PÜ BH 2021/338
PÜ BH 2021/338
2021.12.01.
A jegyző előtt a vadászatra jogosult és a kárért felelős alperes közötti egyezség létrehozására irányuló kárbecslési eljárásban beszerzett szakértői vadkárbecslés önmagában nem feltétlenül alkalmas a kereset megalapozására, ha nem felel meg a rögzítésére rendszeresített szakértői vadkárbecslési jegyzőkönyv a jogszabályi követelményeknek. A jegyzőkönyv a későbbi elemzések alapjául sem szolgálhat a szakértő által elvégzett munka a vadkárfelmérés, a termésbecslés módszertana megfelelő minőségben és minél pontosabb részletezettségű dokumentálása, az információk időtálló módon történő rögzítése nélkül, a vadkárral érintett területekre vonatkozó adatok hiányában [1996. évi LV. tv. (Vtv.) 75. § (1)–(2) bek., 81. § (1) és (8) bek., 84. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes vadászterületéhez tartozó és a felperes által művelt b.-i 0148/1 és 0148/2 hrsz.-ú, összesen 6,25 ha nagyságú, valamint a b.-i 0141/12, 13, 21, 22 és 0156 hrsz.-ú, összesen 23,9 ha nagyságú területen termesztett repcében 2011 telén és 2012 tavaszán szarvas, vaddisznó és őz túrási, taposási, legelési kárt okozott. A felperes a vadkárról értesítette az alperest, a jegyzőnél kárbecslési eljárást kezdeményezett. N. I. kárbecslő a károkozást és a vadkár mértékét megállapította, a felek között azonban egyezség nem jött létre.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes a keresetében az alperes kötelezését kérte 3 799 030 forint vadkár megtérítésére.
[3] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az általa felkért vadkárbecslő véleménye alapján 274 000 forintot megfizetett a felperesnek.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság – a másodfokú bíróság végzése alapján megismételt eljárásban meghozott – ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolásában a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 75. § (1)–(2) bekezdései és a 81. § (1)–(8) bekezdései alapján a keresetet megalapozatlannak találta. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján a vadkár mértékének bizonyítására köteles felperes csatolta N. I. vadkárbecslő jegyző előtti eljárásban készült véleményét, fotófelvételeit és a kontrollterületről betakarított termés mérlegjegyét, indítványára a perben szakértői bizonyítás történt. Az elsőfokú bíróság a szakvélemények közül ítélkezése alapjául a perben kirendelt V. I. igazságügyi szakértő és az A. Igazságügyi Szakértői Testület szakvéleményét fogadta el, azok szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a vadkár összege nem állapítható meg. A felperes ahhoz, hogy a szakértői testület alacsonyabb valószínűsítési módszerrel megbecsülje a vadkár mértékét, nem szolgáltatta a kért adatokat.
[5] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás kiegészítésével az elsőfokú bíróság döntésével egyetértett. A felperes által szolgáltatott bizonyítékok közül elsődleges bizonyítási eszköznek a kárbecslő helyszíni tapasztalatain, közvetlen észlelésén alapuló véleményt kellett tekinteni (Kúria Pfv.VI.22.253/2017/4.). Egyetértett azonban a másodfokú bíróság azzal, hogy N. I. kárbecslői véleménye nem volt alkalmas a kár mértékének a megállapítására, így nem képezhette az erre irányuló szakértői bizonyítás alapját sem. A kárbecslő csak a végleges becslését rögzítette – a felek által alá nem írt – jegyzőkönyvben, az ezt megelőző helyszíni szemlékről, a becslés alapjául szolgáló mérésekről jegyzőkönyvet nem vett fel. Az alig követhető feljegyzései a kár megállapítása alapjául nem szolgálhattak. Nem dokumentálta a mintavétele módszerét, sem annak eredményeit. A becslés alapjául szolgáló tényszerű adatok dokumentálása hiányában a becslés helyessége ellenőrizhetetlen. A felperes nem szolgáltatott bizonyítékot a károsult területek nagyságára, az azokról betakarított termés mennyiségére, a kárbecslői vélemény alátámasztására. A terméskiesés megállapításához csak N. I. tényszerű adatokkal alá nem támasztott, ellenőrizhetetlen becslése állt rendelkezésre, dr. V. G. szakvéleménye pedig azért nem képezhette bírósági döntés alapját, mert a kárszámítása az aggályos kárbecslői véleményen alapult. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor, amikor ítélkezése alapjául V. I. igazságügyi szakértő és az A. Igazságügyi Szakértői Testület másodfokú bíróság szerint is aggálytalan szakvéleményét fogadta el, amelyek ezen okokból kimunkálhatatlannak találták a vadkár összegét. A bizonyítás eredményéből az elsőfokú bíróság megalapozottan vonta le azt a következtetést, hogy a kár mértéke a felperes részéről nem bizonyított. A bizonyítatlanságot a kereset elutasításával kellett a terhére értékelni még akkor is, ha a felek között a vadkár okozása, a felperes károsodása nem volt vitás. A bizonyítás hiányosságainak korrigálására ugyanis sem a Pp. 206. § (3) bekezdése szerinti mérlegelés, sem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 359. § (1) bekezdésében rögzített általános kártérítés nem alkalmazható. Az alkalmazásuknak csak akkor van helye, ha a kár mértéke objektíve nem megállapítható, objektíve bizonyíthatatlan (Kúria Pfv.VI.21.594/2015/5., Pfv.VI.22.253/2017/4.). A jogerős ítélet szerint a felperes élhetett volna az előzetes bizonyítás lehetőségével, a perben a károsult területek terméshozamát is igazolhatta volna mérlegjegyekkel. Végső soron a vadkár mértéke a szakértői testület által felajánlott becsléssel is meghatározható lett volna, de a felperes ahhoz sem szolgáltatott adatokat.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az első- és másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályként a Pp. 206. § (1), 164. § (1) bekezdését jelölte meg. Indokai szerint az érdemi döntéshez minden szükséges tény (felek előadása, jegyzői eljárás iratai, szakvélemények, tanúvallomások) rendelkezésre áll. A jogerős ítélet a bizonyítékok okszerűtlen, logikailag ellentmondásos és súlyosan hiányos mérlegelésén alapszik. A jegyzői kárbecslési eljárásban készült, a Vtv. végrehajtásának szabályairól szóló 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet (továbbiakban: Vtv.vhr.) 84. § (2) bekezdése szerinti előzetes vadkárbecslési jegyzőkönyvnek csupán a szakértőnek felróható formai (aláírás) hiányossága a vadkárbecslési eljárást, annak eredményét nem érvényteleníti. A szakértői szemléken, méréseken az alperest képviselő Cs. B. jelen volt, vita a szakértővel a termésátlagon volt, azonban a termésátlag tisztázására alkalmas aratáson már nem vett részt. Ennek ellenére a felperes az aratáson GPS dátumos fényképezőgéppel adatokat rögzített, az aratás eredményét Cs. B.-vel is közölte. A felperes kifogásolta a jogerős ítélet utalását az előzetes bizonyítás lehetőségére. Felhívta a Kúria Pfv.22.253/2017/4. számú határozatának az indokolását, miszerint a jegyző kárbecslési eljárásában készült, a helyszíni megállapításokon alapuló szakértői vélemény a bizonyítás elsődleges eszköze. A szakértő kompetenciájával kapcsolatos észrevétel, kifogás is csak a jegyzői eljárásban adható elő, utóbb, a peres eljárásban ennek elmaradása már nem értékelhető a másik fél terhére (BH 2013.343., Legfelsőbb Bíróság Pf.III.27.036/2004/8.). A szakértői eljárásban alkalmazott becslés módszerét sem az alperes, sem a perben kirendelt igazságügyi szakértő, V. I. nem vitatta (5.P.20.975/2012/22. szakértői vélemény 9. oldal). Az alperesnek ezért a jegyzői eljárásban beszerzett szakvéleményben megállapított kár összegét kell megtérítenie.
[7] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Kiemelte, hogy a másodfokú bíróság végzésének indokolása szerint a megismételt eljárásban a bíróságnak fel kellett hívni a felperest a szakértő által hivatkozott okirati bizonyítékok és nyilatkozatok beszerzésére. V. I. igazságügyi szakértő ugyanazon dokumentumokat hiányolta az alapeljárás és a megismételt eljárás során is. A bizonyítékok becsatolásának elmulasztása a felperest terheli, az ő érdekében áll a kár értékének a megállapítása. Az A. Igazságügyi Szakértői Testületet N. I. eljárását szubjektív szakértői becslésnek nevezte, mert az eredmény a megfelelő adatok hiánya miatt utólag nem ellenőrizhető.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős ítélet a hivatkozott okból nem jogszabálysértő.
[9] A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott a Pp. 206. § (1) bekezdés megsértésére. A Kúria számára a rendkívüli perorvoslati felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Pp. 270. § (2), a 272. § (2), a 273. § (1), a 275. § (3)–(4) bekezdés rendelkezései jogszabálysértés esetén teszik lehetővé, ezért a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés fő szabály szerint nem vizsgálható: nincs helye a bizonyítékok felülmérlegelésének, ismételt egybevetésüknek, értékelésüknek abból szempontból, hogy a felek tényállításait az általuk rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alátámasztották-e vagy sem. Erre a felülvizsgálati bíróság kivételesen jogosult, abban az esetben, ha a felülvizsgálni kért jogerős határozat iratellenes vagy kirívóan okszerűtlen, logikátlan, vagy ellentmondásos megállapításokat tartalmaz. A Kúria álláspontja szerint azonban a másodfokú bíróság jogerős ítélete ilyen hibában nem szenved.
[10] A mezőgazdálkodásban a vadkár hangsúlyosan terméskiesést jelent, amelyet a perbeli esetben a felperes repce kultúrájában szarvas, vaddisznó és őz túrási, taposási és legelési károsítása idézett elő [Vtv. vhr. 82. § (2) bekezdés]. A károsodás időpontjában hatályos törvényi szabályozás alapján a károsult felperes a kárának megtérítését nem közvetlenül a bíróságtól kérte, hanem az illetékes települési önkormányzat jegyzőjétől közte és a kárért felelős alperes közötti egyezség létrehozására irányuló kárbecslési eljárás lefolytatását kezdeményezte. A kármegállapítást célzó szakértői bizonyítás eredménye alapján azonban az alperes az egyezségtől elzárkózott, ezért a felperes a kárigényét a bíróság előtt érvényesítette [Vtv. 81. § (1)–(8) bekezdése].
[11] A Pp. a szabad bizonyítás elvén alapul, így a fél bármilyen bizonyítékot felajánlhat a tényállás felderítése, állításai igazolása érdekében. Az ilyen jellegű ügyekben azonban, ahogyan arra a másodfokú bíróság és a felek is hivatkoztak, a Vtv. 81. § (5) bekezdése alapján az egyezség – annak hiányában a perbeli bizonyítás – alapja, elsődleges eszköze általában a szakértői vadkárbecslési jegyzőkönyv lehet. Garanciális jelentősége van ezért a Vtv.vhr. 84. § (1) bekezdésben előírt kötelező tartalmának, és ennek érdekében a 19. számú mellékletként közzétett, szakértő által alkalmazandó jegyzőkönyvmintának. A kárbecslési eljárás formális eljárás, a kárbecslésről készített, a szakértő és a jelen levő felek (képviselői) által aláírt jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a szakértő helyszíni megállapításait, az általa megállapított kár mértékét, és a felek (képviselőik) szakértői megállapításokra tett észrevételeit is. Az előzetes becslés kötelező tartalma a vadkárral érintett földrészlet megnevezése annak megjelölésével, hogy mivel bevetett és a területéből mekkora terület és milyen %-ban érintett vadkárral. A vadkár végleges becsléséről felvett jegyzőkönyvnek kötelező tartalma a vadkárral érintett területek megjelölésén túl az állapotminősítési átlagtermésére vonatkozó adatok alapján a vadkár mértéke (árutőzsdei átlagár, illetve ennek hiányában a becsült értékesítési ár – levonva a termény betakarítási, tisztítási, tárolási és szállítási költségét), azaz a vadkárral érintett területeken a kiesett termés megjelölése %, súly és az érték forintban való megadásával. E jogszabályi követelmények teljesülése hiányában lehetséges, hogy a szakértői vadkárbecslési jegyzőkönyvben foglaltak sem a peren kívüli egyezség, sem a polgári perben a kereset megalapozására nem alkalmasak. A vadkár felmérése során kiemelt jelentőségű a szakértő által elvégzett munka, a vadkárfelmérés, a termésbecslés módszertana megfelelő minőségben és minél pontosabb részletezettségű dokumentálása, az információk időtálló módon történő rögzítése. Az általában később megindult peres eljárásban a növényzet változása és egyéb tényezők miatt a károsodás, a károsodáskori állapot már nem, vagy csak részben vizsgálható, ezért megfelelő szakértői munka nélkül a felmérés későbbi elemzések alapjául sem szolgálhat. A felülvizsgálati kérelemben felhívott, a Kúria Pfv.VI.21.005/2012. számú, BH 2013.343. szám alatt közzétett eseti döntése a perbeli jogvitában nem volt irányadó, mert ott a jogvita tárgya a villanypásztor telepítésével felmerült, a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás megtérítése volt, a közigazgatási eljárásban közreműködött és a bíróság által kirendelt szakértők a bekövetkezett kár mértékét nagyságrendileg hasonló összegben állapították meg, továbbá nem a kárbecslő véleménye, hanem a személye volt a kifogás tárgya.
[12] A vadkár igényét egyezség hiányában polgári perben érvényesítő károsultnak a keresete eredményessége érdekében az állított vadkár mértékét, azaz a gazdaságában okozott terméskiesés értékét kell bizonyítani a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján. A jogerős ítéletben is értékelt, a felperes által bizonyítékként szolgáltatott kárbecslési eljárásban készült vélemény, fotók és a kontrollterületről betakarított termés mérlegjegyei a terméskiesésben megmutatkozó vadkár bizonyítására nem alkalmasak, a vadkárral érintett területekre vonatkozó adatok hiányában a terméskiesés mértékére semmilyen következtetés levonását nem engedik. A felperesnek a mérlegjeggyel kellett volna igazolnia a károsodott területről betakarított termés mennyiségét is, annak hiányát a másodfokú bíróság alappal rótta a terhére és a bizonyítás eredményéből megalapozottan vonta le azt a következtetést, hogy a felperes a terméskiesésben megmutatkozó vadkárát a perben nem bizonyította.
[13] A felperest a bizonyítás a perben terhelte, de az előzetes bizonyítást érintő érvei ellenében a Kúria rámutat arra, hogy annak lehetőségét több jogszabály is biztosította: a Pp. 207. §; az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 17-20. §, az igazságügyi szakértő nemperes eljárásban történő kirendeléséről szóló 2005. évi XLVIII. törvény.
[14] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 21.144/2020/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás