BÜ BH 2021/280
BÜ BH 2021/280
2021.10.01.
A felülvizsgálati indítvány alapján a felülvizsgálati ok vizsgálatát a jogerős tényállásban megállapított cselekmény alapján kell elvégezni, a hivatkozott anyagi jogi jogszabály megsértését ezen tényállás alapján kell megítélni.
Felülvizsgálati eljárásban – az érdemi felülbírálatra alkalmatlansága folytán – a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését eredményezi, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás olyan ellentmondásokat tartalmaz, amelyek miatt a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentős kérdésekben (a terhelt bűnösségének megállapítása, felmentése, az eljárás megszüntetése, a bűncselekmény minősítése, illetve a Btk. anyagi jogi szabályainak megfelelően kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés) nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen tényállásra alapította ítéletének a felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló rendelkezéseit [Be. 649. § (1) bek., 650. § (2) bek., 663. § (1) bek. b) pont].
[1] A törvényszék a 2019. június 18. napján kihirdetett ítéletében a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki pénzhamisítás bűntettében [Btk. 389. § (1) bek. b) pont I. ford.] és kábítószer birtoklása vétségében [Btk. 178. § (1) bek. III. ford., (5) bek. a) pont], ezért őt, mint a pénzhamisítás bűntettében bűnszervezetben elkövetőt – halmazati büntetésül – 4 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozata fegyház, a III. r. terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
[2] Az V. r. terheltet a törvényszék ítéletében bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett pénzhamisítás bűntettében [Btk. 389. § (1) bek. b) pont, I. ford.], ezért őt, mint a pénzhamisítás bűntettében bűnszervezetben elkövetőt 2 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg és rendelkezett arról, hogy az V. r. terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
[3] A törvényszék kötelezte az V. r. terheltet az I. r., IV. r. és VII. r. terhelttel egyetemlegesen a magánfél részére kártérítés és eljárási illeték megfizetésére, valamint az V. r. terheltet 454 177 forint bűnügyi költség viselésére is.
[4] Az ítélet ellen az ügyészség – egyebek mellett – fellebbezést jelentett be az V. r. terhelt terhére a társtettesség megállapítása végett azzal, hogy a kiszabott büntetést megfelelőnek tartja.
[5] Fellebbezést jelentett be a III. r. terhelt a pénzhamisítás tekintetében, a bűnszervezetben elkövetés megállapítása mellőzése érdekében, a kábítószer birtoklása tekintetében felmentésért, a szabadságvesztés börtön végrehajtási fokozatának megállapítása, a tartamának enyhítése és a végrehajtás felfüggesztése végett. Védője a pénzhamisítás tekintetében a bűnszervezetben elkövetés megállapításának mellőzése érdekében, a kábítószer birtoklása tekintetében felmentésért, a halmazati büntetés mellőzéséért, a szabadságvesztés tartamának enyhítése és esetleges pártfogó felügyelet elrendelésével a végrehajtás felfüggesztése végett.
[6] Az V. r. terhelt fellebbezést jelentett be elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a minősítés megváltoztatásáért, a bűnszervezetben elkövetés mellőzéséért, és a büntetés enyhítése érdekében; míg védője a tényállás téves megállapítása miatt elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a minősítést is támadva enyhítésért.
[7] A másodfokon eljáró ítélőtábla a 2020. február 6. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozott, 2020. február 13. napján kihirdetett ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét egyebek mellett a III. r. és az V. r. terhelttel szemben is megváltoztatta.
[8] A III. r. terhelt szabadságvesztését 2 évre enyhítette, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg, mellőzte a közügyektől eltiltás kiszabását. A feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezést akként változtatta meg, hogy a III. r. terhelt – a büntetés végrehajtása esetén – legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható. A pénzhamisítás bűntettében a bűnszervezetben elkövetés megállapítását mellőzte.
[9] Az V. r. terhelt esetében az ítélőtábla a folytatólagos elkövetésre utalást mellőzte. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg. A közügyektől eltiltás kiszabását mellőzte. A feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezést akként változtatta meg, hogy az V. r. terhelt – a büntetés végrehajtása esetén – legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A pénzhamisítás bűntettében a bűnszervezetben elkövetés megállapítását mellőzte. Az V. r. terhelttel szemben 4 384 765 forint összegben vagyonelkobzást rendelt el.
[10] A jogerős ítélettel szemben a fellebbviteli főügyészség a Be. 652. § (3) bekezdésében írt határidőn belül nyújtott be felülvizsgálati indítványt 2020. augusztus 10. napján a III. r. és az V. r. terhelt terhére a Be. 648. § a) pontja alapján a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában írt okból, mivel a másodfokú bíróság a büntető anyagi jogszabály megsértésével törvénysértő büntetést szabott ki a III. r. és az V. r. terhelt tekintetében.
[11] A felülvizsgálati indítvány hivatkozik arra, hogy az elsőfokú ítélet nemcsak az ítélet történeti tényállási részében, hanem ítéletszerkesztési hiba folytán az ítélet indokolásában is rögzített egyes tényeket, mely a történeti tényállás részét képezik, így az elsőfokú ítélet 55. oldal 6. bekezdésében, valamint a 61. oldal 5. bekezdésében foglalt ténymegállapítások is a törvényi tényállás részét képezték. A másodfokon eljáró ítélőtábla ügydöntő határozatával az elsőfokú ítélet tényállását kismértékben kiegészítette, amely azonban nem érintette az elsőfokú ítélet indokolási részében szereplő, megjelölt tényállási részek tartalmát és a III. r. és V. r. terheltet érintően a cselekvőségükkel kapcsolatos megállapított ítéleti történeti tényállást.
[12] A felülvizsgálati indítvány szerint az ítélőtábla ítélete törvénysértő, mert a bíróság a Btk. bűnszervezetre vonatkozó rendelkezésének törvénysértő mellőzése következtében a Btk. 86. § (1) bekezdés b) pontjában írt kizáró ok ellenére függesztette fel a III. r. és V. r. terhelt szabadságvesztés-büntetésének végrehajtását. A fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványa szerint a tényállás teljes körét tekintve megállapítható, hogy a Btk. 459. § (1) bekezdés 1. pontja szerinti bűnszervezet összes fogalmi ismérvének megfelel a terheltek által megvalósított tényállásban szereplő magatartás. Álláspontja szerint mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor hatályos szabályozás szerint megállapítható a bűnszervezeti elkövetés, az elsőfokú ítéletben kifejtetteknek megfelelően. A másodfokú bíróság – tévesen – az irányadó tényállásból azt a következtetést vonta le, hogy egy egymás mellett működő, egymással rendszeresen üzletelő bűnözői csoportról van szó, amelyben a terheltek mind a saját maguk hasznára dolgoznak. Ehhez képest a bűnügyben érintett valamennyi terhelt célzatára mint jogkérdésre nézve arra vonható a hivatkozott ítéleti történeti tényállásból okszerű következtetés, hogy a célzat az volt: a külföldön beszerzett hamis euró bankjegyek forgalomba hozatalával azok valahogyan eljussanak a végfelhasználókhoz, akik törvényes euró vagy forint bankjeggyel fizetnek értük és így anyagi haszon realizálódik az elkövetők oldalán. A főügyészség szerint az értékesítési láncolatban volt, aki a hamis bankjegyeket külföldről beszerezte, majd egy másik terhelt bevonásával értékesítési hálózatot épített ki – melyben egyrészt a III. r. terhelttársával együtt vett részt –, illetve a VII. r. terhelt közvetítőként vonta be az V. r. terheltet is. Ezen közvetítők juttatták el a hamis bankjegyeket aztán olyan csoportoknak, akik ténylegesen fel is használták volna a hamis bankjegyeket. A terheltek közös célja egyértelmű volt: meghatározott forrásból hamis pénz beszerzése és az anyagi haszon realizálása. A főügyészség álláspontja szerint az I. r. terhelt és bűntársai az irányadó tényállás alapján egy láncolatos, egymásra épülő tevékenységet fejtettek ki, a részfeladatokra szakosodott alcsoportok együtt bűnszervezetet alkottak, melynek célja közös: egymás közötti viszonyukban haszon realizálása.
[13] A jogerős másodfokú ítéletben megállapított pénzhamisítás bűntettét a törvény két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, ezen bűncselekmény ötévi, vagy annál súlyosabb büntetéssel is büntethető, ezen fogalmi elem megvalósul.
[14] A főügyészség álláspontja szerint a hosszabb időre szervezettségnek nem mond ellent, hogy az elkövetés időszaka 2015 nyarán mindösszesen 2 hónap volt, mert a bűnös tevékenység folytatását a nyomozó hatóság kényszerintézkedése szakította félbe; az I. r. terhelt a depó lakást hosszabb időre tervezte bérelni, itt tárolta a hamis bankjegyeket, továbbá időre volt szükség a megrendelt hamis bankjegyek megérkezéséhez.
[15] A főügyészség álláspontja szerint a hierarchikus szervezettség a hivatkozott történeti tényállásból ugyancsak megállapítható, az értékesítési láncolatot az I. r. terhelt kezdte szervezni, majd a II. r. terhelt koordinálta a III. és VII. r. terhelt irányában, míg utóbbi további értékesítőt vont be, az V. r. terheltet. Az I. r. terhelt ezen „közvetítőkkel” állt konspiratív kapcsolatban, az általa nekik juttatott SIM-kártyákon és telefonokon keresztül. A III. r. terhelt tudatának át kellett fognia, hogy egy szervezett bűnözői körhöz csatlakozik akkor, amikor egykori elítélt társától bűnkapcsolatok megkönnyítése és leplezése céljából külföldi SIM-kártyás telefont vett át, akivel az I. r. terhelt álnéven és „virágnyelven” koordinált a kábítószer és a hamis euró forgalmazása kapcsán.
[16] A főügyészség álláspontja szerint hasonló következtetés vonható le az V. r. terhelt elkövetéskori tudattartamára nézve, mert a VII. r. terhelttől ő is kapott olyan külföldi SIM-kártyát, amit a hamis euró visszatérő forgalomba hozatala érdekében kifejtett erőfeszítése kapcsán a beszállítójával történt telefonbeszélgetések során használt.
[17] A főügyészség álláspontja szerint a fentiek alapján a III. r. terheltnek és az V. r. terheltnek a jogerős ítéletben megállapított pénzhamisításhoz kapcsolódó cselekvősége az irányadó tényállás alapján a Btk. 459. § (1) bekezdés 1. pontja szerinti bűnszervezeti elkövetés fogalmi elemeit kimeríti, az irányadó tényállás tartalmazza azokat a tényeket, amelyek a bűnszervezetben elkövetés megállapításához szükségesek.
[18] A Btk. 86. § (1) bekezdés b) pontja szerint pedig a szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel azzal szemben, aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el. A Btk. 37. § (3) bekezdés b) pont bb) alpontja szerint a kétévi, vagy azt meghaladó szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház, ha a bűncselekményt bűnszervezetben követték el. A Btk. 38. § (4) bekezdés c) pontja alapján nem bocsátható feltételes szabadságra, aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el.
[19] Bűnszervezeti elkövetés esetén a Btk. 79. §-ában meghatározott büntetési célok maradéktalan elérése végett az elkövetővel szemben a Btk. 61-62. §-a szerinti közügyektől eltiltás mellékbüntetést is kiszabni szükséges.
[20] A felülvizsgálati indítvánnyal érintett III. r. és V. r. terhelttel szemben a jogerős ügydöntő határozatban kiszabott, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtön fokozatú szabadságvesztés-büntetés – a bűnszervezeti elkövetésre tekintettel – törvénysértő. (A felülvizsgálattal nem érintett terheltek tekintetében a Btk. szabályának megsértése nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását.)
[21] Mindezek alapján a fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy a Kúria a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján az ítélőtábla másodfokú ítéletét a III. r. terhelt és az V. r. terhelt terhére változtassa meg. A jogerős ügydöntő határozatban terhükre megállapított, Btk. 389. § (1) bekezdés b) pont I. fordulatába ütköző pénzhamisítás bűntettéhez kapcsolódóan állapítsa meg, hogy azt a Btk. 459. § (1) bekezdés 1. pontjában szabályozott bűnszervezetben követték el.
[22] A III. r. terhelt büntetését súlyosítsa, halmazati büntetésül a Btk. 37. § (3) bekezdés b) pont bb) alpontja alapján ítélje az elsőfokú bíróság által kiszabott mértéket célzó, fegyház fokozatú szabadságvesztés-büntetésre, a Btk. 61-62. §-a szerinti közügyektől eltiltás mellékbüntetésre, egyben állapítsa meg, hogy a Btk. 38. § (4) bekezdés c) pontja szerint feltételes szabadságra nem bocsátható.
[23] Az V. r. terhelt tekintetében mellőzze a szabadságvesztés-büntetés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést, állapítsa meg, hogy a Btk. 37. § (3) bekezdés b) pont bb) alpontja szerint a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház, a Btk. 61-62. §-a alapján ítélje közügyektől eltiltás mellékbüntetésre, egyben állapítsa meg, hogy a Btk. 38. § (4) bekezdés c) pontja alapján nem bocsátható feltételes szabadságra.
[24] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt helyes indokainál fogva fenntartotta, indítványozta, hogy a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen, a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján az ítélőtábla jogerőre emelkedett ítélet a III. r. és az V. r. terhelt tekintetében a felülvizsgálati indítványban foglaltaknak megfelelően változtassa meg, egyebekben a támadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[25] A III. r. terhelt meghatalmazott védője észrevételében indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét hatályában tartsa fenn. A védő egyetértett a másodfokú bíróság által a bűnszervezettel kapcsolatosan leírtakkal. Álláspontja továbbra is az, hogy az ítéleti tényállásban nem került megállapításra arra vonatkozóan semmi, hogy a III. r. terhelt mikor, milyen körülmények között szerzett tudomást az I. r. terhelt és társai cselekményéről, hogy ők milyen bűncselekményeket követnek el vagy követtek el már korábban, milyen kapcsolatban állnak, egyáltalán van-e feladatmegosztás közöttük és milyen bűncselekmények elkövetését tervezik a jövőben. Tekintettel arra, hogy az eljárás során nem merült fel olyan adat, mely ezek bármelyikét alátámasztaná, a bűnszervezet nem állapítható meg, mivel az összehangoltan működő csoportban történő elkövetéshez mindenképpen szükséges, hogy az elkövető ennek tényéről tudomással bírjon. Álláspontja szerint a hosszabb időre szervezettség mint fogalmi elem hiányzik. Előadta, hogy a III. r. terhet nem volt a külföldi SIM-kártyákkal összefüggésbe hozható. A III. r. terhelt nem bírt tudomással arról, hogy egy összehangoltan működő bűnszervezet működéséhez csatlakozott volna. Álláspontja szerint a bűnszervezet hiányában a III. r. terhelt vonatkozásában elegendő végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása.
[26] Az V. r. terhelt védője észrevételében a felülvizsgálattal támadott ítélet hatályában fenntartását indítványozta azzal, hogy az ítélőtábla helyesen állapította meg a bűnszervezet fogalmi elemeinek hiányát. A fellebbviteli főügyészség a vádiratban foglalt és nem az ítéletben megállapított tényállás alapulvételével és annak logikai láncolatával igyekszik alátámasztani a felülvizsgálati indítványt, másrészt a bűnszervezetre vonatkozó rendelkezéseket, elvi döntéseket és iránymutatásokat az elkövető terhére értelmezi. A védő észrevétele szerint a tényállásban nincs adat arra vonatkozóan, hogy az V. r. terhelt tudott volna arról, hogy a VII. r. terhelt honnan szerzi be a hamis pénzt, vagy akár arra vonatkozóan, hogy a kapott SIM-kártya származását illetően volt-e hitelt érdemlő tudomása. Az V. r. terhelt tudatának a tényállás alapján sem kellett átfogni bűnszervezethez való csatlakozás tényét, e tekintetben a védő hivatkozott az ítélőtábla ítéletének 36. oldalán szereplő érvelésre, mely szerint a II. r., VII. r. és V. r. terheltek kifizették a hamis pénz vételárát, önállóan jogosultak voltak döntést hozni a pénz sorsa felett, ők határozták meg annak beszerzését, árfolyamát, ezáltal tényleges hatalommal bírtak a hamis pénz felett, nem pedig kizárólag más utasítása szerint hajtottak végre részcselekményeket. Az V. r. terhelt ilyen feltételek mellett okkal érezhette magát mellérendelt szereplőnek, üzletfélnek, mintsem alárendeltnek. A védő álláspontja szerint a terheltek közös célja nem mutatható ki, egy kereskedelmi láncot alkottak, mely láncban minden fél önálló szereplő volt. Az V. r. terhelt az irányadó tényállás alapján az I. r. terhelttel nem volt kapcsolatban, semmilyen tudomása nem volt arról, hogy az I. r. terhelt esetlegesen milyen hamis pénzkészletekkel rendelkezik, vagy a depó lakást milyen távra bérelte ki. Hivatkozott arra, hogy az ítélőtábla helyesen mellőzte a folytatólagosságot az V. r. terhelt tekintetében azzal az indokkal, hogy nem állapítható meg, hogy a hamis pénz megszerzésére több alkalommal került volna sor. Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla ítéletét hatályában tartsa fenn.
[27] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt az észrevételek alapján is változatlan tartalommal tartotta fenn.
[28] A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány érdemi elbírálása során a Be. 662. § (1) vagy (2) bekezdése szerinti határozat meghozatala az ügyiratok alapján nem lehetséges.
[29] A Be. 651. § (1) bekezdése értelmében a terhelt terhére az ügyészség terjeszthet elő felülvizsgálati indítványt.
[30] A Be. 652. § (3) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül lehet előterjeszteni.
[31] A Be. 648. § a) pontja értelmében felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jogszabályok megsértése miatt is van helye.
[32] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont II. fordulat ba) alpontja értelmében a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[33] A Be. 659. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványt – a (3)–(4) bekezdésben meghatározott kivétellel – a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.
[34] A jogerős ügydöntő határozat meghozatalának időpontjában, 2020. február 13. napján hatályos Btk. 459. § (1) bekezdés 1. pontja szerint bűnszervezet: legalább három személyből álló, hosszabb időre, hierarchikusan szervezett, konspiratívan működő csoport, melynek célja ötévi, vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény elkövetése.
[35] A Btk. 86. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a szabadságvesztés nem függeszthető fel azzal szemben, aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el.
[36] A Btk. 37. § (3) bekezdés b) pont bb) alpontja értelmében a szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozata fegyház, ha a szabadságvesztés kétévi vagy ennél hosszabb tartamú és a bűncselekményt bűnszövetségben követték el.
[37] A Btk. 38. § (4) bekezdés c) pontja értelmében nem bocsátható feltételes szabadságra, aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el.
[38] A Btk. 61. § (1) bekezdése értelmében a közügyek gyakorlásától el kell tiltani azt, akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek és méltatlan arra, hogy azok gyakorlásában részt vegyen.
[39] Mindezek alapján megállapítható, hogy az indítványozó a III. r. és V. r. terheltek terhére határidőn belül nyújtott be felülvizsgálati indítványt; a felülvizsgálati indítványban megjelölt általa hivatkozott ok felülvizsgálat alapját képezheti. Amennyiben a felülvizsgálati indítvány alapján megállapítható, hogy a III. r. és V. r. terhelt a terhére rótt pénzhamisítás bűncselekményét annak helyes minősítése mellett bűnszervezetben követte el, a kiszabott szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozata, végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése és a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége a Btk. megjelölt anyagi jogi szabályaiba ütközik, emellett a Btk. 80. § (1) és (2) bekezdésében foglalt büntetéskiszabási elvekre, illetve a 81. §-ban foglalt halmazati büntetés kiszabásának elveire figyelemmel a III. r. terhelt esetében annak tartama is érdemben vizsgálandó a tekintetben, hogy az a büntetéskiszabásra vonatkozó szabályoknak megfelel-e.
[40] A Kúria azonban az érdemi felülvizsgálatot az ügy iratai alapján a jogerősen megállapított tényállás ellentmondásai miatt nem tudta érdemben elvégezni.
[41] A felülvizsgálat alapvető szabálya, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás irányadó.
[42] Mindez azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem egymás viszonylatában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, és ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint – a minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására (Kúria Bfv.II.380/2019/10. számú határozat [24]-[25]).
[43] A felülvizsgálati indítvány alapján a felülvizsgálati ok vizsgálatát a jogerős tényállásban megállapított cselekmény alapján kell elvégezni, a hivatkozott anyagi jogi jogszabály megsértését ezen tényállás alapján kell megítélni. Jelen ügyben a felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó tényállás mellett a Kúriának nem volt törvényes lehetősége arra, hogy megnyugtatóan állást foglaljon a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása kérdésében.
[44] A felülvizsgálati eljárás során a büntető anyagi jogi rendelkezés sérelmeként értékelhető, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján a legfőbb bírói fórum megalapozottan nem foglalhat állást a terhelt bűncselekményének törvényes minősítése, következésképpen a büntetés kiszabása kérdésében (BH 1998.110.).
[46] A BH 2010.241. számon eseti döntésként közzétett határozat megállapította, felülvizsgálati eljárásban a határozat hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértés, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás olyan ellentmondásokat tartalmaz, amelyek miatt a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentős kérdésekben nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen tényállásra alapította a felmentő rendelkezését.
[47] A felülvizsgálati eljárásban vizsgálandó hivatkozott ok szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[48] A bűnszervezet megállapítása, a bűnszervezetben történő elkövetés a fentebb megjelölt anyagi jogi szabályokra figyelemmel kihat a büntetéskiszabásra: abban az esetben, ha a bűncselekmény bűnszervezetben elkövetett és az emiatt az elkövetővel szemben kiszabott kétévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztés-büntetés esetében annak végrehajtási fokozata nem fegyház, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét az ítélet nem zárja ki, illetve ha a szabadságvesztés-büntetés végrehajtását a bíróság próbaidőre felfüggeszti, az a megjelölt anyagi jogi rendelkezéseket sértő, törvénysértő büntetést eredményez.
[49] Ennek megállapításához szükséges az, hogy a Kúria a felülvizsgálati eljárás során irányadó tényállást és annak elemeit összességében értékelje, hogy abból megállapíthatók-e a bűnszervezet fogalmi elemei.
[50] A jogerős elbíráláskor hatályos, a Btk. 2. §-a alkalmazásával elbíráláskori jogszabálynak minősülő 459. § (1) bekezdés 1. pontja szerint bűnszervezet: legalább három személyből álló, hosszabb időre, hierarchikusan szervezett, konspiratívan működő csoport, melynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény elkövetése.
[51] A 2010. július 10-e előtt (elkövetéskor) hatályos bűnszervezet fogalma [Btk. 459. § (1) bekezdés 1. pont] a következő volt: három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, melynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény elkövetése.
[52] A két fogalom összevetésével megállapítható, hogy a cselekmény elkövetésekor és elbírálásakor is létezett a bűnszervezet fogalma, a bűnszervezethez kötődő megjelölt büntetéskiszabási rendelkezések ugyanazok voltak.
[53] A bűnszervezet fennállását annak törvényi feltételei jogerős ítéleti tényálláson alapuló megállapításával lehet igazolni vagy cáfolni. Mindkét hatályos időállapot szerint feltétel, hogy a bűnszervezet három vagy több személyből álljon, hosszabb időre szervezett csoport legyen, melynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. A csoportnak emellett a korábbi szabályozás szerint összehangoltan, az új szabályozás szerint konspiratívan, a korábbi szabályozás szerint szervezetten, az új szabályozás szerint pedig hierarchikusan szervezetten kell működnie. Amennyiben ezen törvényi feltételek az irányadó tényállás alapján megállapíthatók, az érintett terheltek tekintetében a bűnszervezet fennállása és annak büntetőjogi következményei megállapíthatók.
[54] A Kúria erre figyelemmel vizsgálta meg a jogerős, a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállást és megállapította, hogy az a bűnszervezet törvényi fogalmának egyes elemei tekintetében egymással ellentétes megállapításokat tartalmaz.
[55] A Kúria az állandóan követett gyakorlata értelmében az ítélet történeti tényállásának tekinti mindazon ténymegállapításokat, amelyek a bíróság bizonyíték-értékelő tevékenységének következtében tényként kerültek megállapításra, attól függetlenül, hogy azok ítéletszerkesztési hiba folytán nem a történeti tényállásban, hanem az ítélet egyéb részében, jelen esetben az indokolásban lettek elhelyezve.
[56] A másodfokon eljáró ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének történeti tényállása a Be. 592. § (2) bekezdés a) és c) pontja alapján részben megalapozatlan, mert a tényállás hiányos és ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával, ezért a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a tényállást kiegészítette és helyesbítette az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés alapján az alábbiakkal:
– a tényállás 1/3. pontját kiegészítette azzal, hogy az I. r. terhelt által eladott kábítószerek mennyisége a csekély mennyiség felső határát nem haladta meg,
– a tényállás I/4. pontját kiegészítette azzal, hogy az I. r. terhet által eladott kábítószerek között volt kokain és marihuána, melynek mennyisége a csekély mennyiség felső határát nem haladta meg,
– a tényállás II/1. pontját annyiban helyettesítette, hogy az abban szereplő 2015. augusztust 2015 szeptemberére változtatta,
– a tényállás II/2. pontjában az elsőfokú ítélet 25. oldal 1. bekezdés 2. mondatát a következők szerint állapította meg: „nem lehetett megállapítani a VII. r. vádlott által vásárolt kábítószerek pontos fajtáját, az kokain, MDMA tabletta, amfetamin vagy marihuána volt, az egyes kábítószerek mennyisége és tiszta hatóanyag tartalma sem állapítható meg”.
[57] Az ítélőtábla megállapította, hogy a fenti változtatásokkal a tényállás a Be. 592. § (2) bekezdésében felsorolt hibáktól és hiányosságoktól mentessé vált, ezért a Be. 593. § (3) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
[58] A másodfokú bíróság által megállapított és kiküszö-bölt megalapozatlanság az elsőfokú ítélet további megállapításait nem érintette, ez igaz a bűnszervezet kérdését érintő történeti tényállási elemekre is.
[59] Az elsőfokú bíróság az ítélet történeti tényállásának részén kívül, az indokolásban több, a történeti tényállás részét képező, a bűnszervezet megállapításánál figyelembe veendő tényt állapított meg.
[60] Az elsőfokú ítélet 55. oldal 6. bekezdése a következőket tartalmazza:
[61] „Miután bizonyítottá vált, hogy az I. r. vádlott a VII. r. vádlottal tartotta a kapcsolatot, megállapítható, hogy az I. r. vádlott t.-i kontaktja ő volt. Az I. r. vádlotton keresztül a hamis euró a VII. r. vádlotthoz került, aki beszervezte az V. r. vádlottat, aki beszervezte a IV. r. vádlottat és a IV. r. (helyesen VI. r.) vádlottat az értékesítési láncolatba.”
[62] Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában, a 61. oldal 5. bekezdésében a következőket rögzíti:
[63] „A bíróság a tényállásban foglaltak szerint a rendelkezésre álló törvényesen beszerzett bizonyítékok egyenként és összességében történő értékelése során arra a meggyőződésre jutott, hogy
– az I. r. vádlott, mint szervező-irányító szervezte a pénz Btk.-beli fogalmát kimerítő hamis 500 euró címletű bankjegyek megszerzését forgalomhozatal céljából, külföldi forrásból, melyet az é.-i depólakásban tárolt,
– az általa megszerzett hamis 500 euró címletű bankjegyek értékesítését szervezett kereteken belül működtette, olyan személyeket szervezett be – többek között a II. r., a III. r., a VII. r. vádlottakat –, akiknek feladatát képezte, hogy az I. r. vádlottól átvett hamis bankjegyeket továbbértékesítsék haszon érdekében, így fölérendeltségre építetten szervezett be további személyeket, akikkel állandó kapcsolatban fejtette ki tevékenységét;
– a külföldi beszerzési forrása biztosította, hogy ezen tevékenységet folyamatosan előre meg nem határozott ideig működtesse és mivel a pénzhamisítás alapesete 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, így az általa létrehozott bűnözői csoport célja öt évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése volt.”
[64] Ezek a megállapítások kétséget kizáróan a történeti tényállás részét képező ténymegállapítások. Az itt tett megállapítások azonban több tekintetben ellentétesek, illetve a tényállás többi részével nem alátámasztottak a következő kérdésekben:
– az I. r. terhelt mint szervező-irányító szervezte a hamis bankjegyek megszerzését külföldi forrásból, forgalombahozatal céljából;
– a hamis 500 euró címletű bankjegyek értékesítését szervezett kereteken belül működtette;
– fölérendeltségre építetten szervezett be további személyeket, akikkel állandó kapcsolatban fejtette ki tevékenységét;
– a külföldi beszerzési forrása biztosította, hogy ezen tevékenységet folyamatosan, előre meg nem határozott ideig működtesse.
[65] Ezen megállapítások az ítélet történeti tényállás részében tett következő megállapításokkal ellentétesek:
[66] – „Az I. r. vádlott 2015 nyarától legalább két alkalommal, először 2015. augusztus 20. napja előtt, pontosan meg nem állapítható időben legkevesebb 10 000 eurót, hamis 500 euró címletű bankjegyekből is beszerzett nagy mennyiségben, majd 2015. augusztus 20. és 29. között pontosan meg nem állapítható időben legalább 155 000 eurót hamis 500 euró címletű bankjegyekből, melyet az é.-i lakásban tárolt. A hamis 500 euró címletű bankjegyekről a II. r. vádlott is tudott. Ettől kezdve az I. és II. r. vádlottak a kábítószer mellett hamis euró bankjegyek értékesítésével is foglalkoztak” (I./1. tényállási pont). A hamis pénz külföldről történő beszerzésével kapcsolatban sem itt, sem a tényállás más részében nem szerepel a hamis bankjegyek külföldi forrásból történő megszerzésére irányuló szervezet létrehozása, illetve ilyen tevékenységnek az I. r. terhelt által történő szervezése és irányítása. A tényállási pont szerint az I. r. terhelt saját maga, egyedül szerezte be a tényállásban megjelölt hamis bankjegyeket külföldről.
[67] – „Az I. r. vádlott a névérték 30%-án vásárolta a hamis euró bankjegyeket, melyeket általában a névérték 50-60%-án adott tovább a forgalomba hozatalban közreműködő társainak. Az I. r. vádlott a kábítószerek vagy a hamis bankjegyek vásárlóinak továbbértékesítésben közreműködő közvetlen bűntársainak osztrák és belga hívószámú feltöltős SIM-kártyákat adott telefonkészülékkel együtt és rendszeresen gondoskodott a kártyaegyenlegek feltöltéséről. Azon személyek, akik az I. r. vádlottól kaptak osztrák és belga hívószámú SIM-kártyákat, az I. r. vádlottal „virágnyelven” egyeztették a rendeléseiket és a találkozók helyszíneit, továbbá az I. r. vádlott rendszeresen cserélte a telefonszámaikat is” (I./1. tényállási pont). A tényállás ezen részében forgalomba hozatalban és értékesítésben közreműködő bűntársakról van szó azzal, hogy az I. r. terhelt az általa megszerzett hamis euró bankjegyeket névérték 50-60%-án értékesítette a forgalomba hozatalban közreműködő bűntársainak. A tényállás ellentétes a „fölérendeltségre építetten szervezett be további személyeket” megfogalmazással, mivel ezen tényállási pontból (I/1.) és a történeti tényállás többi részéből sem állapítható meg hierarchikus működés, vagyis az, hogy az I. r. terhelt az ítélet 61. oldalán írt megállapításoknak megfelelően alá-fölé rendeltségi viszonyban állt volna a terhelttársaival, és a telefon rendelkezésre bocsátása ezen hierarchikus kapcsolat biztosítására, az alá- és fölérendeltségben szükségszerűen meglévő utasítás továbbadására szolgált volna. Az I. r. terhelt által megszerzett hamis euró további terhelteknek történő értékesítése önálló forgalomba hozatali, illetve kereskedési tevékenységre utal, amelyet a tényállás I/1. pontja szerint az I. r. terhelt végzett, míg a 61. oldalon lévő megfogalmazás alapján ezt a tevékenységet az általa hierarchikusan szervezett bűntársak telefonon keresztül történő kapcsolattartás alapján végezték.
[68] – A I/1. pontban foglaltak szerint az I. r. terhelt 2015 nyarán, 2015. augusztus 29-ig terjedő időszakban két alkalommal szerzett meg külföldről hamis pénzt, míg a 61. oldalon szereplő megállapítás szerint a külföldi beszerzési forrása biztosította, hogy ezen tevékenységét folyamatosan előre meg nem határozott ideig működtesse. Erre utaló megállapítás az ítélet történeti tényállási pontjaiban nem található.
[69] – A történeti tényállás I/4/a. pontja alapján a III. r. terhelt jelezte az I. r. terheltnek, hogy nagy mennyiségű hamis 500 euró címletű bankjegyre lenne vevője, mintákat vett át. „A III. r. vádlott vevői elégedettek voltak a hamis bankjegyekkel, ezért 2015. szeptember 27. napján felhívta az I. r. vádlottat és 100 db 500 000 euró értékű hamis 500 EUR címletű bankjegyet rendelt. Az I. r. az 500 000 euró értékű hamis 500 EUR címletű bankjegyekért a névérték 60%-ának megfelelő összegű, 30 000 eurót kért.” A III. r. terhelt vevői azonban elálltak az ügylettől, ezért a III. r. terhelt visszavitte az összes hamis bankjegyet az I. r. terheltnek, akitől visszakapta a vételárat. A III. r. terhelt a tényállás ezen része szerint az I. r. terhelttől rendelte a hamis bankjegyet, aki ezért vételárat kért, amit a III. r. terhelt kifizetett, majd miután a hamis pénzt visszaadta neki, az I. r. terhelt részére a vételárat visszaadta. Ez a megállapítás ellentétes a 61. oldalon található azon megállapításokkal, mely szerint az I. r. terhelt a hamis bankjegyek értékesítését szervezett kereteken belül működtette, olyan személyeket szervezett be, akiknek feladatát képezte, hogy az átvett hamis bankjegyeket továbbértékesítsék haszon érdekében és ezen szervezet alá-fölé rendeltségre épült volna.
[70] – A II/1. pont szerint az V. r., a IV. r., a VI. r. terheltek t.-i lakosok, a VII. r. terhelt k.-i lakos. Az V. r., IV. r. és VI. r. terheltek ismerték egymást, egymással haveri viszonyban álltak, az V. r. terhelt ismerte a VII. r. terheltet. A tényállás alapján kizárólag a VII. r. terhelt állt kapcsolatban az I. r. terhelttel, akitől a tényállás szerint „értékesítés céljából” szerezte meg az eurót, melyből forgalomba hozatal céljából adott át az V. r. terheltnek. A tényállási pont szerint az V. r., IV. r. és VI. r. terheltek „haveri viszonyban álltak”, valamint a VII. r. terhelt értékesítés céljából szerzett meg az I. r. terhelttől eurót, melyből forgalomba hozatal céljából adott át az V. r. terheltnek, aki egy találkozón kérdezte meg a IV. r. terheltet, hogy akarna értékesíteni haszonért hamis euró bankjegyeket. Miután a IV. r. terhelt ezen értékesítésekben később már nem akart részt venni, közölte az V. r. terhelttel, aki „ismerősét”, a VI. r. terheltet szervezte be. Az V. r. terhelt a tényállás megállapítása szerint 150 forintért jutott hozzá hamis euróhoz, ezért a 28 000 euróért összesen 4 200 000 forintot fizetett. A IV. r. terhelt a hamis euró forgalomba hozatalával összesen 4 457 000 forint jövedelemhez jutott, melyet az V. r. terhelttel fele-fele arányban osztottak el egymás között, melyet feléltek. Mindezen tényállásból azt lehet megállapítani, hogy az értékesítésben közreműködő V. r. terhelt pénzért vásárolta azt a hamis eurót, amelyet továbbértékesített, a tényállásban szereplő terheltek egymással mellérendeltséget jelentő „haveri” viszonyban álltak, az értékesítésből származó haszon náluk jelentkezett, amelyet egyenlő arányban osztottak el, továbbá a VII. r. terhelten kívül az I. r. terhelttel. Az ezen tényállási pontban tett megállapítások, a beszerzésre, értékesítésre vonatkozó ténymegállapítások, valamint a cselekmények leírása ellentétes a 61. oldalon szereplő azon megállapítással, mely szerint az I. r. terhelt szervezte meg és hierarchikusan irányította az értékesítést.
[71] A felülvizsgálati eljárásban irányadó jogerős ítéleti tényállás vizsgálata alapján a Kúria arra jutott, hogy az alapján a felülvizsgálat nem elvégezhető, az ítéleti tényállás egyes részei alapján a bűnszervezet egyes fogalmi elemeinek fennállása tekintetében eltérő következtetéseket lehet levonni, így az ítéleti történeti tényállás alapján nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felülvizsgálati indítvánnyal érintett III. r. és V. r. terheltek által elkövetett cselekmény bűnszervezetben elkövetett-e vagy sem.
[72] A Kúria emellett utal arra, hogy a felülvizsgálattal támadott jogerős határozat a III. r. terhelt által elkövetett pénzhamisítás bűntettének minősítését nem változtatta meg, az a Btk. 389. § (1) bekezdés b) pont I. fordulatába ütköző és minősülő pénzhamisítás bűntette és ugyanezen minősítés került megállapításra az V. r. terhelt esetében is.
[73] A pénzhamisítás Btk. 389. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt minősített esete szerint a büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a pénzhamisítást bűnszövetségben követik el.
[74] A Btk. 459. § (1) bekezdés 2. pontja értelmében bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet. Ezen megfogalmazásra tekintettel a bűnszervezet törvényi feltételeinek fennállása, vagy fenn nem állása nem csak a bűnszervezeti elkövetéshez kapcsolódó büntetéskiszabási kérdés, amely a törvénysértő büntetés kérdését érinti, hanem adott esetben a bűnszervezet (nem) megállapítása a bűnszövetség mint minősítő körülmény megállapításán keresztül a minősítésre is kihatással van.
[75] Felülvizsgálati eljárásban – az érdemi felülbírálatra alkalmatlansága folytán – a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését eredményezi, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás olyan ellentmondásokat tartalmaz, amelyek miatt a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentős kérdésekben (a terhelt bűnösségének megállapítása, felmentése, az eljárás megszüntetése, a bűncselekmény minősítése, illetve a Btk. anyagi jogi szabályainak megfelelően kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés) nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen tényállásra alapította ítéletének a büntetőjogi felelősség szempontjából releváns, felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló rendelkezéseit [Be. 649. § (1) bek., 650. § (2) bek., 663. § (1) bek. b) pont].
[76] A Kúria figyelemmel volt a Be. 663. § (1) bekezdés b) pontjához kapcsolódó jogalkotói indokolásban foglaltakra is, mely szerint a törvény az időszerűség érdekében a felülvizsgálati eljárás során is elsőbbséget biztosít a megtámadott határozat megváltoztatásának, így a határozat hatályon kívül helyezésére és új eljárás elrendelésére csak kisegítő jelleggel, vagy a terhelt érdekére figyelemmel kerülhet sor, de az eljárást ekkor sem szükséges az elsőfokú bírósági eljárástól kezdve megismételni, ha a törvénysértés másod- vagy harmadfokú bírósági eljárásban is orvosolható.
[77] A Kúria mindezek alapján a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva, a Be. 663. § (1) bekezdés b) pontja értelmében, figyelemmel a 663. § (4) bekezdés b) pontjára, az ítélőtábla felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatát hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új másodfokú eljárás lefolytatására utasította, mert a Be. 662. § (1) vagy (2) bekezdése szerinti határozhat meghozatala az ügyiratok alapján nem volt lehetséges.
[78] A Kúria a Be. 663. § (3) bekezdése alapján az új másodfokú eljárás lefolytatására a következő utasításokat adta:
[79] – A megismételt másodfokú eljárásban ismételten vizsgálni kell az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás megalapozottságát, ennek keretein belül az ítéleti tényállás egyes elemeinek helyesbítését, megváltoztatását vagy mellőzését az ítéleti tényállás belső koherenciáját biztosító, a lefolytatott bizonyítás alapján megalapozott tényállás megállapítása érdekében.
[80] – A tényállás megalapozottságának vizsgálatakor az ítéleti tényállás részének kell tekinteni minden, az ügydöntő határozatban megjelölt olyan ténymegállapítást, amelyről megállapítható, hogy azt az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként a bizonyítékok összevetése alapján tényként állapított meg.
[81] – A megalapozott, hiánytalan és ellentmondásoktól mentes tényállás alapján kell állást foglalni a III. r. és V. r. terhelt vonatkozásában, az őket érintő körben előterjesztett fellebbezések alapján a felülbírálat során eldöntendő kérdésekről és ennek megfelelően kell új másodfokú határozatot hozni.
[82] A felülvizsgálat során történő hatályon kívül helyezés azon törvényi indok alapján, hogy a megváltoztató határozat meghozatalára az iratok alapján nincs lehetőség, a hatályon kívül helyezés speciális esete, nem vonható a megalapozatlanság miatti hatályon kívül helyezés körébe, ezért a megismételt eljárásban eljárhat az a bíró, aki részt vett a hatályon kívül helyezett korábbi határozat meghozatalában (BH 2016.273.).
(Kúria Bfv. I. 1.004/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás