BÜ BH 2021/327
BÜ BH 2021/327
2021.12.01.
A másodfokú eljárásban a Be. 590. § (10) bekezdése szerinti teljes körű felülbírálatot megalapozó fellebbezések esetében ugyanazon bűncselekménynek kizárólag az ugyanazon törvényi tényállásba ütköző bűncselekmény minősül. Az ugyanazon kifejezés nem azonosítható a szorosan összefüggő bűncselekményekkel, mert ez kiterjesztő értelmezést eredményezne, ami a jogalkotói szándékkal ellentétesen minden ügyben lehetővé tenné az „összefüggés” egyedi vizsgálata alapján – a bejelentett korlátozott fellebbezés ellenére – a teljes felülbírálatot. Ugyancsak nem értelmezhető az ugyanazon bűncselekmény ugyanazon cselekményként, azaz nem a történeti tényállásnak, hanem a törvényi tényállásnak kell egyezőnek lennie [Btk. 293. § (1)–(2) bek., 294. § (1) bek., (3) bek. a) pont ac) alpont; Be. 590. § (10) bek.].
[1] A törvényszék a 2020. január 15. napján meghozott ítéletével a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett hivatali vesztegetés bűntettében [Btk. 293. § (1)–(2) bek.], ezért őt 1 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egynapi tételének összegét 4000 forintban állapította meg. Megállapította, hogy a II. r. vádlott a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a kiszabott 200 000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 294. § (1) bek., (2) bek., (3) bek. a) pont ac) alpont]. Ezért őt 5 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 200 napi tétel pénzbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte, valamint a közszolgálati tisztviselő foglalkozástól 5 évre eltiltotta. A pénzbüntetés egynapi tételének összegét 2500 forintban állapította meg. Megállapította, hogy a III. r. vádlott legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a kiszabott 500 000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról, továbbá a lefoglalt bűnjelekről, valamint a II. r. és III. r. vádlottat terhelő bűnügyi költség megfizetéséről. Az I. r. vádlottal szemben a társtettesként elkövetett hivatali vesztegetés [Btk. 293. § (1)–(2) bek.] és vesztegetés bűntette [Btk. 290. § (1)–(2) bek.] miatt indult büntetőeljárást megszüntette.
[2] Az elsőfokú ítélettel szemben a főügyészség a II. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés súlyosításáért; végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés, gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltás és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabásáért, míg a II. r. vádlott és védője enyhítésért, a III. r. vádlott az irány megjelölése nélkül, a III. r. vádlott védője elsődlegesen felmentésért, a tényállás téves megállapítása miatt, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést.
[3] A másodfokon eljáró ítélőtábla a 2020. november 12. napján megtartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett végzésével a törvényszék ítéletét a II. r. és a III. r. vádlott vonatkozásában hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. Elrendelte, hogy a megismételt eljárás során az ügyet az elsőfokú bíróság másik tanácsa tárgyalja.
[4] A másodfokú bíróság a következő álláspontra helyezkedett:
[5] „[...] az elsőfokú bíróság a törvényi feltételek hiányában fogadta el a II. r. vádlott vallomását bűnösséget beismerő nyilatkozatként és alapította az ítéletét a vádirati tényállásra gyakorlatilag mindkét fellebbezéssel érintett vádlott vonatkozásában, a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott és ugyanezen szakasz (2) bekezdésének e) pontjában nevesített olyan relatív hatályon kívül helyezési okot valósított meg, amely nem orvosolható a másodfokú eljárásban és lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, mindkét vádlott bűnösségének megállapítására, cselekményeik jogi minősítésre és így a büntetéskiszabásra is. Ezzel összefüggésben nem mellőzhető annak rögzítése, hogy a 2020. évi XLIII. tv. 223. § (2) bekezdése alapján a fenti ok abszolút hatályon kívül helyezési okként kerül 2021. január 1-jétől meghatározásra a Be. 608. § (1) bekezdés h) pontjában. Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a II. r. vádlott vallomását a törvényi feltételek hiányában nem fogadja el bűnösséget beismerő nyilatkozatnak, vagy ha már megtette, az ügyészi ellenvélemény kifejtését követően hatályon kívül helyezi végzését és a tárgyalás anyaga alapján egységesen dönt a vádról mindkét vádlott vonatkozásában, ahogy azt egyébként az előkészítő ülés szabályai között tartalmazza is a törvény 503. §-ának (1) bekezdése.”
[6] „Az elsőfokú bíróság tehát a törvény fenti logikáját megfordítva akként járt el, hogy a bűnösségét még az elsőfokú bíróság értelmezésében sem elismerő III. r. vádlott cselekményét is a II. r. vádlott vallomásának tulajdonított téves jogkövetkezményt alkalmazva bírálta el és állapította meg terhére a vádirati tényállás szerinti bűncselekmény elkövetését. Fent írtakra figyelemmel az ítélőtábla tárgyaláson eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.609. § (1) bekezdése és (2) bekezdésének e) pontja alapján – a szoros tárgyi összefüggésre tekintettel mindkét vádlott vonatkozásában – hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.”
[7] Egyben kifejtette, hogy „az elsőfokú bíróság által megvalósított eljárási szabálysértés jellegére és arra, hogy az a III. r. vádlott vonatkozásában a megalapozatlansághoz közelítő eljárási helyzetet eredményezett, a Be. 611. § (2) bekezdés I. fordulatának alkalmazásával előírta, hogy a megismételt eljárás során az ügyet az elsőfokú bíróság másik tanácsa tárgyalja”.
[8] A másodfokú bíróság hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító végzése ellen az arra jogosultak közül kizárólag a fellebbviteli főügyészség jelentett be fellebbezést a hatályon kívül helyezés és az új eljárásra utasítás miatt, melyet írásban indokolt.
[9] Álláspontja szerint a törvényszék végzése meghozatalával olyan relatív szabálysértést valósított meg, amely a Be. 609. §-ában meghatározott, hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésként nem értékelhető. A Be. 504. § (2) bekezdése szerint a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásának hármas feltétele van. Ezek közül az a) és b) pontban írt feltétel megsértése a másodfokú bíróság határozata alapján nem merül fel. Ebből okszerűen következik, hogy a Be. 609. § (2) bekezdés e) pontjában foglalt okból történő hatályon kívül helyezés indoka az, hogy a vádlott büntetőjogi felelősségéről csak egy teljes körű bizonyítás után lehetett volna dönteni.
[10] Érvelése szerint a vádlott tárgyaláshoz való jogáról történő lemondása tartalmában azt jelenti, hogy a bűnösséget beismerő vallomás elfogadása esetén a bíróság a továbbiakban bizonyítást nem folytat le. Így „ha a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata nem egyértelmű, vagy azt az ügyiratok nem támasztják alá, és a bíróság mégis elfogadja a vádlotti nyilatkozatot, az eljárási szabálysértés éppen abban áll, hogy a Be. 500. § (2) bekezdésének b) pontjával összefüggésben a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését valójában kötelessége lett volna a bíróságnak bizonyítás felvétele útján vizsgálni”. Jelen ügyben a II. r. vádlott a bizonyítási eljárás befejezését közvetlenül megelőzően tett bűnösséget beismerő nyilatkozatot, melyet az elsőfokú bíróság a 28-II. számú végzésével elfogadott, majd II. r. vádlott jelenlétében a hátralévő bizonyítást is lefolytatta, ismertette K.-né G. M. E. és P. Y. nyomozás során tett tanúvallomását, valamint a II. r. vádlott védője által becsatolt szerződéskiegészítést és egy szakpszichológusi igazolást. A II. r. és a III. r. vádlott ugyanabban a korrupciós cselekménysorban vett részt, az egyik az aktív, a másik a passzív oldali elkövető volt. Így a bizonyítási eljárás nem választható szét vádlottanként, mert a passzív oldali elkövetőre felvett bizonyítás szükségszerűen az aktív oldali vesztegetőre vonatkozó tényeket is érinti. Így a III. r. vádlott vonatkozásában lefolytatott bizonyítás szükségszerűen kiterjedt a II. r. vádlott vonatkozásában vád tárgyává tett cselekményre is. Ilyen körülmények között a II. r. vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatának a törvényi előfeltételek hiányában történő elfogadása e vádlott bűnösségének megállapítására, a cselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, az eljárás lefolytatására lényeges kihatással nem volt.
[11] Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a szoros tárgyi összefüggésre figyelemmel az elsőfokú ítéletet a III. r. vádlott tekintetében is hatályon kívül helyezte. Az ítélőtábla határozatában nem helytállóan állapította meg, hogy mindkét vádlott vonatkozásában a II. r. vádlott nyilatkozatára figyelemmel alapította az elsőfokú bíróság a vádirati tényállásra az ítéletét. A III. r. vádlott tekintetében az elsőfokú eljárásban és a másodfokú bíróság által megtartott tárgyaláson a bizonyítási eljárást teljes egészében lefolytatták. Az elsőfokú bíróság az ítéletében számot adott arról, hogy a III. r. vádlott büntetőjogi felelősségét a II. r. vádlott vallomásán túl milyen egyéb bizonyítékokra alapozta.
[12] Kifejtette, hogy a Be. 609. § (2) bekezdés e) pontja szerinti relatív eljárási szabálysértés általánosságban csak azon vádlott tekintetében eredményezheti az elsőfokú ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak az új eljárásra utasítását, akinek a bűnösséget beismerő nyilatkozatát a bíróság törvénysértően fogadta el. Ez a bűnösségét tagadó, ugyanazon bűncselekmény elkövetésében részt vevő más terheltre automatikusan nem lehet kihatással, különösen abban az esetben, ha ránézve a bizonyítási eljárást teljeskörűen lefolytatták.
[13] A fentiek tükrében – álláspontja szerint – a hivatkozott eljárási szabálysértést a II. r. vádlott törvényes figyelmeztetéseket követően megkísérelt részletes kihallgatásával a másodfokú eljárásban kiküszöbölhető lett volna és ez alapján az ítélőtábla a fellebbviteli eljárásban mind a két vádlottra nézve ügydöntő határozatot hozhatott volna. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla nem ügydöntő végzését, a Be. 630. § (2) bekezdésének megfelelően a II. r. és a III. r. vádlott tekintetében helyezze hatályon kívül és utasítsa az ítélőtáblát a másodfokú eljárása lefolytatására.
[14] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbviteli főügyészség fellebbezését – annak indokaival egyetértve – fenntartotta.
[15] A fellebbviteli főügyészség fellebbezését kiegészítve hivatkozott arra, hogy kétségtelenül megállapítható, a II. r. vádlott a 2020. január 15. napján megtartott tárgyaláson bár úgy nyilatkozott, hogy ami a vádiratban szerepel, azt teljes egészében elismeri, azonban ehhez a nyilatkozathoz olyan kiegészítéseket fűzött, melyek hatására az csak részbeni ténybeli beismerő vallomásnak tekinthető. Az elsőfokú bíróság ennek ellenére végzésével a II. r. vádlott beismerő vallomását elfogadta, ugyanakkor ez a bizonyítási eljárás lefolytatását egyáltalán nem érintette.
[16] A másodfokú bíróság felülbírálati tevékenysége idején tehát a bűnösséget beismerő nyilatkozatnak a szükséges feltételek hiányában történő elfogadása relatív eljárási szabálysértés volt. Ugyanakkor utalt arra, hogy büntetőeljárásról szóló törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2020. évi XLIII. törvény 2021. január 1. napjától a Be.-nek az ítélőtábla által alkalmazott 609. § (2) bekezdés e) pontját hatályon kívül helyezte, és a 608. § (1) bekezdés h) pontjába az abszolút hatályon kívül helyezési okok közé iktatta be azt az esetet, amikor az elsőfokú bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot az 504. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában fogadta el.
[17] Álláspontja szerint tévedett az ítélőtábla, amikor a Be. 609. § (1) bekezdésére figyelemmel az elsőfokú ítéletet a törvényi feltételek hiányában hatályon kívül helyezte. A fellebbviteli főügyészség fellebbezésében foglaltakkal egyezően kifejtette, hogy a bűnösséget beismerő nyilatkozat törvényes alap nélküli elfogadása esetén történő hatályon kívül helyezés elsődleges oka, hogy a terhelt a beismeréssel érintett körben a tárgyaláshoz való jogáról lemond, ezért a bizonyítás felvételére a vádlott kihallgatásán kívül a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését érintő körben jellemzően nem kerül sor, így a tényállás felderítetlen és ezáltal megalapozatlan lesz.
[18] Ugyanakkor jelen ügyben ez nem állapítható meg, mert a bizonyítás a II. r. vádlott beismerő nyilatkozatának megtételét megelőzően gyakorlatilag teljeskörűen lefolytatásra került, majd a bizonyítás a beismerés megtételét követően is folytatódott, amelynek következtében a terhelti nyilatkozathoz egyáltalán nem kapcsolódtak azok a következmények, amelyeket a törvény a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásához fűz, és amelyek a hatályon kívül helyezést és új eljárás lefolytatását ténylegesen indokolttá tennék.
[19] Az elsőfokú bíróság által lefolytatott teljes körű bizonyításra tekintettel a II. r. vádlott beismerő nyilatkozatának elfogadása nem volt kihatással bűnösség megállapítására, mivel maga az elsőfokú ítélet indokolása is azt tartalmazta, hogy a bíróság a tényállást a vádlottak nyilatkozatával szemben más bizonyítékok alapján állapította meg. A bűncselekmény minősítésével kapcsolatban aggály nem merült fel, a büntetés kiszabása során pedig annyiban volt hatással, hogy az elsőfokú bíróság a vallomását beismerő és megbánó nyilatkozatnak tekintve enyhítő körülményként értékelte, melynek korrigálására a másodfokú eljárásban lehetőség lett volna. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla tévedett, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság által megvalósított szabálysértés „a megalapozatlansághoz közelítő eljárási helyzetet eredményezett”, mivel annak felderítetlensége az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltak és az ügyiratok alapján valójában fel sem merül. Mindebből következően az elsőfokú határozatnak a teljes körű bizonyítás lefolytatását követő hatályon kívül helyezése éppen a hivatkozott jogszabály céljával és értelmével ellentétes, és kizárólag a büntetőeljárás értelmetlen elhúzását eredményezi.
[20] Utalt arra, hogy az ítélőtábla határozatának alapvető ellentmondása, hogy a másodfokú bíróság – a hatályon kívül helyezés okaként megjelölt törvényhelyből kitűnően – eljárási szabálysértés címén hozta meg döntését, azonban a III. r. vádlott tekintetében – a két vádlott cselekményének szoros tárgyi összefüggése alapján – kizárólag a megalapozatlanság körébe tartozó hiányosságokat rótt fel az elsőfokú bíróságnak. Az eljárási szabálysértéssel nem érintett III. r. vádlott tekintetében azonban ez nem alapozhatja meg az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. A Be. 592. § (2) bekezdése értelmében a részleges megalapozatlanságot a másodfokú eljárásban minden esetben ki kell küszöbölni. Így az ítélőtábla a Be. szabályainak megsértésével rendelkezett az elsőfokú ítéletnek a III. r. vádlott tekintetében is történő hatályon kívül helyezéséről.
[21] Érvelése szerint az eljárási szabálysértésnek az ügy megítélése szempontjából fennálló jelentéktelenségére, valamint a „megalapozatlansághoz közelítő eljárási helyzet” tekintetében tévesen kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság törvénysértő módon rendelte el, hogy az ügyet az elsőfokú bíróság másik tanácsa tárgyalja.
[22] Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság akkor is, amikor határozatának indokolásában a Be. még hatályban nem lévő, abszolút hatályon kívül helyezési okára is hivatkozott a hatályon kívül helyező döntés szükségességének alátámasztása végett, erre semmilyen törvényes lehetősége nem volt.
[23] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzését a Be. 629. § (2) bekezdés b) pontja és 630. § (2) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és az ítélőtáblát utasítsa új másodfokú eljárás lefolytatására azzal, hogy az ügyben a Be. 611. § (2) bekezdése alapján – figyelemmel a Be. 617. és 626. §-ára – a másodfokú bíróság másik tanácsa járjon el.
[24] A III. r. vádlott meghatalmazott védője a fellebbviteli főügyészség és a Legfőbb Ügyészség átiratára észrevételt tett, melyben az ítélőtábla határozatával egyetértett, egyben a fellebbezés és az átirat érveit alaptalannak tartotta.
[25] Kifejtette, hogy a másod- és a harmadfokon eljáró ügyészség a jogorvoslati nyilatkozatában nem vitatta, hogy a II. r. vádlott vallomásának elfogadása a Be. 504. §-ában foglalt szabályok megsértésével történt és ezzel az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést vétett.
[26] A meghatalmazott védő a másodfokú bíróság nem ügydöntő határozat indokolását megalapozottnak és döntését törvényesnek tartotta. Álláspontja szerint az ítélőtábla nem sértett eljárási szabályt azzal, hogy „a határozathozatal időpontjában még relatív eljárási szabálysértést olyan súlyúnak értékelte, hogy az elsőfokú ítéletet hatálytalanította és új eljárást rendelt el, hiszen a törvényi előfeltételek hiányában elfogadott beismerő vallomás megalapozatlanságot eredményezett mindkét vádlottra nézve”.
[27] Kifejtette, hogy az ítélőtábla – a jogszabály tiltó rendelkezésének hiányában – jogszerűen hivatkozott egy már érvényes, de még nem hatályos jogszabályi rendelkezésre annak érdekében, hogy ezzel az utalással a hatályos jogszabályok alapján meghozott döntésének érvanyagát nyomatékosítsa, ezzel kiemelve az eljárási szabálysértés jogalkotó által is értékelt súlyosságát. A védő szerint nem megalapozott a Legfőbb Ügyészség azon álláspontja, hogy a Be. 611. § (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróságnak nem volt törvényes lehetősége a megismételt elsőfokú eljárásra vonatkozóan előírni, hogy az ügyet a bíróság másik tanácsa tárgyalja.
[28] Kifejtette, hogy a „Legfőbb Ügyészség indítványának célja” az ugyanazon bűncselekménnyel megvádolt vádlottak ügyének szétválasztása, amivel nemcsak az eljárás és a bizonyítás válna „komplikálttá, hanem az egységesen, egy eljárásban elbírálandó ügy kettéválasztása miatt annak a veszélye is felmerülne, hogy a vádlottak esetében két, egymástól lényegesen eltérő történeti tényállást tartalmazó ítélet” meghozatalára kerülne sor.
[29] Mindezek alapján az ítélőtábla végzésének a helybenhagyását indítványozta.
[30] A fellebbviteli főügyészség fellebbezése az alábbiak szerint alapos.
[31] A Be. 627. § (1) bekezdés 1. fordulata alapján a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha a hatályon kívül helyezésre
a) a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés,
b) a 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, vagy
c) az 592. § (1) bekezdésében meghatározott okból teljes megalapozatlanság,
d) a 625. § (4) bekezdésében meghatározott ok miatt került sor.
[32] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a II. r. vádlott vonatkozásában a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés e) pontjában nevesített relatív eljárási szabálysértést vétett, „amely nem orvosolható a másodfokú eljárásban és lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, mindkét vádlott bűnösségének megállapítására, cselekményeik jogi minősítésére és így a büntetéskiszabásra is”. Ebből következően „az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 609. § (1) bekezdése és (2) bekezdésének e) pontja alapján – a szoros tárgyi összefüggésre tekintettel mindkét vádlott vonatkozásában – hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította”.
[33] A Be. 627. § (3) bekezdése alapján a másodfokú hatályon kívül helyező végzés ellen fellebbezésre jogosult
a) a vádlott,
b) az ügyészség,
c) a védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is.
A (4) bekezdés pedig kimondja, hogy nem jogosult fellebbezésre a (3) bekezdés alapján az, aki az ítélet ellen annak hatályon kívül helyezése és a bíróság új eljárásra utasítása érdekében jelentett be fellebbezést, ha a hatályon kívül helyezésre a fellebbezésben foglalt okból került sor. E tilalom a jelen esetben hiányzik, mert a hatályon kívül helyező végzés ellen fellebbező ügyészség az elsőfokú határozattal szemben nem jelentett be fellebbezést.
[34] A fentiek alapján megállapítható, hogy a fellebbviteli főügyészség fellebbezése joghatályos.
[35] A Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése a II. r. és a III. r. terhelt vonatkozásában törvénysértő.
[36] A Kúria mindenekelőtt rámutat arra, hogy a hatályon kívül helyezés ellen bejelentett fellebbezést elbíráló bíróság a hatályon kívül helyező végzés esetlegesen törvénysértő voltát és az azt meghozó fellebbviteli bíróság eljárását vizsgálja. A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és ezért a hatályon kívül helyezésről – a másodfokú bíróság törvényesen rendelkezett-e. A támadott (hatályon kívül helyező) rendelkezés ugyanis nem az ügy eldöntését, vagy az eljárás lezárását, hanem az eljárás újrakezdését jelenti. A fellebbezésekkel támadott, hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezés tartalma az, hogy miért nem volt érdemi döntés hozható. A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és így a hatályon kívül helyezésről – a másodfokú bíróság helyesen vagy indokolatlanul rendelkezett. A felülbírálat minden esetben a felülbírálat tárgyának rendeltetéséhez igazodik, ezért hatályon kívül helyezés elleni fellebbezés elbírálása ténylegesen nem ügy-, nem irat-, hanem lényegében határozatvizsgálat (EBH 2019.B.9.). Így az eldöntendő kérdés nem az, hogy a hatályon kívül helyezett elsőfokú ítélet megalapozott volt-e, hanem az, hogy a hatályon kívül helyező döntés alapos volt-e; tehát volt-e rá törvényes ok, és az eljárási ok megállapításának törvényi feltételei fennálltak-e, továbbá a hatályon kívül helyező végzés indokolása tartalmazza a hatályon kívül helyezés okát, és az elsőfokú bíróság számára a megismételt eljárásra adott iránymutatását. A Kúria jelen eljárásában valójában e törvényi előírás, elvárás a felülbírálat szempontja.
[37] Mindezek tükrében jelen ügyben az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség, a II. r., valamint III. r. vádlott és védőik által bejelentett fellebbezés alapján a másodfokú bíróság felülbírálatának terjedelme vizsgálandó.
[38] Az ítélőtábla az iratok tartalmával egyezően rögzítette határozatában, hogy a törvényszék ügydöntő határozatával szemben „a II. r. vádlott és védője enyhítésért, a III. r. vádlott az irány megjelölése nélkül, védője elsődlegesen felmentésért, a tényállás téves megállapítása miatt, másodlagosan enyhítésért, az ügyész a II. r. vádlott terhére súlyosításért, végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés, gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltás és – mellékbüntetésként – közügyektől eltiltás alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség átiratában a bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta, a vádlottak és védőik fellebbezését nem tartotta alaposnak”.
[39] Ennek tükrében a II. r. terhelt vonatkozásában kizárólag a Be. 583. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott okból – azon belül is a kiszabott büntetés neme és mértéke miatt – jelentett be az ügyészség, valamint a II. r. vádlott és védője fellebbezést. Így a II. r. terhelt tekintetében a másodfokú felülbírálat terjedelmét a Be. 590. § (1), (3) és (5) bekezdése alapján kell megállapítani.
[40] E jogszabályi rendelkezések értelmében a másodfokú bíróság – ha e törvény kivételt nem tesz – a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálja [Be. 590. § (1) bek.]. Ha a fellebbezést kizárólag az 583. § (3) bekezdése alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálja felül [Be. 590. § (3) bek.]. Ha az elsőfokú bíróság ítélete több bűncselekményről rendelkezett, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel érintett bűncselekményre vonatkozó rendelkezését, illetve részét bírálja felül [Be. 590. § (4) bek.]. A másodfokú bíróság a (3) és a (4) bekezdésben meghatározott esetben az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja a) az elsőfokú bírósági eljárást és ennek során vizsgálja azon eljárási szabályok megtartását, amelyek megsértése esetén a 607. § (1) bekezdése, valamint a 608. § (1) bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni, b) a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, ha a terheltet fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, c) a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést, továbbá d) a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezést [Be. 590. § (5) bek.].
[41] Mindezek tükrében egyértelműen megállapítható, hogy a II. r. vádlott vonatkozásában csak a Be. 590. § (5) bekezdés a) pontjában írt eljárási szabálysértések vizsgálhatóak.
[42] Az ítélőtábla a Be. 590. § (10) bekezdésére hivatkozással arra az álláspontra helyezkedett, hogy a II. r. vádlott vonatkozásában bejelentett korlátozott fellebbezések ellenére e vádlott esetében a Be. 590. § (1) és (2) bekezdése teljes felülbírálatára nyílt lehetősége.
[43] A Be. 590. § (10) bekezdése értelmében, ha ugyanazon bűncselekmény vonatkozásában több fellebbezésre jogosult jelentett be fellebbezést, és legalább egy fellebbezés az elsőfokú bíróság ítéletének a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezését sérelmezi, a másodfokú bíróság a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 590. § (2) bekezdése szerint bírálja felül. A Be. 590. § (2) bekezdése a teljes felülbírálat tartalmát határozza meg, miszerint, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását a bíróság arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett.
[44] E szabályozás alapján két együttes feltételnek kell fennállni: egyrészt legalább egy fellebbezésnek a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést is sérelmeznie kell. Ez jelen ügyben teljesült, mert a III. r. vádlott védője felmentés érdekében élt a jogorvoslati jogával. Másrészt a több fellebbezésre jogosultnak ugyanazon bűncselekményre vonatkozásában kell a fellebbezést bejelentenie. Így – mint ahogy azt az ítélőtábla is megállapította – alapvető jelentősége van az „ugyanazon bűncselekmény” fogalmi meghatározásának.
[45] Az ugyanazon bűncselekménynek kizárólag az ugyanazon törvényi tényállásba ütköző bűncselekmény minősül. Az ugyanazon kifejezés nem azonosítható a szorosan összefüggő bűncselekményekkel, mert ez kiterjesztő értelmezést eredményezne, ami a jogalkotói szándékkal ellentétesen minden ügyben az „összefüggés” egyedi vizsgálata alapján lehetővé tenné – a bejelentett korlátozott fellebbezés ellenére – a teljes felülbírálatot. Ugyancsak nem értelmezhető az ugyanazon bűncselekmény ugyanazon cselekményként, azaz nem a történeti tényállásnak, hanem a törvényi tényállásnak kell egyezőnek lennie. A büntetőeljárási szabályok ettől eltérő kiterjesztő értelmezése jogbizonytalanságot eredményezne, ami a terhelt jogorvoslati jogának a sérelmét is magában hordozza (korlátozott jogorvoslati nyilatkozata ellenére a teljes jogorvoslat biztosítása).
[46] A törvényszék a II. r. vádlott büntetőjogi felelősségét társtettesként elkövetett hivatali vesztegetés bűntettében [Btk. 293. § (1)–(2) bek.], a III. r. vádlottét hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 294. § (1)–(2) bek., (3) bek. a) pont ac) alpont] állapította meg. Helyesen rögzítette az ítélőtábla a határozatában, hogy ez két bűncselekmény egymással szoros összefüggésben áll és egymást feltételező, azonban nem azonos.
[47] A kifejtettek alapján az ítélőtábla törvénysértően állapította meg, hogy a Be. 590. § (1) bekezdése alapján a (2) bekezdés szerint a teljes felülbírálat lehetősége megnyílt a II. r. vádlott vonatkozásában. Ez egyben azt jelenti, hogy a II. r. terhelt tekintetében kizárólag a Be. 590. § (5) bekezdés a) pontjában írt eljárási szabálysértések vizsgálatára volt törvényes lehetősége. Így kizárólag azt vizsgálhatta volna, hogy a Be. 607. § (1) bekezdésében és a 608. § (1) bekezdésében írt eljárási szabálysértést vétett-e az elsőfokú bíróság. A másodfokú bíróság ilyen eljárási szabálysértést nem észlelt. A kasszatórius döntését a II. r. vádlott vonatkozásában a Be. 609. § (2) bekezdés e) pontjára figyelemmel a 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértésre alapította, aminek vizsgálatára nem volt törvényes lehetősége, ebből következően az a hatályon kívül helyezés alapját sem képezhette.
[48] A Kúria rámutat arra, hogy a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés alapján a felülbírálat kizárólag arra terjedhet ki, hogy a határozatban megjelölt hatályon kívül helyezési ok fennállt-e és abból eredően az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése indokolt volt-e. Ebből okszerűen következik, hogy más – a hatályon kívül helyező végzésben nem szereplő – hatályon kívül helyezési ok vizsgálatára és megállapítására nincs törvényes lehetősége. Ebből okszerűen következik, hogy a Kúria felülbírálat során hozott határozatára nem lehetett kihatása annak, hogy 2021. január 1. napjától hatályos szabályozás szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésnek minősül, ha az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatot az 504. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában fogadta el [Be. 608. § (1) bek. h) pont I. ford.].
[49] Az ítélőtábla a III. r. terhelt vonatkozásában a hatályon kívül helyező végzését a szoros tárgyi összefüggésre tekintettel ugyancsak a Be. 609. § (1) bekezdésére, (2) bekezdés e) pontjára alapította, azzal, hogy az elsőfokú bíróság által megvalósított eljárási szabálysértés a III. r. vádlott vonatkozásában a megalapozatlansághoz közelítő eljárási helyzetet eredményezett.
[50] Ugyanakkor az elsőfokú bíróság eljárása alapján az ítélőtábla a III. r. vádlott vonatkozásában sem relatív, sem abszolút eljárási szabálysértést nem állapított meg. Így esetében a Be. 609. § (1) és (2) bekezdésére történt hivatkozásnak nincs ténybeli alapja.
[51] A II. r. vádlott vonatkozásában elkövetett eljárási szabálysértés – a fentiekben – kifejtettek alapján törvényesen nem volt vizsgálható a másodfokú eljárásban. Ugyanakkor a teljesség érdekében a Kúria utal arra, hogy az ítélőtábla álláspontja szerint ez az eljárási szabálysértés a III. r. vádlott tekintetében „megalapozatlansághoz közeli eljárási helyzetet eredményezett”, ami azt jelenti, hogy a másodfokú bíróság szerint sem vált a III. r. vádlott tekintetében megalapozatlanná a törvényszék ítélete. Mindennek a jogi következménye az, hogy az elsőfokú ítélet teljes megalapozatlanságát a III. r. vádlott esetében sem állapította meg az ítélőtábla. Így a „megalapozatlansághoz közeli” helyzet kizárólag a részleges megalapozatlanság körében lenne értelmezhető, amelynek a kiküszöbölése a Be. 593. §-a értelmében a másodfokú bíróság eljárási kötelezettsége. Erre a tárgyaláson eljáró ítélőtáblának törvényes lehetősége lett volna, hiszen a II. r. vádlott vonatkozásában megállapított relatív eljárási szabálysértés kiküszöbölése nem volt kizárt a fellebbviteli eljárásban. Így a II. r. vádlott – beismerő nyilatkozatát elfogadó végzés hatályon kívül helyezését követő – törvényes figyelmeztetéseket követő meghallgatásával mind „megalapozatlansághoz közeli eljárásjogi helyzet”, mind pedig a II. r. vádlott vonatkozásában megállapított relatív eljárási szabálysértés kiküszöbölhetővé vált volna.
[52] A Kúria – az ügyészi fellebbezésre tekintettel – utal arra, hogy az elsőfokú bíróság a III. r. vádlott vonatkozásában a bizonyítási eljárást teljes egészében lefolytatta és ez alapján a bizonyítékok értékelése során számot adott arról, hogy a „vádlottak tagadásával” szemben mely bizonyítékokra alapította a III. r. vádlott vonatkozásában a tényállást és a büntetőjogi felelősség megállapítását. Az elsőfokú ítélet kizárólag a II. r. és a III. r. vádlott esetében döntött a büntetőjogi felelősség vonatkozásában (I. r. vádlottal szemben a büntetőeljárás megszüntetésre került), ami azt eredményezi, hogy – bár a II. r. vádlottra vonatkozóan részletesen nem indokolta a törvényszék az ítéletét –, de a II. r. vádlott vallomását is értékelési körébe vonta. Ez alappal veti fel annak a kérdését, hogy a törvényszék a teljeskörűen lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a II. r. vádlott büntetőjogi felelősségét a beismerő nyilatkozat elfogadására alapította-e. Különös tekintettel arra is, hogy – annak ellenére, hogy a 28-II. számú végzéssel a törvényszék elfogadta a II. r. vádlott beismerő nyilatkozatát – az elsőfokú bíróság ítélete nem tartalmaz olyan kitételt, hogy a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét a beismerő nyilatkozat elfogadására alapította.
[53] A fentiek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy az ítélőtábla mindkét vádlott vonatkozásában törvénysértően és indokolatlanul helyezte hatályon kívül az elsőfokú bírósági ítéletét és utasította az elsőfokú bíróságot új eljárásra.
[54] A Kúria a megtámadott határozatot hozó bíróság eljárásának vizsgálata során nem észlelt feltétlen hatályon kívül helyezési okot képező eljárási szabálysértést [Be. 627. § (2) bek., 626. §, 618. § (1) bek. b) pont].
[55] A Kúria a Be. 630. § (4) bekezdése alapján a megismételt másodfokú bíróság eljárásra iránymutatásként adja, hogy
– a megismételt eljárást a másodfokú bírósági eljárás szabályai szerint kell lefolytatni (Be. Tizenötödik Rész),
– a II. r. vádlott vonatkozásában meg kell állapítani, hogy a büntetőjogi felelősségének megállapítását a bíróság a vádlott beismerő nyilatkozatának elfogadó végzésre alapította-e, ennek keretében vizsgálata során nem megkerülhető annak megállapítása, hogy az elsőfokú bíróság a jogorvoslati jogra történt kioktatás keretében milyen tartalmú tájékoztatást adott;
– a III. r. vádlott tekintetében elkülönülten is vizsgálandó az eljárási szabályok betartása, továbbá az, hogy a „megalapozatlansághoz közeli eljárási helyzet” a Be. rendelkezései alapján valóban hatályon kívül helyezést von-e maga után jogkövetkezményként, vagy az kiküszöbölhető a fellebbviteli eljárásban is. Részleges megalapozatlanság esetén a Be. 593. § (1) bekezdés a)-c) pontjában írt módon kell azt kiküszöbölni és az ítélet felülbírálatát az eljárási törvénynek megfelelően kell elvégezni.
[57] A jogorvoslati indítványra tett védői észrevételre tekintettel a teljesség érdekében a Kúria utal arra, hogy a hatályon kívül helyezési okokat a Be. rögzíti, ezeken kívül eső célszerűségi ok egyik vádlott esetében sem képezheti a kasszatórius döntés alapját és ezáltal az eljárás elhúzódását nem eredményezheti.
[58] A fentiek alapján a másodfokú bíróság az eljárási törvény szabályainak megsértésével rendelkezett az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséről, ezért a Kúria a Be. 629. § (2) bekezdés b) pontja, valamint a Be. 630. § (2) bekezdése alapján az ítélőtábla elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező végzését a II. r. és a III. r. vádlott tekintetében – a Be. 628. § (1) bekezdés b) pontja alapján tanácsülésen – hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A Be. 611. § (2) bekezdése alapján – figyelemmel a Be. 617. és 626. §-ára – elrendelte, hogy a megismételt másodfokú eljárásban az ítélőtábla más tanácsa járjon el.
[59] A megismételt eljárásban a bíróság az ügyet a hatályon kívül helyező határozat okainak és indokainak figyelembevételével bírálja el [Be. 632. § (2) bek. I. ford.].
(Kúria Hkf. I. 105/2021.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás