Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

PÜ BH 2021/308

PÜ BH 2021/308

2021.11.01.

Az elévülés szempontjából is önálló kártérítési igényt kizárólag az, az utólagosan kialakult, a korábbitól elkülöníthető egészségkárosodás alapozhat meg, amely ugyanúgy a károkozó magatartással okozati összefüggésben következik be [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 326. § (1) bek., 360. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I-II. rendű felperesek közös gyermekei a III-IV. rendű felperesek.
[2] A III. rendű felperesnél 8 éves korában, 2010 júliusában fejfájásos panaszok jelentkeztek, amelyek gyógyszeres kezelésre elmúltak. A következő napokban hányt, ezért 2010. július 13-án beutalták az alpereshez vírusfertőzés és annak következtében fellépett kiszáradás gyanújával. Tünetei láz, erőteljes fejfájás, aluszékonyság, hányinger, hányás, rossz közérzet és sápadtság voltak, görcse, tudatzavara nem volt. Állapota 2010. július 15-ére rosszabbodott. A nővéri bejegyzés szerint ekkor időnként félrebeszélt, az édesanya memóriazavart jelzett. Ezért neuroló-giai konzíliumot kértek, ami nem vetette fel a neuroin-fekció lehetőségét. A következő napon a gyermek állapota nem változott. 2010. július 17-én hajnalban jobbra felfelé fixálással járó görcs zajlott nála, amire tüneti terápiát alkalmaztak. A délutáni órákban a megváltozott viselkedése miatt merült fel a neuro-infekció lehetősége. Gyermekintenzív szakorvosi konzílium eredményeként meningeális jeleket nem észleltek, de szoros nyomon követés elrendelése mellett másnapra MR-vizsgálatot irányoztak elő. 2010. július 18-ára a gyermek állapota tovább romlott, zavart volt, székletét, vizeletét tartani nem tudta, ingerekre nem reagált. A koponya MR herpes enchepha-litisre utaló jeleket írt le. A gyermeket intenzív osztályon helyezték el, és átvitték a Kórház Gyermek Intenzív Osztályára, majd egy másik intézetben látták el. 2010. november 5-én bocsátották otthonába.
[3] A III. rendű felperes agyvelőgyulladás miatt maradandó kognitív zavarokkal járó agykárosodást szenvedett, a gyulladásos betegség következtében agyi területek haltak el. Folyamatos rehabilitációban részesült és részesül a mai napig, részben ambuláns kezelések formájában, továbbá folyamatos gyógypedagógiai és konduktív fejlesztésben részesült. Neurológiai tünetként memóriazavarai jelentek meg, a beszéde szenzoros és motoros része erőteljesen sérült. A feje tetején és a homlokán négy műtéti heg maradt látható módon, a csontok kisfokú besüppedésével. A jobb oldalon csonthiány, a jobb arcfélen enyhe fokú bénulás észlelhető.
[4] 2014 februárjától a III. rendű felperesnél epilepsziás rohamok alakultak ki.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték kötelezni az alperest, állítva, hogy a III. rendű felperes gyógykezelése során nem az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 77. § (3) bekezdésének megfelelő gondossággal járt el, az időben megkezdett adekvát gyógyszeres terápiával elkerülhetők lettek volna a III. rendű felperes műtétei és a nála bekövetkezett súlyos szövődmények.
[6] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
[7] Az alperes pernyertessége érdekében beavatkozó csatlakozott az érdemi ellenkérelemhez.
[8] Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét a III. rendű felperesnél az antivirális terápia 3 nappal később történő megkezdésével okozati összefüggésben a felpereseket ért károk vonatkozásában. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú közbenső ítéletet azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az alperes kártérítési felelősségét az antivirális terápia 3 nappal később történő megkezdésével okozati összefüggésben a III. rendű felperesnél kialakult egészségkárosodás miatt az I-IV. rendű felpereseket ért károkért állapította meg. Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a közbenső ítéletével a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.
[9] A felperesek az ezt követően módosított keresetükben nem vagyoni kártérítés jogcímén – a 2010. július 13-tól követelt késedelmi kamatok mellett – az I. rendű felperes javára 5 000 000 forint, a II. rendű felperes részére 4 000 000 forint, a III. rendű felperes javára 10 000 000 forint, a IV. rendű felperes részére 1 000 000 forint megfizetésére kérték kötelezni az alperest. A vagyoni kártérítési igények között az I. rendű felperes – a 2014. március 1-jétől 2018. de-cember 31-ig terjedő időre – 3 717 000 forint jövedelemkiesés megtérítését kérte. Az I-II. rendű felperesek ápolás-gondozás költsége címén – 2010. november 5-től 2019. szeptember 30-ig – 9 973 225 forintra és késedelmi kamataira, 2019. április 1-jétől – véghatáridő nélkül – havi 168 750 forint járadékra tartottak igényt. Fejlesztések többletköltsége címén egyrészt – 2011. április 1-jétől 2014. augusztus 31-ig – 1 002 600 forintot és késedelmi kamatait, másrészt – 2016. szeptember 5-től 2017. március 31-ig – 212 500 forintot és késedelmi kamatait kérték megfizetni. Korrepetálás többletköltsége címén – 2012. július 1-jétől 2018. június 15-ig – 748 125 forintot és késedelmi kamatait igényelték. Közlekedési többletköltség címén, a rendszeres kórházi látogatással kapcsolatban – 2010. július 18-tól 2019. szeptember 30-ig – 345 476 forintot és késedelmi kamatait, 2019. október 1-jétől havonta 3126 forint járadékot, a III. rendű felperes fejlesztésekre szállításával összefüggésben – 2011. április 1-jétől 2019. szeptember 30-ig – 330 026 forintot és késedelmi kamatait, az iskolába szállítással kapcsolatban pedig – 2018. szeptember 1-jétől 2019. szeptember 30-ig – 234 378 forintot és késedelmi kamatait, 2019. október 1-jétől 2025. augusztus 28-ig, a III. rendű felperes 23. életévének betöltéséig havi 26 042 forint járadékot követeltek. Gyógyszertöbbletköltség címén – 2014. március 1-jétől 2019. szeptember 30-ig – 367 601 forintot és késedelmi kamatait, 2019. október 1-jétől – véghatáridő nélkül – havi 8286 forint járadékot igényeltek. Rezsitöbbletköltség címén – 2010. november 5-től 2011. március 31-ig – 25 000 forintra és késedelmi kamataira tartottak igényt. Gyógyászati segédeszköz költsége címén 13 458 forintot és késedelmi kamatait követelték. Pelenka költsége címén – 2010. július 20-tól 2010. december 31-ig – 25 000 forint és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
[10] Az alperes – elévülési kifogást is tartalmazó – érdemi ellenkérelmében továbbra is a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest az I. rendű felperes javára 3 000 000 forint, a II. rendű felperes javára 2 000 000 forint, a III. rendű felperes javára – a korábbi ideiglenes intézkedéssel megállapított 2 000 000 forintot is magában foglalóan – 6 000 000 forint, a IV. rendű felperes javára 500 000 forint és ezen összegek 2010. július 13-tól járó késedelmi kamatai, az I-II. rendű felperesek részére egymás közt egyenlő arányban 6 969 087 forint és annak különböző részösszegei után különböző időpontoktól járó késedelmi kamatai, továbbá az I-II. rendű felperesek javára együttesen 2019. november 1-jétől véghatáridő nélkül havi 43 126 forint járadék megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[12] Az alperes elévülési kifogását megalapozottnak találta, és egyetértett azzal, hogy az epilepsziával kapcsolatban felmerült kártérítési igények elévültek. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 324. § (1) bekezdésének, 326. § (1) és (2) bekezdésének, valamint a 360. § (1) bekezdésének felhívása mellett kifejtette: nem vitatható, hogy az epilepszia a III. rendű felperesnél csak 2014 februárjától jelentkezett, de ez a maradványtünet is a herpeszes agyvelőgyulladással hozható okozati összefüggésbe. Emiatt azt állapította meg, hogy az epilepsziát nem lehet külön kárnak tekinteni, s így az ötéves elévülési idő nem 2014 februárjában kezdődött; az alperes felelősségét megalapozó károsodás 2010 júliusában következett be, ezért a felperesek az epilepsziával kapcsolatos kártérítési igényeiket is csak 2015 júliusáig érvényesíthették volna. Ehhez képest rögzítette, hogy a felperesek az erre vonatkozó igényeiket először a 2017. március 20-án előterjesztett beadványukban jelezték. Rámutatott továbbá: az elévülés nyugvása nem az epilepsziának az agyvelőgyulladással való okozati összefüggését megállapító szakvélemény kiállításáig, hanem 2014 februárjáig tartott, amikor az epilepszia az első tüneteket okozta.
[13] Az I. rendű felperes jövedelemkiesés megtérítése iránti keresetének elutasítását azzal indokolta, hogy mivel az I. rendű felperes ezzel összefüggő tényelőadást az elévülési időn belül nem tett, ezért a követelés elévült.
[14] Az ápolás-gondozás költsége tekintetében abból indult ki, hogy a III. rendű felperes 2010 júliusától november 5-ig kórházi kezelés alatt állt, ezt követően, 2010 decemberének végéig – amíg pelenkázni kellett – napi 5 órában, 2011. december 31-ig napi 2 órában igényelt többletápolást, míg 2012. január 1-jétől napi 1 óra többletgondozásra van szüksége. A követelés összegét egy betegápoló szolgálat árlistájának alapulvételével, az ott meghatározott díjak 75%-ában határozta meg. Ennek megfelelően a 2010. november 5-től 2019. október 31-ig terjedő időre mindösszesen 4 260 775 forint és késedelmi kamatai, míg 2019. november 1-jétől véghatáridő nélkül havi 40 000 forint járadék megfizetésére kötelezte az alperest. Az elévülésre tekintettel ugyanakkor az epilepsziával összefüggő felügyelet miatt naponta további 4 órára felszámított költségigényt elutasította.
[15] A fejlesztések többletköltsége vonatkozásában az alperest a keresettel egyezően marasztalta. E körben figyelembe vette, hogy a szakvélemény szerint a fejlesztések a III. rendű felperes részére – az állapotának javítása és szinten tartása érdekében – szükségesek voltak.
[16] A korrepetálás többletköltsége tekintetében – az iskolai teljesítmény szinten tartását célzó korrepetálás igénybevételének indokoltságát alátámasztó szakvéleményre tekintettel – szintén a keresetnek megfelelően kötelezte az alperest.
[17] A közlekedési többletköltség esetében – elfogadva, hogy az I-II. rendű felpereseknek mind a kórházi látogatásokkal, mind a gyógykezelésekkel, mind pedig a fejlesztésekre szállításokkal kapcsolatban többletköltségük merült fel – mindösszesen 678 629 forint és késedelmi kamatai, valamint 2019. november 1-jétől véghatáridő nélkül havi 3126 forint járadék tekintetében marasztalta az alperest. Az iskolába járással kapcsolatos többletköltség megfizetése iránti igényt viszont elutasította, amit azzal indokolt, hogy az I-II. rendű felperesek azt az epilepszia miatt érvényesítették, ezért elévült.
[18] Az utóbbi okból a gyógyszertöbbletköltség megfizetése iránti igényt teljes egészében elutasította.
[19] A rezsitöbbletköltség kapcsán az alperest a kereset szerint marasztalta. Figyelembe vette, hogy a III. rendű felperes a kórházból történő hazabocsátását követően otthon tartózkodott, ápolásra, majd gondozásra szorult, s emiatt a rezsiköltségnek a keresetben megjelölt mértékben való emelkedését köztudomású ténynek tekintette.
[20] A gyógyászati segédeszköz költségének megfizetésére ugyancsak a keresetnek megfelelően kötelezte az alperest. Értékelte, hogy a felperesek csatolták a kiadást igazoló OEP-határozatot.
[21] A pelenka költségénél életszerűnek tekintette a felpereseknek azt az előadását, hogy a kórház csak eleinte biztosította a III. rendű felperes részére a pelenkát, utóbb azt nekik kellett megvásárolniuk, és emiatt többletköltségük keletkezett. Erre tekintettel e körben is a keresettel egyezően marasztalta az alperest.
[22] A nem vagyoni kártérítési igényeknél figyelembe vette a szakértőnek azt a megállapítását, hogy a III. rendű felperes betegsége érzelmileg a család minden tagját megviselte, és a család életvitele a káresemény óta megváltozott. Az I-II. rendű felperesek esetében jelentőséget tulajdonított annak, hogy mindketten kevert hangulati és érzelmi zavarban szenvednek a III. rendű felperes egészségkárosodásával okozati összefüggésben, amely befolyásolja a mindennapi életvitelüket. A család életvitelének elnehezülése, a szórakozásra, kikapcsolódásra jutó kevesebb idő mellett értékelte, hogy a II. rendű felperes vállalkozása a káresemény hatására tönkrement, és a család rendkívül rossz anyagi körülmények közé került. A III. rendű felperesnél az elszenvedett maradandó egészségkárosodás mellett figyelemmel volt a diszharmonikus személyiségfejlődésére, az alacsony értelmi színvonalára és tanulási akadályozottságára, valamint arra, hogy nála önértékelési zavar is valószínűsíthető. A IV. rendű felperes tekintetében utalt arra, hogy – részben a testvérével kapcsolatos fokozott családon belüli szorongások hatására – enyhe fokú szeparációs félelmekkel küzd, és egy éven keresztül csoportos játékdráma terápiát kellett igénybe vennie. A nem vagyoni kártérítések összegének meghatározásakor figyelembe vette továbbá a felperesek életkorát, a 2010. évi ár- és értékviszonyokat, valamint azt is, hogy a felperesek a III. rendű felperes szoros felügyelete miatti beszűkült életet a III. rendű felperes epilepsziája folytán kénytelenek elszenvedni, amellyel kapcsolatban azonban az elévülés miatt igényt nem érvényesíthettek. Mindezek alapján az I. rendű felperes részére 3 000 000 forintot, a II. rendű felperes részére 2 000 000 forintot, a III. rendű felperes részére 6 000 000 forintot, a IV. rendű felperes részére 500 000 forintot ítélt meg.
[23] A valamennyi fél fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az I-II. rendű felpereseket együttesen megillető marasztalási összeget 13 483 594 forintra, az őket együttesen megillető havi járadék összegét 2019. november 1-jétől a III. rendű felperes tanulmányainak befejezéséig, de legfeljebb 2025. június 30-ig terjedő időre havi 201 862 forintra, míg a tanulmányok befejezésétől, de legkésőbb 2025. július 1-jétől véghatáridő nélkül havi 180 162 forintra, a nem vagyoni kártérítés összegét az I. rendű felperes esetében 4 000 000 forintra, a II. rendű felperes esetében 3 000 000 forintra, a III. rendű felperes esetében 8 000 000 forintra, míg a IV. rendű felperes esetében 1 000 000 forintra felemelte, továbbá az alperest az I. rendű felperes részére 3 717 000 forint és késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte. Egyebekben – a per főtárgya tekintetében – az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[24] Az alperes fellebbezésében foglaltakra tekintettel kiemelte, hogy a Kúria által hatályában fenntartott jogerős közbenső ítélet az alperes teljes kártérítési felelősségét állapította meg, és ez – az anyagi jogerő miatt – a továbbiakban vitássá már nem tehető.
[25] Az elévülési kifogás megalapozottságát vizsgálva hivatkozott egyrészt a régi Ptk. 326. § (1) bekezdésére és 360. § (1) bekezdésére, valamint a PK 52. számú állásfoglalásra, másrészt arra a bírói gyakorlatra, amely szerint a vagyoni kártérítési igények elévülése a vagyoncsökkenés vagy elmaradt haszon bekövetkezésekor, illetőleg a költség felmerülésekor, a nem vagyoni kártérítési igények elévülése pedig a személyhez fűződő jogsértés miatti hátrány bekövetkezésekor kezdődik. Ennek megfelelően rögzítette, hogy a kár bekövetkezése nem feltétlenül esik egybe a károkozás időpontjával, a kár attól eltérő időpontban, később is bekövetkezhet. Ebből pedig arra következtetett, hogy bár az adott esetben a kereset alapjául meghatározott hátrányok 2010-ben következtek be, és az azok miatti nem vagyoni kártérítés ekkor vált esedékessé, a III. rendű felperesnél rendkívüli állapotrosszabbodásként értékelhető epilepszia csak 2014 februárjában alakult ki, és az azzal kapcsolatos károk – a keresetváltoztatásban megjelölt költségek – ettől az időponttól kezdődően merültek fel, így az elévülés is ekkor kezdődött. Mindezek alapján megállapította, hogy az I-II. rendű felperesek vagyoni kártérítési igényei közül a kereset 2017. március 20-i megváltoztatásáig az I. rendű felperes jövedelemvesztesége, a gyógyszerköltség és a felügyelet költsége iránti igények, míg a 2019. január 25-én előterjesztett keresetváltoztatásig az iskolába járással összefüggő közlekedési többletköltség iránti igény nem évült el, és – az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben – bíróság előtt érvényesíthető volt.
[26] Az I. rendű felperes jövedelemkiesés megtérítése iránti keresetét teljes egészében megalapozottnak tartotta. Kiemelte: az I. rendű felperes – a munkáltatói igazolás szerint – a gyermekei születését megelőzően a mindenkori minimálbérnek megfelelő jövedelemben részesült, amely akkor is elérhető lett volna, ha a III. rendű felperes maradványtünetek nélkül meggyógyul, és nem alakul ki az epilepsziája. Elfogadta továbbá az I. rendű felperesnek az alperes által számszakilag nem kifogásolt, az 1/2006. (V. 22.) PK véleményben írtaknak megfelelő járadékszámítását.
[27] Indokoltnak és az alperesre átháríthatónak minősítette a III. rendű felperes iskolába járásával kapcsolatban felmerült közlekedési többletköltség megfizetése iránti követelést. Érvelése szerint ugyanis nem kifogásolható, hogy az I-II. rendű felperesek 2014 februárjától az epilepsziás rohamokkal küzdő gyermeküket gépjárművel szállítják az iskolába.
[28] Az I-II. rendű felperesek gyógyszer-többletköltség megfizetése iránti keresetének is teljes egészében helyt adott. Ennek indokaként azt jelölte meg, hogy az I-II. rendű felperesek igazolták, az epilepsziával összefüggésben a keresetben megjelölt összegű többletkiadásaik merültek fel.
[29] Az alperesnek azzal a fellebbezési hivatkozásá--val kapcsolatban, hogy az I-II. rendű felperesek a III. rendű felperes ápolása-gondozása, illetőleg felügyelete során nem munkaerőpiaci munkát végeznek, és effektív költségük sem merül fel, kiemelte: a következetes bírói gyakorlat szerint a károkozó köteles viselni a beteg gyermek érdekében végzett olyan tevékenységek ellenértékét, amelyeket a hozzátartozók ingyenesen nyújtanak. Arra a töretlen bírói gyakorlatra is utalt, amely szerint a házi betegápoló szolgálat 25%-kal csökkentett díjszabása a kártérítés összegének megállapítása során kiindulási alapként elfogadható. Álláspontja szerint ettől az elsőfokú bíróság – indokolás nélkül – a 2012. január 1-jét követő időszak tekintetében sem térhetett volna el.
[30] Lényegesnek tartotta, hogy bár a szakvélemény szerint a III. rendű felperes mozgásában a fejlesztéseknek köszönhetően javulás következett be, azonban az értelmi színvonala a kortársaiét nem éri el, a beszédzavara és tanulási zavara mellett epilepsziával küzd, az állapotának szinten tartása ezért nagyon szoros odafigyeléssel valósítható meg, az epilepsziája miatt fokozott, szinte állandó felügyeletet igényel. Ennek ismeretében nem tartotta eltúlzottnak az I-II. rendű felpereseknek 2014. március 1-jétől a napi 4 órás felügyeletre tekintettel a felügyelet többletköltsége címén érvényesített igényét. Emiatt az alperest ebben a körben is a keresettel egyezően kötelezte, a marasztalásának összegét a 2010. november 5-től 2019. október 31-ig terjedő időre 10 141 975 forintra, a 2019. november 1-jétől fizetendő járadék havi összegét 168 750 forintra emelte fel.
[31] A további vagyoni kártérítési igények – a fejlesztések költsége, a korrepetálás költsége, a közlekedési többletköltség, a rezsitöbbletköltség, a gyógyászati segédeszköz többletköltsége és a pelenka költsége – tekintetében mindenben egyetértett az elsőfokú bíróság érdemi döntésével. Az alperes fellebbezési érveire figyelemmel utalt arra, hogy az I-II. rendű felperesek az említett követeléseiket az általános élettapasztalat és a bírói gyakorlat során ismertté vált tények alapján nem eltúlzott mértékben terjesztették elő, és a „társadalmi kompenzáció” keretében nyújtott különböző ellátások összegét – az alperes állításával ellentétben – elszámolták. Az utóbbi körülmény kapcsán – a bírói gyakorlatra is hivatkozással – rámutatott: a károsult kárenyhítési kötelezettsége nem terjed odáig, hogy a károkozás következményeinek elhárításához szükséges eszközök közül kizárólag a legszükségesebb, legolcsóbb megoldást válassza.
[32] Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem sértette a járadékfizetésre vonatkozó szabályokat akkor, amikor az alperest véghatáridő nélkül kötelezte az ápolás-gondozás költsége, valamint a gyógyintézetekbe történő közlekedéssel összefüggésben felmerült többletköltség megfizetésére, és – a megváltoztató rendelkezés következtében – az alperes ugyanígy véghatáridő nélkül köteles a felügyelet költsége és a gyógyszer-többletköltség megfizetésére. Ezt azzal indokolta, hogy a járadékfizetési kötelezettség időtartama a jövőbeli bizonytalan körülményváltozásra figyelemmel előre nem korlátozható.
[33] A nem vagyoni kártérítési igények tekintetében azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság körültekintően értékelte mindazon nem vagyoni sérelmeket és azok súlyosságát, amelyeket a felpereseknek a III. rendű felperes maradandó egészségkárosodása miatt kényszerűen el kellett szenvedniük; az elsőfokú bíróság ugyanakkor eltérő jogi álláspontja folytán nem vette figyelembe a III. rendű felperes epilepsziáját, amely számottevően növeli a III. rendű felperes nem vagyoni sérelmének súlyosságát, és jelentős mértékben rontja a család valamennyi tagjának életminőségét, növeli életvitelük meghatározottságát és pszichés terhelésük mértékét. Erre figyelemmel a fentiek szerint határozott a nem vagyoni kártérítések összegének felemeléséről.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[34] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a kereset teljes elutasítását; másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását; harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a nem vagyoni kártérítés összegének az I. rendű felperes esetében 1 000 000 forintra, a II. rendű felperes esetében 500 000 forintra, a III. rendű felperes esetében 1 500 000 forintra, a IV. rendű felperes esetében 100 000 forintra való leszállítását, a vagyoni kártérítési igények közül az ápolás-gondozás költsége, a fejlesztés költsége, a korrepetálás költsége, a közlekedési többletköltség, a rezsitöbbletköltség, a gyó-gyászati segédeszköz költsége és a pelenka költsége vonatkozásában a marasztalási összeg 50%-os mérséklését, a járadékigény elutasítását, a folyamatos járadékfizetési kötelezettség vonatkozásában véghatáridőként a III. rendű felperes 18. életévének betöltésének meghatározását, az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakhoz képest a járadék összegének 50%-kal való mérséklését; negyedlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását; ötödlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a jogerős ítélet szerint fizetendő járadék összegének 50%-os mérséklését kérte.
[38] Vitatta a másodfokú bíróságnak az elévülés kérdésében kifejtett, az elsőfokú bíróságtól eltérő indokait. Előadta, hogy a kár már 2010 júliusában bekövetkezett, az elévülés is ekkor kezdődött, az epilepszia vonatkozásában pedig 2014 februárjáig nyugodott, ezt követően a követelés a régi Ptk. 326. § (2) bekezdése szerint volt érvényesíthető, s így az 2017. március 20-án már elévült. Érvelése szerint a kár súlyosbodása nem jelenti azt, hogy annak összetevői az elévülés szempontjából külön életet élnének.
[48] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.

A Kúria döntése és jogi indokai
[49] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[50] A Kúria a régi Pp. 275. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet az alperes által megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
[52] Az alperes a régi Pp. 3. § (2) bekezdésének megsértését azért állította, mert álláspontja szerint a hivatkozásait a bíróságok teljeskörűen nem bírálták el. Ez az alapelvi rendelkezés ugyanakkor a kérelemhez kötöttség elvét rögzíti, amelynek sérelme éppen ellenkezőleg, abban az esetben lett volna megállapítható, ha a bíróságok bármelyike túlterjeszkedett volna az alperes ellenkérelmén vagy fellebbezési kérelmén.
[53] Az alperes a régi Pp. 164. §-a esetében a bizonyítatlan tényeknek a terhére történt értékelését, a régi Pp. 206. § (1) bekezdésével kapcsolatban a releváns tényállás megállapításának hiányát, illetve téves voltát, a régi Ptk. 355. § (1) bekezdésénél a nem az eredeti állapot helyreállítására kötelezését, míg a régi Ptk. 355. § (4) bekezdése tekintetében ténylegesen fel sem merült károk megtérítésére kötelezését sérelmezte. Ezek az általános jellegű hivatkozások az alábbiakban részletezettek szerint, az egyes, külön is indokolt felülvizsgálati támadásokhoz kapcsolódóan voltak vizsgálhatóak.
[54] A Kúria által hatályában fenntartott jogerős közbenső ítélet szerint az alperest az antivirális terápia 3 nappal később történő megkezdésével okozati összefüggésben a III. rendű felperesnél kialakult egészségkárosodás miatt az I-IV. rendű felpereseket ért károkért terhelte kártérítési felelősség. Ehhez képest az alperes alaptalanul sérelmezte az okozati összefüggés mint a kártérítési felelősség egyik konjunktív feltétele vizsgálatának elmaradását. A kártérítési perbeli közbenső ítéleti megállapítás ugyanis szükségszerűen feltételezi az alperes kárt okozó jogellenes magatartását, mégpedig azzal, hogy az alperes magatartása felróható, mert nem tudta a felelősség alól kimenteni magát (BH 2017.151.). A másodfokú bíróság arra is helyesen, az irányadó bírói gyakorlatnak megfelelően utalt: a kártérítési kötelezettség terjedelmére nem lehet kihatása annak, hogy a felelősség a gyógyulási esély elvesztésén, csökkenésén alapul. A jogerős közbenső ítélet ezzel egyezően az alperes teljes kártérítési felelősségét állapította meg. Mivel pedig a közbenső ítélethez anyagi jogerő fűződik, ezért az azt követő eljárásban a jog fennállásának elbírálására nem lehet visszatérni, hanem csak a kártérítés összegét lehet vizsgálni (EBH 2005.1203.). A közbenső ítélettel jogerősen elbírált jogalapot a felek egymás között ismételten vitássá már nem tehetik, ahhoz anyagi jogerő fűződik (BH 1993.698.).
[55] Az I-II. rendű felperesek vagyoni kártérítési igényei között több olyan is volt, amely egészében vagy részben a III. rendű felperes epilepsziájával összefüggésben felmerülő károk megtérítésére irányult, és az I-IV. rendű felperesek az általuk követelt nem vagyoni kártérítések tekintetében is kérték az említett megbetegedés mint nem vagyoni hátrány figyelembevételét. Az alperes elévülési kifogása miatt ezért elsődlegesen mindkét fokú bíróságnak a követelés elévülésének kérdésében kellett állást foglalnia, és közülük – az adott tényállásra tekintettel – a másodfokú bíróság fejtett ki helytálló jogi álláspontot.
[56] A szóban forgó jogkérdés megválaszolásakor a jogerős ítélet indokolásában is felhívott régi Ptk. 326. § (1) bekezdéséből és 360. § (1) bekezdéséből kellett kiindulni. Míg az előbbi jogszabályhely szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált; addig az utóbbi jogszabályhely értelmében a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. Ezzel kapcsolatban lényeges, hogy egyrészt a károsodás bekövetkezése a károsult tudomásszerzésétől független, objektív tény, másrészt – ahogyan arra a másodfokú bíróság is rámutatott – a károsodás nem feltétlenül a károkozó magatartás kifejtésekor, hanem esetenként csak később következik be. Jogalkalmazási nehézség jellemzően akkor merül fel, ha a károsultnak a károkozás folytán kialakult egészségi állapota rosszabbodik, nála további egészségkárosodás mutatkozik. Ha ugyanis ezt szintén a károkozó magatartására visszavezethető, de a korábbitól független, új kárnak kell tekinteni, akkor – a fentiek szerint – az ahhoz kapcsolódó kártérítési igény elévülésének határidejét is ettől a későbbi időponttól kell számítani; míg ellenkező esetben ez az eltérő számítás nem alkalmazható. Hangsúlyozni kell, hogy az elhatárolás szempontja ilyen esetekben nem lehet más, mint az állapotrosszabbodás jellege: az elévülés szempontjából is önálló kártérítési igényt kizárólag az az utólagosan kialakult, a korábbitól elkülöníthető egészségkárosodás alapozhat meg, amely ugyanúgy a károkozó magatartással okozati összefüggésben következik be.
[57] A III. rendű felperesnek az az egészségkárosodása, amellyel összefüggő vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítését a felperesek eredetileg kérték, az alperesnek a jogerős közbenső ítéletben meghatározott mulasztása következtében, a herpeszes agyvelőgyulladás miatt 2010 júliusában alakult ki. Ehhez képest a III. rendű felperes epilepsziás rohamai 2014 februárjától jelentkeztek, és a szakértői vélemény szerint e megbetegedés hátterében is az agy gyulladásos elváltozása állt. A másodfokú bíróság ezért a III. rendű felperes epilepsziáját az adott esetben helyesen minősítette az alperes jogellenes és felróható magatartásával okozati összefüggésben keletkezett olyan új, rendkívüli állapotrosszabbodást eredményező tünetcsoportnak, megbetegedésnek, amely új kárként a korábbiaktól független kártérítési igények alapjául szolgálhat. A perbeli esetben a másodfokú bíróság helyesen foglalt állást úgy, hogy az epilepszia esetében időben elvált egymástól a károkozó magatartás és a kár bekövetkezte. Erre tekintettel helytállóan állapította meg azt is, hogy a felperesek ezeket a keresetváltoztatás során előterjesztett kártérítési igényeiket – a fentiekben már hivatkozott jogszabályhelyek mellett a régi Ptk. 324. § (1) bekezdését, valamint a járadékkövetelések esetében a PK 52. számú állásfoglalást is figyelembe véve – az elévülési határidőn belül érvényesítették, s emiatt az alperes elévülési kifogása nem foghatott helyt. A jogerős ítélet az alperes által a felülvizsgálati kérelmében megjelölt, az elévülés nyugvásának szabályát tartalmazó régi Ptk. 326. § (2) bekezdését sem sérti, ugyanis annak alkalmazásának szükségessége a kifejtett indokok miatt a perben nem merült fel.
[58] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében – ahogyan az eljárás korábbi szakaszaiban is – több vagyoni kártérítési igény tekintetében hangsúlyozta a „társadalmi kompenzáció” figyelembevételének indokoltságát. Az általa e körben előadottak ismeretében ez valójában a káronszerzés tilalmára való hivatkozást jelentette. Ez a régi Ptk.-ban kifejezetten csak a keresetveszteséget pótló járadék [356. § (2) bekezdés] esetében rögzített, de a bírói gyakorlatban általános jelleggel követett szabály a kártérítés összegének a károsultnak a károkozásból származó vagyoni előnyeivel való csökkentését követeli meg. Ebből következően csak azoknak, a károsultnál jelentkező vagyoni előnyöknek a levonása szükséges, amelyek a károkozó magatartással okozati összefüggésben állnak. Az adott esetben ilyennek minősült az I-II. rendű felperesek által a gyógyászati segédeszköz (koponyavédő) költségénél figyelembe vett méltányossági OEP-támogatás, emellett az I. rendű felperes részéről követelt jövedelempótló járadéknál – a már hivatkozott régi Ptk. 356. § (2) bekezdésének megfelelően – is megtörtént a gyermeknevelési támogatás levonása. Ezzel szemben a társadalombiztosítás által finanszírozott, a III. rendű felperes javára igénybe vehető mozgásfejlesztés kapcsán a másodfokú bíróság helyesen tulajdonított jelentőséget a régi Ptk. 340. § (1) bekezdésében előírt kárenyhítési kötelezettség tartalmának. Az említett gyógyászati ellátás megfelelőségénél ugyanis arra kellett figyelemmel lenni, hogy az a III. rendű felperes egészségi állapota által indokolt gyakorisággal és mennyiségben nem lett volna elérhető; ehhez képest az I-II. rendű felperesek által választott, piaci áras terápia jelentősen javította a III. rendű felperes mozgásfejlődését, az indokoltsága ezért nem volt vitatható. Az alperes ezt meghaladóan alaptalanul sérelmezte, hogy a felperesek a III. rendű felperes betegségére tekintettel a részükre kifizetett társadalombiztosítási juttatásokról teljes körű nyilatkozatot nem tettek. Minthogy az ezzel kapcsolatos tények állítása az alperesnek állt érdekében, neki kellett volna nyilatkoznia arról, hogy a felperesek által megjelölteken kívül mely további, jogszabály alapján igénybe vehető ellátás levonását tartotta szükségesnek.
[59] A felülvizsgálati kérelemben külön is megjelölt vagyoni kártérítési igények közül az ápolás-gondozás költsége tekintetében az alperes tévesen hivatkozott arra, hogy az kárnak nem tekinthető. Az a régi Ptk. 355. § (4) bekezdésében nevesített kárfajták közül a károsultat ért nem vagyoni hátrány csökkentéséhez, kiküszöböléséhez szükséges költségnek minősült. E költséget, valamint az azzal együtt megtéríteni kért felügyelet többletköltségét illetően a másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a károkozó köteles viselni a beteg gyermek érdekében végzett azon tevékenységek ellenértékét, amelyeket a hozzátartozók ingyenesen nyújtanak, mivel ez a körülmény nem eredményezheti a károkozónak a kártérítési kötelezettség alóli mentesülését. A Kúria már több eseti döntésében rámutatott: a családtag ingyenes vagyoni vagy nem vagyoni (tevőleges) segítségnyújtása nem a károkozó kárviselés alóli részleges vagy teljes mentesítését szolgálja, e veszteségek térítése a károkozó feladata (Kúria Pfv.III.20.751/2019/9., Pfv.III.21.276/2017/4.). Mivel a jogerős közbenső ítélet szerint az alperes a III. rendű felperesnél kialakult egészségkárosodás miatt a felpereseket ért károk megtérítésére volt köteles, ezért az a felülvizsgálati hivatkozás sem volt megalapozott, amely szerint a III. rendű felperest az ápolás és gondozás szükségessége szempontjából nem lehetett egy egészséges gyermekhez hasonlítani. A kártérítés mértékének meghatározásakor mindkét fokú bíróság helyesen indult ki az ápolás és gondozás mint piaci szolgáltatás igénybevétele esetén fizetendő díj összegéből. A következetes bírói gyakorlatnak megfelelően az óradíj mértékét az említett tevékenységek elvégzésére szakosodott gazdasági társaság díjának 75%-ában állapították meg, amelyben megjelenik a hozzátartozó által ellátott tevékenység ellenértéke és a céges keretek között végzett, költségeket is magába foglaló szolgáltatás díja közötti különbség (Kúria Pfv.VIII.20.047/2019/4., Pfv.III.20.765/2017/7., Pfv.III.20.875/2016/4., EBH 2009.2041.). A felülvizsgálati kérelemben megsértett jogszabályhelyként megjelölt régi Ptk. 355. § (4) bekezdésének, az abban megfogalmazott teljes kártérítés elvének ez a járadékszámítás felelt meg, ettől az elsőfokú bíróság a 2012. január 1. utáni időszak vonatkozásában sem térhetett volna el, a másodfokú bíróság ezért e részében is jogszabálysértés nélkül határozott az elsőfokú ítélet megváltoztatásáról és az alperesnek a keresettel egyező marasztalásáról. Az elévülési kifogás megalapozatlansága miatt az alperes a felügyelet többletköltsége mint az epilepszia miatt érvényesített kártérítési igény másodfokú bíróság általi érdemi elbírálását sem tehette vitássá. Miután pedig a szakértői vélemény szerint a III. rendű felperes az utóbbi betegségére figyelemmel nagyon szoros odafigyelésre, fokozott, szinte állandó felügyeletre szorul, az alperes alaptalanul vonta kétségbe a további járadékigényt megalapozó többletgondozás indokoltságát.
[60] A korrepetálás költsége szintén a III. rendű felperest ért nem vagyoni hátrány csökkentéséhez szükséges, indokolt kiadásnak minősült, a III. rendű felperesnél ugyanis – a szakértői véleménnyel igazoltan – az agykárosodás miatt tanulási zavar alakult ki, és az iskolai teljesítményének megfelelő szintjéhez korrepetálást kellett igénybe vennie. Ennélfogva az alperes a károkozó magatartásával való okozati összefüggés hiányára tévesen hivatkozott. Emellett a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben a kereset nem a teljes iskolai felzárkóztatási költség megtérítésére irányult, az I-II. rendű felperesek kizárólag a 2012. július 1-jétől 2018. június 15-ig felmerült kiadásaik megtérítését kérték.
[61] Az I-II. rendű felperesek közlekedési többletköltség megtérítése iránti igényt a kórházi látogatásokkal, a gyógyintézetekbe (kontrollvizsgálatokra) és a fejlesztésekre szállításokkal, valamint az iskolába járással kapcsolatban érvényesítettek. Az alperes helyesen utalt arra, hogy a III. rendű felperes kórházi kezelésre már nem szorul, és fejlesztésekre sem kell vinni, de az ezzel összefüggő közlekedési többletköltség megtérítését az I-II. rendű felperesek csak a kórházi kezelések és a fejlesztések igazolt időtartamára kérték, járadékigényt a jövőre nézve kizárólag a gyógyintézetekbe szállítással és az iskolába járással összefüggésben érvényesítettek. Az utóbbi körben felmerülő kiadásokat a III. rendű felperes epilepsziás megbetegedése indokolja, és ebből a szempontból a fejlesztések eredményességének, az azoknak tulajdonítható állapotjavulásnak jelentősége nem volt.
[62] A rezsitöbbletköltség esetében az elsőfokú bíróság abból a köztudomásúnak tekintett tényből indult ki, hogy az otthon tartózkodás a rezsiköltségeket megnöveli, és az alperest a keresettel egyezően marasztalta. A jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletét e részében helybenhagyó rendelkezése nyilvánvalóan okszerűtlen bizonyítékmérlegelés hiányában a régi Pp. 206. § (1) és (3) bekezdését sem sérti, a köztudomású tény figyelembevételét lehetővé tevő régi Pp. 163. § (3) bekezdésének sérelmére pedig az alperes felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott.
[63] Az I-II. rendű felperesek a gyógyászati segédeszköz költségének – a fentebb írtak szerint – kizárólag az általuk igénybe vett méltányossági OEP-támogatáson felüli részének megtérítésére tartottak igényt. Ehhez képest azt a felülvizsgálati kérelemben is állított tényt, hogy a III. rendű felperes számára a fejvédő – esetlegesen a közgyógyellátásra való jogosultság alapján – ingyenesen is elérhető lett volna, az alperesnek állt volna érdekében bizonyítania, a régi Pp. 164. § (1) bekezdése ezért itt sem sérült.
[64] A pelenka költsége tekintetében is annak volt jelentősége, hogy az az alperesnek a jogerős közbenső ítéletben megállapított mulasztása következtében, indokoltan merült fel. Ezzel szemben a kártérítési igény megalapozottsága szempontjából közömbös volt, hogy a perben nem álló másik egészségügyi intézmény a III. rendű felperes részére miért nem biztosította ingyenesen a pelenkát.
[65] A nem vagyoni kártérítési igények vonatkozásában az alperes hivatkozott arra, hogy a III. rendű felperesnek a család minden tagját megviselő megbetegedését nem ő okozta, az epilepszia mint nem vagyoni hátrány az elévülés miatt nem lett volna figyelembe vehető, továbbá a III. rendű felperes mozgásfunkciói teljeskörűen rehabilitálódtak. Mindezekhez képest a perben eljárt bíróságok a jogerős közbenső ítélet tartalmára tekintettel helyesen vették számba azokat a sérelmeket, amelyeket a felpereseknek az alperes mulasztásával okozati összefüggésben, a III. rendű felperesnél kialakult egészségkárosodás miatt kényszerűen el kellett szenvedniük. Ezen túlmenően, az elévülés kérdésében kialakított helytálló, az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi álláspontjára figyelemmel a másodfokú bíróság indokoltan vette figyelembe azokat a további hátrányokat, amelyek a felpereseket a III. rendű felperes később kialakult epilepsziája folytán érték. A III. rendű felperes mozgásfunkcióinak beszűkülését pedig a bíróságok egyike sem értékelte. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben tehát megállapítható, hogy a másodfokú bíróság a nem vagyoni hátrányokat teljeskörűen feltárta, azok súlyosságát helyesen értékelte, és az általa meghatározott nem vagyoni kártérítési összegek mind a káresemény bekövetkeztekori értékviszonyoknak, mind a hasonló tényállású, összehasonlításra alkalmas ügyekben hozott eseti döntéseknek megfeleltek. A jogerős ítélet szóban forgó rendelkezése ezért sem a régi Ptk. 355. § (4) bekezdését, sem a régi Pp. 206. § (3) bekezdését nem sérti.
[67] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. III. 20.618/2020/4.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére