BÜ BH 2021/279
BÜ BH 2021/279
2021.10.01.
I. Azon feltételezés alapja, hogy a vádlottak jelenléte az eljárásban más módon nem lenne biztosítható, a vád tárgyává tett bűncselekmények kiemelkedő törvényi fenyegetettségével kapcsolatos; a vád tárgyává tett cselekmények tárgyi súlya, az akár életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés kiszabásának lehetősége és az ezzel való fenyegetettség terhe az a konkrét tény, amely – összevetve az ügyben a vádlottak konkrét személyi, valamint az ügy objektív körülményeivel – a törvényi feltételek fennállását megalapozza.
II. A bűncselekmény – büntetési tételben megnyilvánuló – tárgyi súlya ugyanakkor csak a konkrét ügy speciális jellemzőivel együtt jut szerephez, illetve ad ilyen következtetésre alapot. A tárgyi súly kapcsán önmagában a (Btk. Általános és Különös Része szerinti) jogalkotói értékelés nem biztosít a letartóztatás indokoltságára önálló következtetési alapot [Be. 276. § (2) bek. a) pont ab) alpont].
[1] Az ítélőtábla 2021. április 13. napján megtartott tanácsülésen meghozott végzésével a 2019. október 2. napjától letartóztatásban lévő I. r. vádlott letartóztatását és a 2018. október 9. napjától 2018. október 11. napjáig őrizetben, azóta bűnügyi felügyelet hatálya alatt álló II. r. vádlott bűnügyi felügyeletét fenntartotta. Megállapította, hogy a II. r. vádlott továbbra is csak a bíróság engedélyével hagyhatja el B. közigazgatási területét, illetőleg változtathatja meg lakóhelyét, tartózkodási helyét. A bűnügyi felügyelet magatartási szabályainak megtartását változatlanul a vádlott mozgását nyomon követő technikai eszközzel kell ellenőrizni.
[2] A végzés ellen az I. r. vádlott kézbesítési íven fellebbezést jelentett be, amelyet nem indokolt.
[3] A végzés ellen a II. r. vádlott meghatalmazott védője is jelentett be fellebbezést, melyben indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla végzését megváltoztatva a II. r. vádlott bűnügyi felügyeletét szüntesse meg. A védő fellebbezésében előadta, hogy a bűnügyi felügyelet szükségtelen és törvényi feltételei nem állnak fenn. A II. r. vádlott minden egyes nyomozati eljárási cselekményen, bírósági ülésen és tárgyaláson az előírtak szerint megjelent. A II. r. vádlottnak sem életkoránál, sem kapcsolatainál fogva nincs lehetősége és szándéka sem, hogy a büntetőeljárás alól magát kivonja. Téves az első fokon eljárt ítélőtáblának az az érvelése, hogy a rendezett családi, lakhatási és egzisztenciális körülmények nem zárják ki a II. r. vádlott szökésének és elrejtőzésének veszélyét. Az ítélőtábla nem fejtette ki, hogy milyen konkrét tények és indokok támasztják alá a kényszerintézkedés meghosszabbítását, a végzés ezek hiányában törvénysértő. A védő hivatkozott a kúriai gyakorlatra, mely szerint a vád tárgyává tett bűncselekmény tárgyi súlya önmagában nem elegendő érv a kényszerintézkedés elrendelésére vagy fenntartására. A II. r. terhelt bűnügyi felügyelete fenntartásának semmilyen ésszerű indoka nincs, a vád tárgyává tett cselekmény bekövetkezte óta eltelt csaknem két évtized (mely időtartam csaknem teljes egészét a II. r. vádlott kényszerintézkedés nélkül töltötte), ismert személyi körülményei, valamint a büntetőeljárási törvény 2. § (2) és 271. § (1) bekezdésében foglalt alapelvek a bűnügyi felügyelet további fenntartása ellen hatnak. A fenti szempontokat az ítélőtábla nem, vagy nem kellő alapossággal vizsgálta, ennélfogva határozata törvénysértő.
[4] A fellebbviteli főügyészség a végzést tudomásul vette.
[5] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés fenntartása indokoltságának megítélésekor vizsgálni kell, hogy annak további fenntartása tényszerű alapon áll-e, észszerűen alátámasztott, az abból levont következtetés okszerű, ekként annak alkalmazása célszerű-e. Az ítélőtábla törvényesen állapította meg, hogy a kényszerintézkedés alkalmazásának a Be. 276. § (1) bekezdés a) pont II. fordulata szerinti általános előfeltétele mindkét vádlott esetében továbbra is fennáll. Velük szemben egymással halmazatban álló, kiemelkedő tárgyi súlyú, 10 évtől 20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények miatt van folyamatban a büntetőeljárás. Erre figyelemmel a vádlottak bűnösségének megállapítása esetén velük szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabására kerülhet sor. A bűncselekmény tárgyi súlya azonban önmagában nem alapozhatja meg a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés fenntartását, a bűncselekmény tárgyi súlyával összefüggésben vizsgálni kell a vádlottak személyéhez köthető tényeket és adatokat is. A Legfőbb Ügyészség szerint az ítélőtábla ezt a vizsgálatot mindkét vádlott vonatkozásában helyesen el is végezte. Megállapítható, hogy az I. r. vádlott személyi körülményei kedvezőtlenek, jelen ügyben elrendelt letartóztatását megelőzően bejelentett munkahellyel, rendszeres igazolt jövedelemmel nem rendelkezett, jelentős összegű tartozás terheli, vele szemben más büntetőeljárás is folyamatban van, esetében felmerült a tanú befolyásolása is. Az I. r. vádlott egészségi állapota megromlott, nyilatkozata szerint sérvműtétre vár.
[6] A Legfőbb Ügyészség kifejtette, hogy az I. r. vádlott esetében a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés továbbiakban történő fenntartásának a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontja, b) pont bb) alpontja, valamint c) pont cb) alpontja szerinti különös okai változatlanul fennállnak. A Be. 271. § (1) és (2) bekezdése szerinti szükségesség és arányosság elve alapján a Be. 277. § (4) bekezdés a), c) és e) pontjaiban foglaltakra is utalva a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint az I. r. vádlott letartóztatásának továbbiakban történő fenntartása indokolt, helyette enyhébb személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés alkalmazhatóságának lehetősége kizárt.
[7] A II. r. vádlott esetében a vád tárgyává tett bűncselekmények törvényi fenyegetettsége miatt a szökés, elrejtőzés reális veszélye kedvező személyi körülményei ellenére is megállapítható. A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésének, fenntartásának a Be. 276. § (2) bekezdésében megállapított okai a Legfőbb Ügyészség szerint nemcsak olyan körülményekre alapíthatók, amelyek a bizonyosság erejével állapíthatók meg. A II. r. vádlott esetében nyilvánvaló, hogy az eljárás tárgyát képező bűncselekmények törvényi fenyegetettsége a személyére hatással van, egyben a folyamatban lévő bizonyítás érdeke sem hagyható figyelmen kívül. A II. r. vádlott kedvező személyi körülményei már értékelést nyertek, hiszen esetében nem került sor a személyi szabadság elvonásával járó kényszerintézkedés alkalmazására. Ugyanakkor a szökés, elrejtőzés megakadályozása, a bizonyítás lefolytatásához fűződő érdek olyan közérdek, amely megelőzi a személyi szabadság tiszteletben tartásához fűződő jogot. Mindezek alapján a II. r. vádlott bűnügyi felügyeletének fenntartásáról törvényesen döntött az ítélőtábla, végzése – utalva a Be. 279. § (3) bekezdés a) pontjára is – nem törvénysértő.
[8] Indítványozta, hogy a Kúria a Be. 614. § (3) bekezdés b) pontja alapján, a Be. 614. §-ának (4) bekezdése szerinti tanácsülésen az ítélőtábla végzését a Be. 605. §-ának (1) bekezdése alapján hagyja helyben.
[9] Az I. r. vádlott és a II. r. vádlott védőjének fellebbezése alaptalan.
[10] Az ítélőtábla helyesen állapította meg, hogy a vádlottakkal szemben a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés általános feltétele a Be. 276. § (1) bekezdés a) pontjának II. fordulatára figyelemmel fennáll, az ügyészség a vádlottakat szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményekkel vádolja. A Kúria az ítélőtábla indokolását kiegészíti azzal, hogy a vádlottak vonatkozásában a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés további fenntartásának a Be. 276. § (1) bekezdés b) pontjában írt feltétele is fennáll, mert a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés céljának eléréséhez ez szükséges, és az elérni kívánt cél más módon nem biztosítható.
[11] Az ítélőtábla helyesen állapította meg, hogy a vádlottakkal szemben a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedések különös feltéte-lei közül a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontja továbbra is megállapítható, az ennek alapjául szolgáló tények és körülmények nem változtak.
[12] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontja értelmében személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés rendelhető el a terhelt jelenlétének biztosítása érdekében, ha megalapozottan feltehető, hogy a büntetőeljárásban elérhetetlenné válna, így különösen megszökne, elrejtőzne.
[13] A Kúria e vonatkozásban rámutat arra, hogy a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelését követően annak fenntartására, illetve az elsőfokú eljárásban fenntartást követő 6 hónap elteltével felülvizsgálatára sor került, azok során ezen különös feltétel fennállását az ügyben eljáró bíróságok vizsgálták és megállapították. A Kúria utal arra, hogy a Be. 279. § (3) bekezdés a) pontja értelmében a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés megszüntetésére akkor kerülhet sor, ha az elrendelésének oka megszűnt. Az ügyben első fokon eljáró ítélőtábla helyesen állapította meg, hogy a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésének oka nem szűnt meg, az eljárás során abban változás nem tapasztalható. A vádlottak jelenlétének biztosítása érdekében továbbra is feltehető, hogy az eljárásban való jelenlétük biztosítása kényszerintézkedés alkalmazása nélkül nem lehetséges, mert megalapozottan feltehető, hogy enélkül a büntetőeljárásban elérhetetlenné válnának, elrejtőznének. A Be. 279. § (3) bekezdésére figyelemmel ezért ebben az ügyben a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés megszüntetésének nincs helye, ugyanakkor vizsgálandó más személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésének lehetősége az I. r. vádlott vonatkozásában, melynek az ítélőtábla eleget tett, és helyesen állapította meg, hogy az I. r. vádlott vonatkozásában a letartóztatásnál enyhébb személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés nem lenne elegendő annak célja elérésére.
[14] A Kúria az ítélőtábla végzésének indokolásából mellőzi mindkét vádlott tekintetében azt, hogy a szökés, elrejtőzés veszélye [Be. 276. § (2) bek. a) pont ab) alpont] a vád tárgyává tett bűncselekmények jellegére és a kitartó szándékkal történő elkövetésére figyelemmel lenne megállapítható, mivel azon feltételezés alapja, hogy a vádlottak jelenléte az eljárásban más módon nem lenne biztosítható a vád tárgyává tett bűncselekmények kiemelkedő törvényi fenyegetettségével kapcsolatos; a vád tárgyává tett cselekmények tárgyi súlya, az akár életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés kiszabásának lehetősége és az ezzel való fenyegetettség terhe az a konkrét tény, amely – összevetve az ügyben a vádlottak konkrét személyi körülményeivel, valamint az ügy objektív körülményeivel – a törvényi feltételek fennállását megalapozza.
[15] A Kúria megállapítja, hogy az I. r. vádlott vonatkozásában a Be. 276. § (2) bekezdés b) pontjának bb) alpontjára és c) pontjának cb) alpontjára történő hivatkozás is megalapozott, az ítélőtábla indokolása e körben helytálló.
[16] A Be. 276. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontja értelmében a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelhető a bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának megakadályozása érdekében, ha megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a bizonyítást veszélyeztetné, így különösen, ha a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személyt megfélemlítene, jogellenesen befolyásolna. Az első fokon eljáró ítélőtábla ebben a körben helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az ügy egyedi körülményeire figyelemmel, a vádemelést követően bíróság előtt folyamatban lévő bizonyítási eljárás során jelen ügyben megalapozottan feltehető, hogy az I. r. vádlott a tanúk megfélemlítésével vagy jogellenes befolyásolásával a bizonyítás meghiúsítására törekedne. A bűncselekmény elkövetését tagadó I. r. vádlott kifejezetten vitatja egyes tanúk szavahihetőségét, az ügy sajátos körülményeire figyelemmel pedig kiemelkedő jelentősége van a bizonyítás eredményessége szempontjából annak, hogy az ügy tanúi vallomásukat befolyásmentesen tegyék meg. E vádlott tárgyaláson tett vallomásának egyes elemeiből megállapítható, hogy ő, valamint az ügy egyes tanúi között hosszabb időre visszanyúló ellentéteket megalapozó kapcsolat áll fenn, emellett az I. r. vádlott kifejezetten kérte, hogy az általa megjelölt tanúkkal a szembesítés a személyes jelenlétében történjen. A vádiratban foglaltak bizonyítása során arra figyelemmel, hogy a vád tárgyává tett cselekmények elkövetési ideje közel 20 évvel ezelőtti, a valósághű tényállás megállapítása szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a tanúk vallomásukat félelem- és befolyásmentesen tehessék meg.
[17] A Be. 276. § (2) bekezdés c) pont cb) alpontja értelmében a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés a bűnismétlés lehetőségének megakadályozása érdekében is elrendelhető, ha megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy az eljárás tárgyát képező bűncselekményt folytatná, vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el. Az I. r. vádlott előélete, letartóztatás előtti személyi körülményei alapján alappal feltehető, hogy a vádlott újabb, szabadságvesztéssel büntetendő, vagyon elleni bűncselekményt követne el megélhetésének biztosítása érdekében.
[18] Az I. r. vádlott vonatkozásában a letartóztatás fenntartása a Be. 277. § (4) bekezdés a), c) és e) pontjai alapján továbbra is indokolt: a bűncselekmény jellegére, személyi és családi körülményeire, valamint a büntetőeljárás előtt és az eljárás során tanúsított magatartására tekintettel megállapítható, hogy jelenlétének biztosítása, elrejtőzésének megakadályozása, a bizonyítás veszélyeztetésének elhárítása, illetve újabb, szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetésének megakadályozása távoltartással, illetve bűnügyi felügyelettel nem biztosítható.
[19] Mindez megalapozza a Be. 271. § (2) bekezdését, mely szerint súlyosabb korlátozással járó kényszerintézkedés akkor rendelhető el, ha a kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél kisebb korlátozással járó kényszerintézkedéssel vagy egyéb eljárási cselekménnyel nem érhető el.
[20] A Kúria a Be. 271. § (1) bekezdésére figyelemmel megállapítja, hogy az eljárásban elrendelt kényszerintézkedés az I. r. vádlott vonatkozásában jelenleg nem olyan hosszú tartamú, amely az ügy tárgyi súlyához, valamint a vád tárgyává tett cselekmények jellegéből és az elkövetés óta eltelt időmúlásból fakadó terjedelmes bizonyításhoz kapcsolódó legszükségesebb mértékű korlátozás túllépésének lenne tekinthető.
[21] A letartóztatás és a személyi szabadságot korlátozó más bírói engedélyes kényszerintézkedés feltételeinek vizsgálatánál konkrét, az adott ügyre vonatkozó tényeken alapulhat az a következtetés, hogy fennáll a szökés, elrejtőzés vagy a bűnismétlés veszélye (BH 2009.7.).
[22] Az Emberi Jogok Európai Bírósága az EJEB 2013.53129/2009. Imre Zsolt kontra Magyarország ítéletében kifejtette: azt, hogy a vádlott előzetes letartóztatásának fenntartása észszerű-e, minden esetben az ügy speciális vonásainak a fényében kell megítélni. Az elhúzódó fogva tartás egy adott ügyben csak akkor lehet indokolt, ha a közérdek valódi követelményének olyan specifikus jelei állnak fenn, amelyek – az ártatlanság vélelme ellenére – nagyobb súllyal esnek latba, mint az Egyezmény 5. cikkében lefektetett, az egyéni szabadság tiszteletben tartását előíró szabályok (indokolás 41.).
[23] A nyomozási bíró eljárásáról az előzetes letartóztatás elrendelése tárgyában született 93/2011. BK vélemény szerint, amikor a bíróság az (előzetes) letartóztatás különös feltételeit vizsgálja, rendkívüli gondossággal kell eljárnia. Figyelembe kell venni, hogy olyan feltételezés, amely egy jövőbeli esemény bekövetkezésének a valószínűsítéséből áll, csak tényeken alapuló következtetések útján történhet. A megalapozottan feltehető kifejezés olyan jövőbeli történésre, eseményre utal, amelynek a bekövetkezése a rendelkezésre álló körülményekből, tényekből előre látható, elképzelhető, várható, gyanítható, vagyis valószínűsíthető, valószínű. A bűncselekmény – büntetési tételben megnyilvánuló – tárgyi súlya csak a konkrét ügy speciális jellemzőivel együtt jut szerephez, illetve ad ilyen következtetésre alapot. A tárgyi súly kapcsán önmagában a (Btk. Általános és Különös Része szerinti) jogalkotói értékelés nem biztosít az előzetes letartóztatás indokoltságára önálló következtetési alapot.
[24] Az előzetes letartóztatás szükségessége a büntetőeljárási törvényben meghatározott különös okok és a konkrét ügy jellemzőjének egybevetett vizsgálata eredményeként válik megismerhetővé (BH 2007.403.).
[25] A közérdek előtérbe léphet a személyi szabadság tiszteletben tartásának követelményeivel szemben (BH 2009.7.II.). A Kúria a közérdek körébe sorolja azt is, amikor a felrótt bűncselekmény büntetési tétele alapján a kiszabható büntetés olyan tetemes, hogy abból a szökés, elrejtőzés veszélyére vonható megalapozott következtetés. E következtetés alapja tény, éspedig a büntetési tétel. Ebből következik, hogy a vádlottaknak bűnösségük megállapítása esetén kiemelkedő tartamú, akár életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés végrehajtásával kell számolniuk, amely alapjául szolgálhat azon megalapozott feltevésnek, hogy erre figyelemmel személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés nélkül jelenlétük az eljárásban nem lenne biztosítható, illetve elrejtőznének (Kúria, Bpkf.II.568/2015/2.).
[26] Ez a körülmény megalapozza a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés elrendelésének hivatkozott törvényi feltételét, ugyanakkor az I. és II. r. vádlottak vonatkozásában konkrét személyi körülményeik összevetésével kell azt meghatározni, hogy erre figyelemmel letartóztatás elrendelése és fenntartása szükséges, vagy elégséges enyhébb személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés elrendelése, illetve fenntartása. Az ítélőtábla e tekintetben az I. és II. r. vádlottak személyi és családi körülményeit, jövedelmi viszonyait, bűnügyi előéletüket figyelembe véve helyesen foglalt állást abban, hogy az I. r. vádlott esetében az elérni kívánt cél kizárólag letartóztatással, míg a II. r. vádlott esetében a korábban elrendelt feltételek mellett bűnügyi felügyelet fenntartásával is elérhető. Az ítélőtábla döntése és annak indokolása ezért megfelel a Be. 2. § (2) bekezdésében és (3) bekezdésében szabályozott elveknek mind az I., mind a II. r. vádlott vonatkozásában, így határozata törvényes. A vádlottakkal szemben alkalmazott személyi szabadságot korlátozó bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésének okai továbbra is változatlanul fennállnak, ezért azok megszüntetésének nincs helye. Az I. és II. r. vádlottal szemben fenntartott kényszerintézkedés a korábban megjelölt általános és különös okokon alapul, törvényi feltételei fennállnak, az elérni kívánt célhoz szükségesek, egyéni körülményeikkel és az elérni kívánt céllal arányosak, az azzal elérni kívánt cél az I. r. vádlott esetében enyhébb kényszerintézkedéssel nem, kizárólag letartóztatás útján, míg a II. r. vádlott esetében enyhébb kényszerintézkedéssel, bűnügyi felügyelet útján biztosítható.
[27] A II. r. vádlott védőjének érvelésével kapcsolatban a Kúria megjegyzi: nincs jelentősége annak, hogy védence a bűnügyi felügyelet szabályait betartotta. A kényszerintézkedés magatartási szabályainak betartása önmagában a kényszerintézkedés indokoltságát nem közömbösíti, a törvény csak a fenti szabályok megszegéséhez fűz eljárásjogi szankciókat. Betartása a vádlott kötelessége, ami önmagában nem hat vissza az alkalmazásának törvényi feltételeire (Kúria Bpkf.III.164/2021.).
[28] Mindezekre figyelemmel az I. r. vádlott, valamint a II. r. vádlott védőjének fellebbezése alaptalan. A Kúria erre tekintettel a Be. 614. § (1) bekezdése, (3) bekezdés b) pontja és (4) bekezdése alapján az ítélőtábla fellebbezéssel támadott végzését tanácsülésen elbírálva, a Be. 605. § (1) bekezdésére utalva helybenhagyta.
(Kúria Bpkf. I. 585/2021.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás