PÜ BH 2021/335
PÜ BH 2021/335
2021.12.01.
Az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezési segédszabály nem zárja ki az egyéb jogértelmezési módszerek alkalmazását, de ezek eredményét össze kell vetni a jogszabály céljával és az Alaptörvénnyel. A biztosító az általa kifizetett kártérítési összeg megtérítését követelheti attól a vezetőtől, akinek a vezetői engedélye a károkozáskor – az egészségi alkalmassági vizsgálaton megállapított időpont eltelte miatt – nem jogosított vezetésre [Magyarország Alaptörvény 28. cikk; 1/1975. (II. 5.) KKM-BM együttes rendelet (KRESZ) 4. § (1) bekezdés a) pont; 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet (Kkr.) 3. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés c) pont, 4. §, 5. § (4)–(6) bekezdés, 13. §, 16. § (1) bekezdés f) pont, 29. § (1) bekezdés; 13/1992. (VI. 26.) NM rendelet (NM rendelet) 1. § (2) bekezdés, 5. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes 2018. június 1-jén az általa vezetett tehergépkocsival – amelynek üzembentartója a felperessel kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést – balesetet okozott. Erre tekintettel a felperes 1 500 000 forintot meghaladó kártérítési összeget teljesített. A felperes vezetői engedélyének érvényességi ideje 2018. március 26-án lejárt.
A kereset és az alperes védekezése
[2] A felperes 1 500 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
[3] Indokolása szerint az alperes a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) 34. § (1) bekezdés d) pontja és a 34. § (3) bekezdése alapján 1 500 000 forint erejéig köteles a megtérítésre, mert a baleset időpontjában nem rendelkezett vezetésre jogosító érvényes engedéllyel. A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 4. § (1) bekezdés a) pontja alapján járművet csak az vezethet, aki arra jogszabályban meghatározott, érvényes engedéllyel rendelkezik. Álláspontja szerint irreleváns, hogy valaki eleve nem rendelkezett vezetői engedéllyel, vagy annak érvényességi idejét nem hosszabbította meg. A jogalkotói cél szerint a vezetői engedély kizárólag az annak hát-oldalán feltüntetett kategória érvényessége időpontjáig, az egészségi alkalmassági vizsgálaton megállapított időpontig igazolja a vezetési jogosultságot.
[4] Az alperes kérte a kereset elutasítását.
[5] Indokolása szerint megtérítési kötelezettség csak akkor áll fenn, ha a vezető nem rendelkezik gépjárművezetésre jogosító engedéllyel, amelynek értelmezése során a KRESZ nem irányadó. Álláspontja szerint a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) 220. és 221. §-a megkülönbözteti egymástól az engedély nélküli vezetést, valamint az érvénytelen hatósági engedéllyel való közlekedést. E szabályozás alapján a jogalkotó célja kiterjedt a két esetkör elkülönítésére, így nem lehet azonosítani az engedély hiányát és annak érvénytelenségét.
Az első- és másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
[7] Indokolása szerint a Gfbt. 34. § (1) bekezdés d) pontjának értelmezése körében sem a KRESZ, sem a Szabs. tv. nem irányadó, ezért nyelvtani és logikai értelmezést alkalmazott. Álláspontja szerint a törvényi szabályozást nem lehet kiterjesztően értelmezni, visszkereseti igényt kizárólag az engedély nélküli vezetés alapoz meg, a jogszabály nem szabályozza az érvényességet. Mivel az alperes a károkozás időpontjában rendelkezett vezetői engedéllyel, ezért vele szemben a felperes nem érvényesíthet megtérítési igényt.
[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest 1 500 000 forint megfizetésére.
[9] Indokolása szerint a Gfbt. 34. § (1) bekezdés d) pontjának értelmezése során a Szabs. tv. szabályozása nem ad iránymutatást, mert a kétféle szabálysértési tényállásból nem következik a Gfbt. értelmezése. Figyelembe vette ugyanakkor a KRESZ 4. § (1) bekezdés a) pontját, valamint a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 5. § (2) bekezdését, amely szerint járművet az vezethet, aki a jármű vezetéséhez előírt engedéllyel rendelkezik. E jogszabályi rendelkezések alapján jármű akkor vezethető, ha van érvényes vezetői engedély, ha ilyen nincs, úgy a lejárt vezetői engedély nem jogosít vezetésre. Az érvénytelen vezetői engedély nem azt jelenti, hogy a vezető rendelkezik jogosítvánnyal, hanem azt, hogy a vezetőnek nincs engedélye. Ebből következően a Gfbt. 34. § (1) bekezdés d) pontja kizárólag úgy értelmezhető, hogy megtérítési igény azzal a vezetővel szemben is érvényesíthető, akinek nincs érvényes jogosítványa, mert az lejárt. Ez nem jelent kiterjesztő értelmezést, mert az érvénytelen engedély nem minősül engedélynek. A Gfbt. rendelkezése az „érvényes” kitétel nélkül is egyértelműen rendelkezik a vezetői engedély hiányáról, az engedély érvénytelensége azonos annak hiányával. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes megtérítési igényt érvényesíthet az alperessel szemben.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] Az alperes felülvizsgálati kérelmet és felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő.
[11] A felülvizsgálat engedélyezését a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 409. § (2) bekezdés a) és b) pontja alapján, a joggyakorlat egységének biztosítása, valamint a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége miatt kérte.
[12] Felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen új határozat hozatalával a kereset elutasítását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a Gfbt. 34. § (1) bekezdés d) pontját.
[13] Indokolása szerint a jogalkotó szándékával ellentétes a törvényi rendelkezés kiterjesztő értelmezése, valamint analógia alkalmazása. A Gfbt. értelmezése során nem irányadó a Kkt. és a KRESZ rendelkezése, mert a Gfbt. háttérjogszabályként kizárólag a Polgári Törvénykönyvre utal; a KRESZ-re kizárólag a gépjármű fogalmának meghatározása során hivatkozik, egyéb esetben a KRESZ nem minősül háttérjogszabálynak. A nyelvtani értelmezés szerint az alperes a baleset időpontjában rendelkezett vezetői engedéllyel, csak annak érvényességi ideje lejárt. A kontextuális értelmezés során figyelembe veendő, hogy a Gfbt. a 34. § (1) bekezdésében jelentős tárgyi súlyú eseteket szabályoz. Méltánytalan lenne ezekkel azonos módon értékelni annak a helyzetét, akinek csak lejárt a vezetői engedély egészségügyi érvényessége. Nem azonos súlyú annak a cselekménye, aki az oktatáson nem vett részt, nem abszolválta a szükséges vizsgát, esetleg eltiltották a járművezetéstől azzal, akinek csak lejárt a vezetői engedélye. Az érvényesség lejárta nem áll okozati összefüggésben a károkozással.
[14] A Kúria végzésével a felülvizsgálatot engedélyezte a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontja alapján.
[15] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A Kúria a felülvizsgálatot a felvetett jogkérdés különleges súlya miatt engedélyezte, mert az adott jogkérdésben korábban még nem foglalt állást közzétett ítélkezési gyakorlatában, és a lejárt érvényességű vezetői engedéllyel történő károkozáson alapuló megtérítési igény nagyszámú ügyben felmerülhet [2/2017. (XI. 13.) PK vélemény 3. és 10. pont].
[18] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[20] A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, sérti-e a Gfbt. 34. § (1) bekezdés d) pontját az a jogértelmezés, hogy megtérítési igény azzal a vezetővel szemben is érvényesíthető, akinek a károkozáskor lejárt a vezetői engedélye.
[21] Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) 28. cikke a jogszabályok szövegének értelmezése során a cél szerinti értelmezést teszi elsődlegessé azzal, hogy annak összhangban kell állnia az Alaptörvénnyel. A jogszabály céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a megalkotására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni, valamint azt kell feltételezni, hogy a jogszabály a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgál. Ez, a bíróságoknak címzett {3090/2015. (V. 19.) AB határozat Indokolás [21]} jogértelmezési segédszabály {32/2019. (XI. 15.) AB határozat Indokolás [19]} nem zárja ki az egyéb jogértelmezési módszerek alkalmazását, ugyanakkor ezek eredményét össze kell vetni a jogszabály céljával és az Alaptörvénnyel.
[22] A Gfbt. 34. § (1) bekezdés d) pontja attól a vezetőtől teszi lehetővé a kifizetett kártérítési összeg megtérítésének követelését, aki „a gépjármű vezetésére jogosító engedéllyel nem rendelkezett”. A korábbi szabályozás a megtérítési igényt ahhoz kötötte, ha a gépjárművet „gépjárművezetésre jogosító engedély (igazolvány) nélkül vezették” [58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet Melléklet 9. § (1) bekezdés c) pont], a gépjármű vezetője „gépjárművezetésre jogosító engedéllyel (igazolvány) nem rendelkezett” [171/2000. (X. 13.) Korm. rendelet 1. számú melléklet 9. § (1) bekezdés d) pont, 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet 1. számú melléklet 9. pont (3) bekezdés d) pont]. A korábbi szabályozás a megtérítési igényt így az igazolvány létéhez kötötte.
[23] A Gfbt. megalkotására irányuló javaslat indokolása nem tartalmazza a normaszöveg megváltoztatásának okát, e rendelkezéssel kapcsolatban a jogszabály célját, és az a Gfbt. preambulumában meghatározott célokból sem következik. A Gfbt. preambuluma szerint a szabályozás fő célja a károsultak fokozott védelme, ezzel áll összhangban az a rendelkezés, hogy a biztosítás csak a törvényben meghatározott károkra nem terjed ki (Gfbt. 15. §). A Gfbt. preambulumában és javaslata 34. §-hoz kapcsolódó részében, valamint a Gfbt. 70. §-ában hivatkozott uniós szabályozás a jogosítvány hiányával kapcsolatban csak azt tartalmazza, hogy az nem jelenthet kizáró okot a károsult kárigényének érvényesítése szempontjából [84/5/EGK irányelv 2. cikk (1) bekezdés, 2009/103/EK irányelv 13. cikk (1) bekezdés b) pont, C-442/10. sz. 34.]. Ennek megfelelően a Gfbt. a vezetői engedély hiányát nem kizáró okként, hanem a megtérítési igény alapjaként szabályozza.
[24] A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást szabályozó Gfbt. értelmezése szempontjából irreleváns, hogy a jogalkotó a közúti közlekedési szabályok megszegését jelentő magatartást milyen módon rendeli büntetni [Szabs. tv. 1. § (1) bekezdés]. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás a gépjármű üzemeltetése során okozott károkra vonatkozik (Gfbt. 12. §), ezért a rendszertani értelmezés körében figyelemmel kell lenni a Kkt. szabályozására is, mert az a közúti közlekedésben részt vevő személyek jogait és kötelezettségeit határozza meg (Kkt. 1. §). A Kkt. 5. § (2) bekezdése szerint közúton járművet az vezethet, aki a jármű vezetéséhez előírt engedéllyel rendelkezik, és az 5. § (3) bekezdése alapján a jármű vezetése is csak ilyen személynek engedhető meg. A rendszertani értelmezés körében a KRESZ rendelkezéseit is figyelembe kell venni, mert ez szabályozza a közutakon folyó közlekedést [KRESZ 1. § (1) bekezdés]. A KRESZ 4. § (1) bekezdés a) pontja alapján járművet az vezethet, aki a jármű vezetésére jogszabályban meghatározott, érvényes engedéllyel rendelkezik.
[25] A közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kkr.) 3. § (1) bekezdés a) pontja és a 3. § (2) bekezdés c) pontja szerint járművezetésre jogosító okmány a vezetői engedély, a járművezetési jogosultság igazolására az érvényes magyar vezetői engedély alkalmas. A Kkr. 4. §-a alapján a vezetői engedély jogosít a vezetésre, az 5. § (4)–(5) bekezdése pedig meghatározza, hogy a vezetői engedély mire (személyazonosság igazolására vagy vezetési jogosultság igazolására), meddig alkalmas. A Kkr. 5. § (6) bekezdése alapján a vezetői engedély érvényességi idejének meghosszabbítása az okmány cseréjével történik. A Kkr. 29. § (1) bekezdése meghatározza, hogy a vezetői engedély milyen határidőig jogosít vezetésre.
[26] A Kkr. 13. §-a alapján járművezetésre jogosító okmányt az kaphat, aki – egyebek mellett – megfelel az egészségi előírásoknak. A Kkr. 16. § (1) bekezdés f) pontja alapján nem lehet járművezetésre jogosító okmányt adni annak, akinek az egészségi alkalmatlanságát megállapították. A közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról szóló 13/1992. (VI. 26.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) 1. § (2) bekezdése szerint a járművezetésre jogosító okmánnyal rendelkező személy köteles időszakos egészségi alkalmassági vizsgálaton megjelenni, és magát a szükséges orvosi vizsgálatnak alávetni. Az NM rendelet 5. §-a alkalmassági csoportonként meghatározza, hogy milyen idős személynél mennyi időnként kell elvégezni az időszakos egészségi alkalmassági vizsgálatot. E rendelkezésekből következően az időszakos egészségi alkalmassági vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a járművezető egészségi szempontból továbbra is alkalmas-e járművezetésre. A lejárt érvényességű vezetői engedély érvényességi idejének meghosszabbítása (az okmány cseréje) [Kkr. 5. § (6) bekezdés] ezért nem csak egy adminisztrációs aktus, mert az ezt megelőző időszakos egészségi alkalmassági vizsgálaton kell meggyőződni arról, hogy az adott személy ténylegesen alkalmas-e a járművezetésre. Az orvosi vizsgálaton megállapított egészségi alkalmassági időpontot követően a vezetői engedély nem jogosít vezetésre [Kkr. 29. § (1) bekezdés], nem alkalmas a vezetési jogosultság igazolására [Kkr. 5. § (5) bekezdés], a lejárt érvényességű vezetői engedéllyel rendelkező személy közúton nem vezethet járművet [Kkt. 5. § (2) bekezdés, KRESZ 4. § (1) bekezdés a) pont], az üzembentartó neki nem engedheti meg a jármű vezetését [Kkt. 5. § (3) bekezdés].
[27] A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést a gépjármű üzemben tartója köti a biztosítóval annak érdekében, hogy fedezetet biztosítson a gépjármű üzemeltetése során okozott károk megtérítésére [Gfbt. 4. § (1) bekezdés, 12. §, 3/A. §]. A biztosító teljesítését követő megtérítési igény (visszkereset) a károkozás szempontjából lényeges körülmények esetén nyílik meg, ugyanakkor ezek a körülmények nem feltétlenül állnak okozati összefüggésben a károkozással. A Gfbt. 34. § (1) bekezdésének egyes esetköreinél fennáll az ilyen értelemben vett okozati összefüggés [b), e) és f) pontok], más esetekben viszont ez nem követelmény [a), c), d) és g) pontok]. Jelen esetben az alperes magatartása okozati összefüggésben áll a károkozással, mert a baleset nem következett volna be, ha az alperes – a közúti közlekedési szabályoknak megfelelően – nem vezette volna a járművet.
[28] A fentiek – a jogerős ítélettel megegyezően – arra a következtetésre vezetnek, hogy a Gfbt. 34. § (1) bekezdés d) pontja alapján a biztosító az általa kifizetett kártérítési összeg megtérítését követelheti attól a vezetőtől, akinek a vezetői engedélye a károkozáskor az egészségi alkalmassági vizsgálaton megállapított időpont eltelte miatt nem jogosított vezetésre. A jogszabálynak ez az értelmezése megfelel az Alaptörvény 28. cikke szerinti követelményeknek, mert a kárt olyan személy okozta, aki a közúti közlekedésre vonatkozó szabályok alapján nem volt jogosult a vezetésre.
[29] A jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályt, ezért azt a Kúria a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. III. 20.924/2020/6.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás