BÜ BH 2021/298
BÜ BH 2021/298
2021.11.01.
I. A rendőr mint jogalkalmazó, mindig egy törvényi mandátum alapján cselekszik. Intézkedéseinek mandátumai (diszkrecionális) nem azt jelentik, hogy a törvényi mandátumán kívül személyes célból cselekszik. A hivatali visszaélés törvényi tényállása egyértelműen rögzíti, miszerint a hivatalos személy azzal a célzattal követi el a bűncselekményt, hogy jogtalan előnyt szerezzen, vagy jogtalan hátrányt okozzon. A következetes bírói gyakorlat szerint minden olyan előny jogtalan, ami a kedvezményezettre nézve bárminemű könnyebbséget (vö.: vesztegetés), az azzal sújtott számára bárminemű nehézséget jelent (Btk. 305. §).
II. A kétszeres elítélés – megvalósulása esetén – a Be. 637. § (1) bekezdés b) pontja szerinti perújítási ok lenne. Felülvizsgálat oka, illetve indoka a kétszeres elítélés törvénysértő megállapítása esetében való eljárás-meg-szüntetés lenne [vö. Be. 648. § b) pont, 649. § (2) bek. d) pont, 608. § (1) bek. e) pont, 567. § (1) bek. b) pont].
[1] A törvényszék katonai tanácsa a 2018. február 5. napján meghozott ítéletével
– az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan, társtettesként, bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett jelentős mennyiségű rossz minőségű termék forgalomba hozatalának bűntettében [Btk. 415. § (1) bek., (2) bek. a)-c) pont] és folytatólagosan, felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § c) pont]. Ezért az I. r. terheltet halmazati büntetésül 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 400 napi tétel, napi tételenként 5000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette.
– A címzetes rendőr alezredes IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan, bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett jelentős mennyiségű rossz minőségű termék forgalomba hozatalának bűntettében [Btk. 415. § (1) bek., (2) bek. a)-c) pont], 2 rendbeli felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében [3. tényállási pont; Btk. 305. § c) pont] és 2 rendbeli hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § a) pont]. Ezért a IV. r. terheltet halmazati büntetésül 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 400 napi tétel, napi tételenként 2000 forint pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte.
– A rendőr zászlós VII. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan, bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett jelentős mennyiségű rossz minőségű termék forgalomba hozatalának bűntettében [Btk. 415. § (1) bek., (2) bek. a)-c) pont], folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § c) pont] és felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § c) pont]. Ezért a VII. r. terheltet halmazati büntetésül 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 400 napi tétel, napi tételenként 2000 forint pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette.
– A X. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan, bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett jelentős mennyiségű rossz minőségű termék forgalomba hozatalának bűntettében [Btk. 415. § (1) bek., (2) bek. a)-c) pont]. Ezért a X. r. terheltet 10 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 150 napi tétel, napi tételenként 1000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsáthatóságról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.
[2] Kétirányú fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla katonai tanácsa a 2018. október 26. napján jogerős ítéletével
– a IV. r. terhelt esetében a 2 rendbeli felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettét (3. tényállási pont) a Btk. 305. § c) pontjába ütköző 2 rendbeli hivatali visszaélés bűntettének,
– a VII. r. terhelt esetében a felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettét a Btk. 305. § c) pontjába ütköző hivatali visszaélés bűntettének,
– az I. r. terhelt esetében a fogyasztók érdekeit sértő cselekményét folytatólagosan, társtettesként, bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett rossz minőségű termék forgalomba hozatala bűntettének [Btk. 415. § (1) bek. és (2) bek. b) és c) pont],
– a IV. r. és a VII. r. terhelt esetében a fogyasztók érdekeit sértő cselekményt folytatólagosan, bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett rossz minőségű termék forgalomba hozatala bűntettének [Btk. 415. § (1) bek. és (2) bek. b) és c) pont] minősítette.
Az I. r. terheltet 5 év gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától, mint foglalkozástól eltiltásra is ítélte.
Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r., a IV. r., a VII. r. és a X. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] Az eljárt bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:
A vádbeli időben a IV. r. és a VII. r. terhelt hivatásos rendőrként teljesített szolgálatot. A IV. r. terhelt a D.-i Rendőrkapitányság Gy.-i Rendőrőrsének parancsnokaként, a VII. r. terhelt a IV. r. terhelt beosztottjaként. A IV. r. terhelt édesanyja a X. r. terhelt.
A II. r. terhelt a B. Kft. ügyvezető igazgatója, féltestvére: az I. r. terhelt a kft. gazdasági igazgatója, egyúttal egyedüli tagja, egyszemélyes tulajdonosa volt. A B. Kft. 2012-2013. évekre összesen 32 965 000 forint mérleg szerinti veszteséget ért el, és mivel saját vagyona elfogyott, saját tőkéje pedig 2013. de-cember 31-re 12 513 000 forint negatív összegre süllyedt, a 2013. év végi állapot szerint a társaság aktív vagyona már nem nyújtott fedezetet a kötelezettségekre. Tevékenységét tekintve a kft. különböző áruházláncoktól szerződés alapján átvett lejárt, illetve közeli lejáratú fogyaszthatósági idejű élelmiszerféleségek, illetőleg hatóság által lefoglalt élelmiszerek csomagolóanyag-mentesítését, majd megsemmisítését végezte. Legnagyobb beszállítói közé tartozott többek között a P. M. Kft., a T. G. Á. Zrt., az N. H. Kft., a P. Zrt., az F. M. Zrt. és más kisebb, élelmiszer-kiskereskedelemmel is foglalkozó társaságok, üzletek, melyek éves szinten összességében több ezer tonnányi élelmiszert szállítottak megsemmisítésre a B. Kft.-hez. A B. Kft. technológiai leírása szerint a nagyáruházakból a telepre érkező élelmiszer-hulladékot targoncával zárt, betonozott épületbe szállítják, majd a csomagolóanyagot eltávolítják. Az állati eredetű hulladékok légylárva-tenyésztéssel kerülnek ártalmatlanításra, míg az állati eredetű anyagokat nem tartalmazó élelmiszer-hulladék ártalmatlanítása, hasznosítása az alábbi technológiával történik a szelektálást követően. Sertésekkel történő feletetés, állati eredetű anyagot nem tartalmazó élelmiszer-hulladékok azon része, amely nem etethető fel sertésekkel, mert pl. bomlásnak indult, lebetonozott, légyűjtő aknával ellátott trágyatárolóban, az almos trágyával történő összekeverést követően horgászgiliszta tenyésztéssel kerül ártalmatlanításra.
Az ó.-i telep a 2007. július 2-án kelt, a polgármesteri hivatal által kiadott telepengedély alapján hulladékgyűjtés-kezelést végzett. A társaság A. külterületén lévő telephelye az A. Önkormányzat Polgármesteri Hivatal jegyzője által 2008. május 28-án kiadott határozat alapján veszélyes és nem veszélyes hulladékok gyűjtésére, kezelésére, ártalmatlanítására, valamint hulladék-újrahasznosításra kapott engedélyt. A.-ban a hulladékkezelő üzemtől elkülönített területen volt a sertéstelep, ahol azonban sertésállomány nem volt.
Pontosan meg nem határozható időponttól, de legalább 2013. év őszétől kezdődően az I. r. és a II. r. terhelt – felismerve azt, hogy a megsemmisítésre beszállított élelmiszer-hulladék egy része emberi fogyasztás céljából történő értékesítésre alkalmas lehet – elhatározta, hogy a B. Kft.-hez megsemmisítésre érkezett élelmiszer-hulladékot jó minőségű élelmiszerként értékesítik, és ezzel anyagi haszonra tesznek szert. Ebből a célból a kft. alkalmazottai -utasításuknak megfelelően – a beérkező teherautókról az áruk lepakolását követően válogatást végeztek, amely nemcsak az élelmiszerek eredetére (állati-növényi, tejtermék stb.), hanem arra is kiterjedt, hogy melyek kerülnek ténylegesen megsemmisítésre, és melyeket lehet értékesíteni emberi fogyasztás céljából, esetleg elajándékozni a környékbeli gazdák számára. Elsőként mindig az értékesítésre történő alkalmasság szempontja szerint válogattak, amit eladni nem lehetett, azt állatok takarmányozására különítették el, és amik erre sem voltak alkalmasak, azok kerültek megsemmisítésre.
A fenti időszaktól kezdődően a megsemmisítésre ömlesztve beszállított élelmiszer-hulladékok emberi fogyasztásra alkalmasnak ítélt része az alábbiak szerint került folyamatosan értékesítésre. Az élelmiszerek fogyaszthatósági, illetve minőségmegőrzési ideje a beérkezéskor már nagyrészt lejárt volt, vagy általában néhány nap volt hátra fogyaszthatósági, illetve minőségmegőrzési idejükből. A kialakult gyakorlat szerint az emberi fogyasztásra még alkalmasnak tartott élelmiszerekért az I. r. és a II. r. terhelt által meghatározott vásárlói kör jelentkezhetett. Az emberi fogyasztásra még alkalmasnak minősített, értékesítésre szánt élelmiszerekből jelentősebb mennyiségben vásárlók a viszonteladók, a III. r., a IV. r., az V. r. és a VI. r. terheltek voltak. A viszonteladással foglalkozó IV. r. terhelt rendszeresen jelentkezett a B. Kft.-nél az I. r. és a II. r. terhelttől, vagy valamely alkalmazottjuktól érdeklődve az újonnan érkezett élelmiszerek után. A megvásárolt árukért készpénzben fizettek. Egyes élelmiszerek már érzékelhető módon emberi fogyasztásra alkalmatlan állapotban érkeztek, ezek esetében előfordult, hogy egyes viszonteladók, mint például a IV. r. terhelt kicsomagolták, megtörölték, esetleg megmosták azokat, majd ezek után vagy új csomagolásba tették, vagy ebben a megtisztított formában vitték el azokat. A IV. r. terhelt szintén már legalább 2013. év őszétől kezdődően vásárolt a B. Kft.-től megsemmisítésre érkezett élelmiszereket, melyeket részben édesanyjához, a X. r. terhelt házához szállított, aki azokat a faluban árusította. A IV. r. terhelt mint a Gy.-i Rendőrőrs parancsnoka hétköznapokra eső pihenőidejét is kihasználva hétközben is rendszeresen járt a kft. telephelyére. Egyszerre minden alkalommal nagyobb mennyiségű, egy átlagos család fogyasztási mennyiségét jóval meghaladó tömegű, többségében közeli lejáratú, ritkábban lejárt fogyaszthatósági idejű tejtermékeket, nyers és feldolgozott húskészítményeket, édességeket és egyéb élelmiszerféleségeket vitt el továbbértékesítés céljából, amellyel változó mértékben, 2014 januárját megelőzően havi 200 000 forint körüli összeget, majd ezt követően havi kb. 50 000 forint összeget keresett.
A VII. r. terhelt a vádbeli időszakban jó ismerősi kapcsolatban állt az I. r. terhelttel. A VII. r. terhelt legalább 2013. év végétől kezdődően rendszeresen megjelent a B. Kft. telephelyén, melynek során az a gyakorlat alakult ki, hogy kisebb-nagyobb, a kft. zavartalan működését elősegítő szívességek fejében maga is vihetett el megsemmisítésre leszállított, még jó állapotúnak ítélt élelmiszereket. Így 2014. január első napjaiban a B. Kft.-től elszállított több száz üveg alkoholos üdítőt, amelyet még abban a hónapban értékesített a IV. r. terheltnek.
A VII. r. terhelt rendszeresen tájékoztatta az I. r. terheltet minden, a B. Kft. működését érintő, tudomására jutott tényről, körülményről. Az I. r. terhelt több alkalommal olyan jellegű segítséget is kért tőle, amely csak hivatali minőségének felhasználásával volt teljesíthető. Az I. r. terhelt arra kérte a VII. r. terheltet, hogy kísérje figyelemmel a környéken lejárt, vagy közeli lejáratú fogyaszthatósági idejű, leselejtezett élelmiszerekkel foglalkozó személyeket, rendőri erők bevonásával hosszabb ideig figyelje az ilyen szállító járműveket, azok mozgását, szállítmányát, valamint állapítsák meg azok tulajdonosait. A kérésnek eleget téve a VII. r. terhelt a konkurensnek tekintett személyeket, gépjárműveket ellenőrizte, így egy Ford típusú gépjármű adatait 2014. február 4-én saját azonosítójának felhasználásával a D.-i Rendőrkapitányság Gy.-i Rendőrőrsén a hatósági nyilvántartásból lekérdezte. 2014. február 26-án a rendőrőrsön lévő kollégáját megkérte egy Citroën Jumper típusú személygépkocsi adatainak a központi hatósági nyilvántartásból történő lekérdezésére. 2014. február 27-én a VII. r. terhelt az I. r. terhelt kérésére rendőrségi akciót szervezett D.-Gy., V. út 48. szám alatt a D.-i Rendőrkapitányság több beosztottjának bevonásával, melynek célja az volt, hogy rendőri mivoltját felhasználva, hivatali helyzetével visszaélve támogassa az I. r. terheltet a B. Kft. számára konkurenciát jelentő, rossz minőségű termékeket áruló személyek eltávolításában. 2014. március 7-én újabb gépjármű adatait kérte le a nyilvántartásból a D.-i Rendőrkapitányság Gy.-i Rendőrösén.
A VII. r. terhelt a fenti adatszerzések eredményeiről az I. r. terheltet tájékoztatta. Emellett segítséget nyújtott az I. r. terheltnek abban is, hogy az üzleti konkurenciát jelentő személyeket felderítse, ennek érdekében 2014. február 13-án figyelést hajtott végre A. területén, és annak eredményéről tájékoztatta az I. r. terheltet.
2013. március 22-én 11.37-kor a XVII. r. terhelt lejárt műszaki érvényességű μkoda Picup típusú személygépjárművel közlekedett Gy. területén, amikor az M.-i Rendőrkapitányság V.-i Rendőrőrsének állományába tartozó XVIII. r. és XIX. r. terhelt rendőri intézkedés alá vonták. A XVII. r. terhelt az intézkedés megkezdését követően felhívta a IV. r. terheltet, és kétséget kizáróan meg nem állapítható tartalmú beszélgetést folytatott vele. A IV. r. terhelt a telefonhoz kérte az intézkedő rendőrök egyikét, majd arra kérte a telefont átvevő XVIII. r. terheltet és járőrtársát, hogy az intézkedést fejezzék be a XVII. r. terhelttel szemben figyelemmel arra, hogy a XVII. r. terhelt szállásolja el a próbaidős rendőröket. A XVIII. r. és a XIX. r. terhelt a IV. r. terhelt rábírására – azért, hogy a XVII. r. terheltnek jogtalan előnyt szerezzenek – hivatali kötelességüket megszegve nem intézkedtek.
2013. április 3-án 17.20 óra körüli időben a készenléti rendőrség bevetési főosztályának állományába tartozó rendőrök rendőri intézkedést kezdeményeztek az I. r. terhelttel szemben, aki személyazonosításra alkalmas okmányt nem tartott magánál, ezért a kerületi rendőrkapitányságra történő előállítására került sor. Az I. r. terhelt először a VII. r. terhelttel beszélt telefonon, aki ezt követően a IV. r. terhelttel beszélt. A IV. r. terhelt jogellenes módon hivatali helyzetével visszaélve – azért, hogy az I. r. terheltnek jogtalan előnyt szerezzen – lekérte az I. r. terhelt vezetői engedélyére vonatkozó adatokat a központi közlekedési nyilvántartásból, amely hozzáférés a IV. r. terhelt számára is a hivatásánál fogva rendelkezésére állt. Ezen adatkérésre a IV. r. terheltnek törvényes indoka nem volt és nem is lehetett, mivel ebben az időpontban az I. r. terhelttel szemben rendőri intézkedés volt folyamatban a kerületi rendőrkapitányságon. 2014. január 9-én 12.40 órakor a IV. r. terheltet telefonon felhívta az I.-i Polgármesteri Hivatalból egy nő, aki megkérte a IV. r. terheltet arra, hogy a központi hatósági nyilvántartásból kérje le számára az általa megadott gépjárműhöz köthető adatokat. A kérésnek a IV. r. terhelt eleget tett, és a kért adatokat bediktálta az ismeretlen telefonálónak. Ezen adatlekérésre a IV. r. terheltnek törvényes indoka nem volt, és ezzel az ismeretlen telefonálónak, hivatali helyzetével visszaélve, jogtalan előnyt szerzett.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője, valamint a IV. r., a VII. r. és a X. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.
[5] Az I. r. terhelt védője az indítványban a Be. 649. § (1) bekezdés a) pontját megjelölve a megtámadott határozat megváltoztatását, és az I. r. terhelt felmentését indítványozta. Indokai szerint az eljárt bíróság az I. r. terhelt bűnösségét mindkét terhére rótt bűncselekményben a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével hozta meg. Kifejtette, hogy a bíróság teljes mértékben figyelmen kívül hagyta: az elsőfokú bírósági eljárásban becsatolt és a kft.-től beszerzett, lefoglalt iratok között fellelhetők olyan, az F.-i és a megyei mezőgazdasági szakigazgatási hivatal élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatósági határozatok a B. Kft. vonatkozásában, amelyek engedélyezték a B. Kft. részére a telephelyein működtetett üzemeiben, azok működése során keletkező, korábban élelmiszerként használt, állati eredetű, de gyártási, csomagolási vagy egyéb hibák miatt emberi fogyasztásra alkalmatlanná vált, nem lejárt fogyaszthatósági idejű hőkezelt tejtermék és húsmentes csemege áru átadását különböző személyeknek, állattartóknak, sertésállományokkal való feletetés céljára. Az ezzel kapcsolatos dokumentumokat az elsőfokú bírósági eljárásban bemutatta, melyekről tudomása szerint a bíróság fénymásolatot készített; azonban tart tőle, hogy mégsem készültek fénymásolatok, mivel a bíróság az ügydöntő határozatában említést sem tesz ezekről a dokumentumokról. Sérelmezte azt is, hogy azon dokumentumokról sem tesz említést az ítélet, melyben a termékeket átvevő személyek kötelezettséget vállaltak arra, hogy az ily módon megszerzett termékeket csak és kizárólag állati takarmányozás céljára használják fel, és azt tovább nem értékesítik. A hivatkozott dokumentumokat csatolta az indítványához. Álláspontja szerint ezek alátámasztják azt, hogy a bíróság ténymegállapításai ellentétesek a büntetőügyben keletkezett iratok tartalmával, illetve alkalmasak annak az állításnak a megcáfolására, amely a bűnösség alapjául szolgált. Kifejtette, hogy a rossz minőségű termék forgalomba hozatalának a törvényi tényállása szerint, aki rossz minőségű terméket jó minőségű termékként forgalomba hoz, az követi el a bűncselekményt. Azonban a B. Kft. soha semmilyen rossz minőségű terméket jó minőségű termékként nem hozott forgalomba. A bíróság az anyagi jog szabályainak megsértésével helyezkedett arra az álláspontra, hogy az I. r. terhelt bűncselekményt követett el. A hivatali visszaélés tekintetében kifejtette, hogy a bíróság által megállapított tényállás szerint a VII. r. terhelt – aki jó viszonyban volt az I. r. terhelttel – közreműködött abban, hogy mint rendőr, támogassa az I. r. terheltet a B. Kft. számára konkurenciát jelentő, rossz minőségű terméket áruló személyek eltávolításában. Álláspontja szerint az ilyen tevékenység feltárása, felderítése, bármilyen szándék vezette az I. r. terheltet, nem lehet hivatali visszaélés, hiszen bűncselekmény felderítéséről volt szó, így az I. r. terhelt szándékától függetlenül a VII. r. terheltet nem vezethette sem jogtalan előny szerzése, sem jogtalan hátrány okozása, ilyen célzat hiányában pedig nem valósítja meg a Btk. 305. §-ába ütköző hivatali visszaélés bűntettét. Mivel a felbujtói magatartás részesi magatartás, amennyiben hivatali visszaélés nem valósult meg, úgy annak felbujtását sem lehet megállapítani. Ezért az I. r. terhelt bűnösségének megállapítása a hivatali visszaélés bűntettében is a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével történt.
[6] A IV. r., a VII. r. és a X. r. terhelt védője az indítványban a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját megjelölve a megtámadott határozat megváltoztatását, és elsődlegesen a IV. r., a VII. r. és a X. r. terhelt felmentését a rossz minőségű termék forgalomba hozatala bűntettének vádja alól, másodlagosan olyan enyhébb büntetés kiszabását indítványozta, amely mellett a IV. r. és a VII. r. terhelt a rendőrségi szolgálati viszonyát folytathatja. Indokai szerint a jogerősen megállapított tényállás nem minősül a Btk. 415. § (1) bekezdésében körülírt rossz minőségű termék forgalomba hozatala bűntettének, mivel a tényállás mellőzi a rossz minőségű termék jóként történő feltüntetését, amely a bűncselekmény megállapításának elengedhetetlen feltétele. Ezért a bíróság jogszabálysértően állapította meg a terheltek bűnösségét. Kifejtette, hogy a tényállás nélkülözi a bűncselekmény megállapításához szükséges tényállási elemet, azt a többletmagatartást, amely megtéveszti a fogyasztókat, vásárlókat. Az eljárás során feltárt és megvizsgált bizonyítékok egyike sem tartalmazott olyan adatot, hogy a terheltek közül bárki tévedésbe ejtett volna mást, vagy az árukat jóként helyezte volna forgalomba. Nem állt rendelkezésre egyetlen olyan tanúvallomás sem, mely alapján megállapítható lenne, hogy valakinek kára keletkezett a rossz minőségű termék vásárlása, feldolgozása során. Sérelmezte, hogy a büntetőeljárás során fogyasztó vásárló nem került felkutatásra. Álláspontja szerint a VII. r. terhelt tevőlegessége nem lehet tettesi elkövetés alapja, nem árusított lejárt szavatosságú élelmiszert. Árusítás, megtévesztő magatartás hiányában anyagi jogszabálysértő a VII. r. terhelt bűnösségének megállapítása. Kifejtette, hogy a NÉBIH határozatával 105 000 forint élelmiszerlánc-felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte a IV. r. terheltet a tőle 2014. augusztus 12. napján lefoglalt áruk miatt. Ezen közigazgatási eljárásban hozott határozat alapján a ne bis in idem elve sérült. Álláspontja szerint az Európai Bíróság joggyakorlatára figyelemmel az Engel-kritériumok vizsgálata alapján a közigazgatási határozat egyrészt jogerős, másrészt megtorló szankciót alkalmazott, harmadrészt ugyanazon tényállást vizsgálta, mint a későbbi büntetőeljárás. A kettős szankció elkerülése érdekében a büntetőeljárásban nem lehetett volna szankciót megállapítani a IV. r. terhelt tekintetében. Álláspontja szerint a VII. r. terhelt tekintetében jogszabálysértő az a tényállítás, hogy ő is válogatott, valamint értékesített árut. Vitatta, hogy a IV. r. terhelt törvényes indok nélkül kérte le az I. r. terhelt vezetői engedélyére vonatkozó adatokat a központi közlekedési nyilvántartásból. Célzattal történt a lekérdezés, mégpedig azért, hogy az I. r. terhelttel szemben intézkedő rendőrök ne kövessenek el hibát, mert a IV. r. terhelt tudta, hogy az I. r. terhelt rendelkezik vezetői engedéllyel. Továbbá a IV. r. terhelt a gépjárműadat-lekérdezéssel nem okozott jelentős érdeksérelmet, továbbá bizonyíték sincs az információ átadására. Mindkét esetben hiányzik a bűncselekmény megállapításához szükséges társadalomra veszélyesség, ezért álláspontja szerint anyagi jogszabálysértő a bűnösség megállapítása. A VII. r. terhelt tekintetében a hivatali visszaélés bűntette vonatkozásában kifejtette, hogy amennyiben bűncselekmény gyanúja esetén egy hatóság tagja adatokat gyűjt vagy nyilvántartásban ellenőrzést végez, azzal nem követi el a hivatali visszaélést, még akkor sem, ha később a nyomozás nem kerül elrendelésre. Mindezek alapján anyagi jogszabálysértő módon állapította meg a bíróság a hivatali visszaélés bűntettében a VII. r. terhelt bűnösségét. Sérelmezte, hogy a bíróság nem értékelte azt a tényt enyhítő körülményként, hogy a IV. r. terhelt közel 6 hónapig előzetes letartóztatásban volt.
[7] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Az ügyészi álláspont szerint az indítványnak azon része, amelyben a védők a megállapított tényállást és a bizonyítékértékelést támadják, törvényben kizárt. Az ügyész szerint az irányadó tényállás – a Kúria ítélkezési gyakorlatának (BH 2016.163.) megfelelően, ideértve azokat a történeti tényeket is, amelyek nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolása körében – maradéktalanul tartalmazza azokat a tényeket, amelyek a terheltek bűnösségének megállapítását, valamint cselekményeinek jogerős ítélet szerinti minősítését megalapozzák. Téves az a védői álláspont, mely szerint az irányadó tényállás az általa hiányolt törvényi tényállási elemeket nem tartalmazza. Az élelmiszerként, így jó minőségű termékként történő forgalomba hozatal az 1/a. pontban írt történeti tényállásból is kitűnik, a másodfokú ítélet ugyanakkor kifejezetten tartalmazza is. Az, hogy a IV. r. terheltet a NÉBIH élelmiszerlánc-felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte, nyilvánvalóan nem akadálya büntetőjogi felelőssége megállapításának, e körülmény legfeljebb enyhítő körülményként értékelhető a javára. Az irányadó tényállás az I. r., IV. r. és a VII. r. terheltek terhére megállapított hivatali visszaélések esetén is maradéktalanul megfeleltethető a törvényi tényállásban foglaltaknak. A jelentős érdeksérelem bekövetkezése a hivatali visszaélés törvényi tényállásának nem eleme, így nem is szükséges e bűncselekmény megvalósulásához. Az irányadó tényállás mellett a társadalomra veszélyesség hiányát tévesen állítja a védő. Nyilvánvaló, hogy a VII. r. terhelt a cselekményeit nem bűnüldözési célból, hanem az I. r. terhelt részére jogtalan előny biztosítása érdekében, az I. r. terhelt kérésére hajtotta végre. Így mind az alapbűncselekmény, mind pedig arra az I. r. terhelt által történt felbujtás megállapítása törvényes.
[8] A Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében az I. r. terhelt a védője által benyújtott felülvizsgálati indítványban foglaltak figyelembevételét kérte. Az észrevételben a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét kifogásolta, valamint K. I., a D.-i Rendőrkapitányság vezetőjének tanúkénti kihallgatását indítványozta. A IV. r. terhelt az észrevételében részletesen leírta a nyomozati cselekményeket. Kifejtette, hogy a nyomozás szakmaiatlan, minden jogalapot nélkülöző, hibákkal terhelt volt. A VII. r. terhelt az észrevételében sérelmezte, hogy a bíróság az ügyészség állásfoglalását kezdettől fogva elfogadta és mindent ennek rendelt alá. Elfogadhatatlannak tartja, hogy a bíróság elfogadta az ügyészség állásfoglalását, miszerint ő egy törvénytelenül működő céget segített a konkurens céggel szemben, és ezért hozott vele szemben elmarasztaló ítéletet. Kifejtette: nem tudja elfogadni, hogy a bíróság elítélte, pedig egyértelműen bizonyítható volt, hogy csak a munkáját végezte, amire ráadásul a D.-i Rendőrkapitányság vezetőjétől kapott utasítást.
[10] Az I. r. terhelt védője, valamint a IV. r., a VII. r. és a X. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány egyaránt nem alapos.
[11] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. A Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[12] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg a terhelt bűnösségét.
[13] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[14] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt bűnösségét folytatólagosan, társtetteskét, bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett rossz minőségű termék forgalomba hozatala bűntettében [Btk. 415. § (1)–(2) bekezdés b), c) pont], valamint a IV. r., a VII. r. és a X. r. terhelt bűnösségét folytatólagosan, bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett rossz minőségű termék forgalomba hozatala bűntettében [Btk. 415. § (1)–(2) bek. b), c) pont] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.
[15] A Btk. 415. § (1) bekezdése szerint, aki rossz minőségű terméket jó minőségű termékként forgalomba hoz, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A (2) bekezdés szerint a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
a) jelentős mennyiségű vagy értékű rossz minőségű termékre
b) bűnszövetségben, vagy
c) üzletszerűen követik el.
[16] A Btk. XLII. Fejezetében szabályozott fogyasztók érdekeit és a gazdasági verseny tisztaságát sértő bűncselekmények közül a rossz minőségű termék forgalomba hozatala bűncselekmény védett jogi tárgya a termékek megfelelő minőségéhez fűződő társadalmi érdek. Nem csak a közvetlen fogyasztás céljára szolgáló, hanem a termelés folyamatában továbbfel-dol-gozásra kerülő termékek minőségét is védi. Végső soron a termelés, a forgalom és a fogyasztás biztonságát egyaránt szolgálja.
[17] A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (Fgytv.) biztosítja az általános termékbiztonságról szóló 92/59. EGK irányelv harmonizációját. Az alaprendelkezések között előírja, hogy csak a biztonságos termék vagy szolgáltatás kerülhet fogyasztói forgalomba. Meghatározza az áru és a szolgáltatás biztonságának elemeit. A fogyasztóvédelemre is kiterjedő szabályokat tartalmazó, a termékek piacfelügyeletéről szóló 2012. évi LXXXVIII. törvény (Pftv.) kimondja, hogy csak biztonságos és az általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó európai uniós jogi aktusokban és a jogszabályokban foglalt követelményeknek megfelelő termék hozható forgalomba.
[18] A bűncselekmény elkövetési magatartását az valósítja meg, aki rossz minőségű terméket jó minőségű termékként forgalomba hoz. A forgalomba hozatal során a termék az elkövető birtokából a vevő, a használó, illetve a további forgalmazó birtokába kerül.
[19] A szándékos bűnösség megállapítása esetén az elkövető tisztában van azzal, hogy az adott terméknek milyen kellékekkel kell rendelkeznie forgalmazás esetén; továbbá, hogy a tényállásszerű magatartásával érintett termék ezeknek nem felel meg, és ennek ellenére forgalmazza azt.
[20] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti a következőket:
– Pontosan meg nem határozható időponttól, de legalább 2013 őszétől kezdődően az I. r. és a II. r. terhelt – felismerve azt, hogy a megsemmisítésre beszállított élelmiszer-hulladék egy része emberi fogyasztás céljából történő értékesítésre alkalmas lehet – elhatározta, hogy a B. Kft.-hez megsemmisítésre érkezett élelmiszer-hulladékot jó minőségű élelmiszerként értékesítik és ezzel anyagi haszonra tesznek szert.
– Ebből a célból a kft. alkalmazottai utasításuknak megfelelően a beérkező teherautókról az áruk lepakolását követően válogatást végeztek, amely nemcsak az élelmiszerek eredetére (állati-növényi, tejtermék stb.), hanem arra is kiterjedt, hogy melyek kerülnek ténylegesen megsemmisítésre, és melyeket lehet értékesíteni emberi fogyasztás céljából, esetleg elajándékozni a környékbeli gazdák számára (sertésekkel történő feletetés, ill. kutyák részére).
– A fenti időszaktól kezdődően a megsemmisítésre ömlesztve beszállított élelmiszer-hulladékok emberi fogyasztásra alkalmasnak ítélt része az alábbiak szerint került folyamatosan értékesítésre.
– Az élelmiszerek fogyaszthatósági, illetve minőség-megőrzési ideje a beérkezéskor már nagyrészt lejárt volt, vagy általában néhány nap volt hátra a fogyaszthatósági, illetve minőségmegőrzési idejükből. A kialakult gyakorlat szerint az emberi fogyasztásra még alkalmasnak tartott élelmiszerekért az I. r. és a II. r. terhelt által meghatározott vásárlói kör jelentkezhetett.
– Az emberi fogyasztásra még alkalmasnak minősített, értékesítésre szánt élelmiszerekből jelentősebb mennyiségben vásárlók a viszonteladók: a III. r., a IV. r., az V. r. és a VI. r. terheltek voltak.
– Egyes élelmiszerek már érzékelhető módon emberi fogyasztásra alkalmatlan állapotban érkeztek, ezek esetében előfordult, hogy egyes viszonteladók – mint pl. a IV. r. terhelt – kicsomagolták, megtörölték, esetleg megmosták azokat, majd ezek után vagy új csomagolásba tették, vagy ebben a megtisztított formában vitték el azokat.
– A rendőr alezredes IV. r. terhelt szintén már legalább 2013. év őszétől kezdődően vásárolt a B. Kft.-től megsemmisítésre érkezett élelmiszereket, melyeket részben édesanyja, a X. r. terhelt házába szállította, aki azokat a faluban árusította.
– A VII. r. terhelt legalább 2013. év végétől kezdődően rendszeresen megjelent a B. Kft. telephelyein, melynek során az a gyakorlat alakult ki, hogy kisebb-nagyobb, a kft. zavartalan működését elősegítő szívességek fejében maga is vihetett el megsemmisítésre leszállított, még jó állapotúnak ítélt élelmiszereket. Így 2014. január első napjaiban a B. Kft.-től elszállított több száz üveg alkoholos üdítőt, amelyet még abban a hónapban értékesített a IV. r. terheltnek.
[21] Mindezekből kitűnően fel sem merülhetett a terheltekben, hogy az élelmiszer-hulladékként a telephelyre szállított élelmiszerek jó minőségűek. A Btk. 415. § (6) bekezdése meghatározza, hogy e paragrafus alkalmazásában rossz minőségű a termék, ha a jogszabályban vagy az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában előírt biztonságossági vagy minőségi követelményeknek nem felel meg, ilyen előírás hiányában akkor, ha a termék rendeltetésszerűen nem használható, vagy használhatósága jelentős mértékben csökkent.
[22] A jogerős tényállás alapján megállapítható, hogy a hulladékkezelő telephelyre szállított élelmiszer-hulladékból származó termékek emberi fogyasztása nem biztonságos.
[23] Ami a védelmi kifogást illeti, a Kúria rámutat a következőkre. A törvényi tényállás szerinti rossz és jó minőség nem azt jelenti, hogy a bíróságnak kellene döntenie a piacon való eladhatóság minőségi színvonalának kérdésében. A tényállás szerint rossz és jó megkülönböztetésének lényegét értelemszerűen az a szabályrendszer teszi ki, amely meghatározza, hogy egy adott termék mikor hozható forgalomba és meddig tartható forgalomban. Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti, hogy a vád szerinti termékek már kereskedelmi (kis- vagy nagy) forgalomban nem voltak tarthatók, onnan kikerültek, épp ezért kerültek ahhoz a vállalkozáshoz, melynek nem arra volt iparengedélye, hogy ezeket forgalomba hozza, hanem arra, hogy a forgalomból való kivonást követő sorsukat rendezze (megsemmisítse stb.).
[24] Következésképpen az a ténybeli körülmény, hogy rossz minőségű terméket jó minőségű termékként forgalomba hoz, önmagában eldönti, hogy ami rossz, az nem lehet jó.
[25] Nem sértett tehát törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. r., a IV. r., a VII. r. és a X. r. terhelt büntetőjogi felelősségét rossz minőségű termék forgalomba hozatalának bűntettében [Btk. 415. § (1), (2) bek. b), c) pont] megállapította.
[26] Az indítvány a IV. r. terhelt tekintetében sérelmezte, hogy a közigazgatási eljárásban hozott határozat alapján a ne bis in idem elve sérült.
[27] A Be. 7. § (5) bekezdése szerint abban a kérdésben, hogy a terhelt követett-e el bűncselekményt, a bíróságot nem köti a közigazgatási eljárásban hozott határozat, illetve az abban megállapított tényállás.
[28] A védő által hivatkozott ne bis in idem elve a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalma. A védő az indítványban valójában a Be. 4. § (3) bekezdésének megsértését, a IV. r. terhelt cselekményének kétszeres elbírálását sérelmezte. A Be. 4. § (3) bekezdése szerint büntetőeljárás nem indítható, illetve a megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, ha az elkövető cselekményét már jogerősen elbírálták, kivéve a rendkívüli jogorvoslati eljárások és egyes különleges eljárások esetét. A Be. a ne bis in idem elvét alapul véve, a res iudicata esetére rendelkezik, annak két következményét nevesítve.
[29] Megjegyzi a Kúria, hogy a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős ügydöntő határozat hozatala a felülvizsgálatot eredményező eljárási szabálysértéseknek a Be. 649. § (2) bekezdésében foglalt kimerítő felsorolásában nem szerepel, ezért amiatt a felülvizsgálat törvényben kizárt. A kétszeres elítélés – megvalósulása esetén – a Be. 637. § (1) bekezdés b) pontja szerinti perújítási ok lenne. Felülvizsgálat oka, illetve indoka a kétszeres elítélés törvénysértő megállapítása esetében való eljárás megszüntetés lenne [vö. Be. 648. § b) pont, 649. § (2) bek. d) pont, 608. § (1) bek. e) pont, 567. § (1) bek. b) pont].
[30] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság akkor sem, amikor az I. r. terhelt bűnösségét folytatólagosan, felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § c) pont], valamint a VII. r. terhelt bűnösségét folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettében és hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § c) pont] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is. A IV. r. terhelt tekintetében törvényes a 2 rendbeli hivatali visszaélés bűntettében a bűnösség megállapítása [Btk. 305. § a) pont], azonban a Btk. 305. § c) pontjába ütköző és aszerint minősülő 2 rendbeli hivatali visszaélés bűntettében a bűnösség megállapítása nem törvényes, mivel a IV. r. terhelt cselekménye egyrendbelinek minősül.
[31] A Btk. 305. §-a szerint az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen
a) hivatali kötelességét megszegi,
b) hivatali hatáskörét túllépi, vagy
c) hivatali helyzetével egyébként visszaél,
bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[32] A Btk. XXVIII. Fejezetében szabályozott hivatali bűncselekmények közül a hivatali visszaélés bűncselekmény védett jogi tárgya a hivatalos személyek jogszerű működésébe vetett bizalom.
[33] A hivatalos személy kötelességét jogszabályok, szervezeti és működési szabályzat, ügyrend, ügyviteli utasítások határozzák meg. A hivatali kötelesség megszegése esetén a hivatalos személy feladatkörébe tartozó ügyben jár el, azonban olyan magatartást tanúsít, amely ellentétben áll azzal a magatartással, amelynek tanúsítását a felsorolt rendelkezések számára előírják. A hivatali helyzettel egyéb módon való visszaélés minden olyan formailag törvényesnek látszó intézkedés, eljárás, amely a hivatali helyzethez fűződő jogok rendeltetésellenes gyakorlását jelenti. A következetes ítélkezési gyakorlat a hivatali helyzettel egyéb módon való visszaélésnek tekinti egyfelől a személyes cél érdekében történő hivatalos fellépést és a hivatalos eljárás során a hivatali jogosultságok törvényes feltételek megléte nélküli igénybevételét; másfelől viszont szintén e fogalomkörbe tartozik a hivatali állásból, tekintélyből vagy tevékenységből adódó ismeretség, függőség, befolyás személyes célokra felhasználása is. Ez utóbbi esetben ugyanis a hivatalos személy éppen e sajátos helyzetéből fakadó – nem kényszerként, de feltétlenül nyomást gyakorló tényezőként ható – lehetőségeket aknázza ki azért, hogy jogtalan előnyhöz jusson (BH 1996.185.).
[34] Az irányadó tényállás rögzíti, hogy a IV. r. terhelt telefonhoz kérte a XVII. r. terhelttel szemben eljáró rendőrök egyikét, majd arra kérte őt és járőrtársát, hogy az intézkedést figyelmeztetéssel fejezzék be a XVII. r. terhelttel szemben, figyelemmel arra, hogy a XVII. r. terhelt szállásolja el a próbaidős rendőröket. A IV. r. terhelt rábírására, azért, hogy a XVII. r. terheltnek jogtalan előnyt szerezzenek, a XVIII. r. és a XIX. r. terheltek hivatali kötelességüket megszegve nem intézkedtek a szabálysértési törvény 221. §-ában meghatározott érvénytelen hatósági engedéllyel vagy jelzéssel közlekedés szabálysértésének elkövetése miatt, nem a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően folytatták le az intézkedést.
[35] Rámutat a Kúria, hogy jogilag helyes az ítélőtábla kifejtett álláspontja, miszerint „a hivatali helyzettel egyéb módon való visszaélés a hivatalos minőséghez kapcsolódó jogosítványoknak tudatosan a társadalmi rendeltetésükkel ellentétes gyakorlása értendő. A IV. r. terhelt, azzal, hogy a nem közvetlen alárendeltségébe tartozó járőröktől a D.-i Rendőrkapitányság Gy.-i Rendőrőrsének parancsnokaként eljárva kérte, hogy az intézkedést figyelmeztetéssel fejezzék be, a beosztásával élt vissza egyéb módon. A cselekménye egyrendbelinek minősül, hiszen egy ügyben egy személy érdekében járt el.”
[36] A másodfokú ítélet rendelkező része azonban 2 rendbeli hivatali visszaélés bűntettében állapította meg a IV. r. terhelt bűnösségét [Btk. 305. § c) pont].
[37] A perjogi helyzet a következő. Kétségtelen, hogy e tekintetben a IV. r. terheltnek a cselekménye egy-rendbelinek tekinthető. Annak kétrendbelivé minősítése téves, az alaki halmazatra vonatkozó elvétés. Ehhez képest fogalmilag nincs szó indokolási kötelezettség kérdéséről (amint azt az ítélőtábla egyébként helyes jogi álláspontja is tükrözi). Ugyanakkor ez az elvétés felülvizsgálatban csupán a minősítésre vonatkozó megváltoztató rendelkezéssel, avagy kijavítással nem hozható helyre. Előbbi tekintetében valójában arról van szó, hogy a minősítés elvétése önmagában felülvizsgálati okot nem jelent. Utóbbi pedig értelemszerűen nem járható út (vö.: 61/2008. BK vélemény 6/b. pont).
[38] Következésképpen egyrendbeli bűnösségre vonatkozó megállapítás hibás, ami felülvizsgálatban felmentéssel hozható helyre. Ugyanakkor mindez azt is jelenti, hogy – értelemszerűen – nincs szó többletbűnösségről, illetve a bűnösség körének szűküléséről, vagyis ez a hiba további büntetőjogi hatás szempontjából közömbös. Ideértve azt is, hogy a IV. r. terhelt esetében nem ez volt az alapja a halmazati büntetés kiszabásának. Másként szólva nem ezen múlott a halmazati büntetés kiszabása.
[39] Ezért a Kúria a törvényszék katonai tanácsa és az ítélőtábla katonai tanácsa ítéletét a IV. r. terhelt tekintetében megváltoztatta annyiban, hogy a IV. r. terheltet felmentette az 1 rendbeli hivatali visszaélés bűntettének vádja alól [Btk. 305. § c) pont].
[40] Ez azonban nem vezetett a felrótt magatartás különös részi törvényi tényállása szerinti jogi értékelés hibájához, hanem olyan minősítési hiba, ami nem eredményezett törvénysértő büntetést tekintettel arra, hogy az anyagi jogi, bűnösségi hiba ellenére sem változik a halmazati büntetés, a bűnösségi kör nem szűkül ezzel. A helyes minősítéshez képest is törvényes a kiszabott büntetés.
[41] Ami a hivatali visszaéléssel kapcsolatos társadalomra veszélyesség kétségességét jelenti, rámutat a Kúria, hogy a rendőr mint jogalkalmazó, mindig egy törvényi mandátum alapján cselekszik. Intézkedései-nek mandátumai (diszkrecionális) nem azt jelentik, hogy a törvényi mandátumán kívül személyes célból cselekszik. A hivatali visszaélés törvényi tényállása egyértelműen rögzíti, miszerint a hivatalos személy azzal a célzattal követi el a bűncselekményt, hogy jogtalan előnyt szerezzen, vagy jogtalan hátrányt okozzon. Ehhez képest a védői kifogás valójában azt jelenti, hogy a nem vitatott elkövetői magatartás nem jelentett jogtalan előny szerzését, vagy jogtalan hátrány okozását.
[42] Ennek kapcsán rámutat a Kúria a következetes bírói gyakorlatra, mely szerint minden olyan előny jogtalan, ami a kedvezményezettre nézve bárminemű könnyebbséget (vö. vesztegetés), az azzal sújtott számára bárminemű nehézséget jelent.
[43] Az indítvány kifogásolta az I. r. terhelt tekintetében, hogy a bíróság nem vette figyelembe az általuk becsatolt dokumentumokat, sem az első-, sem a másodfokú ítélet említést sem tesz ezekről. Mivel okirati bizonyíték révén a terhelt büntetőjogi felelősségének hiányát kívánta volna igazolni a becsatolt dokumentumokkal, ily módon valójában a bíróságok bizonyítékokat mérlegelő tevékenységének kifogásolásán keresztül eltérő tényállás megállapítását szorgalmazta. Erre azonban a felülvizsgálati eljárásban nincs mód.
[44] Az indítvány a VII. r. terhelt tekintetében sérelmezte, hogy az irányadó tényállás törvénysértő módon leszögezte, miszerint a VII. r. terhelt is válogatott, valamint értékesített árut. Álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az eljárt bíróságoknak azt a következtetést kellett volna levonniuk, hogy még ha az üzlet realizálódott is az alkoholos ital értékesítése vonatkozásában, akkor sem történt bűncselekmény. Ezzel valójában a bíróságok bizonyítékokat mérlegelő tevékenységének kifogásolásán keresztül eltérő tényállás megállapítását célozta, melyre a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség.
[45] Az indítvány kifogásolta az IV. r. terhelt javára szóló enyhítő körülmények mikénti értékelését.
[46] A bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy konkrét ügyben, illetve az adott terhelt esetében mit tekint enyhítő vagy súlyosító körülménynek, s azt miként értékeli.
[47] A Be. 659. § (1) bekezdéséből következően anyagi jogi felülvizsgálat tárgyát a bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége nem (így a büntetéskiszabási tényezők értékelése sem) képezheti, így felülvizsgálatban az sem támadható, illetve vizsgálható, hogy az eljárt bíróság miként vette figyelembe a büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményeket.
[48] Mindezek alapján a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel, a felülvizsgálattal megtámadott határozatot megváltoztatta, és a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján a IV. r. terheltet felmentette 1 rendbeli hivatali visszaélés bűntettének vádja alól, egyebekben a megtámadott határozatot az I. r., a IV. r., a VII. r. és a X. r. terhelt tekintetében a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 629/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás