KÜ BH 2021/29
KÜ BH 2021/29
2021.01.01.
A mezőgazdasági támogatási határozatot saját hatáskörben visszavonó határozattal szemben önálló jogorvoslatnak van helye, melynek elmulasztása esetén a visszavonás jogszerűsége a visszatartás elrendelése során újból nem tehető vita tárgyává [2007. évi XVII. tv. (Támogatási tv.) 57. § (1) bek., 60. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesnek az 1993. december 2-án kötött haszonbérleti szerződés alapján 10 évre szóló, földhasználati nyilvántartásba bejegyzett haszonbérleti joga állt fenn a magyar állam tulajdonát képező Gyula .../6, .../5, .../20 és .../1 hrsz.-ú ingatlanok vonatkozásában. A szerződés lejártát megelőzően a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (a továbbiakban: NFSZ) 2013. május 7-én – többek között – ezen ingatlanokat is érintően földhaszonbérleti pályázatot írt ki. A haszonbérleti szerződés alapján fennálló előhaszonbérleti jogával a felperes élni kívánt, melyet az NFSZ figyelmen kívül hagyva más, harmadik személlyel kötötte meg a haszonbérleti szerződést a magyar állam nevében. A felperes keresete alapján a Gyulai Járásbíróság előtt indult perben hozott elsőfokú ítéletet a Gyulai Törvényszék a 2015. október 19-én kelt, 9.Pf.25.447/2015/7. számú – a Kúria Pfv.V.22.072/2015/6. sorszámú ítéletével hatályában fenntartott – ítéletével megváltoztatta és megállapította, hogy a tárgyi ingatlanok vonatkozásában kötött haszonbérleti szerződések a magyar állam és a felperes között jöttek létre és kötelezte a haszonbérlő harmadik személyeket, hogy az ingatlanokat adják a felperes birtokába.
[2] Ezen ítélet alapján a felperes földhasználata 2013. de-cember 3-ra visszamenőlegesen lett bejegyezve a földhasználati nyilvántartásba, azonban a területeket a felperes ténylegesen nem használta, azokon mezőgazdasági művelést nem folytatott, a földterületek harmadik személy haszonbérlők birtokában maradtak.
[3] A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a 2016. augusztus 18-án kelt, 317/0401/17145/34/2015. iktatószámú, 1804154197 iratazonosító számú határozatával (a továbbiakban: támogató határozat) helyt adott a felperes fenti ingatlanokkal kapcsolatos, egységes területalapú támogatás (SAPS) jogcímre 2015. május 21-én – a 2015. évi egységes kérelem keretében – benyújtott támogatási összeg kifizetése iránti kérelmének és 13 209 054 forint támogatási összeget állapított meg. A Magyar Államkincstár (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2017. május 31-én (azaz a támogató határozat keltétől számított egy éven belül) kelt, 317/4401/1/2/2017. iktatószámú, 1846497681 iratazonosító számú határozatával (a továbbiakban: visszavonó határozat) a támogató határozatot a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Támogatási törvény) 57. § (1) bekezdése alapján visszavonta, egyidejűleg a felperes támogatási kérelmét elutasította és egyben 13 726 433 forint összeg erejéig kizárta a támogatásból, amely összeg a jövőben megállapításra kerülő támogatások összegéből kerül levonásra. Rögzítette, hogy a felperes – a korábban már átutalt támogatási összeg és a határozattal megállapított támogatási összeg különbözeteként – 13 209 054 forintot köteles visszafizetni a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül figyelemmel arra, hogy az jogosulatlanul igénybe vett támogatásnak minősül. A felperes sem a támogató, sem a visszavonó határozattal szemben fellebbezéssel nem élt, így azok jogerőre emelkedtek.
[4] Az elsőfokú hatóság a 2018. április 5-én kelt, 318/4401/14256/4/2017. iktatószámú, 1913978910 iratazonosító számú végzésében (a továbbiakban: visszatartást elrendelő végzés) a felperest a 2017. évi éghajlat és környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatokra nyújtandó (a továbbiakban: zöldítés) támogatás jogcímen megillető és a 2018. január 12-én kelt, 1912838886 iratazonosító számú döntéssel megállapított 2 309 563 forint támogatási összegből 2 309 563 forint levonását rendelte el. Döntését a Támogatási törvény 60. § (1) bekezdésére és 69. § (7) bekezdésére és a Bizottság 640/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletének 19. cikk (2) bekezdésére alapította.
[5] A végzéssel szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyet az alperes a 2018. november 30-án kelt, AJF/3345-1/2018. iktatószámú határozatával elutasított és az elsőfokú hatóság végzését helybenhagyta. Az indokolásában rámutatott, hogy a visszatartást az elsőfokú hatóság 2017. május 31-én kelt, 1846497681 iratazonosító számú jogerős döntése alapozta meg, amely támogatásban való jogosulatlan részvételt állapított meg. Az alperes rögzítette továbbá, hogy a visszavonó döntés alapján a felperesnek összesen 26 935 487 forint – ebből 13 726 433 forint szankció és 13 209 054 forint tartozása – állt fenn az elsőfokú hatóság felé és táblázatban összefoglalva mutatta ki a megtérülés időpontjait. A megtérülésekre figyelemmel megállapította, hogy az elsőfokú hatóság által elrendelt visszatartások nem haladták meg a tartozás összegét. Hangsúlyozta, hogy a fellebbezésben sérelmezett visszavonó határozat jogszerűsége nem tárgya az eljárásnak, valamint az a közlés időpontjától fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható a Támogatási törvény 69. § (7) bekezdése alapján.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[6] Az alperessel szemben előterjesztett keresetében a felperes kérte, hogy a bíróság az alperes visszatartást elrendelő határozatát semmisítse meg. Az álláspontja szerint a jelen ügyben az intézkedésben való jogosulatlan részvételt megállapító döntés hiányzik, hiszen a Támogatási törvény 69. § (1)–(2) bekezdésében foglalt esetek nem következtek be, erre a visszavonó határozat sem hivatkozik, ezért az alperes tévesen alkalmazta a Támogatási törvény 60. § (1) bekezdését és a 69. § (7) bekezdését.
[7] Véleménye szerint a Támogatási törvény 57. § (1) bekezdésében foglaltak alapján az elsőfokú hatóság nem volt jogosult a támogató határozatot saját hatáskörben módosítani, vagy visszavonni, hiszen azt csak akkor tehette volna meg, ha a támogató határozat kapcsán jogorvoslati eljárás indul. A visszavonó határozat tehát egy joghatás kiváltására alkalmatlan, a jelen per szempontjából irreleváns közigazgatási határozat, ezért azt fellebbezéssel nem is kellett támadnia. Mindezekre tekintettel az elsőfokú végzés alapja nem a visszavonó határozat, hanem a támogató határozat, amely a mai napig érvényes és hatályos, figyelemmel arra, hogy annak jogerejét a jogellenes visszavonó határozat lerontani nem tudta. Egyebekben a visszavonó határozat jogellenességét állította. Álláspontja szerint a Támogatási törvény 44. § (7) bekezdés c) pontja alapján jogszerű földhasználónak minősül, mivel a Gyulai Törvényszék jogerősen megállapította, hogy a határozattal érintett időszakban érvényes és hatályos haszonbérleti szerződésekkel rendelkezett, mely bírósági ítélet alapján földhasználati jogát visszamenőlegesen jegyezték vissza a földhasználati nyilvántartásba.
[8] Az alperes a védiratában -a határozatában foglaltak megismétlésével – a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Támogatási törvény 38. § (8) bekezdése alapján az intézkedésben való részvétel során a felperest terheli a bizonyítási kötelezettség mind a jogosultsági feltételek fennállása, mind a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv eljárásában megállapított ténnyel szemben.
A jogerős ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes – a visszatartást elrendelő elsőfokú végzés és az azt helybenhagyó alperesi határozat jogalapját képező – visszavonó határozatot fellebbezéssel nem támadta, az jogerőre emelkedett, ezért az elsőfokú hatóság helyesen járt el akkor, amikor a Támogatási törvény 60. § (1) bekezdése alapján a felperest megillető támogatás visszatartását rendelte el, hiszen a felperesnek jogerősen megállapított tartozása állt fenn a hatósággal szemben. Rámutatott, hogy a pernek kizárólag az alperes AJF/2412-2/2018. iktatószámú visszatartó határozatának felülvizsgálata volt a tárgya, ezért a visszavonó határozat jogszerűségét nem vizsgálta, nem vizsgálhatta.
[10] Ezt követően a felhozott felperesi érvekre reagálva kifejtette, hogy a Támogatási törvény 57. § (1) és (3) bekezdéseiből nem következik az, hogy az elsőfokú hatóság csak akkor lett volna jogosult a támogatási határozatát saját hatáskörben visszavonni, ha azzal szemben a felperes fellebbezése alapján jogorvoslati eljárás indult volna, hiszen ilyen kikötést a hivatkozott rendelkezés nem tartalmaz. A jogerős visszavonó határozat joghatás kiváltására alkalmas, ezért tévesen állította a felperes azt, hogy az elsőfokú végzés alapja nem a visszavonó, hanem a támogató határozat. A visszavonással ugyanis a támogató határozat hatályát vesztette. Figyelemmel pedig arra, hogy a visszavonó határozattal szemben önálló fellebbezésnek volt helye, amellyel a felperes nem élt, alaptalanul hivatkozott keresetlevelében arra, hogy az jelen perben is vitatható.
[11] Az elsőfokú bíróság megjegyezte, hogy a visszavonó határozat tartalmából – függetlenül attól, hogy az nem tartalmaz utalást a Támogatási törvény 69. § (1)–(2) bekezdésére – megállapítható, hogy az intézkedésben való jogosulatlan részvételt állapított meg a felperes esetében. Ezzel összefüggésben idézte a Támogatási törvény 55. § (1) bekezdését és 44. § (7) bekezdését, valamint utalt arra, hogy a kialakult joggyakorlat a támogatás jogszerű igényléséhez megköveteli a földhasználati nyilvántartásba való bejegyzés mellett a terület tényleges használatát, művelését, melyet a Kúria KGD 2019.86. számú döntése is alátámaszt. Figyelemmel pedig arra, hogy a felperes földhasználata a támogatási kérelem 2015. május 21-én történt benyújtásakor még nem volt bejegyezve a földhasználati nyilvántartásba, hiszen arra – ugyan 2013. de-cember 3-ra visszamenőleges hatállyal – csak 2015. november 2. napján került sor, valamint a területeket – általa sem vitatottan – nem művelte, részére támogatás nem adható a perbeli időszakra. Mindezekre figyelemmel tévesnek ítélte a felperes azon kifogását, hogy nincs szó intézkedéssel összefüggő tartozásról, mert nem létezik olyan döntés, amely megállapította volna az intézkedésben való jogosulatlan részvételét, rámutatva az ítéletben arra, hogy a visszavonó határozat tartalmát tekintve éppen erről szól.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet arra hivatkozással, hogy a jogerős ítélet sértette a Támogatási törvény 60. § (1) bekezdését, 57. § (1) és (3) bekezdését, 69. § (1) és (2) bekezdését, 55. § (1) bekezdését, 44. § (7) bekezdését, az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból, a központi költségvetésből finanszírozott egyes támogatások 2015. évi igénybevételével kapcsolatos eljárási szabályokról szóló 12/2015. (III. 30.) FM rendelet 15. § (1) bekezdését, az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból finanszírozott egységes területalapú támogatás, valamint az ahhoz kapcsolódó átmeneti nemzeti támogatás igénybevételével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 5/2015. (II. 19.) FM rendelet 2. § (1) bekezdését, az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból, valamint a központi költségvetésből finanszírozott egyes támogatások 2014. évi igénybevételével kapcsolatos egységes eljárási szabályokról szóló 28/2014. (III. 27.) VM rendelet 6. § (1) bekezdését, az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdését és az I. cikk (3) bekezdését.
[13] A felperes álláspontja szerint a határozat módosításának vagy visszavonásának csak jogorvoslati kérelem előterjesztése lehet helye. Mivel a visszavonó határozat ellen nem nyújtott be fellebbezést, a visszavonáshoz szükséges törvényi feltétel nem állt fenn. Kifejtette továbbá, hogy a visszatartásról rendelkező végzéssel szembeni jogorvoslat esetén is lehetősége van a visszatartás elrendelésének alapjául szolgáló körülmények vitatására is. A visszatartást elrendelő döntés vonatkozásában is teljes körű jogorvoslathoz való jog illeti meg, hiszen, ha nem az lenne, az alkotmányos alapjoga csak törvényi szinten lett volna korlátozható vagy kizárható. Ilyen korlátozás vagy kizárás jelen esetben nincsen, ezért a visszatartás jogalapját is támadhatta fellebbezésében. Az az ítéleti logika, amely a visszavonó határozatot egyfajta – a visszatartás jogalapját is eldöntő – „közbenső ítéletnek” minősítve „negligálta” a keresetnek a határozat jogalapját támadó részeit és a visszatartás jogalapját res iudicataként (ítélt dolog) kezelte, ellentétes a Támogatási törvény 56. § (3) bekezdésével és a 60. § (1) bekezdésével.
[14] A felülvizsgálati kérelmében kitért arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem tartalmaz elegendő indokolást a visszatartást elrendelő határozat vonatkozásában, valamint nem foglal állást egyértelműen abban a kérdésben, hogy a per tárgyát képezte-e a visszavonó határozat, holott az ítéletből nyilvánvaló, hogy a visszavonó határozatot is vizsgálta az elsőfokú bíróság, mivel az indokolás döntő része erről rendelkezik. Ennek ellenére mégis arra alapította a bíróság az indokolását, hogy a pernek kizárólag az alperes visszatartást elrendelő határozatának felülvizsgálata a tárgya. A felperes szerint az ítélet azon okból is jogszabálysértő, hogy úgy állapított meg a bíróság intézkedésben való jogosulatlan részvételt, hogy ilyen rendelkezést a visszavonó határozat nem tartalmazott. Egyebekben vitatta a visszavonó határozat jogszerűségét.
[15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint nem sérült a felperes jogorvoslathoz való joga, mert a visszatartás jogalapját képező döntések ellen külön jogorvoslatnak volt helye.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozatlan.
[19] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perbeli tényállást a szükséges mértékben feltárta, az alkalmazandó jogszabályokat pontosan határozta meg és azokból helyes következtetésre jutott, amikor felperes keresetét elutasította.
[20] Jelen ügyben is hangsúlyozza a felülvizsgálati bíróság, hogy a támogató határozatot a hatóság annak keltétől számított egy éven belül a Támogatási törvény 57. § (1) bekezdése alapján visszavonta, a felperes támogatási kérelmét elutasította és egyben a felperest 13 726 433 forint összeg erejéig kizárta a támogatásból. A felperes ezen határozat megállapításait az önálló jogorvoslati jog biztosítása ellenére nem vitatta, azzal szemben jogorvoslattal nem élt, a visszavonó határozat jogerőre emelkedett. Ennek okán rögzítette a jogerős ítélet, hogy a pernek kizárólag az alperes – visszatartást elrendelő elsőfokú végzést helybenhagyó – AJF/2412-2/2018. iktatószámú határozatának felülvizsgálata volt a tárgya, ezért a visszavonó határozat jogszerűségét a bíróság nem vizsgálta, nem vizsgálhatta. A Kúria ebben a körben megjegyzi, hogy a felperes a keresetlevelében is a Kp. 37. § (1) bekezdés d) pontja szerint csak ezen közigazgatási cselekmény jogszerűségének a vizsgálatát kérte.
[21] A Kúria utal arra, hogy a jogerő intézménye – alapvetően a jogállamiság követelményéből eredeztethetően – annak biztosítékát szolgálja, hogy valamely jogalkalmazó szerv döntése véglegessé váljon, vagyis az ebben foglalt rendelkezések végrehajthatók legyenek, az ne legyen megtámadható rendes jogorvoslattal és az eldöntött tény- és jogkérdések ne – avagy csak szigorú kivételek alapján – válhassanak újabb vita tárgyává. Az a közérdek nyilvánul meg benne, hogy a jogviszonyok idővel lezártnak minősüljenek, és azok védve legyenek mindennemű beavatkozástól. Erre egyrészt azért van szükség, hogy a jogvitában érintett személyek viszonyai ne maradjanak függő helyzetben, másrészt pedig azért, hogy az eldöntött kérdés utólag ne legyen módosítható. A jogerő, bár a jogállamiság kimagasló jelentőségű biztosítéka, meghatározott esetekben áttörhető {3133/2017. (VI. 8.) AB határozat [29], [36] pont}.
[22] Az Alkotmánybíróság a felperes által kifogásolt jogerőt áttörő jogintézmények kapcsán rámutatott, hogy „a jogerő a jogi eljárásokban három körülménnyel áll kapcsolatban. Egyrészt a jogalkalmazó szerv döntése rendes jogorvoslattal többé nem támadható (alaki jogerő). Másrészt a döntés nem változtatható meg (anyagi jogerő). Harmadrészt a döntés végrehajtható” {3133/2017. (VI. 8.) AB határozat [34] pont}. A közigazgatási eljárásjog rendszerében a döntés módosítása vagy visszavonása, illetve a felügyeleti eljárás lehetőséget biztosít az akár jogerőre emelkedett közigazgatási döntés felülbírálatára. Az eljárásjogi jogerőfogalom meghatározása a jogalkotó döntési szabadságának körébe tartozik. Ennek célja az, hogy a közigazgatási eljárás törvényességének biztosítása érdekében lehetőséget biztosítson az alsó fokon eljárt közigazgatási hatóságnak a közigazgatás szervezetrendszerén belüli felügyeletére {3133/2017. (VI. 8.) AB határozat [35]-[36] pont}.
[23] A Támogatási törvény 57. § (1) bekezdése szerint jogszabály eltérő rendelkezése hiányában, ha a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv megállapítja, hogy a jogorvoslati kérelem elbírálására jogosult szerv által még el nem bírált döntése jogszabálysértő, a döntését az ügyfél terhére a döntés közlésétől számított egy éven belül, az ügyfél javára az intézkedésekben való részvételhez való jog közvetlenül alkalmazandó közösségi jogi aktusban, illetve jogszabályban meghatározott elévüléséig módosítja vagy visszavonja.
[24] Az elsőfokú bíróság a fenti törvényi rendelkezésnek megfelelően rögzítette, hogy a jogerőre emelkedett támogatási határozat visszavonására is – ezt kizáró törvényi kitétel hiányában – egy éven belül saját hatáskörben jogszerű lehetőség volt, melynek következtében a támogató határozat hatályát vesztette, ahhoz a továbbiakban joghatás nem kapcsolódik. A visszavonó határozattal szemben a felperes önálló jogorvoslattal élhetett volna, melyet azonban nem tett meg, ezért az a visszatartás elrendelése során újból nem tehető vita tárgyává.
[25] Ennek körében kiemelendő, hogy a visszavonó határozat egyértelműen rendelkezett a felperes visszafizetési kötelezettségéről és annak módjáról (azaz, hogy a tartozás összege „a jövőben megállapításra kerülő támogatások összegéből kerül levonásra”), továbbá megfelelő jogorvoslati záradékot tartalmazott, illetve kifejezetten tájékoztatta a felperest arról, hogy a döntés a közlése időpontjától kezdődően a visszatartási jog érvényesítése útján fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. Megállapítható volt tehát, hogy a felperes a visszavonó határozatból a számára hátrányos tartalmú döntésről, annak következményeiről és az igénybe vehető jogorvoslati lehetőségről tudomást szerzett, azzal szemben a jogorvoslat lehetősége számára biztosított volt. Az a körülmény, hogy ezzel a jogával a felperes a jogorvoslatra biztosított törvényes határidőben egyéb megfontolások miatt nem kívánt élni, nem teremthet jogalapot számára az eljárás későbbi szakaszában a visszavonó döntésen alapuló további eljárási cselekmény jogszerűségének vitatására.
[26] A felperes által hivatkozott jogorvoslathoz való jog az Alkotmánybíróság értelmezésében „olyan alkotmányos alapjog, amely tárgyát tekintve a bírói, illetőleg a hatósági (más közigazgatási) döntésekre terjed ki, tartalmát tekintve pedig azt kívánja meg, hogy valamennyi, az érintett jogát vagy jogos érdekét (helyzetét) érdemben befolyásoló érdemi határozat felülvizsgálata érdekében legyen lehetőség más szervhez, vagy azonos szerv magasabb fórumához fordulni. A jogorvoslathoz való jog törvényben meghatározottak szerint gyakorolható, ezért az egyes eljárásokban eltérő szabályozás lehetséges. Az Alaptörvény megköveteli, hogy a jogorvoslati jog nyújtotta jogvédelem hatékony legyen, vagyis ténylegesen érvényesüljön és képes legyen a döntés által okozott sérelem orvoslására.” A jogorvoslathoz való jogból az következik, hogy az eljárási szabályok által meghatározott keretek között a jogorvoslati eljárást lefolytassák és a jogorvoslati kérelemben írtakat a jogszabályban foglaltak szerint érdemben megvizsgálják {9/2017. (IV. 18.) AB határozat [20]-[21] pont}.
[27] A felperesnek az eljárási szabályokban írtak szerint volt biztosítva a visszavonó döntés elleni jogorvoslathoz való alapjoga, ezért annak jogellenes korlátozására vagy kizárására való hivatkozása nem foghat helyt. A jogalap körében a jogorvoslathoz való joga nem nyílt meg azáltal, hogy a hatóság a Támogatási törvény 60. § (1) bekezdésében biztosított jogával élt a felperes zöldítés támogatása iránti kérelmére indult eljárásban.
[28] A Támogatási törvény 60. § (1) bekezdése értelmében az ügyfelet megillető támogatást – közvetlenül alkalmazandó közösségi jogi aktus eltérő rendelkezése hiányában – a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv az ügyfelet terhelő, az intézkedésekkel összefüggő tartozás összegéig visszatartja és ezzel a tartozás megfizetettnek minősül. Ha az igénybe vehető támogatás összege az ügyfelet terhelő tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, azt az esedékesség sorrendjében kell a nyilvántartott tartozás kiegyenlítésére elszámolni. E rendelkezést a jogalkotó a Támogatási törvény rendszerében a jogorvoslatra vonatkozó szabályokat követően a végrehajtásra vonatkozó normák között helyezte el.
[29] A Kúria jelen ügyben is nyomatékkal rámutat, hogy a visszatartás intézménye egy jogerős határozattal megállapítottak szerint keletkezett tartozás kiegyenlítésére szolgál, azaz nem új jogviszonyt keletkeztet, hanem a jogerős határozat (jelen esetben a visszavonó határozat) következményeinek érvényesítésével a támogatás visszavonását követően a megszűnt jogviszony rendezését szolgálja. Ennek megfelelően a jogerős határozat végrehajtása során a végrehajtás alapjául szolgáló, jogorvoslattal nem támadott, jogerős határozattal elbírált körülményei ismételt értékelést nem nyerhettek. Mindezért a felperes visszavonó határozat jogszerűségével, a támogatáshoz való joggal kapcsolatos hivatkozásai súlytalanok voltak.
[30] A fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság visszatartó határozattal kapcsolatos érvelése nem volt hiányos. Az a tény pedig, hogy az elsőfokú bíróság az ügy eldöntéséhez feltétlenül szükségesnél bővebb indokolást adott, az ítéletet nem tette sem ellentmondásossá, sem jogszabálysértővé. A bíróságoktól ugyanis nem vitatható el az a jog, hogy a jogszabályok alkalmazása és értelmezése során a perbe vitt jogvita előzményeit is értelmezzék, az azokkal kapcsolatos összefüggésekre rámutassanak. A felülvizsgálati kérelem azon hivatkozása, hogy a bíróság állapította meg elsőként a felperes intézkedésben való jogosulatlan részvételét iratellenes, hiszen az alperes határozata a 4. oldal 2. bekezdésében kifejezetten felhívta az ügyfél figyelmét, hogy „a visszatartást elrendelő végzést megalapozó 184697681 iratazonosító számú döntés a 640/2014/EU rendelet 19. cikke alapján támogatásban való jogosulatlan részvételt állapított meg.”
[32] A kifejtettek szerint a Kúria jelen felülvizsgálati eljárásban is megállapította, hogy a jogerős ítélet jogszerű volt, és azt a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.IV.35.133/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás