BÜ BH 2021/3
BÜ BH 2021/3
2021.01.01.
I. Az 1978. évi IV. törvény 242/A. § (1) bekezdésében írt hatósági eljárás akadályozásának bűntette kísérleti szakban marad, ha a cselekmény passzív alanya a terhelt által kifejtett erőszak ellenére az azzal célzott magatartást nem gyakorolja. Ugyanakkor az erőszak kifejtésével a kísérlet befejezett, ezért önkéntes elállás megállapítására nem kerülhet sor [1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) 16. §, 242/A. §. (1) bek.].
II. A cselekmény téves minősítésére, a Btk. más szabályának megsértésére való hivatkozás a felülvizsgálatban csak akkor vezethet eredményre, ha az törvénysértő büntetés kiszabásához vezetett [Be. 649. § (1) bek. b) pont ba) alpont].
[1] A kerületi bíróság a 2013. március 22. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki hatósági eljárás akadályozása bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 242/A. § (1) bek., (2) bek. I. ford.], ezért őt 2 év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. Ugyanakkor – első fokon jogerőre emelkedett rendelkezésével – a terhelt ellen testi sértés vétsége [korábbi Btk. 170. § (1) bek.] miatt indult büntetőeljárást megszüntette.
A terhelt és védőjének fellebbezése alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2014. április 15. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; a büntetést visszaesővel szemben kiszabottnak tekintette, a próbaidő tartamát 2 évre mérsékelte, és megállapította, hogy a terhelt pártfogó felügyelet alatt áll. Egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[2] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:
A terhelt 2009. július 6. napján a körszállítás során a büntetés-végrehajtási intézet egyik zárkájában megfogta B. D. nyakát, s azt a bal hóna alá szorítva tartotta, miközben jobb kezével legalább három ízben megütötte B. D. mellkasát és oldalát, melynek hatására a nyakában hordott rózsafüzér elszakadt. A bántalmazás során a terhelt szóban a családja házának a felgyújtásával fenyegette B. D.-t, amennyiben nem vonja vissza a vonatkozásában az S.-i Városi Bíróság előtt folyamatban lévő büntetőeljárásban vádlotti pozícióban tett vallomását, illetve nem módosítja azt akként, hogy elkövető társa nem ő, hanem K. G. volt. B. D. a bántalmazás következtében 8 napon belül gyógyuló, bőrpírban megnyilvánuló sérüléseket szenvedett el, melyek vonatkozásában nem kívánt magánindítvánnyal élni a terhelt ellen.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt perújítási indítványt terjesztett elő, és a perújítási ügyében benyújtott beadványában – egyebek mellett – sérelmezte, hogy a cselekménye nem volt tényállásszerű, mert az ítéleti tényállás nem tér ki az akadályozott eljárásra, illetve az akadályozás mibenlétére. A perújítási ügyében egy másik beadványában kifejtette azt is, hogy a cselekménye kísérleti szakban maradt, mert tulajdonképpen önként elállt a bűncselekmény elkövetésétől.
[4] Az ítélőtábla a terhelt perújítási ügyében hozott másodfokú végzésében az említett beadványokat – tartalmukra figyelemmel – felülvizsgálati indítványnak tekintette, és azokat elbírálás végett a Kúriának küldte meg.
[5] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.
[6] Kifejtette, hogy a terhelt perújítást, azaz a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás megváltoztatását célzó indítványaiban arra hivatkozott, hogy beismerő vallomást kíván tenni, amely alapján a bűncselekmény csupán kísérletként lenne minősíthető, míg a második beadványában pedig egy még meg nem tett vallomására hivatkozással, az irányadó ítéleti tényállástól eltérő ténybeli alapon sérelmezte a bűncselekmény törvénysértő minősítését, illetve bűnösségének megállapítását. Ezért indítványa e részében törvényben kizárt.
[7] Rámutatott arra is, hogy a felülvizsgálati eljárás során irányadó ítéleti tényállás szerint a terhelt azért bántalmazta és fenyegette családja házának felgyújtásával az S.-i Városi Bíróság előtt folyamatban lévő büntetőeljárás vádlottját, hogy az vonja vissza, vagy a bűntársára vonatkozó részében módosítsa a vallomását. A terhelt e cselekményével maradéktalanul megvalósította az elkövetés idején hatályos korábbi Btk. 242/A. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés I. fordulata szerint büntetendő hatósági eljárás akadályozása bűntettének tényállási elemeit. Ezért a terhelt bűnösségének megállapítása, illetve a cselekmény befejezett bűncselekménykénti minősítése nem sértett anyagi jogszabályt.
[8] A terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében kifejtette, hogy önként elállt a bűncselekmény elkövetésétől, így a cselekménye a legszigorúbb értelemben is csak kísérleti szakban maradt, ami lényegesen enyhébb büntetést vonna maga után.
[9] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[10] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, és a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető.
[11] A felülvizsgálat alapvető szabálya, hogy a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ennek megfelelően a felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].
[12] A Kúria mindezekre tekintettel a jogerős ügydöntő határozatot az abban rögzített tényállás alapulvételével, a tényállásban nem, vagy másként rögzített tényekre való hivatkozások figyelmen kívül hagyásával, a felülvizsgálati indítványban hivatkozott felülvizsgálati ok és – a Be. 659. § (6) bekezdés alapján, hivatalból – a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértések tekintetében bírálta felül.
[13] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[14] Az elkövetés idején hatályos korábbi Btk. 242/A. § (1) bekezdése szerint – lényegében egyezően a jelenleg hatályos Btk. 278. § (1) bekezdésében pönalizált kényszerítés hatósági eljárásban bűntettével – a hatósági eljárás akadályozásának bűntettét az követi el, aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy bírósági vagy egyéb hatósági eljárásban a törvényes jogait ne gyakorolja, vagy a kötelezettségeit ne teljesítse. A (2) bekezdés I. fordulata alapján a bűncselekmény öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha a hatósági eljárás akadályozását büntetőügyben követik el.
[15] A felülvizsgálat során irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a terhelt – annak érdekében, hogy a zárkatársa az S.-i Városi Bíróság előtt folyamatban lévő büntetőeljárásban vonja vissza, vagy a bűntársára vonatkozó részében módosítsa a vallomását – megfogta zárkatársa nyakát, s azt a bal hóna alá szorítva tartotta, miközben jobb kezével legalább három ízben megütötte a mellkasát és az oldalát, továbbá megfenyegette a családja házának felgyújtásával.
[16] Ekként a terhelt hivatkozásával szemben a tényállás – kétségtelenül nem pontosan, de beazonosítható módon – megjelöli az akadályozott bírósági eljárást, és részletesen leírja a terhelt magatartását is, amelynek célja az volt, hogy a zárkatársát arra kényszerítse, hogy a bírósági eljárásban a törvényes jogait ne gyakorolja, illetve a kötelezettségeit ne teljesítse. A rögzített tényállás a bűncselekmény valamennyi törvényi tényállási elemét tartalmazza, így a terhelt bűnösségének megállapítására is törvényesen került sor, a terhelt ezzel ellentétes – a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálati okra – hivatkozása ez okból alaptalan.
[17] A terhelt indítványában arra is hivatkozott, hogy cselekményétől annak befejezését megelőzően, önként elállt. A korábbi Btk. 17. § (3) bekezdés első fordulata szerint nem büntethető kísérlet miatt, akinek az önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése. Az indítvány ezen hivatkozása tehát ugyancsak a bűnösség megállapításának kifogásolását jelenti, azaz szintén a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálati oknak felel meg.
[18] Ugyanakkor a terhelt arra is hivatkozott, hogy mivel cselekménye kísérleti szakban rekedt, annak befejezettként való minősítése téves, és erre tekintettel büntetése eltúlzott. Ez a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti felülvizsgálati oknak felel meg.
[19] A korábbi Btk. 16. §-a szerint kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. A hatósági eljárás akadályozásának bűntette kettős mozzanatú bűncselekmény, a cselekmény a kényszerítő, erőszakos vagy fenyegető magatartás kifejtésének megkezdésével kísérleti szakba jut, befejezetté pedig a jog nem gyakorlásával, illetve a kötelezettség nem teljesítésével válik.
[20] Következésképp a terhelt által kifejtett erőszakos magatartással a bűncselekmény kísérleti szakba jutott. Ugyanakkor a tényállás nem tartalmazza, hogy B. D. a bántalmazás hatására a vallomását megváltoztatta volna. Ekként a bűncselekmény az irányadó tényállás szerint nem vált befejezetté, hanem kísérleti szakban rekedt.
[21] A korábbi Btk. 17. § (3) bekezdés első fordulatában szabályozott büntethetőséget megszüntető ok, az önkéntes elállás azonban csak az ún. nem teljes vagy befejezetlen kísérlet esetén – akkor, amikor a tettes csak részben fejti ki az elkövetési magatartást – zárja ki a büntethetőséget. Miután a terhelt erőszakot alkalmazott, az elkövetési magatartást teljes egészében kifejtette; ezzel befejezett kísérletet valósított meg, így önkéntes elállásra nem hivatkozhat.
[22] Megjegyzi a Kúria, hogy a korábbi Btk. 17. § (3) bekezdésének második fordulata szerint az sem büntethető a kísérlet miatt, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja. Erre mód van ún. befejezett kísérlet esetén is, azonban ilyenre a terhelt sem hivatkozott, és a jogerős ítéleti tényállásból annak megfelelő ténybeli alap sem tűnik ki.
[23] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulat ba) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány akkor terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki. Ez azt jelenti, hogy a téves minősítés miatt csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha az eljárt bíróság annak következtében törvénysértő büntetést szabott ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott. Amennyiben a minősítésbéli tévedés következtében az alkalmazott joghátrány nem válik törvénysértővé, a felülvizsgálati indítvány nem vezethet eredményre.
[24] A kiszabott büntetés pedig a téves minősítés következtében akkor törvénysértő, ha annak neme vagy mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik, így a bűncselekmény minősítéséhez kapcsolódó büntetési tételkeret megsértésével kiszabott, avagy az irányadó büntetési tételkereten belüli ugyan, de az anyagi jogszabálysértés kiküszöbölése mellett tartamában eltúlzottan súlyos vagy eltúlzottan enyhe.
[25] E körben tehát a Kúriának azt kellett vizsgálnia, téves-e a jogerős ítéleti minősítés – azon belül a terhelt által terhére rótt bűncselekmény befejezettként való minősítése –, és ha igen, a helyes minősítés alapulvételével a jogerős ítéletben kiszabott 2 évi, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés eltúlzottan súlyos-e. A jogerős ítélet megváltoztatására – a vázolt törvényi szabályozás szerint – csak mindkét kérdés igenlő megválaszolása esetén nyílt volna törvényes lehetősége.
[26] Ahogy arra a Kúria már utalt, a terhelt által megvalósított bűncselekmény törvényes minősítése – a jogerős ítélettel szemben – a korábbi Btk. 242/A. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő hatósági eljárás akadályozása bűntettének kísérlete lett volna. A korábbi Btk. 17. § (1) bekezdése értelmében a kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni. A terhelt terhére rótt bűncselekmény öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ekként megállapítható, hogy a visszaeső terhelttel szemben a jogerős ítéletben kiszabott, büntetési tétel alsó határához közelebb eső, 2 évi – végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetés a cselekmény kísérletként való minősítésének alapulvételével sem eltúlzottan súlyos, ekként nem törvénysértő. Ezért a felülvizsgálati indítvány a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára hivatkozó részében is alaptalan.
[29] Minderre figyelemmel a Kúria – miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a támadott határozatokat – a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdés szerinti összetételben eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján – hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 583/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás