3098/2021. (III. 22.) AB határozat

alkotmányjogi panasz elutasításáról

2021.03.22.

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék által a 17.K.700.017/2020/4. számú végzésében alkalmazott, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 11. § (6) bekezdésének „jogi szakvizsgával rendelkező” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

I n d o k o l á s

[1] Az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál. Alkotmányjogi panaszában a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 11. § (6) bekezdése „jogi szakvizsgával rendelkező” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó által támadott normát a Budapest Környéki Törvényszék az előtte 17.K.700.017/2020. számú ügyben született 4. sorszámú végzése meghozatala során alkalmazta. Az indítványozó szerint a Ptké. általa sérelmesnek tartott rendelkezése sérti az Alaptörvény VIII. cikk (5) bekezdését.

[2] Az indítványozó panaszában előadta, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatályban léte idején alakult és tevékenységi körét kifejezetten ezen törvény 67. § (1) bekezdés g) pontjára alapozta, amely lehetővé tette, hogy az érdekképviseleti célra alapított szervezet meghatalmazottként eljárjon saját tagjának olyan perében, amelynek tárgya a szervezet alapszabályában meghatározott érdekképviseleti célok körébe vonható. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) azonban az érdekképviseleti szerveknek ezt az általános és feltétel nélküli képviseleti jogát megszüntette. Ugyanakkor a Ptké. 2018. január 1-től hatályos 11. § (6) bekezdése lehetővé tette, hogy az érdekképviseleti célra alapított egyesület jogi szakvizsgával rendelkező tagja, tisztségviselője vagy alkalmazottja eljárjon az egyesület tagjára vonatkozó polgári vagy közigazgatási bírósági eljárásban az egyesület tagjának képviseletében meghatalmazottként, ha a bírósági eljárásban a jogi képviselet nem kötelező és annak a tárgya az egyesület alapszabályában meghatározott érdekképviseleti célokkal összefügg. Ezt követően a Fővárosi Törvényszék az egyesület nyilvántartási adataiban bekövetkezett változás nyilvántartásba vétele és közhasznú jogállásának nyilvántartásba vétele iránti kérelmét jóváhagyta, és a 2019. január 10-én kelt, 77.Pk.60.040/2015/4. számú végzésében elrendelte a bejelentett változás bejegyzését és a nyilvántartás kiegészítését annak ismeretében, hogy az alapszabály továbbra is tartalmazta az egyesület céljai között tagjainak személyes képviseletét meghatalmazottként bírósági és más eljárásokban.

[3] Az alkotmányjogi panasz benyújtására okot adó bírósági eljárásban az indítványozó a perbeli felperes magánszemélynek a jogi képviseletét látta el, aki egyúttal az egyesület tagja is volt. A bíróság a 2020. február 7-én megtartott tárgyaláson felhívta a per felperesét, – tekintettel a Ptké. 11. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezésre – hogy 8 napon belül csatolja „a jogi szakvizsgával rendelkező tagjának szóló meghatalmazást, illetve annak bizonyítékát, hogy az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesületben jogi szakvizsgával rendelkező személy működik”. Miután a bíróság megállapítása szerint felperes meghatalmazottja jóval a 8 napos határidő lejártát követően – 2020. április 1-jén – nyilatkozott arról, hogy az egyesület tagjaként jogi szakvizsgával rendelkezik, és mulasztásának igazolására igazolási kérelmet nem terjesztett elő, ezért a Budapest Környéki Törvényszék a felperesi meghatalmazottnak a perben korábban tett nyilatkozatát és beadványát – hivatkozva a képviselő mulasztására és a Ptké.-nek az indítványozó által támadott szabályára – a 17.K700.017/2020/4. számú pervezető végzésében hatálytalannak minősítette.

[4] Az indítványozó az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlásra történő felhívását követően kiegészített beadványában kifejtette, hogy a Ptké. általa támadott szabályozása sérti az Alaptörvény VIII. cikk (5) bekezdése által az egyesületek részére is garantált szabad tevékenykedéshez való jogot azzal, hogy a korábbi szabályozáshoz képest az egyesület perbeli képviseleti tevékenységének ellátásához jogi szakvizsgával rendelkező tag, tisztségviselő vagy alkalmazott létét írja elő. Nézete szerint a hivatkozott alaptörvényi rendelkezés „szabadon tevékenykedhet” kitételét úgy kell értelmezni, hogy a „törvényesen bejegyzett egyesület a törvényesnek talált és elfogadott alapszabályában feltüntetett, ugyancsak törvényesnek talált és bejegyzett tevékenységét szabadon – korlátozás és további feltételek nélkül – folytathatja, végezheti”. Álláspontja szerint az egyesületnek a bíróság által törvényesnek talált és bejegyzett, elfogadott tevékenységi körének ismeretében „nem kétséges”, hogy a bírósági eljárás során hozott végzés – amely a Ptké. 11. § (6) bekezdését is alkalmazta – folytán az Alaptörvény hivatkozott cikkében biztosított jogának a sérelme bekövetkezett, és a végzéssel szemben jogorvoslati jog sincs számára biztosítva. A végzésben a terhére rótt mulasztással összefüggésben az indítványozó beadványában előadta, hogy – már azon a tárgyaláson, amelyen őt erre a bíróság felhívta – igazolta, hogy van az egyesületben jogi szakvizsgával rendelkező személy.

[5] Az indítványozó több más, kritikai jellegű megjegyzést is tett az általa sérelmezett törvényi szabályozás kapcsán. Kifejtette, hogy meglátása szerint a Ptké. általa támadott rendelkezése azon túl, hogy nem egyértelmű, többféle értelmezésre is lehetőséget ad, a jogbiztonság elvét is súlyosan sérti azzal, hogy „egy utóbb hozott jogszabály törvényellenessé változtatja – kvázi visszamenőlegesen – a korábban született – és akkor törvényes – alapszabályokat, ebből következően pedig egyúttal törvényellenessé válnak korábban törvényesen bejegyzett egyesületek, köztük kifejezetten érdekképviseleti célra alapított közhasznú egyesületek is”. Az indítványozó nézete szerint a támadott szabályozás eredményeként az egyébként erre rászoruló emberek tömegei maradnak jogi képviselet nélkül, mivel nem tudják megfizetni a jogi képviseletért járó díjazás magas összegét.

[6] Az indítvány előterjesztését követően ahhoz kapcsolódóan az igazságügyi miniszter amicus curiae levelet terjesztett az Alkotmánybíróság elé az Abtv. 57. § (1b) bekezdése alapján.

II.

[7] 1. Az Alaptörvény indítványban felhívott rendelkezése:

„VIII. cikk (5) Szakszervezetek és más érdek-képviseleti szervezetek az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek.”

[8] 2. A Ptké. indítvánnyal támadott rendelkezése:

„11. § (6) Érdekképviseleti célra alapított egyesület jogi szakvizsgával rendelkező

a) tagja,

b) tisztségviselője, vagy

c) alkalmazottja

az egyesület tagjára vonatkozó polgári vagy közigazgatási bírósági eljárásban – az egyesület tagjának képviseletében – meghatalmazottként eljárhat, ha a bírósági eljárásban a jogi képviselet nem kötelező és annak tárgya az egyesület alapszabályában meghatározott érdekképviseleti célokkal összefügg.”

III.

[9] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapozta, amely szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[10] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt a panasz befogadásáról. Az Ügyrend 31. § (6) bekezdése ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az előadó alkotmánybíró a panasz befogadásáról szóló döntés helyett a panasz érdemi elbírálását tartalmazó határozattervezetet terjesszen a testület elé. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében a befogadhatóság kérdésében az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen az érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételek meglétét.

[11] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőn belül terjesztette elő az indítványát. Az indítványozó érintettsége fennáll. A bíróság végzése kifejezetten rá nézve tartalmazott döntést, amely szerint a perben felperesi képviselőként korábban tett nyilatkozata és beadványa hatálytalannak minősülnek. A végzés továbbá olyan, perjogi értelemben ügydöntőnek nem minősülő határozat, amely esetében az Alaptörvényben biztosított jog állított sérelme kifejezetten az érdemi vagy az eljárást lezáró döntés meghozatala előtt és az érdemi vagy eljárást befejező döntéssel nem orvosolható módon következett be, ezért az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz benyújtását kivételesen megalapozhatja. Érintettségének alátámasztása céljából az indítványozó csatolta panasz-beadványához az egyesület alapszabályát, amely rögzíti, hogy az egyesület céljai között szerepel „az Egyesület tagjainak személyes képviselete (meghatalmazott képviselőként, segítőként) bírósági eljárásokban, hatósági eljárásokban és gyermekvédelmi intézmények egyes tevékenységeiben”. Csatolta továbbá az egyesület bírósági nyilvántartásba vételéről szóló végzést is.

[12] Az indítványozó a Ptké. általa kifogásolt törvényi rendelkezését támadta, amelyet az ügyben eljáró bíróság végzése meghozatalakor kétséget kizáróan alkalmazott, annak szövegét – ugyan a jogszabályhely kifejezett megjelölése nélkül – a végzés indokolásban a bíróság szó szerint idézi is. Az indítványozó számára a szóban forgó pervezető végzéssel szemben az általa állított jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás törvény erre vonatkozó kizáró rendelkezése folytán nem állt rendelkezésre. Megállapítható továbbá, hogy a panasz megfelelt az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott – a határozott kérelemre vonatkozó – törvényi feltételeknek. Az indítványozó megjelölte az indítványozó jogosultságát és az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés és 52. § (1b) bekezdés a) pont]; az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdésében foglalt hatáskörben kérte az Alkotmánybíróság eljárását. Az indítványozó megjelölte továbbá a Ptké. Alkotmánybíróság által vizsgálandó törvényi rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont], valamint az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítványozó indokát adta az eljárás megindításának, kifejtette az Alaptörvényben foglalt és az indítványában felhívott joga sérelmének a lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont, indokolta továbbá azt is, hogy a Ptké. támadott törvényi rendelkezése álláspontja szerint miért ellentétes az Alaptörvény általa felhívott rendelkezésével [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az indítványozó kifejezett kérelmet terjesztett elő a támadott törvényi rendelkezés megsemmisítésére is [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].

[13] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Abtv. 26. § (1) bekezdésében foglalt hatáskörben előterjesztett panasz esetében az Alkotmánybíróságnak az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés megállapíthatóságáról kellett döntenie. Az indítványozó alkotmányjogi panaszának lényege szerint azt kifogásolta, hogy a Ptké. általa támadott szabálya azzal, hogy perbeli képviseleti tevékenysége ellátásához – a korábbi szabályozással szemben – kötelezővé tette, hogy az egyesület perben eljáró tagjának, tisztségviselőjének vagy alkalmazottjának jogi szakvizsgával kell rendelkeznie, alaptörvény-ellenesen korlátozta az egyesület ezen tevékenységének szabad, korlátozás mentes folytatásához való jogát. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként értékelte, hogy az indítványozó által sérelmesnek tartott szabályozással a törvényalkotó Alapörvénybe ütköző módon korlátozta-e az egyesületet az alapszabályában foglalt tevékenységének gyakorlásában, azaz a Ptké. támadott szabályával megsértette-e az Alaptörvény VIII. cikkének (5) bekezdését.

IV.

[14] Az alkotmányjogi panasz indítvány nem megalapozott.

[15] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény VIII. cikk (5) bekezdése sérelmét állította: szerinte a Ptké. általa támadott szabálya a törvényesen bejegyzett egyesületet a bíróság által törvényesnek ítélt és elfogadott alapszabályában feltüntetett és bejegyzett tevékenysége szabad, azaz korlátozásmentes és további feltételek nélküli gyakorlását akadályozza.

[16] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben a következőkre mutat rá. Az Alaptörvény VIII. cikk (5) bekezdése értelmében az egyesülési jog alapján a szakszervezetek és más érdek-képviseleti szervezetek szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek. Az egyesülési jog – az Alaptörvény VIIII. cikkének (2) bekezdése, valamint az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény vonatkozó rendelkezései szerint – mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amely alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy másokkal szervezeteket, illetve közöségeket hozzon létre, vagy azokhoz csatlakozzon. Az egyesülési jog alapján létrehozott szervezet olyan célra alapítható szervezet, amely összhangban áll az Alaptörvénnyel, és amelyet törvény nem tilt.

[17] Tekintettel arra, hogy az Alaptörvény egyesülési jogra vonatkozó rendelkezése tartalmilag megegyezik az Alkotmány vonatozó szabályozásával, az Alkotmánybíróság 2012. január 1-je előtt hozott határozatai relevánsak és figyelembe vehetők a jelen ügy megítélése során {13/2013. (VI. 17.) AB határozat, Indokolás [32]; 3062/2015. (IV. 10.) AB határozat, Indokolás [28]}.

[18] Az Alkotmánybíróság több határozatában rögzítette, hogy „az egyesülési szabadság joga mindenkit megillető szabadságjog. Ez a jog elsősorban a cél megválasztásának szabadságát jelenti, jelenti továbbá a célra rendelt szervezet alapításának szabadságát, az ehhez való csatlakozás önkéntességét, valamint az önkéntes kilépés lehetőségét.” [22/1994. (IV. 6.) AB határozat, ABH 1994, 127, 128] A 10/2011. (III. 9.) AB határozatban a testület részletesen foglalkozott az önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező és autonóm módon működő egyesületek és más szervezetek önállóságával, amelyet az államnak az egyesülési szabadságra tekintettel tiszteletben kell tartania (ABH 2011, 117, 126–127). Fentiek figyelembevételével az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Ptké. 11. § (6) bekezdésének „jogi szakvizsgával rendelkező” szövegrésze nem áll kapcsolatban az Alaptörvény egyesülési jogról szóló VIII. cikk (2) és (5) bekezdésével sem, azok tartalmát nem érinti, így nem is korlátozhatja, mivel a szabadságjog lényegi tartalma, – azaz a létrehozás szabadsága, a csatlakozás lehetősége, a cél megválasztásának szabadsága és az önkéntes kilépés lehetősége – nem hozható érdemi, tartalmi összefüggésbe azzal, hogy az érdekképviseleti célra alapított egyesület tagja, tisztségviselője, vagy alkalmazottja milyen szakmai feltételek esetén és milyen körben járhat el az egyesület tagjának képviseletében.

[19] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza azt is, hogy az egyesüléshez való jog, az egyesület alapításának szabadsága mellett ugyanilyen alaptörvényi védelemben részesül az egyesület szabad tevékenykedéshez való joga is. Ez azonban nem jelenti egyúttal azt is, hogy az egyesület tevékenysége – ennek körében az egyes, pl. kultúrális, művelődési, gazdasági, sport, egészségnevelési, környezetvédelmi, rendvédelmi, tűzkár-elhárítási tevékenység folytatásának szakmai feltételei – ne lennének a jogszabályoknak, végső soron az Alaptörvénynek alárendelve. Ebbe nyilvánvalóan annak a lehetősége is beletartozik, hogy a jogi szabályozás eredményeként az egyesület a korábban általa jogszerűen végzett, alapszabályában megfogalmazott, – jelen ügy esetében jogi képviseleti – tevékenység végzésére vonatkozó jogot csak a korábbiaktól eltérő feltételek biztosítása esetén gyakorolhatja.

[20] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezés a fentebb kifejtettek alapján, szabályozott keretek között lényegében lehetőséget nyújt arra, hogy az érdekképviseletet ellátó egyesület tagja, tisztségviselője, vagy alkalmazottja bírósági eljárásban meghatalmazottként a továbbiakban is eljárhasson saját tagja képviseletében, ugyanakkor ezt a lehetőséget a jogszabályi rendelkezés a jövőre nézve már képesítési feltételhez, konkrétan jogi szakvizsga meglétéhez, mint feltételhez köti.

[21] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy a Ptké. indítványozó által sérelmesnek tartott rendelkezése nem korlátozza Alaptörvénybe ütköző módon az indítványozót sem a jogi képviseleti tevékenység alapszabályában rögzített választhatósága, sem a jogi képviseleti tevékenység tényleges folytatása tekintetében. A jogi szakvizsga mint képesítési feltétel előírása jelen esetben sem a jogi képviseleti tevékenység ellehetetlenítését vagy korlátozását jelenti, hanem olyan új és az indítványozó által is reálisan teljesíthető, objektív feltételt tartalmazó garanciális jellegű szakmai szabály, amely a korábbiakhoz képest magasabb színvonalú jogi képviseleti munka megvalósítását is célozza.

[22] Jelen indítvány vonatkozásában, az indítványban állított alaptörvény-ellességgel kapcsolatosan az Alkotmánybíróság utal még arra is, hogy értelmezésében a jogi képviseleti munka ellátása olyan közjogi tartalmú és a közhitelesség biztosítását igénylő tevékenység, amely szoros kapcsolatban áll az ügyvédek által végzett jogi képviseleti tevékenységgel, és ezen keresztül az Alaptörvényben foglalt alapjogok és alkotmányos értékek érvényre juttatását biztosítják {ld. 3002/2019. (I. 7.) AB határozat, Indokolás [31]–[32]}. Ezzel összhangban az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó által kifogásolt szabályozás a jogi szakvizsga követelményének előírásával a Ptké. szerint ellátható peres képviselet szakmaiságát és a képviselt magánszemélyek érdekeinek védelmét is szolgálja.

[23] Az Alkotmánybíróság a fent kifejtettek alapján megállapítja, hogy az érdek-képviseleti célra létesített egyesületek képviseleti jogával kapcsolatos szabályozás tartalmát a törvényalkotó szakmai érvek alapján és célok érdekében alakíthatja, ennek megfelelően a képviseleti jog terjedelmének, képesítési feltételeinek a korábban hatályos szabályozástól eltérő meghatározása a peres eljárásokban nincs összefüggésben az egyesülési jog szabad gyakorlására vonatkozó alkotmányos joggal, és a továbbiakban is szabadon választható képviseletre irányuló tevékenység gyakorlásának akadályát vagy korlátját sem jelenti, ahogyan a jelen ügy indítványozója sincs elzárva a szabályozással az alapszabályában rögzített képviseleti tevékenységének a gyakorlásától.

[24] Az Alkotmánybíróság az indítványozónak a szabályozás jogbiztonság elvét sértő, visszamenőleges hatását kifogásoló észrevételével összefüggésben megállapította, hogy a Ptké. szóban forgó szabályát a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról rendelkező 2017. évi CXXX. 115. §-a iktatta be a Ptké. 11. § (6) bekezdéseként. A törvény 2017. október 27-én került kihirdetésre és 2018. január 1-jén lépett hatályba. Erre vonatkozó eltérő rendelkezés hiányában az indítványozó által kifogásolt Ptké.-beli rendelkezés is ettől a naptól, a jövőre nézve hatályos és alkalmazandó, ezért a panaszban sérelmesnek állított szabályozás esetleges visszamenőleges hatása, jellege ezesetben még elvileg sem merülhet fel.

[25] Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszában támadott Ptké. rendelkezés nem veti fel az Alaptörvény VIII. cikk (5) bekezdése sérelmét, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.

Budapest, 2021. március 2.

	Dr. Szalay Péter s. k.,
	tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,	Dr. Szalay Péter s. k.,	Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró	tanácsvezető alkotmánybíró	tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott	az aláírásban akadályozott	az aláírásban akadályozott
dr. Dienes-Oehm Egon	dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó	dr. Salamon László
alkotmánybíró helyett	alkotmánybíró helyett	alkotmánybíró helyett

	Dr. Szalay Péter s. k.,
	tanácsvezető alkotmánybíró
	az aláírásban akadályozott
	dr. Szabó Marcel
	alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1169/2020.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek