KÜ BH 2021/275
KÜ BH 2021/275
2021.09.01.
A jogszabályon alapuló ügyféli minőség csak addig az időpontig illeti meg az ügyfelet, amíg az ügyféli jogállását megalapozó körülmény fennáll. Amennyiben a kérelmező a jogszabály szerint már nem minősül ügyfélnek, de ügyféli jogokat kíván gyakorolni, ebben az esetben őt terheli annak bizonyítása, hogy az adott közigazgatási ügy jogát vagy jogos érdekét közvetlenül érinti [2017. évi I. törvény (Kp.) 78. § (4) bekezdés, 85. §; 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 10. § (1) és (2) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes a G., Ipartelep ... helyrajzi szám alatti ingatlanon tervezett 8 db épület és ... helyrajzi szám alatti ingatlanon létesítendő új hulladéktároló épület építése ügyében indult építésügyi hatósági eljárásban 2020. február 26-án kelt függő hatályú döntésében értesítette az ismert ügyfeleket – köztük a felperest – az engedélyezési eljárás megindulásáról. A felperes az eljárásban az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012 (XI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Éphr.) 4. § (1) bekezdése alapján minősült ügyfélnek, mivel az ingatlan-nyilvántartás adatai alapján a G. .../53 helyrajzi szám alatti ingatlan tulajdonjogával rendelkezett.
[2] A felperes a 2020. április 20-án kelt, az építésügyi osztály vezetőjéhez intézett levélben arról nyilatkozott, hogy ügyféli jogait az eljárás során gyakorolni szeretné, valamint ügyfélként kérte az elektronikus iratbetekintés biztosítását. Kérelmét érdemben nem indokolta.
[3] Az alperes a 2020. április 27-én kelt PE/ETDR-EP/303-28/2020. számú végzésével a kérelmet az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 10. § (1) és (2) bekezdése, valamint az Éphr. 4. § (1)–(3) bekezdéseire hivatkozással elutasította. Az alperes a benyújtott kérelem kapcsán ismételten ellenőrizte a .../53 helyrajzi szám alatti ingatlan tulajdoni lapját, melynek során megállapította, hogy az érintett ingatlan 2020. április 9-től a S. SDI tulajdonát képezi, azon a felperes tulajdonjoga 2020. április 8-án megszűnt. Az eljárás megindításától a tulajdonjogviszony fennállásáig a felperes nyilatkozatot nem tett, kérelmet nem terjesztett elő. A fentiek alapján a felperes ügyféli jogállását megalapozó tulajdonjoggal nem rendelkezik, továbbá az Ákr. 10. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint nem minősül ügyfélnek, mivel a jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül nem érinti.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében elsődlegesen az alperes végzésének megváltoztatását kérte akként, hogy a bíróság az ügyféli jogállását megállapítva, iratbetekintést engedélyezzen a részére, másodlagosan – ha a rendelkezésre álló adatok alapján a jogvita véglegesen nem dönthető el – kérte a végzés hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését.
[5] Álláspontja szerint az alperes döntése sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését (tisztességes hatósági eljáráshoz való jog), az Ákr. 2. § (2) bekezdés a) pontját (ügyféllel való együttműködés), az 5. § (2) bekezdés a) pontját (ügyféli jogok gyakorlása) és 33. § (1) bekezdését (iratbetekintési jog), valamint az Éphr. 4. § (1) bekezdését. Azzal érvelt, hogy az ügyféli jogállást az eljárás megindulásakor az Éphr. 4. § (1) bekezdése alapján külön vizsgálat nélkül elnyerte, ezért nem jelölte meg iratbetekintés iránti kérelmében, hogy azt mely jogszabályra alapítja. Mivel az eljárás megindulásakor a hatóság ügyfélként kezelte a felperest, az alperesi logika szerint legalább a 2020. április 8-ig keletkezett iratokat meg kellett volna ismernie, melytől szintén elzárta a hatóság. Kifejtette, hogy más okból is ügyfélnek minősül, mivel figyelembe kell venni a jogos érdek fennállását. Azzal érvelt, hogy az önkormányzat a településrendezési, beépíthetőségi, közlekedésbiztonsági, útfenntartási feladatait, valamint a katasztrófavédelmi kötelezettségét nem tudja ellátni, amennyiben nem minősül az eljárásban ügyfélnek. Az építéshatósági engedélyezési eljárás nyomán megvalósítani szándékozott üzembővítés egy felső határértékű, veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem és lítium-ionos akkumulátorgyártó üzemegység kialakítására irányul. Ebből kifolyólag a katasztrófavédelem, és hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény 2. §-a kötelezettséget ró az önkormányzatra a védekezés és az esetleges következmények felszámolása körében. Fontos feladatként határozza meg a védelmi terv kialakítását, a károk enyhítését, a lakosság mentését és a jogszabály szerinti jelzőrendszer telepítését, amelyek mind alátámasztják az önkormányzatnak az engedélyezési eljárással érintett projekt kapcsán fennálló érintettségét. Az alperesnek ezért az ügyféli státuszát el kellett volna ismernie, és biztosítania kellett volna részére az iratbetekintés jogát.
[6] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a jogos érdeksérelem igazolása a felperes részéről nem történt meg, a tulajdonjoga megszűnésével ügyféli jogállás nem illeti meg, ezért a döntése jogszerű.
Az elsőfokú ítélet
[7] A Budapest Környéki Törvényszék (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) a 2020. november 10-én kelt, felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletében a felperes keresetét elutasította.
[8] Elsőként azt rögzítette, hogy a tárgyi ügy kérelemre induló eljárás. A felperes kérelmében ügyféli jogállás megállapítását kérte ügyfélként történő iratbe-tekintési jog biztosításával, melynek alátámasztására olyan tényt, körülményt, egyéb érdemi indokot nem adott elő, amelyet értékelés tárgyává lehetett volna tenni az ügyféli jogállás megállapításakor, és amely alapján alappal lenne levonható az a következtetés, hogy az ügy a felperes jogát vagy jogos érdekét közvetlenül érinti.
[9] A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (4) bekezdésének felhívásával az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a keresetlevélben foglalt érvelést a perben nem lehetett figyelembe venni, mert azt a felperes az eljárás megindítására vonatkozó kérelmében nem adta elő.
[10] Egyebekben megállapította, hogy a felperes a 2020. február 26-án kelt függő hatályú döntésben történt értesítésétől 2020. április 8-ig, azaz a tulajdonjogviszonya fennállásáig érdemi nyilatkozatot az eljárásban nem tett, kérelmet nem terjesztett elő, a tulajdonjogviszonya 2020. április 8-án történő megszűnésére figyelemmel az Éphr. 4. § (2) bekezdése alapján fennálló ügyféli jogosultsága megszűnt. A felperesnek a jogállás korlátlan időbeliségére vonatkozó érvelését tévesnek minősítette, rámutatva, hogy az ügyféli jogállás lényegi eleme a személy jogának vagy jogos érdekének az üggyel való kapcsolatában, a közvetlen érintettségben érhető tetten. A közvetlen érintettség megszűnése esetén az ügyféli jogállás is megszűnik. Ugyanakkor a felperes nincs elzárva attól, hogy ismételten kérelmet terjesszen elő az ügyféli jogállás megállapítása iránt, rögzítve abban olyan elemeket, amelyre jogának vagy jogos érdekének közvetlen érintettségét alapítja az engedélyezési eljárásban.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte elsődlegesen az alperes végzésére is kiterjedő hatállyal és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezésével, másodlagosan a bíróság új eljárás lefolytatására utasításával. Előadta, hogy a felülvizsgálati kérelme befogadását megalapozza, hogy a felvetett jogkérdés különleges súlyú, illetve társadalmi jelentősége kiemelt, továbbá alapvető eljárási joga sérült és az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés is fennáll, mivel az ítélet sérti a Kp. 78. § (4) bekezdését.
[12] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság iratellenesen rögzítette az ítélet indokolásában, hogy az iratbetekintés iránti kérelme ügyféli jogállás megállapítására irányuló kérelem volt, figyelmen kívül hagyva az alperes függő hatályú döntését, mely alapján a kérelem benyújtásakor megalapozottan tekintette ügyféli jogállását folyamatosan fennállónak. A kérelem szövegében is szerepel, hogy az ügyféli státuszból fakadó jogait kívánta gyakorolni, melynek fennállásában okkal bízhatott, mert az alperes nem adott tájékoztatást a státusz időközben történő változásáról, és a katasztrófavédelmi eljárásban is ügyfélként vonták be a hatásterület miatt, mely utóbbi tényről az alperesnek hivatalból volt tudomása. Hangsúlyozta, hogy az alperesnek nem a tulajdonban beállt változásról kellett volna értesítenie az önkormányzatot, hanem arról a tényről, hogy már nem tekinti ügyfélnek eljárásában, ezért más jogot érdeket kell valószínűsítenie, ha ügyféli jogosultságot kíván gyakorolni. A hivatalbóliság elve alapján az alperes köteles lett volna vizsgálni az ügyféli státusz fennállását az egész eljárás során.
[13] Az elsőfokú bíróság jogalap nélkül kérte számon ítéletében az ügyféli státuszra vonatkozó érdemi indokolást, mert a kérelem nem az ügyféli státusz megállapítására irányult és a Kp. 78. § (4) bekezdését is helytelenül alkalmazta. Nem vizsgálta, hogy fennállt-e az önhiba az új tényekre hivatkozás tekintetében. Ha a keresetlevélben előadottak mégis új ténynek, körülménynek minősülnek, a Kp. 78. § (4) bekezdés második fordulata alkalmazandó, mivel önhibáján kívül nem volt tudomása arról, hogy az alperes a korábban megállapított ügyféli státuszát megszűntnek tekinti, hiszen az alperes az erre vonatkozó tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, így legkorábban az alperesi végzésből értesült az alperes álláspontjáról. Ebből következően önhibáján kívül nem volt módja arra, hogy a tulajdonosi pozíció helyett más, jogos érdekét megalapozó hivatkozást adjon elő. Véleménye szerint nem helytálló az ítéletben foglalt azon érvelés sem, hogy a keresetlevélben előadottak új tényként nem vehetők figyelembe, mivel azok egyrészt nem minősülnek új ténynek, másrészt azokat önhibán kívül nem hozta fel az alapeljárásban.
[14] Előadta továbbá, hogy a Kp. 85. § (1) és (2) bekezdései alapján a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét köteles vizsgálni. Az alperes végzését azonban csak formálisan vizsgálta meg, ezért eljárása ez okból is jogellenes volt. Érdemben nem vizsgálta meg az ügy érdemi kérdését, az ügyféli jogállásának fennállását, holott az elsődleges kereseti kérelme erre irányult. Ehelyett az ítélet indokolása kifejezetten rögzíti, hogy a felperes nincs elzárva az ismételt kérelem előterjesztésétől, mellyel valójában iránymutatást adott a bíróság mindkét fél számára, kiemelve, hogy az ügyféli jogállás megállapítása iránti kérelemnek helye van. Figyelemmel arra, hogy a bíróság számára rendelkezésre álltak az ügyféli jogállás érdemében történő döntéshez szükséges tények, körülmények, jogellenesen mellőzte az érdemi döntés meghozatalát, szükségtelenül késleltetve ezáltal a felperesi jogsérelem orvoslását.
[15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megfelel a vonatkozó jogszabályi előírásoknak. A felperesnek tudatában kellett lennie azzal, hogy tulajdonosi joga megszűnésével automatikusan elvesztette ügyféli jogosultságát, ezért kérelmében igazolnia kellett volna az építkezéssel kapcsolatos jogát vagy jogos érdekét, melyet meg sem kísérelt. Ezen hiányosságokat a Kp. 78. § (4) bekezdése alapján a bírósági eljárásban már nem lehet pótolni, hiszen az elsőfokú bíróságnak a közigazgatási eljárásban megvalósult tényállás alapján kellett elvégezni a perben érintett végzés felülvizsgálatát. Erre figyelemmel a felülvizsgálati kérelemben is felhozott érvek a jogos érdek, illetve közvetlen érintettség vonatkozásában nem vizsgálhatók.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott.
[17] A felülvizsgálati eljárás kereteit a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem jelöli ki. A felperes felülvizsgálati kérelme alapján a Kúriának arról kell döntenie, hogy az elsőfokú bíróság a Kp. 78. § (4) bekezdésére hivatkozással helyesen állapította-e meg, hogy a felperes mulasztott, amikor elsőként a keresetlevelében adta elő az Ákr. 10. § (1) bekezdésén alapuló ügyféli jogállás megállapítására vonatkozó érdemi indokait, ezért azt a perben nem lehetett figyelembe venni.
[18] A felperes érvelése szerint kérelme iratbetekintésre irányult, melyben ügyféli státuszát megalapozó indokait azért nem kellett kifejtenie, mert a tárgyi építésügyi hatósági eljárásban – alperes által is elismerten – az Éphr. 4. § (1) bekezdése alapján megillető ügyféli jogállással már rendelkezett, melynek megszűnéséről az alperes a 057/53. hrsz. alatti ingatlanon fennállt tulajdonjoga megszűnését követően nem értesítette.
[19] A Kúria elöljáróban rámutat, hogy az Ákr. 33. § (1) bekezdése alapján az iratbetekintés joga ügyféli jog, ezért a jog gyakorlására irányuló kérelem elbírálása során az alperesnek az Ákr. 3. §-a alapján hivatalból kellett vizsgálnia, hogy a felperesnek a kérelem előterjesztésének időpontjában is fennállt-e még az ügyféli jogállását megalapozó tulajdonjoga, ennek során pedig az volt megállapítható, hogy a felperes az eljárás megindításától a tulajdonjogviszonya fennállásáig, azaz 2020. április 8-ig minősült jogszabály szerint (ex lege) ügyfélnek az eljárásban. Mindezek miatt az iratbetekintés joga is csak ezen időpontig illette meg a felperest, ezen ügyféli jog gyakorlására irányuló kérelem elutasítása tehát megfelelt a vonatkozó törvényi előírásoknak, a végzés ebben a részében nem jogszabálysértő.
[20] A Kúria hangsúlyozza, hogy az Ákr. 10. § (1) és (2) bekezdésében rögzített két ügyféli minőség nem kizárja, hanem éppen kiegészíti egymást: értelemszerű, azaz bizonyítást nem igényel a jogszabály alapján ügyfélnek minősülő személy ezen eljárási pozíciója. Amennyiben a kérelmező nem minősül a jogszabály szerint ügyfélnek, de ügyféli jogokat kíván gyakorolni, ebben az esetben őt terheli annak bizonyítása, hogy az adott közigazgatási ügy jogát vagy jogos érdekét közvetlenül érinti. Annak tárgyában dönteni csak indokolással ellátott kérelem alapján lehet, ahogyan arra a jogerős ítélet is rámutatott. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a felperes 2020. április 20-án kelt kérelmét elsőként abból a szempontból vizsgálta meg, hogy az ténylegesen mire irányult, de annak során az ügyféli jogállás megállapítására vonatkozóan téves következtetést vont le.
[21] A felperes megalapozottan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az alperes és az elsőfokú bíróság egyaránt iratellenesen határozta meg az eljárás tárgyát a benyújtott kérelem alapján. Megállapítható, hogy a felperes azon nyilatkozatából, mely szerint „ügyféli jogaimat az eljárás során gyakorolni szeretném, valamint ügyfélként kérem az elektronikus iratbetekintés biztosítását” általános ügyféli jogállás megállapítására irányuló szándék sem a nyilatkozat megszövegezése, sem annak tartalma alapján nem állapítható meg.
[22] Mivel az elsőfokú bíróság nem észlelte, hogy az alperes végzésében részben iratellenesen állapította meg az ügy tárgyát, tévesen alkalmazta felperes ügyében a Kp. 78. § (4) bekezdését. Jelen ügyben nem arról van szó, hogy a felperes a bizonyítás során nem működött közre, önhibájából elhallgatott valamilyen tényt, körülményt, amit elsőként csak a per folyamán, a keresetlevélben adott elő, hanem az történt, hogy az alperes – túlterjeszkedve a felperesi kérelmen – azt is megállapította a végzés indokolási részében, hogy a felperest az Ákr. 10. § (1) bekezdése alapján sem illeti meg ügyféli státusz a tárgyi építésügyi eljárásban, melyhez érdemi indokolást nem fűzött. Ennélfogva alappal nem kifogásolható, hogy az általános ügyféli jogállásra vonatkozó kereseti hivatkozásokat az elsőfokú bíróság érdemben nem vizsgálta meg és erre vonatkozó döntést nem hozott, ugyanakkor annak jogalapját tévesen jelölte meg a Kp. 78. § (4) bekezdésében. A felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet jogszerűsége, ezért a Kúria sem dönthetett érdemben a felperes általános ügyféli minőségéről, hiszen arra vonatkozó megállapításokat az ítélet nem tartalmazott.
[23] A Kúria továbbá megállapította, hogy az általános ügyféli jogállás kapcsán meghozott jogszabálysértő döntés akadályát képezné annak, hogy a felperes a jövőben erre vonatkozóan is kérelmet nyújtson be, amit az elsőfokú bíróság a döntés meghozatala során figyelmen kívül hagyott az eljárás tárgyának részben iratellenes megállapítása és a téves jogértelmezése következtében. Ezen eljárási szabálysértés azonban a felülvizsgálati eljárásban az alperes végzésének részbeni megváltoztatásával orvosolható volt. Ugyanakkor a Kúria is hangsúlyozza, hogy az ügyféli jogosultság csak addig az időpontig illette meg a felperest, amíg az ügyféli jogállását megalapozó tulajdonjoga fennállt, mivel ezen időpontig e jogával nem élt, az visszamenőlegesen akkor sem nyílik meg, ha az Ákr. 10. § (1) bekezdésén alapuló ügyféli státuszát egy új eljárásban igazolni tudja.
[24] Az elsőfokú bíróság ítélete és az alperes végzése a már kifejtettek szerint részben jogszabálysértőnek bizonyult, ezért a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján az ítéletet és az alperes végzését a jogszabálysértő rendelkezések tekintetében a Kp. 115. § (2) és 99. § (3) bekezdéseire figyelemmel alkalmazandó Kp. 90. § (1) bekezdés b) pontja alapján – törvény kizáró rendelkezése hiányában – a rendelkező részben foglaltak szerint változtatta meg.
(Kúria Kfv.IV.37.100/2021.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás