BÜ BH 2021/301
BÜ BH 2021/301
2021.11.01.
A Be. 615. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt, másodfellebbezést megalapozó ok csak abban az esetben valósul meg, ha a másodfokú bíróság a tényállásban foglalt, de az elsőfokú bíróság által el nem bírált cselekményben állapítja meg a vádlott büntetőjogi felelősségét.
Nincs helye ezért harmadfokú eljárásnak, ha a másodfokú bíróság nem rendelkezik újabb bűncselekményben a bűnösség megállapítása felől, hanem az elsőfokú bíróság által megállapított és büntetőjogilag értékelt cselekményt eltérően (át)minősíti [Be. 615. § (1) bek., (2a) bek.].
[1] A törvényszék a 2018. december 3. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (6) bek. b) pont] és 2 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §), továbbá a D.-i Városi Bíróság ítéletével 2 rendbeli becsületsértés vétsége miatt kiszabott egy év próbára bocsátást megszüntette és a próbára bocsátást kimondó rendelkezést hatályon kívül helyezte.
[2] Ezért őt – halmazati büntetésül – három év hat hónap börtönbüntetésre és négy év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte a vádlottat, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő harminc napon belül a C. B. Zrt. magánfélnek fizessen meg 450 694 013 forint kártérítést és annak 2012. augusztus 28. napjától járó törvényes kamatát és az államnak külön felhívásra 1 500 000 forint illetéket. Rendelkezett arról, hogy D.-i Járásbíróság végzésével a vádlott tulajdonát képező ingatlanban meglévő 1/10-ed tulajdoni hányadára elrendelt zár alá vételt feloldja, amennyiben a magánfél az ítélet jogerőre emelkedésétől számított két hónapon belül nem igazolja, hogy az igényét érvényesítette. Kötelezte a vádlottat az eljárás során összesen felmerült 2 978 650 forint bűnügyi költség megfizetésére.
[3] Az elsőfokú ügydöntő határozattal szemben az ügyészség a vádlott terhére jelentett be fellebbezést, a csalás bűntette tekintetében súlyosabb minősítés [Btk. 373. § (1) bek., (6) bek. a) pont], 1 rendbeli hamis magánokirat felhasználás vétsége tekintetében a folytatólagosság megállapítása, illetve a szabadságvesztés-büntetés súlyosítása és a közügyektől eltiltás hosszabb tartamban történő megállapítása érdekében. A vádlott és meghatalmazott védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése, harmadlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése érdekében fellebbezett.
[4] Az ítélőtábla a 2019. május 21. napján kihirdetett ítéletével a törvényszék ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy a vádlott bűncselekményeinek minősítése helyesen folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (6) bek. a) pont], pénzmosás bűntette [Btk. 399. § (3) bek. b) pont, (4) bek. a)-c) pont] és 2 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk. 345. §), melyből 1 rendbelit folytatólagosan követett el; a kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamát hat évre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát ugyancsak hat évre súlyosította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy a másodfokú eljárásban 88 755 forint vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.
[5] A jogerős ítélettel szemben a felülvizsgálati eljárásban a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját megjelölve: a bűnösség törvénysértő megállapítása miatt, a terhelt felmentése érdekében, másodlagosan a bűncselekmény törvénysértő minősítése folytán kiszabott törvénysértő minősítés miatt, a pénzmosás bűntettének mellőzésével enyhébb büntetés kiszabása érdekében.
[6] A Kúria a 2020. június 29. napján meghozott végzésével a felülvizsgálati indítványt elutasította és a terhelttel szemben a törvényszék ítéletével és az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével kiszabott szabadságvesztés azonnali félbeszakítását, és a terhelt szabadlábra helyezését rendelte el. A Kúria végzésének indokolása szerint a csalás befejezése után elkövetett pénzmosás a nem egyidejűleg és azonos cselekvőség által fennálló bűnkapcsolat, egymástól szükségszerűen elválnak, közöttük anyagi bűnhalmazat létesül. Ha az első fokon megállapított csaláson túl a másodfokú bíróság a cselekményeket pénzmosás bűntettének is minősíti, az ténylegesen eltérő döntés, további bűncselekményben a bűnösség megállapítása megnyitja a másodfellebbezés lehetőségét. Amennyiben a másodfokú bíróság nem biztosította a másodfellebbezés lehetőségét és ítéletét jogerősítési záradékkal látta el, ítélete nem emelkedett jogerőre, így azzal szemben felülvizsgálatnak nincs helye, az indítványt el kell utasítani. A bíróság a téves jogerősítési záradékhoz nincs kötve, azt utóbb hatályon kívül helyezheti, illetőleg egyébként is módosíthatja.
[7] Az ítélőtábla a 2020. július 20. napján megtartott tanácsülésen meghozott végzésével a 2019. május 21. napján kihirdetett ítéletének jogerősítési záradékát hatályon kívül helyezte és tájékoztatta az ügyészséget, a vádlottat és a védőt, hogy az ítélőtábla ítéletével szemben a kézbesítéstől számított nyolc napon belül fellebbezést lehet bejelenteni az ítélőtáblánál, melyet a Kúria bírál el.
[8] Az ítélőtábla ítéletével szemben a vádlott és meghatalmazott védője jelentett be fellebbezést, a fellebbviteli főügyészség tudomásul vette az ügydöntő határozatot.
[9] A vádlott és a meghatalmazott védője a fellebbezésében elsődlegesen a csalás és pénzmosás bűntette alóli felmentést, másodlagosan a vádlott pénzmosás bűntette alóli felmentését és ebből eredően a csalás Btk. 373. § (5) bekezdés a) pontja szerinti minősítésének megállapítását, harmadlagosan a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. A vádlott a jogorvoslati indítványát írásban nem indokolta.
[10] A meghatalmazott védő a fellebbezése írásbeli indokolásában kifejtette, hogy a bíróság a sértett személyét tévesen állapította meg, ami kihatott a bűncselekmény téves minősítésére is. Álláspontja szerint az első- és másodfokú bíróság az anyagi jogszabály téves alkalmazásával jutott arra a következtetésre, hogy a C. Bank a sértettje a cselekménynek. Az, hogy R. V. számláján a tranzakciók idején nem volt fedezet és ezért a C. Bank pénzeszközeinek terhére történtek az üzletkötések nem módosít a sértetti pozíción. Az anyagi jogszabály helyes értelmezése alapján R. V. károsult. „Amennyiben a cselekmény károsultja a számlatulajdonos, akinek érdekében a privát bankár vádlott az ügyleteket kötötte, úgy – ahogy arra az ítélőtábla is rámutatott a hatályon kívül helyező végzésében – a károsult érdekében kifejtett cselekvés a bűncselekmény megállapítását kizárja. Így a vádlott felmentésének van helye a helyes jogszabály-alkalmazással.” Amennyiben a vádlott terhére csalás nem állapítható meg, akkor bűncselekményből származó vagyon hiányában a pénzmosás bűntette mint sui generis bűncselekményt kísérő büntetendő utócselekmény sem állapítható meg.
[11] Másodlagos indítványa indokaként előadta, hogy az irányadó tényállás szerint a vételi és eladási tranzakciók egybeolvadtak, így azok „szétválasztása és az eladási tranzakciók pénzmosáskénti minősítése oly mértékben abszurd, hogy annak fel sem szabadott volna merülnie lehetséges minősítésként”. Az ítéleti tényállás szerint a bűncselekményből eredő, realizált nyereség – amelynek az eredetét leplezni lehetett volna – nem volt, ezzel ellentétben hiány keletkezett, ami a vádlott hiánypótlására irányuló szándéka ellenére nem mozdította el a negatív számlaegyenleget pozitív irányba, hanem negatív egyenleg összegét növelte. Okfejtése szerint az Alaptörvény 28. cikke előírja a bíróságok helyes értelmezésére vonatkozó szabályokat, ebből eredően a pénzmosás vonatkozásában a jogalkotó célja a jogszabály indokolása alapján megállapítható. Eszerint a 2008. évi LXIII. törvénnyel kihirdetett, a pénzmosásról, a bűncselekményből származó jövedelmek felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról, valamint a terrorizmus finanszírozásáról szóló, Varsóban, 2005. május 16-án kelt Egyezményére utalt. A Varsói Egyezmény preambuluma szerint a szankcionálás célja a „bűnözők megfosztása a bűnözésből származó jövedelemtől és eszközöktől”. Az ítéleti „tényállás nullás számlaegyenlegnél indul és a vádlotti cselekvőség eredménye kizárólag negatív vagyonelem, amely nem tartozik az Egyezmény fogalommeghatározása alapján a jövedelem körébe, amely vagyoni előnyt biztosító dolog formájában jelenhet meg”. A vádban kárként megjelölt összegekkel senki nem gazdagodott, elveszett a tőzsdén, az csupán kárként jelentkezik, így jövedelemként, vagyoni előnyt biztosító dologként nem értelmezhető. Kifejtette, hogy a pénzmosás célzatos bűncselekmény, az elkövető célzata a bűncselekményből származó dolog eredetének leplezésében, eltitkolásában nyilvánul meg. Az irányadó tényállás alapján ez a célzat nem állapítható meg, a vádlott célja R. V. tőzsdén elvesztett pénzének visszaszerzése volt, ami a törvényi tényállásban rögzített célzat megállapítását kizárja. Ezen túlmenően a vádlott magatartása egyértelműen kizárja a vagyon eredetének leplezését. Hiszen, ha „egy bankszámláról kihelyez egy összeget a német tőzsdére és annak hozammal növelt vagy veszteséggel csökkentett összege jóváírásra kerül ugyanazon számlára, tekintettel arra, hogy ezen egyetlen érintett számlán egyértelműen láthatóak a tranzakciók, azok forrása, az azokkal végzett pénzügyi műveletek”. Továbbá az elkövetési magatartás összefonódása alapján nem választható szét a vételi és eladási tranzakció, a kettő együtt eredményezi a tőzsdei tevékenységet. Egységes a célzat, egységes az akaratelhatározás és a vételek és eladások időben nem válnak szét. Érvelése szerint a pénzmosás aktív elkövetői magatartást feltételez. A megállapított tényállás nem veszi figyelembe azokat az eseteket „amikor az adott termék kiütődött, és így minden aktív magatartás nélkül elveszett a tőzsdén pusztán azáltal, hogy a megvásárolt termék elért egy bizonyos rátát. Nem különböztet továbbá a minősítés tekintetében aközött, hogy a vádlott eladási opciót vásárolt vagy vételi opciót eladott. Ezen esetekben melyiket tekintette az Ítélőtábla eladásnak és melyiket vételnek? Ha az eladásból nem nyereség, hanem veszteség realizálódott, úgy az miként szükséges értékelni?” Álláspontja szerint e szakkérdések elbírálása az igazságügyi tőkepiaci szakértő kompetenciájába tartozik, azonban a bíróság elmulasztott e vonatkozásban szakértői véleményt beszerezni. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a haszon realizálása lehetséges, de nem szükségképpeni eleme a csalásnak. A haszon realizálása a csalás tényállásába illeszkedik, ha nem tartozna bele a csalás tényállásába, úgy ez azt jelentené, hogy amennyiben a jogtalan haszon realizálódik, akkor az pénzmosásként is minősül. Jelen ügyben azonban ez azért nem releváns, mert a pénz tőzsdén történt elvesztésének útja is transzparens és az elszenvedett veszteségek negatív egyenlege is ugyanazon számlán látható, mint ahonnan a pénzt kihelyezték. Mindezek alapján a pénzmosás bűntette nem állapítható meg a vádlott terhére.
[12] A kár bekövetkezésének tényét elfogadva sérelmezte a kárszámítás módszerét. E vonatkozásban elsődlegesen azt vitatta, hogy a kár bűncselekmény eredményeként keletkezett. Másodlagosan kifogásolta, hogy az ítélőtábla a csalást részcselekményeire bontotta és eredményt társított az egyes részcselekményekhez. „Ez azonban egy virtuális kárösszeget eredményezett.” Álláspontja szerint „a kárszámításnál a záró egyenlegből kell kiindulni, ahogy azt végig az eljárás során tették az eljáró bíróságok és az ügyészség, azzal a kiegészítéssel, hogy a záró egyenlegből – a káron szerzés elkerülése érdekében – leszámításokat szükséges eszközölni”. E körben jelölte meg – többek között –, hogy R. V. EUR-számlája záró egyenlegének összegét korrigálni kell a késedelmi kamat, a vételi és eladási jutalék összegével, ami a szakvélemények alapján megállapítható. Ugyancsak levonásba kell helyezni a T. Banknak a vádlott által kezdeményezettől eltérően megvalósított tranzakciók összegét, valamint T. É. számláján rendelkezésre álló összeget. Ugyancsak nem került figyelembevételre az a két tranzakció, amely 2012. augusztus 28. napján folyamatban volt és kihelyezésre kerültek összegek. Álláspontja szerint ezekre a vádlottnak már nem volt ráhatása, így azok eredménye nem vehető figyelembe. Mindezek alapján – véleménye szerint – a kár összege 500 millió forint alá csökken. Az üzletszerűség megállapítására a haszonszerzés hiányában nincs törvényes lehetőség, mert a vádlott hasznot nem realizált a cselekményből. Mindezek alapján a bűncselekmény a Btk. 373. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének minősül helyesen.
[13] A büntetés enyhítésére irányuló indítványa indokaként előadta, hogy a nyomatékos enyhítő körülmények túlsúlyára – a nagyfokú időmúlásra, a sértetti közrehatásra (amely nélkül a kár nem következett volna be) arra, hogy a vádlott a bűncselekmény folytán nem gazdagodott, továbbá négy kiskorú gyermekes családi állapotára – figyelemmel a kiszabott szabadságvesztés tartalma eltúlzottan súlyos, így annak enyhítése indokolt.
[14] A Legfőbb Ügyészség átiratában utalt arra, hogy a Kúria végzésében megfogalmazott álláspont, mely szerint a jelen esetben megnyílt a másodfellebbezés lehetősége, vitatható. Okfejtése szerint a másodfokú bíróság ugyanazokat a tényeket értékelte, amelyeket már az elsőfokú bíróság is értékelt. Az eltérés annyi, hogy ugyanazokat a tényeket, amelyeket az elsőfokú bíróság kizárólag csalásként értékelt, a másodfokú bíróság a csalás mellett pénzmosásnak is minősítette. Pusztán eltérő minősítésről van tehát szó, ami a másodfellebbezés lehetőségét nem nyitja meg.
[15] Rámutatott, hogy a Kúria végzésében kifejtett állásponthoz képest a vádlott és a védő másodfellebbezése a pénzmosás megállapítását támadó részében a Be. 615. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti ellentétes döntést, az enyhítésre irányuló részében pedig a másodfokú bíróság ítéletének a Be. 615. § (3) bekezdésének b) pontja szerinti azon rendelkezését sérelmezi, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, így a másodfellebbezés e részeiben a Kúria végzésében megfogalmazott álláspontjához képest joghatályos. Ugyanakkor nem tartotta joghatályosnak a vádlott és a védő másodfellebbezését a csalás megállapítását támadó részében, mivel az nem minősül ellentétes döntésnek.
[16] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság által kiegészített, illetőleg helyesbített tényállás megalapozott, ezért a Be. 619. § (l) bekezdése alapján irányadó a harmadfokú eljárásban is. Ez alapján pedig az eljárt bíróságok törvényesen állapították meg a vádlott bűnösségét, és a másodfokú bíróság a cselekményt törvényesen minősítette pénzmosás bűntettének is. A vádlottal szemben halmazati büntetésül kiszabott 6 év börtön fokozatú szabadságvesztés és 6 év közügyektől eltiltás törvényes, és a büntetési célok elérése érdekében szükséges is.
[17] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla ítéletét a Be. 623. §-a alapján hagyja helyben.
[18] A meghatalmazott védő a fellebbezését a 2021. február 3. napján megszerkesztett és a Kúrián 2021. február 4. napján érkeztetett beadványában kiegészítette a „Pénzmosás bűntettének törvénysértő megállapítása” (III/2.) részében. Kifejtette, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság a vádlott cselekményének célzatát jogtalan haszonszerzésben jelölte meg. A bíróságok az ügydöntő határozataikban rögzítették azt is, hogy a vádlottnak ezen túlmenően az volt a célja, hogy R. V. számláján az általa korábban végzett jogügyletek miatt elszenvedett hiányt, a bekövetkezett kárt megszüntesse. Ehhez képest az ítélőtábla a pénzmosás megállapítását arra alapította, hogy a vádlott a csalás útján megszerzett certifikátok értékesítésére adott megbízást a T. Banknak, így a külföldi értékpapírok banki műveletek útján történő értékesítése a külvilág számára az illegális eredetet felismerhetetlenné tette. Így a másodfokú bíróság az értékpapír-eladással a vádlott hiány csökkentésére irányuló magatartásának egy újabb célzatot tulajdonított, ami az eredet leplezésére irányult és erre alapítva állapította meg a büntetőjogi felelősségét. Így ugyanazon körülményt értékelte a csalás és pénzmosás megállapítása körében, ami a kétszeres értékelés általános büntetőjogi tilalmába ütközik.
[19] Érvelése szerint, ha a vádlott jogtalan haszonszerzés végett követte el a cselekményeket, akkor a tranzakciókat egyben kell kezelni, azaz a vétel és eladás nem különíthető el. Így a kár – a szakértő által megállapított – 409 016 725 forint.
[20] A másodfokú bíróság által megállapított kár összegét vitatva utalt arra, hogy a másodfokú bíróság az általa megállapított kárszámítás alapján a jelentős megtérülést elmulasztotta enyhítő körülményként értékelni.
[21] Összegezve hivatkozott arra, hogy mindez egyértelműen cáfolja az eredet leplezési célzatot, mivel „...a certifikát értékesítések a bekövetkezett kár utólagos megtérítése célját szolgálták”.
[22] Előadta, hogy a vádlott személyi körülményei megváltoztak, állandó munkahellyel, jövedelemmel rendelkezik. Erre vonatkozóan csatolta a T. M. Kft.-vel és az Sz.-T. Kft.-vel költött munkaszerződéseket.
[23] A vádlott 2020. október 15. napján a kézbesítési íven a nyilvános ülés kitűzését indítványozta.
[24] A nyilvános ülésen a vádlott meghatalmazott védője a fellebbezést, és annak írásbeli indokolását, valamint a fellebbezés kiegészítését – azok lényegi elemeinek megismétlésével – mindenben fenntartotta.
[25] Kiemelte, hogy az ítélőtábla a pénzmosás bűntette vonatkozásában a vádlott büntetőjogi felelősségét arra alapította, hogy az ugyanazon a bankszámlán végrehajtott tranzakciókat kettébontotta és az eladásokat pénzmosásként, míg a vételeket csalásként értékelte. Ugyanakkor megállapítható, hogy ez a cselekmény nem alkalmas a pénz eredetének a leplezésére a bankszámla egyezősége miatt, ezen túlmenően a tényállás alapján is megállapítható, hogy az ítéleti tényállásban rögzített csalási cselekményből nem keletkezett vagyon, így nem volt minek az eredetét elleplezni. A vádlottat a veszteség visszaszerzésének a célzata vezérelte, ami nem azonosítható az eredet leplezéssel. Az egymásba fonódó tranzakciókat nem lehet kettéválasztani, mert azzal az ügylet lényege veszik el és egy virtuális kárösszeg kerül megállapításra.
[26] Kifogásolta, hogy az eljárás tárgyát képező 173 tranzakciót kizárólag az igazságügyi szakértői vélemény tartalmazza, ugyanakkor azok – összefüggésükben – nem képezik sem az elsőfokú, sem a másodfokú ítéletben megállapított tényállás részét.
[27] Sérelmezte, hogy a védői felvetés ellenére a másodfokú bíróság nem vizsgálta a sértett személyét. A cselekmény jogi értékelése szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy az ügyfél vagy a bank a sértett.
[28] Álláspontja szerint a cselekmény helyes jogi értékelése alapján a sértett az ügyfél, az okozott kár a tranzakciók egyenlege és pénzmosás nem valósult meg. Ezen túlmenően vitatta a jogtalan haszonszerzési célzat megállapíthatóságát és ez alapján a vádlotti magatartás csaláskénti értékelését.
[29] Harmadlagos indítványa tekintetében hivatkozott arra, hogy a bűncselekmény elkövetése óta jelentős az időmúlás, a vádlott három kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, ezen túlmenően a szabadságvesztés-büntetés félbeszakítása óta két munkahelyen is dolgozik a vádlott, továbbá a tönkrement házasságát és a gyermekeivel való kapcsolatát próbálja rendezni.
[30] Mindezek alapján a meghatalmazott védő elsődlegesen a vádlott csalás bűntette és pénzmosás bűntette alóli felmentését, másodlagosan a vádlott pénzmosás bűntette alóli felmentését és ebből eredően – az okozott kár helyes összegben történő megállapítása alapján – a Btk. 373. § (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettének a megállapítását, harmadlagosan a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta.
[31] A Legfőbb Ügyészség képviselője a tárgyaláson fenntartotta az írásbeli indítványt. Azt annyiban egészítette ki, hogy az időközben bekövetkezett jogszabályváltozás alapján a felülbírálat terjedelme megváltozott és a Be. 618. § (3) bekezdés a) pontja alapján megnyílt a lehetőség a másodfellebbezés nem érintett része tekintetében is a bűncselekmény minősítésének felülbírálatára.
[32] Érvelése szerint mind a csalás, mind a pénzmosás tekintetében törvényes a minősítés és az alkalmazott jogkövetkezmény is, ezért a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
[33] A vádlott az utolsó szó jogán előadta, hogy abban hibázott, hogy a befektetések miatt elszenvedett veszteséget az ügyfelének nem mondta el, hanem azt megpróbálta pótolni. A cselekmény következtében a felesége is elvesztette a munkahelyét a C. Banknál és a bank a lakáshitelét is felmondta. A szabadságvesztés-büntetés félbeszakítása óta két munkahelye is van és az elmúlt 10 hónapban a családjával is elkezdődött rendeződni a kapcsolata.
[34] A Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítéletével szemben másodfellebbezésnek nincs helye.
[35] A Be. 615. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. A 615. § (2) bekezdése szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett vagy vele szemben az eljárást megszüntette, b) az első fokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette, c) a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett. A Be. 615. § (2a) bekezdése alapján ugyanakkor nem ellentétes döntés, ha a vádlott cselekménye alaki halmazatban valósít meg több bűncselekményt, és nem bűnösség megállapítására kerül sor a másodfokú eljárásban, hanem csupán a cselekmény minősítése megváltoztatásának lett volna helye.
[36] A Kúriának e törvényi rendelkezések alapján elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy az ítélőtábla ítéletével szemben megnyílt-e másodfellebbezés lehetősége.
[37] Az ügydöntő határozatok alapján megállapítható, hogy a Be. 615. § (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott ellentétes döntést megalapozó rendelkezést az első- és másodfokú bíróság ítélete nem tartalmaz.
[38] A Be. 615. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt, másodfellebbezést megalapozó ok pedig csak abban az esetben valósul meg, ha a másodfokú bíróság a tényállásban foglalt, de az elsőfokú bíróság által el nem bírált cselekményben állapítja meg a vádlott büntetőjogi felelősségét.
[39] A Kúriának ezen fellebbezési ok tekintetében azt kellett vizsgálnia, hogy az elsőfokú bíróság által a vádlott terhére megállapított csalás bűntettének és a másodfokú bíróság által megállapított csalás bűntettének és pénzmosás bűntettének ténybeli alapja azonos-e. Azaz az első és másodfokú bíróság azonos ténybeli alapon, ugyanazon büntetőjogilag releváns tények vizsgálata és értékelése alapján minősítette másként az ítéleti tényállásban foglalt cselekményt, vagy ettől eltérően az elsőfokú bíróság által nem értékelt cselekmény (bűncselekmény) vonatkozásában állapította meg a vádlott büntetőjogi felelősségét.
[40] E vizsgálódás alapja a jogerős ítéletben megállapított és a másodfokú bíróság ítéletében helyesbített, illetve pontosított tényállás. Ennek tükrében kellett állást foglalni abban, hogy ugyanazon tényállásban rögzített és büntetőjogilag releváns tények alapján minősítették-e az eljárt bíróságok a vádlott által elkövetett bűncselekményt.
[41] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból kiemelést érdemel, hogy „... a vádlott R. V. EUR-folyószámlájáról 2011. szeptember 1. napjától 2012. augusztus 30. napjáig további 173 certifikát tranzakciókat indított, meghatalmazás és fedezet nélkül, jogtalan haszonszerzés végett. Mivel az EUR-számlán fedezet már nem állt rendelkezésre, így a tranzakciók lebonyolítása minden esetben a C. Bank Zrt. eszközeinek terhére történt. A tényállás mögé csatolt 1. számú táblázat tartalmazza a 173 tranzakciót, illetve a 2. számú táblázat az értékpapír adás-vétele folytán bekövetkező folyószámla egyenlegét.”
[42] A másodfokú bíróság ítéletének részévé tette az elsőfokú bíróság által az ítélethez csatolt 1. számú mellékletben szereplő tranzakciókat és azokat két csoportba osztotta. Az első táblázatba rögzítette a vádlott által R. V. EUR-folyószámlájáról meghatalmazás és fedezet nélkül a C. Bank Zrt. eszközeinek terhére vásárolt certifikátokat, mellyel a C. Bank Zrt.-nek a vádlott 2011. szeptember 5. és 2012. augusztus 30. napja közötti időben 2 686 609 695,80 forint értékben kárt okozott. A második táblázatba pedig az első táblázatban feltüntetett, a C. Bank Zrt. eszközeinek terhére meghatalmazás és fedezet nélkül megvásárolt certifikátok 2011. szeptember 6. és 2012. szeptember 3. napja közötti 2 227 866 267,75 forint értékben történt eladására vonatkozó ügyleteket. Mind a két táblázat az ügyletek időpontját és annak euróösszegét tartalmazza. A két táblázatban feltüntetett tranzakciós érték különbözete 458 743 428,05 forint.
[43] A másodfokú bíróság ítéletéből ezen túlmenően ki kell emelni továbbá, hogy „az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság ítéletében levezetett azon jogi okfejtést, miszerint a vádlott a csalás bűncselekményét követte el, ugyanakkor a másodfokú bíróság álláspontja szerint a csalás bűncselekményének törvényi tényállási elemei a vád tárgyát képező 173 tranzakció közül azon jogügyletekre valósultak meg, amelyek során külföldi értékpapír, azaz a certifikációknak megbízás és fedezet nélküli megvásárlására került sor. [...] A későbbi értékesítéssel a vádlott a már bekövetkezett kár utólagos megtérítésére, egyben vagyoni haszon elérésére törekedett. Nem helytálló az a jogi érvelés, amely a bekövetkezett kárt kizárólag a vétel és eladás különbözetében látta megállapíthatónak. Szükséges rámutatni arra is, hogy az ítéleti tényállás kisebb pontosítással megegyezik a vád tárgyává tett tények körével, a tettazonosság nem sérült, csupán az egyes tranzakciók jogi megítélésének különbözősége eredményezett eltérő minősítést. [...] A csalás minden tényállási eleme megvalósult, így a megbízás és fedezet nélkül a C. Bank Zrt. eszközének terhére történő certifikátvásárlással megvalósult ügyletek esetében a vádlott bűnösségének megállapítása és a cselekménynek a csaláskénti minősítése törvényes. A vádlott vagyon elleni cselekménye ekként a kár összege következtében folytatólagosan elkövetett a Btk. 373. § (1) bekezdés, (6) bekezdés a) pontja szerinti csalás bűntettének minősül. [...] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vád tárgyát képező 173 tranzakció közül azonban azon esetekben, amikor nem certifikát-vásárlásra, hanem a csalás útján megvásárolt certifikátok eladására adott a vádlott utasítást a T. Bank felé, a vádlott a Btk. 399. § (3) bekezdés b) pont, (4) bekezdés a), b), c) pontjai szerinti pénzmosás bűntettét valósította meg. Az irányadó tényállás szerint a vádlott az érintett időszakban összesen 2 227 866 267,75 forint összegű certifikáció eladására adott utasítást a T. Bank felé az ügyfél megbízása nélkül, melyek a T. Bank részéről végrehajtásra is kerültek. A pénzmosás azzal valósult meg, hogy a vádlott a csalás útján megszerzett certifikációk értékesítésére adott megbízás nélkül utasítást a T. Bank felé. A külföldi értékpapírok banki művelet körében történő értékesítése a külvilág szereplői számára az illegális eredetet felismerhetetlenné tette, azaz legálisnak mutatkozó eredetet keletkeztetett.”
[44] Mindezek alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság és a másodfokú bíróság ugyanazt a cselekményt (bűncselekményt) értékelte és minősítette eltérően. Az elsőfokú bíróság a megvásárolt és értékesített certifikátok értékkülönbözete alapján állapította meg a csalás bűntettét a vádlott terhére, míg a másodfokú bíróság a megvásárolt és az eladott certi-fikátok vonatkozásában elkülönülő bűncselekményt (csalás, illetve pénzmosás) állapított meg. Így a másodfokú bíróság nem bővítette a büntetőjogi felelősség megállapításának körébe tartozó büntetőjogilag releváns tények körét és nem vont az értékelésébe az elsőfokú bíróság által nem minősített cselekményt (részcselekményt). Ebből okszerűen következik, hogy nem állapította meg a vádlott büntetőjogi felelősségét olyan cselekmény vonatkozásában, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett, hanem az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásban rögzített és büntetőjogilag értékelt (csalásként minősített) cselekményt eltérően értékelte és minősítette (átminősítette).
[45] A csupán a jogi minősítés körébe tartozó eltérő jogi értékelés nem alapozza meg a harmadfokú eljárás lehetőségét (BH 2020.67. [33] bekezdés), azaz az átminősítés nem szolgálhat a másodfellebbezés alapjául, még abban az esetben sem, ha az elsőfokú bíróság által egységesen minősített cselekmény a másodfokú bíróság álláspontja szerint eltérő minősítés mellett több bűncselekmény megállapítását eredményezi. A másodfokú ítélet tehát nem változtatott a vádlott bűnösségének körén, így a másodfokú ítélet nem minősül a harmadfokú eljárás lehetőségét megteremtő, a Be. 615. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott ellentétes döntésnek.
[46] A Be. 615. § (2) bekezdésében – a Be. 615. § (2a) bekezdésre figyelemmel – meghatározott ellentétes döntés hiányában a másodfokú bíróság ítéletével szemben fellebbezésnek nincs helye.
[47] A Be. 617. §-a értelmében a harmadfokú bírósági eljárásban a másodfokú bírósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseket a harmadfokú bírósági eljárásra vonatkozó Be. Tizenhatodik Részben foglalt eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni. A Be. 589. §-a értelmében a másodfokú bírósági eljárásra az elsőfokú bíróság eljárására megállapított rendelkezéseket – kivéve a Be. Tizenkettedik Része – kell alkalmazni a másodfokú eljárást szabályozó Be. Tizenötödik Részében írt eltérésekkel.
[48] A Be. 588. § (1) bekezdése értelmében az ügydöntő határozattal szemben benyújtott törvényben kizárt fellebbezést az elsőfokú bíróság köteles elutasítani, ha ezt a kötelezettségét az elsőfokú bíróság elmulasztja, akkor a fellebbezést a másodfokú bíróság utasítja el [Be. 597. § (1) bek.]. A fent hivatkozott Be. 617. §-a alapján – eltérő rendelkezés hiányában – ez a szabályozás a harmadfokú bírósági eljárásban irányadó, ezért a vádlott és a meghatalmazott védője fellebbezését – mint törvényben kizártat – a Kúria a Be. 617. §-ára, valamint a Be. 589. §-ára és az 588. § (1) bekezdésére tekintettel a Be. 597. § (1) bekezdése értelmében elutasította.
(Kúria Bhar. I. 1.034/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás