KÜ BH 2021/272
KÜ BH 2021/272
2021.09.01.
Az Szmtv. 94. § (2) bekezdés f) pontja kiskorú gyermekre nem alkalmazható, figyelemmel az Alaptörvény család jogintézményét védő és a családot szülő-gyermek viszonyaként is definiáló rendelkezésére [Alaptörvény L) cikk; 2007. évi I. törvény (Szmtv.) 94. § (2) bekezdés f) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A nigériai állampolgárságú kiskorú felperes a nigériai állampolgárságú, Magyarországon élő O. C. N. (anya) és a Nigériában született, de magyar állampolgárságú M. I. A. (apa) közös gyermeke, aki magyar állampolgárságú édesapjára tekintettel 2016-ban – 2021. október 28. napjáig érvényes – tartózkodási kártya alapján jogszerűen tartózkodott Magyarországon. A tartózkodásra jogosító okmányát a kk. felperes 2019 februárjában egy játszótéren elveszítette, erre tekintettel 2019. május 3-án tartózkodási kártya pótlása iránti kérelmet terjesztett elő az elsőfokú idegenrendészeti hatóságnál.
[2] Az elsőfokú idegenrendészeti hatóság a tartózkodási kártya pótlása iránti kérelem alapján indult eljárásban bizonyítási eljárást folytatott le, vizsgálta a felperes, és magyar állampolgárságú édesapja tartózkodási helyét, és megállapította, hogy a felperes édesapja Londonban él és dolgozik, amiből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes és magyar állampolgár édesapja között tényleges életközösség nem áll fenn. Erre tekintettel 2019. július 24-én kelt 106-1-61981/2019TK számú határozatával a felperes tartózkodási kártyája visszavonásáról döntött, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény (a továbbiakban: Szmtv.) 94. § (2) bekezdés f) pontja, 94. § (4) bekezdés a) pontja, és az Szmtv. végrehajtásáról szóló 113/2007. (V. 24.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 39. § (5) bekezdésére hivatkozva.
[3] Az elsőfokú határozattal szemben felperes részéről előterjesztett fellebbezés eredményeként megindult másodfokú idegenrendészeti eljárásban a tényállás további tisztázására került sor. Az alperes helyszíni ellenőrzések eredményeként megállapította, hogy a felperes nigériai származású édesanyjával és annak másik kiskorú gyermekével él együtt, a gyermekek iskolába, két tannyelvű oktatási intézményben folytatják tanulmányaikat, a felperes édesapja 2019 nyarától Angliában vállal munkát betegápolóként, kéthavonta 2-2 hétre utazik Magyarországra. A felperes személyes meghallgatása során elmondta, hogy édesapja amikor Magyarországon van, közös programokat szervez vele, egyébként pedig online tartják a kapcsolatot.
[4] A megállapított tényállás eredményeként az alperes 2020. február 26-án kelt, 106-TK-4517/3/2020. számú határozatával az elsőfokú határozat helybenhagyásáról rendelkezett, megállapítva, hogy a felperes 2021. október 28-ig érvényes tartózkodási kártya okmányát az Szmtv. 94. § (4) bekezdés a) pontja, 94. § (2) bekezdés f) pontja, és a Vhr. 39. § (5) bekezdése alapján jogszerűen vonta vissza az elsőfokú hatóság arra hivatkozva, hogy a felperesnek a magyar állampolgárral tényleges életközössége nem áll fenn.
A kereseti kérelem és védirat
[5] A felperes kereseti kérelmében az alperes határozatának – elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályú – megsemmisítését és az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.
[6] A kereseti kérelem szerint a hatóság az Szmtv. 94. § (2) bekezdésének f) pontját helytelenül értelmezte, mert nem vette figyelembe az együttélést akadályozó körülményt, és a legfelsőbb bíróság BH 1988.358. számú döntésében elfoglalt álláspontot, mely szerint vannak olyan tárgyi körülmények, mint például a katonai szolgálat, tartós betegség gyógykezelése, vidéki vagy külföldi munkavállalás, amelyek bár akadályozzák a családi együttlakást, de ezek miatt a családi életközösség még fennálló.
[7] A felperes hangsúlyozta, hogy születési anyakönyvi kivonat igazolja, hogy magyar állampolgár az édesapja, a hatóságnak nem lehet ilyen körülmények között a vérségi kapcsolat fennálltára tekintettel a szülői felügyeleti jog gyakorlásának körülményeit vizsgálni, mivel ez a gyermek mindenekfelett álló érdeke is. E körben hivatkozott a Kúria idegenrendészeti összefoglaló véleményére, valamint a gyermekjogi egyezmény központi fogalmára.
[8] A kereseti kérelem hangsúlyozta, hogy az édesapja külföldi munkavállalása nem jelentheti az életközösség megszűnését, ezért az életközösség megszűnését jogsértő módon állapította meg a hatóság, hiszen az Szmtv. 94. § (2) bekezdésében foglalt felsorolásban szereplő kizáró, illetve visszavonási okok egyike sem áll fenn vele szemben.
[9] Az alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását indítványozta, a határozatában megjelölt indokokra hivatkozással.
[10] A védirat szerint a hatóság a tényállást teljeskörűen feltárta, a tényállás tisztázása érdekében helyszíni ellenőrzésre is sor került, idegenrendészeti nyilvántartásokban való lakcímellenőrzés is lefolytatásra került. Ennek eredményeként okszerűen került megállapításra, hogy a kk. felperes és magyar állampolgár édesapja között családi életközösség nem áll fenn. Hangsúlyozta, hogy a családi életközösség hiányát nemcsak a magyar állampolgár külföldi munkavállalása alapozta meg, hanem a nem azonos magyarországi bejelentett lakcím is.
A közigazgatási bíróság ítélete
[11] A Fővárosi Törvényszék a felperes kereseti kérelmét megalapozatlannak találta, és azt a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással elutasította.
[12] Az ítélet indokolása szerint a közigazgatási perben eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a felperes édesapjával tényleges család életközösségben él-e arra figyelemmel, hogy az édesapa életvitelszerűen Angliában él és dolgozik, valamint a bejelentett lakcímük sem azonos a felperessel.
[13] A bíróság a rendelkezésre álló adatokból úgy értékelte, hogy a felperes édesapja a válást követően – még az angliai munkavégzést megelőzően is – mivel már életvitelszerűen más címen élt, és időközben Londonban munkát vállalt, és onnan körülbelül félévente hazalátogat – összességében nem felel meg a családi együttélés feltételeinek, figyelemmel a Kúria Kfv.37.977/2018/8. számú ítéletben foglaltakra is.
[14] Mindezek eredményeként a bíróság megállapította, hogy az alperes jogszerűen döntött a felperes tartózkodási kártya engedélyének visszavonásáról az Szmtv. 94. § (2) bekezdés f) pontja és 94. § (4) bekezdésére hivatkozással.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet Kp. 121. § (1) bekezdése alapján való megsemmisítését, és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.
[16] Az ítéletet azért találta jogsértőnek, mert álláspontja szerint a közigazgatási bíróság a tényállást és a vonatkozó jogszabályokat helytelenül értékelte, ugyanis állítása szerint édesapja külföldi munkavállalása nem jelentheti az életközösség megszüntetését, mindebből kifolyólag az Szmtv. 94. § (2) bekezdésében foglalt felsorolás szerinti kizáró, illetve visszavonási okok egyike sem áll fenn vele szemben, így az Szmtv. 94. § (4) bekezdése sem valósult meg.
[17] Érvelése alátámasztásaként hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság BH 1988.358. számú eseti döntésére, mely szerint a család együttlakását akadályozó körülmények, mint például a katonai szolgálat, tartós betegség vagy vidéki külföldi munkavállalás a család együttlakását bár akadályozzák, de ezek okán a családi életközösség még fennáll. Hivatkozott a Kúria idegenrendészeti összefoglaló véleménye azon álláspontjára, hogy amennyiben a kérelmező vérségi kapcsolatot igazol, a hatóság nem vizsgálhatja a szülői felügyeleti jog gyakorlásának körülményeit, mivel a gyerek mindenekfelett álló érdeke ez.
[18] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja, azaz a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének a biztosítása, valamint a 2004/38/EK irányelv 12. cikk (3) bekezdésére tekintettel a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontjára hivatkozással, azaz az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának indokoltsága felmerülésére tekintettel befogadta.
[20] A Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítéletet a Kúria a felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálja felül, az előzetes döntéshozatali eljárás szükségessége, továbbá alapjogi kérdések értékelése során azonban az officialitás elve érvényesül.
[21] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban vizsgálta az Európai Parlament és a Tanács unió polgárainak és családtagjainak a tagállamok területén történő szabad mozgásához és tartózkodásához való jogáról, valamint a 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá [...] hatályon kívül helyezéséről szóló 2004/38/EK irányelv (továbbiakban: Irányelv) 12. cikk (3) bekezdésének értelmezésével összefüggésben az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének az indokoltságát, de a vizsgálat eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének nincs helye az alábbiak miatt.
[22] Az Irányelv 12. cikk (3) bekezdése az alábbiakról rendelkezik: „Az uniós polgárnak a fogadó tagállamból történő távozása vagy halála nem vonja maga után gyermeke vagy felügyeleti jogot gyakorló szülő tartózkodási jogának elvesztését, állampolgárságukra tekintet nélkül, ha a gyermekek fogadó tagállamban tartózkodnak, és ott egy oktatási intézménybe tanulmányok folytatása céljából beiratkoztak, tanulmányaik befejezéséig.”
[23] A közigazgatási per központjában álló alperesi határozat döntése jogalapját az Szmtv.-re alapította, annak 94. § (2) bekezdés f) pontjára, mely törvény jogharmonizációs záradékában az Irányelv is feltüntetésre került, mely szerint a szabályozás az Irányelvnek való megfelelést is szolgálja.
[24] A felperes az Irányelv 12. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek „első olvasatra” megfelel, hiszen magyar állampolgárságú édesapja van, azaz mint uniós polgár gyermeke, mint családtag volt jogosult a tartózkodási kártyára is, kiskorú, és emellett tanulmányait Magyarországon folytatja.
[25] A Kúria megvizsgálta az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatát az Irányelv családtag fogalma, illetve az Irányelv 12. és 13. cikke rendelkezései értelmezésére vonatkozóan.
[26] Az Európai Unió Bírósága többször megerősítette, hogy az Irányelv célja, hogy megkönnyítse a tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás jogát. Éppen ezért, az az uniós polgár, aki soha nem élt a szabad mozgás jogával, sem maga, sem családtagja nem hivatkozhat az Irányelvi rendelkezésekre (C-87/12. számú ítélet 30. pont, C-434/09. számú ítélet 39. pont).
[27] Az EU Bírósága jogértelmezése során azt is megállapította, hogy amennyiben az uniós polgár nem tartozik az Irányelv 3. cikk (1) bekezdése értelmében vett kedvezményezett fogalmába, családtagja sem tartozik e fogalomba, figyelemmel arra, hogy az Irányelv által a kedvezményezett családtagjaira ruházott jogok nem az említett családtagok saját jogai, hanem olyan származtatott jogok, amelyek a kedvezményezett családtagjaként szereztek (C-434/09. számú McCarthy ügy ítélet 42. pont).
[28] Az EU Bírósága értelmezése szerint azon harmadik országbeli állampolgárok, akik valamely uniós polgár családtagjai, kizárólag ezen uniós polgár tartózkodási helye szerinti fogadó államban hivatkozhatnak az Irányelv szerinti tartózkodási jogra, más tagállamban nem (C-40/11. számú ítélet 63., 64. pontok).
[29] Mindebből a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy a felperes bár uniós polgár családtagja, mivel az uniós polgár tartózkodási helye szerinti fogadó tagállamtól eltérő tagállamban kíván a családtagjára tekintettel tartózkodási jogára hivatkozni, az említett Irányelv hatálya rá nem terjed ki.
[30] Az Európai Unió Bírósága a C-40/11. számú Lida ügyben az ítélet rendelkező részében mondta ki, hogy az Irányelv által nem szabályozott, és az uniós polgárságra vonatkozó rendelkezésekhez nem kapcsolódó esetekben a harmadik országbeli állampolgárok nem hivatkozhatnak egy uniós polgártól származtatott tartózkodási jogra, azaz az uniós polgár származási tagállamában (jelesül Magyarországon) a harmadik országbeli állampolgár (a nigériai állampolgárságú kiskorú felperes) az Irányelvre származékos tartózkodási joga megteremtése érdekében nem hivatkozhat.
[31] Fordított diszkrimináció tilalmával kapcsolatos uniós jogi gyakorlatot, melynek alkalmazásához a nemzeti jog – így az Alaptörvény – diszkrimináció tilalmi rendelkezéseit kell vizsgálni, azért nem kellett jelen ügyben feltárni, mert a felperes felülvizsgálati kérelmében is hivatkozott szülő-gyermek viszonyra vonatkozó szabályokra, és kifejezetten az Alaptörvény L) cikk (1) bekezdésére tekintettel kellett az Szmtv. perbeli szabályait értelmezni. Az Alaptörvény fenti rendelkezése alapján pedig közvetlenül az Szmtv. 94. § (2) bekezdés f) pontjának jogszerűtlen alkalmazását kellett megállapítani a konkrét ügyben az alábbi indokok alapján.
[32] Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására, vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[33] A Kúria az Szmtv. 94. § (2) bekezdés f) pontja – Alaptörvény 28. cikk szerinti – értelmezése eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az a felperes esetére, a perbeli közigazgatási jogvitában nem alkalmazható.
[34] Az Szmtv. 94. § átmeneti rendelkezéseit a 2018. évi CXXX. törvény építette be az Szmtv.-be, és ezzel a magyar állampolgárok harmadik országbeli családtagjai a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) hatálya alá kerültek.
[35] Az Szmtv. 94. § (2) bekezdés f) pontja szerint azon harmadik országbeli állampolgár, aki a módosító törvény hatálybalépésekor érvényes, magyar állampolgárok családtagja részére kiállított tartózkodási kártyával vagy állandó tartózkodási kártyával rendelkezik, tartózkodási kártya vagy állandó tartózkodási kártya érvényességének lejártáig kérelmére nemzeti letelepedési engedélyt kap, kivéve, ha a magyar állampolgárral tényleges életközösség nem áll fenn.
[36] A Kúria álláspontja szerint az Szmtv. 94. § (2) bekezdés f) pontját nem lehet szövegkörnyezetéből kiragadva értelmezni, nem lehet a törvény szabályozásának logikájából kiragadva értelmezni, és az Alaptörvény 28. cikk szerinti értelmezésnek az felel meg, hogy az Szmtv. 94. § (2) bekezdés f) pontja nem az Szmtv. 2. § b) pontjában felsorolt valamennyi családtagra vonatkoztatható szabályozást tartalmaz.
[37] Az Szmtv. 94. § (2) bekezdése letelepedési engedély alóli kivételeket megállapító a)-d) pontjai a harmadik országbeli állampolgárok oldalán fennálló, felróható magatartásokat sorolják fel (pl. hamis adat szolgáltatása, büntetett előélet), míg a g)-h) pontban felsorolt esetek bár nem felróható, de a harmadik országbeli állampolgár oldalán fennálló objektív körülményeket szabályozzák (pl. ország elhagyása).
[38] A 94. § (2) bekezdés f) pontja a volt házastársakra – a többi Szmtv. 2. § b) pontjában felsorolt családtaghoz képest – eleve eltérő szabályozást tartalmaz, és a szabályozásból az következik, hogy nem szűnik meg a tartózkodási joga a házastársnak, ha egyrészt harmadik országbeli állampolgár magyar állampolgár házastársa meghal (függetlenül a házasság hosszától), másrészt a harmadik országbeli állampolgár és magyar állampolgár házassága annak megszűnéséig három évig fennáll) – tehát függetlenül az életközösség fennálltától.
[39] Mindebből következően a harmadik országbeli állampolgárra, mint volt házastársra az Szmtv. 94. § (2) bekezdés f) pontja eleve nem vonatkozhat.
[40] Az értelmezett rendelkezés a kiskorú, tanulmányait folytató harmadik országbeli állampolgár gyermekre pedig az alábbiak miatt nem vonatkozhat.
[41] Az Alaptörvény L) cikk (1) bekezdése második mondata szerint a családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.
[42] Alaptörvényünk az L) cikk (1) bekezdés első mondatában deklarálja, hogy Magyarország védi a családot is, mint a nemzet fennmaradásának alapját.
[43] A perbeli esetben a kiskorú felperes és magyar állampolgárságú édesapja függetlenül attól, hogy egy háztartásban élnek-e, családot alkotnak.
[44] A negyedik Alaptörvény-módosítással emelkedtek alkotmányos rangra azok a szabályok, amelyek a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvényben már korábban is megjelentek jogrendszerünkben.
[45] Emellett a gyermekek védelméről szóló New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezményt az 1991. évi LXIV. törvény hirdette ki, melynek 3. cikk (1) bekezdése deklarálja, hogy a gyermekeket érintő minden cselekményben, függetlenül attól, hogy állami vagy magán szociális jóléti intézmények, bíróságok, közigazgatási hatóságok vagy jogalkotó szervek hajtják-e végre, a gyermek mindenekfelett álló érdekét kell figyelembe venni, és ugyanezen egyezmény 9. cikk (3) bekezdése rögzíti, hogy a részes államok tiszteletben tartják az egyik vagy mindkét szülőtől elszakadt gyermek azon jogát, hogy rendszeresen fenntartsák személyes tapasztalataikat és közvetlen kapcsolatukat mindkét szülővel, kivéve, ha ez ellentétes a gyermek érdekeivel.
[46] Amennyiben az alperes jogértelmezését fogadná el a Kúria, az azt jelentené, hogy egy harmadik országbeli állampolgár gyermek tartózkodási joga azon az alapon is megszűnik, hogy a szülői felügyeleti jog megmaradása mellett magyar állampolgár és harmadik országbeli állampolgár szülei elválnak, és a magyar állampolgár szülő külön háztartásba költözik.
[47] A Kúria álláspontja szerint a gyermek mindenekfelett álló érdeke szerinti, valamint az Alaptörvény L) cikk (3) bekezdése család jogintézményét védő rendelkezésének megfelelő értelmezésnek az felel meg, amennyiben az Szmtv. 94. § (2) bekezdés f) pontja a kiskorú felperesre nem vonatkoztatható.
[48] A fentiek alapján a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásával a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
[49] A közigazgatási szervnek az új eljárásban a felperes tartózkodási kártya pótlása iránti kérelméről a Kúria jelen ítéletében kifejtett jogértelmezés figyelembevétele mellett kell állást foglalnia.
(Kúria Kfv.II.37.885/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás