2021. évi XXVII. törvény indokolás
2021. évi XXVII. törvény indokolás
az Egységes Szanálási Rendszerhez kapcsolódó kormányközi megállapodás módosításáról szóló megállapodás kihirdetéséről szóló 2021. évi XXVII. törvényhez
(Az indokolás az Indokolások Tárában közzétételre kerül.)
Általános indokolás
A 2008-as pénzügyi válság rámutatott arra, hogy a pénzügyi szektor felügyelete uniós szinten töredezett és integrációra szorul. Ennek megvalósítása az euróövezeten belüli tagállamok esetében került kialakításra a Bankunió révén. A Bankunió az eredeti koncepció szerint három pillérből tevődött volna össze, amelyek a következők: az egységes európai felügyelet (SSM), az egységes európai bankszanálási mechanizmus (SRM) és az egységes európai betétvédelmi rendszer (EDIS). Ezek közül az egységes európai felügyelet 2013 óta sikeresen működik. Az európai szanálási hatóság 2015 elején megkezdte tevékenységét. Az európai betétvédelmi rendszer felépítésével és életbeléptetésével kapcsolatban 2015 óta csak tárgyalások zajlanak, de az intézmény felállítása még nem történt meg.
A témakör összetettsége, széles körű érdekek mentén való ütközése okán a kérdést rövid, közép és hosszú távú eredményszemléletben érdemes kezelni. Rövidtávon a szanálási mechanizmushoz kapcsolódóan az Európai Stabilizációs Mechanizmusra (ESM) vonatkozó és jelentős európai bankok szanálása esetén szükséges védőháló szabályai tartoznak. Középtávon a banki válságkezelés (szanálás és felszámolás) keretrendszere újul meg, valamint megkezdődnek lépések a közös betétgarancia esetében is. Hosszútávon a teljes bankuniós betétgarancia (EDIS) kiépítése lenne a cél, azonban ez a legérzékenyebb és legtöbb konfliktust generáló része a bankuniós csomagnak.
Az Egységes Szanálási Rendszerről szóló 2014. július 15-i rendelet (806/2014) létrehozta az Egységes Szanálási Testületet, amely – a nemzeti hatóságok helyett – előkészíti és végrehajtja a Bankunióban résztvevő tagállamok hitelintézeteinek szanálását, működőképessé tételét. Ehhez kapcsolódóan egy 2014. májusi kormányközi megállapodás megteremtette az Egységes Szanálási Alapot a jövőbeni szanálási költségek fedezésére. Az Egységes Szanálási Alapot nem adófizetői pénzből töltik fel, hanem a Bankunióban résztvevő tagállamok pénzügyi intézményei teljesítik befizetéseikből. A 2014-es megállapodás megteremtette a jogi feltételeket ahhoz, hogy az egyes országok bankjainak befizetéseiből létrejövő tagállami bankszanálási alapokból európai szinten akár a saját, akár egy másik ország bankjának rendbetételét, vagy rendezett felszámolását finanszírozzák. A Bankunión belül az egyes nemzeti alapok közösségiesítése 2024-re zárul le teljesen az Egységes Szanálási Alap keretében a megállapodás alapján.
A stabilitás és a bankrendszerbe vetett bizalom szempontjából fontos, hogy a szanálási alap teljes kiürülése esetén, végső soron az állam támogatására lehet számítani nemzeti szinten. Ez azonban a közös bankuniós szanálási alap kialakításánál nem volt kezelve. Ezt a hiányt kezeli a közös védőháló megteremtésével az Egységes Szanálási Rendszerhez kapcsolódó 2014. májusi kormányközi megállapodás módosítása (a továbbiakban: Megállapodás). A közös védőháló a legvégső mentsvár (last resort) funkciót töltheti majd be egy jelentősebb európai bankszanálás során. Az euróövezeten kívüli, de Bankunióhoz csatlakozott tagállamok párhuzamos hitelkeretekkel csatlakozhatnak majd a védőhálóhoz, így az a teljes Bankunió számára fog védelmet nyújtani.
Az Egységes Szanálási Alap védőhálójának szerepét a 2012-ben az euróövezeti országok közötti kormányközi megállapodás alapján létrehozott Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) fogja betölteni. Erre a vonatkozó előírások alapján átmeneti időszakot határoztak meg, amelynek a határideje legkésőbb 2024 eleje, azonban több tagállam (és az Európai Bizottság) kezdeményezte a közös védőháló e határidőnél korábbi bevezetését. Ennek előfeltétele, hogy megfelelő előrelépés legyen tapasztalható nemzeti szinten a szabályozói és felügyeleti oldalról a banki kockázatok csökkenésében (pl. a nem teljesítő hitel állomány megfelelő számbavétele, kockázati kezelése stb.). A tagállamok többsége kifejezetten csak abban az esetben volt hajlandó a bevezetés gyorsítására, ha a banki kockázatok csökkentésének mértéke ezt alátámasztja. A 2020. november 30-i Eurocsoport ülésen a tagállamok megegyeztek az ESM reformjáról és a közös védőháló korábbi bevezetését illetően is, elégségesnek ítélve az eddigi kockázatcsökkentést, amit egy közös nyilatkozat kiadásával is megerősítettek. A közös nyilatkozat ugyanakkor tartalmaz további célokat is, illetve tagállami vállalásokat a legrosszabb helyzetben lévő Ciprus és Görögország részéről.
Az Eurocsoport döntése nyomán 2022 elejétől, azaz két évvel az eredeti határidő előtt kerülhet sor a közös védőháló bevezetésére. Mindez természetesen csak a Bankunióban résztvevő tagállamokra (azaz az euróövezetiekre, valamint Bulgáriára és Horvátországra) vonatkozik. Ugyanakkor az átmeneti időszak lerövidülése miatt szükség van a szanálási kormányközi megállapodás (IGA) módosítására, ami minden eredeti aláíró EU-tagállamot érint (a jelenlegi EU-tagok közül egyedül Svédország nem írta alá az eredeti kormányközi megállapodást).
Az Egységes Szanálási Rendszerhez kapcsolódó kormányközi megállapodás módosításának elemei alapvetően azt teszik világossá, hogy az ESM védőháló csak végső mentsvár, ezért pontosítja a védőháló bevonását megelőző banki forrás bevonást, illetve kezeli az ESM hitel visszatérítését.
Az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) létrehozásának alapját adó szerződést 2012-ben írták alá az euróövezeti tagállamok a világgazdasági válságra adott válaszként. A Gazdasági és Monetáris Unió mélyítését célzó folyamat során 2018 decemberében született döntés a szerződés módosításának kidolgozásáról, lehetőséget adva egyebek mellett az ESM eszköztárának átalakítására. A 2020. november 30-i Eurocsoport ülésen a tagállamok megegyeztek az ESM reformjáról és a közös védőháló bevezetését illetően is.
A reform része többek között a már eddig is meglévő elővigyázatossági eszközök alkalmazhatóbbá tétele, új elemként az Egységes Szanálási alaphoz kapcsolódó közös védőháló beillesztése az ESM eszköztárába, valamint az Európai Bizottság és az ESM közötti együttműködés megerősítése. A közös védőháló a legvégső mentsvár (last resort) funkcióját töltheti majd be egy szanálás során. A védőhálót az ESM fogja nyújtani. Az euróövezeten kívüli, de Bankunióhoz csatlakozott tagállamok párhuzamos hitelkeretekkel csatlakozhatnak majd a védőhálóhoz, így az a teljes Bankunió számára fog védelmet nyújtani. 2020 elején sikerült döntést hozni valamennyi még nyitott kérdésben. Így az ESM szerződést Módosító Megállapodás tartalmilag elfogadásra került, annak aláírására a tavaly decemberben elfogadott forgatókönyv szerint 2021. január végén sor kerül (csak az euróövezeti tagállamok körében, azaz Magyarország nem érintett ennek az aláírásában).
A közös védőhálóhoz kapcsolódóan az ESM szerződés módosítása a következőkre tér ki. Az ESM dönthet egy hitelkeretet kialakításáról az Egységes Szanálási Testület részére, amely az Egységes Szanálási Alap kiürülése esetén használható fel a szanálás céljára. A módosítás kialakítja a hitel megítélésének eljárását, beleértve a döntési eljárást, a technikai részleteket az ESM határozza majd meg. A döntési eljárás fontos eleme az ún. vészhelyzeti döntés, amelynek révén az ESM tagok minősített többsége is elég a hitel megadásához, ha az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank úgy ítéli meg, hogy az euróövezet pénzügyi stabilitás került veszélybe. Két ilyen döntés után ezt a rendszert felül kell vizsgálni. Végül a hitelnyújtás fontos feltétele a szanálási jogelvek állandósága. Itt főként arról van szó, hogy a bankszanálás terheit elsődlegesen a bankok hitelezői és részvényesei viseljék. A jogelvek sérülésének gyanúja alapján bármely résztvevő tagállam az Európai Bírósághoz fordulhat, ha a vitát ESM keretei közt nem sikerül rendezni.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (továbbiakban: Nsztv.) 7. § (1) bekezdés a) pontjára, illetve 7. § (2) bekezdésére figyelemmel, a Megállapodás kötelező hatályának elismerésére az Országgyűlés ad felhatalmazást, és az törvénnyel kerül kihirdetésre, mivel az abban szabályozott tárgykör az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
A 2. §-hoz
A Megállapodást az Nsztv. 9. § (1) bekezdése értelmében törvénnyel szükséges kihirdetni.
A 3. §-hoz
Az Nsztv. 10. § (1) bekezdés b) pontjában, illetve a (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, a törvényjavaslat e szakasza alapján az 1. melléklet tartalmazza a belső jogba transzformált Megállapodás hiteles magyar nyelvű szövegét. A Megállapodás főbb rendelkezései a következők:
1. Cikk a Egységes Szanálási Alapba fizetendő hozzájárulásoknak az Alapba való átutalásáról és közös felhasználásúvá tételéről szóló megállapodás módosításait tartalmazza, amelyek röviden a következők. A Megállapodás keretei közt pontosítja az Alap kiürülése esetén a résztvevő tagállamok bankjainak utólagos rendkívüli befizetési kötelezettségét, amely legfeljebb a korábbi befizetéseik háromszorosa. Szintén pontosításra kerül az Alap feltöltési ideje (2016–2024) során csatlakozó tagállamok befizetési kötelezettsége Bulgária és Horvátország csatlakozása miatt. További banki források bevonására van lehetőség az ESM által nyújtott kölcsön megtérítésnek érdekében. Végül a Megállapodás módosítása teljes hatálybalépésének előfeltétele, hogy megvalósult a kockázat csökkentés (2020. novemberi Eurogroup nyilatkozat) és az ESM életbe lépteti a védőhálót.
2. Cikk: a Megállapodás letétbe helyezéséről szól az Európai Unió Tanácsának Főtitkárságánál.
3. Cikk: a Megállapodás egységes szerkezetbe foglalásáról szól, amit a letéteményes végez.
4. Cikk: a Megállapodás megerősítéséről szól az aláírók által.
5. Cikk: meghatározza a hatálybalépés (a megerősítő okiratok letétbe helyezése) és az alkalmazás időpontját (az Európai Stabilitási Mechanizmus kormányzótanácsának a védőháló biztosításáról szóló határozata hatályba lépett).
A Megállapodás hiteles szövegének végleges változata nem tartalmaz keltezést, mivel azt végül nem tudta valamennyi tagállam azonos időpontban aláírni az észtországi kormányváltás miatt. Az aláírásra 26 tagállam részéről 2021. január 27-én, míg Észtország részéről 2021. február 8-án került sor. A két különböző időpontban történt aláírások, illetve azok keltezése két külön lapon szerepel.
A 4. §-hoz
A törvény, a 2. és 3. § kivételével, kihirdetését követő napon lép hatályba. A 2. §, a 3. § pedig a tagállamok ratifikációit követően lép hatályba.
A Megállapodás hatálybalépésének naptári napját, továbbá a kihirdető jogszabálynak a Megállapodás kihirdetéséről rendelkező 2. § és 3. §-a hatálybalépésnek naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter – annak ismertté válását követően – a Magyar Közlönyben közzétett közleményével állapítja meg, amikor az ismeretessé válik.
Az 5. §-hoz
Az Nsztv. 10. § (1) bekezdés f) pontja alapján a törvény tartalmazza a szerződés végrehajtásáért felelős szerv megjelölését.
A 6. §-hoz
Az Nsztv. 12/A. § (2) bekezdése alapján az egységes szerkezetű szöveget közzé kell tenni a Nemzeti Jogszabálytárban.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás