dönthetett) erről a kereseti kérelemről. Kiemelte, hogy az összegszerűen meghatározott jogkövetkezményi kereset hiánya miatt a szerződés teljes érvénytelenségének megállapítására irányuló valamennyi kereseti kérelmet fenn nem tartottnak kell tekinteni a DH2. törvény 37. § (3) bekezdése alkalmazásával. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a következtetéseivel is, hogy ez az igény bírói úton már nem volt érvényesíthető.
[16] Rámutatott, az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a kölcsönszerződés 4. pont 1., 3. és 4. bekezdései tárgyában előterjesztett érvénytelenségi kereset kapcsán nem történt teljesítés, a jogkövetkezményi kereset hiánya ezért e tekintetben nem akadályozta annak elbírálását. Egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy ezek a rendelkezések nem ütköznek a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés a), b) és j) pontjaiba, valamint nyilvánvalóan jóerkölcsbe sem, ezért az érdemi döntés helyes indokaira utalva hagyta helyben az elsőfokú ítéletet.
Felülvizsgálati kérelem
[17] A felperes felülvizsgálati kérelmében – tartalmilag – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és közbenső ítélettel annak megállapítását kérte, hogy a perbeli kölcsönszerződés érvénytelen.
[19] Megsértett jogszabályhelyként az rPtk. 209/A. § (2) bekezdését, 200. § (2) bekezdését, az rHpt. 213. § (1) bekezdését, az rPp. 2. § (2) bekezdését, 3. § (3) bekezdését, 213. §-át, 221. §-át jelölte meg. Állította, hogy a keresete érdemben első és másodfokon sem került elbírálásra, ez a mulasztás pedig sérti az rPp. 213. §-át, 220. § (1) bekezdés d) pontját.
[21] Állította, hogy ha egy adott szerződés részévé vált valamely általános szerződési feltétel tisztességtelen, az érintett feltétel kiesik a szerződésből, ahhoz nem köthető kötelmi jogi hatály. A vételi árfolyam alkalmazásának tilalma miatt ezért a szerződéskötéskor meghatározott CHF összeg kiesik a szerződésből, ahogyan a folyósításkor alkalmazandó vételi árfolyam is, mivel az erre vonatkozó kikötés semmis. A jogalkotó döntése alapján a devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő vételi és eladási árfolyam helyett az MNB hivatalos devizaárfolyama vált a szerződés részévé, ami nem felel meg az EUB jogértelmezésének, a fogyasztót ezzel nem lehet megóvni a hátrányos következményektől, illetve a szerződés nem teljesíthető a tisztességtelen feltétel elhagyásával. Hangsúlyozta, hogy a jogerős ítélet azért is jogszabálysértő, mert a perbe vitt jogát nem bírálta el, nem rendelkezett a különnemű árfolyamok semmissége kapcsán a 2/2014. PJE határozat szerint, illetve nem vette figyelembe, hogy a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (DH1 tv.) „nem oldja fel az alap érvénytelenségi okot”. Hivatkozott arra is, hogy az első és a másodfokú bíróság a DH2 tv. 37. § (3) bekezdésének alkalmazásával elvonta a felperesnek mint fogyasztónak az rPtk. 239/A. §-án alapuló jogát, ami azért is jogszabálysértő, mert egyik DH tv. sem lehet ellentétes a közösségi (helyesen: uniós) joggal.
[23] Kiemelte, hogy a Kúriának a felülvizsgálati kérelem rPp. 272. § (2)–(3) bekezdésében meghatározott korlátait az Alkotmánybíróság IV/333/16. számú ítéletében írtak szerint kell értelmeznie és alkalmaznia.
[24] Részletesen ismertette az uniós jog alkalmazásának szükségességét alátámasztó szerződéses (Római szerződés, EUMSZ, EUSZ, Csatlakozási szerződés) rendelkezéseket, kitérve az Alaptörvény E) cikk (3) bekezdésére is. Utalt az „Európai Unió jogának alkalmazása: az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésének tapasztalatai” elnevezésű joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleményére, amely még nem kérdőjelezte meg a közösségi jog elsőbbségét.
[25] Rámutatott, hogy az irányelv 6. cikk (1) bekezdése és 7. cikk (1) bekezdése megköveteli, hogy a nemzeti bíróság hivatalból megvizsgálja azoknak a szerződési feltételeknek a tisztességtelenségét, amelyek kapcsolódnak a jogvita tárgyához és összefüggnek a perben előadott jogi vagy ténybeli elemekkel. Ezt figyelembe véve kellett volna elbírálni a keresetében megjelölt semmisségi okokat.
A Kúria döntése és jogi indokai
[31] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt nem találta jogszabálysértőnek.
[32] Előrebocsátja a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, a felülvizsgálat az rPp. 270. § (2) és (3) bekezdésében megnevezett jogerős határozatok ellen jogszabálysértésre alapítottan igénybe vehető rendkívüli perorvoslat.
[33] A felülvizsgálati kérelemnek az rPp. 272. § (2) bekezdésében felsorolt tartalmi kellékekkel kell rendelkeznie. Ezek a támadott határozat, a jogszabálysértés és azzal összhangban a megsértett jogszabályhely megjelölése, a jogorvoslati kérelem indokainak ismertetése és a Kúria döntésére irányuló határozott kérelem. Az rPp. 272. § (1) és (2) bekezdései értelmében – miként azokat az 1/2016. (II. 15.) PK vélemény értelmezte és a felülvizsgálati kérelmében a felperes is hivatkozott rá – a jogerős ítélet több rendelkezését támadó, avagy több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel, ellenkező esetben a tartalmilag fogyatékos felülvizsgálati kérelmet – vonatkozó részében – a Kúria nem vizsgálhatja érdemben. A tartalmilag hiányos perorvoslati kérelem nem korrigálható utóbb, sem hiánypótlás elrendelésével sem a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél kiegészítő nyilatkozatával.
[34] A felülvizsgálati kérelemnek a kötelező tartalmi, egyben fogalmi elemekkel a benyújtására nyitva álló hatvannapos határidőn belül kell rendelkeznie. A felülvizsgálati kérelmet az rPp. 273. § (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati határidő elteltét követően nem lehet megváltoztatni, így újabb, a határidőben benyújtott kérelemben nem szereplő jogszabálysértésekre hivatkozásokkal sem lehet kiegészíteni azt.
[35] Az rPp. 272. § (2) bekezdése alapján a benyújtott felülvizsgálati kérelem kötelező tartalmi eleme – egyebek mellett – a megsértett jogszabályhely megjelölése, amelyet – az 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontjához fűzött indokolásból kitűnően – konkrétan, a jogforrás, a paragrafusszám, az esetleges bekezdések és pontok számának megadásával kell meghatározni. Követelmény továbbá az is, hogy az így megjelölt jogszabályhely megfeleljen a jogszabálysértés szöveges körülírásának.
[36] Az ismertetett jogszabályi rendelkezések értelmében a felülvizsgálati kérelem akkor bizonyulhat eredményesnek, ha a kérelem előterjesztője a szükséges tartalmi kellékekkel rendelkező, határidőben benyújtott beadványban kimutatja a támadott konkrét jogerős határozatnak a jogvita érdemi elbírálására kiható módon jogszabálysértő voltát, vagyis a támadott határozatra vonatkoztatva adja elő jogszabálysértésre hivatkozásait, a konkrét döntés alapjául szolgáló érvrendszer téves, illetve hiányos voltát mutatja ki, vagy az érdemi döntésre kiható eljárási szabálysértést igazol.
[37] Az ügyben eljárt bíróságok az ÁSZF 5.1. és 5.3. pontját érintő kereset vonatkozásában megszüntették a pert, mert más ügyben korábban már jogerősen megállapították (Fővárosi Ítélőtábla 9. Pf. 20.177/2015/7.) e kikötések semmisségét, a szerződés teljes érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet pedig az összegszerűen meghatározott jogkövetkezményi kereset hiánya miatt fenn nem tartottnak tekintették a DH2 tv. 37. § (3) bekezdése alapján, ami kizárta e keresetek tárgyában az érdemi döntést. Az állított egyéb érvénytelenségi okok fennállását (a szerződés 4. pont 1.,3., 4. bekezdései) pedig nem találták megállapíthatónak. A felperesnek a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelme sikeréhez mindezekre figyelemmel mindenekelőtt a permegszüntetési ok fenn nem állását és a teljes érvénytelenségi kereset fenn nem tartott voltára tett ítéleti megállapítás megalapozatlanságát kellett volna kimutatnia [így konkrétan azt, hogy az ÁSZF. 5.1. és 5.3. pontjának semmissége még nem került jogerősen megállapításra, így nem áll fenn az rPp. 157. § a) pontja és a 130. § (1) bekezdés f) pontja szerinti permegszüntetési ok, valamint hogy a kért jogkövetkezmény hiánya nem zárja ki a DH2 tv. 37. § (3) bekezdésnek alkalmazását, vagy ez a szabály a jelen esetben nem is irányadó]. Az érdemben elbírált kereset kapcsán (a kölcsönszerződés 4. pont 1., 3. és 4. bekezdése) pedig elő kellett volna adnia a megjelölt érvénytelenségi okok fennállására vonatkozó, a kérelmét alátámasztó adekvát jogi érveket.
[38] A felülvizsgálati határidőn belül benyújtott felülvizsgálati kérelem azonban – bár számos, a devizahitelezéssel, az ebből eredő jogvitákkal kapcsolatos kérdésre kitér – magára a jogerős ítéletben szereplő, a per megszüntetésének és a módosított kereset elutasításának alapjául szolgáló indok jogszabálysértő voltára vonatkozó, az rPtk. 272. § (2) bekezdésének megfelelő (vagy egyáltalán: bármilyen) hivatkozást nem tartalmaz. Ez a körülmény pedig értelemszerűen szükségtelenné teszi a módosított keresetre vonatkoztatható egyéb felperesi érvek vizsgálatát, hiszen önmagában kizárja e körben a felülvizsgálati kérelemnek helyt adó döntés meghozatalát.
[39] A Kúria ezért a felülvizsgálati kérelemhez kapcsolódóan csupán megjegyzi a következőket:
[40] Nem sértettek jogszabályt az eljárt bíróságok, amikor nem észlelték hivatalból a felek közti kölcsönszerződés létre nem jöttét, illetve semmisségét. A rendelkezésre álló adatok szerint a szerződő felek között valamennyi lényeges kérdésre kiterjedően a kölcsönszerződés az írásban rögzített tartalommal létrejött [rPtk. 523. §, 205. § (1) és (2) bekezdés, 207. § (1) bekezdés, 218. § (1) bekezdés], a kölcsönszerződés megfelelt a Hpt. 213. §-ában megfogalmazott elvárásnak is. Az elsőfokú bíróság az álláspontját a kölcsönszerződés létrejöttével és tartalmával kapcsolatban az ügyben rendelkezésre álló bizonyítékok, köztük a kölcsönigénylési adatlap, a magánokiratba foglalt szerződés és a közjegyzői okirat értékelésével alakította ki, amelyhez figyelembe vette a felperes személyes meghallgatásának eredményét. Ezek alapján pedig a bizonyítékoknak az rPp. 206. § (1) bekezdésén alapuló mérlegelése nem iratellenes.
[41] A bíróság döntését igénylő jogvita lényege abban állt, hogy a felperes adósként olyan konstrukcióban szerezte meg idegen pénz időleges használatának a jogát, amelyben a kirovó és a lerovó pénznem eltér. A felek szerződése a tényállási részben kiemelt rendelkezésekben (1., 4. pontok) úgy határozta meg a folyósítandó kölcsönt, továbbá az adós pénztartozását egyaránt, hogy a felek esedékességkor annyit fognak forintban fizetni (leróni), amennyi megegyezik a CHF-ben meghatározott fizetési kötelezettségükkel (6/2013. PJE határozat III/1. ponthoz tartozó indokolás).
[42] A felülvizsgálati kérelem hivatkozásával ellentétben a vizsgált kölcsönszerződésben alkalmazott konstrukció – a forintban folyósított kölcsön kikötött devizában (CHF) való megállapítása és nyilvántartása, majd a devizában így nyilvántartott kölcsön forint ellenértékének törlesztésére vonatkozó szabályozás – nem zárta ki a felek közti jogügylet devizaalapú jellegét, nem vezetett eltérő szabályozási tartalomhoz az egyes szerződéses feltételek között, amely felvetette volna az rPtk. 205/C. §-ának alkalmazását.
[43] A devizaalapú hitel- és kölcsönügyletek lényegadó sajátossága, hogy az adós tartozása – az rPtk. 231. §-a szerint megengedetten – devizában keletkezik, a folyósításra és a törlesztésre pedig forintban kerül sor. A devizaalapú hitelezés konstrukciója – ennélfogva a felek közti szerződés mindennek megfelelő szabályozási tartalma – annak az elvárásnak felel meg, hogy a fogyasztó kifejezett szándéka szerint forintban jusson kölcsönhöz és tartozását is forintban fizethesse vissza, ugyanakkor kamatfizetési kötelezettsége a szerződéskötés idején jellemző forintkölcsönre irányadó kamatnál jelentősen alacsonyabb legyen. Devizaalapú kölcsönszerződéseknél a kölcsönösszeg meghatározásának két tipikus, az rPtk. 523. §-ának megfelelő módja közül az egyik szokásos meghatározási mód a kölcsön devizában való meghatározása úgy, hogy a szerződés egyéb rendelkezései nem hagynak kétséget afelől, a devizát a szerződésben meghatározott időpontban, a szerződésben meghatározott devizaárfolyamon kell átszámítani forintra és ezt a forintösszeget folyósítja a pénzügyi intézmény, az adósnak pedig a kölcsönadott devizának megfelelő, a szerződésben meghatározott devizaárfolyamon átszámított forintösszeget és annak járulékait kell visszafizetnie az egyes törlesztési időpontokban. A másik szokásos meghatározási mód szerint pedig a kölcsönt forintban határozzák meg, a szerződés egyéb rendelkezéseiből következően egyértelmű viszont, hogy a kölcsön devizában kerül megállapításra, nyilvántartásra és elszámolásra a szerződésben meghatározott időpontban, az ott meghatározott devizaárfolyam figyelembevételével, és ezt az összeget, valamint annak járulékait kell az adósnak forintban visszafizetnie a mindenkor (az egyes törlesztőrészletek esedékességekor) irányadó devizaárfolyamon számítva (6/2013. PJE, 1/2016. PJE határozatok).
[44] A felek közti szerződés a folyósítandó kölcsön összegét az adós finanszírozási igénye szerint forintban határozta meg, mind végösszegét, mind az egyes részösszegeket tekintve, miáltal a perbeli szerződés a kölcsön meghatározása során a forintösszeget tekintette kiindulópontnak. Kétségtelenül kitűnik ugyanakkor a további szerződéses rendelkezésekből az is, hogy a kölcsön megállapítása – nyilvántartása és elszámolása – a kikötött devizában történik, amelyet a felperesnek forintban kell törlesztenie (1. pont).
[45] Megjegyzi egyúttal a Kúria, hogy a deviza alapú kölcsönszerződések konstrukciójából következik – miként arra az 1/2016. PJE határozat II/2. pontjához tartozó indokolás is rámutatott – az átszámítási árfolyam szerződéskötést követő realizálása a szerződéskötést követő folyósítás ténye miatt, ebből következően az, hogy a kölcsönösszeg egzakt módon, számszerűen mindkét pénznemben nem határozható meg a szerződéskötés idején. Megfelelően irányadó az előző megállapítás a devizában nyilvántartott tartozás törlesztőrészletei tekintetében is, amelyeket esedékességükkor forintban köteles az adós teljesíteni, a vonatkozó árfolyam azonban előre nem ismert, az átszámítás konkrét adata az adott törlesztőrészlet esedékességével határozható meg és rögzül az rPtk. 231. § (2) bekezdése szerint.
[46] Utal arra is a Kúria, hogy az ügyben eljáró bíróságok figyelembe vették a döntésük meghozatala során a felülvizsgálati kérelemben megjelölt EUB-dönté-sekben a 93/13/EGK irányelv jogértelmezése körében kifejtetteket. A felülvizsgálati kérelemben az EUB döntések eredeti szövegkörnyezetéből kiragadott idézeteknek a felperes által adott értelmezésével a Kúria nem ért egyet, emiatt nem kíván eltérni – a felülvizsgálati kérelemben megjelölt – korábbi határozataiban rögzítettektől.
[47] A felülvizsgálati kérelem hivatkozásával szemben a Kúria rámutat, az rPp. 215. §-ában meghatározott korlátozás miatt az eljáró bíróságokat nem terhelte hivatalbóli „vizsgálódási kötelezettség” a felperes keresetében meg nem jelölt, a per tárgyához nem kapcsolódó semmisségi okok körében. Az EUB C-511/17. számú Lintner ügyben hozott ítéletében – a felülvizsgálati kérelemben kifejtett okfejtéssel szemben – az irányelv 6. cikkének (1) bekezdését értelmezve kimondta, hogy az a nemzeti bíróság, amely a fogyasztó által annak megállapítása iránt indított kereset tárgyában jár el, hogy az e fogyasztó által az eladóval vagy szolgáltatóval megkötött szerződésben foglalt bizonyos feltételek tisztességtelenek, nem köteles hivatalból és egyenként megvizsgálni az összes többi olyan szerződési feltételt, amelyeket e fogyasztó keresettel nem támadott, annak vizsgálata érdekében, hogy e feltételek tisztességteleneknek minősülnek-e, hanem csak azokat a feltételeket köteles megvizsgálni, amelyek kapcsolódnak a jogvitának a felek által meghatározott tárgyához, amint rendelkezésére állnak az ehhez szükséges – adott esetben bizonyításfelvétellel kiegészített – jogi és ténybeli elemek [44]. Az EUB rámutatott arra is, hogy jóllehet a fogyasztó követeléseinek alapjául szolgáló szerződési feltétel tisztességtelen jellegének értékeléséhez figyelembe kell venni a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató által megkötött szerződés összes többi feltételét, e figyelembevétel önmagában nem vonja maga után az eljáró nemzeti bíróság azon kötelezettségét, hogy hivatalból vizsgálja meg ezen összes feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét [49]. A Kúriának az EUB döntésének figyelembevételével kialakított jogértelmezése szerint a fogyasztók védelmének hatékony érvényesülése nem terjedhet ki arra, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyja a jogvita kereteit, túlterjeszkedjen azon, és az esetlegesen tisztességtelen jellegük vizsgálata érdekében egyenként elemezze azokat a szerződési feltételeket is, amelyek érvénytelenségére a felperes (fogyasztó) keresete nem terjed ki. Ha a felperes (fogyasztó) keresete konkrét kikötések tisztességtelenségének megállapítására irányul, a bíróságnak hivatalból nem kell vizsgálnia a jogvita tárgyához nem kapcsolódó más szerződési kikötés(ek) tisztességtelenségét.
[48] A ténytanúsítványra, az ÁSZF-nek és a hirdetményeknek a szerződés részévé válására, valamint a hatályos jogszabályok alkalmazására vonatkozó szerződéses kikötések tisztességtelensége miatti érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet a jogerős ítélet – egyetértve az elsőfokú ítélet indokaival – érdemben találta alaptalannak. A felülvizsgálati kérelem e vonatkozásban sem tartalmaz a támadott jogerős ítéletre vonatkoztatható, az rPp. 272. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmi kellékekkel rendelkező hivatkozásokat. A felülvizsgálati kérelemnek helyt adó döntés meghozatalára ezért e körben sem kerülhetett sor. A jóerkölcsbe pedig nem ütközik a ténytanúsítványról szóló kikötés, a Kúria maradéktalanul egyetért az elsőfokú ítéletben e körben részletesen kifejtettekkel.
[49] A felülvizsgálati kérelemnek az rPp. 272. §-a alkalmazása körében folytatott joggyakorlatot támadó okfejtése tárgyában kiemeli a Kúria, hogy az Alkotmánybíróság felhívott határozata nem a felülvizsgálati eljárással szembeni elvárásokat fogalmazza meg. A felülvizsgálati kérelemnek az indokolási kötelezettség megsértése tárgyában kifejtett érvelése sem helytálló, az Alkotmánybíróság is esetről esetre vizsgálja a bírói indokolási kötelezettség teljesítésének az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével fennálló összhangját, mivel a bírói döntés és az ügy egyedi körülményei azt alapvetően befolyásolhatják {3330/2020. (VIII. 5.) AB határozat [27] pont}.
[50] A felülvizsgálati kérelemben megjelölt egyéb eljárási szabálysértéseket illetően leszögezi a Kúria, hogy az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján eljárási szabály megsértése miatt kizárólag az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró jogszabálysértés esetén lehetséges a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése. Az rPp. 213. §-ának és 220. §-ának alkalmazása során ilyen jogszabálysértés nem történt, az ügyben eljárt bíróságok elbírálták a felperesnek az rPp. 146/A. §-a keretei között módosított keresetét, és meg is indokolták döntésüket. Az, hogy nem a felperes által kért érdemi döntést hozták meg, illetve, hogy nem értettek egyet a felperes jogi érveivel, nem jelenti az említett eljárási szabályok sérelmét.
[51] A felülvizsgálati kérelem egyéb hivatkozásainak vizsgálata a kifejtettekre figyelemmel szükségtelen volt.
[52] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.VII.30.095/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás