PÜ BH 2021/311
PÜ BH 2021/311
2021.11.01.
A régi Ptk. 556. § (2) bekezdése azt tiltja meg, hogy a biztosító saját szabályzatában a törvényben meghatározotthoz képest tágabban állapítsa meg azt a személyi kört, amelybe tartozók magatartása okot adhat a biztosító mentesülésére. Az azonban a törvényből önmagából is következik, hogy a vezetők vagy a biztosított vagyontárgyak kezelésével megbízottak régi Ptk. 556. § (1) bekezdés c), d) pontjai szerinti magatartása a biztosító mentesülését eredményezheti. Ha a raklaptárolás üzemben kialakított módja és a kifejezett tiltás ellenére a tűzveszélyes anyagok közelében eltűrt rendszeres dohányzás közrehatott a tűzkár bekövetkezésében, a biztosított jogi személynek betudható kirívóan felelőtlen magatartás miatt a biztosító mentesül a fizetési kötelezettsége alól [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 555. § (1) bek., 556. § (1)–(3) bek.; 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 182. § (3) bek., 183. § (2) bek., 206. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek 2014. január 1-jei hatállyal vagyon- és felelősségbiztosítási szerződést kötöttek. A szerződéssel az alperesnek helytállási kötelezettsége keletkezett a felperes z.-i húsfeldolgozó üzemében bekövetkezett tűzkárok után. A biztosítási szerződés részévé vált – egyebek mellett – a Vállalkozói vagyonbiztosítások általános feltétele (2009) és a Tűz- és elemi károk biztosításának feltétele (2009).
[2] A Vállalkozói vagyonbiztosítások általános feltétele 13.4. és 13.5. pontjai szerint az alperes mentesül a helytállási kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen
– a biztosított, illetőleg a szerződő fél,
– a biztosítottnak a szabályzataiban megállapított munkakört betöltő alkalmazottai, illetve megbízottai;
– a biztosított jogi személynek a szabályzatban meghatározott tagjai vagy szervei
szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozták.
Súlyosan gondatlan károkozásnak minősül többek között, ha az említett személy
– a tevékenységét jogszabályban, egyéb előírásban meghatározott személyi és tárgyi feltételek hiányában végezte,
– a kárt a kármegelőzési, kárenyhítési előírások, foglalkozási szabályok súlyos vagy ismétlődő, illetve folyamatos megsértésével okozta.
[3] A Tűz- és elemi károk biztosításának feltétele 2. pont Kizárások címszó e) pontja úgy rendelkezik, hogy a biztosítási védelem a Vállalkozói vagyonbiztosítások általános feltételeiben felsorolt kizárásokon túlmenően, tekintet nélkül a keletkezés okára, nem terjed ki azokra a károkra, amelyek az épületek/építmények, gépek, berendezések avultságával, azok karbantartásának elmulasztásával vagy az építési és üzemeltetési szabályok be nem tartásával okozati összefüggésben keletkeztek, kivéve, ha a biztosított bizonyítja, hogy a kár ezekkel a hiányosságokkal nem volt összefüggésben.
[4] A felperes a húsfeldolgozó üzemet 2010-ben bővítette, a bővítést követően a technológia részeként fenntartott átmeneti raklap- és ládatárolót az épület délkeleti sarkához, közvetlenül a fal mellé helyezte. A raklaptároló környezetében az árukiadónál két piktogramot és feliratot is elhelyezett, amelyek a dohányzási tilalomra figyelmeztettek. Ennek ellenére a dolgozók közvetlenül a raklaptároló mellett dohányoztak és a hamuzót is ott helyezték el.
[5] 2014. május 21-én az épületben és berendezési tárgyaiban tűz okozta károsodás keletkezett. Az összefoglaló tűzvizsgálati jelentésben foglaltak szerint a tűzkeletkezés pontos helyét, okát, a gyújtóforrást, valamint a tűz keletkezéséhez vezető folyamatot minden kétséget kizáróan bizonyítani, megnevezni nem lehetett, ezért ismeretlen.
[6] A katasztrófavédelmi kirendeltség a 2014. július 29-én meghozott határozatával a raklaptároló tűztávolságon belüli elhelyezéséért a felperest 40 000 forint tűzvédelmi bírsággal sújtotta. A határozat felülvizsgálata iránti keresetet a bíróság elutasította.
[7] A felperes a káreseményt követően felszólította az alperest a kárért való helytállásra. Az alperes a helytállást a biztosítási feltételekre való hivatkozással elutasította.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes keresetében jogfenntartással 34 613 370 forint – az S. Kft. számlájában részletezett – gép-, berendezéspótlási és -javítási költség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Dr. P. I. magánszakértői véleménye alapján azzal érvelt, hogy az alperes helytállási kötelezettsége fennáll, mert a tűz keletkezési oka ismeretlen, a vélelmezett ok elektromos energia.
[9] Az alperes ellenkérelmében jogalap hiányában kérte a kereset elutasítását. Azzal védekezett, hogy nem köteles a károkért helyt állni, mert a tűz B. T. magánszakértői véleménye alapján a tűzvédelmi távolságon belül tárolt raklapoknál folytatott szabálytalan dohányzás miatt keletkezett, ezért két mentesülési ok is fennáll: egyrészt a Vállalkozói vagyonbiztosítások általános feltételeiben foglalt súlyosan gondatlan károkozás, másrészt a Tűz- és elemi károk biztosításának feltételeiben foglalt üzemeltetési szabályok betartásának elmulasztása. Ha a felperes a közvetlenül az épület mellett tárolt raklapokat, műanyag ládákat szabályosan tárolta volna, és gondoskodott volna arról, hogy ne lehessen dohányozni az épület sarkánál, akkor nem keletkezett volna tűz.
Az első- és másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[11] Az indokolásában felhívta a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 536. § (1), (2) bekezdésében, 556. § (1) bekezdés a), c), d) pontjában, 556. § (2), (3) bekezdésében foglaltakat. A magánszakértők és dr. G. K. kirendelt szakértő meghallgatása, a rendelkezésre álló videó-anyag megtekintése eredményeként úgy ítélte, hogy a perbeli szakvélemény nem ellentmondásmentes, a felperes által megbízott magánszakértő véleményére tekintettel aggályos, ezért helyt adott az alperes további szakértői bizonyítás iránti indítványának. A másodikként kirendelt Ny. Cs. igazságügyi szakértő véleménye a mérlegelése szerint megerősítette az elsőként kirendelt szakértő módosított véleményében foglalt következtetést. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján tényként volt megállapítható, hogy a tűzeset a raklaptároló melletti dohányzás következtében keletkezett, a dohányzó dolgozó által a raklaptároló és a fal között tárolt hamutartóban vagy az amellett elhelyezett cigaretta parazsától. A dohányzóhelyről az utolsó dolgozó 13:50-kor távozott, a helyszínen az első tűzre utaló jelenség 13:51-kor jelent meg. A raklaptárolónál keletkezett tűz az épület fémlemez burkolatán lévő réseken átjutva meggyújtotta a tetőszerkezet faanyagát és a talpszelemenek közötti réseken közvetlenül a szendvicspanelhez jutott. A szendvicspanel belső rétegén keresztül ezután szétterjedt az épületben.
[12] Az elsőfokú bíróság azzal együtt, hogy szabályzat nem határozta meg, mely vezető, illetve vagyontárgyak kezelésével együtt járó munkakört betöltő személyek magatartásához fűz a biztosító mentesülést, egyetértett az alperessel abban, hogy a régi Ptk. 556. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt mentesülési okra is figyelemmel a felperes törvényes képviselőinek (vezető tisztségviselőinek) súlyosan gondatlan magatartása az alperes mentesüléséhez vezet.
[13] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
[15] A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a Vállalkozói vagyonbiztosítások feltétele 13.4. és 13.5. pontja szerinti mentesülési okok a régi Ptk. 556. § (1) bekezdés a), c) és d) pontjában írt mentesülési okokkal egyeznek meg. A mentesülést kizárólag a biztosítási jogviszony szempontjából releváns személy jogellenes magatartása eredményezheti, és a mentesüléshez az is szükséges, hogy a szabályzatban meghatározott személyek károkozó magatartása szándékos vagy súlyosan gondatlan legyen. A régi Ptk. 556. § (1) bekezdésének a)-b) pontja – megfogalmazásából egyértelműen – természetes személyekre vonatkozik, a c) és d) pontja alkalmazható arra az esetre, ha a biztosított jogi személy. Az utóbbi esetben a Ptk. szabályzatban rendeli meghatározni azt a személyi kört, akiknek a szándékos vagy súlyosan gondatlan, jogellenes magatartásához a biztosító a mentesülését fűzheti. A perbeli esetben a biztosító mentesülését eredményező személyi kör meghatározása a biztosítási szabályzatban elmaradt, ezért a mentesülés első konjunktív feltétele hiányában az alperes – az elsőfokú ítéletben foglaltakkal ellentétben – nem mentesülhetett a helytállási kötelezettsége alól.
[16] A régi Ptk. 536. § (1), (2) bekezdésének és 200. § (1) bekezdésének felhívásával a másodfokú bíróság kiemelte: a törvény szerint nincs akadálya annak, hogy a biztosítási szerződésben a felek maguk határozzák meg, mi minősül biztosítási eseménynek, illetve milyen események nem tartoznak a biztosítási kockázatok körébe. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Tűz- és elemi károk biztosításának feltétele 2. pont Kizárások címszó e) pontjában rögzített kizárási feltétel érvénytelen, illetőleg nem vált az általános szerződési feltételek részévé.
[17] A perben az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felperes a vállalt kockázati körön kívül eső károk tekintetében igényli a szolgáltatását. Álláspontjával ellentétben az „építési és üzemeltetési szabályok be nem tartásával okozati összefüggésben” megfogalmazás nem konjunktív feltételt, hanem felsorolást jelent, ezért az alperes védekezésének megalapozottságához elegendő volt az üzemeltetési szabályok be nem tartásának és az azzal okozati összefüggésben keletkezett kárnak a bizonyítása. Az alperes az üzemeltetési szabályok megszegését – a raklaptároló tűztávolságon belüli elhelyezését és a munkahelyen dohányzás számára kijelölt helytől eltérő helyen dohányzást – jogerős bírósági ítélettel és a biztonsági kamerafelvételekkel bizonyította.
[18] A másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakra tekintettel elrendelte a szakvélemény ismételt kiegészítését, majd a kiegészítő szakvéleményre tett felperesi észrevételekre tekintettel Ny. Cs. kirendelt szakértő, továbbá dr. T. E. és dr. P. I. szakértő tanúk együttes meghallgatását.
[19] A kiegészítő szakértői véleményében és személyes meghallgatása során Ny. Cs. szakértő a felperes felvetéseire reagálva fenntartotta a tűz keletkezési helyére és okára vonatkozó alap- és kiegészítő szakértői véleményét. Hangsúlyozta, hogy a tűz keletkezésének idején még munkaidő volt, ennek ellenére a munkahelye elhagyása előtt egyik tanú sem észlelt tűzjelenséget. Ha a raklaptüzet a tetőről lecsöpögő, lehulló anyagok okozták, akkor az épületben jóval a munkaidő vége előtt huzamosabb ideje tartó égési jelenségnek kellett volna lennie, amelyet füst- és/vagy lángjelenség kísér. Ha csak a tetőhéjazat és a szendvicspanel közötti térben lett volna tűz vagy füst, a kialakuló túlnyomás miatt a füstnek meg kellett volna jelennie már a munkaidőben a tető résein, nyílásain. Ilyen jelenségről a tanúk nem számoltak be. Önmagában egy falszakasz az épületben födém nélkül nem tűzgátló fal. A negyedmarhahűtő fal- és mennyezeti paneljei meggyulladtak. A szendvicspanel fém oldalával a forró égéstermékek közvetlenül érintkeztek az épület középső helyiségei felett lévő szendvicspaneleknél a purhab szigetelésével is. A negyedmarhahűtő fal- és mennyezeti paneljei azért nem károsodtak olyan mértékben, mint az épület középső részén, mert a helyiségen tovaterjedő tűz után visszafelé már nem tudott terjedni a tűz. A magánszakértők által legvalószínűbbnek vélt tűz keletkezési és terjedési folyamat nem történhetett meg. A kamerafelvételek azt bizonyítják, hogy a tűz a ládatárolóról terjedt át a tetőszerkezetre, emiatt semmisült meg az egyik kamera is akkor, amikor az egyre nagyobb lángok elérték. Semmilyen tény nem merült fel arra nézve, hogy elektromos tűz keletkezett. A tanúk egyike sem számolt be elektromos hibáról vagy a tűzeset idején áramkimaradásról.
[20] A másodfokú bíróság Ny. Cs. szakértőnek a magánszakértői vélemény felvetéseire és a felperes észrevételeire adott válaszait az alap- és korábbi kiegészítő szakértői véleményben foglaltakkal összhangban állónak, logikusnak, konzekvensnek, meggyőzőnek és aggálytalannak ítélte. Rámutatott arra, hogy a szakértő a felperes észrevételeire válaszolt, a megfelelő magyarázatot megadta, a szakvélemény a per adataival – köztük a kamerák felvételeivel – összhangban áll, ezért a további szakértői bizonyításra vonatkozó felperesi indítvány teljesítése szükségtelen volt. Szükségtelen volt a negyedmarhahűtő szendvicspaneljei és tetőszerkezeti elemei bontás utáni állapotára vonatkozó tanúbizonyítás is.
[21] Az elsőfokú bíróság a tűz keletkezésének helyét, okát a perben beszerzett, Ny. Cs. szakértő által adott szakvélemény és a perben csatolt egyéb bizonyítékok helyes és okszerű mérlegelésével állapította meg, ezért az ítélete ebből az okból nem megalapozatlan. Ny. Cs. szakértő a tűznek más helyen vagy más okból keletkezését kizárta, így az alperes a perben sikerrel bizonyította azt is, hogy a felperesek olyan, az üzemeltetési szabályok be nem tartásával okozati összefüggésben keletkezett károk tekintetében igénylik a biztosító teljesítését, amelyekért való helytállást az a szerződésben kizárta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[22] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetnek helyt adó, másodlagosan a jogerős ítéletet – az elsőfokú ítéletre is kiterjedően – hatályon kívül helyező és új eljárást elrendelő határozat hozatalát kérte.
[23] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a kizárásban konjunktív feltételekről van szó. Az „és” kötőszó nem vagylagosságot, felsorolást jelent, hanem a két feltételt összekapcsolja, egymáshoz köti. A kizárás ezért csak arra az esetre vonatkozik, ha a kárt az építési és üzemeltetési szabályok együttes megsértése okozza. A jogerős ítélet ebben a vonatkozásban sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. § (1) bekezdésében, 220. § (1) bekezdés d) pontjában, 221. § (1) bekezdésében és a régi Ptk. 536. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[24] Abban az esetben, ha a kár a kizárási feltétel bekövetkezésével, fennállásával áll közvetlen vagy elkülöníthető okozati összefüggésben, a biztosítónak nem kell helytállnia. Ha a kár oka maga a biztosítási esemény, jelen esetben a tűz, az építési és üzemeltetési szabályok megsértése legfeljebb a biztosítotti közrehatás keretében értékelhető. A tűztávolságon belül elhelyezett raklapok égése következtében keletkezett többlet épületkár – a raklaptároló melletti fal károsodása, a tűz feletti tetőszerkezet szélének csekély mértékű kára – az, amely vonatkozásában a biztosító a kockázat viselését kizárta. Az üzemeltetési szabályszegés ezt meghaladó hatását a kármegelőzési kötelezettség vonatkozásában kell értékelni. Az adott esetben a kár – csekély többletkáron kívül – a biztosítási esemény, a tűz közvetlen következménye. A másodfokú bíróság tévesen, a kizárási feltételek valós joghatásától és értelmétől eltérően állapította meg, hogy az alperesnek ezek bekövetkezte folytán nem kell teljesítenie. A jogerős ítélet ezért sérti a régi Ptk. 536. § (1) bekezdését.
[25] A dolgozói dohányzást és a raklaptároló tűztávolságon belüli üzemeltetését a régi Ptk. 556. § (3) bekezdésére figyelemmel az 556. § (1) bekezdés d) pontja és 556. § (2) bekezdése alapulvételével kellett a perben vizsgálni. A biztosítónak a szabályzatában meg kellett volna határoznia a jogi személy biztosított vonatkozásában azt a személyi kört, akinek a kármegelőzési kötelezettségszegése, mulasztása figyelembe vehető. A biztosító azonban ilyen tartalmú szabályzatot nem készített, ezért a kármegelőzési kötelezettség megszegése és annak kihatása az adott esetben nem vizsgálható. A biztosító mentesülése tehát a kármegelőzés kapcsán is kizárt, ezért a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 556. § (1) bekezdés d) pontját, (2) és (3) bekezdését.
[26] A kizárási feltételek vitatott szövegrésze a felperes érvelése szerint nem tisztességes, nem jóhiszemű, indokolatlanul hátrányos, és a szabályozás nem világos, a jóerkölcsbe is ütközik. A feltételek definiálatlanok, nem határozzák meg azt, hogy mi tekintendő üzemeltetési és építési szabályszegésnek. A jogerős ítélet ezért a régi Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdésébe, 200. § (2) bekezdésébe, 209. § (1) és (4) bekezdése, 567. § (1) bekezdésébe és a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (Bit.) 166. § (2) és (6) bekezdésébe ütközik.
[27] A rendelkezésre álló peradatok alapján megállapítható: az alperes nem bizonyította, hogy a tüzet a raklaptárolónál dohányzás okozta, és a tűz innen terjedt át az üzem épületére. A másodfokú bíróság a bizonyítékokat iratellenesen, logikátlanul, kirívóan okszerűtlenül értékelte, egy részüket – főként a fényképfelvételeket – pedig elmulasztotta értékelni. A jogerős ítélet indokolása ebben a vonatkozásban általános, elnagyolt, hiányos, ekként törvénysértő. A másodfokú bíróság mellőzte a képi bizonyítékoknak a kirendelt szakértő véleményével való egybevetését. Az ellentmondások feloldása nélkül fogadta el Ny. Cs. szakvéleményét. A szakkérdés vonatkozásában nem tisztázta a tényállást. A szakértői testület ki-rendelését törvénysértően, a felajánlott tanúbizonyítást indokolatlanul mellőzte. A tűz keletkezési-terjedési folyamatot illetően a felperesi érveket nem cáfolta, azokra ki sem tért. A jogerős ítélet ezért sérti a régi Pp. 164. § (1) bekezdését, 183. § (2) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, 206. § (1) bekezdését.
[28] A felperes érvelése szerint fotókkal, azok helytálló elemzésével, magánszakvéleményekkel cáfolta Ny. szakértő véleményét, az elsőfokú bíróságnak a tűz keletkezésével kapcsolatos álláspontját. Bemutatta a tűz keletkezésének és terjedésének reális alternatíváját, amely szerint a tűz az épület gerince közelében, a szendvicspanel fölötti térben keletkezett. A nagy térből egy ideig észlelhetően nem áramlott ki a füst. A tűz meggyújtotta az oromfal deszkázatát és a száraz faanyagon eljutott a raklaptárolóhoz, ahol a lehulló zsarátnokok és más műanyagból, tetőfóliából származó égéstermékek meggyújtották a raklapokat. Ezzel párhuzamosan a tűz a gerinc körül is továbbterjedt az épület tetőszerkezetén, a szendvicspanelekben. A tűzoltók a raklaptüzet eloltották, így nem keletkezett tűz az alacsony pályás hűtőhelyiségben és tetőszerkezetében. A 130 cm magas tűzfal az épület többi részéből az alacsony pályás hűtő felé meggátolta mindkét irányból a tűz átterjedését. A peranyag részét képező fényképeken jól látható, hogy az oromdeszkázat a gerinctől jobbra elégett, károsodása a gerinc közelében teljes, a raklaptároló felé haladva kisebb mértékű. E helyiség szellőzőnyílásának környezetében nem látható a purhabot jellemző fekete koromnyom, tehát itt a purhab nem égett. Ha a raklapoktól indult volna a tűz, a száraz deszkázat jobb oldalon teljesen elégett volna. Mindezekből az következik, hogy az épülettüzet nem a raklaptároló tüze okozta, az másodlagos, következményi tűz volt. Ezt az okfolyamatot sem Ny. szakértő, sem a bíróság nem tudta megcáfolni világos, logikus módon, tényekkel, érvekkel megfelelő szakértői módszerekkel.
[29] A másodfokú bíróság lényeges eljárási szabályt szegett, amikor a bizonyítási indítványa ellenére a szakértői testület kirendelését mellőzte. Teljesítenie kellett volna a tanúbizonyítási indítványt is. A szakértői testület választ adhat arra: reálisan keletkezhetett-e néhány másodperc alatt raklaptűz cigarettacsikktől figyelemmel az égési jelenségekre (lehulló anyagok); a visszamaradt állapot, a tetőszerkezet integritása, a belső tér épsége, a tetőhéjazat tűzvédelmi teljesítménye, a légterek nagyságrendi különbsége, az égésfizikai törvényszerűségek alapján terjedhetett-e az alacsony pályás hűtő teréből a tűz tovább. A másodfokú bíróság a felperesi bizonyítási indítványok mellőzésével megsértette a régi Pp. 182. § (3) bekezdésében és 183. § (2) bekezdésében foglaltakat, amely folytán a tényállás felderítetlen maradt és megalapozatlan ítélet született.
[30] Az alperes felülvizsgálati ellenérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[31] A régi Pp. 270. § (2) bekezdése a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés esetén teszi lehetővé. A régi Pp. 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban megjelölt jogszabálysértésre figyelemmel vizsgálhatja felül. A felperes a felülvizsgálati kérelmét megalapozó jogsértést abban határozta meg, hogy a másodfokú bíróság annak ellenére utasította el a biztosítási szolgáltatás teljesítésére irányuló keresetet, hogy a biztosító által hivatkozott kizárási ok nem vehető figyelembe, illetve az alperes a mentesülését sem tudta bizonyítani.
[32] A kizárás vonatkozásában a Kúria abban egyetért a jogerős ítéletben foglaltakkal, hogy a biztosítási szerződést kötő felek szabadon megállapíthatják azt az eseményt, amelynek bekövetkezése esetére a biztosító a szerződésben meghatározott biztosítási összeg megfizetését vállalja, azaz a biztosítási fedezet terjedelmét a biztosító korlátozhatja. Az adott esetben a Tűz- és elemi károk biztosításának feltétele 2. pont Kizárások e) pont második fordulatának alkalmazása merült fel. Eszerint tekintet nélkül a keletkezés okára, az épületekre/építményekre, gépekre, berendezésekre vonatkozó építési és üzemeltetési szabályok be nem tartásával okozati összefüggésben keletkezett károkra nem terjed ki a biztosítási védelem, kivéve ha a biztosított bizonyítja, hogy a kár nem volt okozati összefüggésben ezekkel a hiányosságokkal. A szerződési kikötés szövegének helyes értelmezése szerint az épületek/építmények esetén az építési szabályok, míg a gépek, berendezések esetén ezek üzemeltetési szabályának be nem tartásával összefüggésben keletkezett károkra nem terjed ki a biztosítási védelem. A felperes által elkövetett tűzvédelmi szabályszegés viszont nem minősül gépek, berendezések üzemeltetésével összefüggő szabály megszegésének, ezért nem vonható a perben felmerült kizárási ok körébe.
[33] Az alperes az ellenkérelmében a kizárási ok mellett a mentesülésére is hivatkozott. Az elsőfokú bíróság a mentesülését a régi Ptk. 556. § (1) bekezdés a) pontja szerint látta megállapíthatónak. A másodfokú bíróság e jogszabályi rendelkezést a biztosító szabályzatának hiányára tekintettel alkalmazhatatlannak tartotta. A Kúria rámutat arra, hogy a biztosító mentesüléséhez az szükséges a régi Ptk. 556. § (1)–(2) bekezdése alapján, hogy az abban meghatározott személyek okozzák jogellenesen a kárt. A Kúria a Pfv.V.20.966/2020/6. számú határozatában a jelen ügyre is irányadóan kifejtette, hogy a régi Ptk. 556. § (1) és (2) bekezdése együttes értelmezéséből nem az következik, hogy csak a biztosító szabályzatában meghatározott vezető vagy meghatározott munkaköröket betöltő személyek tartoznak az 556. § (1) bekezdés c), d) pontjában körülírt személyek sorába. A (2) bekezdés a biztosítási szabályzatokban meghatározható személyi kört korlátozza. Arról van szó, hogy a törvényben meghatározotthoz képest tágabban nem állapíthatja meg a biztosító azt a személyi kört, amelybe tartozók magatartása okot adhat a mentesülésére. A törvényből magából is következik, hogy a vezetők vagy a biztosított vagyontárgyak kezelésével megbízottak magatartása a biztosító mentesülését eredményezheti.
[34] Az adott esetben az a jogellenes magatartás, amelyre az alperes a mentesülését alapította, nem kiváltója volt a tűznek. A perben ugyanakkor mindkét fél részéről felvetődött, hogy az adott tényállás mellett a raklaptárolás módja és a dolgozók dohányzási gyakorlata közrehatott a kár bekövetkezésében. Az alperes védekezésének megfelelő tények a régi Ptk. 556. § (3) bekezdésének alkalmazását alapozhatják meg. Ebben az esetben azonban a régi Ptk. 556. § (1) bekezdésében foglalt feltételek szintén vizsgálandók azzal, hogy a régi Ptk. 555. § (1) bekezdése közvetlenül és egyértelműen meghatározza a kármegelőzési és kárelhárítási kötelezettség kötelezettjét. Ha a biztosított e kötelezettségének nem tesz eleget, a jogellenes és szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása esetén a biztosító – olyan arányban, amilyen arányban a biztosított közrehatása a kár bekövetkezésében megállapítható – mentesül a fizetési kötelezettsége alól.
[35] A felperes azzal, hogy a tevékenysége során az éghető anyagból készült göngyölegek (raklapok, műanyag ládák) tárolása kapcsán nem tartotta meg a tűztávolságot, jogsértést követett el. A tűzvédelmi jogszabályi rendelkezés megsértése miatt a hatóság tűzvédelmi bírsággal sújtotta. A tűzvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perben pedig a bíróság a keresetét elutasította. A felülvizsgálati eljárásban már az a – kamerafelvételekkel is bizonyított – tény sem volt vitás, hogy a dolgozók a tiltás ellenére a raklaptároló közelében dohányoztak, amely szintén a kármegelőzést érintő, a jogi személy felperesnek betudható jogellenes magatartásnak minősül.
[36] Az alperes mentesülése szempontjából annak volt jelentősége, hogy a felperesnek betudható jogellenes magatartások egyben a konkrét káreseménnyel okozati összefüggésben közrehatottak-e a kár bekövetkezésében, és ha igen, a felperesi magatartás legalább súlyosan gondatlannak minősíthető-e. A bírói gyakorlat súlyosan gondatlannak minősíti a magatartást, ha a gondosság elhanyagolása feltűnő mértékű, illetőleg a magatartást a felelőtlenség, az esetleges hátrányos következmények iránti nagyfokú kö--zöm-bösség jellemzi (Kúria Pfv.V.21.994/2018/4; Pfv.V.20.760/2019/4; Pfv.V.20.966/2020/6.). Azt kellett tehát vizsgálni, hogy a gondossági kötelezettségét a felperes olyan kirívóan elhanyagolta-e, hogy ennek tudatában előre kellett látnia a megvalósult negatív következményeket. Ha számolnia kellett a tűzeset bekövetkezésének kockázatával, ennek ellenére tanúsított kirívóan felelőtlen magatartást, a súlyos gondatlanság megállapítható.
[37] A fizetési kötelezettség alóli mentesülés törvényi feltételeinek fennállását az adott tényállás mellett kellett értékelni. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a régi Pp. 206. § (1) bekezdésének felhívásával a bizonyítás eredményének mérlegelését támadta. Vitatta a tűz keletkezése és terjedése vonatkozásában a jogerős ítéletben megállapított tényállást. Az állításával ellentétben az eljárt bíróságok e körben több bizonyítékot értékeltek. Megtörtént a videófelvételek megtekintése, fényképek, okiratok, magánszakértői vélemények figyelembevétele. A felperes által csatolt magánszakértői vélemény az elsőfokú bíróság által kirendelt dr. G. K. igazságügyi szakértő szakvéleményét, illetve módosított szakvéleményét aggályossá tudta tenni. Ezt követően Ny. Cs. igazságügyi szakértő kirendelésére került sor, aki a perben kiegészítő szakvéleményt is adott, míg a felperesek egyesített magánszakértői véleményt, illetve azt kiegészítő szakvéleményt terjesztettek elő. A másodfokú bíróság a Pf.40. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítettek szerint meghallgatta a kirendelt szakértőt és a magánszakértőket. A kirendelt szakértő a meghallgatása során minden kérdésre választ adott. A felperes által a felülvizsgálati kérelemben is vitatott szakvéleménye a tűz keletkezési helye, terjedése vonatkozásában egyértelmű, azzal dr. G. K. kirendelt igazságügyi szakértő is egyetértett. A szakértői testület kirendelésére erre tekintettel nem volt eljárásjogi lehetőség és az szükségtelen is.
[38] Ny. Cs. igazságügyi szakértő több esetben írásban, majd a másodfokú tárgyaláson előadta, miért az az álláspontja, hogy a tűz a raklaptárolónál keletkezett, onnan érték el a lángok a tetőszerkezet eresz részét, és a tűz onnan terjedt tovább az épület irányába. Részletesen elmagyarázta, miért nem lehet tűzgátló falként figyelembe venni a raklaptároló melletti helyiség falát, illetve azt is, hogy e helyiség tetőszerkezetének állékonysága azért maradt meg, mert ott nem volt sokáig tűzhatás: a raklaptüzet viszonylag hamar eloltották, belülről pedig nem volt tűz. A szendvicspanelekben ugyanakkor a purhab égésére utalt a füst és az, hogy a purhab az oromfal felé eső részeken elégett, a hő hatására a mennyezeti lámpa műanyag részei megolvadtak. A keletkezett hő, égéstermékek a fal és a tetőhéjazat között tovább tudtak terjedni, majd amikor a tetőhéjazat felületfolytonossága megszűnt, a szabadba távoztak. A szakértő kizárta, hogy a tüzet más (pl. elektromos áram) okozta, nem volt ugyanis semmilyen arra utaló körülmény, hogy elektromos berendezés hibásodott meg, és az épületben dolgozók nem vettek észre tüzet vagy füstöt. A szakértő a szakvéleményét fényképfelvételekkel támasztotta alá és utalt a tanúk vallomására, valamint az összefoglaló tűzvizsgálati jelentésre is. A 7. számú kamera felvételeit értékelve állapította meg, hogy a cigarettacsikk elhelyezését (13:48:39) követően az első tűzre utaló jelenség (a raklap- és a ládatároló felől hullott le valami a raklapra) 13:51:22-kor volt. A kamera – azt megelőzően, hogy a levegőből fekete égésmaradvány szállt alá – 13:55:24-kor a raklap- és ládatároló felől rögzített fény- és füstjelenséget, valamint kifúvást. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakról eltérően ebből nem a tető sarkánál, hanem a raklap- és ládatárolónál zajló égési folyamatra lehetett következtetni. A cigarettacsikk elhelyezése és az első tűzre utaló jelenség között több telt el 103 másodpercnél. A szakvélemény mindezekre tekintettel nem volt iratellenes vagy logikátlan. A kamera felvételén a fal mellől már 14:08.54-kor lángok csaptak ki. A raklaptároló eszerint már azt megelőzően lángolt, hogy a raklapok feletti 6. számú kamera felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felvételén valamilyen műanyag lógott, csepegett le a tetőről. B. K. tanú 14:16:28-kor a raklapok magasságáig érő apró lángokat látott. Ezek hatására 14:17:42-kor megsemmisült a 6. számú kamera. A raklaptűzhöz elsőként érkező tanúnak az a vallomása, amely szerint a lángok átterjedtek a tetőre, egyezett az objektív képi információval. Mielőtt B. K. újra látta a tüzet, a tetőt már elkezdték locsolni. A tető alól a füst egy ideig nem tudott a szabadba távozni, a füstöt a dolgozóknak az épületen belül kellett volna észlelniük, ha a tűz az épületgerinc közelében keletkezett volna. A felperes álláspontjával ellentétben az Ny.-féle szakvéleményből nem az következik, hogy az épülettűz oka nem a raklaptároló tüze volt. A szakértő a másodfokú tárgyaláson hangsúlyozta, hogy nem a tetőszerkezet faanyagain keresztül terjedt a tűz, hanem a szendvicspanel belsejében. Az eresz meggyulladását követően a láng és az égéstermékek elérték a vízszintesen elhelyezett szendvicspanel fémlemezét és a két fémlemez közötti purhabhoz is eljutottak. A bontás után láthatóvá vált purhab az oromfaltól távolabb eső részeken maradt csak épen. A szakértő fényképfelvételekkel is alátámasztotta, hogy a raklaptároló melletti helyiségben nem volt vízszintes füstcsík, amely azt mutatta, hogy nem a helyiségben volt égés, hanem a szendvicspanel belsejében. Az oromdeszkázat raklaptároló felőli részét oltották, az ezért nem égett el teljesen. A tényállás alapjául elfogadott szakvélemény mindezekre tekintettel a felperes hivatkozásával ellentétben nem volt ellentmondásos.
[39] A magánszakértők a tűz keletkezésére, terjedésére nem adtak olyan reális alternatívát, amely a többi bizonyítékkal összhangban állt volna. Robbanásszerű jelenségre utaló peradat nem volt. A magánszakértők nem tudtak meghatározni olyan tényleges gyújtóforrást, amely az épület gerince közelében a szendvicspanel fölötti térben vezethetett volna a tűz keletkezéséhez. Amennyiben ebben a térben a fal meggátolta volna a tűz terjedését, úgy az nem juthatott volna el a raklaptárolóhoz és az oromdeszkázatot sem gyújthatta volna meg. A gerinc közelében nagyobb mértékben károsodott oromdeszkázat bal oldala kevésbé égett el, mint a jobb. A fából pedig nem kerülhetett a raklapokra égve csöpögő anyag. A magánszakértői véleményeket a raklaptűz következményi tűz jellegét illetően az Ny.-féle szakvélemény megfelelően cáfolta. A szakvélemény szerint az alacsony pályás hűtőben a tűz a szendvicspanelen belül terjedt, a panelek nem égtek el. Tanúbizonyítást az utóbbira szükségtelen volt lefolytatni.
[40] A régi Pp. 206. § (1) bekezdése körében a kialakult bírói gyakorlat következetes: a felülvizsgálati eljárásban – annak rendkívüli perorvoslati jellege miatt – általában nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy az eljárt bíróság a mérlegelés körébe vont adatok és bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során jutott-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre (BH 1996.505.). Az minősül nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, ha a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH 2013.119.). Az adott esetben a Kúria azt állapította meg, hogy a tűz keletkezését és terjedését illetően valamennyi bizonyíték egy irányba mutatott, mégpedig az Ny.-féle szakvéleménynek megfelelően. A bizonyítás eredményének felülmérlegelésére nem volt ok.
[41] A jogerős ítéletben megállapított tényállásból az következik, hogy a felperes kármegelőzési kötelezettségének megszegése ok-okozati összefüggésben áll a tűz keletkezésével és terjedésével. A raklaptárolás módja (az épület fala mellett magasan felrakva) és kifejezett tiltás ellenére a tűzveszélyes anyagok közelében eltűrt dohányzás közrehatott a kár bekövetkezésében. A felperes mindkettő vonatkozásában kirívóan felelőtlen magatartást tanúsított, amely súlyos gondatlanságnak minősül. Helytállóan állapította ezért meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes mentesül a fizetési kötelezettsége alól.
[42] A Kúria mindezekre tekintettel a tényállást irányadónak elfogadva, a jogi indokolást módosítva a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 20.313/2020/6.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás