3019/2021. (I. 28.) AB határozat
3019/2021. (I. 28.) AB határozat
alkotmányjogi panasz elutasításáról
2021.01.28.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.20.551/2019/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselő (dr. ifj. Balsai István ügyvéd, Balsai Ügyvédi Iroda) útján eljárva, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria Pfv.IV.20.551/2019/5. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét, és az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján semmisítse meg azt. Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság döntése ellentétes az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdéseivel.
[2] 2. Az indítványozó internetes portált működtet, melyen olyan cikket tett közzé, amely azt elemzi, hogy egy megyei jogú város polgármesteréhez milyen kapcsolat fűz egy családot, és tagjainak vagyoni helyzete miképp alakult. A cikk más médiaszolgáltatók internetes oldalairól származó fényképfelvételeket is közölt, melyek felhasználásához az érintettek (a továbbiakban: felperesek) nem járultak hozzá.
[3] A felperesek bírósághoz fordultak, és kérték annak megállapítását, hogy az indítványozó a róluk készített fényképek hozzájárulás nélküli megjelentetésével megsértette a képmáshoz fűződő jogukat. Álláspontjuk szerint hozzájárulás nélkül csak a nyilvános közéleti szereplésről készített képfelvétel tehető közzé, a róluk korábban készült kép ismételt felhasználásához a hozzájárulásukat kellett volna kérni.
[4] Az elsőfokú bíróság a 7.P.21.621/2018/12. számú ítéletében megállapította, hogy az indítványozó megsértette a felperesek képmáshoz való jogát, és kötelezte a jogsértő magatartás abbahagyására és elégtételt adó közlemény közzétételére. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a közlések a felperesek magán- és családi életével állnak összefüggésben, mely közügynek nem tekinthető, és a felperesek nem közszereplők. A bíróság szerint a közlés „lényegét tekintve egy konteo”, így nem tartozik a politikai véleménynyilvánítás védett körébe. Ezért az illusztrációként szolgáló képek közzétételéhez a felperesek engedélyére lett volna szükség.
[5] Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság Pf.II.20.098/2019/6. számú ítélete az érdemi kérdésben helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését, csak a perköltség tárgyában változtatta azt meg. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:48. § (2) bekezdése nem értelmezhető kiterjesztően: a felvételek a felperesek nyilvános közszerepelése alkalmával készültek ugyan, de perbeli közlés nem ezekről a közéleti szereplésekről tudósít.
[6] Az indítványozó felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria a támadott döntésben a másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta. A döntés kifejtette, hogy a jogerős ítélet helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek képmásának közzététele nem kapcsolódik a közérdeklődésre számot tartó tudósításhoz, valamint a jelenkor eseményeihez tartozó szabad tájékoztatást sem szolgálja. A közlés a felperesek családi- és magánéletét, jövedelmi viszonyait ismertette, és önmagában az, hogy korábban felvállalták, hogy támogatják a polgármestert, önmagában nem jelenti azt, hogy a politikai közélettel kapcsolatba hozhatók. Erre tekintettel nem kötelesek tűrni képmásuk közzétételét.
[7] 3. A Kúria döntésével szemben az indítványozó az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[8] Az indítványozó hivatkozott arra, hogy a közügyek szabad vitatása a véleménynyilvánítási szabadság magasabb szintű védelmét élvezi. Álláspontja szerint nem csupán a „hivatásszerűen közszereplést vállalók” tűrési kötelezettsége nagyobb, hanem azoké is, akik jogi státus nélkül alkalomszerűen vesznek részt a közügyek megvitatásában. Az indítványozó az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát bemutatva arra a következtetésre jut, hogy az indítványra okot adó esetre is a véleménynyilvánítás magasabb szintű védelme vonatkozik, amely alapul szolgál a személyiségvédelem erősebb korlátozására.
[9] Mindebből az indítványozó arra következtet, hogy a Ptk. 2:48. § (2) bekezdését, mely szerint „[n]incs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén” alkotmányosan úgy kell értelmezni, hogy a közügyek megvitatásában részt vevő személyekről készült felvétel a beleegyezésük nélkül is közölhető.
II.
[10] 1. Az Alaptörvény vonatkozó rendelkezései:
„II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”
„VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.”
„IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.
(2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.”
[11] 2. A Ptk. vonatkozó rendelkezése:
„2:48. § [A képmáshoz és a hangfelvételhez való jog]
(1) Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges.
(2) Nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén.”
III.
[12] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt formai és tartalmi követelményeknek.
[13] 1. Az Abtv. 27. §-a alapján az „alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva”.
[14] Az Abtv. 30. § (1) bekezdéséből következően az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése pedig rögzíti, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, melynek részleteit az (1a) és (1b) bekezdések szabályozzák.
[15] Az indítványozó megjelölte érintettségét: olyan döntés alkotmányossági felülvizsgálatát kéri, amelynek pervesztes alperese. Megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés], az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérve az Alkotmánybíróság eljárását. Megjelölte továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítványban kifejtette az Alaptörvényben foglalt jog sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], és kifejezetten kérte a vonatkozó bírói döntés megsemmisítését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[16] A Kúria ítéletét 2020. június 15-én kézbesítették az indítványozónak, aki az alkotmányjogi panaszt 2020. augusztus 14-én – határidőben – nyújtotta be. Megállapítható az is, hogy a Kúria ítéletével szemben nem állt további rendes jogorvoslat a rendelkezésére.
[17] 2. Az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[18] E tekintetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ügy az Alaptörvény IX. cikkében biztosított véleménynyilvánítás jogával összefüggésben vetette fel azt a kérdést, hogy hol húzódik a véleménynyilvánítás szabadságának és a személyiség védelmének a határvonala.
IV.
[19] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
[20] 1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy jelen ügyben a közlésre a véleménynyilvánítás szabadságának fokozott védelme vonatkozik-e.
[21] Az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy „mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához”, a (2) bekezdés pedig hozzáteszi, hogy „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét”. Az Alkotmánybíróság a 7/2014. (III. 7.) AB határozatában összegezte és megerősítette azt a gyakorlatát, „mely szerint a szólás- és sajtószabadság kettős igazolással bír, azaz az egyéni önkifejezés, illetve a politikai közösség demokratikus működése szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. Az Alaptörvényben megerősített kettős igazolás pedig azt jelenti, hogy a véleményszabadságnak az alapjogok körében elfoglalt kitüntetett helyére vonatkozó értelmezés is változatlanul érvényes.” (Indokolás [23]) A határozat arra is rámutatott: „a szólásszabadság különleges védelmet követel akkor, amikor közügyeket és a közhatalom gyakorlását, a közfeladatot ellátó, illetve a közéletben szerepet vállaló személyek tevékenységét érinti. A közhatalom gyakorlásában résztvevő személyek védelmében a véleménynyilvánítás szabadságának szűkebb körű korlátozása felel meg a demokratikus jogállamiságból adódó alkotmányos követelményeknek.” (Indokolás [17]) A határozat azt is kimondta, hogy „[a] közügyek megvitatása körében elhangzó véleménynyilvánítás és a rá vonatkozó védelem fókuszában elsődlegesen nem a szólással érintett személyek státusza áll, hanem az, hogy a megszólaló valamely társadalmi, politikai kérdésben fejtette ki nézeteit. A közéleti véleménynyilvánításra vonatkozó alkotmányos szempontok eszerint egyfelől tágabb körben lehetnek irányadók, mint a közhatalom gyakorlóit vagy a hivatásszerűen közszereplést vállalókat érintő vélemények köre, másfelől viszont nem állítható, hogy a közéleti szereplőket érintő bármely – köztük a közügyekkel semmilyen kapcsolatban nem álló – közlést e szempontok szerint kell megítélni.” (Indokolás [47])
[22] A „közéleti vita” kérdéskörével részletesen foglalkozott a 3145/2018. (V. 7.) AB határozat. A határozat a korábbi gyakorlatot alapul véve kimondta, hogy „jellemzően a politikai jellegű közéleti szólások szabad kinyilvánítását tekinti a véleménynyilvánítás szabadsága legbensőbb védelmi körének […]. Ezekben az esetekben a véleménynyilvánítási szabadságból fakadó alkotmányjogi mércét különös szigorral szükséges érvényre juttatni, vagyis az ilyen jellegű szólások erősebb védelmet élveznek, és korlátozásuk csak a legszűkebb körben nyerhet igazolást.” (Indokolás [30]) Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy „a közéleti vita nem csak az állami és önkormányzati, a közhatalmi intézményrendszer működésének egészét fogja át, hanem felöleli az üzleti élet társadalmi felelősségvállalásának és az üzleti élet világában egyre sokasodó számban jelentkező közéleti kérdéseket (pl. környezetvédelmi, energiahatékonysági, munka-, és közlekedésbiztonsági kérdések)” (Indokolás [32]). Hangsúlyozta továbbá azt is, hogy „a közszereplők köre szélesebb a közhatalmat gyakorló személyek és a közszereplő politikusok körénél, nem alakult ki annak egyértelmű szempontrendszere, amely a közszereplői minőség megállapításának támpontjául szolgálna. Különösen indokolja azonban ennek a szempontrendszernek a jogalkalmazás számára történő egyértelművé tételét, hogy a megváltozott társadalmi viszonyok, különösen a telekommunikáció terjedése révén a közszereplői kör szélesedése figyelhető meg. Ennek a tendenciának az eredményeként olyan személyeknek is lehetősége nyílik egy-egy közéleti vita aktív alakítójává válni, akik korábban – státuszuk alapján – nem tartoztak a közszereplő fogalmi körébe. Ezek a személyek az ún. kivételes közszereplők.” (Indokolás [45])
[23] Helytálló az indítványozó érvelése, hogy a „közéleti vita” nem csupán a hivatásuknál fogva közéleti személyiségek tevékenységének feltárása és elemzése, hanem önmagában az is közéleti vita, hogy kik bírnak hatással a politikai és gazdasági döntésekre, a társadalmi folyamatok alakulására. A 26/2019. (VII. 23.) AB határozattal (a továbbiakban: Abh3.) elbírált ügyben az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy „[az ügy indítványozójának] társadalmi szerepe […] olyan körülmény, ami »közéleti vita«, így e vonatkozásban az Alaptörvény IX. cikkének korlátozása csak kivételesen lenne igazolható” (Indokolás [46]).
[24] Az a kérdés, hogy egyes, a nyilvánosságot alkalmanként vállaló magánszemélyek milyen politikai és gazdasági kapcsolatban vannak egy nagyváros vezetésével, a társadalmi vita fogalmi körébe tartozik, és arra az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésének fokozottabb védelme vonatkozik.
[25] Azt a kérdést, hogy a közlés a társadalmi vitához járul-e hozzá a közlés témája és nem valóságtartalma alapján kell megítélni. Az, hogy a bíróság értékelése szerint a közlés tartalma „konteo”, nem lehet érv a véleménynyilvánítás szabadságának a korlátozására. Az Alaptörvény IX. cikke kiüresedne, ha a közlés tartalma szerint kellene megítélni, hogy vonatkozik-e rá a magasabb szintű védelem; ilyenkor ugyanis a preferált vélemény védettebbé válna, mint az a vélemény, amit a jogalkalmazó igaztalannak tart.
[26] 2. Az ügyben eljáró bíróságok előtt ugyanakkor nem az volt a kérdés, hogy a felperesek felléphetnek-e a közléssel szemben, hanem hogy hozzájárulásuk nélkül a róluk készült fényképfelvétel közzétehető-e, a közlésben foglaltak illusztrálásaképp. A támadott döntésben a felperesek a közlés tartalmát nem vitatták, kizárólag a képfelvételt kifogásolták.
[27] Az Alkotmánybíróság már számos ügyben hozott döntést arról, hogy a képmás hozzájárulás nélküli közzététele esetén miképp kell megítélni a véleménynyilvánítási szabadság és a személyiségvédelem kollízióját.
[28] A 28/2014. (IX. 29.) AB határozat (a továbbiakban: Abh1.) rögzítette, hogy „[m]indaddig, amíg valamely tájékoztatás nem visszaélés a sajtószabadság gyakorlásával, az emberi méltóság védelmével összefüggésben a személyiségi jogok sérelmére való hivatkozás ritkán alapozza meg a sajtószabadság gyakorlásának a korlátozását. Valamely jelenkori eseménnyel kapcsolatban a nyilvánosság figyelme elé került személyről készült képmás általában az eseménnyel összefüggésben az engedélyük nélkül nyilvánosságra hozható.” (Indokolás [42]) Mindezen tényezők alapján a határozat arra a következtetésre jutott, hogy „rendőri intézkedésről készült képfelvétel hozzájárulás nélkül is nyilvánosságra hozható, ha a nyilvánosságra hozatal nem öncélú, vagyis az eset körülményei alapján a jelenkor eseményeiről szóló vagy a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatásnak, közügyet érintő képi tudósításnak minősül” (Indokolás [43]). Az Abh1. azt is kimondta, hogy „[a] nyilvános helyen készült, nem sértő, az érintett személyt tárgyilagosan ábrázoló felvétel általában nyilvánosságra hozható engedély nélkül, ha az a közérdeklődésre számot tartó tudósításhoz kapcsolódik, a jelenkor eseményeiről való szabad tájékoztatásához kötődik” (Indokolás [44]).
[29] Az Abh1.-et követően a 16/2016. (X. 20.) AB határozat (a továbbiakban: Abh2.) ratio decidendi-ként hivatkozza az Abh1. indokolásának [43] bekezdését (Indokolás [18]). Az Abh2. ugyanakkor továbbvitte az Abh1. gondolatmenetét, és arra következtetett, hogy „a sajtó a jelenkor közérdeklődésre számot tartó eseményeiről akkor is közvetíthet, ha azok semmilyen jogellenességet nem tartalmaznak. Másrészt, a »házőrző kutya« szerep sem volna betölthető, ha a sajtó az egyébként jogszerű cselekményekről, történésekről ne tudósíthatna szabadon.” (Indokolás [21])
[30] Az Abh2. hozzátette, hogy „az Alaptörvény IX. cikkével összeegyeztethetetlen volna a képmás nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos olyan bírósági értelmezés, amely kizárólag akkor tenné a felvétel készítését, illetve felismerhető módon való közzétételét jogszerűvé, ha az intézkedésre vonatkozó »eljárási szabályok nyilvánvaló« megszegését dokumentálják”. Hasonló levezetés alapján ugyanerre a következtetésre jutott a 17/2016. (X. 20.) AB határozatban is az Alkotmánybíróság.
[31] A fenti, rendőrök képmásának közzétételét elemző határozatok analógiájára a 23/2019. (VII. 18.) AB határozatban úgy ítélte meg az Alkotmánybíróság, hogy a bírósági tárgyaláson részt vevő büntetés-végrehajtási alkalmazottak képmása is szabadon közzétehető, hozzájárulásuk nélkül. A határozat érvelése szerint „[ha] a bíró nem zárta ki a nyilvánosságot (és ezzel a sajtót) a tárgyalásról és a per tárgya közérdeklődésre számot adó ügy volt, […] az Alaptörvény IX. cikkére hivatkozással a sajtó szabadon közzéteheti a közhatalmat gyakorló személyek képmását” (Indokolás [37]). A fenti határozatok mindegyikre rögzítette, hogy a képmás közzétételének szabadsága ezekben az esetekben sem korlátlan: az emberi méltóságot sértő felvétel akkor sem közölhető, ha közhatalmat gyakorló személyről készül.
[32] Volt olyan alkotmánybírósági határozat is, amely a véleménynyilvánítás szabadsága és személyiségvédelem kollíziójában akkor is az előbbi javára döntött, amikor a képmás olyan személyről készült, aki nem gyakorolt közhatalmat. Az Abh3.-mal elbírált ügyben az indítványozó nem gyakorolt közhatalmat, az Alkotmánybíróság mégsem tekintette alaptörvény-ellenesnek azt a bírósági döntést, amely szerint az indítványozóról készült felvétel hozzájárulása nélkül is megosztható volt. Az Abh3. rámutatott: „Az Alaptörvény II. és VI. cikkeinek a védelmét a kivételes közszereplők is élvezik. Az általuk nyilvánosságra nem hozott, közügyekkel összefüggést nem mutató tevékenységüket (magánéletük védett részét) a média nem hozhatja nyilvánosságra az Alaptörvény IX. cikkére hivatkozással. Amennyiben viszont a közéleti vitának épp a magánélet egy szelete a tárgya, akkor – szorosan ebben a körben – a véleménynyilvánítás szabadságát kell előnyben részesíteni.” (Indokolás [33]) Az Abh3. azt is kimondta, hogy „[k]ülön nevesített alapjog hiányában közszereplés során mindenki tűrni köteles képmása közzétételét” (Indokolás [40]).
[33] Az Alkotmánybíróság gyakorlata úgy összegezhető, hogy a közhatalmat gyakorló személyekről közhatalom gyakorlása során készült felvétel esetében a főszabály az, hogy a felvétel hozzájárulás nélkül is nyilvánosságra hozható. A kivételt az képezi, hogy ha a felvétel az emberi méltóságot sérti. Közhatalmat nem gyakorló személyek esetében épp fordítva: a főszabály az, hogy képmásuk közzétételéhez hozzájárulás szükséges, és ez alól kivétel, ha a képmás közzététele a közszerepléssel függ össze.
[34] 3. Jelen ügyben az Alkotmánybíróság a fentieket irányadónak tekintve vizsgálta alapjogi szempontból a közhatalmat nem gyakorló felperesek képmásának közzétételét. Az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott panaszok elbírálása során az Alkotmánybíróság hatásköre nem terjed ki annak vizsgálatára, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás és az abból levont következtetés megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {elsőként lásd: 3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [12]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogszabályok értelmezése a bíróságok, és nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki {elvi rögzítését lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}. Az Alkotmánybíróság a bíróságok ítéleteit csak akkor bírálhatja felül, ha azok az Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt megsértik, és ezáltal a bírói döntés alaptörvény-ellenes lesz {lásd például: 3073/2017. (IV. 19.) AB végzés, Indokolás [29]}. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a bíróságok tulajdonítottak-e olyan értelmezést a Ptk. alkalmazott 2:48. § (2) bekezdésének, amely ellentétes az Alaptörvény IX. cikkből levezethető követelményekkel.
[35] Általánosságban kijelenthető, hogy egyetlen közszereplés vállalása nem eredményezi az érintett személyiségvédelmi szintjének csökkenését: az alkalmankénti közszereplés nem tesz közszereplővé. A közhatalmat nem gyakorló személyek fényképfelvétele hozzájárulásuk nélkül alkotmányosan csak akkor tehető közzé, ha az tárgyi összefüggésben van a közszerepléssel. A hozzájárulás alóli kivétel akkor igazolható, ha a felvétel és a közszereplés között kapcsolat teremthető, és mind a felvétel készítése, mind nyilvánosságra hozatala összefügg a közszerepléssel.
[36] Jelen ügyben a felperesekről készült felvételek egy korábbi közszereplés alkalmával készültek, és az indítványozó által közzétett közlés is a „közéleti vitához” járultak hozzá. A felperesek korábbi közszereplése nem függött össze a tényállás alapjául szolgáló közléssel, amelyben a felvételek közzétételének célja pusztán az illusztráció volt. Ez a körülmény megkülönbözteti az ügyet az Abh3.-ban elbírálttól, mivel ott épp arról készült a felvétel, ami a társadalmi vita tárgya lett.
[37] A Ptk. 2:48. § (2) bekezdése értelmében „nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén”. A másodfokú bíróság értelmezése szerint (amit a Kúria támadott döntése helyben hagyott) „e törvényi rendelkezés alapján a tömegfelvétel és a közéleti szereplésről készült felvétel az érintett személy hozzájárulása nélkül kizárólag arról az eseményről szóló tudósításban használható fel, amely eseményről a felvétel készült. Ahhoz viszont, hogy az ilyen felvétel más eseményről való tudósításban, vagy bármilyen más célból felhasználásra, nyilvánosságra hozatalra kerüljön, nem mellőzhető az érintett hozzájárulása, függetlenül attól, hogy ez a más célú felhasználás a tömegtájékoztatás érdekében történik vagy sem.” (Indokolás 5. oldal)
[38] A kifejtettek alapján nem állapítható meg, hogy sértené az Alaptörvény IX. cikkét a bíróságoknak az a döntése, amely a fényképfelvétel közlését a nem közhatalmat gyakorló érintett hozzájárulásához köti az olyan esetekben, amikor a felvétel nem kapcsolódik ahhoz a közszerepléshez, amiről a közlés szól.
[39] 4. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.20.551/2019/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2021. január 12.
Dr. Handó Tünde s. k., |
||
tanácsvezető alkotmánybíró |
||
|
||
Dr. Handó Tünde s. k., |
Dr. Handó Tünde s. k., |
Dr. Handó Tünde s. k., |
tanácsvezető alkotmánybíró |
tanácsvezető alkotmánybíró |
tanácsvezető alkotmánybíró |
az aláírásban akadályozott |
az aláírásban akadályozott |
az aláírásban akadályozott |
dr. Pokol Béla |
dr. Schanda Balázs |
dr. Szalay Péter |
alkotmánybíró helyett |
előadó alkotmánybíró helyett |
alkotmánybíró helyett |
|
||
Dr. Handó Tünde s. k., |
||
tanácsvezető alkotmánybíró |
||
az aláírásban akadályozott |
||
dr. Szívós Mária |
||
alkotmánybíró helyett |
||
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1430/2020.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás